Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

«Jf IK Et VEI yifrfaP 196«. MÄJUS 31. SZOMBAT A közgyűlésekről, a termelőszövetkezetek segítéséről az ez évi feladatokról A MÉSZÖV elnökhelyettesének nyilatkozata A közelmúltban fejeződtek be az egész megyében a föld- müvesszövetkezetek évzáró közgyűlései. Ezzel kapcsolat­ban munkatársunk felkereste Dinnyés József elvtársat, a MÉSZÖV elnökhelyettesét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a földművesszövetkezetek el­múlt évi eredményeiről és idei feladatairól. Az alábbiakban közöljük kérdéseinket és az azokra adott válaszokat. Hogyan értékelik a le­zajlott közgyűlések alapján a földművesszövetke­zetek elmúlt évi tevékenysé­gét? — Március elejétől április végéig a megye földművesszö­vetkezeteinél és az irányításuk alatt álló takarék- tej- és egyéb szövetkezeteknél meg­tartották a szokásos évi mér­legbeszámoló, tag-, illetve köz­éé küldöttgyűléseket. A két hónap alatt mintegy 110 szövetkezetben tartot­tak ilyet, amelyeken a me­gye szövetkezeti tagságá­nak zöme, több mint 90 ezer ember jelent meg. A gyűléseken elhangzottak alapján megállapíthatjuk, hogy az elmúlt esztendőben több mint négyezer új taggal nőtt a földművesszövetkezetek létszá­ma, s kétmilliárd forint forgal­mat bonyolítottak le a szövet­kezetek. Jelentős eredményeket ér­tek el a földművesszövetke­zetek a szerződéses termelés­ben és általában a mezőgaz­dasági termelés segítésében. Az új módszerek elterjesz­tése érdekében 128 helyen 350 szakelőadást tartot­tunk. amelyeken a hallga­tók létszáma sok esetben meghaladta a 200—250 főt. a f öidműv§s§f öyetkezetek az elmúlt esztendőben több mint 18 ezer hold zöldség és egyéb növényféleség termelé­sére kötöttek szerződést, s több mint 31 millió forint értékű növónyvédőszert és 26 millió forint értékű rézgálicot hoztak forgalomba. Jelentős fejlődést bizonyít az, hogy 65 szakcsoportunk alakult át termelőszövetkezet­té, A megszilárdítás során a megyei központból 15 pénz­ügyi, számviteli és mezőgazda- sgi szakembert helyeztünk ki egy-két hónapos időtartamra a termelőszövetkezetekbe. Ezen­kívül negyven szakembert ad­tunk át véglegesen a ter­melőszövetkezetek részére elnöknek, mezőgazdásznak és könyvelőnek. A patronáló mozgalom kereté­ben jelenleg is mintegy 100 szakemberünk segíti a termelő- szövetkezetek munkáját. Ke­reskedelmi apparátusunk mű­trágya, pétisó, kálisó biztosítá­2. sával, az építkezési anyagok megfelelő szállításával is segí­tette a termelőszövetkezeteket, valamint a legtöbb helyen át­adtuk a földművesszövetkezet tulajdonában levő mezőgazda- sági kisgépparkot, darálókat és szeszfőzdéket is. Földművesszövetkezeteink jó munkáját bizonyítja, hogy a kongresszusi munkaver- senyben négy földműves- szövelkezet nyerte el a ki­váló címet, több más földművesszövetkezet pedig dicséretet és elismerő oklevelet kapott. Milyen jelentőséghez jutottak a közgyűlése­ken a tagság kezdeményezései, önkéntes munkavállalásai? — Földművesszövetkezeteink tagsága örömmel látta, hogy a kereskedelmi hálózat az elmúlt években nagyot fejlődött. Földművesszövetkezeteink je­lentős összeget költenek