Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-06 / 106. szám
I960. MÁJUS 6. PÉNTEK »est MEGYEI ÍMftrlop 3 Az a lionyi József Attila Tsz-re számíthat az ország Már ua idén öt uittguhocát tartanak saáaholdankánt TTáitrljvaíiik a hiatalási trrret Az elmúlt év őszén és a télen jelentősen megnövekedett az abonyi József Attila Tsz területe: a korábbi másfél ezerről 4200 holdra, s ebből 3400 hold a szántó. Nem kis gondot okoz a vezetőségnek és a tagságnak, hogy a nagy területhez kellő számú állatállományt biztosítson. Különösen a sertésállomány fejlesztése sürgős feladat. Korábban negyvenöt anyakocát tartott a tsz. s ez az állomány elegendő is volt, mert biztosított annyi árusüldőt, amennyit a tsz meghizlalt. Igen, de a fejlődéssel megnöveke- dett a tsz kötelezettsége és felelőssége az ország hússal való ellátásában. A vezetőség és tagság szívügyének tekinti a sertéstenyésztés gyors fejlesztését, mert a kötelességérzeten túlmenően tudják azt is, hogy a sertéshizlalás gyors és jó jövedelmet biztosít. A tsz vezetősége elhatározta, hoigy minden száz holdon öt anyakocát tartanak az idén. Szép elhatározás ez, de hogyan valósul meg. Hogyan lesz 45 anyakocából 185? Meg kell mondani, eleget fő emiatt Gáspár József elvtársnak, a tsz elnökének feje. De az is igaz, mindent elkövet, hogy a határozat mielőbb megvalósuljon. A vezetőség terve a következő. Még a télen vásároltak 120 süldőt és — előrelátásukra vall — ezekből negyvenötöt bebugattak. Az előhasi kocák rövidesen le is fialnak. A Tenyészállatforgalmi Vállalattól harminc kocasüldőt kapnak, a további hatvanötöt pedig maguk nevelte süldők korosbításából biztosítják. Uigy számítják, hogy az így beállított kocák még ebben az évben, de legkésőbb 1961 januárjában le is fialnak. A kocaállomány ilyen arányú növelésével az a céljuk, hogy biztosítsák a következő évre a hizlaláshoz szükséges süldőket. A jövő évi 1200 darabos hizlalás: tervet messze túl akarják teljesíteni; kétezer sertést hizlalnak majd meg. De menynyit hizlalnak az idén? Gáspár elvtárs erre is megnyugtató választ adott: a tervben előírt 680 sertés helyett 808-at hizlalnak meg. Kátszázhuszat már át is adtak az Állatforgalmi Vállalatnak, ' 180 pedig rövidesen „elkészül’“. A további 438-at egyenlő falkákban hónaponként szállítják. A hizlaláshoz szükséges süldők többségét a tsz biztosítja, de a tagsággal is megtárgyalják, hogy háztáji gazdaságukból adjanak el a közösnek süldőket. A sertésállomány gyors növekedése megköveteli a férőhelyek bővítését is. A tsz egy szerfás rendszerű istálló építéséhez állami támogatást kapott, de a vezetőség erről egy — a községben levő másik szövetkezet javára — lemondott. A korábban épített kukoricagóré alatt létesítenek házilag egy kétszáz férőhelyes hizlaldái Ezzel a megoldással jelentős pénzösszeget is megtakarítanak és a hízósertések részére megfelelő szállást biztosítanak. Az abonyi József Attila Tsz vezetősége és tagsága tehát mindent megtesz a sertés- tenyésztés megalapozására és a hizlalás fokozására. Az ország húsellátásában nemcsak a jövőben, hanem már az idén is számítani lehet rájuk. Korszerűsítik a pátyi téglagyárat A Pest megyei Építőanyagipari Vállalat tavaly vette kezelésébe a kis pátyi téglagyárat, amely már ebben az évben kétmillió-háromszázezer téglát készített. Minthogy a kis telep berendezése már elavult, a korszerűsítéshez is hozzákezdtek. Több új gépet kapott a gyár, s az idén már négy új szárítószín is felépült. A „generál” javított pátyi téglagyárban a napokban indul meg ismét a nyerstéglagyártás. Szó van arról, hogy nagyobb összegű beruházásból tovább korszerűsítik és fejlesztik majd az üzemet, s jövőre tetőcserépgyártásra is berendezkednek. Ceglédi győztesek az első negyedévi tervteljesítési versenyben A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán most értékelték az idei tejtermelési és tejtisztasági verseny első negyedévi eredményeit. A rangsorolásnál számos új „favorit” tűnt fel. Az egységnyi területen legtöbb tejet termelők versenyében az állami gazdaságok A NAPOKBAN NYÍLT MEG szépen rendbehozva, új pulttal felszerelve a Tápiószecsői Földmüvesszövetkezet cukrászdája. A múlt évben a fagylaltgép agregátja kicsinek bizonyult: nem tudtak annyi fagylaltot készíteni, amennyi el nem fogyott volna. Az idén még egy agregátot szerettek fel. — Most már jöhet a kánikula — mondja Bata István üzemágvezetö. — Cukrászunk, Doró Ernő csak győzze a fagylalt és sütemény készítését. A kerthelyiséget is szépen rendbehozták. Szombaton és vasárnap este a fiatalság egy kis táncra itt is össze tud jönni. Nemcsak fagylaltot, feketét is kitűnőt készítenek a tápiószecsői cukrászdában tehenészetei közül a Csepregi Állami Gazdaság, továbbá a Kunfehértói Állami Gazdaság, a termelőszövetkezeti tehenészetek közül pedig a ke- menesszentmártoni Úttörő, valamint az újpesti Bán Tibor tsz került az élre. A legnagyobb termelési tehenészetek versenyében az állami gazdaságok közül a Dombóvári Állami Gazdaság, továbbá a Székkutast Állami Gazdaság hódi üzemegysége, a termelőszövetkezetek közül pedig a jászboldogházi Aranykalász és a ceglédi Vörös Csillag érdemelte ki a megtisztelő első helyezést. A fejők versenyében idős László János, a Dombóvári Állami Gazdaság fejőgulyása és Baráth István, a ceglédi Vörös Csillag tehenésze érte el a legjobb eredményeket. VITA HELYETT A vita ugyanis — ezúttal — nemcsak hiábavaló, de merőben felesleges is. Arról van ugyanis szó, hogy a Szabad Európa „megtisztelte” lapunkat, szokásos tónusában, kételkedve egy kis tudósításunk hitelességében. A cikkecske arról szólt, hogy április bizonyos két napján Cegléden hány motorkerékpár lelt gazdára. Attól eltekintve, hogy a Szabad Európát felháborítja, hogy Magyarországon egyáltalán valakinek is van pénze motor- vásárlásra —, a bután időzített szöveg mégis figyelemre méltó és tanulságos. Tisztára véletlen, hogy egyáltalán tudomást szerezhettünk róla, lévén immár ritka s elvetemült rádióhallgató, aki az ostobaság hullám- hósszára csavarja készüléke tárcsáját. Nos, akadt ilyen valaki, aki sebtiben közölte az épületes elméskedést, s miután utunk éppen Pest megye egyik ipari, mező- gazdasági s kereskedelmi gócára vezetett, ellenőriztük cikkünk, illetve a SZER-ri- porter szavának hitelességét. Az említett két nap, amelyen rekordforgalmat bonyolított le a ceglédi Csepel elnevezésű szaküzlet, a nyereségrészesedés kifizetésének napja volt. Megyeszerte — a a fővárosban is — tapasztaltuk, hogy ezeken a napokon olyan vásárlási kedv tombolt, mintha egy ország lakossága éppen lottónyertes lett volna. Hogy ki mit vásárol alkalmasint abból az ösz- szegből, amihez tisztességes keresetén felül jut hozzá, természetesen magánügy. Nyilván akadt az országban olyan ember is, aki könyvtárat rendezett be ezekből a forintokból, esetleg babakelengyét vásárolt, netán motort. Ceglédi kiadásunk szerkesztője igen helyesen, jó újságírói szimattal a legutóbbi iránt szaglászott, lévén a motorkerékpár viszonylag drága jószág. Feltételezhető volt mégis, hogy a szerkesztő elírta magát, ezért megkerestük a fent nevezett szaküz- leíet. S a szerkesztő valóban hibázott: a boltvezető ugyanis bemutatta az eladási bárcákat, amelyek arról tanúskodtak, hogy a motorkerékpár a hónap többi napjain is igen kelendő cikk és a felemlegetett két nap csak éppen véletlenül haladta túl a havi átlagot. A megye másik városában, Nagykőrösön — ' Notabene: kisebb város mint Cegléd —, szintúgy nyomoztunk a motorkereslet iránt. íme, néhány adat. A városban a helyi KERAVILL-tól április hónapban 12 nagymotort, főleg Pannóniát, 29 darab 125 köbcentist, négy Pannit, s öt Bervát adtak el. Ezenkívül gazdára talált még 65 kerékpár, 6 hűtőszekrény és a raktáron levő hét televízió nem bizonyult elégnek. Vitatkozni tehát felesleges. A Szabad Európa Rádió képtelen belenyugodni abba, hogy országunkban, rendszerünkben mindenki a maga gazdája. S hogy munkájával önmagát jutalmazza, hogy „tőkéje“’, amit tíz ujjával, agyával, rátermettségével, tehetségével befektet egy nép és társadalom a közösség egyetemes termelésébe, olyan kamatot hoz, amiből eny- nyien is motort vásárolhatnak. S meglepetésként hadd hozzuk tudomására, hogy a motorvásárlók között sertésgondozó, vagy ahogy korábban mondták: kanász is akadt. Tokaji György Tudományos bizottság vizsgálja Vác tanácsának igazgatási munkáját A nyolchónapos munka eredményét részletes tanulmányban összegezik A közalkalmazottak szak- szervezetének tudományos munkaszervezési bizottsága hétfőn tartja tavaszi ülését. Az értekezlet napirendjén két pont szerepel. Dr. Beér János, az Eötvös Lorámd Tudományegyetem államtudományi tanszékvezetője A Vác Városi Tanács igazgatási munkájának komplex vizsgálata címmel tart előadást, fnajd dr. Kovacsics József ismerteti A városvezetés gazdasági és társadalmi alapjai Vácott című tanulmányát. Ez az értekezlet egy nagyszabású tudományos vizsgálat bevezetője. Megtiszteltetés Vácra nézve, hogy a bizottság — előzetes tájékozódás és viták alapján — ezt a Pest megyei várost jelölte ki az igazgatási szervezet, az igazgatási munka komplex tanulmányozására. A vizsgálat előreláthatólag az év végéig tart. Legközvetlenebb célja: Vác város tanácsi munkájának megjavítása, eredményesebbé tétele. Ezt úgy kívánják elérni, hogy egyrészt bevonják a tanácsapparátusban dolgozókat a témák előkészítésének és kidolgozásának munkájába; továbbá széleskörű vitákat rendeznek. Dr. Beér János nyilatkozata szerint azért választották Vácot a vizsgálat alanyául, mert lakosságának száma, területe, fejlődése és egyéb, az igazgatást befolyásoló adottságai közepesnek felelnek meg: tipikus kisvárosnak mondható. Ezen túlmenően a város lakosságának 84,2 százaléka 1954. július 1-én üzemi munkás volt. A város vonzásterülete viszonylag jelentős; több, mint 3000 dolgozó jár be a szomszédos községekből. Tizennégy minisztériumi vállalata és jelentős helyiipara van. Arany István elvtárs, a Váci Városi Tanács végrehajtó bizottságának titkára szintén tagja a tudományos kutatómunkát végző héttagú bizottságnak. így nyilatkozott a jövő héten kezdődő munkáról: — A vizsgálat kilenc területet öle! fel. A témák sokrétűek, színesek. Feldolgozásuk során általános képet kaphatunk Vác igazgatási rendszeréről, problémáiról. Olyan adatok birtokába jutunk, amelyekkel — miután mi vagyunk az úttörők — ez ideig egyetlen vidéki város sem rendelkezik. A nyolchónapos munka eredményét részletes tanulmányban összegezik. Bízunk abban, hogy a kutatás sok olyan hasznos tapasztalatot hoz majd felszínre, amelyet más városok tanácsi szervei is eredményesen átvehetnek. P. R. MESÉLŐ KÖVEK — HÍRES EMBEREK Táncsics Mihály Pest megyében IV. Nem tudta áttörni a közömbösség falát. Tervei nem sikerülnek, s még inkább elkeserítik azok a mindennapi gondok, amelyekkel hétről hétre meg kell küzdenie. Keserűségében elnevezi magát B. Molnár „gazdasági felügyelőjének”, ugyanis az ingyen lakást adó gazda egyszer megkérte, hogy ha gyerekeket lát gyümölcsöt tépni, zavarja el azokat. Ennyi ténykedés jutott számára. Meg olykor az — mint maga írja —, hogy néhány aprójószágukat, ha azok messzire kóboroltak, hazahajtsa. Ebbe a reménytelen, eseménytelen életbe hoz egy kis változatosságot — ha rövid időre is — egy véletlen esemény. A Körösi úti iskola A tanyához legközelebb az újvárosi, a Körösi úti iskola volt. Az egyik iskolabeli tanító, Nagy Ferenc megbetegedett, s a szállásadó gazda, B. Molnár, aki egyben egyházi főgondnok is volt, felszólította Táncsicsot, vállalja el a helyettesítést. Táncsics örömmel vállalja a megbízatást. így ír erről: „Ez clkalmul szolgált a tanrendszerbe tekinteni s azt tanultam, hogy a rendszer nem célszerű, a gyermekek nem tudnak úgy olvasni, mint megkívánhatni; a hangsúlyról fogalmuk sincs; például minden mondatot énekvagy dallamszerűen végeznek be; természetesen első dolgomnak ismertem őket erről leszoktatni.” Egy hónapig tartott csak a kedvelt működés. De örömmel állapítja meg, hogy megnyerte tanítványai ragaszkodását. Pedig: könyv nélkül megtanította nekik a Szózatot, sőt még a dallamát is. Sanyarú sorsán hát ez sem változtatott. Mint keserű öngúnnyal írja, ha B. Molnárnak gazdasági felügyelője volt, akkor magának pedig: cselédje. Napi fél font hús Minden apróságért a városba kellett menni. Ez pedig nem volt könnyű dolog, hiszen jó két óra volt ez út. Hetvenhét éves korban, meg annyi szenvedéssel a vállon, főként nem könnyű dolog. A ceglédi népkörben bizottság alakult, amely igyekezett könnyíteni Táncsicsék helyzetén. Kaptak egy könyvecskét, s arra mindenap harminc deka (körülbelül fél font) húst. Ezért mindennap be kellett mennie. Mert ugyan megpróbálták, hogy több napig nem mennek be érte. r akkor egyszerre hozzák el, de a hideg ételt nem bírta már az öreg szervezet. Hiányzott a mindennapi leves, a főtt étel, s így hát folytatódott Táncsics mindennapi útja be a városba, s haza a harminc deka hússal, meg a megfőzés- hez szükséges fával. Egyszer lesz csak könnyebb a helyzetük, amikor egy ismeretlen adakozó fél öl fát szállíttat ki a tanyára. így legalább a fát nem kell napról napra kicipelni, legalábbis egy ideig. De azután ennek is vége lesz, s nehéz napjaiknak egyik apró, de megrázó mozzanatát így írja le Táncsics: „Sáncmunkára ítélt rabok aligha végeztéik valaha kínosabb munkát, mint mi teljesítettünk egy ízben. Fát kellett a városból a tanyára szállítanunk s ez zsákokba volt rakva. Nem kaptunk kocsit, melyre fölhányhattuk volna. Az új város szélén, a Körösi úton lakik egy ismerős polgártárs, Szebe- nyi Sándor, ettől kértünk egy targoncát kölcsön, úgy gondolkozván, könnyebb lesz azon a fát hazatolni, mint vállon cipelni. Befelé az üres targoncával még csak ment, de megrakodva kifelé, az volt csak az elviselhetetlen munka! Próbálgattuk, majd én, majd a feleségem; egy-egy Ikis távolságra haladtunk, nyugodtunk, aztán •cmét próbáltuk.” így kínlódik a két öreg, s a nagy város ott nézi közömbösen, gőgösen a két öreg, a népért oly sokat szenvedett ember és felesége kínlódását, embertelen küszködését. Napszámba ír az úr? Olykor-olykor bevetődik valaki a tanyára, vagy a városba menet találkozik össze Táncsics valakivel, aki már puszta kíváncsiságból is megkérdi, hogy: mit művel az úr? Táncsics megmondja, hogy ír. De annak hatása ilyen: „Némelyik nem látszott érteni, mert azt gondolta, hogy valakinek egyet-mást leírok fizetésért mert azt kérdezte: napszámra vagy általában, és mit fizetnek, megélhetek-e abból?” Majd így folytatja: „Találkoztak olyan kérdezösködők is, kiknek irányában érdemesnek tartottam megmagyarázni, mit tesz e szó, hogy írok, hogy még most is még könyvírói mesterséget folytatok. Azonban egész ittlétünk alatt e mai napig senki sem találkozott, aki azt kérdezte volna: van-e munkáimból valamiféle, melyet 6 megszerezni szeretne." Táncsics több városi olvasókörnek ad könyveiből ajándékképpen, de azok sem keltik fel az érdeklődést, egész ceglédi tartózkodása alatt mindössze hárman akadnak, akik néhány könyvét megveszik. De ezek sem pénzért, Szalag Lajosnak egy zsák kenyérnek való liszt fejében ad öt kötet könyvet, Szebenyi Sándornak egy pár választási malacért szintén öt kötetet, s a szállásadó gazdának. B. Molnár Sámuelnek a szállás fejében öt kötetet. Mint Táncsics írja, összesen ennyi könyve fogyott el Cegléden. A veszekedés oka B. Molnár, aki egy egész falka disznót hizlalt abban az esztendőben, megkéri Táncsicsot, hogy ha már úgyis ott van mindig a tanyán, ő meg nem lehet mindig ott, Táncsics adja ki a Cselédeknek a disznók etetéséhez szükséges élelmet. Táncsics — mit is tehet egyebet? — elvállalja, hiszen az ingyen lakást valamivel meg kell szolgálni. Ezentúl reggel és este ő adja ki az etetéshez a darát, a korpát, s ellenőrzi is az etetést. Ennek ellenére mégis kenyértörésre kerül a dolog Táncsicsék és B. Molnár között. Egyik reggel Táncsics a kávéját melegíti, amikor Molnár betoppan, s a kávét látva így szól: — Éri úgy hiszem, Táncsics úr egyszerű demokrata, s mint független ember, minden külföldit nélkülözni ajánl s maga is kávézik, pedig ez külföldi. Táncsicsot, akit B. Molnár részéről sok egyéb sérelem is ért, végképp felbosszantja a házigazda nyilvánvaló gúnyja, s éles hangon többek között így vág vissza: „Hát még Molnár úr sem tudja, mit értsünk ezalatt, hogy ami külföldi, azt mellőznünk, nélkülöznünk kell?" S ingerült hangon elmagyarázza, hogy itthon kell termékeinket feldolgozni, s nem nyersen kiszállítani, egész előadást tart, ! amelynek eredménye nem i más, mint az. hogy: lakás után : kell a városban néznie. Mészáros Ottó (Folytatjuk) í
