Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-05 / 105. szám

1960, MÁJUS 5. CSÜTÖRTÖK rm HEGYEI iJCíriao A változás oka Jászkara Jenőn Egy évvel ezelőtt a jász- karajenői pártszervezet gond­ja az volt, hogyan vezesse át a község tizenegy és félezer holdon gazdálkodó lakosságát az új útra, az összefogás, a nagyüzem útjára. Sok kérdés, tétovázás köze­pette született meg a terme­lőszövetkezeti község. A párt- szervezet tagjainak segítséget kellett kérniök a járási párt- bizottság pártmunkásaitól, hogy az emberek kétségeit felvilágosító szóval eloszlas­sák. Választ kellett adniok például a hetven esztendős Törőcsik János bácsi félel­mére, aki úgy érezte: ha alá­írja a belépési nyilatkozatot, akkor már az sem lesz, aki hajlott korában kenyeret ad­jon neki. Csáki János nem a 16 holdját féltette, hanem az önállóságát, Pintér László és tanyaszomszédai, Kecskés Ist­ván, Tóth Ferenc, Komáromi László szintén aggályoskod­tak, hogy mi lesz velük, ha egybeszántják a földjüket, akad-e majd ezután is kenyér és hozzá valami a hagymán kívül. Varga János, a község párt­titkára beszélgetésünk elején azért idézi a múlt esztendő nehézségeit — amiről lapunk is írt —, hogy annál érzékel­hetőbb legyen a változás. Mert a változás nagy és ez újabb feladatok, más termé­szetű nehézségek legyűrését jelenti a kommunisták szá­mára. — A hetvenkét párttagon és a tizennyolc tagjelöltön múlik, hogy az egész község lakosságának a hangulata, munkakedve milyen — mond­ta Varga elvtárs. — A türel­mes magyarázás mellett a dologban is velük vagyunk, így a pártonkívüliek bizalma nemcsak a bajok elsorolásáig ér, hanem a segíteni akarásig is. Az első példa, a közös összefogás látható, megfogható és hasznos ered­ménye a művelődési ház fel­építése volt. Egy esztendeje avatták ezt a palotát, amely­nek színházterme, klub- és olvasószobái beillenének akár­melyik új gyárunk lakótelepé­nek közepébe is. Értékét négy és félmillióra becsülik. Nekik, a község lakóinak alig a fe­lébe került. — Ez az építkezés jó isko­lája volt a társadalmi össze­fogás erejének — állapította meg annak idején a pártve­zetőség. S ahogyan ennek az építkezésnek a gondolatát valósággá érlelték Jászkara- jenő kommunistái, azon a nyomon haladnak a termelő- szövetkezetek feladatainak megvalósításában. A községi pártvezetőség kezdeményezte például a ter­melőszövetkezetben a munka ellenőrzését. Hajnali négy órakor a párttitkár, a községi tanácselnök, a helyettese és az agronóm us a megvizitálan- dó tsz elnökével, agronómu- sával és brigádvezetőjével el­látogatnak az istállókba az első etetéshez. Az Előre a bé­kéért Tsz-ben azt találták, hogy a növendékmarhák két kiló, a tehenek pedig egy ki­ló abrakot kapnak. Másnap a Lenni Tsz-ben nézték meg Ugyanezt. Itt az istállóban Kő­műves József állatgondozó csak 75 deka abrakot ad a növendékmarháknak és a kondíciójuk semmivel sem volt rosszabb, mint az előb­biben, ahol Vágó János és Kalmár István viselik a jó­szág gondját. Mit tettek a megállapítás után? A tsz-el- nököket, az agronómusokat és az állattenyésztés vezetőit meghívták a pártvezetőségi ülésre és egyik szakember vezetésé­vel megvitatták a szarvas­marhaetetés, gondozás minden kérdését. A Lenin Tsz-ben a taggyű­lés is tárgyalta az állatállo­mány fejlesztésének, gondo­zásának ügyét és az ott dol­gozó 22 kommunista ismertet­te azután a pártszervezet el­gondolásait a 250 tsz-taggal. Jászkarajenő a zöldségfé­lék termesztéséről mindig híres volt. A Nagykőrösi Konzervgyár jelezte, hogy a tsz-ek vonakodnak szerződési kötni borsóra, babra, uborká­ra, paradicsomra. Az indok az volt, hogy nem lesz elegen­dő munkaerő. Természetes, ha a nagy jövedelmet biztosító növények termeléséről a tsz- ek lemondanak, akkor egy­részt a község lakóinak jöve­delme megcsappan, másrészt pedig a városokban és ex­portra nem lesz elegendő kon­zerv. A községi pártvezetőség úgy határozott, hogy minden ter­melőszövetkezetben először taggyűlésen, aztán közgyűlé­sen vitassák meg a zöldség- termesztés lehetőségeit, a föld és a munkaerő adottságainak mérlegelésével. Mert hiába akarná valaki ráerőszakolni például a Petőfi Tsz-re az uborkát, amikor a paradicsom jobban fizet az ő földjükön. — Ha közös ügyről van szó, akkor a közösség döntsön — vélekedett Varga elvtárs. — Nem szabad megengedni, hogy bárki is azt érezze: „ránk erőszakolták ezt vagy azt a terményt, vagy munkát”. Mindennek, amit a taggyűlés elhatároz, meg kell mutatni a várható eredményét, a hasz­nát az egész nép számára. Ak­kor a közgyűlés is mellette szavaz. Talán ez az elv és gyakor­lat szerezte meg a pártszer­vezet tagjai számára a meg­becsülést. Erről a következő bizonyí­tékot kaptam ottlétemkor. Az Előre a békéért Tsz te- hénistállójába mentünk Var­ga elvtárssal. Vágó János elvtárs volt „szolgálatban”. Az ajtó mellett két kocsira való zöld őszi takarmánykeverék halmozódott. A párttitkár fel­markolt belőle és nézegette. Vágó János azt mondta: — Két-három nap múlva már sárgállani kezd a tövé­nél, s akkor a tizedét sem éri. Szólj hát te is, János! Siessenek a vágással. Varga János végigjárta a tiszta istállót, mustrálgatta a teheneket, borjakat, és meg­igazított egy ferdén letá­masztott villát. Mint aki otthon van ... Tancsik István bácsival, a Lenin Tsz egyik növényter­mesztési brigádvezetőjével a dűlőúton találkoztunk. A magrépát húzatták ott két pár lóval. — Ezzel a 12 holddal még ma végzünk. Kicsit meg kell nyomni, mert az esőtől a bor­só is felkapott, s azt is kez­deni kell. Már virág is van Mesélő kövek — híres emberek rajta. Huszonötödikére szed­hetjük. — Hát a cukorrépával mi­kor végeznek? Pista bácsi kicsit sértődöt­ten válaszolt: — Mit nem kérdezel, fiam?!... Ötvenen álltak hozzá. Holnap estére el is felejtjük. — Mert a Leninnek száz hold répája van. Ebből csak hatvanat „jegyeztek” a ta­gok — mosolygott Varga Já­nos az öreg sértődött hangú válaszára. — Még szombat este el­mentem a két Mákká Pali­hoz, az időshöz meg a fiához — magyarázta Tancsik Pista bácsi —, oszt’ azt mondtam nekik: „beszéljetek már a többi kommunistával, azok meg vigyék a szót az öregek meg a fiatalok csapatához”. A kommunistákkal együtt ötvenen fogták a kapát és nekiláttak a negyven hold cu­korrépának. Idősebb Bokor József, Jakab János, Fa­zekas Kálmán és még jó né- hányan az asszonyokat is magukkal hozták. Talán Mikes Antal bognár — aki 1955 óta tsz-tag — fo­galmazta meg legvilágosab­ban a jászkarajenői kommu­nisták munkamódszerének titkát. — Megmondják egyvilágo­san, hogy mi haszon van ab­ból, amit csinálsz, s ha csi­nálod, jól csináld, több hasz­nod van belőle neked is, meg a többinek is ... Mert olyan az ember, ha jó szó­val, meg értelmes kézzel nyúlnak is hozzá, akkor is nehezen hagyja ott a vackot, amit megszokott. Én is ilyen voltam... Lassan azért csak megérti mindenki, hogy ha sok ember akármilyen nagy gondot is vállal, ha egy akaraton vannak, mindegyik­re kevesebb jut. Aztán a párttitkárhoz for­dult és hamiskásan megje­gyezte. — Az a jó, hogy nemcsak beszéltek, hanem a munkában is felveszitek a versenyt akár­kivel ... Nem akarlak meg­sérteni, de a párttagok jól húzzák a vonót. Azért figye­lünk a muzsikátokra. Déri Károly Kivonták a forgalomból a nádládákat A Zöldség- Gyümölcsérté­kesítő Országos Szövetkezeti Központ az ún. nádláda gön­gyöleget kivonta a forgalom­ból. A GEV-nek május 1-ig kellett visszaadni a nádládá- kat. A GEV ezután nem vesz át nádládát és betétdíjat sem térít. MI A BAJA A BIRKÁNAK? Hapictttdeti Új erők a csatasorban m termelőszövetkezeti cl községekben mind ma­gától értetődőbb az, hogy akik aláírták a belépési nyilatkozatot, már keveseb­bet töprengenek a nagy változáson, de annál többet dolgoznak. Hogy akik az­előtt el sem tudták képzel­ni: virradóra nagy csoport­ba verődve kezdjék a ker­tészkedést vagy az állatok etetését, megkedvelik a kollektív munkát. Azelőtt kevés dolgozó paraszt volt a pártban. Ki azért húzódott félre, mert vonakodott az élen járni, s távolmaradt a társadalmi, a politikai szerepléstől, mert így is tartósítani vél­te kis prcelláját, másoknak még az ellenforradalom ju­tott eszébe, amikor a kom­munistákat, a becsületes, derék embereket üldözték és féltek a felelősségválla­lástól. Voltak, akiket a megszokás is húzta vissza: a jobb bele sem szólni a dolgokba, jobb távolról fi­gyelni az eseményeket. És mostanában egymás után hallani: Zsámbokon öt tsz-tagot vettek fel so­ron kívül párttagnak, Nagykőrösön három hónap alatt hatvankettőt. Nagy- kátán legutóbb kilenc tag- és négy tagjelöltfelvétel volt. A megye 205 tsz-e kö­zül 160-ban van pártszer­vezet. Vagyis: ahogy vál­tozik a dolgozó paraszt éle. te, úgy változik gondolko­dása is. Most már felelős­séget érez és vállal a kö­zösért. Most már részt kér abból: ő is az élen, a párt soraiban harcolhasson. É1 s ahogy a dolgok ösz- szefüggenek, úgy függ össze a tsz-ek élete a párt- szervezetek működésével, Ahol a tsz-vezetőket kom­munisták csoportja támo­gatja, ott gyorsabban érik el az eredményeket. Ott előbb megértették az ered­ményességi munlcaegység elszámolás előnyét. A vető­magvak, a takarmány ösz- szehozásának, a munka megkezdésének szükséges­ségét. Hamarabb eloszlat­ják a bizonytalanság ködét, összeszoktatják a régi és az új tagokat, vigyázzák, senki ne sértse meg mások nemzetiségi érzését. A pártszervezetek, a köz- ségi pártbizottságok pedig többségükben értik, tudják a feladatukat. A párt­végrehajtóbizottsági ülése­ken fontos, időszerű prob­lémákat tárgyalnak. A tá- piószelei párt-végrehajtó­bizottság már többször fog­lalkozott a tsz-ek helyzeté­vel, a tsz-vezetés színvona­lával, ellenőrizte a gazda­sági terveket, az új jövede­lemelosztás módszerét, a f iatalság részvételét a mun­kában. És sok pártbizott­ság foglalkozik a tanácsok új, megváltozott feladatá­val. yt megyei párt-végre- ci hajtóbizottság leg­utóbbi ülésén a községi pártbizottságok és párt­vezetőségek munkájáról tárgyaltak. Arról, hogy nemcsak számban gyara­podtak a pártbizottságok, de erőben, színvonalban is. Többségük megszervezi és jól szervezi a község irá­nyítását, megtalálja, mi a lényeg, a legfontosabb a munkájában. S ha néhol még van is tapogatózás, tétovázás, gyengébben dol­goznak, a kommunisták, a pártszervezetek munkájá­nak — s talán elsősorban annak — gyümölcse is, hogy a termelőszövetkeze­tek megszilárdulnak, a tsz- tagság megtalálja helyét a közösben. Sági Ágnes Gyakran lesántulnak a juhok, különösen a fiatalabbak, ilyenkor, tavasz idején, amikor még jóformán csak is­merkednek a zsenge füvű legelőkkel. Kenyeres József, az ismert nevű ceglédi szövetkezeti juhász kitűnő ismerője a juhok betegségeinek s a fiatalabb juhászokat is meg­tanítja arra, mit kell tenni, ha Iesántul egy-egy birka. (Csekő felv.) Módosították az éllatrakodó állomások helyét A földművelésügyi minisz­ter 18/1960 F. M. számú ren­deletében módosította az ál- latrakodó állomások helyét. Ennek értelmében Pilis köz­ség vasútállomásán a jövő­ben kizárólag a pilisi sertés­hizlalda címére érkező és onnan kikerülő állatokat le­het ki- és berakni. Megszűnt Százhalombatta, Szigetszent- miklós-gyártelep és Üllő vas­útállomások állatrakodó ál­lomás jellege. Táncsics Mihály Pest megyében adott erre biztatást neki? Elsősorban az, ahogyan a vá­rosról vélekedett. Többek kö­zött így ír az akkori ceglé­diekről: „A város polgárai egészben véve az állami független­ség elvét vallják; nincs köz­tük, pártkülönbség; kevés ki­vétellel mindnyájan balolda­liak; nincsenek keblében az egyetértésre károsan ható nemzetiségi fondorlatok: sza­bad vallási intézményeik kö­vetkeztében felvilágosultab­bak; az iskolák kellő szám­ban s jó karban vannak, ezek­kel párhuzamban a tanítók fizetése kielégítő s becsüle­tesen való megélhetésükről gondoskodva van; a lakos­ság kivétel nélkül munkás, iparkodó, takarékos egész a fukarságig.” Számításában azonban csa­latkozott. Hiába járt a het­ven újság a városba, s hiá­ba mondta el a lap hasáb­jain Táncsics helyes és jó elképzeléseit, senki és semmi nem moccant, egyetlen hang sem érkezett visszhangként. Pedig az egyesület nagyon üdvös és jó lett volna. Talán éppen ebben volt a hiba. Mert Táncsics nem a módo­soknak, nem az iparosoknak, hanem mindenkinek akarta ezt az egyesületet. Márpedig bármennyire is egy volt a ceglédi nép, azért nem any- nyira, hogy a módos gazda egy asztalhoz üljön a cseléd­jével. Táncsics olyat akart az általa álmodott ceglédi egyesülettel, amit az akkori társadalmi berendezkedés kö­zepette csak álomként lehe­tett akarni. Mészáros Ottó (Folytatjuk) számítottam, de azért mégis köszönettel fogadtam ' azt.” Alig érkeznek meg, Tán­csics nem leli helyét. Tenni, tevékenykedni akar, mint maga írja: „Felismervén új helyzetemet, igen kedvezőnek látszottak a körülmények ar­ra nézve, hogy én itt a köz­ügynek használhatnék. Saját­ságos természetem mindig ar­ra késztetett, hogy lendítsek valamit, amennyire tőlem te­lik, azon nagy sokaság sor­sán, melynek nyomorúsága ab­ból származik, hogy tudatlan, hogy értelme nincs kellőkép­pen kifejlődve.” A hetvenhét esztendős ember még mindig cselekedni akar. Mert eszme fűti. Azokért akar tenni, akik nyomorúság­ban élnek, mert tudatlanok. Mások nyomorára gondol, nem a magáéra, ami nem abból származik, hogy ő tudatlan. Hanem éppen abból, hogy sokat tud. A császári és kirá' lyi hatalom számára túlontű is sokat. A népkör tagja Megérkezése után pár hét­tel a ceglédi népkör tiszte­letbeli tagjául választja. Tán­csics kap az alkalmon, hi­szen nyilvánossághoz szeret­ne jutni, hogy eszméit ter­jessze, azoknak hlyeket sze­rezzen. Meg is jelenik a nép­kör legközelebbi ülésén, s oti köszönetét mond a megvá­dős. Megpróbál mindent, párt­fogókat keres, s mindenki mindent meg is ígér, de ami­kor cselekedni kellene, min­dig magára marad. A városban már nincs hová lehajtania a fejét. Ismét a vándorélet vár rájuk. A fővá­rosban a legjobb ismerősök az utolsó este összejönnek, és szerény vacsora keretében el­búcsúztatják. El kell hát hagynia a várost, amelyért annyit tett, s amitől oly ke­veset kapott. Hogy mit hoz a sors? Maga sem tudja, de jót aligha remél már. S igaza lesz. A tanyai ház Ceglédi életük kezdetéről — mert ide költözött az öreg házaspár — így ír Táncsics: „Ceglédre költöztünk. B. Mol­nár Sámuel ingyen lakásul ajánlotta fel tanyai házát; megemlítvén, hogy mások is kínálkoztak ingyen lakást adni, de részéről magát sze­rencsésnek vallaná, ha az 6 ajánlatát fogadnám el. Elfo­gadtam. Cegléden mindjárt elején többen jöttek látogatásunkra, főképp a tanítók közül. Ér­keztek aztán olyanok, kik némi eleséget hoztak mert belátták, hogy az egészséges lakáson sem élhetni meg pusz­ta levegővel; valamiféle élelmi hozományra én ugyan nem lasztásért. El-eljár a nép­körbe, s az ott tapasztaltakról ezeket írja: „Első tapasztalásom az volt, miszerint itt nem lehet né­hány óra folytán csak élő­szóval előadni oly dolgot, mi hosszas megfontolást igényel s ha előadnám is, nincs meg az a sikere, mit én a közügy érdekében óhajtanék, mert ha a tagok egy része megjele­nik is pár órára, nem azért jő ide, hogy komoly dologgal tépelődjék, hanem némileg szórakozzék; mások pedig ha rövid időre betérnek is, csak futtában a hírlapokat tekin­tik meg, mert mint szorgal­mas mezei gazdák, akkor is saját gazdasági ügyüket for­gatják eszükben, mikor hír­lapokat olvasnak és nyug­talanok, mintha tüskén ül­nének, figyelmük a tanyára van fordítva, tehát odasiet­nek.” A ceglédi levelek A népkörben szerzett ta­pasztalatok nem valami ked­vezőek hát. Táncsics mégsem nyugszik. Más utat, lehető­séget keres. Megtudja, hogy a városban Színi Károly lap­jának, a Lámpásnak van a legtöbb előfizetője: 70 em­ber! Hatalmas szám ez — az akkori Magyarországon. Ezért eszméi, elgondolásai terjesz­tésére a lapot akarja felhasz­nálni. 1876. június 9-én meg is jelenik benne az első Ceg­lédi levél. Rövid idő alatt hat ilyen levél jelenik meg, majd néhány hónap elteltével még kettő. A nyolc ceglédi levél­ben Táncsics elmondja, hogy mi mindent lehetne ebben a városban megvalósítani. Mi Majdnem tíz esztendő teli; el a soroksári nyelvtanítósko­dás óta. Táncsicsot közben — nagy többséggel — Orosháza országgyűlési képviselőjévé választották. Az eltelt eszten­dők alatt — mindinkább rosz- szabbodó egészségi állapota, s kora ellenére is — jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki. Sőt: arra is jutott ereje, hogy lapot indítson, az Arany Trombitát. Az Arany Trombi­tának legalább annyi ellensé­ge volt, mint amennyi párto­lója. Mert míg a lap megnyer­te az egyszerű iparos és pa­rasztembereket, addig a fel- sőbbség tagjai mindinkább rossz szemmel néztek rá. Az Arany Trombita sok örö­met okozott Táncsicsnak. S volt egy másik öröme is: egy fiatal orvos megoperálta szemét, s bár azzal tisztán nerri látott, de vezetőre már nem volt szüksége, maga is elboldogult. * Újabb csapások A lap, amelyhez oly nagy reményeket fűzött, egy eszten­dei működés után megszűnik. Ott kapaszkodott bele a hiva­talos hatalom, ahol tudott, rö­vid idő alatt háromszor is pörbe fogták, s az anyagiak sem voltak elegendőek a lap fenntartására. Házát elárverezik. Tán­csics ekkor hetvenhét észtén-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents