Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

1960. MÁJUS 11. SZERDA smrHiip 3 Tovább kell fejleszteni a kisiparosok és a szövetkezetek közötti kapcsolatot Ülést tartott a KIOSZ Pest megyei választmánya A magánkisipar számára továbbra is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a szocialista helyiipar kiegészí­téseként folytassa a lakosság jobb ellátását szolgáló hasz­nos tevékenységét. — A VII. pártkongresszuson hangzott ez el, hogy kormányzatunk poli­tikája a becsületesen dolgozó kisiparosokkal szemben mit sem változott, a Pest megyei kisiparosok hétfőn megtartott értekezlete is ezt bizonyítja. Farkas Béla — a KIOSZ megyei titkárságának egyik vezetője, az értekezlet beszá­molójában elmondotta: kis­iparosaink a kongresszus út­mutatásainak megfelelően vég­zik munkájukat. Ma a kisiparosok nem­csak a lakosságot ellátó termelő munkából veszik ki részüket, hanem a tár­sadalmi életbe is bekap­csolódnak. Nagy segítsé­get nyújtottak a mező- gazdaság szocialista át­szervezéséhez, sőt számo­sán léptek be a termelő- szövetkezetekbe, többen pedig a kisipari szövetke­zetét választották. Megyénk területén. 1959 ok­tóbere és 1960 márciusa kö­zött a falusiak közül hatszáz- nyolcvankettő, a városokban pedig száztizenkét kisiparos adta vissza iparengedélyét. A falun ezt a nagyarányú csök­kenést főképpen a termelő­szövetkezetekbe belépő kis­iparosok száma magyarázza, így tehát a falu ellátottságá­ban végeredményben komo­lyabb kiesés nem mutatkozik. Pest megyében az elmúlt hat hónap alatt három új ktsz-t szerveztek, s ezekbe volt kisiparosok léptek. Több mint hetvenöt kisiparossal erősödtek egyéb ktsz-eink. Sok helyen a KIOSZ vezető­ségi tagok jártak elől jó pél­dával. Ez is azt bizonyítja, hogy ma már kisiparosaink nem idegenkednek a szövet­kezeti formától. Persze dobén nagy része van annak is, hogy a Pest megyei KIOSZ- titkárság és a Pest megyei KISZÖV között sokkal jobb az együttműködés, mint ko­rábban. Ezt a kapcsolatot a jövőben még tovább kell fej­leszteni. A kisiparosok közül tehát sokan a közös utat válasz­tották, ahol pedig hiány mu­tatkozott, új engedélyeket adtak ki. Az elmúlt néhány hó­napban például százti- zennégy új kisiparos ka­pott iparengedélyt. Leg­többen az asztalos, női szabó, lakatos, kőműves és a villanyszerelő szak­mákban járulnak hozzá a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez. A falu jobb ellátásának biztosítása érdekében me­gyénk területén is megkezd­ték a felmérését, hogy hol és milyen szakmájú kisipa­rosra van még szükség. Ed­dig, főként a termelőszövet­kezeti községekben végezték el ezt a vizsgálódást és már huszonegy községben oldot­ták meg az efféle gondot. Az értekezlet foglalkozott a spekuláció elleni harccal, a kontárkérdéssel és az adóztatás problémájával is. Jóllehet, a spekuláció elleni küzdelem eredményeként bi­zonyos javulás mutatkozik, mégis sok tennivaló vár még a becsületes kisiparosok­ra. Le kell leplezni a jog­talan jövedelemszerzőket, az adócsalókat, s mind­azokat, akik visszaélnek törvényeinkkel. Foglalkozott a beszámoló a szakmai továbbképzéssel is. Ezen a téren is sok még a tennivaló. Kisiparosaink ál­talában idegenkednek a tan­folyamoktól. A Könnyűipari és az Építésügyi Miniszté­rium most lehetővé tette, hogy azok a kőműves és ács-kisiparosok, akik eddig még nem tették le a mes­tervizsgát, május 31-ig meg­szerezhessék a mesterlevelet. Az értekezlet azt is meg­állapította, hogy az eltelt fél esztendő alatt kisiparosaink részéről csökkent a jogsza­bálysértések száma. Az ör­vendetes javulásnak elsősor­ban a rendszeresebbé vált ellenőrzés az oka. Ma már adófizetési köte­lezettségének is mind több kisiparos igyekszik határidőre eleget tenni. A szervezeti kérdéseken kí­vül részletesen foglalkozott az értekezlet a kisiparosok előtt álló további feladatok­kal. így ezután is töreked­niük kell a helyi csoportok­nak, hogy még jobban elmé­lyítsék a kapcsolatot a helyi pártszervezet, a tanács és a Hazafias Népfront között. A jövőben segítik majd azokat a kisiparosokat, akik alkal­masak exportcikkek készíté­sére. A beszámolót követő vitá­ban sokan felszólaltak. A já­rási KlOSZ-csoportok vezetői a szervezeti élet problémáiról beszéltek s azt is elmondot­ták, hogy kisiparosaink a községfejlesztést elősegítő tár­sadalmi munkákból is szíve­sen kiveszik részüket. Lukács László, a megyei iparitanuló­iskolák igazgatója, az ipari- tanuló-képzés fontosságát hangsúlyozta. A nemsokára sorra ke­rülő szakmunkásvizsgá­kon nyolcszáz Pest me­gyei ipari tanuló vesz részt. Nagyon fontos, hogy a jövőben kisiparosaink meg több ipari tanulót szerződtessenek. Dr. Mikes István, a Könnyű­ipari Minisztérium kisipari osztályának képviselője el­mondotta, hogy a kormányzat továbbra is számít a becsüle­tesen dolgozó kisiparosokra. Az értekezlet utolsó napi­rendi pontjaként megjutal­mazták a felszabadulási ver­senyben legjobb helyezést el­ért járási KlOSZ-csoportokat. (s. p.) Gazdát portájáról... Domonyban, Versegen, Ikia­dón és még számos tsz-köz- ségben öröm nézni a közös gazdaságok portáját. Régeb­ben hányszor hallottuk: nem a külső a fontos. Az a lényeg, mennyit keresnek a tagok. Persze, ma is az a legfonto­sabb, hogyan boldogulnak a dolgozó parasztok, az, hogy jobban éljenek, mint egyéni gazda korukban. De a jó élet­hez a kultúra, a magasabb igény is hozzátartozik. Ezt, ér­tették meg azok a tsz-tagok, akik szépítik, csinosítják a közös tanyát. Azok, akik tata­rozzák, meszelik a házat és ügyelnek az udvar tisztaságá­ra. Mert a jó gazdát a portá­járól is ítélik. Több millió forintos beruházással fejlesztik a fotokémiai kutatást Tíz esztendeje, 1950 má­jusában alakult meg a váci Forte-gyárban az első magyar fotokémiai kutató laborató­rium. Kezdetben a fotográ­fiai emulziókhoz szükséges szerves adalékanyagok elő­állítási módszereinek kidol­gozásában ért el fontos eredményeket. Később emul­ziós kísérleteket is végzett. Ez tette lehetővé, sok más között, a nagyérzékenységű fotofilmek gyártását. Sike­rült a laboratóriumnak a fo­toemulziók szennyeződéseit hatástalanítani. Ennek tulaj­donítható, hogy a gyár se- lejtje nagymértékben csök­kent. A kutatók munkájá­nak eredménye a színes fo­tóanyagok, így a színes po­zitív filmek gyártásának ki­dolgozása is. Ugyancsak az ő sikerük a színespapír-gyár- tás üzemesítése. A laboratórium fennállása óta 16 millió forintot fordí­tottak kutatásra. A belföldi fotopapír-fo- gyasztás és az export nö­vekedése szükségessé teszi, hogy a kutató laboratóriu­mot továbbfejlesszék, bővít­sék és olyan fotócikkeket kísérletezzenek ki, amelyek felveszik a versenyt a leg­jobb külföldi gyártmányok­kal. A kormány az ötéves terv időszakában több millió forintos beruházással gon­doskodik a laboratórium fej­lesztéséről. öt év alatt a ku­tatószemélyzet száma két­szeresére nő. ÖRÖMEINK GONDJAINK KOFÁK Mennyiségileg többet minőségileg még jobbat! Ez a jelszó az idén a Dunakeszi Konzervgyárban Fél éve sincs talán, hogy la­punk hasábjain hangot ad­tunk a dunakeszi konzerv­Ő MÁR CSAK TUDJA — Juliska! Hozzon még négy szem borsót, legyen va­lami íze a levesnek. (Komódi István rajza) gyári vezetők panaszának: a szakemberek körében nagy si­kert aratott, kitűnő zamatú meggy- és almavermouth készletük iránt nem érdeklő­dik a kereskedelem. Mint a napokban megtudtuk Papp Jó­zsef igazgatótól, körülbelül egy év után végre megtört a jég: megkezdődtek a kiszállí­tások. Eddig 100 hektolitert vett át a kereskedelem a hét decis palackokba csoma­golt, ízletes vermouthból. Miközben belföldön újból és újból meg kell küzdeni az új árucikkekkel szembeni szoká­sos idegenkedéssel, külföldön tovább növekszik a kereslet a magyar konzervipar — közte a Dunakeszi Konzervgyár — készítményei iránt. — Az idén például — foly­tatja az igazgató — termé­keinknek mintegy 50—60 szá­zalékát exportáljuk. Minden gyártmányfajtából szállítunk a határon túlra. A befőtteket, ízeket, baromfit, szörpöt, dzse­Az „úrvezető“ traktoros, meg a követője meket és főzelékféléiket a né­hány évvel ezelőttinél sokkal szebb adjusztálásban készít­jük, s arra törekszünk, hogy a legmesszebbmenőkig figye­lembe vegyük a megrendelők igényeit. Például a baromi i k onzervet — amelyet kizárólag angol megrendelésre gyártunk — teljesen az angol ízlés­nek megfelelően gyártjuk, olyan eljárással, hogy sokféle elkészítési módra legyen al­kalmas. — Milyen terveik vannak az 1960-as évre; lesznek-e új készítmények? — Űj készítményekről egye­lőre nem beszélhetünk. Ter­veink elsősorban az üzem re­konstrukciójára és a minőség javítására irányulnak. A leg­nagyobb erőket a műszaki fejlesztésre összpontosítjuk; Június 1-ig új befőttgyártó berendezést {helyezünk üzem­be. Az űj berendezés teljesen a gyár műszaki gárdájá­nak tervei szerint készül, s elsősorban eper- és mál­nabefőtt gyártására lesz alkalmas. Saját erőből rekonstruáljuk a zöldborsófeldolgozó berende­zésünket is, azzal a céllak hogy az ötven vagonos kapa­citást hetvenre emelhessük; — Kérünk valami biztatót az olajoshal kedvelők népes táborának! — Csakugyan biztatót mond­hatok: a múlt évihez viszo­nyítva az idén háromszorosá­ra, 15 vagonra növeljük az olajoshal gyártását. Az árle­szállítás óta ez a cikkünk olyan nagy keresletnek ör­vend. hogy nem is győzünk minden igényt kielégíteni be­lőle. A kereslet ösztönöz ben­nünket arra is, hogy növeljük az úgynevezett aprókiszerelési egységeket, vagyis nagyobb mennyiségben készítsünk poharas para­dicsompürét. izeket és dzsemeket, mint az előző években. — Összefoglalva tehát az idei terveket, azt mondhat­nám: új cikkeket — előrelát­hatólag — nem hozunk for­galomba. ehelyett a 130 féle készítményünkből szeretnénk mennyiségiles többet és mi­nőségileg még jobbat adni a vásárlóknak — mondotta be­fejezésül Papp József. Ny. É. Nem egyszer előfordul, hogy a vásárolni szándékozó házi­asszony bosszankodva járja végig a piacot, mert amit ven­ni akar, nem kap. Nem azért, mert nem tetszett. Nem is más háziasszonyok vették meg előt­te. Hanem a kofák. Akik „nagyban” vásárolnak, akik nem öt-tíz tojást vesznek, ha­nem egész kosárral, akik a friss zöldséget, salátát nem da­rabszám vásárolják, hanem tö­megével. S a felvásárolt árut, amikor „áll” a piac, jó áron el­adják. De az sem ritkaság, hogy kedvezményes vasúti iga­zolványt felhasználva — sok­szor anélkül is, hiszen úgy is kifizetődő — vonatra szállnak, viszik az árut a pesti piacra, ahol búsás haszonnal adják to­vább. Ez a tisztességtelen üzletelés idegen a mi felfogásunktól, s nem véletlen, hogy a legtöbb helyen különböző tiltó rendel­kezések igyekeznek gátat vetni a kofák tisztességtelen tevé­kenységének. Megszabják pél­dául, hogy csak hány óra után vásárolhatnak, s így tovább. Legutóbb a szabálysértési ha­tóságok három ceglédi asz- szonyt — Botlik Mihálynét, Kovács Ferencnét és Richter Idát — bírságoltak meg kofál- kodásért. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Hiszen bizonyos adminisztratív rendszabályok­kal is korlátozni lehet a kofák tevékenységét, megakadályoz­ni azt, hogy munka nélkül, a vásárló megkárosításával jus­sanak jelentős naszonnoz, s nyegesen megdrágítsák a fo­gyasztásra kerülő termékeket, de megszüntetni ezt csakis úgy lehet, hogy az állami éj föld­művesszövetkezeti kereskede­lem „letöri” a kofák árait, le­hetetlenné teszi őket gazdasá­gilag. Nem egy helyen kedve­ző tapasztalatok vannak erre vonatkozóan. így például Isa- szegen és a nagykátai járás több községében — Tápiósze- lén, Farmoson — sikerrel mű­ködtek az elmúlt esztendőben a szövetkezeti elárusítóhelyek, ahol friss, szép árut adtak — olcsón! Nem kellett senkinek a kofák által összevásárolt, drá­gán árusított gyümölcs, zöld­ség. Ott maradt a nyakukon. El is tűntek a kofák rövid idő alatt ezekről a piacokról, odébbálltak, jobb helyet keres­tek. Hasonló adottságok majd­nem mindenütt vannak. Csak ki kell használni azokat, élni kell a lehetőséggel. A termelő- szövetkezetek munkájára mind jobban számíthat ilyen szem­pontból is a lakosság, s a szö­vetkezeti vezetők ne csak a nagybani, vagontételes eladás­ra gondoljanak, hanem a helyi piac igényeinek kielégítésére is. Ez egyrészt öröm a lakosság­nak, másrészt haszon a szö­vetkezetnek. Hogy a kofáknak bosszúság? Hát istenem, leg­alább munka után néznek. Mert az azzal keresett pénzt senki nem sajnálja tőlük. M. O. Az Úton tócsákban áll a víz, akárcsak október elején. A reggeli szél is hidegen fúj, de az árokparton friss-zöld a fű s a fákon már ott himbá- lódznak a levelek. Valahol madár szól a csönd­ben, s az útvégi kerítéskapun olyan bizonytalanul fordulok be, mintha eltévedtem volna. Mert legalább háromszor megnézem a bejárat fölötti három nagy betűt ÁMG. A szememnek már hiszek, de a fülem sehogysem érti a csen­det, a zajtalanságot. Odabenn, az egyik szobában azonban hangos beszéd. Vi­táznak, de nevetnek is olykor. Nyílik az ajtó, négy fiatalem­ber igyekszik kifelé. — Új emberek — mondja a főagronómus, míg hellyel kínál. Traktoristák. Nemrég vé­geztek az iskolán s most több keresetért, meg új gépekért nyitották be az iroda ajtaját. — Már azt hittem, teljes a csend errefelé — fordítom vi­dámabbra a szót. — Legalább itt hallani valamit. Megértették, mire gondolok. — Az lenne csak a baj, ha másféle zaj is hallatszana ilyenkor. A gépeknek már rég odakinn a helyük — mondja. Ez hát a csönd magyará­zata. De az iménti négy em­berre csak visszakanyarodik a szó. — Ez az iskola okos dolog volt. A tsz-ek küldték el tag­jaikat, akik most már géphez értő szakemberek. Ha még nem is a legjobbak, de hozzá­értők. Hiszen itt van a dolgok nyitja. A fiatalembert elkül­dik. Az nekigyürkőzik, tanul sok mindent, igaz, de azután úgy érkezik meg valahogy új helyére, mint „kis mérnök”, de legalábbis „öreg szaki”. Ám két hónap nem a világ, s az Érdi Gépállomáson is sok traktoros „üli a lovát" hosszú esztendők óta, ezért övék a kényesebb gép. Az újak meg a régieket kapják. Így van ez rendjén. Az or­vos, a mérnök négy-öt évet tanul, mégis gyakornokként kezdi! De professzor lehet. Csak hát nem egyszerre. Míg erről beszélünk, új em­ber lép a szobába. Fekete fér­fi negyvenöt év körül. Olajos ruhában jött, traktorista, Ö is közbeszól: — Nem gyerekjáték ez. Ta­pasztalni kell, ahhoz pedig idő kell. A tanuláshoz meg nagy kár lenne új gépeket adni. Nyugodtan mondhatom, mert tíz esztendő van mögöttem. — Az hosszú út — állapítom meg elismerően. — Melyik? — kérdi komo­lyan. — Amit a géppel befutott — mondom most már kicsit bizonytalanul, mert szája kö­rül kerekedni kezd a mosoly. — Melyikkel? — s most már szétszalad arcán a nevetés. — A Zetorral vagy a Renaulttal? — Szóval „úrvezető?!" — Az bizony — bólint rá tréfás kevélységgel. Az a teljes igazság, hogy Nagy István traktoros. Szom­battól szombatig fülig olajos. De ha leszáll az „öreg" Zetor- ról, meg sem ismerik a község­ben, olyan elegáns. Ilyenkor beül kis kocsijába s feleségével együtt nekivág az országúinak. — Ez aztán igen! — állapí­tom meg elismeréssel, de ő csak a fejét csóválja és el­mondja élete sorát a háborún át az első érdi körmöstrakto- rig. Itt tovább a gumikerekes Hofflierig s végül a Zetorig. Most már szép háza van, jól berendezve és pénze a taka­rékban. Igen. Nagy István szorgal­mának köszönheti boldogulá­sát. Három-négyezret keres egy hónapban. — Ismerem a gép „szíve" dobogását, s megadom, ami kell neki. Az én masinám még egyszer sem „döglött be" a tíz év alatt. Ehhez szív kell, hoz­záértés, meg gyakorlat. Azért nem szabad méltatlankodnia egy fiatalnak sem. Megjön az új gép is, a pénz is, csak igye­kezni! Még sokat beszélgetünk. Az­tán lezárja a hosszúra nyúlt csevegést: — Jól érzem magam. Azt hi­szem, szeretnek is. Bár van, aki haragszik... — En is haragszom — nyit be az ajtón egy ugyancsak ola­jos fiatalember, aki intézni jött valamit. — Miért? — kérdezem. — Azért, mert nem fizet két nagyfröccsöt. Ezen nevetve elindulunk Tóth Ferenc agronómussal Törökbálint felé. Keresünk valakit, aki tsz- tag, s a kéthónapos traktoros­iskola után a törökbálinti termelőszövetkezetben dolgo­zik. Valahol az egyik dombte­tőn, egy kis kastély közelében hoz össze vele a jósors. / — Űj gépre számítottam én; is — mondja Onestyák Gá- \ bor. — Az iskolán nem is ta-f nultunk G—35-ösről. Űj gép helyett egy öreg', Hoffherrel indult. Igaz, hogy i gumikerekessel. Már a kapun'', kifelé jövet elérte az első de-j fekt. — No, a fene egye meg, ez! is jól kezdődik, mondtam, s j alig volt kedvem visszamenni i — beszéli. — És tovább? Nem mesél sokat. A kezdeti kezdetén egyszer nagyot recs-i csent a kerék. Kiolvadt az i egyik csapágy. Azóta gondo- ; san figyeli a gép minden „só-\ hajtását”. Jár is reggeltől es- \ tig baj nélkül. S egyszeresük\ megjön majd az új gép is. ! — S mennyi a kereset? i — Már nem panaszkodom, j megközelíti a két és félezret.! De lesz majd több is. É$ ebben olyan biztos, minti a házépítésben. Mert három j gyerek van, s a más házában; szűkösen laknak. Segít majd\ a gépállomás is és akkor ha-i marosan tető alá kerül az! első igazi otthon. A fiatal apa! nem méltatlankodik. Túljutott í, az első csodán. Most mári szorgalma és tervei vezetik. it meglehet, hogy úgy. mint az', „úrvezető” Nagy Istvánt. Tóth György ‘‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents