Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-03 / 103. szám

I960. MÁJUS 3. KEDD PEST HEGY Látogatásunk megerősítette bennünk a magyar nép tehetségéről és békeszeretetéről vallott meggyőződésünket A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttségének sajtótájékoztatója A Magyar—Szovjet Baráti Társaság III. országos kong­resszusán részt vett szovjet küldöttség tagjai — egyhetes itt-tartózkodás után — hétfőn délben elutaztak hazánkból. Elutazásuk előtt sajtótájékoz­tatón számoltak be magyar­országi élményeikről. A magyar újságírók nevé­ben Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára köszöntötte a vendé­geket. V. P. Druzin, a Gorkij Irodalomtudományi Intézet professzora, a küldöttség ve­zetője elmondotta: harmad­szor jár Magyarországon. Első látogatásakor, közvetlenül a második világháború után, látta a rombadőlt Budapestet, a kifosztott, tönkretett orszá­got. Nyolc év múlva, 1953-ban járt nálunk másodszor. Ak­korra begyógyultak a háborús sebek, az országban lüktető, békés építőmunka folyt. Mos­tani látogatása — mondotta — megerősítette benne a szo­cializmust építő magyar nép tehetségéről, békesze­retetéről, s a szovjet nép iránti ragaszkodásáról val­lott meggyőződését. Itt-tartózkodása során alkal­ma volt megismerkedni a ma­gyar irodalmi élettel, számos magyar íróval. A velük foly­tatott őszinte eszmecserék alapján úgy érzi, a magyar irodalom jó úton halad- Bár­merre jártak az országban — mondotta befejezésül Druzin elvtárs —, mindenütt a terv­szerű, alkotó munka, s a nö­vekvő iólét jeleit látták. Hasonlóan summázta ta­pasztalatait Ovcsarenko elv­társ, a kijevi Tudományos Akadémia kémiai.' intézeté­nek vezetője. Köszönetét mon­dott vendéglátóinak, amiért lehetővé tették, hogy köze­lebbről is megismerkedhessen a magyar természettudomá­nyos kutatások legjobbjaival, köztük Erdey-Gruz Tibor és Búzák akadémikusokkal, akik­nek munkásságát jól ismeri és nagyra értékeli. Mint mon­dotta, nagyon kellemesen érin­tette, hogy Búzák profesz- szor felajánlotta: működ­jenek együtt a kolloidok terén végzett kutatások­ban Sz. A. Birjukov pénzügyi szakember és A. A. Talberg, a Kukuruze bánya komplex­brigádjának vezetője, a köl­csönös látogatások, baráti ta­pasztalatcserék fontosságát hangsúlyozták beszámolóik­ban. A. M. Likova, kétszeres Lenin-díjas, a rjazányi terü­let Kirov kolhozának fejőnője, a Szocialista Munka Hőse szó­lalt fel ezután. Először jár külföldön — mondotta —, ért­hető tehát, hogy nagy izga­lommal, s egy kis félelemmel készült erre az útra. Mindez i a magyar nénpel való szemé­lyes találkozásakor megszűnt. A termelőszövetkezetekben tett látogatások, a magyar tsz­parasztság vendégszeretete, s az az érdeklődés, amelyet a szovjet kolhozok munkamód­szerei, a kolhoztagok élete iránt tanúsítottak, jóleső ér­zést keltettek benne. Örült, hogy átadhatta tíz­éves munkájának tapasz­talatait, s annak is, hogy számos olyan ötlettel, terv­vel mehet haza, amelyet otthon is érdemesnek tart megvalósítani. Befejezésül a küldöttség tagjai válaszoltak az újságírók kérdéseire. VERSENYBEN ,.Atomjégtörő“ a Dunán A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség és a Földműve­lésügyi Minisztérium verseny- felhívására a ceglédi járás ki­lenc termelőszövetkezetéből, illetve gépállomásáról érkezett válasz. Több száz fiatal kap­csolódott be az ifjúsági ver­senybe. A kőröstetétleni Dózsa Ter­melőszövetkezet 15 fiatalja £ hibridkukorica termesztési bri- gádot alakított, s védnökséget íj vállal a kukoricatermesztés íj felett. Jászkarajenőn 72 fiatal £ nevezett az ifjúsági verseny- £ be, ők silózó. hibridkukorica- termesztő és baromfitenyésztő ? brigádot alakítottak. A járás- ból 36 ifjú traktorista is be- ^ kapcsolódik az országos ver- senybe. ' Játék vasútállomást működtet az ipari vásáron a Telefongyár „igazi” vasútbiztosító-berendezése Híradástechnikai iparunk az idei ipari vásáron nemcsak a közönség által ismert cikkeit, hanem az úgynevezett nehéz gyártmányait is bemutatja. A Telefongyár például kiállítja korszerű vasútbiztosító be­rendezését. A vasúti forgalom üzembiztonságos lebonyolítá­sát szolgáló berendezést jó­részt csak a szakemberek is­merik, értékelik. Az üzem azonban népszerű formában igyekszik bemutatni a beren­dezés működését, használatát a nagyközönségnek is. Ezért a mintegy 3x4 méte­res asztalon elkészítették egy vasútállomás makettjét, ame­lyen játék villanyvonatokkal, váltókkal, fényjelzőkkel mű­ködés közben mutatják be a biztosító berendezést. A jégtörőmodcll megérkezett a dunai körútjáról Primőrök — két héttel korábban! Megkezdték a palántaelőnevelő tápkockák tömeges gyártását A Könnyűipari Miniszté­rium Helyiipari Kutatóinté­zetében kidolgozták a palán­taelőnevelő tápkockák tömeges Szövetkezeti csikók 'i'»>v Néhány hónapja alakult meg Tápiósülyön a Virágzó Tsz, amelynek tagja lett a falu minden dolgozó parasztja. Örömmel mutatja az állatgondozó. Dobos János és Jáner Fülöp fogatos ezt a két kis csikót, amelyek csaknem egy- időben már a szövetkezetben születtek. (Csekő felv.) előállításának módszerét. A kiváló minőségű komposzt- trágyából és tőzegkorpából készülő tápkocka tulajdonsá­gait először a hajduszoboszlói Kossuth és az újszegedi Ha­ladás termelőszövetkezetben vizsgálták meg. Kiderült, hogy a palántaelőnevelő táp­kockák révén a helyi piacok, továbbá az export a szokott­nál két héttel korábban lát­ható el tavaszi primőrökkel. Megoldja a dinnyetermelés- nek mindinkább hiányzó jó minőségű gyeptéglák pótlását is. A Heves megyei Szerves­trágya Begyűjtő Vállalat az idén hat, külföldről beszer­zett különleges géppel meg­kezdi a palántaelőnevelő táp­kockák tömeges gyártását, a győri telephelyen pedig máris működik egy gép, amely a termelőszövetkezeteknek na­ponként 15 ezer tápkockát juttat, darabonként tízfilléres áron. A tápkockák hasznosságára jellemző, hogy használatával holdanként 5—10 ezer forin­tos többletbevétel érhető el. Gyártását országosan beveze­tik. Németh Imre Cél: a szerszámgépiparban is elérni a világszínvonalat! ezért dolgozik a tízéves szerszámgépfejlesztó intézet Tíz évvel . ezelőtt alakult meg a Szerszámgépfejlesztő Intézet elődje: a Nehézipari Minisztérium Mintagépgyár­ra. Minthogy ez a kis terve­zőgárdával rendelkező üzem leginkább csak egyedi és cél­gépeket készített, 1954 ápri­lisában a mintagépgyár át­alakult a mai Szerszámgépfej­lesztő Intézetté, amely so­rozatgyártásra alkalmas szer­számgépeket is tervez. Egy sereg új konstrukció­val, célgéppel lepte meg azóta a szerszámgépipart az intézet. A GH 400 típusú harántgyalu­gép például — hogy csak a legkiemelkedőbbet említsük — aranyérmet nyert a brüsz- szeli világkiállításon. Több mint 150 szerszámgéptípust terveztek és készítettek már Halászteleken. Ezeknek nagy részét sorozatban gyártják üzemeink. A fő profil ma már új gyártmányok kikísérletezése, önálló gyártmányfejlesztési főosztály alakult, s még inkább kiszélesítették a ku­tató- és szervezőmunkát. A közelmúltban is egymás után születtek új konstrukciók, cél­gépek. Itt készült el az első magyar automata gépsor. 1958-ban megkezdték az agre- gát egységek tervezését. Bő­vült a nemzetközi együttmű­ködés is, mert amíg korábban csak a Szovjetunióval tartott szo­rosabb kapcsolatot az in­tézet, ma már csehszlo­vák, lengyel, német ku­tatóintézetekkel is együtt­működnek a halásztele­kiek. Az intézet dolgozói legfonto­sabb feladatuknak a VII. pártkongresszus határozatá­ban is megjelölt célkitűzést tekintik: a második ötéves terv végére a szerszámgép- iparnak is el kell érnie a világszínvonalat. Nemrégiben adtunk hírt az intézet egyik nemzetközi szempontból is nagy jelentő­ségű eredményéről: elké­szült a gürdülőorsós másoló­eszterga prototípusa. Első nagy lépés ez szerszámgé­peink automatizálásához. Ezentúl még behatóbban foglalkozik majd az intézet a kis sorozatban készülő szer­számgépek automatizálásával is. Tovább bővítik a kísérle­ti kutatómunkát, s nagy segítséget adnak majd az üzemek műszaki fejleszté­séhez. Az eredményekben gazdag évtized után szombaton ün­nepelte fennállásának tizedik évfordulóját a halászteleki Szerszámgépfejlesztő Intézet. Jubileumi kiállításon mutat­ták be a kutatási eredménye­ket, a legújabb gépeket. Este az intézet dolgozói az Ag­rártudományi Egyetem kul­túrtermében tartották jubi­leumi ünnepségüket. Meg­emlékeztek az elmúlt évti­zedről, s szóba kerültek a további feladatok is. Sok kiváló szakembert ne­velt ez az intézet. Például húsz munkás szerezte meg itt a mérnöki diplomát. Na­gyon sok intézeti dolgozó ke­rült más üzemben fontos ve­zető beosztásba. Jelenleg is itt dolgozik a Kossuth-díjas Ludman László és Zsingor Jenő, akik a gördülőorsós ve­zérlést kidolgozták. Tíz év alatt egy olyan kiváló terve­zőgárda és munkáskollektíva alakult itt, amelyre méltán számíthat a magyar szerszám­gépipar. Az ünnepségen több mi­niszteri kitüntetést adtak át a legjobb dolgozóknak. Akinek valaha is volt már egy ágyásnyi veteményes kert­je és abba veteményezéskor egyenes sorokat kívánt húzni, annak a címben megnevezett munkaeszközt aligha kell be­mutatni. E művelet elvégzésé­re ugyanis a legcélszerűbb eszköz az a két rövid karóra Jelcsavart madzag, amit sor­húzó zsinegnek szokás nevez­ni. Nos, annak, hogy Galam­bos Péter és Kútásó Vendel között végül is minden jóra fordult, egy ilyen közönséges sorhúzó zsineg volt az oka. Úgy kezdődött a dolog, hogy Galambos Péter, miután meg­reggelizett és festőköténye csücskével kétfelé törölte ba­juszát, a falitékából elővette ünneplő pipáját, rágyújtott, s kiült a ház elé szemlélődni. Derűs, tavaszi vasárnap dél­előtt volt akkor éppen, s mi­közben a kékszínű pipafüst bodorozva úszott a levegőben, aprólékosan szemügyre vett mindent, ami a közelében állt. Megnézte a kutat, amelynek a gémjéről évtizedek óta ugyan­az a rozsdás fogaskerék csüng alá, amit még akkor kötözött oda, amikor a kút elkészült, ma jd tekintetét a virágba bo­rult meagyfára, onnét pedig az enyhe napfényben süt­kérező kajlatarélyú kotlósra fordította, amikor valaki az utcáról ráköszönt: A SORHUZO ZSINEG — Jó reggelt Péter! — Neked is, Béni! — viszo­nozta a köszöntést pipája mel­lől, majd kisvártatva még utána szólt az elhaladónak: — Hová mész avval a kapá­valJ — Megyek a háztáji földre. — Várjál, már egy kicsit! — áüt fel a lócáról Galambos Péter. — Én is kimegyek, megnézem, milyen a vete- ménp. Azzal befordult a pitvarba, ahol Tarló Rózái, a felesége egy bögrébe csorgatott tojás sárgájával a vasárnapi fonott­kalácsot kenegette. — Kimegyek a háztájiba — mondta neki Galambos. — De harangszóra haza gyere — figyelmeztette Tarló Rózái, ne várjunk itt az étel­lel. mert gyorsan el szeretnék mosogatni, hogy délután én is pihenhessek egy kicsit. Galambos bólintott, tudja ő jól, hogy ráfér Rózáira a pihenés, hisz azóta, hogy már­ciusban megkezdték a munkát a közösben, az asszony is ott van, egyetlen napot sem hiányzott még a tehenészet­ből. Már az ajtóban állt. ami kor hirtelen visszafordult. — Hol van az a zsineg, Ró­zái? — kérdezte. — Miféle zsineg? — nézett rá az asszony. — Az a sorhúzó zsineg, amit az úton találtál. — Kint van a kamrában. De mit akarsz vele? Csaknem akarod odaadni nekik? Galambos Péter nem vála­szolt, hanem indult a kamrá­ba, onnét pedig ki az utcára, ahol a Béni nevezetű egyén a kapával a vállán már tü­relmetlenül várakozott rá. Nem messze van a háztáji föld, de ha már egy irányba mennek, kettesben jobban telik az idő. A zsineget a tarisznyájába csúsztatva vit­te, éppen csak az egyik karó vége kandikált elő. A múlt vasárnap találta ezt Rózái az úton, amint a háztáji ve­teményesből jövet, hazafelé tartott, s ő meg azonnal meg­ismerte, hogy a Kútásó Ven­delé, akinek szintén ott van a háztájija az övé mellett, s akivel immár több mint há­rom esztendeje haragban van­nak. Egyéni gazdák és mezs­gyeszomszédok voltak még akkor mindketten s a ha­ragra is a mezsgye adta az okot. a mezsgye, amelyet Ga­lambos Péter akarva, vagy akaratlanul, de elszántott. Kútásó feljelentette, ami pe­reskedéssel és haraggal vég­ződött. A harag most már aligha­nem mindkettőjüknek terhes, mivel a sors úgy hozta, hogy mindketten egy termelőszö­vetkezetbe léptek, s ráadásul mindketten fogatosok lettek és a múltkor is, amint a tavasziárpát vetették, hát egy táblán dolgoztak, sőt, a zsákot is felsegítették egymás vállára, de szólni egyik sem szólt egyetlen mukkot sem. S most meg, mintha csak a sors is össze akarná boro- nálni őket, úgy adódott, hogy éppen nekik kellett megtalál­ni Kútásóék sorhúzó zsine­gét. Amint kiérkeztek a ház­táji területre, ment ki-ki a maga parcellájába. Galam­bos jól sejtette, hogy Kút- ásóékat kint találja, mert a tagok általában vasárnap szoktak a háztájiban dolgoz­ni. Ezúttal Kútásó meg Ju­lis, a középső lánya volt kint. Krumplit ültettek. Az ember egy kapával a fész­ket vágta, a lánya meg egy kosárból a vetőgumókat rak­ta. Kifelé haladtak, s már majdnem a dűlő végén jár­Többen kaptak kiváló dolgo­zó oklevelet és sokan pénz­jutalmat. A szombati ünnepséggel nem ért véget a jubileumi évforduló, az intézet ugyan­is a Gépipari Tudományos Intézettel közösen május 3- tól 6-ig tudományos üléssza­kot rendez a Technika Házá­ban. Az ülésszakon a szer­számgépipar aktuális problé­máival foglalkoznak majd az intézet kísérleti és kutatómér­nökei. ___________ (sp) „ Nemes" gesztus Az UJ EMBER című katoli­kus hetilap híradása szerint a Rítusok Szent Kongregációja most foglalkozik Josephina Bakhita nővér boldoggá avatá­sának ügyével. Josephinát tíz­éves korában adták el rabszol­gának Khartumban, hosszas hányódás után került az ottani olasz konzulhoz, felszabadulása után pedig a canossai kolostor­ban töltött ötven esztendőt. Josephináből „boldog” lesz; a Kongregáció „megjutalmazza” a kis rabszolgalányt földi szenvedéseiért és cselekedetei­ért. Kifizetődő helyrehozni ezt a százados mulasztást: mert mindig könnyebb magasztalni a holtat, mint megbecsülni az élőt. — ve — lak, amikor Galambos mellé- : jük érkezett. Ezúttal sem kő- i szönt, csak megállt s tarisz- \ nyájából elővette a sorhú- i zót. : — Itt a zsineg! — nyúj-: tóttá Kútásó felé, miközben! tekintetével a földet kutatta. : Kútásó kérdő pillantást ve- t tett Galambosra, mint aki: nem érti miről van szó. — Rózái találta — tette \ hozzá magyarázatképpen \ amaz —, én meg gondoltam. 1 ha már erre járok, egyúttal kihozom. 1 I — Aza’ csakugyan! — ál- \ lapította meg felcsillanó szem- \ mel Kútásó. — A mi zsi- \ negünk! Sajnáltam volna na- \ gyón, ha nem találjuk meg, i mert emlék nekem ez a két i hitvány karó... Még nagy- j apám faragta, mogyorófá-; ból... Hát Így történt a dolog.; Hogy aztán melyik köszönt! előbb a másiknak, azt már i senki sem tudja, de ne is ku-l tassuk. Az viszont tény, hogy j a következő vasárnap Gálám- j bős Péter és Kútásó Vendel j a földművesszövetkezeti kocs- \ mában többek szemeláttára i koccintott egymással, s vala- í melyik a múltra célozván í félig tréfásan kijelentette:! mindennek az az átkozott f mezsgye volt az oka! Ari Kálmán * Tolna községben a Földvári Mihály Gimnázium rádiószak­körének tagjai iskolájuk névadó ünnepségére elkészítették a Lenin nevű atommeghajtású jégtörőhajó távirányítású modell­jét. Az óriási modell közel három és fél méter hosszú és 79 centi széles. Az ultrarövidhullámú rádió vevőkészülék két ha­talmas akkumulátora pedig közel 100 kiló súlyú. A több má­zsás hajómodell a vízrebocsátás után jól bírta a Duna víz­áramlását és az uralkodó szelet. A parton elhelyezett rádió­adókészülék kifogástalanul működött: 10 irányban kormányoz­ta az óriási hajómodellt.

Next

/
Thumbnails
Contents