Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

«ST MECí kJCírlap I960. MÁJUS 18. SZERDA Nemcsak ők vizsgáznak .4 szakszervezetek kul­turális tevékenységéről tájé­koztatta a napokban az új­ságírókat Bugór Jánosné, a SZOT titkára. Igaz. összefoglaló tájékoz­tató nélkül sem volt ismeret­len előttünk (s most nem csupán az újságírókra, ha­nem a 2 millió 200 ezres szak- szervezeti tagságra gondolok elsősorban) a szakszerveze­tek sok irányú tömegmozgal­ma, de most, Bugár Jánosné beszámolója után határozott körvonalakat kapott ez a mozgalom — a számok tük­rében is. Megduplázódott például az idén a szakszervezetek által szervezett és irányított esti iskolák hallgatóinak száma: míg taváig 58 ezer dolgozó járt az esti általános és kö­zépiskolákba, az idén 115 ezer. Érdemes megjegyezni, hogy a beiratkozottak negy­ven százaléka nő, ami termé­szetesen nem véletlen, hi­szen ezeket az iskolákat olyan dolgozó szakemberek számára tervezték, akik anyagi és egyéb okok miatt nem végezhették el annakide­jén az általános iskola maga­sabb osztályait, vagy nem juthattak középiskolába, mert Horthyétk azt ,,nem az ő számukra találták ki”. A nők számára különösen sok a pótolnivaló. Ott voltak ők is a százezrek között, akik nem fejezhették be még az elemi iskolát sem, mert kel­lett a pénz, gyerek fővel dol­gozni mentek. Ugyanakkor jól ismertek a nők egyenjogúsí­tása előtti jelszavak — mint például ,,a nő maradjon a főzőkanál mellett” —, ame­lyek jól tükrözték ezt a szel­lemet. Ezek hatására érez­hető volt még az eltelt sza­bad másfél évtized alatt is, a megváltozott viszonyok, kö­zött is, de egyre szórványo­sabban. Ez a mostani negy­ven százalék női hallgató azért is fontos, mert arról beszél, hogy a diákkorból ki­nőtt generáció asszonyai fel­tűnő érdeklődéssel, tömeg- miietekben igénylik most már nemcsak a háztartások­ban mindinkább természe­tes mosógépet, hanem a szel­lemi javak rájuk eső részét is. E tekintetben nagy sze. fepe volt és van a szakszer­vezeteknek, amelyek az eSti iskolák szervezésével me­gyénkben is elérték az or­szágos szintet. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának hároméves kulturális prog­ramjában kitűzött cél, hogy „a termelő munkában lévők végezzék el legalább a Vili. általános iskolát és számol­ják fel az analfabétizmus itt- ott még mutatkozz jeleit”. Ennek a programnak a meg­valósítása a legjobb úton há­lád. Sőt. Pest megyében két­szer annyian tanulnak az es­ti általános iskolákban, mint tavaly. Az 1368 ..pótló” ál­talános iskolás többsége. 935 tanuló: munkás. Az esti kö­zépiskolákban és egyeteme­ken, főiskolákon valamivel kevesebb a munkások ará­nya, általában az „öreg diá­kok” fele munkás. A 673 gimnazistából 267, a 475 tech­nikumi hallgatóból 296 és a 496 eg3'etemistából 227. A tapasztalat azt mutatta az elmúlt években, hogy a beiratkozás könnyen ment, a reális meggondolások hatá­sára „elszántan” bekopogtat­tak az érdekeltek az iskola­ajtón, el is járogattak, de az­tán sokan elmaradoztak. Az idén — megyénkben is — ör­vendetesen csökkent a dolgo­zó^ esti iskoláin a lemorzso­lódás. Ez annál is inkább ör­vendetes, mert jól tudja, aki próbálta, milyen hatalmas erőfeszítéssel jár munka után, családi gondokkal a ta­nulás. Mégis megduplázódott a hallgatók száma és csök­kent a lemorzsolódás! Ha en­nek okait keressük, természe­tesen elmondhatjuk, hogy sze­repel itt a jól felfogott anyagi érdek, hiszen ma már (az érettségizett szakmunkások sokasága mellett) nehezebben állja meg helyét, aki lemarad a korszerű szakismeretek el­sajátításával. az általános mű­veltséggel. Nehezen léphet előre, aki nem tart lépést. Természetes az az igény is, hogy az űrhajók korában nem boldogulhat valaki a három vagy négy évtizeddel ezelőtt beidegzett szimpla egyszeregy­gyei. Tágult a világ,, nőttek az igények, s ami a legfonto­sabb (mert enélkül hiába nő­nének), korlátlanok a lehető­ségek. Igen, a lehetőségek. Járhat akárki esti általános Iskolába, járhat — ha ráter­mett — esti gimnáziumba, technikumba, egyetemre, de a hallgató, , rátermettsége és jó szándéka mellett szükség van még valamire, az eredményes tanulás egy nagyon fontos kellékére: az üzem, vállalat, intézmény állandó és gondos segítségére, különösen a ma­gasabb fokú iskolák hallgatói számára. Kell, hogy ismerjék az üzemi szakszervezeti bi­zottságok saját „öreg” diák­jaik gondjait, s ahol lehet, könnyítsék ezeket megfelelő beosztással addig is, amíg a várható (és nagyon várt) egyetemi reform időkedvez­ményt is biztosít majd szá­mukra. Arra van szükség, hogy az üzemek tekintsék az ottani munka szerves részének a ' Idegenvezetői tanfolyam Szentendrén I Május 20-án kezdődik Szentendrén az idegenvezetői tanfolyam, harminc hallgató részvételével. A haLlgatók I többsége két-három idegen j nyelvet is beszél. Az első elő- | adást Kolacsek Andlcás, a | Közgazdaságtudományi Egye- 1 tem adjunktusa tartja az ide- i genforgalom általános kérdé­seiről, utána Soproni Sándor, a szentendrei múzeum igaz­gatója Szentendre és Visegrád műemlékeit ismerteti, A tan­folyam hallgatói 14 előadást hallgatnak meg, végül vizsgát tesznek és állami idegenveze­tői bizonyítványt »kapnak. tanulást, s akkor meg is ta­lálják a segítés sokféle mód­ját, mint például a Dunakeszi Járműjavítóban, a Budakalá­szi Textilművekben vagy a Pomázi Posztógyárban, ahol a legkisebb a lemorzsolódás és legmagasabb az „öreg iskolá­sok’ ’száma is. A velük való foglalkozás nagy felelősség, de az egész társadalom által igényelt fon­tos kötelesség is, mert nem közömbös, hányán és milyen eredménnyel jutnak el a tan­év elején beiratkozottak kö­zül a záróvizsgáig. És nemcsak ők vizsgáznak... (K. K.) BARÁTI SEGÍTSÉG A Pest megyei Petőfi Színpad főrendezője, Földeák Ró­bert és Ág Éva színésznő vállalták, hogy a tápiószent- mártoni színjátszó csoportot patronálják. E baráti meg­állapodás keretében Dihovicsnij: Nászutazás című há- romfelvonásos zenés vígjátékának utolsó próbáit irá­nyítják. KÖNYVESPOLC •>>>XVXXXNXXX>X>XXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXVVXX\.VVXXVXXX-\X Ny. Verhovszkaja: Ifjú Volga riuj UjjvJA. A v VZAJ VIA J C1 iv,o jellemű emberek, akik a vizek zord, de mindennél szebb vi­lágában megszokták a kevés beszédet, a 'határozott, gyors cselekvést. A külső mögött a hajósok szíve is olyan, mint a többi emberé. Meleg, érző emberi szív, amelyben helyet kap az ember érzelmi életé­nek legdúsabb skálája is. A szovjet írónő regényének a hajósélet ilyen oldala a témá­ja. Egy gyönyörű, a szépséges Volgán kibontakozó szerelem, amelynek útjában azonban ezernyi akadály áll. S még egy: annak megmutatása, ho­gyan feszíti szét a társadalom fejlődése azokat a családi ke­reteket, amelyeket az egyik fél hajthatatlansága, maradi- sága elviselhetetlenné tesz, s mely így nem kedves, meg­nyugvást adó érzés forrása, hanem örökös nyugtalanságé, idegességé. Az írónő sóik szereplőt moz­gat könyve cselekményében. így éri el, hogy nemcsak egy esetet képes ábrázolni, hanem egy eseten keresztül bonyo­lult, s nagyon sokrétű tár­sadalmi problémákat, embe­rek fejlődését, kínlódásait azt, amikor szinte újjászülik magukat, más emberré, job­bá lesznek. Vannak persze olyanok is — s ezeket is hűen, őszintén mutatja be az írónő — akik képtelenek erre, akik maguk tehetnek csak arról, hogy a fejlődés, az előbbre- haladás félresodorja őket. Az egész ábrázolása tehát nem könnyű dolog. S bár a könyv nem tudja teljes egé­szében valóra váltani ezeket a terveket, a szándék nagy ré­szét mégis sikerült megvaló­sítani. Így az olvasó a mai szovjet élet itt-ott hézagos, de mégis összefüggő kereszt- metszetét kapja, hiszen a Volga oly nagy, hajósai oly sok helyre eljutnak, oly sok emberrel beszélnek. (Európa Könyvkiadó.) WolfgangfKoeppen: Halál Rómában lizmus hódító, tömegtévesztő, aljas világa sűrűsödik össze. Amikor Nyugat-Németor- szágban egymás után adnak találkozót a volt SS-legények, s hétpróbás náci tábornokok tartanak revansra uszító szó­noklatokat, mindennél aktuá­lisabb Koeppen könyve. Mert leplezetlenül, szinte minden kommentár nélkül mutat be — mintha mikroszkóp alatt lenne — egy ilyen fasisztát, akinek tettei, gondolatai ma­gukért beszélnek. Koeppen nem dolgozik hatásvadászó eszközökkel. Elve — amint erre könyve módszereiből kö­vetkeztetni lehet — az, hogy a tények önmagukért beszélnek. S ennek igazát mi­sem bizonyítja jobban, mint a könyv feszültsége, izgalmas- sága. s az az elmélyült, mű­vészi ábrázolásmód, amely méltán szerez elismerést a magyar olvasók előtt az ed­dig ismeretlen Írónak. (Euró­pa Könyvkiadó.) Járási tűzoltóverseny Szigeti!jfalun Vasárnap rendezték nagy érdeklődés mellett Szigetúj­falun a ráckevei járás tűz­oltóversenyét. Huszonnyolc csapat mérte össze tudását, hogy eldöntsék, kik a legjob­bak. Az önkéntes tűzoltótes­tületek lelkes munkával ké­szültek erre a napra, ami az .eredményekben is tükröződik. Kocsifecskendő-szerelésben Dömsöd férfi csapata nyerte az első díjat, az 1200 forintos takarékbetétkönyvet. A 400-as kismotorfecskenöő-szerelésben is a dömsödieké lett a pálma. A Dózsa Termelőszövetkezet csapata 900 forintos takarék- betétkönyvet nyert. A fiú úttörőcsapatok kö­zött kocsifecskendő-szerelés­ben a szigetcsépiek szerepel­tek a legjobban. Jutalmuk egy 1000 forintos betétkönyv. A lányok között a dömsö- diek voltak a legügyesebbek. Ők is pénzjutalmat kaptak. A dunaharasztiak a mozdony- fecskendő-szerelésben jártak az élen. A járási verseny után to­vább folynak a készülődések a június 26-án rendezendő megyei tűzoltóversenyre. Elő­reláthatólag Dömsödön tart­ják, ahol a megye legjobbjai mutathatják be felkészültsé­güket, tudásukat. Bíró Gábor levelező, Ráckeve Tizenöt esztendeje múlt, hogy a fasiszta fenevad utol­sót rúgott, s kimúlt barlang­jában. Kimúlt? Ezzel foglal­kozik Koeppen, a magyar ol­vasóközönség előtt még isme­retlen nyugatnémet író köny­ve, a Halál Rómában. Lélektani regény. Ezzel le­helne legtalálóbban jellemez­ni a könyvet, s ebben is a jók közül való. Koeppen birto­kosa az írói fegyvereknek, a feszültség megteremtésének, a mélyrenyúló elemzésnek, a lé­lel;, s agy legrejtettebb zugai megmutatásának is. Könyve éppen ezért lebilincselő mun- ka, bár cselekménye kevés. Egy náci tábornok ámokfutá­sa, s végül megérdemelt halá­la — lényegéhen ennyi a liönyv cselekménye. Mégis: Judejahn, a könyv főszerep­lője nem egy náci tábornok, hanem a náci tábornok, a fa­sizmus megtestesítője, akinek szavaiban, cselekedeteiben egy egész világ, a nemzeti szocia­— Gyerekek, fiam szüle­tett! — Tudjuk, már telefonál­unk a szülőotthonba ... Az olajos munkaruhába öl­tözött fiatalemberek kezet szorítottak Vitalijjal, átölel­ték, vállon veregették, kikér- iezték, mennyivel született i kisfiú, milyen nevet akar­nak adni neki. Vitalij alig tu­dott szólni, csak mosolygott. Közben a műhely Kom- szomol-bizottságának tagjai röpgyűlést tartottak. Tulaj­donképpen nem is volt ez gyűlés. Egyszerűen leültek és elbeszélgettek arról, hogy sok Komszomol-tag megnő­sült, férjhezment, sokuknak gyermekük született. Most is itt van ez a Vitalij. akinek ma reggelre született meg a kisfia. Jó lenne valami új Komszomol-hagyományt út­nak indítani — megünnepel­ni az új emberke születé­sét. — A következőképpen gon­dolom — jelentette ki Le­nya Travkin Komszomol- szervezö. — Az a részleg, amelyben Vitalij dolgozik, a kommunista munka részlegé­nek címéért küzd. Ugyan­ilyen versenyben van Zó- jáék műhelye is. Fiuk szü­letését tehát különösen szé­pen meg kell ünnepelni. Mindjárt akciótervet is ké­szítettek, egy maximális és egy minimális programot. A maximális programban feladatul tűzték ki, hogy a legifjabb Szokolovot igazi szovjet emberré kell nevelni. A minimum-terv a közelebbi jövő kérdéseit ölelte fel: pla­kátot kell kitenni a műhely­be, ajándékokat kell vásá­rolni és segíteni kell a szü­lőknek a gyermek nevének kiválasztásában. Hosszas vita után mind­nyájan elfogadták Edik Tyep- rugov ajánlatát: — A gyerek valóságos kis vasgyúró: négy és fél kiló­val született. Tehát valami hősi nevet kell választani szá­mára, — Talán Oleg? — Ez jó lesz! — Edik mind­járt felugrott a székre és han­gosan szavalni kezdett: „Neki- gyűrkőzik a hős Oleg ■ ■ ■” Vitalijnak is tetszett a név. Ebben is maradtak: Olegnek fogják nevezni a kisfiút. Másnap reggel a Sarló és Kalapács-gyár lemezhengerlő műhelyében megjelent egy „villám-plakát”: ■ „Részlegünknél újabb örven­detes esemény történt: Szoko- lovnak fia született.” Következő nap a részleg dol­gozói együtt indultak ajándé­kokat vásárolni. Lenya Krau­csenkov egyre azon erőskö- dött, hogy az biztosan műsze­rész lesz, tehát... fémépitő- szekrényt kell vásárolni neki. Luszja Hoh azonban — ta­pasztalt asszonyhoz illően — megmagyarázta nekik, hogy az újszülöttnek elsősorban pelenkát kell vásárolni, mégha műszerész lesz is később be­lőle. Mi minden volt ott. a Gyer­mekvilág áruház polcain! Ide- oda futkosott a tekintetük. Az egyik sarokban ötletes, össze­hajtható gyermekszékeket pil­lantottak meg. — Vegyük meg! — A bizott­ság tagja mindannyian egyet­értettek ebben a kérdésben. — Ez kell nekünk! Azután vettek még egy fe­hér. zománcozott gyermek- fürdőkádat, labdát és... egy nagy darab viaszosvásznat. Hát igen. ez is elsőrendű fon­tosságú cikk. Elhatározták, hogy később adjál; át az aján­dékokat. amikor már Zója is otthon lesz. Pár nap múlva Zóját ki­írták a kórházból. Mielőtt hazaért, a brigád tagjai ott­hon mindent előkészítettek fogadására, még virágot is vettek, pedig nagy hideg volt. A lemezhengerlők kezdemé­nyezését az ellenőrző-mérő­műszerek műhelyében dolgozó Azon az éjszakán Vitalij mindenkit irigyelt, akinek ott­hon telefonja van. Milyen boldog emberek! Bármikor felvehetik a hallgatót és oda telefonálhatnak, ahová akar­nak. Ű viszont már hatod­szor szalad le az utcai fülké­be. Hatodszor tárcsázza ugyan­azt a számot és kérdezi izga­lomtól remegő hangon: — Mi van Zója Szokolová- val? És mindig ugyanaz a vá­lasz; — Még nincs semmi Újság­Reggel felé, amikor a fel­váltott két rubelből mindösz- sze egy 15 kopejkás érméje maradt, Vitalij még egyszer leszaladt a fülkébe. Már min­den reményt elveszített, ami­kor a vonal túlsó ^oldalán egy kedves hang egyszerre így vá­laszolt: — Gratulálunk, fia született! Fiú! Vitalij örömtől ra­gyogva nézett szét maga kö­rül és reszkető kézzel akasz­totta helyére a hallgatót. Nagy dolog ez! Mennyiszer beszél­gettek Zójával arról, hogy fiút szeretnének. Fekete hajú, bogárszemű fiúcskát. .. Kivel ossza meg az örömét, kivel közölje az újságot? Termé­szetesen gyári barátaival! Va­lósággal futva igyekezett a gyárba, az udvaron átugrott néhány ládát, a, kezét lóbálta és a boldogságtól szinte el­fulladva. valósággal beesett a műhelybe: C. Fayein: Egy francia orvosnő Jemenben A Világjárók sorozat új köteteként fenti címmel vehe­ti kézbe az olvasó egy felvi­lágosodott, haladó gondolko­dású francia orvosnő könyvét a Közel-Kelet egyik titokza­tos, máig is zárkózottan élő országáról, s annak népéről. Jemen alig néhány esztende­je kezdte csak el járni a civi­lizáció útját, addig a közép­kor uralkodott az országban. Ahhoz azonban eléggé meg­fontolt volt az ország, hogy ne a kapitalista világ által terjesztett „civilizációt”, azaz a gyarmatosítást, a nép le­igázását válassza, hanem a maga útját járja, megőrizze nemzeti önállóságát. Idegeneket nem szívesen látnak az országban. Fayein doktornő 1950-ben utazott Je­menbe, s mintegy másfél esztendőt töltött ott. Ez a másfél esztendő tapasztala­tokban, ismeretekben gazdag volt, hiszen nem vendégként, hanem orvosként volt ott, s így bejuthatott a hercegek, a néptől teljes elzárkózásban élők világába is, megfigyel­hette az évszázados szokáso­kat, bepillanthatott a féltve őrzött háremek titkaiba is, s közben látta az egyszerű em­berek nehéz életét. Amikor másfél év után visszatért hazájába, véletle­nül meglátott egy riportpályá­zatra tett hirdetést. Pályá­zott — s megnyerte. így ke­rekedett másfél esztendő él­ményeiből a könyv, s így is­merkedhet meg a magyar olvasó is ezzel a távoli or­szággal. Ma, amikor Afrika ébred, amikor Afrika népei egymás után vívják ki füg­getlenségüket, s lépnek a nemzeti önállóság útjára nagyon aktuális olvasmány ez a könyv Fayein doktornő persze nem marxista, így szemléletének megvannak a maga korlátái, nem mindia képes felismerni a társadalom gazdasági és politikai mozgató rugóit, de hű a tényékhez, s azokat tárgyilagosan ítéli meg. Mindez biztosíték arra — a rendkívül érdekes, olvasmá­nyos téma mellett —. hogy a könyv keresett, sikeres mű legyen. (Gondolat Kiadó.) — in — lányok — Zója munkatársnői — is támogatták. Hosszas töp­rengés után egy nagy csokor mimózát vásároltak ... Végül elérkezett az ünne­pélyes perc. Vitalij óvatosan és kissé ügyetlenül átvette az ápolónőtől a meleg, puha ta­karóba csavart kisfiút. Zója boldogan mosolygott. Viktor Gadiseb elővette a harmonikát és vidám dalra zendített. Zenés kísérettel, nótaszóval vonultak hazafelé. — Pontosan egy évvel ez­előtt — emelkedett szólásra elsőnek Pavel Sztyepanov, a Komszomol-bizottság titkára — ugyanígy, ünnepi asztal mellett ültük meg Zója és Vitalij komszomolista-esküvő- jét. Most pedig fiuk születése allcalmából gyűltünk össze. Azt kívánjuk, hogy a kis Oleg boldog és egészséges ember legyen! A kisfiú békésen aludt, nem is sejtette, hogy ő az ünnep­ség központja. ...Jó kezdeményezést indí­tott el a moszkvai Sarló és Kalapács-gyár lemezhengerlő műhelye. A gyermek szüle­tése ugyanis nem kevésbé fon­tos esemény a fiatalok életé­ben. mint a házasság, tehát, ezt is új módon, komszomo- lista módon kell megünnepel­ni. J. Muskina VITALIJNAK FIA SZÜLETETT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents