Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
KST MEGI kJűrlaD 1S60. MÁJUS 11. SZERDA A tavalyinál 20 000 holddal több konzervnek való zöldségre szerződtek a termelőszövetkezetek A* konzervipar szakemberei a napokban fejezték be a termelési szerződések kötését a konzervnek való zöldségfélékre. Az előirányzatot országosan 112 százalékra teljesítették. Jellemző az érdeklődésre, hogy a termelőik a tervezettnél ezer vagonnal több paradicsomra, 150 vagonnal több zöldpaprikára és 50 vagonnal több uborkára kötöttek szerződést. Különösen nagyot lendült az idén a termelőszövetkezetek szerződéses zöldségtermelése: tavaly lekötött területeiket kereken 20 000 holddal bővítették. így a szocialista szektor aránya a konzervnek való zöldség termesztésében a tavalyi 17 százalékról 72 százalékra emelkedett. A gorombaságra nincs menlevél Betegek és orvos tanulságos esete Vácott Érhet-e súlyosabb vád orvost annál, mint amivel dr. Kőrös Károlyt illeti betegei jórésze? Félnek tőle, mert hivatását csupán kenyérkeresetnek tekinti, ingerült, fölényes hangon beszél a betegekkel. Egy levél nyomán indultam Vácra, megtudni, egyéni elfogultságról vagy tényekkel alátámasztott valóságról van-e szó? A levelet Molnár Mihály, a Dunakeszi Vagongyár lakatosa írta, kifogást emelve dr. Kőrös munkája ellen. A kedves, macskaköves utcácskát hamar megtaláltam, de Molnárék, sajnos, nem voltak otthon. Találomra nyitottam be tehát egy ajtón, érdeklődni utánuk. öreg, beteges emberek Lukács Zsigmond nyugdíjas és felesége. A doktor nevét meghallva először csak összenéznek, azután már ömlik belőlük a panasz: „Nem szeretjük Kőrös doktort. Goromba és lenéző. FeMESEPALOTA m Az egyik gödöllői mellékutca házának udvarán valóságos mesepalota — kacsalábon forgó vár, szélmalommal — áll. A miniatűr várat a jelenlegi tulajdonos nagybátyja, valamikor iigyeskezű lakatosmester, építette Ötvenholdas rizstelepei létesített az ácsai Új Barázda Tsz A napokban fejeződött be az ócsai Uj Barázda Termelőszövetkezetben az ötvenholdas rizstelep építése. Évszázadok óta mocsaras, ingoványos területet kapcsolt be a termelésbe a csatornahálózat kiépítésével a termelőszövetkezet. A vizet a közeli tőzegtelep talajvizéből biztosítják, melyet egy csatornán vezetnek el a rizstelephez. A gátak és a csatornahálózat építésével egyidőben a termelőszövetkezet tagjai elvetették a rizst. Holdanként tizenhárom mázsa szemtermést terveztek. Ezek szerint tehát az idén 650 mázsa rizst termelnek, s ennek értéke megközelíti a 300 ezer forintot. leségem szívbajos, epilepsziás. Rosszul lett, érte mentünk, nem jött. Azt mondta, ilyen beteghez nem köteles kijönni. Végül is a kórházi főorvost hívtuk, az adott gyógyszert. Átkértük magunkat más orvos körzetébe, mert ahhoz teljes a bizalmunk.” Ha más szavakkal, de lényegében ugyanezt mondta pár házzal odébb az öreg Pásztor néni, s ez a véleményük Ladánszkyéknak is. Másnap találkoztam a levélíró Molnár Mihállyal. Elmondta, hogy az üzemből autóval vitték aznap haza, amikor megbetegedett. Éjjel újra rosszul lett, vért hányt. Felesége aggódva kérdezte a kihívott Kőrös doktort, mi baja az emberének. A következő választ kapta: „Majd megmondom, de nem éjjel háromkor!” (Molnárt mentők vitték be a kórházba, ahol hetekig kezelték gyomorfekéllyel.) A család szerint ugyanilyen lélektelenül járt el 14 éves fiuk gyógykezelésénél. Szemrehányásukra Kőrös doktor írásban jelentette ki, tovább nem vállalja orvosi ellátásukat. Ezek után, amikor Kőrös doktor lakásán csengettem, azt vártam, mogorva, sötét pillantásé embert találok. Ehelyett fiatal, kellemes modorú férfi jött elém, aki nagy szívességgel invitált be otthonába. — Igen, ezek az emberek elégedetlenek velem. És nem csak ezek, de sokan mások is. Ilyen négy köteg feljelentés ven ellenem — emeli kezét magasba, majdnem dicsekvő hangon. De ez csak azért van. mert alaposan ismerem a jogszabályokat és nem vagyok hajlandó azok ellenére cselekedni. És ilyen hangnemben beszél múltbéli állásairól is, áltól szintén a panaszok sokasága hangzóit el ellene — hasonló okokból. — Különben is, az SZTK betegek már úgy jönnék az emberhez, hogy eleve rosszat gondolnak. Na, de kijött az új orvosi rendtartás! Az lehetővé teszi, hogy az okve- teílenkedő beteget feljelentsem! — Nem gondolja, hogy azért van ilyen feszült viszonyban a betegeivel, mert így közeledik hozzájuk? Talán, ha türelmesebb hangot ütne meg, nem kellene a jog érdekében sem ennyit hadakoznia? — Türelmes? Én az vagyok, de a betegek nem. Reggel fél hétkor kezdődik a rendelés az utca végén, a körzeti rendelőben. Nem várják meg, hanem számtalanszor már korábban, itt, a lakásomon csengetnek. Pedig csak én vagyok SZTK-alkal- mazott, a családom nem. Dr. Láng Jenő, a városi tanács egészségügyi osztályának főorvosa: — Mindaz igaz, amit Kőrösről mondanak. Magatartása a betegeivel és embertársaival szemben egyáltalán nem megfelelő. Feltűnően sokan kérték tőle át magukat más körzeti orvoshoz. Hivatali felettesei azonban elsősorban nem mi vagyunk, hanem a váci SZTK. Dr. Petőcz Ákos, az SZTK főorvosa már sokkal óvatosabban fejezi ki mondanivalóját. i — Körzeti orvos és beteg között igen sokféle ellentmondás felrnerülhet. Tudjuk, hogy Kőrös doktor modora nem a legkifogástala- nabb, de képzett orvos, az élvonalban van tudás tekintetében. Panaszok, bejelentések hozzánk is érkeztek ellene. — Más körzeti orvossal is előfordul, hogy betegei átkérik magukat máshová? — Előfordul, de ritkán. Meg kell mondanunk, hogy Kőrös doktornál ez gyakrabban megesik. — Ha nyilvánvalóan látszik, hogy baj van közte és a betegek között, mit tesznek ellene? — Nem egyszer beszélten'.; már vele. Konkrét esetek is voltak, amiknél utólag már nagyon nehéz eldönteni, a kezelés tekintetében kin. k van igaza, a betegnek-e, aid nem tudja, mi a leghelyesebb számúra, vagy az orvosnak. Most újra csak azt tehetjük, behívjuk és figyelmeztetjük, több megértéssel közeledjen a beteg, és éppen ezért ideges emberekhez. Meghallgattam minden érdekeltet. és az igazat megvallva, vegyes érzelmekkel döcögtem a busszal hazafelé. Valahogy végképp nem találtam megnyugtató megoldásnak, hogy majd „újra beszélnek vele, változtassa meg magatartását”. Úgy érzem, többről van itt szó. Alapos, mélyreható, pártatlan vizsgálatra van szükség. Nem mindegy a betegeknek, sem Kőrös doktornak, ha feszült hangulatban, gyanakvással tele állnak egymással szemben. Ki kell deríteni — és a feletteseknek erre módjuk van —, sajnálatos véletlenekről, vagy pedig általános jelenségről va.n-e szó és ennek megfelelően erélyesen intézkedni annak érdekében, akinek az oldalán az igazság áll. Komáromi Magda N évad ás és köszöntés Négy órára hirdették a kezdést, de már három órakor tele volt a terem. Ha valaki ismeri a falusi szokásokat, az tudja, mit jelent: egy órával a kezdés előtt összegyűlni! Négy órakor már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni az aszódi kultúr- otthonban. Aki pontosan érkezett — kívülrekedt. Mintegy hatszá- zan szorongtak a teremben. És hogy érdemes volt így igyekezni, az ünnepség szárnyrakelt híre bizonyítja. Ilyen nem volt még az aszódi járásban: kétszeres névadóval összekötött anyák napja. A járási nőtanács és KISZ rendezte. A községi pártszervezettől is sokan megjelentek. Szászi Györgyike és Udvardi Lacika névadására sorakoztak fel egyenruhájukban az úttörők, óvodások is. A színpadra Szomszéd András- né, a járási nőtanács vezetője és Nagy Rezső tanácstitkár, anyakönyvvezető állt fel. Mindketten szívhezszóló beszédet mondtak, az újszülöttekhez, a szülőkhöz, az édesanyákhoz. Nagy Rezső az ünnepi aktus után emléklapot nyújtott át a két kisgyermek szüleinek. Az emléklapon a gyermekek neve, bejegyzésük ideje és a szülők fogadalomtétele — szerepelt. Az úttörők tisztelgése közben a kisdobosok a pólyára helyezték kék nyakkendőjüket, szimbólumaként annak, milyen szellemben neveljék fel a szülők kicsinyeiket. Ezután került sor az ajándékok átadására, majd a névadók és az örömszülők estebédjére. A névadás után, az anyák napja alkalmából az édesanyákat köszöntötte Kardos Győző gimnáziumi isltolaigazgató. Az óvodások és iskolások színvonalas műsorral ünnepelték az édes- anyálMt. Az édesanyák, de mindenki, aki részt vehetett az ünnepségen, úgy emlegetik ezt az aszódi vasárnapot, mint meleg szeretettől fűtött felejthetetlen emléket. — s. á. — Nagy Rezső az állampolgárok névsorába iktatja a két újszülöttet. Szomszéd Andrásné a járási nőtanács nevében átadja a boldog házaspároknak az ajándékokat. Egy jó intézkedés és egy rossz kísérleti tábor Megnyíltak a Dunakanyar új vendéglátó üzemei, meg is írtuk, hogy szépek, korszerűek, az üdülők, kirándulók belföldiek és külföldiek — most már találnak ezen a gyönyörű vidéken olyan éttermeket, büféket, eszpresszókat, ahol kellemes és tiszta környezetben költhetik el az ennivalót. Eddig éppen elég gondot okoztak azok az ósdi, sokszor igazán nem gusztusos helyiségek, amelyek sajnos, még nem tűntek el egészen a Dunakanyarból. Annál nagyobb az örömünk, hogy most már megtörtént az első lépés, amit remélünk, esztendőre és azután minden évben újabb követ. Örömünket fokozza, hogy az új helyiségek építésénél a vendéglátóipari vállalat saját dolgozóira is gondolt. Pomázon például az új bisztró személyzeti öltözőjét a mosdókagyló mellett tusolóval is ellátták, sőt, állandó meleg vízzel is. A könnyen tisztán tartható, új étkezőhelyiségben a higiénia ilyen követelményére is gondoltak. Dicséret illeti ezért a Buda környéki Vendéglátóipari Vállalatot. Annál kevesebb dicséret jár ki azonban a leányfalui camping-táborért, amelynek sátrait a Hableány kert je mellett felütötték. Tíz. egyenként hatszemélyes, és ugyanannyi kétszemcly"s sátort. Tehát nyolcvan személyre szól a tábor, de a 80 ember, részéra nem gondoskodtak^ semmilyen tisztálkodási le- ^ hetöségről. A higiénia egyéb ^ helyiségei pedig mintha nem^ is lennének. Igaz, a vendég-^ látóipari vállalat azt hangoz-^ tatja, hogy csupán kísérletig táborról van szó. Mégis, tisztaság és a kényelem leg-j; elemibb követelményeinek ^ hiányában úgy véljük, talán £ mégsem szabadna nyolcvan jj üdülést kereső emberrel kí-Jj sérletezni. Kísérleti vagy ■/, nem kísérleti, ha egyszer £ tábor, mégha sátortábor, ak-g kor is feleljen meg a köz- j egészségügy minden követel- £ menyének. S ha már a Dunakanyarról ^ beszélünk, fel kell vetni még £ egy gondot. Visegrádtól Bu-^ dapest határáig a Duna jobb íj partján csak szabad fürdő^ van, de egyetlen strand sincs. ^ A bal parton, például Nagy- íj maroson akad, az sem olyan jj azonban, ahová hét végén ^ vagy vasárnaponként szívesen^ elutazna valaki. Mert amíg íj a Dunakanyarban nem épül j néhány modern strand, a für- £ döre és napfényre vágyó fő-5 városi tízezrek inkább a túl- í tömött budapesti strandokon; zsúfolódnak, ahol legalább a; ruhájukat elhelyezhetik va- \ lahogyan. Az idén már nem j lehet szó róla, de a jövőj évben a strandhiány gondját \ is meg kellene szüntetni aj Dunakanyarban. sz. e. Arany Toldija — kínaiul A nagykőrösi Arany János Emlékmúzeumot sok külföldi kulturális küldöttség látogatja. Meghatottam szemlélik a nagy magyar költő ; kilenc évi tanárságának emlélői ne jártak volna Nagykőrösön. Az aláírásaikat, vallomásukat őrző emlékkönyv maga is becses emlékké vált. A legérdekesebb bejegyzés a, szerény. Csen Csi-lüi aláírása. Mikor ecsetszerűen fogott tollával berajzolta névjegyét, megkértem, írjon egy kínai mondatot is emlékkönyviünkbe hazája betűivel. És íme, habozás nélkül megszületett a szép vallomás, amelynek — kérésemre — magyar értelmezését is utána vetette: „Mi is szeretjük Arany János verseit’’. Az egészben tehát egyetlen íráshibát vétett: ü helyett u-t írt Arany távoli rajongója. 1958 április 18-án kínai küldöttség látogatott el Nagykőrösre. Végigjárták a város nevezetességeit, a helyi lap is megírta azt a kedves jelenetet, amikor valamelyik tsz-ben a küldöttség egyik nőtagját fehér báránykával ajándékozták meg. Útjuk utolsó állomása as Arany János Emlékmúzeum volt. Egy vékony, kedves fiatalemberre a küldöttség vezetője külön is felhívta figyelmünket: „Arany-fordító!” Nevét azonban mindmáig nem tudtam kisilabizálni az emlékkönyvből. keit: az általa javított dolgozatokat és tankönyvpótló jegyzeteit. 1956. március 24-én a nemzetközi diáktalálkozó küldöttsége járt a múzeumban. Szovjetek, bolgárok, csehek, albánok, németele, de alig van nép, amelynek képviseA napokban meglepő küldeményt hozott a posta, egyenesen Pekingből. Angol felirata szerint Szun Jung a feladója, s egy gyönyörű, színes fedelű kis könyv került ki belőle. Első pillanatra meg lehetett állapítani, hogy Arany vonatkozású; a címképen Toldi áll, kezében a kinyújtott szálfával, a könyv más lapján pedig Arany fiatalkori, Barabás festette arcképe látható. Az első lapra nyilván szén ajánlást írt a műfordító, sajnos, nem tudjuk elolvasni. Az aláírását egybevetettük emlékkönyvünk bejegyzésével és megállapítottuk az azonosságot. Így az angol nyelvű feladói jelzés alapján most már tudjuk, hogy Szun Jung nevét jelzi az érdekes, két csipkeszerű szókép. Nyomban be is jegyeztem emlékkönyvünkbe. Többre azonban egyelőre nem tudunk menni. Egyelőre csak gyanítjuk, hogy az első lapok terjedelmes életrajzi adatokat tartalmaznak. Mint érdekességet említem meg, hogy az első sorban hibátlanul írták le a költő nevét magyar, illetve latin betűkkel. Esen meg a kínaiak csodálkozhatnak, amint mi is csodálkozunk a nyolcsoros magyar verssorok kínai tükörképén. Érdekes volna persze hallani a kiejtését is, amit az idegen betűk elölünk el- taloamak. Talán teljesül ez a vágyunk is, mert köszönő levelünkben megkértük Szun Jangot, mondja magnetofonszalagra Toldi előhangját és első énekét kínai nyelven, úgy, ahogy ő fordította, s fűzze hozzá néhány magyar mondatban azt is, miért fordította le, s hogyan vélekedik Arany Jánosról. Szeretnénk, ha a költő lefordítaná kínaira Arany nagykőrösi balladáit is, elsősorban a nemzeti ellenállás nagyszerű bizonyságtételét, A tvalesi bárdolcat és ne vétessék tőlünk szerénytelenségnek, ha szeretnénk hallani kínaiul , Arany három nagykőrösi tárgyú költeményét: A vén gulyást, A vén gulyás temetését és A tetétleni halmon címűt is. Reméljük, hogy az őszre tervezett nagy Aranyünnepünkre, amikor Arany- ' szobrunk ötvenéves fennállására és Arany János kerek száz évvel ezelőtt elhangzott búcsújára emlékezünk, megérkezik a magnetofontekercs, Dr. Törös László, az Arany János : Emlékmúzeum vezetőié
