Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-25 / 149. szám
Ráckeve Pillantás a nagykátai járásra Az idő sodrában csak egy pillantás az, amelyet a nagykátai járásra vetettünk. Szép ez a hazánk szívébe ékelt táj, sárguló gabonatábláival, haragoszöld kapásaival, ringólombú gyümölcsfáival... De valami mégis hiányzik. Egy-egy gyár, üzem, ipartelep. Mert az nincs! A közös gazdaságok gépeinek | javítását hol végezzék? A gabonát megőrlik és máshová viszik, hogy valamelyik távoli gyárban tészta készüljön belőle. Építenének, de nincs vállalat. Ezt mondták a tanács vezetői, ezt a község lakói. Mert ipar nélkül csonkán marad a test! Nagykáta VADONATÚJ, csillogóan modern épület. Úgy, ahogy van, átgördíthetnék akármelyik fővárosi lakónegyedbe. Odaillenék. A mentőautó éppen megáll 'a 'kapu előtt. Ezúttal nem hozzák, hanem viszik a beteget. Az orvos telefonált a betegszállítóknak. Özvegy Rózsa Antalnét kell hazavinni. Az asszony magas lázzal, a saját lábán jött be az orvoshoz. Pedig, ha üzen, akkor nem kellett volna befáradnia. Influenzás. Pár nap múlva meggyógyul, de most éppen a csúcsot érte el nála a láz. Több mint három és félezer beteg fordul meg . havonta a nagykátai járás szakorvosi rendelőintézetében. A gyermekgyógyászat betegei külön számítódnak. Az új szakorvosi rendelőintézet, amelyben hat szakorvos öttagú asszisztenciával intézi a korszerű betegellátást, az emberek tudatában összenőtt a szocializmus fogalmával, azaz a biztonság, a béke és az emberség magasrendű és nemes érzésével. A helyi mentőállomásnak is akad dolga.' Inoka István szakképzett ápoló azt mondja, hogy leginkább szüléshez hívják ki az elegáns, hófehér mentőkocsit. Havonta húszhuszonöt kismama is akad a nagykátai járásban, aki számot tart a mentőkocsira. Sokszor már későn érkezik a hívás, és az asszony lakásán, vagy a mentőkocsiban születik meg a baba. A FIATALASSZONYOK, amikor lábraállnak, karjukra veszik a kicsit és belátogatnak a mentőállomásra. Az a szokás, hogy személyesen köszönjék meg Inoka Pista bácsi segítségét. Nemcsak a határban, a mentőállomáson is várják az aratást. A tartalék kocsi állandóan készenlétben áll. Azonnali orvosi segítség, ha szükséges, kórházi ágy várja a gabona, az élet betakarításában megsérülteket. Tápiószecső Itt már strandolnak. Az idén életükben először. Az ötszáz négyzetméteres medencét maguk csinálták. Együtt, közösen az egész falu. Némi pénzbeli segítséget azért kaptak hozzá. A gyerekek cédulával fűrödnek. Az írást a tsz-iródáról hozzák. Azt jelenti, hogy lovat vezettek, vagy borsót szedtek aznap négy óra hosz- szán át. Nemcsak a munkaegység gyarapodik az apjuk kiskönyvében, hanem külön kedvezés, ingyen fürdő is dukál nekik. Deák Antalnak, a község hatvankét esztendős tanácselnökének sűrű, ősz szemöldöke van. A két fehér sarlócska frissen ugrál a homlokbőrön. Velük együtt motollázik Tóni bácsi vaskos két karja is. — Lehengereltük, laposra vertük Szobot. Öt gólt rúgtunk! — És hányat kaptak? Az öreg szurkolóban egy árnyalatnyit hül a szenvedély. — Kettőt, de benne leszünk, feltétlenül benne leszünk a megyei bajnokságban! Aztán az a nagy baj jön bele a szóba, hogy ide Szecsőre csak kevés sört hoznak. — Vasárnap a kultúrházban elfogyott volna még tíz hordóval is, mert négyszázan nézték meg a Cigátiyháborút. Idevalósi ember, Ofella Sándor írta a játékot. Aztán kisült, hogy szódavíz, meg bor azért volt elég. Nem halt szomjan senki. Tóni bácsi nagyon büszke a selyemdrapériás, szőnyeges házasságkötő teremre. A fényes, piros selyemre kézzel, gobelin-munkával varrták ki a címert az idevalósi asszonyok. — Ha már megkötik az embert, legyen hát selyemből a pányva... Tápióság kJ agy, ócska pajta, vagy hodály szégyenkezett Tápióságon. Magtár volt hajdanában, az elmúlt földesúri világban. Senki nem mert belevágni, hogy újra vakolják, kikozmetikázzák. Ajánl- gatták a terményforgalminak is, de hát ott se kellett. Az idén a közösben már kasza alá hajlik a kalászos. Elkelne egy száraz, jó raktár, azaz jobban mondva magtár. Viszont kapálni, jószággal bánni, meg az aratásban is eleget tenni, amellett pedig a málladozó vénséges vén magtárt megifjítani, ennyi minden nem telt volna a tsz-tagok erejéből. Ilyenkor jó doloß, hogyha az embernek barátja, segítő komája, kedves rokona van. A Kossuth Tsz most a budapesti XIII. kerületi Ládagyárral tart atyafiságot. No, ha már megvan a rokonság, akkor rajta, gyerünk! Jöttek is a munkások, a ládagyáriak tizennégyen. Ott volt a párttitkár, az igazgató is. Szombat délre érkeztek és vasárnap alkonyig maradtak. A közbülső időben neki a sok pornak, a málló malternak, a százesztendei békés honalapításra berendezkedett denevérrajoknak, pókfamiliáknak. Készen áll a magtár ... Szellős, száraz, tiszta. Negyven-negyvenöt vagopnyi termény védett, egészséges, új férőhelye. Tápiószöllős Abonyi Józsefnek, az FMSZ felvásárlójának nagyot kell hajolnia — mert magas ember —, hogy pontosan leolvassa a mérlegről a kilóikat és a tizedeket. A rekeszbe terített cigánymeggyről állítja ki az utalványt. Nem is kérdezi a néni nevét, már írja: __ Bálint Sándomé, 17,1 kiló cigánymeggy, a 2,80 forint. Amíg Bálint néni a pénztár- ablakhoz kerül a forintokért, a rekeszeket a féltető alá viszik, ahol már jó teherautónyi gyűlt össze belőlük. Ifjabb Siska János, tanácselnök- helyettes megsegíti Abonyi József emlékezetét. — Tavaly hárommillió forint ára gyümölcsöt adott Tápiószöllős... — A mi eprünk nemcsak a magyar városokban, hanem Prágában, Bécsiben, de még Berlinben is piroslott. . . Most már az eperrel a végei elé tartunk ... A cseresznye is leérik lassan, most a meggy jön. Aztán a barack, körte, szőlő — áll még mellettünk Abonyi József. — Újabban, amióta a tsz-ünk erőre kapott, paradicsomot is ad Tápiószöllős. Tavaly még csak harminc, az idén már ötven holddal szerződtek belőle ... — Sanyi mikor jön haza? — szólítja meg a tanácselnökhelyettes Bálint nénit. — Ha levizsgázott... Ez már az utolsó! — teszi hozzá az asz- szony és hangjában elégedett büszkeség cseng. Forog a kérdés, pereg a szó és kiderül, hogy idős Bálint Sándor a másfél évtizede még nincstelen paraszt orvost nevelt a fiából. A juttatott három holdra fordul a szó. _ Iga nélkül csak a két kezünkkel kapartunk elő mindent ... Most már elég! Az őszön a mienket is hozzá ragasztjuk a közöshöz ... A gond mégis kisebb lesz ... Tápiószele A tanácsháza irodaszobáiban zárt ajtók őrzik a hajnal hűvösét. Csak az adóügyiek szobájának ajtaját találjuk nyitva. Szőlősi Józsefné szabadkozik: — Mit mondhatnék én?... Hiszen én csak helyettesítem itt a nővéremet, aki mindenórás. .. Lányuk lesz, Annamária vagy Máriaanna, mert náluk, ha fiú jön elsőnek, az csak József, ha lány, akkor pedig két névből ragasztunk ösz- sze neki egyet... így szokás ez a családban. Nekem fiam van, de már nagy... Az elsőből vizsgázott... Az egész iskolában csak ötvenhármán kaptak oklevelet, az én Józsikám is... Nem, nem talál most itthon senkit... Az elnök, a helyettese, a titkár, mindnyájan kinn vannak a határban. Ilyenkor ott tartják a hivatalt, estefelé jönnek csak be... A faluban sem talál mást csak az öregeket. .. A gyerekek napköziben vannak. Negyvennek van állandó hely, de most csinált a tanács, meg a tsz még nyolcvannak helyet, hogy ne hemperegjenek itthon a porban, meg legyen rendes ennivalójuk is. Nyugodtabban dolgozik minden anya, ha vigyáznak a gyerekére. ... Most én mit csinálok?... Lekönyvelem az eddigi adóbefizetést... Lassan már a második negyedév végén vagyunk. ... Nincs hátralékos, sőt! Száznégy százalékra állunk eddig, mert a házadót senki nem fizeti csipp- csuppban, hanem egyszerre intézi el!... Szentlőrinckáta Tíz kombájn indul ki a Szentmártonkátai Gépállomásról tizenegy termelőszövetkezetbe. Az aratás megkezdődött. J ó volna tudni, merre kapkodja a fejét, hova nézzen, mire figyeljen először az ember... A tehénistállóban maradjunk, ahol gyönyörű, tiszta, egészséges jószágok sorjáznak? Vagy a teherautón tapogassuk meg a paprika friss csöveit, amelynek darabja 1,80 forintért kel el? Talán arrafelé ka- nyarítsuk az utat, ahol éppen . az őszi árpát vágják az Vj Világ Tsz tagjai? Végül a nagy sürgésből oda sodródunk el, ahonnan a legsi- kítóbban ütközik a lárma. Harminc anyadisznó, 170 malaccal, meg 130 hízó röfög, visít, habzsol, Tóth István meg Vince József sertésgondozó keze alatt. Még ebben a hónapban nyolcvannal szaporítják a hízók számát. — Annyi lesz az állat, hogy ketten már bajosan győzzük. Még egy ember kell majd. Igaz, már itt a jó mélyfúrott kút, könnyebb az itatás, a moslékkeverés. Ennyi sok jószághoz majd gépeket is veszünk. Csakhogy előbb ki kell keresnünk az árát!... Okos szóval beszél Tóth Pista bácsi, aki már nem mai legény. Hatvankét esztendős. Tavaly még két holdon, maga gazdálkodott. — Húsz forint előleg jár itt mindenkinek a munkaegysége után. Én minden hónapban ezer forinton felül kapok. Vannak a fiatalabbak között, akik többet visznek haza. Boroknál Jánosról tudom, hogy 1800 forint körül kapott. Az ősz, kicsi ember ráncbahúz- za a bőrt a homloka táján, mintha haragudnék. — Abba a francos múltba nem sajnált, nem segített rajtam senki és nekem se volt módom hozzá, hogy valakit szánjak... Én most elcsúszhatnék a kutrica küszöbén és törhetne a csontom, mégis volna kenyér is, meg doktor is... Majd ha kivénülök, küldik a nyugdíjpénzt ... Az asz- szony se halna meg éhen, ha én előbb hunynám le a szememet, mint ö... _ . Mi újság Farmoson? Még egy hete sincs, hogy felavatták ezt a mesebeli váracskát, az úttörő-házat. Tápiógyörgye , kastély a tó- /1 val, parkkal, fürdőmedencével és negyvenkét szobájával a Gör- gyei nagyságos uraké