Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

1960. MÁJUS 18. SZERDA MJT Iflifil K^Círlao 3 Sorozatban gyártják a répafejelő gépet A tavalyi sikeres kísérletek alapján ebben az évben meg­kezdték a répafejelő gép so­rozatgyártását a Győri Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat­nál. Az első példányok már elkészültek, egyet bemutatnak a Budapesti Ipari Vásáron. Az őszre, mire megkezdő­dik a répa betakarítása, 400 gépet kapnak az állami gaz­daságok, gépállomások és cu­korgyári gazdaságok. Az új mezőgazdasági gép Zetor vagy más hasonló tí­pusú traktorra szerelve még a földben levő répáról eltá­volítja a levélzetet. A tekintetek kereszttüzében Csak azt az időpontot lehet rögzíteni, amikor egy-egy em­ber a párttaggyűlés elé áll és az aláírásával pecsételt felvé­teli kérelem mellett élőszóban is „előadja”, hogy szeretne a kommunista közösségben he­lyet kapni. És ekkor? Bármi­lyen jó szótehetségű is valaki, mégis elszorul a torka, a hom­loka kivörösödik, s az izgalom­tól bepárásodik, amikor a tag­ság tekintetének kereszttüzé­ben állva vallania kell arról, hogy mi hozta őt ide, milyen utat tett meg a párttaggyűlé­sig. Mindegyik valami magvasat, Ülést tartott a KGST vegyipari állandó bizottsága Május 11-től 16-ig Berlinben ülést tart a KGST vegyipari állandó bizottsága. Megfigye­lőként jelen voltak a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság képviselői. Az ülésről ki­adott nyilatkozat szerint az ülésszak részvevői megtárgyal­ták, miként lehetne a mezőgaz­dasági termelés emelése érde­kében fokozni a vegyszerek gyártását. Eszmecserét folytat­tak továbbá a tagországok vegyipara távlati terveinek összehangolására. Ezzel egyide­jűleg megvitatták a tudomá­nyos kutató, valamint tervezé­si munkálatok szakosításának és összefogásának kérdéseit is. Az állandó bizottság tagjai javaslatokat dolgoztak ki, amelyek a vegyipari készítmé­nyek minőségének javítását, továbbá a műanyagoknak az építkezésben való eddiginél nagyobb mérvű alkalmazását célozzák. Az állandó bizottság tagjai intézkedéseket hoztak a KGST más állandó bizottságaival va­ló szorosabb együttműködésre. Javul a tenyésztői munka a megye termelőszövetkezeteiben örvendetes jelenség, hogy a megye termelőszövetkezeteiben a szarvasmarhaállomány gyors növekedése mellett javul a tenyésztői munka is. Bár jó- néhány termelőszövetkezetben van még javítanivaló e tekin­tetben, a megye termelőszövetke­zetei összességükben azon­ban olyan eredményekkel dicsekedhetnek, amelyet országosan is értékelnek, illetve elismernék. Az országos tejtermelési verseny győztesei között az utóbbi években mindig ott ta­lálunk néhány Pest megyei tsz-t. A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló 1631 szarvasmarha évi tejtermelése átlagosan 3626 kiló, s ezzel a megyék versenyében tavaly az első helyet szereztük meg. Egy esztendő alatt átlagosan 333 literrel emelkedett egy-egy te­hén tejtermelése, A legjobb eredményt a ceglédi Vörös Csillag Tsz érte el. Harminckét törzs­könyvezett, illetve törzste­nyészetbe vont tehéntől átlagosan egyedenként 6174 kiló tejet fejtek. Az ő tenyészetükben van a megyében legtöbb tejet adó tehén, a 42. Zsófi. A második a megyében a péceli Zöld Me­ző Tsz egyedenként 5900 kiló tejtermeléssel, míg a harma­dik helyet a pomázi Petőfi Tsz foglalja el, évi 4777 kilós teljesítménnyel. Az idei ered­ményeket tekintve könnyen elképzelhető, hogy lesz némi változás a „rangsorban”. A megyében kilenc terme­lőszövetkezet szerezte meg jó tenyésztői munkával a törzs­tenyészet címet. Tavaly 194 tehenet tartot­tak nyilván a törzstenyé­szetben s ez a szám az idén lényegesen növekszik. A törzstenyészetbe vont szarvasmarhák utódait mind felnevelik, s vagy a maguk te­nyészetébe állítják be, vagy pedig más tsz-eknek adják el. A törzstenyészetekkel rendel­kező termelőszövetkezetek oly­módon is segítik a megye tsz-einek tenyésztői munká­ját, hogy fejlett állattenyész­tésük módszereit és tapaszta­latait széles körben ismerte­tik. nagyszerűt és felejthetetlent akar mondani, ami legbensőbb érzéseit fejezi ki. Ez azonban alig-alig sikerül. Az elmúlt két hónap alatt ezt tizenhatszor tapasztalta a Tápiószelei Kí­sérlet?. Gazdaság huszonkétta- gú kommunista kollektívája. Csikós József, a szőlőter- mesztéíii brigád harmincöt év körüli 'vezetője is csak azt is­mételte, amit Kerepesi Pál, az ötvenes .szólőmunkás, vagy a kiszista Kovács Mária labo­ráns és Szíj jártó Julianna anyagkönyvelő vagy Fekete Sándor, a negyven esztendős tehenész, meg a többiek: — Úgy .érezzük, hogy a párt­ban van a helyünk ... Ti dönt- setek, hogy rászolgáltunk-e ... Az elhangzott szavak nem voltak egyformák., de ugyan­azt fejezték ki. Mint ahogyan minden ember munkája, ma­gatartása más-más — még ha ugyanabban a munkakörben is dolgozik —, de a lényege, az eredménye mindig változatlan. A kukoricatermesztő komplexbrigád például száz holdat vállalt úgy, hogy a ta- lajelőkészítéstől a behordasig, illetve a silózásig mindent egyedül végez. Négy ember két Zetorral, két munkagéppé:. A szakemberek huszonkét má­zsára tervezték a holdanként! átlagot. Ök négyen pedig azt mondták: — Minimum harminc má­zsát veszünk le egy holdról! Erre a tehenészek között a tagjelöltségét kérő Fekete Sán­dor kimondta, amit a többiek gondoltak. — Nézzünk utána, mit tehe­tünk? ... Napokig, hetekig rágódtak rajta, amíg a „szerződést” el­vitték Antalfia Jenő igazgató­hoz. — 1959-ben az egy tehéntől fejt tejmennyiség átlaga 3865 liter volt. .. 1960-ra 4000 lite­res átlagot akarunk . . . Aztán megmozdultak a „szőlősök”. ... Csikós József, meg Jenes Feri, a kiszista brigádveze­tő, Szölősi Máté, Kerepesi A budapesti román nagy- követség munkatársai ked­den délelőtt sajtófogadáson tájékoztatták a magyar újság­írókat a román népgazdaság idei fejlődéséről, valamint a Budapesti Ipari Vásár ro­mán kiállításáról. Pavel Vas, a BIV román pavilonjának igazgatója el­mondotta: a román pavilon 380 négyzetméter fedett csarnokot és 500 négyzet- méter nyílt kiállítási teret foglal magában. A kiállítás anyagát úgy állí­tották össze, hogy ismertetőt nyújtson a román népgazda­ság legfontosabb iparágairól. A gépipar elsősorban mező- gazdasági gépeket, nagy telje­sítményű szerszámgépeket, elektrotechnikai berendezése­ket vonultat fel a vásáron. Külön helyet biztosítottak a nemzetközi piacon jó hírnév­nek örvendő kőolajipari fel­szereléseknek. Gazdag kiállí­tási anyag illusztrálja a fej­lett román faipart, az iskolai tanszerektől a műbútorokig és a vízijárművekig. Első ízben tekinthetik majd meg a ma­gyar látogatók a Parhon aka­démikus vezetésével működő román Gerontológiai Intézet orvos-kollektíváj ának új gyógyszerét, az emberi szervezet fiatalságának meghosszabbítását szolgá­ló Gerovital H3 elneve­zésű gyógyszert. A pavilont a könnyűipar és a román népművészet leg­szebb termékei teszik színes­sé, változatossá. I Pál és a többség így véle- ! kedett. — Harminchárom mázsa szőlőt várnak minden hold­ról. De harmincnyolc má­zsát is lehet szüretelni. Mi­től függ? Ezt vizsgálták. És megálla­pították, hogy tőlük függ ... Attól, hogy lesz-e kedvük, erejük, kitartásuk éjjel is, nappal is újra permetezni, ha váratlan eső mossa le a le­velekről a védőoldatot? Ápol­ni kell a tőkéket, védeni a gyomtól, a peronoszpórától. Erről a taggyűlésen kevés szó esett. Hiszen minden kommunista ismerte azt, aki­re szavazott, akit közeli ba­rátjának, elvtársának vál­lal. Tapasztalta hűségét, egy­két vagy több éven keresz­tül. A munkájában. A kommunista kollektíva nem fogalmazta meg így szavakban, de amikor a ti­zenhat tagjelölt felvételére igent jelzett, azt is mondta: — Ez az ember más. mint esztendeje volt. .. Megválto­zott .. . Miben? . .. Talán ab­ban, hogy már egyéb is ér­dekli, mint önmaga . .. Elé­gedetlen azzal, ami van. Mert többet akar — min­denben ... Munkában, tudás­ban, emberségben ... Parázs van benne ... Fújjuk, akkor lángot kap. A láng pedig melegít és világít... Tudom, nem mondták ki ezeket a szavakat sem az ajánlók, sem a szavazók. De érezték, mint ahogyan én is éreztem, amikor a kiszista Tóth József agronómussal beszélgettem. — Tápiószelei vagyok. így hát nagyon örültem, amikor idejöttem dolgozni. Figyel­tem az itteni életet. Különö­sen a mienket, a fiatalokét... A párttitkár, az igazgató, az szb-elnök, de minden kom­munista ért a fiatalok nyel­vén. Játékban, szórakozás­ban együtt vannak velünk. Amikor utasítanak, az sem rideg parancs. Inkább mun­kamegbeszélés. És ha mellé­fog az ember? A „ietolás” sem olyan, hogy összetiporná az önérzetet. Magyaráznak, ősz-» szefüggéseket mutatnak meg. Hogy mi az értelme annak, amit egy-egy ember végez, miért jó az annak, aki végzi és hogyan válik hasznára az egésznek: a gazdaságnak, a népnek... Nem nagy sza­vak ezek. Tények. — Hogy miért kértem ma­gamat a pártba? ... Ha az ember egyedül néz egy nap­lementét, akkor nyolc-tíz színt lát. Ügy is szép. De ha töb­ben nézik, akkor mindenki felfedez egy-egy újabb szín­árnyalatot. Végül kiteljese­dik a színskála ... No hát így van valahogy az ember, ami&or rájön, hogy megna­gyobbodik a saját kis ereje, ha többen akarják ugyanazt. Déri Károly ftapiemden Ami polgárjogot kapott rpgy időben alig szól­tli tunk róla. nem tartot­tuk fontosnak, nem sok ügyet vetettünk rá. Pe­dig mindenképpen fontos, szükséges dolog: a rend, a tisztaság. Először az egészségügyi szervek mutattak rá fon­tosságára, ami érthető, hi­szen szocialista egészség­ügyünk már oda jutott, hogy megelőzze a beteg­ségeket, s joggal tartja eh­hez fontos előfeltételnek a tisztaság, a rend bizto­sítását. Hívei, támogatói könnyen és szép számmal akadtak. Hiszen a tiszta falu, a szebb környezet egészségesebbé, mindenki számára még szebbé teszi lakóhelyét, s mindin­kább növekedik azok szá­ma, akik jogosan akarnak büszkék lenni falujukra, akik nem akarnak „bele­fulladni a porba, sárba, piszokba”. Érthető tehát, ha ma már joggal azt írhatjuk, hogy polgárjogot kapott ez a fogalom: tisztaság. Ott szerepel a tanácsülé­sek jegyzőkönyvében, a Ha­zafias Népfront elgondo­lásai között, s olyan je­lentős helyeken, mint Ceg­léd, Nagykőrös, az egész várost átfogó mozgalom in­dult „Virágos várost!” jel­szóval. De így van ez Dömsödön, a dabasi járás több községében, Mono- ron. Gyömrőn, a Vác kör­nyéki falvakban — szin­te az egész"megyét