Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-31 / 127. szám

«*T

MEGY

v/6'rlop

I960. MÁJUS 31. KEDD

SZÉP SEREGSZEMLE VOLT

A KÖNYVHÉT ELSŐ NAPJA

Reggel kilenc óra Szür_

ke az ég, lóg az eső lába, sóhajtozunk: „de kár, de kár...” Mi lesz a rengeteg szép tervből, hiszen legalább tizenötezer vendéget várunk a gödöllői népi táncfesztiválra, a palota parkjában felépített szabadtéri színpadhoz, ahol reggeltől estig csaknem nyolcszáz táncos lába alatt dobogna a deszkapadló.

Mire tízet üt a közeli torony órája, fegyelmezett, színpompás sorokban, egymáshoz igazított léptekkel hömpölyög a táncosok menete a járási tanács épülete elé, a térre, amelynek minden útját, tisztását, sétányát ellepték már a fesztiválra érkezett vendégek.

Gere Géza, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője üdvözli a kulturális seregszemle táncbemutatójának részvevőit.

Sötét fenyők hátteréből táncolnak elő a párok. Peregnek a számok. Nézem a színpadon kiboruló színes, eleven virágokat, az ötletes és soksok próbával kicsiszolt tánc- kompoziciókat s a térdemre fektetett nyomtatott programban ’ felsorolt rengeteg együttes nevét, széhkelyét, a már előadott „kipipált” táncszámokat és ... zavarban vagyok. Melyik tetszett? Miért? Mibe

Erdélyi képek s a Tavaszi szél című tánckompozició előadásáért. Jókedv, erő, szépség. S mint a jó óra, olyan pontosak, fegyelmezettek. Első vastaps! De nem az utolsó. Csapódik, megnyílik a függöny újra és újra, s a Nagykőrösi Földművesszövetkezet együttese után itt vannak a maglódi művelődési othon tánccsoportjának tagjai. Szlovák tánc. A. lányokon színes pruszlik, hímzett kék kötő és bolyhos fehér kendő. De nem ez a lényeg. A tánc! Ennyi szilaj és őszinte jókedvet nem produkált még se kint, se itt a benti színpadon egy csoport sem. Nem vettem észre, hogy keresik a koreográfia szerint megrajzolt helyüket a színpadon, önfeledten mulattak. Úgy érzem, ők is elfelejtették a közönséget.

Változik a szín. Hátraarc, „mindenki fordítsa meg a székét” — szól a bemondó; Kicsi a színpad, lent a nézőtéren, a terem túlsó végében folytatják. Od sorakozik a szentlőrincká- tai nőtanács legalább 40 tá'-ú énekkara. Citeraszó, népdalcsokor, taps. Utánuk jön a Ganz—MÄVAG tánccsoportja. Őket nagy várakozás előzte meg. A lányok piros kötött blúzban, vaj színű szoknyában, a fiúk fehér trikóban, fehér nadrágban, a bemutatón szo4 A váci főtéren a négy vas- 4 nyakú, folyton csordogáló kő- 4 kút mögött vidám-tarka sátor | 4 áll. Alatta tavaszi kedvességei 4 gél mosolygó arccal az ei- | 4 adó. A vasárnapi járókelők 4 pedig idetémek, akár a szom- 4 jas ember az útszéli fogadóba.

y

4 — Már eddig három-négy4 szerese a mai a köznapi for- 4 galomnak. Az eladott köny- 4 vek értéke közel hétezer fo- 2 rint — igy tájékoztat az el- f adó.

% — A tapasztalat az, hogy

4 tulajdonképpen egész évben 4 könyvnap van. Annyi könyvet 4 vásárolnak manapság az em4 berek.

y

4 Itt találjuk a sátor előtt 4 Rónaszegi Miklós írót is. i í — Mi a siker titka? — kér-j g dezem tőle.

^ í

J — Ifjúsági könyveknél ta-\ 'fián az, hogy a gyerekekhez isi 4 felnőtt komolysággal szóljon i 4 az ember. i

y j

4 Közben előkerül az üzletve-: í zető is. Őt illeti a következő í \ kérdés:

^ i

4 — Hány könyvet vásárol-j

fynak itt, Vácott, egy év alatt?! 4 Hát ezt nem tudja.

4 — Olyan, mintha a gazdá- í

4 tői azt kérdezik: „Hány cse- \ 4 resznye van a fán?”

< Ezt el kell fogadnom. S ve-\

le az egymillióháromszázezer forintot, már persze forgalmi statisztikaként.

Vásárló érkezik. Ismert nevű kalaposmester, öt könyvvel távozik.

— A mesteremberek szépen vásárolnak — állapítja meg elégedetten a vezető. — A hentes meg a fodrász különösképp.

— S mit?

— Művészettörténetet, képzőművészeti kiadásokat. És a Helikon-sorozatot. De a fodrász Jókait is visz — mondja még olyképpen, mintha a hentesnél is az lenne természetes, hogy friss oldalas után

Rembrandt- és Tizián-képek között válogasson.

— Kik a leggyakoribb vásárlók?

— A munkások veszik meg a könyvek hetven százalékát. Utána tanárok, orvosok, diákok ...

Az eladó újabb adatokkal bizonyít.

— Ma reggel óta kétszáz Jókai-kötetből százötven elfogyott. Úgyszintén valamennyi Kölcsey-kötet, pedig 126,50 forint az ára.

A sátor előtt két pöttömnyi apróság álldogál. Könyvet szeretnének. Az édesanyjuknak. Mert a legszebb ajándék a könyv. (t. gy.)

KÖNYVESPOLC

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^^

Homok Erzsébet:

Igaz mesék

torkából menekülő kislány, akinek nem a maga élete, hanem az elveszett csizma a fontos, hiszen tudja, hogy többé soha nem lehet olyanja.

Homok Erzsébet egyszerű parasztasszony. Meséi is olyan egyszerűek, mint maga az élet, s éppen ezért nagyon megkapóak. S csak növeli a tiszteletet, hogy olyan finoman, olyan egyszerű eszközöket használva ír, mint avatott tollú írók közül is kevesen. Kicsinek, nagynak élvezetes, megragadó olvasmány ez a könyv. S csak egyet hiányol az ember, ami valószínű, hogy nem Homok Erzsébeten múlott: miért ilyen soványka ez a könyv? Miért csak öt mesének jutott hely, miért éppen egy ilyen igazi meséiének jut vékonyka kötet, amikor gyenge, de hivatásosak által írt műveknek száz oldalak jutnak? Vajon nem érdemeltek volna többet ezek az igaz mesék?

Kedves, emlékezetes olvasmány. S az utolsó igaz mese, A kezem olyan betetőzése a a többinek, amire joggal mondhatjuk, hogy: tiszta,

emberi mondanivalójával, megható őszinteségével azt adja, amit csak kevés mesélő az utóbbi időben: az emberi büszkeség, a kétkezi ember rangjának maradandó dicséretét. (Móra Ferenc Könyvkiadó.)

— m —

>.. és a „színfalak” mögött.

Ez különben — gondolom — a nagyszabású megyei táncfesztivál tanulsága is. Nem csupán a táncosokat láttuk; az öntevékeny koreográfusok, gazdag és értékes termésének bemutatója volt egyúttal a gödöllői táncfesztivál,

Kovalik Károly

Mikszáth Kálmán

JVJ emcsak életművében, de hatásában is szinte utnl- f ? érheletlenül nagy. Az igazi nagyságnak ez a kettősség az egyik kritériuma. Többé-kevésbé az időtállóságnak is. Ötven esztendeje, hogy meghalt, nyolcvannál több, hogy a múlt század negyedik negyedében felbukkant a magyar irodalomban, de azóta sem lett belőle unalmas érettségi tétel, írásait nem lepte be a por: nőttön nő még mindig művészetének tiszta fénye, talán igazabban és ragyogóbban, mint valaha.

A szerkesztőségben, ahol jó negyven esztendővel ezelőtt papírra körmöltem nyomdafestéket igénylő első. tétova soraimat, akkor elevenen ható tényező volt Mikszáth Kálmán emléke. Erkölcsi kötelességet rótt minden süvöl- vény betűvetőre, hogy annál az asztalnál kalapálhatja formába mondanivalóját, amelyre a fiatal Mikszáth Kálmán tollából is hullott néhány tintapetty évtizedekkel korábban.

j maga idejében az akkori urak anekdótázó kártya- cl partnere, kedélyes, jóízű cimborája. Ezért történhetett, hogy elnézték neki, hogy olyasmit írt, ami elevenbe vág. Föltételezték, hogy nem gondolja komolyan, hogy a Jó palócok, a Tót atyafiak derűs eseteiben a derű a fontos, az anekdota, nem pedig a mögötte ágáló politikai és társadalmi igazság. Jót nevettek A noszti fiú cifra esetén és hitetlenkedve csóválták fejüket a különös házasságon. Az új Zrínyiásztól már meghökkentek kicsit, mert ami sok, az mégiscsak sok, ennyire kifigurázni a kegyelmes és mél- tóságos tarokkpartnereket talán mégsem illenék, no de a millennium lélekemelő hangulatában, ami örökkévalóvá kendőzte az alapjaiban már régen korhadt rendszert és erősnek mutatta a jó emésztés feltételét, a kényelemszeretetet, ezt is meg lehet bocsátani.

Az egyszerű emberek viszont, Mikszáth igazi olvasói, másképpen értelmezték és értékelték ezeket a dolgokat. Ott jó tele vénybe vetett magnak bizonyult minden anekdota, és csírázni kezdett belőle egy jobb, szebb, tisztább jövendő. Ezekben a rétegekben életszagot árasztott a mese és kirajzolódott belőle Mikszáth Kálmán igazi arca, valóságos jelentősége.

rpz az, ami időtállóvá ötvözi majd minden írását. Va- D lamint a művészet, ami új formát alkotott a merőben új mondanivalónak. A nagy palóc a múlt században írt, de ennek a századnak lett az írója. És ma is az. írója lett nemcsak a magyar népnek, hanem a világ majd minden népének. Ha kételkednénk ebben, most, halálának félszázados fordulóján böngésszük csak át a külföldi jelentéseket. Nincs talán ország sem Keleten, sem Nyugaton, de Délen és Északon sem, ahonnan ne érkezne hír, hogy ezt vagy azt a munkáját kiadták ott is.

Ez pedig végtelenül sokat jelent. A többi közötl a magyar irodalom jó hírének örvendetes növekedését a világban.

Magyar László

Megható könyv ez. Nagyon szép, nagyon igaz mesék. Szépek és igazak, mint az élet, mint a gyerekek világa, amelyben minden álom, minden szép, ahol a szegényes rongybabák is csillogó tündé- irekké szépülnek, ahol egy kis : parasztlány a magáénak érez ; mindent, ami csak körülötte van, magáénak képzeli az egész világot. És e vélt kincsen kívül nincs is semmije. Mert ez a kis parasztlány, aki a mesék, a könyv hőse, nem ma él. Hanem régen, olyan korban, amire ma már a kicsinyek csak hallomásból, meséből emlékezhetnek. A század első évtizedének világa ez, az a világ, ahol a nagyok kínlódva, szegényen, robotba görnyedve élnek, s ahol a legszebb játék Böskének, a kis parasztlánynak: a maga által fabrikált rongybaba.

Homok Erzsébet nem írónő. Megyénkben él, a Galga mente nagy mesemondója, aki gyönyörű meséinek egy részét most végre írásban is megörökíthette, öt mesét, gyűjtve össze a könyvben, öt mese, s mégis: egy egész világ. Egy szépre vágyó, álmodozó, gazdag fantáziájú parasztlány világa, aki még nem érti, de érzi a körülötte levő világ idegenségét, s aki ebből a világból a maga által alkotott színes, ezermeséjű világba menekül. Hiszen mennyire jellemző, s igaz A lagosszárú kiscsizma „meséje”, a halál

j Tatay Sándor:

i

Puskák és galambok

gyerekes-hősi kalandjaik leg- főbbike, hogy üldözött kommunisták meneküléséhez nyújtanak segítséget. Játékuk így válik felnőttek erejét és becsületét is próbára tevő halálos- komoly vállalkozássá, hiszen amilkor e regény cselekménye játszódik, 1919 őszét írják! Tatay Sándor az ifjúsági regény- irodalom legnemesebb — vernéi és katájevi — hagyományát folytatja hát a Puskák és galambok témaválasztásával. De eszmeiségben és művészi 4 színvonalban is hű e hagyo- 4mányokhoz. Rokonszenves hu- 4manizmussal érzékelteti, hogy 4 a gyermekek milyen egysége- 4 sen hallgatnak ösztönös jóér- 4 zéseikre ennek a kifejezetten 4 politikai természetű kalandnak 4 végrehajtásában. Es Tatay — 4 alapos ismerője lévén a auer- 4mekléleknek — mindvégig éi 4 kerüli a témában rejlő csap- 4dát; bármilyen felnöttes ka- 4landokat követnek is el hősei, 4 mindvégig játékos gyerekek 4 maradnak. Könyvét ily modor 4 nemcsak izgalommal, de a leg- ^nagyobb „nemzedéki együttér- 4 zéssel” olvashatják majd azok, 4 akiknek Tatay Sándor szánta 4 — a gyerekolvasók.

4 Az illusztrációkat Zórád Er- 4 nő készítette, aki — sok egyéb 4 mellett — a Pál utcai fiúkból 4 készült népszerű diafilmjével 4ÍS bebizonyította: milyen ava- '4 tott ismerője a műfajnak. II- ! lusztrációit a regény szövegé- ! hez való tárgyi hűség és mar- i káns kifejezőerö teszi emléke- ! zetessé. (Móra Ferenc Könyv- l kiadó)

i Zoltán Erzsébet

A több kötetre kerekedő Si- meon-ház gazdag írói élményanyagából íme ifjúsági regényre is tellett! Tehetség és rutin fémjelzi ezt a regényt is, mint a „felnőttek számára írott” valamennyi Tatay-művet.

A másodikos gimnazista Simeon Tamás és öt kicsi társa rengeteg nemes indítékú csínyt \ követ el ebben a regényben, és ; pompás kalandok hősévé válik. ! Puskákat rejtegetnek titokza- ; tos barlangot fedeznek fel, de

A színpadon...

írjam? Hová fér el? Csupán néhány — nem szakértői — megjegyzésre futja a hely. Tetszettek a nagykátai gimnazisták (annak ellenére, hogy tudom, nem ők voltak a legjobbak), mert táncukat tanulótársaik kísérték, énekkel és zenével is. Itt van a tekintetem előtt most is az isaszegi úttörőleánykák darabosan félénk, de nagyon kedves tánca éppúgy, mint a Pilisi Földművesszövetkezet, a Pomázi Posztógyár, a tápiószelei KISZ, a péceli művelődési ház vagy a Csepel Autógyár együttesének dinamikus, fegyelmezett, a legapróbb mozdulatokig kidolgozott, szemet- szívet gyönyörködtető előadása.

Délelőtt is rákoppant néhány kósza esőcsepp a jegyzetemre, de délután alig kezdődött meg néhány számmal a folytatás, — esernyőgombák nyílnak a nézőtéren, leállnak a háttérben a fák alatt a hajóhinták. Még szól a zene, dobog a tánc, de amikor egy gyors forgásnál megcsúszik a síkos színpadon az egyik lány, félbeszakad a műsor, végképp „beborult” a szabadtéri programnak.

Irány a Ganz Árammérő- gyár kultúrterme.

Most kezdődik a java! Igaz, szűk a színpad, kicsi a nézőtér, de van ebben haszon is. A színpad és a nézőtér „együtt van”, nem vonja el figyelmünket a rossz mikrofon, se szél, se eső, szinte izzóvá melegedik a hangulat percek alatt. Hozzájárult természetesen ehhez, hogy a rendezőség a délutáni műsorba sűrítette a legjobb tánc- együtteseket.

Itt csattan fel az első vastaps is. Az Esztergomi Földművesszövetkezet kitűnc együttesét köszöntjük vele a:

katlan „utcai” öltözetben adják elő a Fiatalok című, mai témájú táncukat. Vastaps a jutalom, de — úgy érzem — vitatható ez a rézfúvós kísérettel lezajló táncjáték. Tengerészre- vübe illő, oda-visszamenetelés- sel telik el a tánc eleje, amit csak itt-ott szaggat meg olykor néhány soványka táncötlet, néhány szórványos keringőrajz. A kiváló együttes küszködik a a koreográfia bevezetőjével. Csak később, amikor kibomlik a csillagforma, akkor találnak igazán magukra a táncosok. A vastaps, úgy érzem, a táncjáték befejező részének szólt, a kitűnő táncosok teljesítményének és a kezdeményezés, útkeresés j ószándékának.

< Régi vágya e Duna menti j községnek egy igényeihez 4 méltó kultúrotthon. Jelenlegi 4 lehetőségeik elég mostohák: \ kis színpadjukon egy jelentő- ; sebb előadást sem lehet meg- \ tartani. A Déryné Színház ez fokból tavaly szeptember óta 4 nem járt a községben. Pedig 4 a kultúra iránti érdeklődés 4nagy a lakosság körében: a 4 Petőfi Színpad gyakran ren- ídez itt előadásokat, a község 4 zenei élete is szép eredményekről tanúskodik.

4 Végre most felépül a kul- (túra megfelelő otthona. Az íÉM 1. sz. Kőbánya Vállalat f duhnabogdányi raktárépületé- 4 nek kőbányász-kultúrházzá ^történő átalakítása teszi ezt ^lehetővé. A munkálatokkal ^kapcsolatos problémák megvi- 4 tatására az elmúlt napokban ^összeült az illetékes szervek 4 néhány képviselője a községi ^tanács egyik termében.

4 Pollák Imre, a bányaigaz- 4 gatóság főmérnöke ismertette 4 a bontási és átakalítási mun- á kálatokkal kapcsolatos költ210 személyes kultúrotthon épül Dunabogdányban

sen is a készülő épülettel. Ezek szerint 210 személyes (szükség esetén 250), 9x18 méteres színházteremből, beépí- tet színpadból (öltözőkkel), klubszobákból és büféből állna. Vitát kavart a színpad eredeti mérete: 4x5 méter, de végül — a helyszíni megtekintés után — sikerült a’ helyieknek még néhány métert kiszorítani: 6x6 méter lesz a színpad, s így a kész kultúrotthon bármikor fogadhatja majd a Déryné Színház művészeit.

Rudolf József, a községi tanács elnöke és Sás András, a kultúrotthon igazgatója bizakodással tekintenek a meginduló építkezés elé. Bár kétségtelenül néhány akadály megnehezíti majd munkájukat, de remélhetőleg jövő ilyenkor vagy tón már előbb is hírt adhatunk a kultúrotthon megnyitásáról. S ez a dolgozó emberek összefogásának dicsérete is lesz.

(k. a.)

ségvetést, amelynek teljes ősz- szege 327 ezer forint, ebből mintegy 30 ezer forint értékű társadalmi munkára lehet számítani.

A közel 300 000 forint előteremtése sem okozott különösebb gondot — legalábbis eddig. A megyei tanács korábban már jelezte, hogy 150 000 forinttal és a teljes berendezéssel járul hozzá a terv megvalósításához. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez évben már csak 30 000 forintot tud az építkezés rendelkezésére bocsátani, a fennmaradó összeget csak 1961-re ígérheti. A községi tanács és a járási sem nyilatkozott még határozottan, s így a munkálatok mielőbbi megindulásához

szükséges összeg jórészét bizony a kőbányavállalatnak kell biztosítania. S ez esetleges késedelmeket okozhat.

A társadalmi munka megajánlása a legnagyobb lelkesedéssel történt a helyi Hazafias Népfront-bizottság és a KISZ-szervezet részéről. A sürgős mezőgazdasági munkák miatt a tsz nem ígérhetett sem embert, se fogatot, legalábbis egyelőre, mert szintén építkeznek. A tanuló- ifjúság összefogása — segédkeztek már a pedagóguslakás és az új iskola építésénél — a közelgő nyári szünet miatt szintén okozhat nehézségeket, mégis mindenütt bizakodó hangokat hallani. Megnehezíti a mielőbbi munkakezdést, hogy a tsz tulajdonában volt előzőleg az épület; még mindig nem kezdte meg az átköltözést.

Gál Tivadar, a vállalat beruházási előadója beszámolt az elkészült tervekről, s így megismerkedhettünk részlete