volt. Nemcsak a nagy kastély, hanem a kisebb is, odaát a tó túlsó partján. Ezt külön csináltatták a fiatalúrnak, hogy azoknak az uraknak, hölgyeknek, akiket „erkölcsössé” vert a vénség, ne kelljen látniok a nagy dáridokat és a sok mindenféle nöcs- kéket. Most is rózsák nyílnak, szegfű szakosodik a parkban és halak szája bodrozza a tavat. Laknak a kastélyban. Csakhogy százhúsz ember, s valamennyi öreg. Szociális otthonná kapható, ami az országban ma napvilágot lát. Televízió és rádió is várja a nehéz életben elfáradott nénikéket, bácsiikákat. Nénikékből több van, csaknem száz asszony él itt a hársfák, tölgyek, platánok árnyékában. Férfiből hiány van, csak hu- szonketten vannak. Kapós és rátartás itten a nad- rágos, ha nyolcvanéves is. Huszonegy ember főz, mos, takarít, ápolja itt az öregeket. A vezetőjüket, Kovács Imrénét csak keresztnevén szólítják, mintha egy családba való volna velük. Bejár ide az orvos, van itt autó, olyan mentőkocsi vallja, hogy hetvennégy éves. Hiába, még itt sem szeretik az asszonyaik, ha valaki ezt a kérdést fej szegeti. Az ebéd ma paradicsomleves, zöldborsófőzelék, hússal a tetején. A reggeli pedig kávé, vagy tea, vajas süteménynyel és aki szereti, mézet is kap hozzá. Vacsorára megint frisset főznek. Egymillióhatszázezer forintot költ rájuk az állam minden évben. Elvannak, megvannak, sőt bátran mondhatjuk, nagyon is jól vannak a fáradt öregék a proletárállamban a kastélyban. Nemrég mulatván a hajdani úri fészek. Háromezerötszáz kötetes könyvtáruk van az öregeknek. Folyóirat, újság, mind-mind megfajta. Éppen most visznek be kórházi ápolásra egy nyolcvanon felüli bácsikát. A szivével van baj. A felesége egy kicsit elpirul, amikor beÚjszilvás ság volt. Aranyla- kodalom. Az otthon vezetősége állta egy nagyon jó ebéd erejéig a kései lagzit. Még a tanácselnököt is meghívták. Idős Siska János tanácselnökhelyettest faggatom, hogy mi az újság náluk. _ Újság? ... Azt ne Itt keressen. Mi is készülünk az aratásra ... A buszjáratunk már olyan, mintha Pesten volnánk. Aki Ceglédre fürdőzni akar menni, annak most már módja van rá ..; A tanyavilágból lassan faluvilágot teremtünk. A vlllanybevezetésnek már a végére kellene járni. A falu egy részében még bizony Petrával bajoskodtk a nép. Meglesz az is, de hát, akinek szőrit a cipője, az minden lépésnél megérzi!... A kultúrház! ? . Már kellene, nagyon-nagyon, de tüstént ... Jövő esztendőre építenénk ... Pénzünk? ... Másfélmilliót adott az állam, hozzátennénk a munkát, a fiatalok még tán a dupláját is. Lenne hol megállniok esténként _ de ... Epitövállalat nincs, se égen, se földön, aki nekifogna a munkának ... — Hát látja, nincs Itt semmi különös, csak bajmolódás... A kenyérnekvalót betakarítjuk, a kukoricát letörjük, a gyümölcsöt, szőlőt leszüreteljük, aztán ? .;. Már bontják kint a tanyákat Is. Hozzák be a házakat a faluba. Tudják, hogy a villany oda nem mén soha az életben ... Józsa Jánosék is jönnek már be a tíz holdjuk közepéből, meg Kemen- cés Pálék is ide tartanak a falu közepébe . . . Mert hát az új községben úlfajta életet akar kezdeni az itteni nép . .. No, igaz-e, nincs ebben semmi, ami újságba val,-, volna .;. Az oldalt írta: Déri Károly. Foto: Gábor Viktor
