Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-31 / 127. szám
f ' I960. MÄJOS 31. KEDD 3 a, TETTEIKBŐL ISMERJÜK ŐKET Duna koszi tanácsa házának falán tábla. Még fehér lepel takarja. A szónoki emelvény előtt úttörők díszszázada áll. Szemben velük asszonyok, férfiak gyűrűje, akik ma idelátogattak — emlékezni. A fúvószenekar a Himnuszt játssza. Kezdetét veszi az ünnepség. Az emelvényre Horváth András, a Központi Bizottság póttagja, a megyei pártbizottság első titkára lép. Ünnepi beszédében többek között azt mondja: — Húsz esztendő múltával összejöttünk itt, azon a helyen, ahol elvtársaink raboskodtak, szenvedtek meggyőződésükért, a munkásosztály igazáért, a nép szabadságáért ... A hallgatóság gyűrűjében az ünnepségre érkezettek emlékeznek, ök — lehetnek százan —, asszonyok és férfiak, az előbb végigmentek a volt községháza folyosóján. Kinéztek az udvarra. Egy férfi — deres fejű, szemüveges, piros arcú — megállt és felkiáltott: — Nézzétek! Itt most kert van... Sokan megtorpantak. — Itt sétáltunk körbe-körbe... azaz. „tornásztunk” __ A folyosó végén — most tanácsterem — a szállásuk volt. Megálltak az ajtóban. Egy asszony a bal sarokba mutatott: , — Ez volt a nőké. Az ünnepségre érkezettek emlékeznek . kel hirdeti a felhér márvány ama napok emlékét, az elnyomással szembeszállókét, akik közül most itt vannak százan. Koszorúkat tesznek a tábla alá a bátorság tiszteletéül, az áldozatos helytállás megbecsülése jeléül. * A tagon volt a csendőrlaktanya. A ház most a rendőrőrsé. Indulót játszik a zenekar. Kart-karba öltve ballagnak át az emlékezésre érkezettek .;. A ház falára itt is tábla keHorváth András elvtárs, a Központi Bizottság póttagja, a megyei pártbizottság első titkára és Matusek Tivadar elv- társ, a megyei pártbizottság osztályvezetője megkoszorúzzák az emlékművet. Férfi felelt rá, kopasz, gömbölyű. — De csak a sarok... Másik hang mondja: — Nem jutott nekik több... Mi voltunk többségben... Néha hetvenen... ★ A terem nyolcszor kilenc méter. Elég egy szó, egy tőmondat, hogy emlékek árja szabaduljon fel bennük... Hogy felelevenedjék az ezerkilencszáz- negyvenes május-június, amikor rájuk törtek és idehurcolták őket bilincsben, csendőrcsizmáktól, gumibotoktól ösztökélve — rabnak, a szabadságért rajongókat, a jövőt tudatosan építőket, a rriegren- díthetetleneket... Most hallgatják a szónókot, akinek szavai nyomán élővé riadnak ezek a már-már szunnyadó emlékek: — A magyar burzsoázia huszonöt éven át börtönnel, bitóval harcolt ellenünk... Az ezerkilencszáznegyvenben itt letartóztatott elvtársaink közül is sokan elestek a harcban, mártírhalált haltak... Egy asszony lehajtja a fejét. Könnyét törli. Az egyik mártír özvegye. Maga is itt volt akkor, együtt Vele, aki már nincs... Akkor, ezerkilenc- száznegyven májusában ő a nők „sarkában” várta vissza a férjét a vallatószobából, hogy aztán felváltsa ... Szót nem szólhattak egymáshoz, mert csendőrt zártak hozzájuk, fur- kóssal... A tanácsháza falán a tábláról lehull a lepel. Aranybetűkrült. Bradács György, a rendőrség megyei vezetője ünnepi szavakat mond. Az épület pincéjében két helyiség van. Az egyiket úgy rendezték be, ahogyan húsz esztendővel ezelőtt volt. Kiegészítésül a dorongok, kötelek, gumibotok mellé keretbe foglaltan felakasztották a m. kir. ügyészség vádiratát és a „szent korona nevében” hozott ítéletet. Egy-egy keretben hatvan- hetven név.- A nevek mellett a születési év, hó, nap, vallás mellett a foglalkozás. Vasöntők, szövőnők, lakatosok, középiskolai tanárak, kőművesek, szabósegédek, magántisztviselők, esztergályosok, varrónők. Minden szakma ... Férj és feleség, testvérek, apák és íjaik neve egymás után ... A pincehelyiség megtelik emberekkel. Tekintetük körbefut, arcukra feszültség költözik. ’ / — Nem iyen tiszta homok volt itt.. Szénporral keverték. Ha nyögött valaki, azt tömték a szájába .;. De a pad ugyanaz ... Valaki gumibotot emel le a falról. Suhogtatja. Az arcok elkomorulnak ... Magas férfi áll a pad mellett. Úttörő kérdezi: — Bácsi, hogy volt itt akkor? ... Asszony válaszol: — Talán jobb, ha ti már nem is tudjátok meg! Valaki a padra ül. Rendőralezredes. Egy pillanat és válla megroggyan, mint talán akkor. Azt mondja: — Négyszer hoztak be ide.. j Elfekszik a pádon. Karját leejti, mintha újra átkötnék a pad alatt, hogy mozdulni ne tudjon. — A mellemre ültek, ügy ugráltak rajta, mint az ügető ló nyergében... Közben a talpamat gumibottal verték... és címeket, neveket kérdeztek... Amikor a férfi feltápászko- dik a pádról, egy fiú megfogja a kezét és a tekintetét keresi. Nem a fia, egy úttörő Dunakesziről. ★ Az udvaron csoportok alakulnak. Idős férfi közeledik az egyikhez. Valaki kilép a beszélgetők gyűrűjéből. Átöleli az öreget, magához emeli: — Sanyi bácsi!... Sanyi bácsi... Egészséges vagy?... Megvan még a jókedved?... Te tartottad bennünk akkor a lelket... Barna férfi, harmincnyolc éves. Tizennyolc volt akkor, amikor húsz esztendeje idehozták. Aznap éppen a szakmunkás-vizsgája lett volna. Idős asszony öleli át a vállát. — Jól vizsgáztál, Pista! (Most egyik főiskolánk igazgatója.) Beszélgetnek. A hiány- zókat sorolják, akiknek nevét a nép örökre megőrzi. Emlékeznek a küzdelem állomásaira. Amikor a cél, az eszme megvalósulása még messzinek tűnt. De ők akarták és küzdöttek azért, hogy a sötét napok rövidüljenek. Nem ismertek megállást, csüggedést, fáradságot. Tűrtek fájdalmat. Elviseltek mártírhalált. Bátrak voltak és büszkék, mert a rabság éjszakáin, amikor meggyötört, összetiport testtel feküdtek, felvillant képzeletükben — nem mint valami álomkép, hanem a törvény beteljesedéseként — a szabad haza, az új élet, amelyet népünk tizenhatodik esztendeje él... amelyben nem mindegyikük pályája ívelt egyformán. Nevüket nem sorolhatjuk fel, mert sokan vannak. Kommunistáknak nevezik magukat és a nép a tetteikből ismeri őkeé. Déry Károly KÉT ÜJ ÜZLET pÁz egyiket a múlt héten ad- •ták át Cegléden. Pest megye városaiban és községeiben ez az első gyermekruházati szaküzlet. Berendezése teljesen korszerű, árukészlete bőséges és a csecsemőktől kezdve a 14 éves korú gyermekek különböző ruházati cikkéig nagy választékban minden megtalálható benne. A másik üzlet ezen a héten nyílik meg. Teljesen új, önki- szolgáló élelmiszerbolttal gyarapodik a megye kereskedelmi hálózata Szentendrén. Zöldmandula-export Csehszío vak iába Az állami gazdaságok útba indították első gyümölcs exportszállítmányukat. Az idén is a zöld mandula nyitotta meg a külföldre menő magyar gyümölcsök sorát: három vagon zöld mandulát küldtek Csehszlovákiába konzervipari célokra. Sertésfiazüitókat épít a tsz A ceglédi Kossuth Tsz néhány napon belül befejezi két egyenként 20 koca befogadására alkalmas fiaztató építését. A szövetkezet jelenlegi hizlaldájában 200 sertést tudnak egyszerre hizlalni. Budakeszi út 5 Narancssárgára festett aprócska cukrászda húzódik meg a villamosremíz mellett. Előtte park, vörös salakkal behintett úttal, néhány paddal. Kora délután van. A cukrászda üres, a sarokasztalkánál egy öregasszony limonádét iszik, mellette szőke lány feketézik. Felsivít a kávéfőzögép, sűrű gőz száll, körülnyalja a meny- nyezetet. a gép pedig sistereg, köhög, aprókat puffan, akár a pisztolylövés. .. A falat fürkészem, a golyók nyomát keresem rajta — hiába. Ki tudja hányszor vakolták már be azóta? Miért? Miért nem hagyták meg azokat a borsónyi lyukaikat memen- tónak? Tizenhat esztendeje sápadt, szemüveges fiatalember fagylaltazott itt. Akkor is kora délután volt, üres a cukrászda, a kiszolgálónő talán akkor is a térítőkét cserélte és talán egy kisfiú jött be s mogyoró fagylaltot kért. Az összekötő pedig egyre késett. Már negyedórák múltak el a megbeszélt idő óta. Aztán gépkocsi fékezett a ház előtt... Sistergett-e akkor is a presszógép, lökött-e ki magából pisztolylövésre emlékeztető kis pukkanásokat? Mert akkor, tizenhat éve, igazi pisztolyok villantak fel. igazi pisztoly- lövések hasították ketté a meghitt hangulatú cukrászda csendjét. Ahol ő ült, onnan nyolc lépés az üvegajtó. Tíz másodperc, amíg az ajtóhoz rohan, kettő. míg feltépi, húsz, amíg eléri a rácsos kaput. Sok idő. Egy hosszú cigarettaszívás- nyi. Egy pisztolylövésnyi... Ott bukott fel két lépésre a kaputól. A pisztoly kihullott a kezéből, szemüvege koppanva hullott a kőre. Ma ezen a helyen mellszobor gll. Kiszesek emelték. Ságvári Endre utódai. A friss, levélillatú koszorút is ők tették a talapzatra. A koszorú szalagon dátum: 1944. Vérvörös a szalag. Odakint a Budakeszi úton autóbusz rugaszkodik az emelkedőnek, motorja felbög. dübörgése lassan úszva távolodik. Villamos csönget, hangos füttyögés- sel gyerekek iramodnak a fasor felé. A csend — az emlékezés különös, fojtott csendje — egyszeriben megtörik. Ismét szófoszlányokkal, zajjal, a város áttetsző zsivajával telik meg a környék. (tabák) FELKÉSZÜLT AZ ARATÁSRA AZ ABONYI GÉPÁLLOMÁS 74 kombájn és 11 aratógép segít a tsz-ek gabonaföldjein Maholnap kaszára érik a gabona. A megye déli, homokos részein lassan-lassan aranysárga őszi árpa, sárguló rozs- és szőkülő búzatáblákat ringat a szél. A gépállomások, a tsz-ek és az egyéni parasztok mindenütt készülnek az aratásra. A tapasztalat szerint megyénkben^ eddig minden évben legkorábban az Abony környéki községekben pendültek meg a kaszák. — Gépállomásunknak az idén jelentősen megnőtt a munkája — mondotta érdeklődésünkre Dogosi Ferenc, az Abonyi Gépállomás főmérnöke és Horváth Zoltán főmezőgazdász. A hozzánk tartozó falvak, Abony, Törtei, Köröstetét- len és Jászkarajenő, mind termelőszövetkezeti községgé alakultak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az aratni való jó része ránk vár. — Hány hold gépi aratására kötöttek szerződést a■ tsz-ek- kel? — kérdeztük Horváth elvtársat. — Tizenöt tsz tartozik hozzánk, ezeknél mintegy ötezer hold gabona aratását végzik el gépeink. Azért csak ennyit, mert igen sok a rozsvetés, több mint háromezer hold, s ezt a kombájnok nehezen tudnák vágni, valósággal elsüllyednének a homokban. — Hol aratnak a legtöbbet a gépállomás kombájnjai és aratógépei? — A jászkarajenői Előre a békéért Tsz-ben a gabona 49 százalékát, pontosan 385 holdat a mi kombájnjaink vágják le. Sok az aratni való az Abonyi Gépállomás körzetében. A gépek segítségére számítanak a termelőszövetkezetek. Lesz-e elegendő gép az aratás elvégzéséhez — fordultunk Dogosi elvtárshoz, a gépállomás főmérnökéhez. — A napokban kaptunk négy SZK—3-as típusú kombájnt a Szovjetunióból. Ezek a nagy teljesítményű gépek naponta 20 holdat vágnak le, három-három és fél vagon gabonát csépelnek el egyidejűleg. Ezenkívül 10 magyar gyártmányú kombájnunk is van. A kombájnokat oda küldjük, ahol összefüggő nagy gabonaterületeken kell aratni. „Közben a talpamat gumibottal verték ...” (Koppány György felvétele) Az új szovjet kombájnokat az abonyi Kossuth és a Lenin, a kőröstetétleni Dózsa, valamint a jászkarajenői Lenin termelőszövetkezetbe irányítjuk. Az öt kévekötő-aratógépünk mellé most kapunk hat darab szovjet gyártmányú rendrearató gépet. Ezekből ötöt küldünk Törteire, az ottani termelőszövetkezetek gabonatábláira. — Hogyan dolgoznak majd ezek a rendrearató gépek? — Sajnos, nem úgy, aho- ígyan kellene — hangzott a válasz. Az igazság szerint kombájnoknak kellene összeszedni és a mezőn kicsépelni a rendrearató gépek után a levágott gabonát. Nekünk azonban ehhez még nincsen elegendő erőgépünk és kombájnunk, ezért az idén ezek után a gépek után is úgy szervezzük meg a munkát, mintha kévekötő-aratógépek lennének, vagyis a gépek levágta gabonát cséplőgépekkel csépeljük ki. Szintén erőgép- és teherautóhiány akadályozza, hogy a szovjet kombájnok Is eredeti rendeltetésüknek megfelelően dolgozzanak. Ezek ugyanis az általuk kicsépelt gabonaszemet nem zsákokba eresztik, hanem ömlesztik a kombájnok mellett haladó — lehetőleg billenőplatós — teherautókra. Ilyen teherautó csupán három van a gépállomáson, s kellene még legalább kilenc, hogy folyamatosan, megállás nélkül dolgozhassanak a kombájnok. Ennek ellenére biztosítottnak látszik a nagy teljesítményű szovjet kombájnok folyamatos üzemeltetése. A termelőszövetkezetekkel ugyanis megbeszélték, hogy a kombájnszérűket, ahová a kombájnok által kicsépelt gabonát szállítják, az aratandó terület szomszédságában helyezzék el. A kombájnszérűk egyébként némi gondot okoznak a gépállomásnak. — Az a tapasztalatunk — magyarázta Horváth elvtárs —, hogy a tsz-ek egy része csak az aratás előtti napokban lát hozzá a kombájnszérűk elkészítéséihez. Ez azonban késő, mert a munka zavartalansága érdekében azonnal el kell helyezni a kicsépelt magot. Bízunk benne és segítjük is a tsz-eket, hogy mire az aratógépek és kombájnok kimennek a határba, addigra elkészüljenek a kombájnszérűk is. — Mikor küldik ki a gépeket a tsz-ekbe? — Június 13-án tartjuk a gépállomásunkon a nyári gépszemlét. Úgy vélem, a bizottság nem talál hibát a kijavított gépekben és akkor azokat azonnal kiküldjük a tsz-ekbe, az előre elkészített terveknek megfelelően. Sikerült a gépeket kijavítanunk, pedig egynémely alkatrész hiánya megnehezítette munkánkat. — Tudják-e biztosítani az üzemanyagpótlás zavartalanságát és a géphibák gyors kijavítását? — Megoldjuk az üzemanyagpótlás gondját, részben egy saját készítésű négyezer literes tartálykocsival, részben teherautó és vontatók segítségével. Üzembe állítottuk a műhelykocsinkat, beszereztük a legszükségesebb pótalkatrészek többségét, ezenkívül egy szerelőnk motorral járja a határt és azonnal kijavítja a kombájnok, aratógépek hibáit ■ — Mikor kezdik az aratást? — Aratógépeink előreláthatólag június 20 után látnak hozzá a munkához. Véleményünk szerint — mondották befejezésül a gépállomás vezetői — gépállomásunk a lehető legjobban készült fel az aratásra. Csekő Ágoston
