Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

MST megyei I960. MÄJUS 17. KEDD Művelődő falu, éneklő asszonyok Esteledik. Csendesek, ki­haltak az utak. Csak elvétve látni egy-két siető embert. A kultúrotthon felől vidám dal­lamot hoz felénk a szél. S amint közeledünk, a nyugal­mas kép egyre élénkebb lesz. Megszokott látvány ez Tápió- szentmártonban. Minden este benépesedik az alig három éve épített kultúrház. Az iro­dában Várallyai Béla kuitúr- igazgató az éves tervet mutat­ja, s a naplót a megvalósult tervekkel. — Mezőgazdasági, politi­kai, technikai, egészség- ügyi, földrajzi, irodalmi, ze­netörténeti előadások — ol­vasom a kockás füzetben. S a címszavak mellett a hallga­tók létszáma. Egy sincs két­száz alatt. De egy-egy különö­sen érdekes előadásnak négy­ötszáz részvevője is volt. Az el­múlt félévben a hatvanöt is­meretterjesztő előadáson tizen- háromezerhatszázan jelentek meg. Nyolc állandó szakkör mű­ködik, többek között techni­kai, mezőgazdasági báb és mé­hész szakkör. A színjátszó szakkörben például mozgás­művészetet, színpadtechnikát tanulnak, megvitatják a közö­sen látott színdarabokat, tele­víziós játékokat. Jövőre orosz és német nyelvtanfolyamokat is szerveznek és újra megkezdi működését a népfőiskola. A közös munkában eltöltött na­pok után esténként mintha ha­zamennének, olyan örömmel, kedvvel jönnek a szentmárto- niak kultúrházunkba. Nem is csoda! Barátságos épület, vál­tozatos, színes program várja őket. — Hetente szabad klubna­pot rendezünk, ahol mindenki azzal szórakozik, amivel akar. Hangszerek, televízió, lemez­játszó, folyóiratok, könyvek között válogathatnak. — S milyen a kultúrotthon egy hétköznapja? Például mit csinálnak ma este? — És a tagok? Sok rábe­szélés kellett, nehéz volt megalakítani a kórust? Erre ők válaszolnak. Egy­öntetűen. Azzal, hogy nagyon szeretnek énekelni. — Ha naponta lenne próba, A valasz : az egyik termet a méhészek vették birtokukba. A mikroszkópra hajolva a 65 éves Veizling János bácsi dik­tálja a vizsgálatok eredmé­nyeit. Másutt a fotókör tagjai a nagyítás mesterségét tanul­ják. Az előadóteremben isme­retterjesztő kisfilmet vetíte­nek a burgonya kártevőiről. A színpadon főpróbát tartanak a táncosok: az ajkai leánytáncot járják. _ — A zenekarba még csak el­járnak a fiúk, de táncolni már nem szeretnek. Kénytele­nek vagyunk csak lánytánco­kat tanulni — panaszkodik a tizennyolc éves Varga Erzsi, a vezető táncos. — Ha sikerül is behozni őket, egyszer-kétszer eljönnek, aztán elmaradnak. Most újra elhatároztuk... Bí­zunk abban, hogy végre sike­rül. (őszintén szólva nem ér­tem a szentmártoni fiúkat. Ennyi csinos lányt rég láttam együtt, mint a tánckarban.) — Míg itt voltak a katonák, sokat táncoltunk együtt.., — El is vitték a lányokat \ — replikázik rá nővére, Teri, j aki huszonhárom évével alapi- ; tó tagnak számít. — Emlékez-' tek Benlkovics Piri esküvőjére?; Az egész kultúrcsoport ott j volt. És Pőre, azaz Bodó Já- \ nosné, ők is itt ismerkedtek' meg. í — Csak az a baj, ha vala- \ melyikük menyasszony lesz í vagy férjhez megy, megszűnt: létezni a kultúrház számára. —: Ez Várallyai Béla sok éves ta-i pasztalata. — Egy-két év múl- i va aztán újból visszajönnek, i de akkor már többnyire csakj a színjátszó csoportba. A próba jói sikerült, mára be is fejezték, de a legtöbb­jük még marad. Mindjárt hét óra, kezdődik az énekkari próba. Februárban alakult a szentmártoniak női kórusa, s már három önálló, egész es­tét betöltő műsoruk van. Vár­allyai Béla a vezetője, értelmi szerzője ennek is. — Volt már több alkalmi énekkarunk, egy-egy ünne­pélyre, eseményre, de aztán széthullott. A női kar most állandó jelleggel alakult. Mű­sorunkon népdalok szerepel­nek Kodály Zoltán és Lajta László gyűjtéséből. Mozgalmi és szovjet dalokat is tanu­lunk. Veizling János bácsi, a mé­hész szakkör „veteránja’*. akkor is szívesen jönnénk — mondja Gizi néni, Krojcsovics Károlyné olyan lelkesedéssel, hogy érezni: a szívéből fakadt ez a mondat. — Tervek? — Szeretném, ha őszre már kottából énekelnénk — vála­szolt a kultúrotthon igazga­tója. — A próbákat összeköt­jük zeneelméleti oktatással is. Sajnos, itt is az a probléma, mint a táncosoknál. Ezért az asszonyok elhatározták, hogy megnyerik férjüket a kórus számára, fis még egy. Nem énekkari terv ugyan, de meg­lepetés a kórus tagjainak. Si­keres szerepléseikért, jó mun­kájukért jutalomkirándulásra megyünk a Mátrába. — Mi a kedvenc számuk? Címek röpködnek, egy ki­csit vitatkoznak, aztán fel­csendül ajkukon a Moszkvai parti esték lágy dallama: „Most is szeretem, most is ke­resem azt a moszkvai szőke lányt”. Nezein az éneklő asszonyo­kat. Ötvenen lehetnek. Nem sok fiatal van köztük. Majd mind családanya. Munkáju­kat, gyermekeiket hagyják otthon és eljönnek énekelni. Jönnek rendszeresen a heti két próbára és szereplésekre. Énekelnek a maguk kedvére, mások gyönyörűségére. Aztán a munkásőr-indulóra zendítenek. Pattogó ritmusa egészen az állomásig elkísér. A buszmegállónál a vezető csendet int. Hallgassák csak: énekelnek a szentmártoni asz- szonyok! Kádár Márta .Könyvtárosok értekezlete Hétfőn délelőtt a megyei tanács épületében értekezletre gyűltek össze a megye könyv­tárosai. Megtárgyalták a könyvtárak tanácsosításának eddigi tapasztalatait. Az ed­digi értekezletektől eltérően nem a megyei tanács vezetője értékelte a végzett munkát, hanem Hídvégi elvtárs, a gö­döllői járási könyvtár veze­tője számolt be — bevezető­ként — az eddigi tapasztala­tokról. Járásukban tizenegy községben adták át a községi könyvtárakat a helyi tanácsok kezelésébe. Hogy ez milyen változást jelent, azt számok­kal illusztrálta. Nem érte kár a korai burgonyákat Teljes a lombozat, megkezdődött a gumóképződés Május végén piacra kerül az újburgonya Országosan mintegy 30 000 holdon termesztenek az idén új burgonyát, vagyis 3000—4000 holddal nagyobb területen, mint a megelőző években. Az ellátás biztonsága érdekében a kereskedelmi szervek — az idén először — 7000 holdnyi területre értékesítési szerző­dést kötöttek a termelőszövet­kezetekkel. A terméskilátások eddig igen kedvezőek. Mint a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési igazgatósá­gán közölték, a korai burgo­nyákban az utófagyok nem okoztak számottevő kárt, s az átmeneti, hűvös időjárás után most rohamos' fejlődés­nek indultak. A legtöbb he­lyen már kialakultak a bur­gonyabokrok, a töltögetést megkezdték. A teljesen kifej­lett lombozat azt mutatja, hogy a gumóképződés meg­indult. A jelek szerint május 25—28 körül megjelenik a piacon az idei újburgonya, jú­nius első hetében pedig már nagyobb tételekben is a fo­gyasztó közönség rendelkezé­sére áll. Harmincötezer vagon cukor gyártását tervezik az idén Az Élelmezésügyi Minisz­térium cukoripari igazgató­ságán kapott tájékoztatás sze­rint az ország 11 cukorgyárá­ban az idén 35 000 vagon cukor gyártását tervezik. Ta­valy 28 900 vagon volt a terv, ATTRAKCIÓ? Ha őszinték akarunk lenni, a Fővárosi Nagycirkusz májusi műsorának híre nagyobb volt, mint maga a produkció. Az — sajnos — nem több az átlag­műsoroknál, annak ellenére sem, hogy néhány valóban kiváló teljesítményt is láthat a közönség. Hogy miért? A műsor fénypontjaként a Hil- ler-görlöket hirdetik a plaká­tok szerte a városban és a cirkusz előtti transzparense­ken is. Ez a műsorszám pe­dig szinte semmit nem nyújt. Táncművészetet legalábbis nem. S ez a baj. Ha pedig a néző az „attrakcióvá” kikiál­tott produkcióban csalódik, keserű szájízzel nézi végig a műsor többi számát is. Pedig akad közte olyan jól sikerült produkció, mint például Ro- boto csehszlovák művész tech­nikai „varázslata” vagy a 3 Hajnal modern akrobata­száma. Együtt azonban még­sem nyújtja azt, amit vár­tunk a Fővárosi Nagycirkusz májusi műsorától. de ezt lényegesen túlteljesítet­ték. Az idén a termelőkkel a tervezett 218 000 helyett 22 f 865 hold cukorrépa termelésé­re kötöttek szerződést. Ez 35 000 vagon cukor alap­anyaga. A szerződéskötések­ben lényeges változás, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának részesedése a ta­valyi 56 százalékról 91,1 szá­zalékra emelkedett. A tizenegy község tanácsa 33 000 forintot fordított eddig a könyvtárak rend- behozására. 23 000 forin­tot pedig új könyvek vá­sárlására — a községfej­lesztési alapból. Erre eddig nem volt példa A tanácsok tehát nem csupái állományilag vették át i könyvtárakat — mint eg; megoldandó feladattal többe —, de megértették ennek a: átvételnek a jelentőségét is hiszen a könyvtár jó rnunká jának az egész falu vesz hasznát. Hídvégi elvtárs beszámoló jában néhány életrevaló ötlet tel és javaslattal is élt. El­mondotta például: helyesnek tartaná, ha a községi könyv­tárosok két-három napot el- tölthetnének a járási könyv­tárban, hogy alaposabban megismerjék munkaterületü­ket. Helyes kezdeményezés­ként említette, hogy a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem könyvtárának dolgozói vállal­ták a dányi községi könyvtár patronálását. Ez a kezdeményezés való­ban életrevaló és hasznos, s szeretnénk, ha követők­re találna mihamarabb. A beszámolót számos érde­kes hozzászólás követte, ame­lyekben más járások könyv­tárosai számoltak be tapasz­talataikról. Középiskolások szellemi öttusaversenye Vasárnap a váci művelő­dési házban került sor a me­gye középiskolásainak szel­lemi öttusaversenyére. A nagy vetélkedésben kilenc iskola — nagykátai, nagy­kőrösi, váci, ócsai, ráckevei, aszódi és gödöllői gimná­zium, illetve a váci gépipari és a közgazdasági technikum — három-háromfős csapata mérte össze tudását. A csa­patok kiváló felkészülésére jellemző, hogy az első és a második, illetve a harmadik és a negyedik helyért a holt­verseny következtében újra meg kellett küzdeni. Vég­eredményben a nemes vetél­kedésből a váci gimnázium csapata került ki győztesen; Második a ráckevei, harma­dik a nagykőrösi, negyedik pedig az aszódi gimnázium csapata lett. Az érdekes já­tékot Láng József, a Ma­gyar Néphadsereg Színházá­nak színésze vezette. — A PEST MEGYEI Petőfi Színpad ma este a Vitézek és hősök című drá­mát, Dunakeszin, a Sport és szerelem című vígjátékot Rétságon, a Tamás bátya kunyhója című színművet pedig Diósdon mutatja be; Budapesttől Pekingig Sajtótájékoztató a KISZ niűvészkiildöttségének nyolchetes útjáról K. Kozmán román vendégművész lovasmutatványa „Milyen szén folyó a Duna. Milyen méltóságteljes a Jangce. S ahogyan mindkettő a tengerbe folyik. Ügy dobog együtt népeink szive.” A sanghaji ifjúsági palotá­ban írta ezt a verset az egyik kínai fiatal. Ebben a palotában ugyanis több száz fiatal jött össze és a helyszínen verse­nyeztek, ki írja a legszebb köl­teményt. A KISZ Központi Művészegyüttesének Koreában és Kínában járt küldöttsége is jelen volt a versenyen. Pillana­tok alatt számos szebbnél szebb verset kaptak kínai ba­rátaiktól. A KISZ művészegyüttesé­nek küldöttsége hazaérve, má­jus 16-án sajtótájékoztatón számolt be kínai, koreai útjá­ról, tapasztalatairól. Ahogy el-, mondották, a fent idézett ked­ves kis vers is kifejezte azt a barátságot, szívélyes vendéglá­tást, amit mind Kínában, mind Koreában és hazafelé jövet Irkutszkban élveztek. A művészegyüttes 12 napot töltött Koreában, öt hetet Kínában cs négy napot Irkutszkban. Az államok közötti kulturális csereegyezmény keretében in­dultak meghódítani a Távol- Keletet a magyar művészet számára. Utuk sikerrel járt. Mind a kínai, mind a koreai nép szívébe zárta a huszonki­lenc tagú delegációt. Nemcsak megszerette a rajkó zenekart, a tizenkét tagú tánccsoportot, a két szólóénekest, hanem sok éneküket, dalukat meg is tanulták, s néhány magyar táncot el is táncoltak. A KISZ-delegáció összesen harminchét előadást tartott, s mintegy 58 400 hallgató gyö­nyörködött művészetükben. Szerepeltek Phenjanban a Mo- rambó színházban, a hvantei kohónál, Nankingban. Hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére Kínában kínai— magyar hetet rendeztek és a magyar küldöttség ennek kere­tében is fellépett. Pekingben a népi gyűlés tagjainak két előadást tartottak. És szerepel­tek Tiencsinben, Sanghajban, Jancsoban s ki tudja hány népi kommunában, vidéki vá­rosban .. . A művészegyüttes látta a kí­nai május elsejét, sőt, szere­pelt is az egyik szabadtéri színpadon. Nyolc hét után teli emlé­kekkel, tengernyi tapaszta­latot összegyűjtve tértek haza Magyarországra, Mint mondották, nehéz sza­vakba foglalni, mi az, ami leg­jobban tetszett nekik, ami ki­fejezhetné nagy-nagy élményü­ket. Elmondották, hogy Phen- jan világvárossá növi ki ma­gát, pedig a háború alatt min­den négyzetméterére egy-egy bomba jutott, annyira elpusz­tították. Jártak a Tedon part­ján, ahol az egyetemista fiata­lok építették ki a partot. Egy­szer kirándultak és végié az út mentén az ifjúság társadalmi munkáját láthatták. Van egy jelképük: a Coliima. Ez egy le­gendabeli ló, amely hétmérfö!- des sebességgel száguld. így száguldanak az építésben, az életszínvonal emelésében a ko­reaiak. És a kínaiak. Az újítások, a technika fejlesztése náluk va­lóban tömegmozgalom. Min­denki részt vesz ötleteivel, ügyességével, tudásával ben­ne. A népi kommunákban, a gyárakban mindeniitt érez­ni a kínai nép őszinte lel­kesedését és felelősségét, hogy kivegye részét a szo­cialista építőmunkából. Nagy élményt jelentenek a magyarok számára a régi, ha­gyományos és a mai tárgyú opera- és operettelőadások. Sok művésszel kötöttek barát­ságot, ami nemcsak a szép ajándéktárgyakban nyilvánult meg, hanem elsősorban abban, ahogyan ápolják, mélyítik a kínai—. a koreai—magyar ba­rátságot. S. A. A szülői munkaközösség el­nökének levele kétségbeeset­ten hívott, hogy okvetlenül menjek le hozzájuk, mert amit K. F. és két társa tett, az szégyent hoz az egész is­kolára, s annak valamennyi diákjára. K. F. és két társa ugyanis: lopott. Nem gyerekes ártatlanság­gal, nem a valami megtetszett, s elemelem ösztönével, ha­nem megfontoltan, kiszámí­tottam S nem is akárkit lop­tak meg: B. GY-nek, a há­romtagú társaság egyik tagjá­nak szüleit. Pénzt loptak. Háromezer fo­rintot. — Te találtad ki? — Én — mondja K. F. és lehajtja a fejét. — Tudtad, mit teszel? Meghúzza a vállát. Majd kicsit cinikusan azt mondja: — Persze, hogy tudtam. ; — Mire kellett a pénz? | — Elkölteni, i — De mégis, mire ? : — Hát ami jön. Mozi, ez, az. Kik a felelősek? ! K F. volt az értelmi szerző. S Társa elmondta, hogy náluk a konyhakredencben tartják a pénzt, egy régi fémdobozban. S máris kész volt a terv. Be­törnek. Mert ha csak úgy emelnék el a pénzt, akkor azonnal kiderülne. így hát amikor B. GY. szülei moziban voltak, betörtek a lakásba, a szó legteljesebb értelmében betörtek. Felfeszítették a zárat, s így tovább. Amikor a szülők hazaértek, megrémülve vették észre a betörést. Azonnal szaladtak a rendőrségre, s örültek, amikor kiderült, hogy „csak” a há­romezer forintot, a televízióra félrerakott pénzt lopták el. Megindult a nyomozás, s fél nap alatt megvolt a tettes, B. GY. ugyanis annyira megijedt, hogy amikor azt kérdezték tőle, ő hol volt, míg szülei a moziban tartózkodtak, min­dent bevallott. — Volt máskor is baj a gyerekkel? — Nem, kérem, soha — mondja B. GY. apja. — Tudta, hogy kiknek a társaságába jár? — Nem. Sajnos, ezt nem kérdeztük tőle. — Tudták, hogy K. F. egész családja1 rossz hírű, bátyja je­lenleg is börtönben van? — Nem, nem tudtuk. Egy­szer vagy kétszer volt itt az a fiú, de hát annyiszor jöttek ide gyerekek. — Mennyi zsebpénz adott a fiának? — Heti ötven forintot. — Nem sok ez? — Harmadikos gimnazista... hát ugye... — Tudta, mire költi? — Nem. Hiszen azért az övé, hogy ne kelljen elszá­molnia vele. — Nem gondolja, hogy ki­csit lazán fogták a gyereket? Azért keveredett ilyen társa­ságba? A válasz egy tétova „lehet”. Amint az iskolában meg­tudom, B. GY. jó tanuló — volt. Mintegy három-négy hó­napja egymásután szekundá- zott be nem figyelt oda órá­kon álmos volt. s így tovább. Osztályfőnöké beszélt az any­jával. Az megígért mindent, de még annyit sem tett, hogy az apának szóljon. Pedig ak­kor még vissza lehetett volna tartani a fiút az italtól (mert erre kellett a pénz), a kártyá­tól (huszonegyeztek, „filléres alapon”) az éjjel tizenegykor való hazameneteltől. A szülők nemtörődömsége, a gyerekkel szemben tanúsított elnézésük utat egyengetett a bűnnek. • Loplak. Eljárás ugyan nem indult ellenük — tekintettel a körülményekre —, de az isko­la K. F.-et eltanácsolja min­den bizonnyal a jövő eszten­dőre. Ezzel még a dolog nem el­intézett. Mert B. GY. szülei még ma sem látják be. hogy ők a hi­básak, mindenképp K. F-ben keresik a hibát, miszerint „az találta ki”. Ez igaz. De ott volt az ő fiuk. s azért volt ott, mert ők nem törődtek az­zal hogy hol, kik között van. K. F-ék esete egyedi eset. De sajnos B. GY-ékhez ha­sonlóan sok szülő gondolko­zik. Az ügy nyilvánvaló tanulsá­ga az ő címükre szól (mottó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents