Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
196«. MÁJUS 11. SZERDA MST Hccvr.i ’&űrSem .9 KÉT OLDALRÓL Az egyik oldal Százházas lakodalom Az Állami Déryné Színház bemutatója az Odry Színházban Z öldre festett rácsoskapu BiMaiüiMliiii min i «riii _ _______X*1*e lőtt enyeleg a legény és $ a leány, de korántsem zavarta- tj lanul. Ideges suttogás ez a né- $ hány percnyi lopott boldogság, $ mert tiltott a szerelem — a tj szülők ellenzik a házasságot. $ Nem szíveli egymást a két $ család. Az ellenérzések gyöke- $ re régi keletű: a leány édes- $ anyja és a legény apja vala- $ mikor ugyanolyan boldog sze- $ retemmel szerették egymást, $ mint most Piroska és Károly, $ csakhogy akkor más volt a vi- % lág sora. A szegény legény (j hűtlenül elhagyta a hozzá ha- $ sonló földhöz ragadt lányt — a $ gazdagért; így próbált kijutni f a nyomorúságból, szíve, szereiig me elárulásával. Lett is módos \ gazda, de magán cipelte egész \ életén át a boldogtalanság if púpját. Fordult a világ: az ellj hagyott lány nyugodt szerete- ; tét, csöndes boldogságot lelt 'jegy derék ember mellett, aki \ncm csalta meg sem magát, \sem másokat. Nem alkart egye- \ dűl boldogulni — sorsa, min- \ den tette az egész falué volt a lszegénység idején, s most is, tamilkor deresedé fejjel a szö- • vetkezet elnökeként él felesé- • gével és Piroska lányával. \ A másik család fölött „eljárt I az idő”, nemcsak az évek. Az í egykori „gazdagság”, az a néAz apa (Fenyvesi Balázs) és a fiú (Deák B. Ferenc) összecsapása hány hold föld az élet • természetes rendje szerint testet- lelket nyomorító rabsággá torzult az egész család számára. A módos lányt kirabolta, meg- öregítette a mindennapos hajnaltól Ikéső estig tartó robot, megmérgezte házaséletüket is a hazudott szerelem. Zsákutcába jutott a család, s ebiből a zsákutcából természetesen a legényfiú menekülne először, parázs viták után szakit apjával, aki lélekben összetörve is acsarkodók a legénykorában szerzett „vagyon” szemétdombján ... virtusból, ha belelj szakad is. Ekkor éri az egyik í legkijózanitóbb vereség: el- í hagyja, a csoportba áll az asz- fszony is, aki nem bírja már a í hajszát, a test és a lélek hajszáját. Az ember egyedül makrád és onnan kapja a segítséget, ahonnan legkevésbé vár- \ háttá: fiatalkori szerelmének í férje, a szövetkezet elnöke jön ^ baráti, együttérző, békítő szóival, mert tudja, hogy ennek az 'j embernek elrontott életéért el- í sősorban az a „másik” világ, az ja rend felelős, amelyben vagy \az örökös (örökösnek hitt) sze- Igénység, vagy az érzések meg- ! csúfolása volt a „felfelé” veze- \ tő út. ; /Xszinte, igaz, szép dráma, • yJ amit természetesen nem • érzékeltethet teljes hűséggel '•ez a néhány vázlatos sor. Lelhetett volna ebből a törté- ■ netből íztelen, színtelen, se- •matikus három felvonást is \ össze}ércelni, mint ahogyan i sajnos, nem egyszer meg is Itörténik napjainkban (emlé- | kezzünk például a hasonló '•.tematikájú M enyasszony táncára.) • Simon Magda, erdélyi ma- Igyar írónő, a Százházas lako- i dalom szerzője, igényes mü- | vet alkotott, a pergő és mind- i végig izgalmas cselekmény : jelenetei hűségesen tükrözik í a változó falu embereinek vajúdó útkeresését. Igaz helyzetek, hiteles párbeszédek során következnek el a darab izzó, drámai csattanói. a z Állami Déryné Színház -cí bemutató előadásának meghívott — és jórészt szakmai — közönsége mégis mérsékelt tapssal fogadta az együttes játékát. Már előadás közben próbáltam felelni magamnak: miért? A rendezés a darab ritmusát biztos karmesteri pálcával dirigálja, sőt olyan technikai erőfeszítéseket is produkál a tenyérnyi színpadon, mint a múltat idéző jelenetváltások. Erőltetettnek éreztem viszont (főleg az elején, amíg meg nem szoktam) a tájnyelvet, mert nehézkessé tette a szöveget, különösen így, kevert adagolásban, hiszen Sallai Kornélián kívül szinte valamennyi szereplő kiesett a tájszólás kerékvágásából. Ez nem is baj. Példa rá a legényfiút alakító Deák B. Ferenc, aki meg sem próbált élni vele. „Parasztos” hanglejtés és szögletes, harsány gesztusok helyett úgy élt, járt-kelt, beszélt a színpadon, mint akármelyik falusi legény hasonló helyzetben. A szegénységből kikapaszkodott idős Rácz Károlyt alakító Fenyvesi Balázs meggyőző játékát is elszürkítette olykor egy-egy csinált „parasztos” böffentés. Alakításának legemlékezetesebb percei: a magányos gyötrődés monológja. Szép Zoltán (Szilágyi tsz-elnök alakítója) kiegyensúlyozott, de némelykor túl csiszolt, különösen elegáns mozgása juttatja az ember eszébe az operettszínpadot. Piroska, Kondra Irén ebben „apjalánya”. Üde, csitris he- behurgyasága elragadó, de — úgy érzem — nem mindig helyénvaló. Balogh Ilona, a vagyonából és erőszakkal szerzett szerelméből kisemmizett asszony az előadás egyik leghitelesebb figurája, A szomszédasszony epizódszerepében egyszer-másszor megjelenő Si- ménfalvi Idával együtt. A fiatalok (Kondra Irén cs Deák B. Ferenc) 7 ó dráma a Százházas lakodalom, jó együttes előadásában. S most, hogy a pesti bemutató után kezdődnek a vidéki előadások is, reméljük, sok száz táblás ház közönségének szerez szórakoztató, tanulságos, szép estét. K. K. Egy parasztasszonyhó! írónő lett... ...Ez tény. amely felett lassan napirendre is térünk. Szép kiállítású, kedves könyvét — az Igaz meséket nemrégen adta ki a Móra Ferenc Könyvkiadó, s a Magvetőnél előkészületben van másik műve. Kisebb írásait újságok, folyóiratok közük. Marton Pálné. Homok Erzsébet, a szerző, szépszavú, szívesen mesélő lány volt; okosan gondolkozó, sokat olvasó asszonnyá érett. A régi világban mégsem fordult meg soha a fejében, hogy írjon. Talán még ki is nevették volna i érte. A felszabadulás után fiának módja nyílt a tanulásra. Ma nagytudású minisztériumi tisztviselő — kitűnő nyelvérzékéről ismert: vagy öt nyelven beszél tökéletesen! Leánya katonatiszthez ment feleségül. A legkisebb fiú még otthon van, nem akar tovább tanulni, mindene a föld. Homok Erzsébet pedig — bár a világ megváltozott — élte a maga egyszerű életét — mindaddig, amíg a véletlen közbe nem szólt. Leányát látogatta éppen Tapolcán, amikor régen fájlalt gyomrát azonnal operálni kellett. A kórházban szerető gondoskodás vette körül, s végre, talán először életében, nem ő törődött másokkal, hanem őt szol. gálták ki. Mártonná sohasem tétlenkedett. A kórházban papírt, : ceruzát kért, leírta azt, ami a hosszú pihenés alatt foglalkoztatta: élete történetét, a nagy háború alatti esemé- : nyékét, faluja dolgait. Törté- ; netei, regényei nagyon tet- í szettek betegtársainak, or- Ivosainak — aztán később, I amikor gyógyulófélben haza- >ment, többi ismerősének is. Eleinte ugyan furcsállották, hogy Erzsi néni ír, aztán beleszokott a család is, a többiek is. Ma már természetes, hogy példásan ellátja családját, a jószágot, a háztáji gazdaságot — de mivel hatalmas erővel húzza az írás, ő a parancsoló lelki szükségletnek eleget tesz. Első könyvében egyszerű, i igaz kis történeteket ad az olvasónak. Arról, hogy kis-; lánykorában nagytestvére; féltett blúzából szabott ba- ] baruhát. Arról, hogy inkább : a jégen át ment iskolába, i csakhogy ne sározódjék a: csizmá ja, azután a jég be- i szakadt alattuk. A hadifo-1 golyról, aki édesapjára em- í lékeztette és a várva eárt i édesapa hazatéréséről. A moz- i dulatlan baba eltéréséről, s ■ arról, hogy miért nem lehe- ■ tett varrónő iskola utón a kis j Böske. í A képszerű, pontos, tömör í kifejezésmód, az alakok szűk- t szavú, de nagy megjelenítői erejű felvillantása, a régi: falu hangulatának hű visz- : szaadása — a kis könyv si- • kerének titka. Nem a haszonért kezdett! írni, de most, hogy új házat \ építenek, sokszobásat, kom-; fortosat, jól jön az a néhány í ezer forint, amit írással ke- : rés. MégLs, hivatása iránti \ alázattal, nagy gonddal vet j papírra minden sort. Azzal az ; energiával, amivel íróvá lett,; akár egyetemet is végezhe- \ tett volna — saját bevallása j szerint. Mégsem bánta meg, ! hogy ezt, a göröngyösebb utat: választotta. í t i Az új ház tövében az űj < életet élő, értelmiségivé lett í parasztasszony még sokat fog ! elmondani az alakuló falu,! az alakuló emberi élet űj í fordulatairól — amelyről ő; a leghivatottabbak egyike be- j szélni. Nagy érdeklődéssel j várjuk írásait! í Révész Zsuzsa ‘ Az ilyen művelődési házra szokták mondani: pezsgő, eleven kulturális élettel teli. Maga az épület is lehetőséget ad erre: nagyterem, tágas öltöző, nemsokára átalakításra kerülő büfé (szép, tágas klubszoba lesz belőle, ha cementmozaik burkolatát melegpadlóra cserélik), szakköri helyiségek, könyvtár, iroda és — a szó szoros értelmében — mindezek fölött tágas, szép manzardszoba a tető alatt... A harminc tagú színjátszó együttes az Úri murit adta három előadásban, ötszáz néző előtt, most a Tanítónőt próbálja. A huszonnégy tagú tánccsoport rendszeresen gyakorol és szerepel. A huszonöt tagú női kórus megyei hírű, vezetője kiváló szakember-pedagógus: Zalatnai Emőné. És szót érdemelne még a képzőművész-kör (vezetője a függetlenített kultúrotthonigazgató, a fiatal, lelkes Karsai Zsigmond) és az irodalmi szakkör. Sok szó nélkül is világos azonban, hogy ahol ennyi embert mozgat, ilyen sokirányú tevékenységet fejt ki a művelődési ház és vezetőgárdája, ott nem puffogó frázis a „pezsgő és eleven’’ jelző. Az is természetes, hogy ilyen munkával nem boszorkányság összehozná a 44 000 forintos állami támogatás mellé a 111 000 forintos költség- vetéshez hiányzó további 67 ezer forintot. Ehhez az oldalhoz, az eredményszámlához tartozik még, hogy a művelődési ház nem áll egyedül. Jó kapcsolatot tart a tanáccsal; és a nőszövétség péceli csoportja, a helyi KlSZ-szérvezet bizton fordulhat Karsai Zsigmondhoz: kívánságaik, kéréseik, igényeik nem maradnak teljesítetlenül. És még valamiről nem szabad elfeledkezni! A Kultúr Presszó a művelődési ház alagsorában kapott lakást, összkomfortos, szép eszpresz- szó ez, a legmegfelelőbb helyen. Felszerelése valóban fővárosi színvonalú: zongora, krémkávéfőző-gép, bárpult, modern bútorzat, hangulatos világítás ... Akik a művelődési házba járnak, nem nélkülözik a már vidéken is olyan közkeletű kávét, üdítő italt; a művészeti csoportok tagjai a próbaszünetekben felfrissülhetnek, a presszóba járók pedig csakhamar megszokják, hogy a lépcsőn felballagva másféle szórakozási és sok művelődési lehetőséget találhatnak. A másik oldal De az ilyen művelődési házra szokás azt is mondani, hogy korántsem használja ki összes adottságait. Talán rögtön az épületről: bizony, elhanyagolt „kacsalábon forgó kastély” ez a péceli művelődési ház! És nemcsak úgy elhanyagolt, hogy itt-ott málladozik a vakolata, hogy színehagyott a festése, hogy elhasználódott a bútorzata ... Mindezeket nem róhatnánk teljes egészében a helyi vezetők (közöttük a kultúrotthon-igazgató) terhére, mert pénz nélkül tatarozni, bútort vásárolni igen nehéz. De elhanyagolt más módon is. Egy pillantás a kis könyvtárszobába: elképesztő rendetlenség mindenütt, a szekrényekben, a szekrények tetején, a padlón, az asztalon ... Mint egy lomtár. Az MHS rádiósai által kizárólagosan használt (és mindössze hetenként kétszer használt! ! !) manzardhelyi- ségben ugyanez a helyzet, aki itt világos nadrágban letelepedik egy székre, az a következő napon már a Patyolatnál kopogtathat. És a művelődési házat körülvevő udvar! Csodálatos, valóban az épület nevéhez és jellegéhez illő kultúr- parkot lehetne itt létesíteni, egyetlen fillér befektetés nélkül, társadalmi munkával. Lehetne, de egyelőre csak sár, bozót, kátyú, elhanyagoltság fogadja az ideérkezőt. Beszélgetünk vagy hatan a művészeti csoportokról. Kiderül, hogy ezek a testvér-együttesek úgy élnek egymás mellett, mint a — mostohatestvérek. Az állandó vitakérdés nem az, melyik dolgozik jobban és szebben, melyik hogyan segítse a másikat, inkább az az állandó téma, hogy melyiknek jut több támogatás, melyik mikor és hogyan sértegette, bántotta meg a másikat... Az énekkarnak van magnetofonkészüléke, szüksége lenne erre a színjátszóknak is. Igen ám, de ha elrontják?! A kórus közeledik a táncosokhoz, mire amazok barátságtalanul fogadják a dalosokat, hiszen azok „úri énekkar” (90 százalékuk munkás- vagy parasztfiatal!) ... Az énekkar viszont az iskolában próbál, mert ,gáncs hely a kultúrott- honban”. Kiderül: lenne hely, hiszen éppen a csütörtöki napon, a próbák idején van szünnap, egyik művészeti csoport sem dolgozik. „De rossz hírű az épület”... Hát a faiak rossz hírűek, vagy emberek tették kétes hírűvé a falakat még évekkel ezelőtt? És a színjátszók, a táncosok, a képzőművész-kör tagjai nem félnek ettől az állítólagos „rossz hírtől”? Vagy talán nem engednék az édesanyák a művelődési házba leányaikat Zalatnai Emőné felügyelete mellett? „Igen, de a művelődési ház zongorája is rossz!” Nos, azt a zongorát rendbe lehet és kell hozatni. És ha itt, a művelődési házban, dolgozik majd az ének- ji kar, ha összeismerkedik és ^ ös&zebarátkozik a dalos társa- j ság a művelődési ház többi ^ csoportjának tagságával, sen- 1 ki sem mondja reájuk, hogy í „úri énekesek”, miért is 1 mondaná? í y A művelődési ház nem áll ^ egyedül — írtuk az imént. £ Nos, valóban nem áll egye- J dűl, hiszen rendre fordul- £ naik Kansai Zsigmondhoz ké- ^ résekkel a tömegszervezetek ^ vezetői. A nőtanács március J 8-án műsoros estet és táncot ^ rendezett a nagyteremben, ^ a tanács március 19-én ^ klubestet és tanácsi bált í ugyanott, a KISZ lo- í csolóbált április 27-én. So- f kan voltak ezeken a bálokon, sok pénz (vagy legalább is 'j viszonylag sok pénz) gyűlt a 1 pénztárba. De nem a műve- lődési ház pénztárába! A bá- ^ lók jövedelme a rendező szer- (j veké lett. Ez, ha nem rende- (j zik túlságosan sűrűn az ilyes- ^ féle esteket, nem is tragé- dia. De az baj, ha a tömeg- tj szervezetek csak a rendezés tj idején, a teremigényléskor ^ hivatkoznak tömegszervezeti ^ mi voltukra! Karsai Zsig- ^ mond panaszolta, hogy a pé- ^ celi közönség gyéren érdek- lődik a helyi öntevékeny mű- ^ vészeti együttesek produkciói ^ iránt. Hát nem a legkevesebb £ viszonzás a bálrendezési le- ? hetőségekért, hát nem a leg- i természetesebb, hogy éppen ? a művelődési házat igénybe vevő tömegszervezetek — 'j elnevez ősüknek megfelelően — mozgósítsák, szervezzék sa- ját' tagságukat, azaz a falu 1 minden rétegét, a művelődési ház rendezvényeinek megte- (j kintésére? Természetes ez, tj csak Pécelen nem az, és ezen tj sürgősen, nagyon gyorsan íj változtatni kellene! És mielőbb igénybe kellene \ venni azt a 30 000 forintot, í amelyet a megyei tanács v. b. ^ művelődési osztálya az épület ? tatarozására pillanatnyilag 1 adni tud és adni kész. Ha ^ ehhez az összeghez társadalmi 1 munkások is hozzájárulnak tevékenységükkel, talán 'j nemcsak a volt büfé meleg- 'j padlója és néhány kisebb ^ hiányosság eltüntetése válna ^ lehetségessé, hanem rendbe- hozhatnák az egész épületet. | De legalább a melegpadlót kellene elkészíteni sürgősen! tj A volt büféhelyiségben ugyan- ^ is be lehetne rendezni a klubszobát, amelyik olyan sok tj mindent megoldhatna. Elő- ^ szőr is lehetőséget adna a tj művészeti csoportok tagjainak^ az összeismerkedésre, a ba- J rátkozásra. Másodszor ez a ^ klub és a kultúr presszó va-1 lóban idevonzaná az egész ^ községet. És ha a község la- ^ kosai megszoknék és megsze- '' retnék a művelődési ház levegőjét, könnyebb lenne őket a rendezvényekhez is, most már mint közönséget, idehozni. A klubtagság biztos aktívahálózat! Közönségszervező szolgálat! A klub az egész község szórakozóhelye! Ismeretterjesztő előadások kerete!... De minek tovább sorolni a lehetőségeket? Ha megszületik a péceli művelő- déli klub, majd kitapasztalják, mi mindenre jó, mi mindenért hasznos. Egyetértésben Igen, egyetértésben Váltunk el a péceüektől. Egyetértettünk abban, hogy közelebb kell hozni egymáshoz az öntevékeny együttesek tagjait, hogy rendet kell teremteni a művelődési házban és a ház körül, hogy jó lesz a klub, hogy kétoldalú viszonyt kell kiépíteni a tömegszervezetek- kél, és hogy mindezekre szinte kézenfekvő lehetőségek kínálkoznak. Egy lépéssel tovább — ez volt a végső tanulság. Megáümi soha sem lehet. Mindig és mindig egy-egy lépéssel tovább kell jutnunk — Pécelen is, másutt is. Hiszen nincsen olyan jól működő művelődési ház ebben az országban, amelyik egy fokkal még jobbá ne lehetne. Garami László \\WV\»V\X\1-V»VWVTXWVXXXVNNVW\V\X'ÍNV\VW Falu Tamás: De jó lesz ... De jó lesz, majd ha béke lesz, Sok szenvedésnek vége lesz. A hős vas ekévé leszen, S szántogat békességesen. A szívben nem lesz annyi űr. Olyan teli lesz, mint a csűr, Benne a boldogság zenél, S újra az élet lesz a eél. Kik gyűlölettől kékülünk. Majd jobbra-balra békülünk. Tettünkkel is, szavunkkal is, S kibékülünk magunkkal is.
