Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

19««. MÄJLS 8. VASÁRNAP «*T HEGYEI k/CíHan 3 AZ ÜJPARASZTI ÉLET ÚTJÁN IS::::;! iSUHSsssSSsSsizssHSHsHsHsíHiirSsrssSnsHnSisSrssisSiKsHsísHsHsss!:?;?:^^ A tápiószelei Keleti Fén Antal Júlia a tápiószelei Keleti Fény Tsz-ben dolgo­zik, méghozzá hatodik éve. Egy évig volt csupán távol a szövetkezettől, amikor Ráko­son, az Űj Köztemetőben dolgozott havi 850 forintért. Akkoriban nap mint nap haj­nalban vonatra ült és öreg este ért vissza falujába. — Tudják, biztos volt az a 850 forint, azért mentem Pestre dolgozni — mondta nagy hévvel Júlia. — De csak egy évig utazgattam, megfi­zettem a tanulópénzt, engem még egyszer senki nem h£v el a faluból. A szövetkezet elnöke, Ka­tona Antal is közbeszólt: — Tavaly több mint 300 munkaegységet szerzett Júlia, az idén is legalább ennyit teljesít. A munkaegységekre 13 forint előleget osztunk havonta, s ez az összeg fedezi a leg­szükségesebb kiadásokat. Júlia is azt bizonygatta, hogy legalább 300 forinttal keres többet havonta, mintha Pestre járna dolgozni, nem is beszélve a négyórás utazás, a sok törődés okozta fáradozás­ról. Persze, a pénz nem min­den. Elképzelhető, hogy a szö­vetkezetben nem találja meg baráti körét, szórakozását. — Otthon vagyok én a cso­portban! — csattan fel Júlia, amikor erről kérdeztük. — Csaknem negyven fiatal van nálunk, s KISZ-brigádban dolgozunk. Vállaltuk, hogy a gondjainkra bízott 10 hold kukoricatáblán holdanként legalább 30 mázsa szemester­mést érünk el. Tavaly sike­rült, ötezer forint jutalmat kaptunk. — Nemcsak ezt a területet művelik ám a Júliáék, meg a KISZ-brigád — szólt közbe újra az elnök. — Mondd csak el, mit vállaltál, Julika? — Elég sokat — hangzott a válasz. — Ezer négyszögöl cukorrépát és ugyanannyi má­kot, 800 négyszögöl takar­mányrépát és két hold kuko­ricát. Ha ezeket becsülettel megművelem, s elérem a ter­vezett terméshozamot, 130 munkaegységet kapok. — Nem kevés ez? — Óh, emellett ezer meg egy dolog akad. Ahogy a múltkor számítgattuk, az idén A MŰÚT KÉT OLDALÁN A tápiósiilyi tsz-tagok a kényszerű várakozás ideje alatt a tanyán talált vetőgépet tisztogatták, tanulmányozták. lelő munkaalkalmat. Aho­gyan a tápiósápi szövetkeze­ti tagok idejében, korán hozzáfoghattak dolguk végzé­séhez, megtehették volna a sülyiek is, ha a vezetőség gondosabban, előrelátóbban szervezi meg a munkát. meglesz a 350 munkaegységem. Egy munkaegységre pedig 40 forintot osztanak. Ez annyit jelent, hogy Ju­lika havonta átlagosan 1160 forintot kap, ami nem kevés. De vajon jut-e ideje szóra­kozásra? — Méghozzá nem is ke­vés — felelte mosolyogva. — Minden hétfőn és pénte­ken ifinapot, kedden és csü­törtökön sportnapot rendez a KISZ a kultúrteremben. Még a Pestre bejáró fiata­lok közül is eljön a legtöbb, mert az előadások, vetíté­sek után tánc van. — Mennyien vesznek részt az ifinapokon? — Volt, hogy csak húszán, de nem egyszer háromszázan. Az a programtól függ. Még moziba is együtt megyünk, egyszerre 40—50 jegyet ve­szünk. Gondjuk, problémájuk? — Nincs saját zenekara a falunak, pedig szövetkezeti község vagyunk. S a másik; kellene egy