Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25 / 149. szám

Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\^\^^^^ Tegyük könnyebbé a vasalást! ^ Túrós Emil—Túrós Lukács: Minél tarkábbak, annál veszélyesebbek a tabletták! Gyakran hallunk arról, hogy gyermekek kíváncsiságból „megkóstolgatják” a gondatlanul tárolt, színes orvosságos tab­lettákat. Két amerikai orvos megvizsgálta, hogy milyen színű tabletták a legvonzóbbak a gyerekek részére. Megállapították, hogy általában a 6—8 éves gyerekek az élénk színeket kedvelik leginkább. A fehér színű tablettákat valószínűleg azért választotta aránylag kevés gyerek, mert azokról többnyire már tudják, hogy gyógyszerek. Ízlésesen - divatosan Magyarországon csaknem minden asszony állva vasal, s ezért nagyon kifárad. Ülve iga­zán nem nehéz munka a va­salás — csak kissé magasabb lábú konyhaszék kell hozzá, amelyet amúgy sem ártana barkácsoltatni valamelyik csa­ládtaggal, vagy készíttetni asz­talossal. Kimustrált zongora­szék, a konyha színére festve, azért a legjobb, mert forog, s így több mozgást biztosít. Ma­gasítható, mélyíthető — amíg az ipar nem gyárt, pedig ha­marosan fog gyártani — érde­mes akár ócskapiacon is besze­rezni! A kényelmes vasaláshoz az is kell — még ha van olyan székünk, amelyen a test felső­része az asztal magasságában van —, hogy minden rendben, pontosan kéz alá legyen készít­ve. Aki jobb kézzel vasal, bal­kézről kapjon világosságot, de a nappali, természetes fény jobb, ha elölről jön. Mindig szálirányba vasal­junk, hogy ne nyújtsuk for­mátlanná az anyagot. Ha mo­sásban összement valami, ak­kor újra rendbehozhatjuk, ha ellentétes irányban megnyújt­juk, vagyis a rövidet hosszá­ban, a szűkét keresztben kell vasalni. Kivéve a keményített, sima pamutárut, általában mindent visszáján vasaljunk, még csipkét is. Ha a rácseppentett víz lassan gőzöl el a ' asról, langyos az eszköz, úgy 150 fokos hőt ad. Ha gyorsan sisteregve száll a gőz: 180—200 fokos. Ha gyöngyként pereg le a csepp, elérte a vas a 210—230 fokot, s ha a csepp valósággal vissza­pattan, „spriccel” 240—300 fo­kos a meleg, tehát legajánlato­sabb a vasat előbb hűteni, mert gőzölésnél is roncsolná a ruhát. Minden vasalnivalót kisi­mítva s nagy részét belocsolva készítsünk el, míg a vas me­legszik. Műanyagot, amelyet langyos vassal vasalunk, sőt a habselyem holmit is enyhén nedvesítsük be. Amiről nem tudjuk, hogy viselkedik majd vasalás közben, előbb olyan sarkán kíséreljük meg a hőbí­rását, ahol nem feltűnő, ha megsérül az anyag. Kis öntözőkanna, illatszer­permetező vagy óvatosan tar­tott cukorszóró nagyon jó se­gítség a ruha belocsolásánál. Ha azonban gyorsan akarunk \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\v Gyógyulás, avagy önkínzás ? Egy olasz szakorvos vélemé­nye szerint a horkolókat egye­dül úgy lehet kellemetlen szo­kásuktól megszabadítani, ha elérjük, hogy maguk is hall­ják saját horkolásukat. Az orvos e célból egy kis ké­szüléket szerkesztett, amely a2 alvó szájából kiáramló horko­lást az illető füléhez vezeti. A2 eredmény vitán felül álló: a horkolókat saját hangjuk fel­ébreszti és ébren persze már nem zavarnak senkit! vasalni, vagy csak átvasaljuk nyári mosóruhánkat, kis mű­anyagszivaccsal, annak híján nedves — nem vizes — vatta­csomóval át s átsímítjuk vasa­lás előtt a ruhát. Vasalás után azonnal javít­suk át a kisebb szakadásokat, pótoljuk a letépett gombo­kat, igazítsuk meg a festéseket. Ha kell újabb vasalás után, j rendben kerüljenek a szekré- \ nyekbe a holmik. Frissen vasalt ruha nagyon i gyúródik! Sohasem lehet azon-I nal felvenni és szekrénybe ten- j ni — sőt még sokat egymásra : tenni sem tanácsos! Rakjuk: szét, hűtsük ki, mielőtt el-j tesszük! „Otthon-átalakítás” A képen sarokra állított, letakart ágyakat látunk — a rég hálószoba ügyes alakításaként. Figyelemre méltó az új fajt: falvédő, amely régi paplanból vagy pólyapárnából, áthúz va, házilag U elkészíthető, fUggönyrúdon kell a fain n Ír r% n rrt o n ■ Készítsünk divatos szoknyát! Annyi szép anyagot lát az ember a kirakatokban, hogy szinte valamennyit megven­né. Minthogy pedig a varra­tás sincs ingyen — így meg­gondoljuk magunkat. Ha egy ruha varrása nagy munka is, egy divatos, bő szoknya meg- varrásáig még elmerészkedhet a leggyakorlatlanabb nő is. Szövetből, selyemből, vá­szonból egyaránt fiatalos, csi­nos, jól kihasználható. Szimpla széles anyagból 2,10 métert veszünk. (70 szé- \ lesből 10 centiméterrel töb- í bet.) 140 szélesből elég 2,20 í méter, s keresztben elvágjuk. 5 Lehasítunk övre valót, amely J valamivel szélesebb legyen a! vásárolt övszalagnál. Vé- í •kony derekú, fiatal lány ve-: hét szélesebb, testesebb asz- ! szony inkább keskenyebb sza- \ lagot válasszon. Az övszalagot hozzámérjük í legjobb szoknyánkhoz, vágyj a derekunkhoz. Ráhagyunk j 3—3 centit a két végén, csu- j kashoz. A kimért övszalagra j :úgy dolgozzuk rá a vásárolt j íar -agot, hogy a bőséget vágyj j hólokba, vagy rakásokba oszt- j i va, előbb rágombostűzzük a j : szalagra, aztán, ha jól áll, j íelőöltéssel levarrjuk, végül; i rágépeljük. Egyenletesen j i elosztott rakás mellett a két- j I felé menő, elöl széles hóiban J ; szétváló forma a legdivato- j i sabb. Hátul szemberáncban j I találkozik, amely a zippzárat j i fedi. ; Hátra, a varráshoz, zippzá-j rat varrunk, s az övszalagra, i behajtva, rágépeljük a lesza- i bott övrészt. Különösen pu-í ha szövetből nagyon szép j úgy a megoldás, ha az öv-í rész alját nem hajtjuk visz- i sza, hanem simán meggépel- i jük, s kirojtozzuk. Akkor aj szoknya alját is, miután \ előbb danubia-szalagot varr- i tunk rá, rojtozzuk. Az övsza-: lagot horgas-kapoccsal zár- \ juk. : y A mi szakácskönyvünk j A JÓ SZAKÁCSKÖNYV a j fehér hollónál is ritkább. Azj anyák féltett kincsként adják j át leányaiknak. Egy-egy ház- j tartásra valósággal rányomja; bélyegét a szakácskönyv szel-; lerne — vagy hiánya. Mert j sok háziasszony csak úgy j főz, ahogy valaha elleste, s j aztán családja vagy megszok- j ja főztjét, vagy nem. Különö-j sen a falvaink asszonyai haj- j lamosak rá, hogy a régi, sze-j gény ételeken tengessék há- • zuk népét, miközben módis í ruhákra, házépítésre egyálta-1 Iában nem sajnálják a pénzt! — vagy nem gondolják meg, j hogy azonos összegért új, i kellemes ízű ételekkel is ked-í veskedhetnének szeretteiknek, i Az utóbbi években sok-sok ; ki szakácskönyv jelent meg, i olcsón, s néha az volt az ér-; zísünk, hogy egyiket a másik­ból írták, vagy a harmadikat az előző kettőből. Nemcsak a receptek, de még a sajtóhi­bák is azonosak voltak. A ré­gi, nagy, híres szakácsköny­veknek nem párja, még meg­közelítője sem akadt. „A MI SZAKÁCSKÖNY­VÜNK” is ilyen. Meg kell adni az árát is, a negyven fo­rintot, ami szép summa egy könyvért — de megéri. Nem­csak a pontos receptek, me­lyekből akár egy iskolásgye­rek is elfőzögethet, hanem az adja meg értékét, hogy a sü­tés-főzésről szóló 150 oldalán mindazt közli a háztartásról, amit néha még a leggondo­sabb édesanya is maga titká­nak tart meg, ha főzésre ta­ni tgat ja a lányát. Ha nagy befektetés is a szakácskönyv ára — érde­mes megvenni. Olyanfajta írás, amit ugyancsak átad majd egyik generáció a má­siknak, hogy a lánya is el­találja a megszokott szájíze szerinti íőztöt — mert ma- i gyáros is, olcsó is, könnyen is ; készül valamennyi étel, amit a „Mi szakácskönyvünik”-ből tanulhat. ■ y ■I Nagy gallér, „olló” ránc, „an- goi masni” — ez a nyári dél- 1 utáni divat. Nagyon jól öltöz­tet! Hűvös napokra rakottszoknyás kiskosztüm, alatta ujjatlan fel- ; sőrész saját anyagából, mely : mellénynek is viselhető. Két jó fehérnemű-ötlet ILI ÉS PANNI A BEFŐZÉSRŐL Hi sóvárogva nézi Pannit, aki kipirultan cipeli a két nagy kosár epret, amit anyó­sától hoz. — Tudod, az én anyám so­hasem főzött be semmit, jó ég tudja miért. — Mondja elré- vedö szemmel Ili, s felmerül előtte a szűk kis városszéli la­kás, ahová tán be sem fért volna egy befőttesüveg, ha tel­lett volna csemegére pénz. De bizony nem tellett! — Nem volt aki megtanítson befőzni, s így hiába adsz jó recepteket, csak marad ezer aggodalom, amelyet elmondani,sem me­rek. Hogy tisztítás után vagy előtt mossam meg a gyümöl­csöt? Valamennyit egyben? Hogy használjam fel a rosz- szát? Az üvegeket mikor, ho­gyan mossam? Panni leteszi a kosarat, s beljebb tessékeli Ilit a tiszta konyhába. Befőzésre amolyan kisebb nagytakarítás van a konyhámban, mert csak tiszta helyen tudok szépen, nyugod­tan, tisztán dolgozni. Az üve­geket tegnap elmostam jó for­ró Ultrás vízben, ma csak át­öblítem a hideg csap alatt, s tiszta, vasalt ruhára fordí­tom őket. Éjszakára is lefor­dítva hagytam valamennyit. Vettem celofánt, s régi, sok év­ről eltett gumigyűrűket is ki­főztem, így tisztábbak és rugal­masabbak lettek. Vettem egy tasak szalicilt is — nem szere­tem, de a biztonság kedvéért idén teszek a gyümölcshöz, mert esős évben könnyebben romlik a befőtt. A cukrot is jóelőre meghozták a gyerekek — nekem csak az epret kellett ma cipelnem. De megérte! Em­lékszel arra a jó cukorban főttre? Most is annak teszem el a legszebb szemeket! így csivitel Panni, s közben már mossa is a fele epret, há­rom-négy vízben is. Elsőben kissé megáztatta, mert a ho­mok úgy jobban lejön róla. — En legutoljára szitára te­szem a tiszta gyümölcsöt, s le­öntöm még egy kancsó vízzel. Igaz, külön munka, de nem sajnálom, mert csak a tiszta gyümölcs áll el. Szárától csak ezután pucolom, el is ázna na­gyon, ha előbb venném le ró­la. — Maga elé tesz egy hosszú befőttes üveget, s egy nagy, tiszta hibátlan zománcú lá­bast. Aztán egy kisebb másikat is. A lábasokban előbb vizet forralt, s átöblítette vele — egész fölig — mindkettőt. — Segítek tisztítani — kínál­kozott Ili, de Panni megkö­szönte, s nem engedte. — Tudod, szemenként válo­gatom. A javát csak így cukor­ban teszem el, két rétegre egy kanál cukrot számítva. Atnin van valami kisebb hiba, a hi­bát ezzel a kiforrázott, éles kis késsel eltávolítóm, s a gyü­mölcsnek készített lábasba te­szem. Amelyről azt vélem, nem állna el télire — kevés ilyen szem van — azt meg egy kis lábasban, reggelihez vajaske­nyérre szoktam megfőzni, lesz egy jó bögre belőle. Ili kerek­re nyíló szemmel figyeli a sza­pora munkát. — És eláll a cukros csak úgy magában? — Tudod, jól meg kellene tömni a üveget, de lenyomni nem szabad a kényes gyümöl­csöt. Így szépen figyelem, mi­kor száll kissé lejjebb, habár jól összerázom, míg rakom. Aztán még egy-két sor gyü­mölcsöt, tetején cukorral be­leszorítok. Éjszakára levet en­ged, s másnap kigőzölöm. Ha valamelyik üvegben pótolni kell cukrot vagy gyümölcsöt, az másnap reggel meglátszik. A gőzölést újságpapírral bélelt, vízzel töltött lábasban végzem, az üvegeket is szorosan becsa­varom újságpapírba. Tetejére tiszta ruhát teszek, úgy, hogy bele ne érjen a vízbe. A helyes az, ha 15—20 percig forr az üvegekben a gyümölcs. — És a lekvár? — Érdeklő­dik Ili. — Ha keményebbre akarom hagyni a gyümölcsöt, egy éj­szakára cukorban állni ha­gyom. Kilónként 30—35 dekát szoktam számítani. Ha jobban el akarom főzni, akkor azonnal felteszem tűzre, s csak ha forr, cukrozom ugyanannyi cukor­ral. Ha teljesen elforrta a hab­ját, akkor jó. Általában 20 perc kell hozzá — de volt, hogy háromnegyed óra is beletellett. Ne sajnáld rá az időt! Egyszer kissé tovább bajlódik vele az ember, s mégsincs aztán ké­sőbb baj meg bosszúság. — És a lekötözés? Bátorodik a kérdésre Ili. — Még forrón egy jó réteg cukrot szórok a lekvárra, s ar­ra jön a szalicil, habár más években a cukor egymaga is elég. Forrón kötözöm le, rum­ba mártott celofánnal, s ha na­gyon bizonytalan, hogy esetleg a kamra vagy helyiség alkal­mas-e befőttek eltevésére, ak­kor egy réteg szalicillal beszó­rom a felső celofánt, s még egy réteget ráteszek. Volt egy na­gyon nedves kamrám, ott nem álltáéi másképpen a gyümölcs. El ne felejtsd ráírni, hogy mi és melyik évben tetted el a be­főttet. Ne mondd, hogy úgyis tudod! Ha nincs rajta címke, akkor tél végén már nem iga­zodik el az ember a lekvárok között! Házilag is könnyen elkészít­hető hálóing, legszebb mosó­kreppből Fent: gumis alsószoknya, enyhén bővül, s lent két nagy fodorral kitartja a ruhát. így nem kővárit! A fodrok felett keskeny sza­laggal dolgozzuk el Fejtörő játék Fűrészeljetek egy sima léc­ből 15 egyenlő nagyságú négy­szegletes lapot. Tetejére ra­gasszatok fehér papírra írt csi­nos számokat, 1—15-ig. Keres­setek vagy készítsetek olyan dobozt, amelybe egymás mellé éppen csak belefér négy kis el­készített lap. Ha nem kaptok kész dobozt, erős kartonpapír­ból vagy másik dobozból haj­togassatok megfelelőt, csak erősítsétek meg a sarkát ra­gasztószalaggal. Az összekeveri lapokat tegyétek be szorosan a dobozba, s igyekezzetek tologa­tással sorrendet teremteni köz­tük. Kivenni nem szabad egyel sem, hanem az egy üres koc­ka segítségével kell átcsopor­tosítani a számokat.

Next

/
Thumbnails
Contents