Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

Egy tanítónő ismerősöm mesélte a következő esetet:

Az egyik tanítási órán a Dunáról beszélgetett tanítványaival. A folyam szállítási eszközéről, a hajóról is szó került. A beszélgetési óra végén kérte a gyerekeket, hogy rajzolják le a hajót a Dunán. A gyerekek szorgalmasan hajoltak füzeteik fölé, formálgatták az agyukban kibontakozó képet, megpróbálták a képet papíron megeleveníteni. Csupán egy gyerek húzott kis kusza vonalakat, majd mint aki dolgát jól végezte, letette a ceruzát és csendesen ült a helyén. A tanítónő figyelmes lett a gyerekre. Hozzáment, megnézte a néhány hullámvonalat, mely minden kétséget kizáróan a folyamot ábrázolhatta. „Hát a hajó hol van?” — kérdezte. „Az már elment” — volt a meglepő válasz. A tanítónő hamar meglátta, hogy élénk fantáziájú gyerekkel van dolga, sietve alkalmazkodott hozzá és megkérte, hogy vegyen elő egy távcsövet. Kezét szeméhez illesztve megmutatta, hogy milyen módon, keresse meg a hajót és-- akkor rajzolja le. Rövid idő múlva a kívánt feladat elkészült. Ilyen és ehhez hasonló eset sok gyerek életében előfordul. A valóság és a képzelet hosszú ideig együtt él a gyerekben. Mi magunk is neveljük őket erre. „Nézd, már a mackó alszik, neked is aludni kell.” Vagy, „ha nem eszel, megetetem a babával az ételt.” Ugye, hogy a kicsi gyerekeknél mennyi mindent mi magunk is megszemélyesítünk! Sír a szék, ha a gyerek megütötte lábában a fejét, fáj a kisautónak, hogy helyéből elmozdították a kereket. És a mesék világából is milyen sokat merífüink, amivel a gyerek képzeletvilágát fokozzuk. Később maga a gyerek is az eddigi tapasztalatok alapján kialakítja a maga sajátságos képzeletvilágát,

amelyben zavartalanul és gátlás nélkül él, egészen addig, míg észre nem veszi, hogy valaki nem ebben a világban mozog, hanem más elgondolás alapján látja ugyanazt, amit ő megszemélyesített. j Ilyenkor a gyerek maga is tudja, hogy csupán játékos képzeletében élt az előbbi jelenet, de szégyelli a kívülálló előtt, hogy annak betekintést engedett a maga lelkivilágába. Ezért nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a szülők játsszanak sokat együtt gyermekeikkel. így sok ijedelemtől is megkíméljük magunkat. A pici gyerek kép- zeletvilégához a legtöbb szülő hozzászokott és érdekes módon a későbbieket milyen kevesen ismerik. Rendszerint azzal a panasszal élnek, hogy gyermekük hazudik. Pedig semmi más nem történik, minthogy <^j,yan esemény hősévé teszi magát, ami a valóságban meg sem született, csak szerette volna, ha megtörténik. A sokszor szidott, gátlásokkal küzdő gyerek sokkal gyakrabban menekül a képzelet világába oly módon, hogy ott a maga alkotta mesében mindenben kiváló lesz. Mindenki az ő parancsait teljesíti, és mindenki őt dicséri meg. Később, mikor rájön a gyerek arra, hogy ő valóban képes eredményt elérni, lassan az ilyen vonatkozású mesék megszűnnek. A gyerek lassan megszokja, hogy a valóság hű képét adja vissza.

A kamaszkor kezdeti szakaszán ismét előtűnik a gyerek képzelőereje. Most már alkotóerejének tudatában működteti fantáziáját.

Egy gyerekcsoport munkáját figyeltem két nyáron keresztül. A Balaton mellett nyaraltam, olyan helyen, ahol kiszáradóban levő nádas övezi a partot. Ez a nádas volt a gyerekek játszótere. Fel nem fedezett világrésszé tágult képzeletükben, kutatóÉrettségi után első báliruhának kitűnően illik ez a fehér ripszruha.

Kék-fehércsíkos plkéruha, újszerű gallérral, mely nyakban eláll.

Epyütt játszani a gyermekkel

munkát fejtettek ki. A felderített területekről naplót vezettek, átjelzéseket készítettek, s a szükséges jeladásokat is kigondolták. A nádasban alkalmanként találkoztak ott halászó emberekkel is, ezek voltak a gyerekek szerint a bennszülöttek, akik részben barátok voltak, ha beleilleszkedtek a gyerekek által elgondolt helyzetbe és ellenségek, ha egyszerűen elküldték az útból őket.

Egész nyarukat lefoglalta ez a „felfedezés”. Még arra is vállalkoztak, hogy ott verjenek fel sátrat maguknak és az éjszakát is ott töltsék. A kevésbé kitartó gyerekek lassan megunták a játékot s gúnyolni kezdték a kitartóbbakat. Megindult a háború 'ellenük, az „ellenséggel”, aki ki akarta őket űzni jogos, megszerzett területeikről. Ezekben a harcokban nemegyszer megsérül- : tek, s ilyenkor én voltam a „kórház”. Nekem a napi eseményekről is beszámoltak, sőt; megtiszteltek azzal is, hogy; megszemlélhettem a kutatás; eredményét vagy a harc szín-; terét. Nem kellett mást ten- \ nem e bizalom érdekében, csu-', pán annyit, hogy játékukat’, munkának fogtam fel és homo- j lyan vettem. Ilyen módon még j irányítani is tudtam őket.

A fiúk befogadták egyikük ] húgát is a játékba. Ez a szegény kislány volt a kifutó,: jegyző, élelembeszerző és sza-; kács, valamint a rabszolga. Bi-j zalmuk megnyerése után „fel-; szabadítottam” a kis rabszol-; gát. Megegyeztünk abban, ■ hogy az élelemről én gondos-; ködöm, a töbi feladatot pedig; naposi szolgálattal lássák el, j ilyen módon a kislány is j egyenrangú „kutatóvá” ala- j

k.ult .. _____ i

A kutatómunka befejeződé-: se után sátoréletük többszöri j változáson ment keresztül. Át-j alakultak meteorológiai álló- í mássá, repülőgép megfigyelők-! ké, hajóvá, ahol a sátor volt a! kapitányi fülke. Ezt a játékot: nem úgy kell elképzelni, hogy! teljesen folyamatos volt, csak: mint a színészek, ha beleélik \ magukat a játékba az előadás: idejére, úgy élték bele ők isi magukat naponta néhány órá-i ra a maguk képzelte világba. \ A többi időben más elfoglalt- \ Ságot találtak maguknak és aj normális élet szerint éltek. :

A serdülő korban ismét más i formát kap a képzelet játé-i ka. A fiúk és lányok játéka i ugyan már eddig is eléggé el-; különült, a továbbiakban ez! még nagyobb szétválást mu- j tat. Most már nem az olvas- i mányok adják a való élettel í együtt a fantázia alapját, ha- \ nem a vágyak. Elképzelik í magukat különböző helyze- j tekben, s ehhez az alapot' részben az adja, hogy kere- í sík önmagukat, részben pe- : dig tetszeni kívánnak, vagy i pályát keresnek. Ebben az i időszakban kell a nevelők ré- í saéről a legkörültekintőbb tá-j mogatás. Ebben az időszak- j ban kell leginkább figyelem- : mel kísérni a gyermek olvas- \ mányait, a gyermek baráti j körét. Ilyenkor lehet a leg- í elképzelhetetlenebb cseleke- j detekre rábírni őket. Ilyen- i kor kell leginkább mellé- i jük állni és észrevétlenül \ fogni a kezüket. Mert ez az j az időszak, amikor a gyengébb j idegzetű gyerek megrémül az; élettől, megijed a küzdelem-: tői és elveszti kedvét és ere-: jét. Ezért kell ebben a kor- ■ ban olyan célokat állítani i eléjük, amit valóban el is: tudnak érni. Vágyaikat sem; szabad kiszabadítani az ed- i dig megszokott mederből azzal a felkiáltással, hogy te | már nagy vagy, tudod, hogy i mit teszel. Ebben a korban: kell a legtöbb ellenőrzés. Per-; sze, helytelenül jár el az a szülő, akinek csak most, ebben a korban levő gyereke mellett jut eszébe, hogy mi a szülő feladata.

A csecsemők levegőztetéséről

Néhány tanács az új lakás berendezéséhez

Vendégváró sütemények

— Hogy mi mindenre lehet használni ezt a televíziót!

(Komádi István rajza)

.VVVV VX.XWXXVXXWX ^

porcukorral hintett tetejevel tálalni, így csak akkor vágunk belőle, ha fogyasztásra kerül sor. Ezen a módon még íze- sebb a tészta.

Télen még csak odaáll az ember frisset sütni, de nyáron egyszerűbb, ha a vendégvárás napján pihentebb a háziasz- szony. A váratlan vendégnek is jólesik, ha van mivel meg-, kínálnunk. Bádogdobozban hetekig is eltarthatnak a következő sütemények:

SAJTOS RÚD. 25 dkg liptai túrót, 5 dkg márványsajtot, 6 dkg élesztőt, 45 dkg zsírt és 90 álig lisztet számítunk. (10 dkg túró, 2 dkg élesztő, 30 dkg zsír, 60 dkg liszt, vagy 20 dkg túró, 4 dkg élesztő, 15 dkg zsír, 30 dkg liszt is jó meny- nyiség, de érdemes egyszerre többet sütni.) A megfuttatott élesztőt — 2 dekánként 1 dl tejjel — beleöntjük a többi anyagba és az egészet összegyúrjuk. Ujjnyi hosszú, ujjnyi széles csíkokra vágjuk. Egyik felére köménymagot, másik adagra reszelt sajtot szórunk, csak előbb tejjel megkenjük. A tésztába ne felejtsünk el mokkáskanálnyi sót is számítani, 10 dkg túrónként! Forró i sütőben sütjük. Csak akkor vegyük ki, ha kihűlt, mert törik.

LINZI RÚD. 25 dkg margarint, 25 dkg cukorral, 25 dkg liszttel és 25 dkg mandulával vagy dióval, vagy mogyoróval és 3 tojással összegyúrunk. A tésztát két részre osztjuk, s a lepénysütőben egyenletesen el-: terített első részre savanykás: gyümölcsízt kenve beterítjük i a másik lappal. Ha kihűlt, 2] cm széles, 6 cm hosszú esi-: kokra vágjuk, s a kész csikó-] kát vagy csokoládéöntetbe,\ vagy cukoröntetbe mártjuk. \ Szellös helyen szárítjuk. Mi- í nél régibb, annál jobb. Lehet\ a tésztát egyben hagyni, a'‘

Nagyon elegáns esti viselet ez az összeállítás. A ruha anyagából készült a kabát is,

Levegőből, napfényből juttassunk annyit a csecsemőnek, amennyit csak lehet. Egészséges gyereket háromhetes korától kezdve ki lehet vinni a szabadba. Nem feltétlen szükséges, hogy sétáltassak. Kert, erkély vagy védett, levegős folyosósarok' is tökéletesen megfelel. Arra ügyeljünk, hogy szélvédett, félárnyékos hely legyen. Étkezések között reggeltől sötétedésig kint lehet megfelelő öltözékben a gyerek. Sem túl melegen, sem túl könnyen nem szabad öltöztetni a kicsit. Hathetes koráig, ha csak nincs nagy meleg, a pólya a legmegfelelőbb öltözék, azon túl az ing, rékli és a pelenka fölé vett hálózsák, illetve úgynevezett „angol” pólya. Ebben a gyerek könnyen mozog; szellős, s mégsem hűvös öltözékét nem tudja lerúgni, mint a takarót. Háromhónapos kora után azonban úgynevezett rugdalózó öltönyt adjunk rá, vagyis cipővel összedolgozott nadrágot. Nagy melegben lehet külön kis cipőt és rövid nadrágocskát.

Ha csak tehetjük, 25—26 fok felett 1—1,5 órát teljesen meztelenül légfürdőztessük a gyereket. Ha a csecsemő nem érzi jól magát a légfürdő alatt, azonnal öltöztessük fel! Tehát ne hagyjuk magára,

amíg meztelen! A felöltözött, rendbentartott gyerek azonban két étkezés között teljesen magára hagyható, néha- néha persze nem árt, ha a közben más munkát végző anya utánanéz a kicsinek. Nagy nyári melegben akár egész délelőtt is elmaradhat meztelenül a csecsemő. Tisztasági okokból legalkalmasabb a meztelenül tartott gyerek alá tőzeggel töltött matracot tenni, s arra tiszta, nedvszívó lepedőt. Rovarok ellen a kis csecsemő tartózkodási helyét tüll-anyaggal borítsuk be.

A gyógyító napfény — mint minden gyógyerő — visszájára is fordulhat hatásában, ha nem megfelelően alkalmazzák. 2—3 hónapos gyerek 3— 5 perces napfürdővel kezdje, naponta aztán 1—1 perccel hosszabbítsuk meg az időt. A szemet kvarcoló szemüveggel védhetjük, de ez nem lényeges, mert a gyermek ösztönösen behúnyja a szemét. 6—8 hónapos korában már kétszer 15 percet is ellehet napon. Hosszabb napozásnak azért nincs értelme, mert a túlzott barnaság már elveszti a napfény sugarainak gyógyító hatását. A napozást lehetőleg délelőtt 10 körül kezdjük,; mert a tűző déli és kora dél- í utáni nap nem kisgyereknek: való.

AZ. HOGY PARASZTSÁGUNK megyeszerte új házakat épít, megszokott jelenség. Családi ház, új lakás a társadalom többi rétegében is egyre gyakoribb. S ha már megvan az óhajtott hajlék, újabb gond a berendezése.

Néhány tanáccsal szeretnénk az új lakások gazdáinak segítségére sietni. A falak ne legyenek tarkák, cifrák! A legszebb és legdivatosabb a rücskösre vakolt, egyszínű fal. Aki teheti, csináltasson ilyent, de magunk részéről igen r nagy hívei vagyunk a köny- ^ nyebben tisztán tartható és í olcsóbb meszelésnek. Különösen sötét bútorokkal berendezett szobában hatásos és szép l a vakítóra meszelt fal. Vilá- í gos bútorhoz inkább halvány- ] sárga, halványkék vagy halványzöld illik. Keretléccel ne ! rútítsuk a falat!

; Amíg a régi, esetleg szal- ! mazsákos ágy és a „világíiós” Jrekamié között habozunk, tisz- < tázzuk mindenekelőtt, hogy ; milyen a korszerű fekhely. (Körülbelül 80—100 cm széles !és 190—200 cm hosszú. Sem ! túl puha. sem túl kemény, í kárpitozása egyenletes. Le- ; pedő, egy vagy két párna,

! paplan és esetleg lábpárna ikerül rá éjszakára. Amennyi- |ben megoldható, akkor fiók- ;ban vagy külön ágyneműtartó [szekrényben, ládában kap he- : lyet az ágynemű, s így a fek- ; hely nappal ülőbútorként szol- : gál.

A nagy, durva, agyonkárpí- tozott „világítós” és egyéb re- kamiék idejét múltak, formájuk, alkalmatlanságuk egyaránt riasztó — bármilyen drágák is. A korszerű lakásban könnyen tisztán tartható, sima vonalú bútorokat szeretünk, melyek nem akarnak más célt szolgálni. A lámpa világít, a rádió muzsikál, a fekhely alvásra, ülésre szolgál.

A SAROKRA állított reka- miék s a fal mentében egymással végnek állítottak egyaránt kedvesek. Különösen a sarokmegoldás teszi hangulatossá a berendezést. Hátránya, hogy rendszerint sötét sarokba kerül így a két ágy. Akár magát a matracot vonjuk be bútorhuzattal, akár csak a régi matracot terítjük le egyelőre valami csinos szőttessel vagy bútorkartonnal, sokkal jobban kihasználhatjuk az egész szobánkat, mintha ágy van benne. Olyan

kis költség átalakítani, hogy igazán érdemes!

Ami a többi ülőbútort illeti, ne akarjunk sem a legutolsó divat, sem a szomszédok ízlése után menni! Ha van kedves karszékünk, akármilyen „ósdi” is, hozzuk rendbe, vonjuk be új huzattal, s tegyük oda, ahol legszívesebben üldögélünk benne. Az ablak előtt vagy a kályhánál álló karszék, kis asztallal vagy kézimunkakosárral, esetleg a rádió mellett; otthonossá, meghitté teszi szobánkat. Csak annyi széket vegyünk, amennyit valóban használunk! Ha rendszeresen szobában étkezünk, akkor egy sima, szép lapú, keskeny futóval leterített asztal köré tesszük a megfelelő számú széket — habár új otthonban okosabb valamilyen étkezőkonyhai megoldáson gondolkozni. Felesleges fotelek se akadályozzák szobánkban a közlekedést! Amennyire csak lehet, törekedjünk azon, hogy a szoba közepe üresen maradjon. Ahol sok vendégjárás van, ott persze nem árt a sok ülőbútor, de az is sarok-pad formájában elrakva jobban mutat, mint akadályként a lakás közepén. Az ülőbútor legyen kényelmes, sima, felesleges sallangok és faragások nélkül való.

CSAK AZ ÉTKEZŐ- és íróasztal legyen magas. Társalgáshoz, uzsonnához elég az alacsonyabb is. Fotelek, karszékek mellett jobban is mutat. Lehet kerek vagy szegletes — de egyszerű legyen^ oktalan cifraságaitól szabadítsuk meg. A kihúzható, betéttel nagyítható formák igen jól kihasználhatók — esetleg alakíttassuk ilyenné a régit..

Legnehezebb kérdés a szekrény. Igazi modern szobában nincs szekrény, hanem külön szekrényes szoba, úgynevezett garde-robe (ruhatár) van a lakáshoz. Meggondolandó, hogy ne kövesse-e az új házat építő ember a falba épített sima puhafa-szekrények jó divatját? Aki megszokta a régi szekrényeit, s formájuk mégsem korszerű, ha van elég nagy előszobája vagy szobája, állítsa a szekrényt falnak fordítva, mögötte annyi térrel, hogy be lehessen lépni, s az ajtó jól nyíljék. A szekrény hátát bevonjuk csinos bútorkartonnal — s kész a rejtett ruhatár!

R. Zs.

Divat