Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
II "yf/WfflD I960. MÁJUS 8. VASAR.VAP Kép szöveg nélkül 3 ~ (Kotnádi István karikatúrája) Vfijivény-f,//» se 54. Szőrbunda. 56. Ezen a napon. 57. Táplálkozó. 59. Olasz vívónagyság volt. 61. Minősít. 63. Beteg, a betegek nyelvén. 65. Pihenő. 67. Vissza-ázok??? 68. Győr- Sopron megyei község. 69. Éjszakai pihenéséről gondoskodik. FÜGGŐLEGES: 1. Említésre sem méltó. 2. Használhatatlan tojás. 3. A vihar vége. 5. Mellékes esemény. 6. Félig lejt. 7. Hivatal, tisztség — németül. 8. Szénabo.g- lya kisebb méretben. 9. Az ezüst vegyjele. 19. Secundum — másodperc rövidítése. II. Lángelmék. 12. A dalai láma hazája. 13. A. K. U. 19. Állati fekvőhelyek. 21. Téli sporteszköz. 23. A legsúlyosabb Ínség. 23. Japán sziget (AMYO). 28. Pesti rakpart. 29. Kézimunka fajta. 30. Főzeléknek, mártásnak használják. 31. Anya — latinul. 37. Nem fér a bőrében. 38. Fordított mértani alak. 39. Közmondásos szigor. 40. Számjegy. 42 S. D. N. 44. Olasz természettudós. a galvanizmus felfedezője. (1737—1789.) 46. Űri szolga. 47. Létezés. 49. Szovjet folyó. 50. A7. áru pénzben kifejezett értéke. 54. Keleti ételkülönlegesség (rizs. birkahús, vaj). 55. Tréfás. 58. Erőt vettek rajta a ráncok. 60. Odaölti. 62. Bécsi rózsa. 64. Csont — latinul. 66. Majdnem öles. 69. Ezt sajátkezűleg írtam. 70. L. C. Beküldendő Schiller, mondásának megfejtése 1960. május 16-ig. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Az i960, április 24-i számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: ........mint előbb meghalni é s majd aztán halhatatlanná válni.” Könyvet nyertek: Pelsdci Lász- lóné. Szigeiezentmiklós. József Attila-teleo XH/a. I. 5. __ Drabik Ferenc. Nagvkáta. MÉH-vállalat. _ Erdősi Józsefné. Budapest, Kin.. Csákv u. 13. m. 10. — Biró Károlyné. Vác. Marx tér 6. — Halápi Antal. Nagykőrös. VI., Kölesei u. 33. — Molnár Mihály- né. Táoiószecső. Rudas László u. 13. — Tűri Ildikó. Törtei. Petőfi S. u. 3. — Valics János. Ce°léd. Szőlő u. 37. __ Sioo&s Jenő. Vác, Beloiannisz u. 67. _ Szalav László. Nagykőrös. I.. Dózsa Gv. u. 16. A könyveket postán küldjük el. Új [óváros születik - Amikor Egon Erwin Kisch a bécsi Vörös Gárda főhadnagya volt - Eleven kísértetek - Zűrzavar szerelem zűrzavara“körül Amikor II. Fiilöp spanyol király elhatározta, hogy új fővárost alapít, két átlót húzott Spanyolország térképén és ahol azok metszették egymást, megépítette Madridot, pontosan az ország kellős közepére. Amikor Nagy Péter úgy döntött, hogy új, tengerre néző fővárost ad újjáteremtett orosz birodalmának, a Finn-öböl közelében megterveztette Péter- várat. Amikor XIV. Lajos elhatározta, hogy abszolút királyi hatalmának bizonyítására Párizson kívül új királyi rezidenciát teremt — megszületett Versailles, világhírű kastélyával. Juscelino Kubicsek, Brazília elnöke, nem tudni, milyen elgondolástól hajtva határozta el, hogy köztársasági elnökségének örök emléket emelve, új fővárost teremt hazája számára, tény azonban az, hogy április 21-én Rio de Janeiro megszűnt Brazília fővárosa lenni és helyette a tőle 940 kilométerrel északnyugatra fekvő, 1955 óta épített Brazília lett a székváros. Miért éppen április 21-én és miért éppen ezen a helyen? Nos, először is azért, mert 1500-ban éppen április 21-én szálltak partra az első portugál gyarmatosítók Brazília földjén és Kubicsek elnök nyilván mint új fővárosalapító választotta ezt a történelmi dátumot műve ünnepélyes realizálásául. És hogy miért éppen ott? Valószínűleg azért, mert Brazíliában most új hódítás megy végbe: a brazil bankokrácia most kezdi kiaknázni az ország eddig lakatlan belső területeit, miután a partvidék két nagy városa, Rio de Janeiro és Sao Paulo a maga 3—3 millió lakosával túltelített lett. Tehát a portugál hódítás évfordulója az új belső expanzió évfordulója is lesz. És még valamiről nem szabad megfeledkeznünk. Arról a csekélységről, hogy Brazília most már nem Portugália függvénye, hanem az észak- amerikai kapitalizmus szövetségese éppen úgy, mint egykori megteremtője, Portugália maga is. Rio de Janeiro pedig Portugália számára volt köny- nyebben megközelíthető, a jóval északabbra fekvő új főváros viszont az USA-hoz lesz közelebb. Uj fővárost alapítani már Brazília függetlenségének kivivői is akartaik, hogy az ország politikai irányítása ne legyen könnyen megközelíthető az egykori gyarmatosító számára. 1789-ben az első szabadságharcosok életében már felmerült ennek a gondolata, 1822-ben a függetlenség megszületésekor ugyancsak, 1891- ben alkotmányba is foglalták a tervet és 1946-ban újra elhatározták, 1955. október 3-án Kubicsek elnök beiktatásakor azután elrendelték az új főváros felépítését 1960. április 21- re. Lucio Costa tervét fogadták él 27 pályázó közül és a város egységes képének biztosítása érdekében egyetlen építészt bíztak meg az épületek elkészítésével, név szerint Oscar Niemeyert. így lett az egykori szabadságharcosok Portugáliától való elszakadásának vágyából az amerikai kapitalizmushoz való közeledés realizálását szolgáló városalapítás. Aki a szabadságért harcolt... Az Egyesült Államok expanzív törekvései tehát nem hiányoznak az új főváros alapításának indokai közül és ha már erről írunk. írnunk kell viléghíradónk sorén arról az emberről is, aki mint újságíró talán legelőször hívta fel a figyelmet valóban kitűnően megírt remekművekben az amerikai imperializmus veszélyére. Egon Erwin Kisch-ie gondolunk, erre a prágai születésű osztrák-német újságíróra, a lázadó riporterre, aki idén lenne 75 éves, ha nem ragadta volna el a halál 1948-ban, alig valamivel azután, hogy hosszú vándorlása után, öt kontinenst ’bejárva visszatért szülővárosába. Az évforduló alkalmából sok mindent megírtak erről az emberiség jobb lelkiismereté- nek nevezhető nagy újságíróról, mi azt gondoljuk, nem érdektelen egy kevésbé ismert epizódját megemlíteni életének. Ez az epizód rövid ideje ismert és azt a pillanatot mutatja, amikor a fiatal Kisch, a polgárfiú a munkásmozgalomhoz csatlakozott. 1918-at írtak, amikor a prágai Pravo Lidu című lap hírt adott arról, hogy „a bécsi Vörös Gárda felkelést akart kirobbantani”. A lap tudósítója azt közli, hogy amikor Né- met-Ausztria köztársasággá való kikiáltása alkalmából a parlament tagjai az ország- gyűlés épülete előtt megjelentek és ezt bejelentették, hallgatóik legnagyobb tömegét a radikális szocialistákból és kommunistákból álló Vörös Gárda adta. Tagjai már előző nap hatalmas agitációs munkába fogtak és beszédekkel buzdították a népet, hogy a polgári köztársaság helyett a proletár köztársaságot válassza. A parlament előtt táborozó 4000 emberből álló Vörös Gárda parancsnoka — a tudósító szerint — Kisch főhadnagy. Nos, ez a Kisch főhadnagy nem más, mint Egon Erwin Kisch, az egykori prágai polgári újságíró, akit az első Világháború borzalmai, a katonaévek átélt szörnyűségei fordítottak szembe a polgársággal olyannyira, hogy 1918— 19 folyamán a bécsi Vörös Gárda vezére és a hozzá legközelebb álló lapnak, a Szabad Munkásnak vezércikkírója lett. A dokumentumot nemrégiben találta meg Ludovit Sulc újságíró és a prágai Tvor- ba című lapban kolportálta. Ez talán az első esemény Kisch életében, amikor a munkásmozgalom mellé állt és ehhez a kiállásához hű maradt egész életén keresztül. A toll embere a fegyvert is megragadta és az anyagi erővé vált elméletet is szolgálta fiatal korában. ... és akik ellene A múlt nem mindig szép. Egon Erwin Kisché szép, dr. Hans Globke és dr. Félix Martin múltja már kevésbé. Persze, ez nézet dolga. Az amerikai imperialisták számára például Globke múltja szimpatikusabb, hiszen ke- gyencük Adenauer szerint „nincs senki, akivel helyettesíteni lehetne”, mert nem találkozott még egy tisztviselővel, aki „ilyen ügybuzgalommal és objektivitással dolgozott volna, mint Globke”. Hát, ami az ügybuzgalmat illeti, abban nyilván nem is volt hiány, hiszen ez a Globke, aki ma államtitkári pozícióba jutott Bonnban, Adenauer jóvoltából, és akiről a nyugatnémet katolikus püspökök lapja, az Echo der Zeit úgy írt, hogy „egy vezetőhelyen álló sziklaszilárd katolikus”, a háború végén a szövetségesek háborús bűnösöket nyilvántartó listáján szerepelt 101-es számmal. De miért? Nem kevesebbért, mint azért, mert ez a düsseldorfi törölközőárus csemete mint jogász, előbb a porosz belügyminisztériumban, majd mint szakértő mindenütt, ahol csak Hitler csapatai megfordultak, jogi érvekkel támasztotta alá a zsidók megsemmisítését. Amikor azután a harmadik birodalom ösz- szeomlott, egy klastrombán keresett és talált menedéket. Úgy látszik, jó katolikusnak bizonyult ebben, a számára „nehéz időben”, mert a katolikus pöspökök jó vélemóny- nyel voltak róla, miként ezt lapjukban meg is írták. Az ugyancsak katolikus színekben magát álcázó Adenauer azután minden lelkiismeret- furdalás nélkül választhatta maga mellé államtitkárnak 1951-ben. Félix Martin doktor. aki most már 70 éves, még érdekesebb figura. Eddig ki nem derített okból a napokban jelentkezett a francia bíróságnál és kérte letartóztatását. Kétségtelen, hogy része volt a De Gaulle elnök ellen kitört algériai ultra-puccsban, politikai múltja azonban sok- kal régibb. Azokban az időkben kezdődött, amikor az 1936-os népfrontot kormányra juttató választások után a francia reakció legszélsőségesebbjei megteremtették a csuklyás mozgalmat és ösz- szeesküdtek a francia polgári demokrácia ellen. Martin doktor a francia királypártiakhoz tartozott, a royalista mozgalmat azonban ezekben az években már nem tartotta célravezetőnek, ezért csatlakozott a Hitlerrel és Mussolini- vel kapcsolatot tartó katonai körök által támogatott francia fasiszta szervezethez. A Daladier-koronány idején, még a háború előtt, a szervezkedést leleplezték, de a francia összeomlást később előkészítő nácibarát körök befolyása túlságosan erős volt már ahhoz, hogy radikálisan lecsaphassanak a vezetőkre. Martin doktornak is lehetőséget adtak a menekülésre és ő élt is ezzel. Hová mehetett volna máshová, mint Mussolini Olaszországába? A német megszállás következett nemsokára és a csuklyások egy része, mint francia nacionalista, csatlakozott az ellenálláshoz — már a maga módján. Martin doktor azonban visszatért Vichy-be és Petőin marsall embere lett. Amikor látta már, hogy a németek vesztenek, csatlakozott az ellenállókhoz. Ennek ellenére, múltja miatt, a háború után letartóztatták, de magas összeköttetései és a francia politika alakulása következtében aztán kiszabadult. Mi sem természetesebb, minthogy ilyen múlt után az ultrákhoz csatlakozott és tevékeny részese lett a De Gaulle ellen januárban kitört puccsnak. A puccsot leverték, de Martin doktort nem találták meg sehol, noha egy pillanatra sem hagyta el Párizs körzetét. Hűsvét- kor azonban, egyelőre kiderítetlen körülmények között, betörtek a lakására és utána 6 maga jelentkezett a rendőrségen. Hogy miért, azt még csak találgatják. Egon Erwin Kisch, aki egész életében a fasizmus ellen harcolt, már nem él. Globke és Martin, a fasizmus két ittmaradt figurája, még él. Sőt, jól él. A káros múlt kísérletei úgy látszik, még eléggé elevenek. Beszéljünk a művészetről is Politika, gazdaság, új főváros építése... már mind szerepelt e heti világhíradónkban. Mi van még hátra? A művészet. Beszéljünk arról is. A legutóbb hatalmas vitát váltott ki az NDK-ban egy új rendező filmje. A szerelem zűrzavara a film címe és körülötte nem csekély zűrzavar támadt. Slatan Dudow, a rendező már 1933, tehát Hitler jövetele előtt is rendezett, sikert aratott, ám baloldali beállítottsága következtében egészen 1945-ig nem dolgozhatott. A fasizmus bukása után a keletnémet DEFA egyik alapítója és nem csekély sikert aratott több filmjével, köztük a Mindennapi kenyeriinli-kel és az Asszonysorssal. Legutóbbi filmje, A szerelem zűrzavara nem csekély vitára adott alkalmat. Mar amikor a bemutató előtt a szakemberek látták, heves nézeteltérés mutatkozott több kritikus és Dudow között. A vita napvilágot látott és egyáltalán nem volt valami finom hangú. Azután jött a bemutató és a közönség ízlése megoszlott. Egyesek egekig magasztalták, mások szidták. Miért? A film témája alapjában véve egyszerű. Két szerelmesFriedrich Schiller, a nagy német költő 155 éve, 1805. május 9-én halt meg. Schiller a német klasszicizmusnak Goethe mellett legnagyobb alakja, lelkes híve volt a szabadság eszményének, a tiszta humanizmusnak, lándzsát tört az érzelmek, a szenvedélyek igazsága mellett. Szatirikus mondásai közismertek. Egyik ilyen velős mondása az ital hatásáról szerepel mai rejtvényünkben. (Vízsz. 27. és függ. 4. sor.) A rejtvény megfejtése után feltehetjük a kérdést: „borban az igazság?” víz SZINTE S: 1. Halkülö-nleges- séc, szardínia tubusban. 14. Lakat. 15. A zsíréin észt-ésíben fontos szerepe van. 16. Előfordul. 17. Zenei rövidítés. 18. Esztendei becézett női név? 19. Egy bizonyos helyen. 20. A Fülöo-szigetek egyike. 22. Hogyishívjákol. 24. a rajt fele. 2G. Tagadászó. 32. Ejt® sebet ; rajta! 33. Borpárlat. 34. Egyetlenem??? 35. Cégneveknél rövidítés a nyugati kereskedelemben. 36. Skót — angolul. 37. Izom-kötő. 38. Ez a lelke mindennek a közmondás szerint. 40. Talajművelő eszköz. 41. Értelme. 43. Villanykörte. 45. Haromfoigatú kocsi volt a régi ■Rómában. 47. Ez a rend — kitüntetés. 48 Egy. kocsira való áru. 50. Hamis. 51. Páratlanul nógat! 52. Római szám: 550. 53. Az állat- öv másrvriik -ícpvo An gríIIp0!kén. pár elhagyja egymást é3 mindegyik a másikhoz csatlakozik, így jutnak el az esküvőig. Itt jön azután az irreálisnak ható csattanó: az esküvőn mindenki meggondolja] magát és az eredeti párok j állnak az anyakönyvvezető] elé. A vita még tart és nem i tudni, mi lesz a vége. Ilyen viták termékenyek. \ Mit szóljunk azonban ahhoz; az álszent felháborodáshoz,] amely Fellini legújabb film- ] jét fogadta Olaszországban?: A Dolce vita-ról van szó, i amelynek igen éles társada-I lombírálatát, az olasz előkelő ; körök erkölcsének bírálatát j kifogásolták, sőt a filmet] szinte indexre ítélték. A film most a cannes-i: fesztivál elé kerül és Fellini í Párizsban nyilatkozott a tá-; madásokról. Szerinte a film; Olaszország számára nem; más, mint vallomás a nehéz- ] ségekről, az ellentmondások-] ról, felhívás az erkölcs érdé-: kében. A film a rendező sze-1 mélyes impresszióit tártál- \ mázzá, erkölcsi tanulságot i vonjon le belőle mindenki i magának. Nem akarta befő- ] lyásolni a megoldást, csupán ] el akarta gondolkoztalni né-\ zőit. Hivatását az igazság el-\ mondásában és egy kissé az: igazságra való felhívásban i látja. Ha nem Rómát, hanem i a rég eltűnt Babilóniát tettei volna filmje színterévé, senki se háborodott volna fel, pedig Róma ábrázolása itt csak eszköz. Fellini filmjét olasz haladó körök nagy örömmel fogadták, azok a körök, amelyek Globkéval és Martinnal tartják a barátságot a politikában, természetesen elítélték. Hiába, senki se szereti azt látni az eléje tartott tükörben, ami a valóság. Pedig ez a valóság attól még valóság marad, úgy, ahogy például Egon Erwin Kisch látta, vagy Fellini most filmre vitte. No, de mit érdekli ez Globke és Martin szövetségeseit? Máté Iván