Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

*>. MÁJUS 15. VASÁRNAP ^ítrtop 7 Sztálinváros jubilál ^\\\\V\\\V\\\\\\\\\\\Vv\\V\^^ Tíz esztendeje annak éppen, akkor is május volt. J ^ Előbb csak néhány sürgő-forgó ember jelent meg a szán- j | tón, meg a réten, a síkon és a dombok között, teodolit- J tál, mércével és mérőszalaggal. Aztán hatalmas gépek i £ jöttek és dübörögtek, dombokat hordtak el emilt, amott . 2 me9 simára egyengették a földet. S a százak után néhány 1 hét múltán már ezrek népesítették be a tájat, kisebb-na- 2 gyobb barakkokat, felvonulási épületeket emeltek és se- í rény munkájuk nyomán hónapok alatt hatalmas gyár- ] j telep és város körvonalai bontakoznak ki a szerény Duna- '/ pentele község szomszédságában. Lerakták Sztálinváros alapjait. Sztálinváros most ünnepre készül, fennállásának ti- í zedik évfordulójára. Ünnepe azonban nem lehet csupán | egyedül ezé a városé, ünnepe ez az egész országnak. Mert í ez a város az első, tehát a legidősebb azok között az új magyar városok között, amelyeket, miként Komlót, f Kazincbarcikát és még többet is, hazánkban a szociaiiz- | mus építése életre keltett. ? A szemünk láttára épült és még ma is épül. Annak % idején, építése első éveiben, megmozdult az egész ország, % gyárak munkásai, városok és falvak lakói, csoportosan £ siettek az épülő új város helyére, egy-két hetet, néhány ^ napot segítettek az építésnél. Es részt vettek a munkában % szovjet mérnökök meg munkások, németek és csehszlová- £ kok, úgyszólván minden baráti ország. Természetesen $ Pest megyeiek is kivették részüket az új város építésé- £ bői. Am, mégha egyetlen megyénkben se lett volna sze- ^ mély szerint a városépítők között, akkor is elsőnek siet- £ nénk a jubileumra készülő város ünneplői közé, hiszen a pentelei fennsíkon népi demokráciánk nagy és talán ^ legszebb alkotásában, a valamennyiünk, egész népünk ^ boldogulása felé vezető út egyik kimagasló mérföldkő- $ vét üdvözölhetjük. A Pest megyei Hírlap munkatársai ^ ezért látogattak el Sztálinvárosba és most beszámolnak ^ a tízéves városban látottakról, tapasztaltakról. f. A gyárak városa sem tudja képzelni, mi volt itt, milyen mostoha körülmé­nyek közé kerültünk. Közü­lünk nyolcán már az első hé­ten hazamentek, csak ketten maradtunk, de mi aztán meg­maradtunk, Igaz, Szalai Péter nem költözött végleg a vá­rosba, családja még most is Nagykőrösön él és nem is szándékszik idetelepedni. Én azonban már családostól sztá­linvárosi polgár vagyok! És ezt olyan büszkén mond­ja, Róma fénykorában ró­maiak sem mondhatták kü­lönbül: római polgár vagyok. — Két évig laktam felvo­nulási épületben — folyatja Botocska sztálinvárosi életé­nek történetét. — Egyre laká­lyosabb, kényelmesebb barak­kokba kerültünk, de egyik sem volt valami ideális ott­hon. Nem volt könnyű, külö­nösen nekem nem, 'fiatal há- izasembernek. Mert már ak­ikor is nős voltam és megvolt os első két gyerek. Feleségem la szüleinél, Egye ken, a Haj­dúságban lakott. Két év alatt csak kétszer találkoztunk. Építettük a lakásokat és de­hogy zúgolódtunk, amiért azo­kat a vasmű dolgozói kapták. megyek!” Meg is maradtunk két esztendőn át a társbér­leti szobában, pedig közben szaporodott a család. 1954-ben aztán saját lakásunk lett, két- szoba összkomfortos, távfűté­ses, ma is abban lakunk! Mi­csoda lakás! Nem cserélném el még egy rózsadombi villá­val sem! Öt gyerekével lakik bol­dogan a Botocska-házaspár a Makszimenko utca ?. sz. alatt, a második emeleten, a 2-es számú lakásban. Nyaranta idejön Nagykörösről mindig a nagymama, ritkán a nagy­papa is. — Apámnak tetszik a vá­ros. csakhogy Nagykörösön jobban érzi magát — magya­rázza. — Talán hetedíziglen vagy még régebben ke műves és ács az egész családom, apai és anyai őseim, minden ro­konságom. Egyedül az apai nagyapáin ütött ki a család­ból, belőle vincellér lett, de a fiai mind kőművesnek ta­nultak, ahogy az én testvé­reim is megmaradtak az építő- szakmában; ketten most Pi­Az első habosított salakpanelekből emelt lakóház. Egy* egy szobanagyságú falniezót egyszerre emeltek a helyére. £s ma, tíz év múltán Csak 1952-ben hozhattam ide a családom, már akkor jutott az építőmunkásoknak is, kap­tam lakást. Igaz, hogy csak társbérletet egyelőre. — A feleségem falusi lány, otthon földes padlójú a szo­bájuk, amikor a vonatról ha­zavittem a társbérletbe és meglátta a parányi, de par­kettás szobát, annak is meg­örült és már az ajtóban fel­kiáltott: „Innen többet el sem lisvörösváron élnek betonsze­rel ök. — Az első évek nehézségei közben sohasem gondolt arra, hogy itthagyja ezt a várost? — kérdezzük. — Soha — így felel és any­agira egyszerűen, még csak fel sem emeli a hangját. — Soha. Felemelő érzés volt a tudat, hogy új várost építünk, ez tartott vissza, meg a gyor­san emelkedő épületek cso­dája. Mert csoda volt az, ami­lyen gyorsan épültek a há­zak. Éjjel-nappal három mű­szakban ment a munka. Este otthagyta és reggel, amikor visszament az épületre, el- ámult az ember, az éjszakán át megint egy emelettel lett magasabb a fal. Versbe kívánkozó szavak. Talán majd egyszer, Sztálin­város építéséről, valaki rímbe is szedi a városépítő botocska- pálok balladáját. A jövő lakóházai Hogyan epul s milyen lesz majd a jövő lakóháza? Sztálinváros erre is megadja a választ. Leendő főterén már készen állnak az élénkszínű, többemeletes, kísérleti célra épült, úgynevezett panelházak. Ezeket az új módszerrel és új nyersanyagból készülő lakó­épületeket tavaly nyáron épí­tették. Odébb, a Duna-parti so­ron éppen most „szerelnek” öt nagy négyemeletes, közép­blokkos lakóházat. De hogy az olvasó megért­hesse, tulajdonképpen mi is az a panelépítkezés, néhány szó­val elmondjuk az új módszer lényegét. Az építőipar szakem­bereit szerte a világon foglal­koztatja az a probléma, ho­gyan lehetne a hagyományos építkezésnél olcsóbb, és főleg gyorsabb megoldást találni. Uj építőanyagok után kutatnak, s keresik azokat a módszereket, amelyek legalkalmasabbak a tömeges lakóházépítkezéshez. A legmegfelelőbb erre a célra a nagyrészt műanyagokból ké­szült, előregyártóit elemekből épülő lakóház látszik. Nálunk az Építéstudományi Intézet irányítja a kísérleteket, s a Német Demokratikus Köztár­saságban szerzett tapasztala­tok alapján — a hosszabb kí­sérleteket kiiktatva — máris szép eredményekkel dicseked­hetünk. Az előregyártót«- épület­elemek legolcsóbb nyersanya­ga a habosított kohósalak. Minthogy Sztálinvárosba« a vasmű korlátlan mennyiségű nyersanyagot bocsát az épít­kezés rendelkezésére, a 26. sz. Építőipari Vállalat már 1953- ban hozzákezdett a kísérletek­hez. Sikerült előállítaniok olyan falanyagot, amely mind a szi­lárdság, mind pedig a hang- és hőszigetelés szempontjából ki­fogástalanul megfelel. így hoz­zákezdtek az azóta már elké­szült nagypaneles házak építé­séhez, Szobafal nagyságú elő­regyártott kohósalakelemekből készültek ezek a házak, s da­ruk segítségével rakták össze. Egy-egy szint összeállítása, va­lamint az ehhez szükséges elő­regyártóit elemek elkészítése mindössze 10—12 napot vett igénybe. Kiszámították, hogy a gyorsaság mellett legalább 15 —20 százalékkal olcsóbb ez a módszer a hagyományos épít­kezésnél. Közben a kísérletek során a* is kiderült, hogy a nagypane­les építkezéssel szemben a mi viszonyaink között sokkal al­kalmasabb a kisebb elemekből készülő úgynevezett közép­blokk alkalmazása. Ezek ki­sebb falelemek, könnyebben lehet velük dolgozni. Már át­tértek erre a módszerre, s ta­valy augusztusban az ország első középblokkgyára is meg­kezdte működését Sztálinvá- rosban. Az új üzem napi két lakás felépítéséhez elegendő blokkot készít. Az előregyár­tóit kohósalakelemek 130 cen­timéter magasak, szélességük változó, vastagságuk 28 centi­méter. A középblokkos lakóhá­zak építkezéséhez tavaly nyá­ron kezdtek a Duna-parti so­ron. Mind az öt házat felépí­tették, most folynak a belső munkálatok. Egy-egy épület öt szintből áll, tehát négyemele­tes lesz. Szintenként két két­szobás, összkomfortos lakás és két egyszobás lakás készül. Akiknek kevés a dolguk — Ebben a városban min­denki dolgozik — dicsekszik sztálinvárosi ismerősünk, aki­vel az eszpresszóban barát­koztunk össze. — Vagyis nincs munkanél­küli — tesszük hozzá magá­tól értetődően, hiszen a mi országunkban ismeretlen már ez a fogalom. — Már hogyne lenne: a rendőrség — jókedvűen ezt mondja barátunk és hozzáte­szi: — Valóban, annyira kevés a dolguk. Később a Déliváros taná­csi kirendeltsége vezetőjének elmeséljük ezt a beszélgetést: — No, no, ez azért enyhén szólva, túlzás — mondja. — Dehogy munkanélküli a rend­őrség. Kicsi a létszáma, alig győzi a dolgát, hiszen sok mindenféle tennivalója van. Szabálysértések ... közlekedé­si ügyek... Habár... az igaz, nagyon ritka a komo­lyabb bűncselekmény. Meg sem tudnám mondani példá­ul, milcor volt súlyosabb bűn­. ügy a Délivárosban. Vár- 1 junk csak. Igen, legutoljára körülbelül négy-öt hónapja súlyos bűntény történt. Va­laki ellopott egy vekkerórát... Csodálkozva néz ránk. Min nevetünk? Hiszen a bűnügy, amiről beszél, komoly... Szokoly Endre és Súlyán Pál Beszélgetés egy városépítővel Botocska Pál kőműves brigádvezető. Ezen a héten még a G-sor 4. számú házá­nak építésén dolgozik. Az utolsó simításokat végzi, A jövő héten brigádjával átvo­nul a kórház építéséhez. Pest megyei. Nagykörösön szüle­tett, olt szabadult fel, lett kőműves és 1950 tavas-á: onnan jött a sztálini építkezésre. Azóta csak a sza­badságidején hagyta el. tiz év óta szakadatlanul építi a vá­rost. — Egyszerre tizen jöttünk kőművesek Nagykőrösről — beszél a régi időkről. — El Részlet a Dunai Vasmű telepéről: a két nagykohó A kezdet kezdetén ... Az Út előbb falun vezet át, dimbes-dombos utcák között kanyarog, és az utcák men­tén apró házak. Nádfedeles jócskán akad közöttük, de jó néhány újabb, szinte vil­laszerű is. Az egyik ház falán fehér zománctáblán fekete be­tűk hirdetik: Tanácsi kiren­deltség — Sztálinváros. Ez az egykori Dunapentele, ma Övá­ros néven az új város egyik negyede. múltból hirtelen a jelenbe, Sztálinvárosba érünk. Nem­csak új, de külsejében is újszerű város, mintája annak, amilyennek a szocialista vá­ros képét megálmodjuk, Szé­les utcák, járdáját vala­mennyinek fű. fa, virág szegélyezi. A főútvonalakon négy-ötemeletes házak, a mellékutcákban alacsonyab­bak, de minden házon tö­méntelen ablak. Levegősség, világosság az utca és a la­kás, minden csupa derű. Budapestről jövet, ami a lagszembetűnőbb, a város ra­gyogó tisztasága. Nemcsak azért, mert új, máskülönben is tiszta. Jártunkban-keltünk- ben megfigyeltük, sehol egy darabka elhajított papír, még egy cigarettavég sem az út­testen. Ez hát a város, amit az or­szág egyik újonnan létesí­tett legnagyobb ipartelepe, a Dunai Vasmű dolgozóinak otthonául kezdtek építeni 1950 májusában. Gyár, ipar­telep — ha nem is olyan sok, mint a felszabadulás óta — régente (is épült az or­szágban, de akik akkor épí­tették, vajmi keveset törőd­tek vele, hol és milyen fedelet talál a munkás. Sztálinváros- ban a. dolgozók tekintélyes része, mire a vasmű egyes üzemrészei munkába kezd­tek, modern és összkomfor­tos lakáshoz jutott. Hazug­ság lenne persze azt mon-; dani, hogy ebben a város­ban nincs űakásszükség. Gon­doljuk csak meg, a lakosság száma már 35 ezer. Ennyi ember számára teljesen kor­szerű lakást emelni a domb­oldalakon és az egykori ku­koricaföldeken tíz rövid év kevés idő. .Ám mégis, a szlá- linvárosiaknak többsége már egy-kétszobás, távfűtéses, hi-, deg-meleg vízzel, gázzal, vil­lannyal ellátott lakásban la­kik. A varos déli szélén, az er­dősáv mögött áll a vasmű. Valójában gyárak és üzemek láncolata. Nagykohók, mar­tinacélmű, kokszolómű, gáz­gyár, villanytelep, kénüzem, vegyimű — a felsorolásába is belefárad az ember. Négy­évi építkezés után, 1954 óta olvasztják a vasat Sztálin Vá*1" roston. És a vasmű azóta állandóan terjeszkedik. Más gyárak is épültek, sőt épül­nek, a lakosság száma tehát állandóan nő. Évente 500 la­kás épül, de az új háztulaj­donosok családi lakótelepén is száz számra emelkednek a családi házak. Férfiruhagyár, fehérnemű­gyár, íésűsfonoda — ezekben főleg a vasmű és az építő vállalatok dolgozóinak asz- szonyai találtak munkát —, kenyérgyári nyomda és még egy sereg kisebb üzem is dolgozila Sztálinvárosban a vasművön kívül. Most kez­dik építeni a szalmacellulóz- gyárat, amely két év múlva már dolgozik. Június 1-én megindul a próbaüzemelte­tés a vasmű most elkészült meleghengerművében. Ezért tanulja a hengerészetet a Szovjetunióban, Lengyelor­szágban és a régebbi magyar hengerművekben a vasmű min légy 300 régi dolgozója. S most rakják le a vasmű telepén a hideghengermű alapjait. Sok, nagyon sok új munka­erőre lesz szükség és hogy ezek közül a legényemberek­nek szintén kényelmes ott­hona legyen, rohammunká­ban három hétemeletes mun­kásszálloda épül, egvenként 250—300 férőhellyel. Éppúgy, ahogy a már meglevő mun­kásszállókban, ezekben is két-háromógyas szobákban helyezik el a munkásokat. Épül a nágyszázágyas kór­ház. ahová az ideiglenes, két lakóháznak készült épület­ben elhelyezett kórház 1962 elején átköltözik. És a ki­épült utcákon túl minden­felé folyik a lakásépítkezé;. Biztosra veszik, tíz év múlva Sztálinváros már százezer ember otthona le^z. Kényelmes és szép otthona. 1

Next

/
Thumbnails
Contents