ilyen célra. A tagság ehhez célrész­jegyek jegyzésével, valamint társadalmi munkával járult hozzá. Az elmúlt évben megyénk földművesszövetkezeti tag­sága több mint félmillió forint értékű célrészjegyet jegyzett, s közel 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Különösen a nagykőrösi, a ta­hi, a biai, a diósdi, a péceli, a tápiósülyi, a dömsödi és a nagymarosi szövetkezeti tagság adta szép példáját az önzetlen áldozatvállalásnak. Ebben az esztendőben is je­lentős beruházást és tatarozást végzünk, s a küldöttgyűlése­ken a tagság jelentős összegű célrészjegyet és társadalmi munkát ajánlott fel például Idamajorban, Csömörön, Új­szilváson, Gödöllőn, Pomázon, Nagytarcsán, Leikésen, Val- trón,' Nógrádvefőcérí, Zsámbö- kon és még sok más helyen. A küldöttgyűlések általában élénkek voltak, a tagság sok érdekes javaslatot tett. Javas­latok érkeztek a felvásárlással az áruellátással, ipari üzemek létesítésével és még sok egyéb kérdéssel kapcsolatban. Feldol­gozásuk, illetve megvalósítá­suk már megkezdődött. Hogyan határozták meg a közgyűléseken a ter­melőszövetkezeti községek földművesszövetkezeteinek to­vábbi feladatait? — A termelőszövetkezeti községekben a földművesszö­vetkezetek feladata természe­tesen módosult. A tapasztala­tok szerint a tsz-községekben megnövekedik a boltok forgal­ma. az eddiginél is több ipar­cikket, háztartási gépet, stb. vásárolnak. Célunk, hogy a fo­kozottabb igényeket is zavar­talanul kielégítsük. A kereskedelmi feladatok ellátása mellett újabb pénzügyi és mező- gazdasági szakembereket adunk át, valamint segít­jük a termelés és értékesí­tés munkáját. A földművesszövetkezetek ipa­ri üzemei elsősorban a tsz-ek részére gyártanak betoneleme­ket, téglát, meszet stb. Ter­veink között szerepel, hogy a tsz-községekben aszalóüzemet, mosodát, tisztítókat, különböző javítórészlegeket létesítünk. Ebben az esztendőben a szer­ződéses termeltetés nagyobb része már a tsz-ekben történik. Fontos feladata tehát a földművesszövetkezeteknek segíteni a tsz-ek termelési tevékenységét, agronómusok átadásával, mű­trágya, növényvédőszerek be­szerzésével és a megtermelt áruk zavartalan átvételével — fejezte be tájékoztatását Diny- nyés elvtárs. — m — FERFIWAP A VÁCI BÉLÉSÁRUGYÁRBAN Ilyesmiről nem szokás győ­zelmi jelentést kiadni, de ha szokás lenne, a Váci Bélésáru- gyár férfi dolgozói bizonyára így kezdenék: „Nálunk is megtört a jég! A nemzetközi nőnap és az anyák napja után végre a mi napunk is frelvir- radt, május húszadikán .. Ezen a veröfényes péntek délutánon ugyanis kis időre szünetelt a munka a béléséru- gyárban. Az üzemi lányok, asszonyok ez alkalommal férfi munkatársaikat köszöntötték, ünnepelték. Mégpedig nem üres kézzel: a meglettebb kor- osztály — szíverősítőnek a hir­telen öröm elviseléséhez — egy-egy féldecis üveg cseresz­nyepálinkát, a fiatalok pedigj egy-egy tábla csokoládét kgp-t tak munkatársnőiktől. Hozzál szíves, köszöntő szavakat Bú­zás Istvánná igazgatónőtől. Nem lehettünk jelen a jked-, vés ünnepségen, de kiszivár­gott hírek szerint ez a „soron- kívüli értekezlet”'osztatlan si­kert aratott a férfiak körében.| ISTÁLLÓ ÉS CSIBENEVELŐ Megjelent a burgonyabogár, rajzik a szövőlepke A növényvédelmi szolgálat fokozott védekezésre szólítja a termelőket A Földművelésügyi Minisz­térium növényvédelmi szolgá­latához érkezett jelentések szerint a burgonyatáblákon a melegebb időjárás beköszönté­sével mind nagyobb tömegben jelennek meg az áttelelő bur­gonyabogaraik. Rendkívül fontos, hogy a termelők már most kísér­jék figyelemmel ültetvé­nyeiket és szórványos fertőzés esetén összeszedéssel semmisítsék meg a kártevőket, ha pedig nagyobb tömegben lepték el a burgonyát, a szokásos idég- méreg adagok kétszeresével, tehát az 50 százalékos DDT permetezőar,yagbő 1 vagy pasz­tából holdanként 2—2.3 kiíót, a 10 százalékos DDT porozó- ból pedig a holdanként 20—30 kilós adagokkal védekezzenek. A lucerna kártevők közül a lucernabogár és a lucerna- böde a Tiszántúl egész terü­letén megjelent, de nagy tö­megben ellepték a lucerna­földeket Nógrád, Heves, Bor­sod, valamint a Dunántúl déli felében is. Legcélszerűbb vé­dekezés. ha az első kaszálás után. még az új rügyek meg­jelenése előtt, tövisboronával járatják meg a lucernatáblá­kat. A lombkártevők elleni védekezésre a Holló—10 DDT- emulzió 0,8 százalékos oldatát ajánlják. Az amerikai fehér szövő­lepke rajzása az ország “ A gyáli Dézsa Tszt-ben a gazdák saját erejükből, ötle­tes megoldással 52 férőhelyes növemlékmarha-istállót építettek. Az építkezés csupán néhány ezer forintjába ke­rült a tsz-nek. mivel bontásból származó anyagokat hasz­náltak fel. egész területén megkezdő­dött. A termelők, a házikertek, ház- | táji gyümölcsösök tulajdoné-g sai fokozott gonddal figyeljék J fáikat, hogy a kártevők törne- | ges elszaporodását idejében í megakadályozzák. A felsopakonyi TJ.j Étet Tsz-ben 8—10 hetenként — egész éven át folyamatosan — 2500—3000 csibét nevelnek fel és értékesítenek. A csibenevelőt saját erejükből építették. (Csekő felv.) ^xxxxxxxxxv'Sxxvw.xxxxx'fcXWW^xwcwofwrexxxxxNwxxxxvxxxxxxxvwYxxxxxxxxxx'wxxx'««« Miről írnak levelezőink ? Tápióságró! írta levelét Pin­tér- Katalin. Az idő Újra meg­hozta a tavaszt. S ahogyan virágba borult a természet, úgy gazdagodott, teljesedett ki a község élete. Januárban lett termelőszö­vetkezeti község Tápióság. A kezdeti bizonytalanság után teljes erővel 'láttak a közös munkához. Hogy meny­nyire jó úton járnak, mutatja az: a tavaszi munkákat kése­delem nélkül, terv szerint végzik. 4300 holdon 450 tag munkálkodik. Példamutatóan dolgozik a női munkacsapat, nem egyszer a férfiakat is le­hagyja. Sokat fejlődött a falu. Be­tonozott járdák húzódnak a régen sáros kis utcák helyén és bekapcsolták a községet az autóbuszforgalomba is. A jövő nemzedék, az ifjú­ság jó kezekben van. Élénk az úttörőélet, külön szobájuk van az úttörőknek. A csapat | jelenleg 120-as létszámú, j Megszervezték a maguk külön | kis tsz-ét. Négy holdon gaz- ! dálkodnak és remélik, hogy az eredményekben túlszár­nyalják majd a „nagyokat’. Már most gyűjtik a pénzt, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is táborozhassanak. Nagy létszámú ifjúsági vörös­kereszt-csoport is működik. A járási versenyben elsők let­tek. Az iskolát elhagyó diákok sem maradnak magukra. Pél­damutató közösségi élet folyik a KISZ-szervezetben. Előadá­sokat szerveznek, tánccsopor­tot alakítottak. A régi népi táncokra László Mihály ta­nácstitkár tanítja a fiatalokat. Fogarasi Jenő ürömi levelezőnk a helybeli Cser- venkov Tsz közgyűléséről kül­dött tudósítást. A beszámoló­ból megtudtuk, hogy saját erejükből mezőgazdasági kis­gépeket, vízszivattyút vásárol­jak. Szerződött 30 darab [Szarvasmarhájukból eddig át- ; adtak 15 darabot. 94 000 ío- j rintot kaptak értük. Elhatá­rozta a közgyűlés, hogy tata- | rozzák a tsz épületeit. A szék­iház és a lakóházak festését imár megkezdték. | Az év utolsó szülői értekez­letét tartotta a Bercsényi | Miklós élelmiszeriparitanuló- | iskola Vecsésen. ’Fejes Tiborné igazgatóhelyet- ; tes méltatta a szülők és az ! iskola jó kapcsolatának szük- jségességét az eredményes ne- jvelés érdekében. Anyák nap­ijára való tekintettel a ta- i nulók kultúrműsorral szóra- ikoztatták a szülőket és taná- i rókát — íi’ja Perger Ágoston Itanár. — Szavalatok, jelene­itek után a tánccsoport is be- ; mutatta tudását. Nagy sikert I aratott a héttagú zenekar, í hangulatos számaival. Műsor jután a szülők és pedagógusok ; osztályonként beszélték meg [közös problémáikat. • ;A Ceglédi Vendéglátóipari V általat t * < nyerte el a KPVDSZ és a ! megyei tanács kongresszusi \ serlegét. Ez a szép eredmény kötelez — állapítja meg leve­lében Mály Gábor, a szakma kétszeres kiváló dolgozója. Az elsőségért alaposan meg kellett dolgozni. Szorosan nyomukban volt a váci és a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat. Tervüket 106,3 szá­zalékra teljesítették. Az év folyamán 170 000 forint költ­ségmegtakarítást értek el. A jól végzett munka elismerése volt a kiosztott 18 napi nye­reségrészesedés és a külön ju­talomként kapott 30 000 fo­rint. Az eredmények elérésé­ben a lakosság vásárlóerejé­nek növelésén kívül nagy sze­repe volt a vállalati verseny­mozgalomnak. Ennek célja a választék bővítése, a minőség javítása, a közétkeztetés szé­lesítése, félkész ételek beveze­tése és végül szeszes italok helyett az üdítő italok forgal­mának növelése. Gyufacimke- és szalvétakiállítás rt\HE E5 s> Ifjúsági gyufacimke- és pa- pírszalvétakiállítás nyílik ma Budapesten, az Egressy Gábor Klubban. A kiállítást — amely május 31-ig naponta 11-től este 7-ig tekinthető meg — a budapesti gyűjtőklu­bok rendezik ifjúsági szak­osztályaik tagjainak gyűjte­ményeiből. A Gyufaipari Vál­lalat a kiállítás alkalmából három darabból álló gyufa- cimke-sorozatot jelentetett meg, amely azonban csak kor­látozott számban kerül forga­lomba.-.jEHÁNY NAPPAL ezelőtt lY történt, Budapestről Ceg­lédre menet, a vonaton. ;Nagy, termes kocsiban ül­tem, nem éppen a legrózsásabb hangulatban. Az sem derített jobb kedvre, hogy utasfogal­mak szerint igen jó helyem eolt, az ablak melletti sarok­ban, arccal a menetirány felé. Olvasni szerettem volna, de fájt a fejem és olyan szép számban zsongtunk, beszél­tünk, nevettünk, fecsegtünk és olykor kiáltoztunk a kocsi­ban, hogy egyáltalán nem sike­rült a betűkre összpontosíta­nom figyelmemet. Már jó ideje meglehetős os­tobán Tévedtem magam elé, amikor váratlanul megütötte a fülemet két hang. Pontosab­ban: ekkor figyeltem fel elő­ször tudatosan arra, hogy bár­mekkora is a hangzavar, leg­alább húsz perce elsősorban az ő éles hangjuk hasogatja az agyamat. Közvetlenül a hátam mögött ültek. Asszonyok. Ré­gi gyöngém, hogy szeretem lopva meghallgatni idegen em­berek búját-bánatát, így foko­zatosan erőt vettem magamon és egyre inkább oda figyel­tem. Panaszkodtak. Nagy kitartással, meglepő Ez a „ keserves“ élet... szőkészséggel és engedetlenül. Negyed órába sem telt és megtudtam, hogy hazánk fővá­rosában hiába van a tenger- sok áruház, voltaképpen sem­mit nem lehet kapni. Nincs az a fajta hétkarú csillár, ami­lyenre szükségük lett volna. (Miért éppen hétkarú? Ez rej­tély maradt előttem.) Egy fér- f if ülnek komplikált elnevezésű ruhaanyagnak nyomát sem le­het találni, de híre-pora sincs a harmincöt literes zsíros-vin- dölynék sem. Ami azonban mind semmiség ahhoz mérten, hogy milyen tolongás megy végbe a csemegeboltokban. Ha az ember meg akarja vásárol­ni azt a nyomorult két rúd téliszalámit, nem elég, hogy legombolnak róla kétszázhu­szonhét forintot, hanem még a sarkát is letapossák. Pedig egyébként is fájnak a lábai. Egyszóval: csupa nyomorú­ság az asszonyember sorsa, ke­serves ez az élet... m LEGUTÓBB IS, amikor él a Julis stafirungját egé­szítették ki azzal a böhömnagy televíziós készülékkel, még el­mondani is sok, hogy mit kel­lett cipekednil Dehát mit te­gyünk? Mindig ilyen volt. Gyerekszülés, munka, bevásár­lás, cipekedés, asszonysors: — keserves élet. így ment ez egyfolytában egész Ceglédig. Komoly erőfe­szítésre volt szükségem, hogy meg ne forduljak és alaposan szemügyre ne vegyem ezt a két sorsüldözte asszonyt. Fáradhatatlan hangú útitárs­nőim mindketten előttem száll­tak le. Fejkendős, bőszoknyás nénik voltak. Hátukon súlyos általvető és mindegyiknek a kezében egy-egy hatalmas, sú­lyú disznóbőr-bőrönd. Még az árcédula is a fogójukon fitye­gett, nyilvánvaló módon fris­sen vásárolták. A kifelé tolakodás véletlene folytán egészen az állomás előtti térig a nyomukban tip- ródtam. Ekkor azonban oldal­vást félrefurakodtak előlem és míg én az utasok rohamozta autóbuszok egyikét figyeltem, addig ők magúkhoz intettek egyet a taxik közül. Üggyel-bajjal elhelyezték csomagjaikat, odaköszöntek egy békésen szemlélődő öreg bácsinak, bepréselődtek és né­hány pillanat múlva elrobog­tak. O dafordultam az ősz bácsihoz és kalapot emel­ve megkérdeztem: — Ismeri bátyám ezeket az asszonyokat? Rámnézett.' — Ismerem hát! — Jómódú gazdafeleségek, mi? Van vagy 20—25 holdjuk? Kerekre nyitotta a szemét. — Ezek? Cselédek voltak vi­lág életükben, épp úgy, mint én. Negyvenöt után kaptak életükben először földet. De mi van ezen csodálni való? Tán csak nem az, hogy taxin járnak? Megsodorintotta a bajuszát: — Telik már arra, kérem. Hiszen vagy öt esztendeje ter­melőszövetkezeti tag családos­tól mind a kettő. Itt laknak kinn a tanyán. Es megmondta pontosan, hogy melyik tanyán. Én nem mondom meg. A történetet azonban jónak láttam megírni. Ordas Iván

Next

/
Thumbnails
Contents