Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

196«. MÁJUS 19. CSÜTÖRTÖK risr ML(.Y K^Cirlap 3 Kapuja, ajtaja nyitva Gyereket kérdezek első­nek, lehet úgy nyolc-kilenc évei. — Az a ház ott a cukrász­dától feljebb .. . Idősebb asszony így igazít útba: — Olyan szépre pingéltók azt kívül-belül, hogy csalt no... Az épület falán még nincs tábla. Ablakait kinyitották, szél lebbenti a függönyt. A fényesre kefélt padlón — a szőnyegek közötti tereken — szikrázik a napsugár. A kapu nyitva. A ház hosz- szú, tornác kíséri végig az udvari frontot. Madaras Ede párttitkár most a házigazda. Hagyja, hogy még egyszer végignézzek mindent, a csillárokat, a fali­karokat, a tornác oszlopai­nak friss, zöld színét. Csak amikor az udvart mé­regetem, akkor szólal meg: — Egy hét múlva itt virá­goskert lesz. Az csak most kerülhet sorra. A ház a tápiobicskei pártszervezet otthona. Az átalakítás — mert régi már ez a ház — a tatarozás, a csinosítás nemcsak a köz­ség harminchat kommunistá­jának ügye volt, illetve ügye ma is. Mert az természetes, hogy így néz ki a pártház kívülről havonta egyszer a községi, egyszer a tsz-pártszervezet taggyűlése foglalja le a ta­nácstermet. Minden második szerdán, a pártoktatás nap­ján szülcség van két helyiség­re. Ez összesen csak négy nap a hónapból. Folyóiratokat akarnak be­szerezni és a párttagságtól könyveket kérnek. így lesz néhány tucat könyvük — indulásnak. A megyei párt- bizottság televíziót küld aján­dékba, tehát néhány este a életét, a mindennapok válto­zásait. Az emberek nehezen adják rá a fejüket a rendszeres ta­nulásra. Sok helyen kicsi a lakás, vagy sok a gyerek. Az is megtörténik, hogy az apa restell a .gyereke előtt irká­ba írni, verset magolni. Vi­szont a párttagok között jó néhányan vannak, akik nem végezték el az általános isko­lát. A pártszervezetnek öt tagja pedagógus. A párttitkár is az. A pártvezetőség azt ja­vasolja hát minden párttag­nak, hogy végezze el az álta­lános iskolát. A pártház egyik szobájában nyugodtan elké­szíthetik a feladatokat és a kommunista pedagógusok örömmel segítenek nekik. De a pártonkívüliek előtt sem csukják be az ajtót. Azt mondja, Madaras elvtárs, hogy nem akarnak merev programokat kidol­gozni. Az élethez akarják igazítani a tápióbicskei kom­munisták házának minden napját. Hogy aki belép — párttág és pártonkívüli — ott­hon érezze magát. — dk — Június 5-én rendezik meg az építők napját Az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége dön­tött az építők napjának meg­rendezéséről. Az idén jú­nius 5-én, vasárnap, már a tizedik alkalommal ünnepli majd az ország az építőket. Rossz idő esetén a követke­ző vasárnapon tartják az ün­nepséget. Az előkészületek irányítására országos rende­ző bizottságot szerveznek. Hasonló rendezői testülete­ket alakítanak a szakszer­vezet megyei központjai és szakmai bizottságai. A szak- szervezet elnöksége „Építők napja 1960” felirattal 50 ezer aranykoszorús jelvényt ad ki az országos ünnepségek al­kalmából. Törzskönyvezik a hortobágyi halakat A hortobágyi halgazdaság, az ország egyik legnagyobb haltenyésztő gazdasága, ar­ról is nevezetes, hogy az itteni éghajlat és egyéb adottságok mellett rendkívül egészséges halállományt le­het tartani. Az elepi, árkus! tavakban eddig soha nem for­dult elő hasvízkór-megbetege- dés. A Hortobágyra évek óta nem hoztak be halat más gaz­daságokból. A kiváló tenyész- anyaggal rendelkező tógaz­daságot most törzs állatte­nyésztő központtá fejlesztik. A halak törzskönyvezését nagyüzemi méretekben a ku­tatók segítségével itt kezdik meg először az országban. Egyelőre — mivel az egyedi megjelölést még nem sikerült megfelelőképpen megoldani — csoportosan tartják nyilván a tenyészanyagöt. Most kísér­leteznek azzal, hogy a pontyo­kat tetoválással jelöljék meg Az egyik szépen berendezett terem napirenden MÉG TÖBBET TENNI A megyei párt-végrehajtó­bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott annak a mint­egy esztentleje hozott ha­tározatnak a végrehajtásá­val, amely a Központi Bi­zottság hasonló határozata alapján megszabta a mun­kásosztály helyzete .javítá­sának további feladatait. a z ország vezető osztá­si Igának helyzete, sze­repének növelése, jogainak teljes biztosítása a párt egyik legfontosabb falada­ta. Érthető, ha ez a fel­adat határozat formában testeseden meg, s az is, hogy a Központi Bizottság, illetve a megyei pártbi­zottságok határozatai nyo­mán új lendületet vett, s jó eredményeket hozott ez a munka. A megyei pártbizottság határozatának meghozatala óta egy esztendő telt el. Az esztendő eredmények­ben gazdag. Ami a leglé­nyegesebb: a határozatot követő időszakban ugrás­szerűen megnőtt a munká­sok politikai érdeklődése, ami egyrészt annak tud­ható be, hogy a párt nyílt szavát a munkásosztály helyzetéről, a problémák­ról, őszinteséggel viszonoz­ták, másrészt annak, hogy az elmúlt esztendő felada­tai egész embereket kíván­tak, s így természetes, hogy a munkásosztály, s annak tagjai jártak az élen. Ilyen feladat volt elsősorban a falu szocialista átalakulá­sának meggyorsítása, s en­nek a munkának legelső vonalában a munkásosz­tály legjobbjai voltak ott. Vajon véletlen-e, hogy ez az „alkalmi” agitáció barátságok és összefogások szülöanyja lett, s megyénk üzemeinek dolgozói, első­sorban azok, akik akkor is ott voltak, de mások, újak is, rendszeresen látogatják most is a termelőszövetke­zeteket, nem hagyják ma­gukra azokat a parasztokat, akiknek korántsem köny- nyű útválasztásakor ők voltak az útbaigazítóik. 4 pártszervezetek, a /i munkások ugyanak­kor, hogy példásan részt vettek a falu átalakításá­nak nagy munkájában, a maguk portáján is megtet­tek mindent a szocializmus építésének meggyorsítá­sáért. A kongresszus tisz­teletére kibontakozott mun­kaverseny eredményei, majd annak folytatásaként a felszabadulási verseny sikerei mindennél beszéde­sebben bizonyítják, hogy nemcsak megértették, ha­nem meg is valósítják a munkások a határozatot. Ezek a munkasikerek egy­ben azt is jelentették, hogy a legjobbakat a párt fel­vette tagjelöltjei, tagjai sorába. Az üzemi pártszer­vezetek többségében jelen­tősen megnőtt a fizikai dolgozók aránya s ugyan­csak örvendetesen javult a műszakiaké is, így pél­dául ez utóbbi a Dunake­szi Járműjavítóban az egy évvel ezelőtti átlaghoz ké­pest mintegy tizennyolc százalékkal. Sokat segíthetne a to­vábbi előrehaladásban az, ha a pártszervezetek, a gazdasági vezetők, de ma­guk a munkások is — a határozatnak megfelelően — több gondot fordítaná­nak a dolgozó nőkre, biz­tosítanák a kiválóak ve­zető munkakörbe kerülé­sét. Bizonyos mértékben lassúbb a fejlődés az ifjú­ságot illetően is, pedig e két réteg fokozott bevoná­sa, illetve a rájuk váró még igényesebb számítás nagyerejű rejtett tartalé­kot szabadítana fel, meg­gyorsítva a szocializmus építésének ütemét. A további előrehaladás egyik döntő feltétele a gyárak törzsgárdájának ki­alakítása. Nem véletlen, hogy erről a határozat oly súllyal beszél. Az eddigi eredményekkel nem lehe­tünk elégedettek. Bár bi­zonyos mértékben magya­rázat a nehézségekre a főváros elszívó hatása, de az üzemek vezetőinek, a pártszervezeteknek is töb­bet, jóval többet kell ten- niök a törzsgárda megte­remtésének érdekében. El­sősorban a kommunisták­nak kell szorgalmazniok ezt a kérdést, s nekik kell példát mutatniok is. Örvendetes javulás ta­pasztalható a munkásosz­tály szociális ellátottsága, a kereskedelmi hálózat javítása, a községfejlesztési létesítmények számának növelése terén. Az ered­mények azonban nem fe­ledtetik, hogy egyes járá­sokban még mindig nem tesznek meg mindent a fentiek érdekében. így pél­dául megállapították, hogy Vácott, Nagykőrösön, Gö­döllőn jogos kifogások hangzanak el a kenyér mi­nőségével kapcsolatban. Biztató a helyzet kulturá­lis téren is. Emelkedett az esti iskolákba járók 'Szá­ma, bár — amint ezt a Vizsgálat megállapította — technikumba még mindig kevesebben járnak, mint ame nnyire szükség volna. rpzek a kérdések termé­f-i szetesen a munkás- osztály helyzetének bizo­nyos részterületi problé­mái. Jónéhány gondot ol­dottunk meg egy esztendő alatt, ugyanakkor: egy esz­tendő kevés arra, s azt senki nem is kívánhatja, hogy minden gondot meg­oldjunk. A Központi Bi­zottság és a megyei párt- bizottság határozata hosz- szú időre szabja meg fel­adatainkat. Ezért szüksé­ges rendszeresen ellen­őrizni a határozat végre­hajtásának állását, s ezért helyes és jó dolog, hogy a járási párt-végrehajtó­bizottságok a közeljövőben megvitatják, mire jutottak, mik a feladataik e terüle­ten. Eredményeink nem fe­ledtethetik feladatunkat: még többet tenni, a párt- határozatot valamennyi passzusában megvalósítani, hiszen a néphatalom ve­zető osztályáról van szó. amely az országépítés leg­nagyobb terhét és felelős­ségét viseli vállán. M. O. Nyolcszáz háziiparos a Pest megyei termelőszövetkezetekben Megyénk termelőszövetke­zeteiben 800 háziiparos látja el a szakmunkás-teendőket. E munkásbrigádoknak fon­tos szerepük van, hiszen a közös gazdaságok egyre több feladatot saját erőből, házi­lag oldanak meg. Már 70 ter­melőszövetkezetnek van saját építőbrigádja, s így nagy építkezéseket kezdhetnek olyan helyeken is, ahol a munkát az építőipari válla­latok túlterheltsége miatt ké­sőbbre kellene halasztani. A megye termelőszövetke­zeteiben az évben 65 millit forintot fordítanak építkezé sekre. Ebből az összegbő többek között 4700 szarvas­marha. több mint 14 00< sertés és 55 000 baromfi el­helyezéséről gondoskodnak A szövetkezeti épitőbri.gádol- 21 millió forint értékű épít­kezést végeznek s a nagyará­nyú munka túlnyomó részéi az olcsó, szerfás építkezéssel bonyolítják le. A munka min. denütt megkezdődött és a? első új épületek átadására rövidesen sor kerül. Háziszivattyú az ipari vásáron — Halló, itt a Szentendrei Kazán-, Víz- és Fűtéstechni­kai Ktsz elnöke, Németh Ká­roly beszél. — Hallottuk, hogy szövetke­zetük részt vesz a Budapesti Ipari Vásáron. Megtudhat­nánk, mit mutatnak be? — Uj cikkünket, a forgórész | nélküli membránszivattyút. A \ kiállításra kerülő példány : egyelőre a nullszéria darabja, ; de még ebben az évben meg- ; kezdjük a sorozatgyártását, | több szövetkezettel kooperál- ; va. I — Mit „tud” ez a szivattyú? — Húsz méter mély kútból : percenként 14—78 liter vizet nyom fel. Előnye, hogy motor ; nélkül, csupán világítási áram­mal működik, mint afféle kis háziszivattyú. Üzemeltetése rendkívül olcsó, hiszen fo­gyasztása egy 50 wattos vil­lanyégőével azonos. Kezelése egyszerű, súlya pedig mindösz- sze 7—8 kiló. Mivel elsősorban családi házak vízellátására használható, főleg a falusi kis­lakásépítkezéseknél számít rá a belkereskedelem. Expressz utaznak a pecsenyekacsák Becsbe A hat nagy kiskunsági ví- ziszárnyas-telepről évről évre több baromfit szállítanak kül­földre. Az idei első pecsenye­kacsa-szállítmány útnak in­dult Bécsbe. A kacsák ex­pressz utaznak, fél nap alatt érkeznek meg az osztrák fő­városba, ahol a csemegeüzle­tek élve árusítják az ízletes húsú szárnyasokat. A közeli napokban újabb szállítmányokat adnak föl osztrák, csehszlovák és nyu­gatnémet megrendelők címé­re. Az év végéig mintegy 320 ezer pecsenyekacsát szállíta­nak ezekről a telepekről kül­földre. Visegrád-Esztergom-Dobogókő „Szerencsénk van, tanító néni!” — kiáltott felém egy kipirult arcú kislány, amikor leszálltam Ürö­mön ez autóbusz­ról. „Nagyon szép az időnk!” A kü­lönjáratú kocsit ’-riok alatt körülvette a bol­dogan zsibongó gyereksereg. El­helyezkedtünk a kocsiban, meg egy utolsó integetés az igazgató bácsinak és fogadkozás, hogy „jók le­szünk” s máris ro­bogtunk Budaka­lász felé. A gyerekek sze­me úgy tapadt a tájra, mintha soha életükben nem jártak volna arra, pedig csak a szom­széd községben voltunk. És még­is, mennyi újat, érdekeset tanul­tak! „Nézzetek csak balra, mindjárt a Budakalászi Tex­tilművek előtt le­szünk” — hang­zott a mikrofon­ból, s mintha sza­lagon húznák, olyan egyszerre tekintett ki a ko­csi ablakán a sok kis buksi fej. Szin­te szájtátva hall­gatják a község történetét és a vi­lágon semmi sem volt fontosabb számukra, mint az, hogy keresse­nek egy furcsa alakú lapos követ, amely még a ró­mai korból ma­radt itt. A sok kérdésre alig győztünk vála­szolni. Szentendre története, girbe­gurba furcsa utcái újabb és újabb él­ményeket jelentet­tek. Első állomásunk Visegrád volt. Itt a Duna-parti ven­déglő kerti aszta­lai mellett kényel­mesen tízóraiz­tunk. Aztán fel­sétáltunk a Sala- mon-toronyhoz, majd a királyi pa­lota ásatásához mentünk. Láttuk Mátyás király márványkútját, amelyből ünnep­napokon bor folyt. Gondolatban a múltba szálltunk, felidéztük Mátyás király mesés gaz­dagságát, amellyel Európa-szerte hí­ressé tette udva­rát. Szívesen ma­radtunk volna to­vább, de Eszter­gom várt bennün­ket. Egymás után maradt el mellet­tünk a Gizella-te- lepi úttörőtábor, a Dunában levő ap­ró szigetek, míg egy kanyar után feltűnt Esztergom. Megnéztük a bazilikát, az Ár­pád-kori palota romjait. Végigjár­tuk a török kora­beli kazamatákat. Ebéd után har­sány énekszóval robogtunk Dobo­gókő felé. Gyö­nyörködtünk a változatos tájban. Odaérve a mene­dékház mellett vi­dám játékkal töl­töttük az időt. Alkonyodott. Még egy utolsó pillantás hegyek- re-völgyekre, s in­dulni kellett haza­felé. Még nem volt hét óra, amikor Ürömre ért egy csapadt fáradt, de kipirult arcú, csil­logó szemű kispaj­tás. akiknek feled­hetetlen élményt nyújtott a Viseg­rád—Esztergom— Dobogókő autó- túra. Marton Jánosné Üröm műsornak szentelik a ter­met. Hetenként egy-egy es­tét pedig arra szánnak, hogy a falu lakóival megismertes­sék a világ mezőigazdaságát, egy-egy ország parasztjainak Vörös Béla, a veterán, Tó­völgyi Bertalannal, a másik öreggel együtt úgy fogott hoz­zá a munkához, mint aki ma­gának teremt hajlékot. Velük dolgozott Orvos Sándor tsz- párttitkár, Pocsai István, a tanács elnöke, meg a helyet­tese, Gizur István. Csikós Dezső a villanyt szerelte, mert annak a mestere, a többi párt­tag pedig ott fogta meg a munkát, ahol a mesterek mu­tatták. A munka, a készülő új min­dig vonz. Megálltak az embe­rek a kerítésnél, szót ejtettek erről-arról, meg hogy mi­lyen jól haladnak. Aztán ők is, a pártonkívüliek, lapátot fogtak, homokot hordtak — saját fogatukkal. Zubek Ber­talan meg Nagy Laci bácsi, Miskolczi József, Szőke La­jos és Taskó János azóta is be-bekukkantanak egy szóra, kettőre... Mint a jó szom­szédhoz, esti tereferére. És az avató ünnepség után egy­re többen jönnek érdeklődni, beszélgetni... Amikor a falakat befestet­ték, a villany kigyúlt, akkor megjelentek az asszonyok. Mert csak az ő kezük nyomán csinosodik otthonná minden emberi hajlék. Farkas Vil­mosáé, Janák Sándorné, Mé­száros Judit és még sokan. A pártház elkészült, ka­puja. ajtaja nyitva, most már a lüktető élet megteremtése a feladat. Az eddigi néhány hetes ta­pasztalat azt mutatja, hogy a meglett korú parasztembe­rek szívesen térnek be egy­két komolyabb szóra a falu, meg a világ dolgáról. Akik a csendesebb beszélgetést sze­retik, inkább ide jönnek, mint a kultúrházba. A fiatalok pedig már meg­szokták a KISZ-helyiséget, ahol jól érzik magukat. Az eddigi program szerint

Next

/
Thumbnails
Contents