Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
*>. MÁJUS 15. VASÁRNAP ^ítrtop 7 Sztálinváros jubilál ^\\\\V\\\V\\\\\\\\\\\Vv\\V\^^ Tíz esztendeje annak éppen, akkor is május volt. J ^ Előbb csak néhány sürgő-forgó ember jelent meg a szán- j | tón, meg a réten, a síkon és a dombok között, teodolit- J tál, mércével és mérőszalaggal. Aztán hatalmas gépek i £ jöttek és dübörögtek, dombokat hordtak el emilt, amott . 2 me9 simára egyengették a földet. S a százak után néhány 1 hét múltán már ezrek népesítették be a tájat, kisebb-na- 2 gyobb barakkokat, felvonulási épületeket emeltek és se- í rény munkájuk nyomán hónapok alatt hatalmas gyár- ] j telep és város körvonalai bontakoznak ki a szerény Duna- '/ pentele község szomszédságában. Lerakták Sztálinváros alapjait. Sztálinváros most ünnepre készül, fennállásának ti- í zedik évfordulójára. Ünnepe azonban nem lehet csupán | egyedül ezé a városé, ünnepe ez az egész országnak. Mert í ez a város az első, tehát a legidősebb azok között az új magyar városok között, amelyeket, miként Komlót, f Kazincbarcikát és még többet is, hazánkban a szociaiiz- | mus építése életre keltett. ? A szemünk láttára épült és még ma is épül. Annak % idején, építése első éveiben, megmozdult az egész ország, % gyárak munkásai, városok és falvak lakói, csoportosan £ siettek az épülő új város helyére, egy-két hetet, néhány ^ napot segítettek az építésnél. Es részt vettek a munkában % szovjet mérnökök meg munkások, németek és csehszlová- £ kok, úgyszólván minden baráti ország. Természetesen $ Pest megyeiek is kivették részüket az új város építésé- £ bői. Am, mégha egyetlen megyénkben se lett volna sze- ^ mély szerint a városépítők között, akkor is elsőnek siet- £ nénk a jubileumra készülő város ünneplői közé, hiszen a pentelei fennsíkon népi demokráciánk nagy és talán ^ legszebb alkotásában, a valamennyiünk, egész népünk ^ boldogulása felé vezető út egyik kimagasló mérföldkő- $ vét üdvözölhetjük. A Pest megyei Hírlap munkatársai ^ ezért látogattak el Sztálinvárosba és most beszámolnak ^ a tízéves városban látottakról, tapasztaltakról. f. A gyárak városa sem tudja képzelni, mi volt itt, milyen mostoha körülmények közé kerültünk. Közülünk nyolcán már az első héten hazamentek, csak ketten maradtunk, de mi aztán megmaradtunk, Igaz, Szalai Péter nem költözött végleg a városba, családja még most is Nagykőrösön él és nem is szándékszik idetelepedni. Én azonban már családostól sztálinvárosi polgár vagyok! És ezt olyan büszkén mondja, Róma fénykorában rómaiak sem mondhatták különbül: római polgár vagyok. — Két évig laktam felvonulási épületben — folyatja Botocska sztálinvárosi életének történetét. — Egyre lakályosabb, kényelmesebb barakkokba kerültünk, de egyik sem volt valami ideális otthon. Nem volt könnyű, különösen nekem nem, 'fiatal há- izasembernek. Mert már akikor is nős voltam és megvolt os első két gyerek. Feleségem la szüleinél, Egye ken, a Hajdúságban lakott. Két év alatt csak kétszer találkoztunk. Építettük a lakásokat és dehogy zúgolódtunk, amiért azokat a vasmű dolgozói kapták. megyek!” Meg is maradtunk két esztendőn át a társbérleti szobában, pedig közben szaporodott a család. 1954-ben aztán saját lakásunk lett, két- szoba összkomfortos, távfűtéses, ma is abban lakunk! Micsoda lakás! Nem cserélném el még egy rózsadombi villával sem! Öt gyerekével lakik boldogan a Botocska-házaspár a Makszimenko utca ?. sz. alatt, a második emeleten, a 2-es számú lakásban. Nyaranta idejön Nagykörösről mindig a nagymama, ritkán a nagypapa is. — Apámnak tetszik a város. csakhogy Nagykörösön jobban érzi magát — magyarázza. — Talán hetedíziglen vagy még régebben ke műves és ács az egész családom, apai és anyai őseim, minden rokonságom. Egyedül az apai nagyapáin ütött ki a családból, belőle vincellér lett, de a fiai mind kőművesnek tanultak, ahogy az én testvéreim is megmaradtak az építő- szakmában; ketten most PiAz első habosított salakpanelekből emelt lakóház. Egy* egy szobanagyságú falniezót egyszerre emeltek a helyére. £s ma, tíz év múltán Csak 1952-ben hozhattam ide a családom, már akkor jutott az építőmunkásoknak is, kaptam lakást. Igaz, hogy csak társbérletet egyelőre. — A feleségem falusi lány, otthon földes padlójú a szobájuk, amikor a vonatról hazavittem a társbérletbe és meglátta a parányi, de parkettás szobát, annak is megörült és már az ajtóban felkiáltott: „Innen többet el sem lisvörösváron élnek betonszerel ök. — Az első évek nehézségei közben sohasem gondolt arra, hogy itthagyja ezt a várost? — kérdezzük. — Soha — így felel és anyagira egyszerűen, még csak fel sem emeli a hangját. — Soha. Felemelő érzés volt a tudat, hogy új várost építünk, ez tartott vissza, meg a gyorsan emelkedő épületek csodája. Mert csoda volt az, amilyen gyorsan épültek a házak. Éjjel-nappal három műszakban ment a munka. Este otthagyta és reggel, amikor visszament az épületre, el- ámult az ember, az éjszakán át megint egy emelettel lett magasabb a fal. Versbe kívánkozó szavak. Talán majd egyszer, Sztálinváros építéséről, valaki rímbe is szedi a városépítő botocska- pálok balladáját. A jövő lakóházai Hogyan epul s milyen lesz majd a jövő lakóháza? Sztálinváros erre is megadja a választ. Leendő főterén már készen állnak az élénkszínű, többemeletes, kísérleti célra épült, úgynevezett panelházak. Ezeket az új módszerrel és új nyersanyagból készülő lakóépületeket tavaly nyáron építették. Odébb, a Duna-parti soron éppen most „szerelnek” öt nagy négyemeletes, középblokkos lakóházat. De hogy az olvasó megérthesse, tulajdonképpen mi is az a panelépítkezés, néhány szóval elmondjuk az új módszer lényegét. Az építőipar szakembereit szerte a világon foglalkoztatja az a probléma, hogyan lehetne a hagyományos építkezésnél olcsóbb, és főleg gyorsabb megoldást találni. Uj építőanyagok után kutatnak, s keresik azokat a módszereket, amelyek legalkalmasabbak a tömeges lakóházépítkezéshez. A legmegfelelőbb erre a célra a nagyrészt műanyagokból készült, előregyártóit elemekből épülő lakóház látszik. Nálunk az Építéstudományi Intézet irányítja a kísérleteket, s a Német Demokratikus Köztársaságban szerzett tapasztalatok alapján — a hosszabb kísérleteket kiiktatva — máris szép eredményekkel dicsekedhetünk. Az előregyártót«- épületelemek legolcsóbb nyersanyaga a habosított kohósalak. Minthogy Sztálinvárosba« a vasmű korlátlan mennyiségű nyersanyagot bocsát az építkezés rendelkezésére, a 26. sz. Építőipari Vállalat már 1953- ban hozzákezdett a kísérletekhez. Sikerült előállítaniok olyan falanyagot, amely mind a szilárdság, mind pedig a hang- és hőszigetelés szempontjából kifogástalanul megfelel. így hozzákezdtek az azóta már elkészült nagypaneles házak építéséhez, Szobafal nagyságú előregyártott kohósalakelemekből készültek ezek a házak, s daruk segítségével rakták össze. Egy-egy szint összeállítása, valamint az ehhez szükséges előregyártóit elemek elkészítése mindössze 10—12 napot vett igénybe. Kiszámították, hogy a gyorsaság mellett legalább 15 —20 százalékkal olcsóbb ez a módszer a hagyományos építkezésnél. Közben a kísérletek során a* is kiderült, hogy a nagypaneles építkezéssel szemben a mi viszonyaink között sokkal alkalmasabb a kisebb elemekből készülő úgynevezett középblokk alkalmazása. Ezek kisebb falelemek, könnyebben lehet velük dolgozni. Már áttértek erre a módszerre, s tavaly augusztusban az ország első középblokkgyára is megkezdte működését Sztálinvá- rosban. Az új üzem napi két lakás felépítéséhez elegendő blokkot készít. Az előregyártóit kohósalakelemek 130 centiméter magasak, szélességük változó, vastagságuk 28 centiméter. A középblokkos lakóházak építkezéséhez tavaly nyáron kezdtek a Duna-parti soron. Mind az öt házat felépítették, most folynak a belső munkálatok. Egy-egy épület öt szintből áll, tehát négyemeletes lesz. Szintenként két kétszobás, összkomfortos lakás és két egyszobás lakás készül. Akiknek kevés a dolguk — Ebben a városban mindenki dolgozik — dicsekszik sztálinvárosi ismerősünk, akivel az eszpresszóban barátkoztunk össze. — Vagyis nincs munkanélküli — tesszük hozzá magától értetődően, hiszen a mi országunkban ismeretlen már ez a fogalom. — Már hogyne lenne: a rendőrség — jókedvűen ezt mondja barátunk és hozzáteszi: — Valóban, annyira kevés a dolguk. Később a Déliváros tanácsi kirendeltsége vezetőjének elmeséljük ezt a beszélgetést: — No, no, ez azért enyhén szólva, túlzás — mondja. — Dehogy munkanélküli a rendőrség. Kicsi a létszáma, alig győzi a dolgát, hiszen sok mindenféle tennivalója van. Szabálysértések ... közlekedési ügyek... Habár... az igaz, nagyon ritka a komolyabb bűncselekmény. Meg sem tudnám mondani például, milcor volt súlyosabb bűn. ügy a Délivárosban. Vár- 1 junk csak. Igen, legutoljára körülbelül négy-öt hónapja súlyos bűntény történt. Valaki ellopott egy vekkerórát... Csodálkozva néz ránk. Min nevetünk? Hiszen a bűnügy, amiről beszél, komoly... Szokoly Endre és Súlyán Pál Beszélgetés egy városépítővel Botocska Pál kőműves brigádvezető. Ezen a héten még a G-sor 4. számú házának építésén dolgozik. Az utolsó simításokat végzi, A jövő héten brigádjával átvonul a kórház építéséhez. Pest megyei. Nagykörösön született, olt szabadult fel, lett kőműves és 1950 tavas-á: onnan jött a sztálini építkezésre. Azóta csak a szabadságidején hagyta el. tiz év óta szakadatlanul építi a várost. — Egyszerre tizen jöttünk kőművesek Nagykőrösről — beszél a régi időkről. — El Részlet a Dunai Vasmű telepéről: a két nagykohó A kezdet kezdetén ... Az Út előbb falun vezet át, dimbes-dombos utcák között kanyarog, és az utcák mentén apró házak. Nádfedeles jócskán akad közöttük, de jó néhány újabb, szinte villaszerű is. Az egyik ház falán fehér zománctáblán fekete betűk hirdetik: Tanácsi kirendeltség — Sztálinváros. Ez az egykori Dunapentele, ma Öváros néven az új város egyik negyede. múltból hirtelen a jelenbe, Sztálinvárosba érünk. Nemcsak új, de külsejében is újszerű város, mintája annak, amilyennek a szocialista város képét megálmodjuk, Széles utcák, járdáját valamennyinek fű. fa, virág szegélyezi. A főútvonalakon négy-ötemeletes házak, a mellékutcákban alacsonyabbak, de minden házon töméntelen ablak. Levegősség, világosság az utca és a lakás, minden csupa derű. Budapestről jövet, ami a lagszembetűnőbb, a város ragyogó tisztasága. Nemcsak azért, mert új, máskülönben is tiszta. Jártunkban-keltünk- ben megfigyeltük, sehol egy darabka elhajított papír, még egy cigarettavég sem az úttesten. Ez hát a város, amit az ország egyik újonnan létesített legnagyobb ipartelepe, a Dunai Vasmű dolgozóinak otthonául kezdtek építeni 1950 májusában. Gyár, ipartelep — ha nem is olyan sok, mint a felszabadulás óta — régente (is épült az országban, de akik akkor építették, vajmi keveset törődtek vele, hol és milyen fedelet talál a munkás. Sztálinváros- ban a. dolgozók tekintélyes része, mire a vasmű egyes üzemrészei munkába kezdtek, modern és összkomfortos lakáshoz jutott. Hazugság lenne persze azt mon-; dani, hogy ebben a városban nincs űakásszükség. Gondoljuk csak meg, a lakosság száma már 35 ezer. Ennyi ember számára teljesen korszerű lakást emelni a domboldalakon és az egykori kukoricaföldeken tíz rövid év kevés idő. .Ám mégis, a szlá- linvárosiaknak többsége már egy-kétszobás, távfűtéses, hi-, deg-meleg vízzel, gázzal, villannyal ellátott lakásban lakik. A varos déli szélén, az erdősáv mögött áll a vasmű. Valójában gyárak és üzemek láncolata. Nagykohók, martinacélmű, kokszolómű, gázgyár, villanytelep, kénüzem, vegyimű — a felsorolásába is belefárad az ember. Négyévi építkezés után, 1954 óta olvasztják a vasat Sztálin Vá*1" roston. És a vasmű azóta állandóan terjeszkedik. Más gyárak is épültek, sőt épülnek, a lakosság száma tehát állandóan nő. Évente 500 lakás épül, de az új háztulajdonosok családi lakótelepén is száz számra emelkednek a családi házak. Férfiruhagyár, fehérneműgyár, íésűsfonoda — ezekben főleg a vasmű és az építő vállalatok dolgozóinak asz- szonyai találtak munkát —, kenyérgyári nyomda és még egy sereg kisebb üzem is dolgozila Sztálinvárosban a vasművön kívül. Most kezdik építeni a szalmacellulóz- gyárat, amely két év múlva már dolgozik. Június 1-én megindul a próbaüzemeltetés a vasmű most elkészült meleghengerművében. Ezért tanulja a hengerészetet a Szovjetunióban, Lengyelországban és a régebbi magyar hengerművekben a vasmű min légy 300 régi dolgozója. S most rakják le a vasmű telepén a hideghengermű alapjait. Sok, nagyon sok új munkaerőre lesz szükség és hogy ezek közül a legényembereknek szintén kényelmes otthona legyen, rohammunkában három hétemeletes munkásszálloda épül, egvenként 250—300 férőhellyel. Éppúgy, ahogy a már meglevő munkásszállókban, ezekben is két-háromógyas szobákban helyezik el a munkásokat. Épül a nágyszázágyas kórház. ahová az ideiglenes, két lakóháznak készült épületben elhelyezett kórház 1962 elején átköltözik. És a kiépült utcákon túl mindenfelé folyik a lakásépítkezé;. Biztosra veszik, tíz év múlva Sztálinváros már százezer ember otthona le^z. Kényelmes és szép otthona. 1