öltöző, zuhanyo­zó a szövetkezet központjá­ban, hogy ne kelljen poro­sán, sárosán munkaruhában végigmenni a falun. — Higgyék el az elvtár­sak, meglesz ez a két dolog is, amit a Julikáék kíván­nak — összegezte az elnök a beszélgetést. — Csakhát egyik napról a másikra sem­mi nem megy. De ha olyan szorgalmasan tevékenykednek a fiatalok ezután is, talán a télen már megvalósul elkép­zelésük. — NÉGY termelőszövet­kezet részére szállított is­tállóépítésre alkalmas, mé­retre szabott szerfát a felső- pakonyi Uj Élet Tsz. — JÚLIUSRA elkészül a gyáli Dózsa Tsz 50 férőhe­lyes, magtárpadlásos szarvas­marha-istállója. — 500 000 CSOMO piros és fehér hónaposretket szál­lít a Pest megyei MÉK- nek május 18-ig a mag­lód! Micsurin Tsz. — A DÁNSZENTMIK- LÓSI Micsurin Tsz tagjai részére üzemi fürdő léte­sítését tervezi, amelyre 25 ezer forintot irányoztak elő. A „másik" ötven f százalékért \ A Pest megyei Hírlap egyik í számában olvastam, hogy a ^ megyei pártrvégrehajtóbizott- £ ság és a megyei tanács vég- £ rehajtó bizottsága együttes ^ ülésen tárgyalta a megye ^ sertéstenyésztési feladatait. ^ Mint érdekelt fél — felesé- fj gem a helyi Petőfi Tsz tagja ^ — szeretnék hozzászólni az í elhangzott javaslatokhoz, ha-í tározatokhoz. í y A beszámolóból kitűnik, ^ hogy termelőszövetkezeteink fj a megye sertésállományának ^ ötven százalékával rendelkez- ? nek majd az év végén. Ezzel? nem is kívánok foglalkozni, a ? határozatban lefektetett mód- ^ szerek alapján ez biztosított-^ nak látszik. í y Véleményem szerint azon- ^ ban a „másik” ötven szá- £ zalék biztosításához ko- f, moly munkát kell vé­gezni. Minden alkalmat meg kell ragadni — pártnapok, tag­gyűlések, tanácsülések, tö­megszervezeti ülések stb. —, hogy a határozat megvalósul­jon. Ha a termelőszövetkezetek a hízóba állított süldőket egyszer le tudják fialtatni, megtehetik ezt a termelőszö­vetkezeti tagok és az egyéni­leg dolgozó parasztok is sül­dőikkel — csak ennek elő­nyeit kell megmagyarázni. A termelőszövetkezeti tagok és az egyéni parasztok hízóba állított sertései között is bő­ven található kocának való. Felhívom azonban a megye állattenyésztéssel foglalkozó szakembereinek figyelmét az egyszeri lefialást gátló körül­ményre. Ez — úgy* gondolom — nemcsak pátyi probléma. Ha az előbb elmondottak alapján a hizlalásra kerülő kocasüldőket egyszer le akar­juk fialtatni, akkor azokat 8—10 hónapos korban kell te­nyésztésbe állítani. A ml községünkben viszont az a helyzet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló apaállatok súlya 200 kilón felül van, s azok­kal a fiatal kocasüldőket veszély nélkül búgatni nem lehet. Lássák el a községeket fiatal, könnyű apaállatokkal, ez le­het az egyedüli megoldás, Ha ezt megvalósítják, biztosabb lesz a másik ötven százalék teljesítése. Junek Károly, ■ Páty PALÁNTÁZÁS A gyáli Dózsa Tsz harmincholdas kertészetében palántáz- zák a nyári káposztát. A karalábé-, a korai káposzta- és a salátapalántákat már kiültették, azok gyönyörűen fej­lődnek és még ebben a hónapban piacra viszi a zöldáru­kat a tsz. Néhány nappal ezelőtt la­punkban foglalkoztunk a sül­dőkoca-kihelyezési akció fel­tételeivel. Tegnap délután Széles István elvtárs, a Pest —Nógrád megyei Állatforgal- mi Vállalat áruforgalmi osz­tályának vezetője tájékoztatta szerkesztőségünket az eddig elért eredményekről. Az akció sikerére jellemző, hogy rövid időn belül mintegy 1050 sül­dőkoca tovább nevelésére kö­töttek szerződést megyénk termelőszövetkezeteinek tag­jai. A legtöbb szerződést a ceglédi, a nagykátai és a bu­dai járásban kötötték. A tá­jékoztatás szerint több mint 350 süldőkocát már át is ad­tak a felnevelésre és tartásra szerződött szövetkezeti gaz­dáknak. Többek érdeklődésére kö­zöljük — a Széles elvtárstól nyert információ alapján —, hogy a termelőszövetkezetek két mázsa kölcsöntakarmányt kaphatnak az esetben, ha elő- hasi kocát állítanak be ne­velésre. A termelőszövetkezeti tag a háztáji gazdaságába szerződésre kihelyezett kocák után takarmánykölcsönt az államtól nem kaphat, de a tsz-ek takarmánykölcsönnel támogathatják a süldőkoca nevelésére, illetve tartására szerződést kötő tagot. SZERFÁBÓL ISTÁLLÓ A felsőpakonyi Uj Elet Tsz-nek 64 holdas „rontott” erdeje van, amelyet ki kell irtani, s négy év múlva újra telepíteni. A szövetkezet tagjai az akácerdőből a téli hónapokban nagy mennyiségű faanyagot termeltek ki, s abból a Földművelésügyi Minisztérium által készített típusterveknek megfelelő — mé­retre vágott — szerfát készítettek. A kakucsi Lenin Tsz 50 férőhelyes növendékmarha-istálló, a sári Kossuth Tsz két da­rab 25 férőhelyes sertésfiaztató, a gyáli Dózsa Tsz húsz férő­helyes sertésfiaztató, az inárcsi Március 21 Tsz ötven férőhe­lyes növendékmarha-istálló építéséhez szükséges faanyagot igényelt és kapott a felsőpakonyiaktól. A szerfából készült istállókat a termelőszövetkezetek tag­jai saját maguk is össze tudják állítani. A szükséges vasalá­sokat a patronáló vállalatok készítették el. ötvenkét férőhelyes növendékmarha-istálló és karám építéséhez szállítják a fát a felsőpakonyi Uj Élet Tsz tag­jai. Az inárcsi Március 21 Tsz a felsőpakonyiaktól kapott fa­anyagból már fel is építette az 52 férőhelyes növendék- marha-istállót Még egyszer a süldőkoca-kihelyezési akcióról A minap, a budapest— nagykátai műút mentén, Tá- piósüly határában érdekes látványban volt részünk. Az út egyik oldalán a tápiósápi Petőfi Tsz 21 holdas cukor­répa-tábláját 45 asszony sa- rabolta szorgalmasan, vi­dám kedvvel. Néha-néha át­kiabáltak a műút túlsó ol­dalára, ahol a tápiósülyi Vi­rágzó Tsz 14 tagja unta magát reggel 6 óra óta. Ami­kor odaértünk, az óramuta­tó dél felé közeledett. A tápiósülyi tsz-tagok pa­naszkodtak. Kukoricavetés­hez készülődtek, reggel hat órára hívták őket az út­menti tanyára. A férfiak, asszonyok értékes órákat töl­töttek tétlenül, mert a veze­tőség rosszul szervezte meg a munkát és nem küldte a vetőgépeket. A hiba, amint a várakozók elpanaszolták, nemcsak a hosszú kényszer- pihenő volt, hanem más is. Mindkét szövetkezet a ta­vasszal alakult, versenyeznek egymással minden téren. Mindkét tsz tagjai jóformán először vesznek részt a közös munkájában, s a tápiósülyiek már az első alkalommal szer­vezetlenséggel találkoztak. Versenytársaik megelőzték őket. Mondhatná valaki, nem nagy dolog az egész. Való igaz, mert a tétlenül elvesz­tegetett órákat derekas mun­kával bepótolták a sülyiek. Az eset azonban figyelmez­teti a szövetkezet vezetőit, hogy jobban szervezzék meg a munkát, s a tagoknak min­denkor biztosítsanak megfe­X? oldalt összeállították: Cse- kő Ágoston, Mihók Sándor és Tóth György. A NYUGDÍJAS kovács M essziről a karikás ostor pattogását hallani. Lógó fülű, rózsaszín malacok sze­dik lábukat. Futnak a lege­lőre. Előttünk, az udvar szé­lén csöppnyi libák csipegetik a füvet, s úgy nyújtogatják pelyhes nyakukat, akár a „felnőttek”. Ügyetlenül, lúd- talpason bukdácsolnak át a halomba rakott sok vas kö­zött. De átjutnak, s egy perc múlva már csak szaporán rin­gó „püspökfalatjuk” látszik, amint a közeli tócsa felé igye­keznek. Az öreg is utánuk pillant s elmosolyodik. Aztán meg­igazítja szemüvegét és le­hajol a vasak közé. — Gyűjtés? — kérdezem. — Az. De visszagyűjtés. Az ócskából. Azzal kiegyenesedik. — Ez is kész — néz végig az idős iparosok elégedett te­kintetével. Végigsimítja vele a két rozsdás vaskereket, a frissen zsírozott „fésűt”, az egész kaszálógépet. — Kettő már kész. A har­madik is meglesz. Csak hiány­zik néhány hozzávaló. És nem kapunk. Odabenn a műhelyben zúg­ni kezd a villanyfújtató, fel­parázslik a szén, s a belete­metett vas körül szikrapillan­gók rajzanak a kéménynyílás felé. Ha valami nincs, Svéda bácsi megcsinálja, akárcsak most. Itt beszélünk tovább, ki-kivárva az átizzott vas ka­lapálásának zajos idejét. Én kezdem újra. — Addig üssed, amíg me­leg, igaz? — így mondják — válaszol rövid bölcsességgel. — S Józsi bácsi kezében mióta meleg a vas? — Egy pörölyütésnyit gon­dolkozik. Nem a dátum miatt, tisztességből az el­múlt hatvankét életéve iránt. — Tizenhárom éves korom óta. Azóta kovács, gépész, vil­lanyszerelő. Közben előhúzom a zsebre- gyűrt füzetet, a ceruzát, s megmondom, hogy újságba kerül, amit beszélgetünk. Egy­szeriben zavart lesz. Nyug­díjas. Attól fél, valami baja lesz miatta. Végre meggyő­zöm, hogy a törvény engedi. A szövetkezet meg igényli s köszöni is az ilyen ember munkáját. 120 munkaegységet fizet a Babádi Állami Gaz­daság volt gépészének. Ér­demes hát. Megnyugszik. De hivatalos lesz és „nyilatkozni” kezd. Másra fordítom hirtelen a szót. Elmosolyodik, mert megérti, miért. A szikrahad megint neki­szabadul, vörösödni kezd a vas. A kis villanymotor szorgalmasan táplálja a tüzet. Felnézek. — Hát az öreg fújtató? — Józsi bácsi is felpillant. S amikor megszólal, mintha egy kicsit magát is védené vele. — Nem dobjuk ki azt sem, Ha a villanyba belecsap a mennykő, folytatjuk ezzel. Jön a dologidő s olyankor nem várhat a gép egy percet sem. Csupa gondoskodás, előrelá­tás ez az ember. Ócskavasból vett egy rossz silózót is. Azt is megjavítja, mire kell. Hozatott villanyhegesztőt a gyors törésjavításhoz. Taná­csolta, hogy a kertészetben villanymotort használjanak a diesel helyett, mert sokkal ol­csóbb és kevesebb vele a baj. S ki tudja még... Nézem, amint beszél. Csupa; szív, tanács. És haszon. A j gyáli Dózsa Tsz jól járt vele. '; De meg is becsülik. \

Next

/
Thumbnails
Contents