Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-13 / 112. szám
MST MEGYF.I zMtrlap I960. MÁJUS 13. PÉNTEK Széljegyzet Kíné tty János kiállításához HÓHÉR A TEMPLOMBAN ^ Két üvegablak (az egyik a £ landshuti Szent Márton szé- £ kesegyházé, a másik a Szent ( Vér grázi plébániatemplomé) világszenzációvá lett, mert ff két művész — lemondva a ^ szokványos megoldásokról — £ az időszerű képek nyelvén f. szólaltatta meg a régi legen- ff dákat. f, A landshuti Márton-temp- ^ lom gótikus épülete a város ^ jellegzetessége. A toronyszerű, £ magas oltárra ólomkeretes í festett üvegablakon át esik a í fény. Az üvegfestményen \ Hitler-fő látható, a hóhér Hit- ^ ler feje, aki szent Catlust kí- ^ nozza. Mellette hóhérsegédek ^gyanánt Göring és Göbbels ff ismerhetők fel. Az ablak, gamely a háború alatt elpusztult régi üvegfestményt pótol, ^ Max Lacher müncheni festő ^ műve. ff A művész a sok vitát ki- ^ váltó ablakképről egy7 beszélik getés során ezeket mondotta: — Érdekel a mai ember problematikája. még egy templomtér művészi kiképzésében is. így hát az üvegfestmény felvázolása közben szinte önkéntelenül ecsetemre tolultak a hóhérlegények arcvonásai. Emlékezés ez a múlt bűneire és tanulság korunknak, amelyben működnek a hitierek, göringek, göbbelsek — akárcsak régen — és engem úgyszólván öntudatlanul erre a tudatos megnyilvánulásra bírtak. Bizonyára megértik. milyen mély bennem a borzalom élménye, hiszen annak idején szenvedélyes antifasisztaként az egyik müncheni ellenálló-csoporthoz, az úgynevezett tolmács-csoporthoz tartoztam. Ez kapcsolatban állott a szövetségesekkel és kevéssel a háború vége előtt meg tudta akadályozni a város elpusztulását. Halálra ítéltek. Sikerült megszöknöm. A landhusti üvegfestménj7 a háború utáni első nagyobb megbízatásom volt... A grazi híres plébániatemplomot 1500 körül építették a domonkosrendiek, a háború alatt bombák rongálták meg. Az oldalhajóban az egyik üvegablak festménye Krisztus töviskoronázását ábrázolja. Baldachin alatt két felfúval- kodott alak trónol ott: Hitler és Mussolini, horogkereszttel díszített köntösben. Ai'cukon mohó vigyorral élvezik a szenvedő megcsúfolását. Albert Birkle professzor, az üvegfestmény alkotója, mesterien illesztette be a kép fényhatásait a középkori templomtérbe. A Salzburgban élő művész (festő és grafikus) érthetetlennek találja, hogy mai vonatkozású alkotása világszenzáció lett, hiszen az egyházművészet korábbi századaiban sem volt szokatlan világtörténelmi alakokat ábrázolni és így jónak és gonosznak emlékművet állítani. A náci uralom és a fasiszta háború elmúlt éveiből semmit sem okultunk volna — véli Albert Birkle —, ha nem emlékeztetnénk a világot a veszélyre figyelmeztető művészi alkotásainkkal. Mi kivetni való van abban, hogy sok millió keresztény meggyilkolásának okozóit, Hitlert és Mússolinit, Krisztus üldözői közé sorolom? Hogy ezt mégis meglepőnek, sőt szenzációsnak és botrányosnak tartják egyesek, az nemcsak a bukott í'endszer visszaállítását célzó eszmékkel terhes társadalomra jellemző, hanem a művészet és társadalom közt keletkezett roppant szakadékra is. Időszerűségre törő és a világhoz szóló művészek nehézségekbe ütköznek, ha nem adják meg magukat a semmitmondó konvencióknak vagy — ami a legkényelmesebb — nem kötelezik el magukat a szépséget eltorzító „moderneknek”. Max Lacher és Albert Birkle mégsem gondoltak arra, hogy ezeket a „biztos számokat” tegyék meg. Mi történt aztán? Landshut- ban a hitleristák tiltakoztak és íenyegetődztek (köztük némelyek az egyházközségnek is tekintélyes tagjai). A grazi plébániára napokon át érkeztek dühös levelek, a festmény eltávolítását követelve. Lands- hutban megjelent az egyik amerikai múzeum embere és intézménye számára meg akarta vásárolni a vitatott művet. A bajor művelődésügyi minisztérium — szokatlan bőkezűséggel — felajánlotta, hogy fizeti a nyugtalanító műtárgy „szelidebbel” való pótlását... A két üvegfestmény azonban — legalábbis egyelőre — még a helyén van és figyelmeztet. FILMHÍREK a tőle megszokott felelősséggel és gondos alapossággal tevékenykedik. Növendékei csak szeretettel nyilatkoznak róla, s okos irányimutatásai nem egy tehetséges fiatal eredményeiben tükröződnek. A nagy kiállításokon szinte minden alkalommal találkozunk egy-egy szép Kmetty- képpel. A Nemzeti Galéria gyűjteménye több munkáját őrzi. Ez a kis önálló tárlat az elmúlt évek terméséről számol be. Helyes lenne azonban, ha teljesebb — retrospektív jellegű — nagyobb kiállítást is szentelhetnénk munkásságának. J vendégkönyv elismerő be* jegyzései arról tanúskodnak, hogy ezt a kívánságot, nemcsak a szakemberek, hamm a szélesebb közönség nevében is bátran tolmácsolhatjuk. Cseh Miklós Varsóban repülős témájú filmek bemutatóját tartották meg. amelyet a lengyel Repülés című folyóirat rendezett. A filmek szemléjét a francia— szovjet NOB M ANDI A-NYEMEN című alkotással nyitották meg. Az 1959-es csehszlovák filmkritikái díjat az INGOVÁNY című filmnek ítélték oda. A filmújságírók és színházi művészek szövetségének díját ünnepi ülésen nyújtották át Karéi Kachynának, a film rendezőjének. Hogyan mentette meg a pusztulástól a Drezdai Képtár világhírű műkincseit a szovjet hadsereg: ez a témája az ÖT NAP, ÖT ÉJJEL című első szovjet—NDK koprodukciós filmnek. A közös alkotás ren- 'f őrzője L. Afnstam, zenéjét ^ Sosztakovics szerezte. \ Két hír a CSILLAGOK cí- £mü NDK—bolgár koproduk- f, ciós filmről: a Berliner Zeitung \ című lap beszámol arról, hogy £ a filmet — első alkalommal az ff NSZK-ban — májusban bemu- ff tátják Hamburgban. A Kon- rad Wolf rendezte film a múlt £ évi cannes-i siker után elismerő visszhangra talált a nyugat- (f német sajtóban. Lille-ben ün- j nepél^es keretek között adták 5ki„ a . Népek .. Barátságának.: ragydíját a CSILLAGOK című; \ film alkotóinak. : í £ 10 millió dolláros költséggel: $egy amerikai tőkés csoport: í több filmet készít Spanyolor-: \ szagban. A tervezett filmek: {között szerepel a KIRÁLYOK; ! KIRÁLY'A című színes alko- j ; tás, amely Krisztus életéi viszi: ! vászonra. A film forgatóköny-: ! vét Phil Jordan amerikai és • j Diego Frabbri olasz író írta,: \ rendezője Nicholas Ray. Rövi-j jdesen megérkezik Spanyolor-; í szagba a film harminc fősze- : ; replője és az ottani felvétele-: ! ken kívül a Szentföldön is for-; ; gatnak majd. • Napraforgós csendélet T/ ülő nos ünnepség színhelye volt a napokban a Rákóczi úti Fényes Adolf-terem Budapesten. A szokásos ünnepi beszédet hiába várták a megjelent érdeklődök — elmaradt. De nem véletlenül, hanem „előre megfontolt szándékkal”. A művész kívánta így — ilyen egyszerűnek — tárlata megnyitását. „A művek beszéljenek inkább” — tartja az idős mester. S a megnyitó közönsége — mi egyebet tehetett — szemügyre vette a képeket. Voltak, akik a katalógusban reméltek kárpótlást az elmaradt bevezető magyarázatért. Ám az ízléses kis nyomtatványban a művek jegyzékén kívül csak a festő néhány^ ajánló sorát olvashatták. „Sem többet, sem kevesebbéit nem akarok,; mint. bemutatni a müveket azoknak, akiket az én munkásságom érdekel’’ — írja. S hozzáteszi: „Köszöntök minden látogatót, s műveimet figyelmükbe ajánlom.” Aki azt hinné, hogy ez valamiféle raffinált reklámkeresés csupán: téved. Kmetty művészegyénisége valóban ilyen puritán, természete valóban ilyen szerény. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy kiállítása képei nem eladók. Az értékes gyűjteményt két jeles vidéki múzeumunk (a miskolci és a pécsi) kapta meg — ajándékba. Kossuth-1 díjas mesterünk — akinek nevét már félévszázada számon- tartja a művészettörténet — ilyen finoman ad leckét némely üzleties szellemű pálya- i társának. C milyenek a művek? Tisz- tán fogalmazónak, meg- fontoltan nyugodtak, komo- \ Igák, alaposan következetesek \ — mint alkotójuk. És való-\ ban: „beszélnek”! Egyszerű \ tárgyak — egy-egy gyümölcs, \ edény, bútordarab, szobarész- j let — ürügyén tesznek őszintéi vallomást az élet jelentékeny \ dolgairól. Művészünk kevés \ eszközt használ, kerüli a nagy- ', hangú deklamációt, színei vi- \ lágát is szűk skálára szorítja j — csakúgy mint témakörét: A; szerkezet, a konstrukció rej-j tettebb elemeit igyekszik fel- \ kutatni, megmutatni. Olyanok \ művei, mint a szigorú szabd- \ lyok szerint megalkotott ver-\ Sßk — a szonettek például —j vagy mint a kamaramuzsika. \ Elmélyülést kívánnak. Teljes j élményt csak akkor adnak, hal szemlélőjük megpróbál kicsit \ elmeditálni — amint a mű- \ vész tette megalkotásuk során': —, s megpróbálja mintegy: újra átélni az eredeti élményt. \ Ha ez sikerül: érdeme szerint \ becsülheti a teljesítményt. pest megye és művészet- szerető közönsége magáénak vallja e kitűnő művészt. Hiszen Szentendrén — a hires művésztelepen — munkálkodott sok éven át. Igaz, az utóbbi esztendőkben ritkábban jut el a szép Duna menti kis városba (jóllehet ,műtermét gondosan fenntartja a telep), mert pedagógiai munkája is jelentős megterhelést jelent A TC Énynm.'íí-i'íé TPrt-i clrrtln+i KÉT ÉV Két éve, 1958. május 11-én nyílott meg az aszódi Petőfi Múzeum. Nagy társadalmi összefogás és tenni akarás ragyogó befejező aktusa volt a megnyitó ünnepély. Több hónapi, talán több évi erőfeszítés és munka fejeződött be ezzel. Az a ház, ahol megnyitotta kapuit az új intézmény, valamikor gimnázium volt. Ennek az iskolának volt tanulója három éven keresztül Petőfi Sándor. Itt tanított 23 éven keresztül a kiváló pedagógus, Koren Gusztáv. — A fogoly lengyel és sok más kitűnő költemény szerzője — tanára, majd igazgatója volt az algimnáziumnak. A ház a művelődés hajléka volt tehát az 1780-as étiektől egészen 1940-ig. Ezután lakók költöztek á Írj- ború pusztításától jelentős kárt szenvedett épületbe. Egyik neves Petőfi-kutatómk keményhangú újságcikkben feddte meg a nemes hagyományt megtestesítő épület elhanyagolása miatt az illetékes hivatalos szerveket. Nem hiába. A nagy lakáshiány ellenére is teljesült a kívánság: a nevezetes épületet ismét a művelődés otthonává alakították át, nevezetesen múzeumot létesítettek benne, azzal a céllal, hogy ápolja a Petőfi-kultuszt és gyűjtse a Galga völgyének gazdag néprajzi és régészeti emlékeit. Hivatalos szervek és társadalmi munkások egymást múlták felül a cél megvalósítása érdekében. Azóta két év telt el, munkával teli két esztendő. Semmivel indultunk és ma a leltározott anyag száma eléri a több ezret. A két állandó kiállítás (Petőfi népviseleti) mellett hat időszakos kiállítást mutattunk be az elmúlt két év alatt. A látogatók száma 10 000—12 000 volt. S ez a fontos: minél több és több ember tekintse meg a múzeumot. Asztalos István ÜNNEPI ZENEI NAPOK CEGLÉDEN A figyelmes szemlélő két héten át majd minden este sietős embereket láthatott Cegléd utcáin, s néhány óra múlva ismét viszontláthatta ugyanazokat az arcokat. A még figyelmesebb szemlélő azt is észrevehette, hogy ezek már nem is ugyanazok az arcok: átizzította, megszépítette őket a friss élmény varázsa. Két héten át, április 23-tól május 8-ig majd minden este felcsendült Cegléden a muzsika, énekszó. A nagy- zenei seregszemle közreműködőinek skálája a lehető legszélesebb volt: a műsor a ceglédi zeneiskola óvodás korú előképzőseinek dobból és cintányérból. álló „zenekarával” kezdődött, s az Állami Hangversenyzenekar koncertjével fejeződött be. Az énekesek: a kis óvodások kórusától Gyurkovics Máriáig. S e két véglet között megszólaltak a muzsika tanulói és tanítói, kedvelői és művészei. A változatos műsor legtöbb száma megérdemelné a részletes elemzést, e helyett azonban most csak ‘néhány gondolatot, tanulságot: Az ünnepségek sikerét az tette lehetővé, hogy a ren- I dezők nemcsak a műsorra i nyomatták ki a kodályi jel- ; mondatot: „Legyen a zene 'mindenkié!'- —, hanem igen sokat tettek megvalósításáért is. Áz ünnepbe tevőlegesen belekapcsolódtak az egyes üzemekben alakult zenebaráti körök, a zeneiskola zenészei viszont a város öt termelőszövetkezetét is felkeresték. A színvonalas műsorok mellett ez a társadalmi megmozdulás tette lehetővé, hogy a két hét tucatnyi hangversenyének több mint 5000 hallgatója volt, hogy a legel- vontabb komolyzenei hangversenyen is telt ház várta a ceglédi művelődési ház újjáépített színháztermében az előadóművészeket. Az egymást követő estek során a legkülönbözőbb felkészültségű előadók léptek a pódiumra. Produkciójukat a művészi kidolgozottság szempontjából összehasonlítani nem lenne célszerű. Valami azonban közös volt bennük: az igényesség s a lelkesedés. Ezt sugározta a gimnázium énekkara, zenekara és kamarakórusa, a zeneiskola növendékeinek bemutatkozása, a műkedvelő énekkarok szereplése. S ezt fontosabbnak érezzük, mint az előadások még itt-ott megnyilatkozó kiforratlanságát. A zenepedagógusok munkáját ezek a hangversenyek dicsérik, de eredményüket végső fokon önálló hangversenyük magyarázza: sokuk nemcsak mestere, de művésze is hivatásának. A zenei napok műsorát vendégművészek fellépése is színesítette. A kiváló operaénekesek mellett elsősorban az Állami Hangversenyzenekart kell megemlítenünk, amely Varsányi László — a Cegléden tanító, de az ország határain túl is ismert — zongoraművész közreműködésével koncertet adott a színházteremben. A legméltóbb lezárása volt ez a zenei ünnepségeknek: felemelt, célt és távlatot nyitott azoknak is, akik valamelyik ceglédi együttesben ismerkednek a zene varázsával, de eddig talán még sosem jutottak ilyen zenei élményhez. S ez az útja annak, hogy a zene — a legmagasabbrendű zene is — mindenkié legyen. Az ünnepségek menyitása- kor Bácskai József, a zeneiskola igazgatója bejelentette: a minisztérium és a városi tanács hozzájárulásával az idén új zeneiskola építését kezdik meg Cegléden. Ez lesz talán az ország legmodernebb zeneiskolája. Az ünnepi zenei napok bebizonyították: ez a város valóban méltó rá, hogy a nemes zene méltó hajlékot kapjon benne. Katsányi Sándor KÖNYVESPOLC Barbara Ring: Peik f j^r e féljünk a szuperlativusz- ff ÍV tói: ez a könyv a világít irodalom egyik legbűbájosabb | gyermekregénye. ff Nincs pedig látványos-lealan- ? dós meséje. Egy mulatságosan í hosszú nevű norvég kisfiú — í Hennemann Pável Benedikt — f hatéves korában árvaságra £ jut, s nagy fájdalmára elsza- £ Uad egyetlen barátjától, a nor- £ vég kisváros Ondursen nevű ^ bölcs fuvarosától is. Krisztiá- í niába jut, a gyermeki lélek- _ hez mit sem konyító nagy- f bácsijához, sőt az a veszély is f, fenyegeti, hogy egy dúsgazdag ff németországi nagynéni „védő- ff szárnyai” alá kerül. A veszély $ elmúlik azonban, a fájdalom ff elcsitul, s Hennemann Pável ff Benedikt — akinek Ondursen ff fuvaros a rövidség kedvéért a ff Peik nevet adományozta — ff békéit lélekkel telepszik meg f, a nagybácsi otthonában. Bűbájt az kölcsönöz ennek a szomorkás-derűs történetnek, hogy a felnőttek érthetetlen világa kicsiny hősünk hamvastiszta lelkén át vetítődik elénk. Minden társadalmi előítélet, minden modorosság, minden formaságtisztelet, ami a felnőttek társadalmát kasztszerűvé, viselkedésüket pedig természetellenessé teszi — mulatságos karikatúrává fintorul Peik barátunk megvesztegethetetlen ítéleteiben. Látszólag a szokványos „gyerekszáj”-műfajhoz tartoznak ezek, valójában persze egy mélyen emberséges és romlatlanul demokratikus indulatú írónő ítéletei. Olyan emberé, aki — a szó jó értelmében — maga is gyermek maradt kissé, hogy a világról való szabad ítélkezés pozícióját megőrizhesse. Peik tehát „szócső”, de ma- gátólértetödően és alkalmatosán az. A gyerek eredendően demokratikus lény, s Peikben ezt úgyszólván emberi tartássá fokozta a bölcs Ondursen, aki a világról való „összes szükséges ismeretet” beleplántálta. miközben együtt ,.felügyelték a város forgalmát”. Jtélét a világról? Demok- x ratizmus? Nem haladják meg mindezek egy gyerekregény kereteit? Nem. Csak akik a gyermeki egyszerűséget a primitívséggel tévesztik össze, azok hiszik, hogy a gyermekirodalom valami gügyögő gon- dolattalansággal azonos. Mark Twain. Dickens, Molnár Ferenc, Gajd ár — miként Barbara Ring is — nagyon jól tudták: a gyermekirodalom a legtartalmasabb és legművészibb ..felnőttirodalom” édes testvérhuga. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) fűn PwcáK/íf Baranyi Ferenc: Ady Párizsba jött, nyarak szép városába, kicsit feledni a magyar ugart, kacagott Szent Mihály útja kéken, s a kacér Szajna-part. De otthonról az ősz, a gond utána szökött egy pillanatra, nesztelen, s a költő őszi kedvvel ment tovább a Boulevard Saint Michelen. (így tűnődtem, miközben körülöttem kék őrülettel Párizs nevetett, s nem jött az ősz. Nem háborgatta semmi a faleveleket.) Párizs. 1959.