említ­hetnénk. A polgárjogot nyert tisz­taság és rend mind na­gyobb teret kapott a köz­ségfejlesztési feladatok kö­zött is, hiszen a parkok szépítése, az utcák rend­behozása — például az oly sok gondot okozó víz­lefolyók kitisztítása — nemcsak azt jelenti, hogy bizonyos feladatolcat a la­kosság megold, hogy bizo­nyos községfejlesztési te­endőket ki lehet pipálni, hanem azt is, hogy ezzel politikai munkát végzünk. Mint ahogy politikai mun­ka az is, hogy sok helyen a földművesszövetkezeti és az állami kereskedelem, nem várva felsőbb utasí­tásra, keretre, öntevéke­nyen, a helyi lehetőségek nagyszerű felhasználásá­val olyan üzletet hozott létre — átalakítva, kor­szerűsítve a régit —, hogy azt a fővárosban sem kel­lene szégyellni. A ragyo­gó portálú, neonvilágítá- sú, új rendszerrel mű­ködő boltok egyszerre el­tüntetik a város és falu közötti ilyesfajta különb­séget, nem szólva arról, hogy ma már a legtöbb he­lyen mindent megkap még a legigényesebb vevő is, nem kell a fővárosba utaznia bevásárolni. K ácott több száz fiatal vesz részt a városi tanács által kiírt pályáza­ton, amelynek címe: ho­gyan tehetjük szebbé vá­rosunkat? A jelentkezők nagy száma mindennél jobban bizonyítja azt is, hogy a sokat emlegetett „rendetlen” fiatalok szere­tik városukat, községüket, számítani lehet rájuk, csak bízni kell bennük, feladatokat kell adni ne­kik. Mind több községben in­dul tisztasági verseny a „tiszta udvar — rendes ház” mozgalom kereté­ben, s a verseny hatására semmi sem jellemző job­ban, mint az, hogy a köz­ségekben egyik napról a ■másikra kertek százai lep­ték el a házak elejét, az, hogy a gazdasági udva­rokban a sok liacat, lom eltűnt, helyettük rend van, ami nemcsak a gaz­dának haszon, hanem — ahogy ezt az egyik köz­ség tanácselnöke „tömö­ren” megfogalmazta — „a községnek is más pofája van”. Széppé, tisztává tenni környezetünket, lakóhe­lyünket, magunkat becsül­jük meg ezzel. Persze, akadnak itt-ott ellenlába­sok, akik szerint: ha ed­dig jó volt, akkor ezután is jó lesz. De vajon nem téríti ezeket jobb belátás­ra az, hogy a környékü­kön mindenki szépít, cse­lekszik, csak éppen náluk rendetlen, piszkos minden? Nagy részüket minden bi­zonnyal. Akiket ez sem, azok számára pedig a leg­több helyen ott van c, Utr.. nácsi rendelet, amely sza­bálysértésnek minősíti a szemetelést, a tisztaság ve­szélyeztetését, s megbün­teti azokat, akik például az utcára szórják a kony­hai szemetet, mert: az ut­ca senkié! Nos, a szabály- sértésért kiszabott pénz- büntetés megérteti — ha a szép szó nem tudta —, hogy az utca nem senkié, hanem mindenkié, s aki a többség ellen akar tenni, az a többség akaratával találja szemben magát. m polgárjogot kapott SÍ rend és tisztaság nap­ról napra több és több hí­vet szerez magának. S a hívek munkálkodásának eredményeként új ruhát kapnak városaink, fal- vaink, virágos kertté vál­nak a valaha gazos, poros utcák. M. O. ANYA ES LE ANY A Szputnyik-modell is látható lesz majd a Budapesti Ipari Vásár szovjet pavilonjában (MTI-íoto — Kácsor László felv.) Anya és leánya. Itt ülnek velem szemben az igazgatói iroda kerek asztalánál. Papí­ron mindössze húszegynéhány év választja el őket egymás­tól. A valóságban ennél sok­kal több. Olyan sok, hogy időben ki sem fejezhető. Az anya Tóth Györgyné orsózónő a Váci Bélésárugyárban. Ami­kor gyermekkoráról beszél, úgy tűnik, mintha valami na­gyon is reális szegénységben gyökerező, szomorú mesét mondana. Apja papucskészi- tö kisiparos volt, vagy ahogy errefelé mondták: ma- muszos. Két jókora l ' ">tü volt a szerszáma, s fonal a nyersanyag. A kötött mamu- szokat maga hordta a vásár­ra, heti piacokra, akár esett, akár fújt. Mégis szűkös ke­nyér jutott belőle a tíz gye­reknek! Pedig alig hogy fel­cseperedtek, 6—7 esztendős korukban már segítettek ap­juknak. Tóthné volt a legkisebb, a tizedik. Ö már csak a gom- % bolyítás tudományáig jutott % el, a mamusz-kötésig soha: í hétéves korában meghalt az £ édesapja. A nagyobb testvé- í rek még egy évig próbáltak dacolni a sorssal, aztán bead­ták az ipart. S a gyerekek — ahányan voltak, annyifelé szé- ledtek. Mint a mesében ... Kilencéves korában rá is sor került: pesztonka lett egy helybeli iparoscsaládnál. Ami­kor még maga is játszani sze­retett volna, játékszere lett az elkényeztetett egyetlenkének. Később sem javult a sorsa. Férjhezmenéséig mindig má­soknál szolgált. S amikor a maga gazdasszonya lehetett volna, a férje elhagyta. Egyik gyermeke pici volt, a másikat szíve alatt hordta. De sokszor eltűnődött nyo­morúságos, mihaszna kis éle­tén! De szívesen befejezte vol­na! Élnie kellett. A gyerme­keiért ... A Bélésárugy árba jött dol­gozni. Néha maga sem értette, miből eltek. Kisebbik gyer­mekét anyósa vette magához, neki „csak” a nagyobbikat. meg az édesanyját kellett el­tartania. Egy dolgos, küzdelmes élet van mögötte, s a legtöbb, amit elért: a szerényen berende­zett szoba-konyha. Az egyet­len fényűzés benne — a tisz­taság. A lánya Etelka, idén lesz 21 éves. A gyerekkori nélkülözésekre nem emlékszik: annyit tud róluk, amennyit anyja elmesélt. Az élete tulajdonképpen egysze­rű. Nem történt vele semmi különös, úgy élt, ahogy a többi fiatal. Nyolc osztály után a gyár, munka után pi­henés és szórakozás. Öt év­vel. ezelőtt került ide szövő­tanulónak. Néhány hónap múlva már teljesítménybér­ben dolgozott Átlagosan 1200 forintot visz haza a boríték­ban havonta Fillérig oda­adja édesanyjának, aztán közösen eldöntik, hogy mit vegyenek belőle — neki. Ebé­delni a gyárban szoktak, kosztpénz csak reggelire-va- csorára kell. Szórakozni? Hogyne, azt is szokott. Vasárnaponként táncolni jár, rendszerint szoknya-blúzban, vagy vala­melyik szép szövetruhájában. Ha bálba megy, a taft kisesté- lyit veszi fel. A szombat es­te a mozielőadásoké, hétköz­ben pedig televíziót szokott nézni a szomszédéknál. De ha éppen úgy adódik, hogy nincs semmi programja, ak­kor sem unatkozik: a horgo­lás hasznos időtöltés. Néhány szép terítő, vitrincsipke so­rakozik a szekrény polcán. Jó lesz a kelengyéjéhez ... Mert két évvel ezelőtt azt is gyűjteni kezdte. Az ágy­nemű már megvan, törülkö­zők, konyharuhák dolgában sem jönne egykönnyen zavar­ba. Vőlegény? Nem, még nincs. De nem is sürgős. Előbb megcsináltatja a kony­habútort, már ki is nézett egy 4500 forintosat a helybeli ktsz-ben, párt azután is ráér választani magának. Erről ugyan nem esett szó, de abban biztos vagyok: az sem lesz nehéz. Hiszen szép arcú, magas, csinos kislány, s dolgos, takarékos is. Ö már nem lesz a mások szolgája, mint anyja volt huszonegy éves koráig. Neki nem lesz­nek kenyérgond iái. mint min­den ősének, mióta a világ világ. Papíron húszegynéhány esz­tendő választja el az édes­anyjától. A valóságban — egy jobb. emberibb társadalmi rend. Nyíri Éva Mit láthatunk a BIV román pavilonjában A román nagykövetség sajtótájékoztatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents