Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

1960. MÁJUS 25. SZERDA MST HEGYi v/(íirlap Jtleíj éviik Jut fái intuj (/ a vázatt k vezetőségének, hogy küldjön három asszonyt Gödöllőre ta­nulni. — Isaszeg jó példa arra, hogy érdemes baromfival foglalkozni — mondja Szekeres Sándor pártvezetőségi tag, tanács- elnökhelyettes. — Szeretnénk 25 ezer darabos állományt. Az istállók, ólak, fiaztatók már majdnem mind elkészül­tek — saját erőből. — A mieink a baromfite­nyésztéstől éppenúgy idegen­kednek most — veti közbe Nagy András —, mint amikor az eredményességi munkaegy­ség dolgát felvetettük. A ter­vezés idején sokan azt mond­ták: „ahová palántát rakunk, ott majd csak füvet kaszá­lunk”. Ezen már úgy. mosolyognak, mint a gyerekkori emlékeken. Biró János párttitkár azt mondja: — Megértik, ha jól magya­rázzuk... Szóval: beszélni, agi­tálni kell. mert ha a dányi nép azt látja, hogy érdemes csirkét meg pulykát tartani, akkor követeli is, hogy legyen. De ehhez kevesen vagyunk, húsz párttag, négy tagjelölt... — Az a baj, hogy nincs asszony a kommunisták kö­zött — jegyzi meg Nagy And­rás. — A tsz vezetőségében se találsz egyet! így kerül szóba a pártépítés. Szekeres Sándornak az a véleménye, hogy nem is kell „eléjük menni”. Pedig csak I A laposon a búza zöldje int, a borsósorok tetején itit-ott már virág fehérük, a mák síkos levelein napfény csil­lan és a répa, a Kukorica meg a krumpli zöldellő vo­nalai között a föld barnája csíkot húz. Távolabb erdő szab határt a szemnek, szé­lén szürke birkanyáj legel. Istállók hosszú fehér falá­ról vándorol a tekintet to­vább a felbukkanó dombok tetejére. A hajlatok enyhéi-;, pihein- tetőek. Sehol nincs éles vo­nal, csúcs vagy meredély. Mintha Toscana-ban járnánk, Itáüa szívében, amelyről minden útikönyv azt mond­ja, hogy a táj szelidsége meg­ejtő. Ilyen Dány term elősző vet­kező ti község környéke. A falunak négyezartíz la­kosa van. Ezt Nagy And­rás tanácselnök mondja, aki mindjárt hozzáteszi, hogy 623 család dolgozza az 5600 hol­das határt, amelyből 4470 a szántó és 200 a szőlő. A ter­melőszövetkezetnek 889 tagja van. Reggelenkint félezemyi asz- szony és férfi gyülekezik a piactéren. Innen indulnak a határba. A múlt héten végeztek a har­minc hold répa egyelésével, földbe került száz holdon a dinnyepalánta, 300 holdon a paradicsom is, s megkapál- tálk a 35 hold mákot. Most már az 500 hold burgonya van soron, meg a kukorica. Délutánra azonban mindig felszaporodik a határban dol­gozók száma, mert azok a férjek, legény vagy eladó sor­ba került fiatalok, akik Gö­döllőn vagy Pesten az iparba járnak, kimennek az ot thon - maradottaknak segíteni. Ad­dig js így volt, amíg egyéni­leg gazdálkodtak. — De nem így kezdődött — jegyzi meg Biró János párttitkár —. mert az elején, amikor összeállt a szövetke­zet, bizony nehezen indult a munka.' Takarmány kellett a jószágnak. Kétszáz köbmé­teres silót csináltunk, abba hordtuk össze a kukoricaszá­rat, hogy ne vesszen kárba semmilyen takarmányféle. A kommunista Sós Sándor kezdte Dóczi Sándorral, meg Sóbert Istvánnal. Első nap a kerítésen keresztül csak fi­gyelték, hogy kik mennek dolgozná. Másnap már tizen indultak. Akkoriban jött a nagy hidég, de napról napra többen lettek ... Végül hat- száz köbméter takarmányt si­lóztak be. — Ma pedig már ott tar­tunk — fűzi tovább a szót Nagy András —, hogy a családok versenyeznek. Kinek szebb a mákja, bor­sója, melyik darabot kapál­ták meg jobban ... Minden i család „fogott” egy-egy da­rab földet, ültetéstől beta- • karításig vállalták rajta a j munkát. A kalászosokat is \ így osztottuk el. így hát a kapásokkal most í nincs gondja a vezetőségnek. \ Mindenki teszi azt, amit j vállalt. Most az állatállo- j mányt vették számba. Leg- \ utóbb a párt-taggyűlésen azt < vitatták, hogyan juthatnak j előbbre. hogyan alapozzák j meg jobban a közös gazda- ! ság fejlődését. Erre a párt-! taggyűlésre meghívták a pár- i tankívüli Gádor János tsz- í elnökhelyettest, Csatai László \ állattenyésztő agronómust, ; meg Oláh György és Oláh \ Imre brigádvezetőiket. Arról volt szó, hogy a kö- j zös gazdaságnak összesen 215 j szarvasmarhája van, de há- rcmszáznégy darab szükséges. A legfontosabb lépés, hogy ne csak a közösben, hanem a háztájiban is minden borjút felneveljenek. A tanácskozó kollektíva minden tagja vál­lalta, hogy beszélget a falu népével. A sertések számát is növelni kell. mert a tizenhá­rom anyakocából és a har­minckilenc süldőből nem tud­ják kiadni év végére a 660 mázsa hízót, amit a város vár tőlük. Azonkívül pedig törzs- állománynak Is kell marad­nia, hogy jövőre is tudjanak adni. lehetőleg többet. A ba­romfitartás is kifizetődő, ha vtilaki ért hozzá. Ezért a tag­gyűlés azt tanácsolja a tsz úgy hirtelen felsorol vagy két tucat nevet, közöttük Tóth János fogatosét, Kiss Lászlóét. aki a tanyai brigádot vezeti. Oláh Györgyét, Gádor Lajo­sét, aki a fogatoscsapatot ve­zeti. Mind-mind munkasze­rető, becsületes parasztember, aki nemcsak akarja az újat, hanem segítette és segíti a megszületőt is. Az „eléjük menés”-ről vi­tatkozik Biró János párttitkár, de Szekeres Sándor másként mérlegel. És ebben a mérle­gelésben az is benne van, hogy a tegnapi középparaszt- tól azt kéri számon: miért nem volt már tegnapelőtt él­harcosa a szövetkezésnek, a szocialista nagyüzemi gazda­ságnak? A párttitkár is, a ta­nácselnök is érzik ennek az „elméletnek” fonákságát. Pe­dig egyszerű a válasz Szeke­res Sándornak: — Mi, kommunisták azt valljuk, hogy az emberek fej­lődnek. A tegnapi egyéni gazdák a szemünk előtt vál­toztak át a szocialista nagy­üzemet fejleszteni akaró szö­vetkezeti parasztokká. Lehet, hogy ma még nem mindenre válaszolnak a marxizmus— leninizmus elméletének sza­vai szerint. De a munkájuk­kal. igyekezetükkel már igen. S ha ez így van, akkor von­juk őket soraink közé. Ta­nítsa nevelje, formálja őket a kommunista közösség. Ha Dányban is ezt teszi a pártszervezet, akkor egy-egy újabb javaslat előterjesztésé­nél kevesebb lesz a megtor­panás, kisebb az idegenkedés az egész termelőszövetkezet tagsága között. Déri Károly Üzenet Svájcból — egy szál deszkán Nemrég gépalkatrész-szállít­mány érkezett Svájcból a Láng Gépgyárba. Az egyik láda felbontásakor a ládatető belső oldalán érdekes írást fe­deztek fel: a hazájától el­szakadt és jelenleg Svájcban élő Mikus Tivadar üzent az itthoniaknak. A ládatetőre rótt sorok a következőképpen szólnak: „Üdvözlet az otthoniaknak. Mindenütt jó, de a legjobb Magyarországon. Mindig ha­zavágyom, s rátok gondolok a messzi idegenből. Soha ne hagyjátok el hazátokat. Bár én is otthon lehetnék! Mikus Tivadar Neuenhof, Zürcher Strasse 30. Svájc.” A ritka „levelet” a gyár dolgozói megőrzik. Az EAK-ban államosították a magánkézben levő sajtót A keddi nappal Egyiptom­ban megszűnt a magánsajtó: Nasszer elnök ugyanis elren­delte, hogy az A1 Ahram és az A1 Akhbar című lapokat, valamint a Roze El Jusszef és a Dar el Hilal nevű lap­kiadókat vegye át a Nemzeti Unió — jelenti a Reuter. A rendelet szerint az állomosí- tásokért kártérítést fizetnek. ÖRÖMEINK—GONDJAINK NEM HIÁNYZIK? A rekordnyertesek Május 23-án délután a Budapesti Ipari Vásáron kifizet­ték az eddigi legnagyobb lottónyereményt. Az 1 350 000 forint boldog tulajdonosa Török Ferenc, az Óbudai Textilfestőgyár gépkezelője és felesége, aki a Hőpalack- és Üvegipari Válla­lat üvegfúvója. A hatalmas összeget takarékban helyezték el. A termelőszövetkezetek kilencszázmillió forinttal növelik az idén fel nem osztható alapjukat A helyi lehetőségeket hasznosítják az építkezési tervek megvalósításánál A Földművelésügyi Minisz­tériumban összesítették a ter­melőszövetkezetek idei terveit. Mint a minisztérium illetékes ■osztályain elmondották:- a be­ruházási tervekből kitűnik, hogy a termelőszövetkezetek maguk is jelentős anyagi erő­ket fordítanak közös gazdasá­guk megalapozására, illetve továbbfejlesztésére, s ezen be­lül elsősorban a közös állat­állomány mielőbbi elhelyezését szolgáló egyszerűbb építkezé­sekre. A termelőszövetkezeti tagság úgy határozott, hogy az alapszabályban előírt 10 százalék helyett — orszá­gos átlagban — az idei ré­szesedésnek 12,1 százalékát fordítja a fel nem osztható alap növelésére, amely így kereken 900 millió forintnyi értékkel növekszik. Uj gépek beszerzésére 192 mil­lió, állatok vásárlására 79 millió, gyümölcs- és szőlőtele­pítésre, fásításra és talajjaví­tásra csaknem húszmillió fo­rintot költenek az államtól ka­pott hiteleken felül. A közös állattenyésztés meg­alapozásának fontosságát felis­merve, a termelőszövetkezetek1 igen jelentős összeget és mun­kát fordítanak istállók, főleg a sertések számára alkalmas egyszerűbb ólak létesítésére. Az építkezésekben százmillió forint értékű helyi építőanyag­gal, ötmillió munkaegységnyi munkával, csaknem hatvan- millió forint értékű gépi és fo- gatos szállítással vesznek részt, több százmillió forintot pedig készpénzben fizetnek ki az építkezésekért. Termelőszövet­kezeteinkben az idén megva­lósuló úgynevezett népgazda­sági beruházásoknak 26 száza­lékát a közös gazdaságok saját erejükből vállalták, míg tavaly az összes beruházásoknak csak 18,5, 1958-ban pedig mindössze 12,6 százalékát fedezték. A Földművelésügyi Minisz­térium Beruházási Igazgatósá­gán elmondották: örvendetes tény, hogy a termelőszövetkezetek a vártnál sokkal több építke­zést akarnak saját erejük­ből megvalósítani. Ezekhez a népgazdasági ter­ven "felüli-•«építkezésekhez; épí­tőanyagról a termelőszövetke­zetek nóK.' Illetve a megyei és járási tanácsoknak kell gon­doskodniuk. Sok helyi kezde­ményezés bizonyítja, hogy erre meg is van a lehetőség. Szol­nok megyében, az építőanyag­ban legszegényebb megyében például ismét alkalmaznak egyes hagyományos, olcsó épít­kezési módokat. A padlót és a tetőt a cement és mész helyett sok helyen ideiglenesen téglá­ból készítik, s ezt később cse­rélik ki betonra. Egyszerűbb épületek fala­zására, sőt a korszerű te- hénistállük vasbetonvázá- nak kitöltésére is igen al­kalmas a szinte mindenütt helyileg előállítható vá­lyogtégla. Az északi és egyes dunántúli, kőben gazdag megyékben a követ is jói felhasználhatják alapozáshoz és az állatokkal közvetlenül nem érintkező fa­ji lakhoz. Több termelőszövetke- ^ zet követendő módszere, hogy í az erdőgazdaságban végzett £ munkáért kapott tűzifából ki- választják az építkezésihez al­kalmasakat. A közelgő aratás \ újabb lehetősólet ad, hogy \ zsúpfedésre alkalmas szalmá- í ról gondoskodjanak, j A Földművelésügyi Minisz- í térium Beruházási Igazgatósá- ga javasolja a termelöszövet- ; kezeteknek, hogy az egyszerű J építkezési módok átmeneti al- í kalmazásávai és a helyi lehető­ségek széleskörű , kiaknázásá- ; val is biztosítsák nagyarányú (építkezési terveik megvalósítá- ! sát. • . ____ * *" 11 1 — * t Béketalálkozó | Tatárszentgyörgyön ! Május 27-én, pénteken egy j órakor Tatárszentgyörgyön : magyar—szovjet béketalálko- \ zót tartanak, amelyen a bu- : dapesti szovjet nagykövetség ! is képviselteti magát. Este ; nyolc órakor nagygyűlés lesz, | amelyen Kállai László felső- 1 dabasi iskolaigazgató mond : beszédet. Kállai László a kö- 1 zelmúltban tért haza a Szov­jetunióból. ahol egy pedagó- : gusküldöttséggel járt. Beszá- : mólójában szovjetunióbeli ta­pasztalatairól is számot ad. A béketalálkozón más köz­ségek küldöttei is részt vesz­nek. Nem mindennapi felhívás jelet meg a ceglédi lapban: a városi rendőrkapitányság fel­kéri azokat, akik kerékpárju­kat elhagyták vagy azt tőlük ellopták, hogy jelentkezzenek a rendőrségen, mert ott már annyira felszaporodott az ilyen kerékpárok száma, hogy alig találnak helyet a raktá­rozásukra. Pár nap múlva o nagykőrösi lapban jelent meg hasonló felhívás. Az ember az első pillanatra meghökken. hiszen lehet, hogy nem veszik észre: hiány­zik a kerékpár? Ez minden bizonnyal lehetetlen. Hát ak­kor? Rendetlenek az embe­rek? Azt hiszem, a helyes fele­letet csak akkor tudjuk meg­adni, ha egy sor más dolgot is hozzáadunk. Azt például, hogy iskolákat járva, nem egyszer látja az ember: a pa­pírkosár tele vajas kenyerek­kel. A gyerekek leeszik róla a kolbászt, szalámit, a kenye­ret eldobják. Azt. hegy a ta­lált tárgyak között a vasút­nál, s másutt, aktatáskák tu­catjai hevernek, sálak, kala­pok és sorolhatnánk tovább. Hogy az elgurult tízfilléres után tíz közül egy ember nyúl, a többi hagyja. Az említettek éppen eléggé példázzák azt. hogy rendet­lenségen, figyelmetlenségen túl: jól megy az embereknek. Nem keresik a sálat, az akta­táskát. mert: majd vesznek másikat. Nem kell a vajas kenyér, mert bőséges volt a reggeli, ebédre is valami fi­nom van, s éppen elég az, ha a kolbászt eszi csak meg tíz­óraira. a kenyeret meg el­dobja. Nem akarunk most olyan érvekkel előhozakodni, hogy: bezzeg húsz esztendeje. Nem lehet mérce az. hogy akkor éheztek a parasztgyerekek. Hiszen akkor a társadalom is más volt, s ma is más. De éppen ez a mai. más, szocia­lista társadalom az. amelynek nemcsak a bőséget kell meg­teremtenie, hanem az ésszerű felhasználás, a takarékosság — mert a bőség és a takaré­kosság nem ellentétes foga­lom! — erkölcsét is, azt, hogy amit megtermeltünk, megsze­reztünk, becsüljük is meg. így lesz néhány kerékpár­ból általános dolog. Mert az. hogy elveszett valami, s pó­tolható. nem okoz a család­nak nagy fejtörést, öröm. De az, hogy az emberek a jólét alapján hajlamosak a pocsé­kolásra, a dolgok meg nem becsülésére, közelről sem jó. Sőt: harcolni kell ellene, hi­szen a magunkét pocsékoljuk. De aki a magáénak nem jó gazdája, az nem lehet a má­sénak sem. Márpedig ebben az országban mindennek mi vagyunk a gazdái, tehát: jó gazdáknak kell lennünk. M. O. Török Ferenc átadja a vásári OTP pénztárosnő,jenek a nyertes szelvényt. Előtte: a 100 forintos bankjegykötegek. Az ismeretlen ismerős ß lZONY furcsán hangzik, de nagyon sok ismeret­len ismerősöm van. A legtöbb faluban, ha lenne időm fel­keresni, nem egy kedves is­merőst találnék. Talán el is megyek mellette az utcán, ta­lán éppen ő ül velem szem­ben a vonaton s nem köszö­nünk, mert nem ismerjük egymást. De másnap, amikor az író­asztal mellett bontom a leve­leket, örömmel mondom ma­gamban: nini, újra írt ez és ez, innen és innen. Most már könnyű kitalálni, hogy isme­retlen ismerőseim a levelező gárda tagjai, akik örömeiket, gondjaikat, életük folyását közük velünk. Közéjük tarto­zik például Bárok István, a dunaharaszti sütőüzem dolgo­zója, aki egyúttal járási ta­nácstag. Sok levelet váltottunk ad­dig egymással, míg a jómúlt­kor iában arról érdeklődtem, hogyan dolgozik, sok munkát ad-e tanácstagi mivolta? Válaszul elküldött egy jegy- : zőkönyvr észletet — kísérő \sorok nélkül. Szeretném, ha l mások is elolvasnák, látnák, l milyen az az „aprómunka”, (amit egy tanácstag naponta l végez. \ J~\UNAHARASZTIN a ta- \ ‘ J nácstagi beszámolón Ba- i rok István a követke-.őkröl ’í tájékoztathatta megbízóit: A Sztálin út 32. szám alatti udvarban a kút kávája elkor­hadt. Félő volt, hogy a ját­szadozó gyerekek beleesnek. A lakók kérelmére felkereste a tanácsot és jelentése alap­ján kicserélték a korhadt deszkát, sőt a kutat újabb ce­mentgyűrűvel látták el, így megakadályozzák a szennyvíz beszivárgását. Ugyanitt kér­ték az elhanyagolt kerítés rendbehozatalát. Ezt a kíván­ságot is teljesítették. A szi- getszentmiklósi ktsz már oda is szállította a szükséges építő­anyagot. A kettes számú óvoda szűk­nek bizonyult. Sok felvételi kérelmet kellett elutasítani férőhely hiányában, pedig dolgozó szülőkről volt szó. A szülői munkaközösség felke­reste Bárok Istvánt és kérte, tegyen lépéseket ez ügyben. A községi tanács jogosnak találta a kérést és a költség- vetésében jelentős összeget biztosított az óvoda bővítésé­re. Még ebben az évben elké­szülnek az építkezéssel s így újabb 20 gyermeket vehetnek fel a napközis óvodába. Egy tanácstagi beszámolón felvetődött, hogy a ligeti mű­szaki bolt vezetője kisebb- nagyobb szabálytalanságokat követ el, váltsák le. Ezt a be­jelentést is megvizsgálták és megállapították, hogy áthelye­zésére nincs szükség. A vétsé­gek nem voltak olyan súlyos természetűek s amióta a bolt vezetőjével beszélgettek, meg is szűntek. Több szülő kérte, hogy a községi óvoda tetejéről he­lyezzék át máshová a hango- sanbeszélőt, mert zavarja a gyermekek nyugalmát. Bárok István tájékoztatta a megje­lenteket, hogy a hangosbeszélő csak a délelőtti órákban mű­ködik, amikor a gyermekek játszanak, délutáni álmukat nem zavarja, A ligeti gyermekeknek ját­szóteret kértek, hogy ne a forgalmas útvonalon kelljen játszaniok. Egy-kettőre meg­született a megoldás. A sütő­ipari vállalat átengedett erre a célra egy 600 négyszögöles területet, ahol az iskola és szülői munkaközösség megfe­lelő játszóteret létesíthet. Többen panaszolták, hogy a vezetékes rádió nem megfe­lelő hangerővel működik, ese­tenként egészen elhalkul. Ez­zel kapcsolatban felkereste a posta illetékeseit, ahol tájé­koztatták, hogy nem a veze­tékben van a hiba, hanem egyes emberek lelkiismeret­lenségében. Sokan plusz hang­szórót, mások pedig villany­égőket kapcsolnak a vonalra. Ez a megterhelés okozza az­tán, hogy időnként (míg az illetéktelen fogyasztót le nem leplezik) a vezetékes rádió valóban halkan szól. fis ÍGY SORAKOZNAK a r-i a sűrűn gépelt oldalakon az elintézett kérelmek egy­más után. Az eredmények pe­dig nem „születnek” csak úgy maguktól. Sok munka, utána­járás, telefon fekszik abban a rövid pár sorban, amivel Bá­rok István odaírhatja az el­intézés módját. Az élet azonban nem áll meg. Mindennap új gondot, új eredményt, de új kívánsá­got is ad. rí következő ta­nácstagi beszámolón pedig ismeretlen ismerősöm újra odaáll az iskolában a tanári katedra elé. Választói egy kissé kényelmetlenül szoron­ganak majd a nem ríiuk méretezett padokban és újra meghallgatják, megvitatják j&-\ rási tanácstagjuk beszámoló­ját, mivél járult hozzá hét- i köznapi életük megszépítésé hez. Komáromi Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents