Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

1960. MÁJUS 13. PÉNTEK rr.nr HEGYEI </fíHap Erejük az összefogásban Hiba még van. Éppen elég. A Haladás Termelőszövetke­zetben kevés a munkaerő... Mi lesz a hétszáz holdas sző­lő megművelésével és a sole szántóval, a gyümölcs lesze­désével, a kapósokkal? A Jó­zsef Attilában tavaly sok ba­romfi hullott el, kevesebbel tudtak zárni, mint ahogyan tervezték. Az idén már töb­bet osztanak. De ma is van gondjuk. Az építkezésekkel is van probléma és ha összegez­nénk, akadna mit az ideigle­nes mérleg passzív oldalára írni. S nem azért hagyjuk abba a bajok sorolását, mert tán takargatni akarnánk azokat. Inkább azért, mert Nyárs­apát azelőtt csak hibákról, megoldatlan gondokról volt híres. Arról, hogy sem a párt- szervezet, sem a tanács, nem állt feladata magaslatán. Most pedig arról, hogy van olyan erő, amely megváltoztatja az egész község képét. Nyársapát tsz-község. S három termelőszövetkezetével már íellebbentette a jövő fátylát, amelyen át be lehet látni, mit tartogat a holnap a községbelieknek. Nem arról van szó: pusztán az a tény, hogy Nyársapát tsz-község lett, egyszerre megváltoztál ott mindent. A gyerekbetegségek: a bizonytalankodás, a közös munkától való húzódozás, az „enyém71 és nem a „miénk” még itt is él. Innen is sokan jártak munka után a város­ba, hogy ne nekik kelljen megbirkózni a kezdet nehe­zével s aztán, ha jól alakul majd a közös, talán visszatér­jenek. Itt is több az idős, mint a fiatal tsz-tag. Ma mégis más. A tanácsnál is más ma Viszkok Ferenc, a községi ta­nácselnök mondja: A tanács élete teljesen felborult. Ö is, Tűri Ba­lázs elnökhelyettes is minden napjukat•• a - szövetkezetek­ben töltik és nem az irodá­ba!}. Nem egyformán osztoz­va az időn mindegyik tsz­szel. Inkább a Haladásba járnak, ott van a legnagyobb szükség segítségükre. A Kossuth Tsz elnöke, Halász József panaszkodott is: mife­lénk ritkábban látjuk őket, pedig örülünk, ha jönnek.. Me­zei Mihály, a Haladás Tsz elnöke bizonyítja: nagyon jó, hogy nem hagyja a tanács ma-, gukra őket. És ami a leg­főbb, a községi tanács meg­találta, mi a szerepe az új helyzetben. Három héttel ezelőtt például ötven hold szőlő még nyitat- lan volt. A járási pártbizott­ság is sürgette a munkát- És egy reggel hajnali négy órára találkozót beszéltek meg a pártmunkások és a tanács ve­zetői. Hat órára már a tsz- ben voltak, hatvan taggal együtt. Nyitották a szőlőt. A tsz tagjai ugratták egy kicsit Mádi Bélát, a járási pártbi­zottság instruktorát, Viszkok Ferencet és Tűri Balázst is, mert olykor-olykor lemarad­tak a gyakorlott kezűektől. De az ugratásban is benne csen­gett a jóleső elismerés: a ve­zetők és a dolgozók közös, összeforrott igyekezetének öröme. Az új módszert jelezték azok a hajnalok is, amikor a tanácsháza előtt találkoztak a pártszervezet, a tanács ve­zetői. Együtt indultak egyik vágj' másik tsz-be, hogy el­lenőrizzék, miképpen kezde­nek a munkához és ha kell, tanáccsal, jó szóval segítse­nek. Ez a legidőszerűbb Mindenki tudja; később nem lesz szükség erre és nem is feladata a párt, a tanács vezetőinek a kétkézi segítés — a hajnali ellenőrzés ideje is majd lejár —, de most fontos. Most ha teszik, jól te­szik. S munkájukért, hogy a tsz-eket ily módon is szilár­dítják, nemcsak a helyi gaz­daság dolgozóinak elismerése illeti őket. Hiszen valamennyi községben az a legfontosabb, hogy a pártszervezetek, a ta­nácsok megtalálják a megvál­tozott falvakban, a megválto­zott helyzetben a helyüket, a munka új stílusát. Ott vannak mindennap a szántóföldeken, a tsz-tagok között. Hallgatják, melyik gazdaságban mi a gond, mit kéne tenni. Mi a tagság, a tsz-vezetők véleménye. És vá­laszolnak az ezernyi kérdésre, amelyekre az élet nemsokára úgyis megadná a választ. De miért várjanak, miért kétel- j kedjenek, bizonytalankodja- | nak addig is a tagok? Jelenti-e mindez, hogy a | pártszervezet, a tanács nem I törődik a lakosság többi ré­tegével, a község fejlesztésé­vel? Nem. Amíg egy éve a kapuk alatt sokan sugdostak arról: lám, nem lett a villany bevezetéséből semmi, s vajon a tanácselnök milyen pénzből ! vásárolta az új motorját — | most már mindenki megnyu- 1 godott. Mert a villany beve- i zetéséhez sok pénz kellett. So- I Icáig kellett a forintokat élére ! rakosgatni. Viszkok Ferenc I hűségesen gyűjtögetett, míg összejött, ami a villamosítás­hoz szükséges volt. Az idén pedig a községfejlesztésből, utakat, hidakat javítanak, autóbuszvárót építenek, tata­rozzák a kultúrházat, tanter­met építenek a rónatelepi is­kolához. Televíziót a napok­ban vásároltak. S vesznek egy filmvetítő gépet is. Későbbre pedig tervezik, hogy szép, | modern, 400 személy befoga- | dó képességű kultúrház épül­jön. Minden a tsz.községért! j Az is, hogy a Kossuth Tsz- | ben most szervezik a párt- szervezetet. A legjobbakat vá­logatják ki, hogy tagok legye­nek. Halász József, Deli Dé­nes, Vörös József tagfelvételi kérelme a májusi taggyűlés elé kerül. Károly József és felesége. Faka Mihály már tagjelöltek. A múlt hónapban vették fel őket. Tizenkét taggal most ala­kult meg a Kossuthban a KISZ-szervezet. A József At­tila Tsz-ben a KISZ nagysze­rűen szerepelt május elsején. A községi pártszervezet — titkára: Fodor Ferenc pedagó­gus — élénkebben dolgozik, mint - akár néKárty hónapja.' És Mádi Béla, a járási párt- bizottság instruktora naponta kinn van Nyársapálon. Segít, Ha kell, jó szóval, ha kell, fizikai erejével. Ahogy egy pártmunkástól mindenki el­várja. A Haladás Tsz-ben abban, hogy a gyümölcstermés elosz­tását jó előre megszervezzék. A munkákat időben elvégez­hessék, még a kevés munka­erővel is. A József Attilában abban, hogy a párttagok példamuta­tóbban dolgozzanak s új ta­gokkal erősítsék a pártszerve­zetet. A Kossuthban az emberek­kel való foglalkozásban. A Pest—Szolnok megyei Pincegazdaságban abban, hogy továbbra is úgy patronálják szaktanáccsal, gépekkel a kö­zös gazdaságokat, mint eddig. S mindenütt segíteneli ab­ban, hogy a kézi aratást, a szénabetakarítást, a kapálást gondosan, előrelátóan, időben megtervezzék, szervezzék a közös gazdaságok vezetői. Mert ahogy Nyársapát egy­évi mérlege tanúsítja: a párt- szervezet, a tanács izmosodá­sával, segítésével, erőbeli, tu­dásbeli gyarapodásával nagy fordulatot lehet elérni. Sági Agnes Tíz éve ünnepeljük a gyermeknapot A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség és a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség 1949-ben határozta el, hogy minden év tavaszán megünneplik a gyermekek napját. Az első ünnepségek 1950-ben voltak. A tizedik évforduló alkalmából a len­gyel gyermekszervezet kezde­ményezésére — amely a DÍVSZ tagszervezete — má­jus 12—18 között Varsóban megrendezik a gyermekszer­vezetek vezetőinek tanácsko­zását. Tájékoztatás a népi ülnökök díjazásáról Több termelőszövetkezet­ben problémaként vetődött fel a népi ülnökválasztások során az ülnökök díjazása. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk a megyei bíróság illetékeseihez, akiktől az alábbi választ kaptuk: — A népi ülnökök díjazá­sát szabályozó igazságügymi­niszteri rendelet értelmében a termelőszövetkezetben tagként dolgozó népi ül­nököt bírósági működé­se idejének minden mun­kanapjára 42 forint napi­díj illeti meg, amit a bíróság folyósít ré­szére. Ezen felül a bíróság székhelyén kívül lakó népi tiinököt — tekintet nélkül foglalkozására — azokra a napokra, amelyeken a lakó­helyéről való elindulása és az oda-visszaérkezése közötti időtartam tíz órát meghalad­ja, de 12 óránál nem több, 15,50 forint, ha pedig a ti­zenkét órát meghaladja, 31 forint ellátási költség illeti meg. Megtéríti a bíróság a bíróság székhelyén kívül la­kó, illetve dolgozó népi ül­nök utazási költségét is. A termelőszövetkezeti tagokkal azonos díjazásban részesül­nek a bíróságnál népi ül­nökként működő nyugdíja­sok, háztartásbeliek és há­ziipari szövetkezeti bedolgo­zók is. A üzemekben, hivata­lokban, intézményeknél és földművesszövetkeze- tekncl dolgozó népi ül­nököket átlagkereset-té­rítés illeti meg. A teljesítménybérben dolgo­zók részére kifizetett átlag­keresetet az Igazságügymi­nisztérium a munkáltatónak megtéríti. Abban az esetben, ha az üzemben, hivatalban stb. munkaviszonyban álló népi ülnök ülnöki működé­sét rendes munkaidején túl, vagy szabadsága idején látja el, ugyancsak megilleti a negyvenkét forintos díj. A bíróságnál működő népi ü'.nök működése idején jogosult igénybe venni a bí­róság dolgozói részére biz­tosított étkezést is és étke­zés esetén a bírósági dolgo­zókkal azonos értékű térí­tést kap. Ő lesz a legszorgalmasabb Újra fém lesz a hulladékból A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat összegyűjti az ipari fémhulladékot, s jól gépesített telepein szállításra és beol­vasztásra alkalmassá teszi. Nevtelen levelet már sok­szor olvastam. Olyat, amely­nek írója azért hallgatta el nevét, mert vagy rágalma­zott, vagy olyan hibákról rán­totta le a leplet, aminél nem tartotta ajánlatosnak fel­fedni akár saját, akár más érdekében kilétét. Alem okos­kodom most arról, hogy he­lyes-e ez, vagy sem. Nem té- pelődöm azon: miért nem vállalja valaki szemtől- szemben a vitás vagy ké­nyes ügyel: tisztázását, nem elemzem, miért nem szeret­jük az aláírást mellőző leve­leket, mert most más az, ami írásra késztet. Kusza, nehezen rótt be­tűkkel sűrűn teleírt nyolc­oldalas névtelen levelet for­gatok. A váci népfront-bizott­ság lúlasztási eredményét, apró hibáját boncolgatja. De ez csak az írás kisebbik fele. A nagyobbik rész mozgósít: értse meg mindenki, milyen nagy események történnek a ráci járásban! És értse meg mindenki, milyen szükség van a társadalmi munkára, az ifjúság önkéntes csapa­tainak segítségére a Dunai Cementmű, a televíziós kép­csőgyár építésénél. Javasol is: ne csak a KISZ. Takács Lajos és az iskolai taná­rok ügye legyen a társadalmi munkások szervezése. Legyen a népfront is részese a Du­nai Cementmű építésének! Hogy miért? Milyen egy­szerű szavakkal próbálja magyarázni a névtelen. Va­lahogy így: ... ötéves korom­ban halt meg az apám ... hiába tanultam később jól az iskolában, abba kellett i hagy nom a tanulást... a vá­ll ci püspöki uradalom fate­lepén dolgoztam és egyszer ott kaptam egy vékony kará­csonyi csomagot. De csalt úgy, hogy előbb céduláért kel­lett mennem a Bayer jó­szágigazgatóhoz. Az pedig addig nem adott, míg méltó- ságos iÍrnak nem szólítot­tam . .. Ezt és az ezernyi más megaláztatást soha nem felejtettem el... Vácon szü­lettem, ma is Vácon dol­gozom. Szeretem szűltebb hazámat és nagyon a szíve­men viselem, hogy még szebb, gazdagabb legyen. Azért kívánom, hogy úgy, mint Sztálinvárosban évek­kel előbb, vagy a hansági mo­csár lecsapolásánál, itt is összefogjunk azokkal, akik az ország más részéből in­dulnak Vácra a nagy gyá­rak felépítésére. ... Igaz, a fiatalok lelke­sedésére, buzgalmára, len­dületére számít az ország az új, nagy létesítmények megalkotásánál, de ha az idősebbek is megmozdulnak a népfront hívására, én is ott leszek a társadalmi mun­kások között. Szeretnék én is segíteni... f így fejeződik be a levél. Szerényen várja a választ: megértették-e mások, mit akart mondani, mit vár a váci népfronttól egy „név­telen'’ levélíró. Kár, hogy nem írhatjuk felajánlása mellé a nevét. De ha a nyári nagy rohamban körülnézünk majd a tengernyi munkás között, bizonyosan rábukka­nunk. Ű lesz az. aki a leg­szorgalmasabb, a legfáradha­tatlanabb. Ez biztos. Mert ahogy ezt a névtelen levelet „kivizsgáltuk” — csalhatat­lanul megéreztük: gyöngy­szem ez az írás a „névtelen" levelek között. S. A. „Ahimann” rakodóval szállítják préshez az autóroncsokat a LENINGRAD! MÉRNÖKÖK GÖDÖLLŐN Leningrádból, a szovjet mű­szeripar fellegvárából, ahol a műszergyártás 40 százaléka bo­nyolódik" le — a rakétatechni­ka műszergyártása is — az ot­tani tudományos intézet 35 mérnöke és mérnöknője — va­lamennyien műszerspecialis­ták — egyhetes tanulmányútra Magyarországra érkeztek. Az IBUSZ és az Inturist ál­tal szervezett látogatásuk rész­ben tudományos tapasztalat- csere, részben Magyarország megismerésére irányul. Az országnézés során meg­tekintették a Balatont, jártak Visegrádon, meg­nézték a Dunakanyart, va­lamint Szíálinvárost és el­látogatnak majd Eger és Miskolc környékére. Három napot töltenek Buda­pesten és már jártak az Elekt­íí Az első: Fekecs Gábor, a f váci Dunai Hajógyár fö- ^ konstruktőrje. Négy esztende- ^ je tölti be ezt a munkakört. ^ Mint mondja, a négyből az ;í utolsó, a tavalyi volt a leg- jí termékenyebb. Egyetlen év $ alatt 15 új konstrukciót dol- % gozott ki munkatársaival. Kö- zülük nem egy külföldön is % sikert aratott. A legszebb — és legnagyobb — feladat megoldásáért, a 303-as sze- ^ mélyhajó tervezéséért s a % megépítési munkák irányitá- 4 sáért április 4-én Munkáér­ól deméremmel tüntették ki. y ^ Nyolcéves korában nem ^ akart hajóskapitány lenni, f Még tíz évvel ezelőtt sem gon- % dőlt arra, hogy hajóépítő ^ mérnök lesz. A repülőgépek f érdekelték. Harmadéves egye- Í temi hallgató volt, amikor a ? hajóépítő szakot választotta. ^ Úgy látszik, jól választott. $ Amikor a korát tudakolom, \ először húzódozva mosolyog, í Aztán elárulja, hogy „már” ■í harminc éves ... f A második: Kiszelák Fe- ^ renc hajóépítő lakatos. Ti- zenhárom tagú brigádjával f részt vesz a szocialista brigád $ címért indított mozgalomban. % Ha jellemezni akarnám, így ' kellene kezdenem: szaktu­Ami a riportból kimaradt Régi adósságot kell iörlesztenem. Három emberről írni, akiknek nevét, munkásságát hetek óta őrzi jegyzetfüzetem. Gyárukról, a termelésben elért sikereikről már írtam nem­régiben. Most azt szeretném pótolni, ami a riportból ki­maradt. romos Mérőműszerek Gyárá­ban, a Geofizikai Kutatóinté­zetben, a Méréstechnikai és Automatizálási Egyesületben pedig megbeszélést tartottak. Itt Stricker György igazgató ismertette a vendégekkel a magyar műszeripar helyzetét és problémáit. A szovjet vendégek elisme­réssel szólották a látottakról. — Olyan sok szépet és jót hallottunk a magyar vendég­szeretetről, hogy attól tartot­tunk — mondotta az egyik szovjet mérnök — a valóság­ban csalódni fogunk. De nem csalódtunk: páratlan a vendég- szeretet, szépek a magyar tájak és Budapest, bár még nem so­kat láttunk belőle, valóban gyönyörű város. Elismeréssel szóltak a fej­lett magyar műszeriparról is. Csütörtökön délelőtt Gö­döllőre, a Ganz Arammc- ÍJ rőgyárba látogattak el, | azután megbeszélésre ültek lösszé, ahol szinte záporoztak a í kérdések a munka ütemességé- | ról, a gyár exportjáról, a még­is rendelések tervszerűségéről, a íj kooperációról, a gyáron belüli <! újítómozgalcmról, munkaver- ásenvről, a dolgozók fizetéséről. y ji V. Karaszjov, a leningrádi jí geológiai intézet főkonstruk- £ tőrje, a delegáció vezetője a ^látogatást követő rögtönzött ^ bankett során pohárköszöntő- ^ jáben elismeréssel nyilatkozott J a gyár modern íechnológiájá- £ ról, a fejlett árammérőtípusok- £ ról és í a dicséret hangján beszélt í a gyár rendjéről, tisztasá- í gáról és arról, hogy annyi fiatal dolgozik a gyárban. \Pohárkcszöntője végén ajándé­kot nyújtott át az őket kalau­zoló Dunajszki András ígaz- í gatónak és Kun Imre fődisz- í pecsernek. í A távozó szovjet vendégek J a gyár bejarata előtt elvegyül- í tek az éppen ebédidőben levő j dolgozókkal, kattogtak a fény- ; képezőgépek, a vendégek jel- í vényeket tűztek g gyáriak ; munkaköpenyére, majd autó- ; buszba szállva folytatták ta­; nulmányútjukat. > : A szovjet vendégek szom- ■ baton térnek vissza Lerönerád- : ba. I . M. zók gimnáziumában. Egyút­tal a Közgazdasági Egyetem előkészítő tanfolyamára jár. Nem sok a kettő egyszerre? Igazat megvallva, nem köny- nyű, de sietnie kell. Idén tölti be a 40. évet; jövőre már nem vennék fel az egyetemre. Míg telefonál, magamban végiggondolom az életét, ahogy részben tőle, részben másoktól hallottam. Munkás- szülők, nyolc elemi, inasévek — így kezdődött. A folytatás: „segéd úr" titulus, mellé tíz- filléres ebédek stanicliból, s nyolc hónap alatt a négy polgári. A felszabadulás után elvégezte a gimnázium há­rom felső osztályát, de meg-: betegedett s a nyolcadikból: kimaradt. Aztán munka, mun-: ka, munka. Harmadik éve: igazgatója a Dunai Hajógyár-; nak, amely vezetése alatt': veszteséges vállalatból él-\ üzem lett. Ö pedig a Szó- ■ cialista Munkáért Érdem- \ érem tulajdonosa. Vajon melyikre büszkébb?­Mind a kettőre. De leg job-', ban arra, hogy kislánya a ti- j zenötévesek április negyediki \ televíziós műsorában második\ lett az általános műveltségij versenyben. Alig bírta haza- ? cipelni a jutalmul kapott ti-' lágvevö rádiót... Nyíri Éva í dúsánál csak a szerénysége nagyobb. Egy óra hosszat be­szélgettünk s mástól tudtam meg, hogy felszabadulásunk ünnepén miniszteri elismerő oklevelet kapott. Annál szívesebben beszél a gyermekeiről. Négyen vannak, négy kis „kény ér pusztító”. A kislány a Forte-gyárban sze­retne dolgozni az általános iskola elvégzése után, a fiúk pedig egytől egyig hajóépítő lakatosnak készülnek. Még­pedig „komolyan” készülnek: valahányszor segítenek a nagypapának, mindig szer­számot kérnek fizetségül. Őr­zik is, mint a kincset, a fogót, kulcsot, Izalapácsokat. Négy gyermeket kosztolni, ruházni, iskoláztatni egy ke­resetből — nem könnyű do­log. Kiszelák Ferenc még­sem cserélne senkivel. Kü­lönösen most, amikor jóval könnyebben élnek, mint ré­gebben. Hol van már az az idő, hogy a fárasztó nyolcórás műszak után még kisiparo­sokhoz vagy homokbányába járt dolgozni. Luxusra per­sze most sem telik, de jó beosztással a koszton, ruhán kívül még mosógépre is fu­totta. Hogy Kiszelák Ferenc- né is elmondhassa: neki is könnyebb az élete, mint régen volt... A harmadik: Béza Elemér igazgató. Ű is a kitüntetettek közé tartozik. A gyár terme­lési eredményeiért Szocia­lista Munkáért Érdeméremmel jutalmazták. Íróasztalán nyitott közgaz­dasági szakkönyv, piros ce­ruzával írt széljegyzetekkel. Úgy látszik, vizsgára készül — gondolom. Kiderül. hogy csakugyan arra készül: jú­niusban érettségizik a dolgo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents