Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

'*3 Az élet lassan rendes ke­rékvágásba zökkent. A kiesi borjú már vígan kocogott ez anyja után, amikor kimentek az első fűre. A csordás cser- dítésére úgy felugrott, akár­csak őszi társai. Eső jött, a kukoricát is megkapálták elsőjére. Kerezsiék már ka­pálás után voltak, így aztán a Sándor gyerek engedelmet kapott, hogy bemehessen a városba. Gyalogszerrel indult el. Nagy volt az öröme. Tán még moziba is elmegy... Meg ilyenkor már sör is van... Jókora husángot metszett az akácfáról, nem valami egye­nesre sikeredett, de odáig megteszi. Már az öregszőlők között járt. Hogy megrövidítse útját, átvágott toronyiránt, balla­gott a finom homokban, még íütyörészett is. Mosolygott: azám, hátha valami jóképű kislány mellé kerül a mozi­ban ... A mély csendben már hallotta a toronyóra kon- gatását. Dél van — gondolta. Számolta is az ütéseket, de csak a tizedikig jutott el. A ^tizenegyedik egy rettenetes ' dörej volt... A pincéző parasztok riad­tan figyeltek fel a robba­násra. Tudták, mit jelent. Nem az első volt. Tányér­akna! ... Porfelhőt láttak. Mire odaóvakodtak, már azt se, csak egy szétvetett, felis- merhetetlenné roncsolódott emberi testet. öreg Kerezsi aznap este ko­rán lefeküdt. Feleségét hiába nógatta. — Majd ha a gyerek haza­jön — hangzott a tűzhely fe­lől —, a vacsoráját csak meg kell melegíteni! Éhes lesz, pénzt csak kicsit vitt. Meg a fene tudja... mi van ezzel a pénzzel, egyre kevesebbet ad­nak érte... A városban meg tán éppen semmit. Mire ezt elmotyogta, az ura már aludt. Kerezsiné aznap délután a keresztlányánál volt. a beteg­ágyas Túri Zsuzsánál. Es ámbátor a berlinert is a nyaka köré kerítette — hun­cut a tavasz, hamar megbújja a szele az ember jányát —, mégis, ahogyan nőtt az este, úgy nőtt hideglelős reszke- tése, ami már dél óta kerül­gette. Kilenc órára elsötétedett a falu (kapálás idején korán kell kelni), de ő csak járt ki, be. Éjfél körül feküdt le, amikor már nagyon nyomo­rultul érezte magát. Hajnali négykor az ember lámpát gyújtott: felesége nyugtalan, kapkodó lélegzé­sére riadt föl. A lámpával az ágy elé lépett: az asszony fé­nyes fekete hajában tenyér­nyi ezüstös csík fehérlett. VERTES JÓZSEF: 9 Harmadnap mentőkocsi állt meg Kerezsiék előtt. Kórház­ba vitték az asszonyt; az idegosztályra. Kicsi batyut kötözött: fehér réklit, gyolcs- pendelyt. Az utolsó pillanat­ban szedte elő tulipános lá­dája aljáról, ahol őrizgette. — Ebbe temessetek el, ha úgy hozná a sor... Te meg vigyázz a házra, te ember ... A gyerek vacsorája a sütő­ben van! Kerezsi ekkorra már tudta, amit a feleségén kívül min­denki tudott a faluban. Ahogy az asszonyt elvitték, fogta görbebotját, bezárta a házat és elindult az öregszőlők felé. Messziről látta már, hogy szovjet katonák őrizete alatt SS-foglyok hajlonganak ott, sokkal óvatosabban, mint ha­jolgattak, amikor lerakták, az aknákat. Már vagy féltucat tányéraknát hordtak egy ku­pacba. Az egyik orosz elébe állt: — Nyem szobod, papa! Pasli, pasli! — Nye pasli, gyerekem. Klapci kaput — és mutoga­tott egy frissen fölhányt ha­lomra. — Aj, papa, kaput... nye haraso... no. davaj. Aztán járta a hatóságokat. Hetekbe került, mire a zűr­zavaros időkben megkapta a kihantolási engedélyt. Köz­ben új halottak is kerültek a sírba. Vitte volna már a gyereket, de a tisztiorvos V árakozás A HÉTEN HALLOTTUK v\>X\NVCCSXX\XXXX\XXX\XX\XXXXXVv\XXXXN\N\^XXXXX\X\> BERLIN PÁRIZS közbelépett: nem lehet exhu­málni, csak ha majd a fagy beáll. A kukorica nőtt, mintha húzták volna, a szőlő virág­zott, lassan a kalász is hasa- sodott. Aratáskor jött haza az asszony, váratlanul, öreg Ke­rezsi szíve összeszorult, ami­kor meglátta így, lesová­nyodva. — A gyerek? ... Az ember egy darabig eres barna kezében tartotta fele­sége venyigeszáraz, elvéko- nyult ujjait. — A gyerek?... — siklott el a pillantása. — Hát az még nem jött meg ... — No nem baj. Most már megjön. Biztosan megjön!... az éjjel álmodtam vele ... Letette cókmókját, később kicsírázott krumplit hozott föl a veremből és hámozni kezdte. — Véle álmodtam. Rettene­tes fényességben jártunk, te meg én ... nem tudom bizo­nyosan merre, de gondolom, az öregszőlők táján. A fiunk, a Sándorkánk akkor még nem volt velünk... Még csudálkoztam is, váltig csu- dálkoztam: egy olyan picike gyerek merre járhat? Mert csak hároméves volt. Olyan kis pendelyes ... Emlékezel arra a sárga virágos flanellre, akit a keresztanyja vett neki? — Emlékezem, hogyne em­lékeznék ... — Na, egyszóval, ahogy megyünk, megyünk, egyszer- csak ott a gyerek! F.libém áll: „Édesanyám, megjöttem” — mondja azon a kedves kis hangján. Jól van, magzatom, látom. Már éppen keresni akartalak ... „Nem kell en­gem keresni — mondja —, mert”... Aztán eltűnt. Ein meg fölébredtem. Ágnes nő­vér ébresztett föl. Hozta a holmimat, meg a cédulát, hogy elengednek, ibz.'rívitlem — mondta, mialatt egy íeké- lyes göböt kapii’gált ki a krumpliból —, hogy már itt­hon találom... No nem baj, majd hazajön, most mér biz­tosan hazajön ... Ereggy apja, húzzál föl egy vödör vizet, megmosnám a krump­lit. Aztán be is gyújthatnál. De a gyerek vacsoráját vedd ki a sütőből, nehogy odaég­jen!... Nagy baj, hogy Ág­nes nővér fölébresztett... Már most többet tudnánk... De ezt az ember már nem hallotta. Húzta a vizet. A szive maid megszakadt, mire a vödör a kávához ért. Mondják, egy olyanformát... megölt az akna. Az öregsző­lőben. De lehet, nem ő volt, hanem valaki más... — foly­tatta rémülten, amikor bele­nézett a felesége előbb szűk­re húzódott, majd tágra me­revült szemébe. — Hát persze, hogy más! A többit már a kitárt si- íonajtó mögül mondta, ahol a ruháit szedte magára: — Hozd csak elő, hékárn, az ünneplő cipőmet! Föl kell ám öltözni, ha az emberlánya a gyerekit várja... No né, föl se megy ... mintha megda­gadt volna a lábam. Jó lesz tán a másik is ... kicsit ki- suvikszoiod, ügyé? Mindig dicsekedtél, milyen fényes volt a bakancsod katonáék- nál... Azám ... katonák... miféle volt az, ami azt a gyereket elemésztette? Ágyú, vagy mi, ügyé? Haj-haj... Szegény anyja várhatja. Meg tán egy szem gyerek is lehe­tett ... akár a Sándorkánk ... > Napszálltáig a kemence f padkáján üldögélt szótlanul. ^ A fehér csendben figyelte, í hogyan neszez a leszálló este. ^ Angélusz után vállára terí- ^ tette a berlinert, kiállt a ^ tornácra. -5 — Gyere be, lelkem, megfá- % zol — lépett ki utána az ura. ;í Mintha nem is hallotta vol- J na. £ — Azt mondd meg — keze- 'i te náir.i tűnődés után — | miért kellett érte menni? E! j tud ő jönni a maga lábán. £ Majd kis idő múlva: — Valami olyat hallottam. í hogy koporsó is kell... Ki- % nek? Kinek, kell a koporsó?' | — emelte föl a hsáigj át. j — Kinek, kinek!...' ffáí^ annak, ali! nscsglíálit... Lehet; £ hogy ő volt, lehet más ... ^ — És kiszaladt a fészerbe.'' Életébten most sírt először, j! Az asszony fogta a kisszé- J két, kiült a kapuba. Nyűgöd- £ tan, tempósan, szánté ünne- ^ pélyesen. Mintha valami ^ ősi szertartáshoz készülődne. ^ A szállongó hó hamarosan £ belepte a puha kendőt. A ké- ^ sei járókelők észre sem vet- ^ ték, hogy ül ott valaki. Moz- ^ dulatlan volt, mint a holt. ^ Pedig élt. És ezerszeresen ^ éber volt. Különösen a füle, 7 mint soha még. Az ismerős | kocsizajt leste. Lépéseket g hallott, majd hangokat. A só- ^ gór beszélt: * Szálkái Miklós: A donyecl bányászok Reggelre dél és újra reggel, Telnek a szép, nyári napok, Tele tüdővel, tág szemekkel Iszom a fényt; boldog vagyok. Egész napon át séta, játék, Látogatás, barát, rokon, És estére valami vár még: A könyvek fenn, a polcokon. Százat olvastam, milliót nem ... Nagy, lelkesítő feladat. Titkukat kérdem, egyre kérdem, S bár őrzik hét lakat alatt, xs:~: tv Néha fellebben már a fátyol S érthető lesz a nagy titok. De a valóság illatától Még többet... mindent áhitok. Tanítóim a legnagyobbak, Ismeri eket g, világ... Most van órája Gorbatovnak, S kelnek szovjet melódiák: Kilencszázharminc, Donyec-vidék; Az élet zengő, mély, erős, Bányásznak lenni mi jó, mi szép! Ahány an vannak, annyi hős! Amíg örültem, lelkesedtem Andrej és Viktor életén, Úgy érzem már: a főszerepben Hárman cselekszünk: ők, meg én. fU9/ Nekem is nehéz volt a szerszám A kezdet harcai között, Én is sírtam Viktor kudarcán. Amikor gyáván megszökött. Bennem állít örök emléket Andrej, az önzetlen barát, Hogy Viktornak, a kishitűnek Viszi a remény sugarát. Zákorkó s Viktor versenyében Én döngettem a szénfalat, ügy érzem: most is fáj a térdem, Hogy megzúzta a szikiapad. S amíg a két hős megy előre. Lelkesen arra gondolok: „Jó hazafi” és „Munka hőse” Két néven egyazon dolog. Életük minden felvonása Felejthetetlen jelenet, Andrej hite s Viktor tudása Belőlem formál jellemet. .. Szobám a végtelenbe tágul. Nincs fal, előttem nincs határ. Látogatóba jött a Távol, Ruhája fényes, mint a nyár. ... Odakinn már rezdül a hajnal, Kéket lilára váltogat, Mikor leejtem halk sóhajjal A Donyeci bányászok-at. Levágták a búzát, megszed­ték az almafákat, leszüretel­tek. majd a répa is kikerült a földből. Az erdő fáit le- kopasztotta az ősz. Korán esett le az első hó, el se ment abban az esztendőben. Karácsony táján jött meg az írás, a kisbíró hozta. Kere- zsiné. ment eleibe. — Mi jóban jársz, Pista? A gazda akkor lépett ki a házból. A kisbíró észrevet­te kemény, tiltó szemvil­lanását, de már késő volt visszafogni a megfogalmazott választ: — Mehetnek a gyerekért. — Megyünk, lelkem, me­gyünk, hogyne mennénk — szaporázta az asszony, aztán jí majdnem durván rákiáltott ^ az urára: — No, fogjál ha- ^ mar, te ember! á Az átvette az írást, belené- ^ zett. Megrezzent: az orvos £ szava jutott eszébe: ne hagy- ^ ja, egy percig se hagyja egye- ^ dűl az asszonyt... nagyon ^ megbolydult szegény ... So- ^ se lehet tudni, még elemészti ^ magát... ^ — Majd a Miska sógor — ^ mondta kisvártatva — az ^ majd elmegy érte, a fiával... ^ Mikor Kerezsi visszajött a ^ sógorától, lopva sokáig néze- ^ gette az asszonyt: vajon ki- ^ bírja-e? Vagy rámegy a sze- £ rencsétlen? Hiába. Meg kell ^ mondani. Valahogyan meg. ^ — Hát... egyszóval... — £ kezdte. — Nem tudni, ho- ^ gyan kerül haza az a gye- ^ rek. Valami baja is eshetett. ' Hajlott hátút, ősz fejűt. A ki­lences ágyra fektette, az öreg mellé. A régi betegek felkönyö­költek, bámulták az új jö­vevényt, csak az öreg maradt mozdulatlan. Az ápolónő eloltotta a vil­lanyt és óvatos léptekkel ki­ment. Az új beteg felnyögött. — Vizet. Kis vizet. Az öreg gyári munkás feléje nyuj­(Szánthó Imre illusztrációja) fordult. Tiszta poharát tóttá. Az új beteg kapkodva ivott és halkan lihegte: — Köszönöm. Nagyon kö­szönöm. Az öreg belebólintott a sö­tétbe. kis ideig figyelte szom­szédja szuszogását, aztán megfordult és lassan elszu­nyókált. Reggel vidámságot hozott a napsugár. Vicceket meséltek. Nőkről, hamisakról. Az ú} be­teg idegesítően, ziliálva kunco­gott. Az öreg munkás meg­remegett. Húsz évvel ezelőtt, amikor kitették a gyárból, és erőlködve tiltakozott, a gyárigazgató ugyanígy neve­tett. Pontosan így nevetett. Villant a tekintete. Szorn- szédjának lapos az arca. Haja ritka és ősz. Tekintete szürke és szelíd. — Bolondság — gondolta. — Bolondság. Más is nevet­het így. És halkan kérdezte: — Maga hol dolgozik? — A hajógyárban. Az öreg jókedvű lett. — Nem ismeri véletlenül Nagy Jóskát? Ö is ott van. A sógorom. Az ősz hajú a hátára fordult és a levegőbe mondta: — Nem. Nem ismerem. A nappalos nővér jött be. Nagy fehér kartontáblát ho­zott és köszönt. — Jóreggelt, aranyoslcáim. A férfikórus válaszolt: — Jóreggelt aranyoskám. A nővér az új beteg ágyára akasztotta a kórlapot és kér­dezte: — Na, hogy vagyunk, Wé- berkém?,.. Az ápolónő tovább ment. Az asztalnál injekciós tűket rakott katonás sorba. A vé­kony testű öreg, a nyolcas ágyon, az idegességtől reszket­ve feltápászkodott, undorod­va nézte a szürke szemű em­bert és akaratlanul gúnyo­sán mondta: — Wéber úr..; Az ősz hajú felemelte a fe­jét és gyanakvó tekintettel pislogott a szomszéd ágyra. — Nem ismer meg? —. foly­tatta izgatottan az öreg. — A ládarakó Suhajda va­gyok. Suhajda... Az új beteg összehúzta rán­cos szemhéját. — Nem emlékszem — mo­tyogta. — Nem ... Nem em­lékszem. Hallgattak. A nap felhő mö­gé bújt. Aztán ismét kisü­tött. Játszott a fehér vas­ágyon. Húsz éve a gyárkapuban, Wéber úr! — tört ki végül a keserűség. — Emlékezzen Wéber úr... Maga ben* állt a vasrácsnál, én meg kinn. Én könyörögtem, maga meg nevetett Wéber úr! Szájába fulladt a többi szó. — ... Egyszóval kinyitották : a sírt, oszt odahívtak min-I két is. Megkérdezték, rá- i ismerünk-é... Hárman vol- ; tak ... darabba ... Kérdik, i melyik a miénk. Nem tudtam í megmondani. Erre azt mond- í ták, jöjjön a szüleje ... hát i így oszt... Ekkorra odaértek a kapu- i hoz, ahol már egész magas- i ságában kinyúlva állt az i asszony. Mint egy fehér bál- i vány. A megrettent fér- i fiák elé toppant: I — Egyszóval nem ő volt! j Mondd meg, szivedre tett í kézzel mondd: ő volt-é? — ügy néztem, nem ő... ! — dadogott Mihály. — Na, megmondtam, ügyé! j — kiáltott tiszta hangon, j diadalmasan. — Még hogy j az én fiam! A Sándorkám!... j Te, Miska — váltott át a i hangja — csak hallottad vol- j na, milyen szépen mondta \ azon az édes kis hangján,: hogy: nem köll éngem keres- ■ ni, édesanyám, mert... j Mondott volna, biztosan ] mondott volna többet is, mást j is a lelkem, de jött Ágnes nővér és fölkeltett a cédulá­val ... Gyújts már be, te ember, mert mindjárt itthon lesz, oszt se vacsora, se sem­mi! ... 1956 tavaszán zárták be Becsben a Scala épületében nagy népszerűségnek örvendő Uj Színházat, ezt a haladó szellemű színészek által léte­sített kis színpadot. Közönsé­ges magánjogi pereskedés eredményeképpen a város ve­zetősége könyörtelenül teljesí­tette a pereskedő háziúr óha­ját — és a színiházat kitele­pítette. A társulat ezek után Kelet- Berlinben telepedett le, , és most áprilisban Bécsbe indul vendégszereplésre két napra, Gorkij Kispolgárok című mü­vével. BECS Az osztrák fővárosban meg­kezdik Stefan Zweig világhírű Sakk-novellája filmváltozatá­nak forgatását. A film produ­cere ugyanaz a Luigi Wald- leitner, aki a Rosemarie-t ké­szítette. A filmet német és an­gol változatban gyártják, ren­dezője amerikai, férfifőszerep- Iöje Curd Jürgens, női fősze­repét amerikai színésznő ala­Kónyv készül a híres Jac- coud-ügyről, amelynek bírósá­gi tárgyalását olvasóink az el­múlt hetekben olvashatták hasábjainkon. Azóta Jaccoud újra szerepelt a világlapokban, mert a börtönben öngyilkossá­got kísérelt meg. Most Jean Duché, aki végignézte az egész tárgyalást, pszichológiai mű­vet írt Jaccoud gyilkosságáról. STOCKHOLM Az egykori svéd udvari fényképész, Günther Elfelt, hátrahagyott felvételei között megtalálták a Nagymama szemüvege című régi néma­film kópiáját. Valószínűleg ez volt az első film, amely a vi­lágon elkészült. USA Chaplin új filmet készít elő. A film témája a követke­ző: Chaplin rakétával a Marsra repül, feleségül vesz egy ottani leányzót és vele tér vissza a földre. H. BART A LAJOS: „ TALÁLKOZÁS A hátukon feküdtek és j szuszogtak a betegek. A jód- ; szagú kórterem ablakán be- i nézett a sárga arcú lámpa- i búra. A nyolcas ágyon pár­• nának szorította fejét a vé- \ kony testű öregember, nézte ; a sötétséget és az életére • gondolt, amikor halkan ki- í nyílt a kórterem ajtaja. Fel- ■ csapták a villanykapcsolót. Az \ ápolónő új beteget hozott. i i I

Next

/
Thumbnails
Contents