Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

ms r *f£CV£l JCirlap I960. MÁJUS 8. VASÁRNAP Magyar—jugosz Iá v jogsegély szerződés A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánykül­döttségei ez év április 2i és május 6 között Belgrádban tárgyalásokat folytattak a polgári, családjogi és bűn­ügyi jogsegély szerződés megkötéséről. A tárgyalások eredménye­képpen a küldöttségek veze­tői: magyar részről dr. Tí­már István, az Igazságügy­minisztérium törvényelőké­szítő főosztályának vezetője, jugoszláv részről pedig Bo- guljub Popovics meghatal­mazott miniszter, a jogsegély szerződést szombaton aláír­ták. A szerződés értelmében a szerződő felek állampolgá­rai egymás területén sze­mélyüket és vagyonukat il­letően azonos törvényes jog­védelemben részesülnek. Nyolc versenyző, 180 szurkoló: az öntő szakma kiváló tanulóinak versengése a 204. számú váci Ipari Tanuló Intézetben A Temető utcai kétemeletes öntőipariskola bejáratánál már sejtjük, hogy nem min­dennapi eseménynek lehetünk itt szemtanúi. Hatalmas fel­irat köszönti a szakma kiváló tanulója címért folyó verseny országos döntőjének rész­vevőit. Budapestről, Győrből, Szé­kesfehérvárról, Törökszent- miklósról és Diósgyőrből érkeztek a 204. számú váci Ipari Tanuló Intézetbe azok, akik odahaza már meg- kiindöttek az első helyezé­sért. A vendéglátók nagy szeretet­tel fogadták őket. Az ízletes ételeken, kényelmes háló­FAGYLALTKERT 'At,!- V wmmmm||% A Farmosi Földművesszövetkezet még 1956-ban létesítette ezt a hangulatos kerthelyiséget. A szövetkezet dolgozói társadalmi munkával május elsejére rendbehozták, azóta a farmosi dolgozóknak kedvence lett a lagylaltkert. Kétezerháromszáz társadalmi egészségügyi felelés a mezőgazdasági nagyüzemekben A Magyar Vörös-kereszt szervezetei sokrétűen segítik a mezőgazdasági nagyüzemek egészségügyének fejlesztését. A jelenlegi időszakban egjrik legfontosabb feladatuk, hogy kellő számú aktivistát képez­zenek ki, akik társadalmi feladatként el­látják az egészségügyi fe­lelős teendőit a termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban és gépál­lomásokon. Ez idő szerint mintegy 2300 ilyen aktivista működik már a falvakban a körzeti orvo-, sok irányításával: elősegítik a i mezőgazdasági dolgozók egész- í ségének védelmét, kultúrál-; tabb életkörülmények meg-í teremtését a falvakban, ok-! tátják a dolgozókat a baleset- \ elhárításra, egészségügyi elő- j adásokat és tanfolyamokatj szerveznek. Az aratás és csáp- : lés idején felügyelnek majd • az üzemi konyhák és az ideig- j lenes munkásszállások tiszta-! ságára, ellenőrzik az ivóvíz- \ ellátást, az ételszállítás higié- í niájót. A felkészülést a nyári \ munkákra már megkezd- j ték a falusi vöröskereszt- í szervezetek. Azokban a tsz-ekben például,! ahol idénykonyhán főznek j majd, higiénikus környezet-; ben előre kijelölik a főzőhe-' lyeket, megszervezik' az oda j beosztottak orvosi vizsgálatát,I gondoskodnak arról, hogy azj étel tiszta edényben, higiéni-; kus körülmények között jus- : son el a munkacsapatokhoz.: Számos helyen megkezdjék már munkásszállások fertőtle­nítését, meszelését, a gazdaság központjának portalanítását, parkosítását, fásítását. A szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek egészség­ügyét szolgálja az is, hogy a vöröskereszt az idén 400 egészségügyi állomást létesít vidéken. Ismét megkezdték az önkén­tes ápolónők képzését is, akik­nek egy része a tanfolyam el­végzése után társadalmi, vagy függetlenített egészségügyi fe­lelősként a termelőszövetke­zetekhez és állami gazdasá­gokhoz nyer majd beosztást. helyen kívül technikai segít­séget is biztosítottak a nemes versengés zavartalan lebonyo­lításához. Egy évtizeddel ezelőtt indult el országosan ez a kezdemé­nyezés. Most, hazánk felsza­badulásának 15. évfordulója alkalmából ismét úgyszólván minden szakmában megmutat­ják tudásukat, szorgalmuk gyümölcsét a holnap szakmun­kásai. Az első nap tartották a gya­korlati versenyt az isikola tá­gas öntőcsamokában. A feladat: kilenc külön­böző alakú gépöntvény for­mázása és öntése volt. Nyolc versenyző gyürkö- zött a feladatnak — s a váci iskola 180 növendéke szurkolt a küzdelemhez. Az értékelő bizottság szigo­rúan, de pártatlanul bírásko­dott. Meichl Mátyás (Kohó- és Gépipari Minisztérium), Nottny Mátyás (Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete). Róth Róbert és Pápai Ferenc (Mun­kaügyi Minisztérium) az első napon nem árulták még el, milyen sorrend van kialakuló­ban. A verseny másnapján került sor az írásbeli vizsgadolgoza­tokra. / Szakmai ismeretek, anyag- ismeret, szakrajz. szak­számtan és erkölcsi-politi­kai tételek három óra a'att. Ezután a zsűri összeült, hogy kimondja a nagy izgalommal várt döntést. Az értékelésnél figyelembe vették a gyakorlati munka fo­lyamán elért teljesítményszá­zalékot. a végzett munka mi­nőségét, az öntödében muta­tott szakszerűséget, valamint' az elméleti vizsgadolgozatok­nál élért átlagosztályzatot. Első helyre Gáli Gyula ke­rült (székesfehérvári 320. szá­mú intézet, oktatója: Blazsur István). Második Fekete Ger- zson lett (budapesti 1. számú tanintézet, oktatója: Mátra; László), míg harmadik a sor­rendben: Kovács László, aki szintén a székesfehérvári in­tézetet képviselte. Az erkölcsi siker mellé mindhármuk részére két­hetes külföldi üdülés jár, azonkívül vizsga nélkül kapják meg a szakmunkás bizonyítványt ÉDESANYÁK Virággal és szóval, aján­dékkal és csókkal — min­denki őket köszönti. Őket, akik életünk első percétől fogva ott állnak mellettünk, óvnak, vigyáznak ránk, akik­hez soha nem mehetünk úgy, hogy ne fogadjanak karjaikba, akik soha nem fáradtak, akik zokszó nél­kül hozzák áldozataikat családjukért. Anyák napja. Virágot vevő kislányok, kis­fiúk. ajándékot tétován vá­logató felnőttek, s kedves, könnyes köszöntök az isko­lákban, odahaza, mindenütt. Ünnepeljük őket, akik vi­lágra hoztak, akik neveltek, akik féltettek, segítettek bennünket. A hétköznapok rohanásában sokszor nem gondolunk rájuk. Ilyenkor persze nem pótolhatjuk mindazt, amit hálából, sze­rétéiből nem adtunk meg nekik, mert: jaj, annyi a dolgom, mert semmire sincs időm... De az ő ünnepük minden nap, az ő örömük minden öröm. Mert amit fiuk. lányuk elér, ami sike­rül gyermeküknek, nem az a legnagyobb öröm? Nem az a legszebb jutalom, hogy a gyermekből ember lett, aki megállja a helyét, aki alkot, tesz, aki hasznára van a tár­sadalomnak, s aki oly sok örömet okoz szeretteinek? Örömet okozni az édes­anyának, megadni a szülők­nek a vágyak beteljesülése örömét. Lehet-e szebb, ked­vesebb feladata a gyermek­nek? Lehet-e másként meg­hálálni mindazt, amit értünk tett, azt a sok-sok órát, amit reánk áldozott? A mai nap mindenütt a köszöntésé, az ünnepé. De az ünnep múltával se legyen kevesebb a szeretetünk, a hálánk, a gondoskodásunk. Mert ahogy ő megtett min­dent értünk, nekünk sem lehet nem megtenni mindent érte. értük. Annyit úgysem tudunk tenni. De amit meg­tehetünk. azt meg kell ten­nünk anyák napján, minden napon. Köszöntse őket a virág, a szó. Köszöntse őket a fel­szabadult ország vidám, bol­dog jövendő elé néző gyer­mekserege. és részt vesznek a Néphad-i sereg Színházában rendezendő díszünnepségen, ahol Kisházi Ödön munkaügyi miniszter az említetteken kívül még jutal­makat is ad az élre kerültek­nek. Szintűi Márton elvtárssal, a váci öntőipariskola igazgató­jával beszélgettünk a verseny- b'zottság döntésének ismerte­tése után. — örülünk, hogy nálunk volt az országos döntő, ame­lyet sok száz ipari tanuló kí­sért figyelemmel. Iskolánktól Cserniczky Károly volt tagja a döntő-bizottságnak. — Váci fiúk nem vettek részt a versenyben? — Nem, mert ez harmad­evések versenye volt és ná­lunk csak az első éveket töl­tik a fiúk, utána üzemekbe kerülnek, gyakorlati munkára. Azért mi is részesei va­gyunk a sikernek. Az első és a harmadik helyezett Vácott kezdte ta,nu’má- nyait. Fülöp Mihály és Kassai László. egykori oktatóik együtt örül­tek volt tanítványaikkal a szép sikernek. — Mi volt a kétnapos ver­seny tanulsága? • — Az első napi, öntödei ne­mes versengés már előiskolája volt az üzemi munkaverseny­nek. Érezték ezt a vészvevők is, akik első ízben mérték ösz- sze erejüket idegen verseny­zőkkel. Az oktatók, nevelők is hasznos következtetése­ket vontak le a verseny­ből. Ezt minisztériumi értekezleten adjuk majd - tovább társaink-, nak. Reméljük, hogy ezzel is előbbre visszük az ipari tanuló­képzés ügyét. Papp Rezső Középfokú elsősegélynyújtó tanfolyam Az Országos Mentőszolgá­lat Markó utca 22. szám alatti székházéban május 16-án este fél hat órakor középfokú el­sősegélynyújtó tanfolyam kez­dődik. A díjtalan tanfolyamra személyesen vagy telefonon (122—622, 140-es mellék) má­jus 9—14 között mindennap 12 óráig lehet jelentkezni. Az április végi és május eleji hideg időszak után szom­baton nagyjából már vissza­zökkent az időjárás normális medrébe: a nappali hőmérséklet több helyütt elérte a 20 fokot, s éjszaka sem süly- lyedt 10 fok alá. Ezek az értékek megfelelnek az időszak sok évi hőmérsék­leti átlagának. A Meteorológiai Intézet távprognózis osztályán el­mondották, hogy Afrika tér­ségéből érkezett a meleg. Tu- lafdonképpe»*r.Tár pénícFéri itt vpít.; atyástog'följiöi'étel miatt azonban nem .ítífött él a talajszintre, ezért Buda­pesten például csak 11,5 fokig emelkedett a nappali hőmér­séklet, amely az április közé- pi átlagnak felel meg. Érde­kes, hogy Olaszországban és a Balkánon hasonló okok miatt csak 15—18 fokig, a derültebb égboltú Franciaországban és Németországban pedig már 20—21 fokig emelkedett a hő­mérő higanya. Törökország déli területein és Ciprus szi­getén viszont nyárias meleg köszöntött be: általában 30 fo­kon felüli, helyenként 32 fo­kos hőséget mértek. A májusi kilátásokról szól­va elmondották a szakembe­rek, hogy az elkövetkező napokban további fokozatos felme­legedésre számíthatunk, május 15—20 között va­lószínűleg már a 25 fokot is meghaladja a nappali hőmérséklet. A „fagyos szentek’’ előrelát­hatólag nem hoznak újabb le­hűlést. mivel a szokott ide­jüknél az idén korábban jöt­tekv-s- okoztak ' is- fagyokat. s,A május 2U—25 között esedékes Orbán nap kürülf’ötólsó lehű­tést periódust remélhetőleg szintén, baj nélkül vészeljük át. A hagyomány szerint ara­nyat érő májusi esőkből már a hónap első napjai­ban elég tekintélyes mennyiség hullott, az ország déli területein több helyütt a 10—12 millimétert is meghaladta. A jelek arra mutatnak, hogy a most követ­kező hetekben többször lesz­nek esők, élsősorban futó zá­porok. MESÉLŐ KÖVEK - HÍRES EMBEREK Táncsics Mihály Pest megyében November elsején az öreg Tánesics-házaspár begyalogol a városba. Az éjjel hó esett, fehérre festette a határt, s a behavazott, de mégis sáros úton hajlékot, általuk is meg­fizethető hajlékot keres a két, sokat szenvedett öreg. De az- hap nem találtak. Átázva, át­fázva térnek haza. S otthon sem tudnak felmelegedni, mert nincs egy darab fájuk. Végül o tanyabeli cselédem­berek tüzénél melegszenek fel. Másnap már egyedül indul útnak Táncsics, s amikor fe­leségétől búcsúzik, azt mond­ja addig haza nem jön, míg lakást nem talál. Sikerül is hajlékot szerez­nie: Szijj Károly tanító üres házába hurcolkodnak be, s na­pokig fagyoskodnak, mert nincs pénzük tűzifát venni. Végül egy ismeretlen könyö­rül meg rajtuk, s juttat némi fát. A piaci árus Kibírhatatlan helyzetükön akar segíteni, s ezért elmegy la városi rendőrkapitányhoz. ; Thúryhoz. engedélyt kér köny- i veinek a piacon való árusítá- Isára. Meg is kanja. Örömmel Irakja ki földre terített ú'-ság- ; papírokra könyveit a legköze­lebbi hetipiacon, s várja ve­vőket. így ír erről: „Cegléd város népessége 25 000 lélek s ha csak 500 em­ber vásárol is könyvemből egy egy példányt, mind, vala­mennyi elkel annyira, hogy magamnak nem is marad. Már aggódni kezdtem a könyvek nagy kelendősége miatt! Fele­ségemet kértem, hogy egy- szer-másszor tekintsen ki az árurakhely felé s midőn lát­ni fogja, hogy a vevők rend­kívüli módon kapják áruimat s azok már-már fogyatékán lesznek, hozzon ki egy-egy nyaláb könyvet“. Körülötte ott nyüzsög a piac forgataga. Mindenki vá­sárol, nagy kosarakkal jár- nak-kelnek az asszonyok, csak éppen az ő portékája előtt nem áll meg senki. Azaz. egy­szer egy asszony, aki meg­kérdezi, hogy halottas könyve van-e? Amikor a tagadó vá­laszt meghallja, az is tovább siet. Már oszlik a piac. s még­sem jön senki hozzá. Nem keli a könyv s a ceglédi pol­gár azt sem bánja, hogy az Táncsics könyve. A 77 esz­tendős öreg olt áll az ujsáeo- kon nyugvó könyvek, egész élete munkássága mellett, s fáradt, megkínzott szeméből nagyon is emberi érzés süt: a reménytvesztettség érzése. Már nem is bánná, hogy nem azért veszik meg könyvét, ami benne van. hanem kö­nyökűiéiből : hiszen nincsen tüzelőjük, nincsen mit enniük. De a szemek beszédét nem értik vagy nem akarják ér­teni a ceglédi piac forgatagá­nak emberei. Már oszlik a piac. már-már maga marad, amikor összepakolja könyveit, s hazafelé tart. Útközben megszólítja egy ember, s cso­dák csodájára: könyvet vesz tőle! Táncsics elad neki egyet a Fővárosunk című kötetéből s egyet az Életpályámból. A polgárt, aki a könyvet vette. Józsa Ferencnek hívták és ácsmester volt. Búcsú a várostól A hideg. értetlen város Táncsicsban megérleli az elha­tározást. hogy itthagyja. Bár még kétszer kipakol a piacra, már csak azért teszi, hogy az útiköltségre valót előteremt­se. De most sem ad el egyet­len darab könyvet sem, 9*.már a hazafelé vezető úton sem vetődik eléje senki. Szegé­nyes bútorukat viszik vásár­ra. hogy valamennyi pénzt szerezzenek. Utazásuk előtt két ember­hez megy el búcsúzni. Dobos János református lelkészhez, akivel igen jól megértették egymást, s aki maga is öreg lévén, átérzi Táncsicsék sor­sát. Sokáig beszélgetnek, s Tán­csics kedves, szinte egyedül szép emlékként viszi magá­val ezt a beszélgetést a vá­rosból. A másik, akihez bú­csúzni megy: Molcos Károly fiatal tanár a ceglédi polgári iskolában. Mokos elolvasta Táncsics több könyvét, tisz­teli is azok Íróját. Táncsics pedig a fiatal tanárban a lo­bogó indulatot, a jobbat aka­ró türelmetlenséget szereti. Ettől a két embertől vesz búcsút. Mástól? De hiszen kitől kellene még ebben a városban búcsúznia? Azok­tól, akik megszavazták neki a napi harminc deka húst, hogy ezzel letudják lelkiis­meretűk szavát, s különben pusztulni hagyták volna? A B. Molnár-féléktől, aki ugyan ingyen adott lakást, de csak azért, mert segítségnek jól jött Táncsics a tanyán, s aki azon túl egy falatot, egy deka zsírt vagy lisztet soha nem adott nekik, holott neki gar­madával állt a kamrában? S amilyen volt az ittlétük, olyan volt a város búcsúja is tőlük. így irja le Táncsics: „A nagy kiterjedésű Cegléd városban nem találtatott egyetlen ember sem, ki az­zal kínált volna meg, hogy holminkat a vasúira ingyen szállítja ki. Ezt fontolóra véve, azon meggyőződésre kelle jutnom, hogy e vá­rosban nem valami kedvelt egyéniséggé süllyedtem le.” így hagyja el a várost, azt a várost, amelyről pedig meg­érkezésekor oly szépen gon­dolkozott, ahol oly sokat remélt. Hetvennyolc eszten­dős. Még hét esztendőt él. 1834- ben zárja le szemét a halál, egy nyugtalan, mindig újat, mindig jobbat akaró életpá­lyát fejezve be ezzel. Életé­nek utolsó esztendeiben csak azért nem hal éhen. mert az írói segélyegylet havi húsz forinttal segélyezi. Ez a leg­szükségesebbre futja. És mégis: élete utolsó pil­lanatában sem hagyja el a remény, hogy egyszer az emberek megértik, egyszer még ráébrednek arra. hogy amit ő akart, az a nemzet ja­vára lett volna. De azokhoz, akikhez igazán szólt, nem értették hiszen írni-olvasni nem tudtak. Akik ped’° tud­tak, azoknak nem k'llettek Táncsics rebellis eszméi, gon­doltai. amelyekkel az egy­szerű embereket akar la az állati sorsból kiemelni. Ma könyvkiadó visel: ne­vét. a szp Werve?e*ek könyv­kiadója. De mégis adósai vagyunk: bár eszméit, el­gondolásait valóra váltottuk, emberré tettük a dolgozó embert, mégis: többet, sok­kal többet kell tudnunk róla. méltóan kell emlékeznünk reá. Mészáros Ottó (Vége) További fokozatos felmelegedésre, jó csapadékos májusra van kilátás Korábban jöttek a fagyos szentek"

Next

/
Thumbnails
Contents