Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

'*3

Az élet lassan rendes kerékvágásba zökkent. A kiesi borjú már vígan kocogott ez anyja után, amikor kimentek az első fűre. A csordás cser- dítésére úgy felugrott, akárcsak őszi társai. Eső jött, a kukoricát is megkapálták elsőjére. Kerezsiék már kapálás után voltak, így aztán a Sándor gyerek engedelmet kapott, hogy bemehessen a városba.

Gyalogszerrel indult el. Nagy volt az öröme. Tán még moziba is elmegy... Meg ilyenkor már sör is van... Jókora husángot metszett az akácfáról, nem valami egyenesre sikeredett, de odáig megteszi.

Már az öregszőlők között járt. Hogy megrövidítse útját, átvágott toronyiránt, ballagott a finom homokban, még íütyörészett is. Mosolygott: azám, hátha valami jóképű kislány mellé kerül a moziban ... A mély csendben már hallotta a toronyóra kon- gatását. Dél van — gondolta. Számolta is az ütéseket, de csak a tizedikig jutott el. A ^tizenegyedik egy rettenetes ' dörej volt...

A pincéző parasztok riadtan figyeltek fel a robbanásra. Tudták, mit jelent. Nem az első volt. Tányérakna! ... Porfelhőt láttak. Mire odaóvakodtak, már azt se, csak egy szétvetett, felis- merhetetlenné roncsolódott emberi testet.

öreg Kerezsi aznap este korán lefeküdt. Feleségét hiába nógatta.

— Majd ha a gyerek hazajön — hangzott a tűzhely felől —, a vacsoráját csak meg kell melegíteni! Éhes lesz, pénzt csak kicsit vitt. Meg a fene tudja... mi van ezzel a pénzzel, egyre kevesebbet adnak érte... A városban meg tán éppen semmit.

Mire ezt elmotyogta, az ura már aludt.

Kerezsiné aznap délután a keresztlányánál volt. a betegágyas Túri Zsuzsánál. Es ámbátor a berlinert is a nyaka köré kerítette — huncut a tavasz, hamar megbújja a szele az ember jányát —, mégis, ahogyan nőtt az este, úgy nőtt hideglelős reszke- tése, ami már dél óta kerülgette.

Kilenc órára elsötétedett a falu (kapálás idején korán kell kelni), de ő csak járt ki, be. Éjfél körül feküdt le, amikor már nagyon nyomorultul érezte magát.

Hajnali négykor az ember lámpát gyújtott: felesége

nyugtalan, kapkodó lélegzésére riadt föl. A lámpával az ágy elé lépett: az asszony fényes fekete hajában tenyérnyi ezüstös csík fehérlett.

VERTES JÓZSEF:

9

Harmadnap mentőkocsi állt meg Kerezsiék előtt. Kórházba vitték az asszonyt; az idegosztályra. Kicsi batyut kötözött: fehér réklit, gyolcs- pendelyt. Az utolsó pillanatban szedte elő tulipános ládája aljáról, ahol őrizgette.

— Ebbe temessetek el, ha úgy hozná a sor... Te meg vigyázz a házra, te ember ... A gyerek vacsorája a sütőben van!

Kerezsi ekkorra már tudta, amit a feleségén kívül mindenki tudott a faluban. Ahogy az asszonyt elvitték, fogta görbebotját, bezárta a házat és elindult az öregszőlők felé. Messziről látta már, hogy szovjet katonák őrizete alatt SS-foglyok hajlonganak ott, sokkal óvatosabban, mint hajolgattak, amikor lerakták, az aknákat. Már vagy féltucat tányéraknát hordtak egy kupacba. Az egyik orosz elébe állt:

— Nyem szobod, papa! Pasli, pasli!

— Nye pasli, gyerekem. Klapci kaput — és mutogatott egy frissen fölhányt halomra.

— Aj, papa, kaput... nye haraso... no. davaj.

Aztán járta a hatóságokat. Hetekbe került, mire a zűrzavaros időkben megkapta a kihantolási engedélyt. Közben új halottak is kerültek a sírba. Vitte volna már a gyereket, de a tisztiorvos

V árakozás

A HÉTEN HALLOTTUK

v\>X\NVCCSXX\XXXX\XXX\XX\XXXXXVv\XXXXN\N\^XXXXX\X\>

BERLIN

PÁRIZS

közbelépett: nem lehet exhumálni, csak ha majd a fagy beáll.

A kukorica nőtt, mintha húzták volna, a szőlő virágzott, lassan a kalász is hasa- sodott. Aratáskor jött haza az asszony, váratlanul, öreg Kerezsi szíve összeszorult, amikor meglátta így, lesoványodva.

— A gyerek? ...

Az ember egy darabig eres barna kezében tartotta felesége venyigeszáraz, elvéko- nyult ujjait.

— A gyerek?... — siklott el a pillantása. — Hát az még nem jött meg ...

— No nem baj. Most már megjön. Biztosan megjön!... az éjjel álmodtam vele ...

Letette cókmókját, később kicsírázott krumplit hozott föl a veremből és hámozni kezdte.

— Véle álmodtam. Rettenetes fényességben jártunk, te meg én ... nem tudom bizonyosan merre, de gondolom, az öregszőlők táján. A fiunk, a Sándorkánk akkor még nem volt velünk... Még csudálkoztam is, váltig csu- dálkoztam: egy olyan picike gyerek merre járhat? Mert csak hároméves volt. Olyan kis pendelyes ... Emlékezel arra a sárga virágos flanellre, akit a keresztanyja vett neki?

— Emlékezem, hogyne emlékeznék ...

— Na, egyszóval, ahogy megyünk, megyünk, egyszer- csak ott a gyerek! F.libém áll: „Édesanyám, megjöttem”

— mondja azon a kedves kis hangján. Jól van, magzatom, látom. Már éppen keresni akartalak ... „Nem kell engem keresni — mondja —, mert”... Aztán eltűnt. Ein meg fölébredtem. Ágnes nővér ébresztett föl. Hozta a holmimat, meg a cédulát, hogy elengednek, ibz.'rívitlem

— mondta, mialatt egy íeké- lyes göböt kapii’gált ki a krumpliból —, hogy már itthon találom... No nem baj, majd hazajön, most mér biztosan hazajön ... Ereggy apja, húzzál föl egy vödör vizet, megmosnám a krumplit. Aztán be is gyújthatnál. De a gyerek vacsoráját vedd ki a sütőből, nehogy odaégjen!... Nagy baj, hogy Ágnes nővér fölébresztett... Már most többet tudnánk...

De ezt az ember már nem hallotta. Húzta a vizet. A szive maid megszakadt, mire a vödör a kávához ért.

Mondják, egy olyanformát... megölt az akna. Az öregszőlőben. De lehet, nem ő volt, hanem valaki más... — folytatta rémülten, amikor belenézett a felesége előbb szűkre húzódott, majd tágra merevült szemébe.

— Hát persze, hogy más!

A többit már a kitárt si- íonajtó mögül mondta, ahol a ruháit szedte magára:

— Hozd csak elő, hékárn, az ünneplő cipőmet! Föl kell ám öltözni, ha az emberlánya a gyerekit várja... No né, föl se megy ... mintha megdagadt volna a lábam. Jó lesz tán a másik is ... kicsit ki- suvikszoiod, ügyé? Mindig dicsekedtél, milyen fényes volt a bakancsod katonáék- nál... Azám ... katonák... miféle volt az, ami azt a gyereket elemésztette? Ágyú, vagy mi, ügyé? Haj-haj... Szegény anyja várhatja. Meg tán egy szem gyerek is lehetett ... akár a Sándorkánk ...

>

Napszálltáig a kemence f padkáján üldögélt szótlanul. ^ A fehér csendben figyelte, í hogyan neszez a leszálló este. ^ Angélusz után vállára terí- ^ tette a berlinert, kiállt a ^ tornácra. -5

— Gyere be, lelkem, megfá- % zol — lépett ki utána az ura. ;í

Mintha nem is hallotta vol- J na. £

— Azt mondd meg — keze- 'i te náir.i tűnődés után — | miért kellett érte menni? E! j tud ő jönni a maga lábán. £

Majd kis idő múlva:

— Valami olyat hallottam. í hogy koporsó is kell... Ki- % nek? Kinek, kell a koporsó?' |

— emelte föl a hsáigj át. j

— Kinek, kinek!...' ffáí^ annak, ali! nscsglíálit... Lehet; £ hogy ő volt, lehet más ... ^

— És kiszaladt a fészerbe.'' Életébten most sírt először, j!

Az asszony fogta a kisszé- J két, kiült a kapuba. Nyűgöd- £ tan, tempósan, szánté ünne- ^ pélyesen. Mintha valami ^ ősi szertartáshoz készülődne. ^ A szállongó hó hamarosan £ belepte a puha kendőt. A ké- ^ sei járókelők észre sem vet- ^ ték, hogy ül ott valaki. Moz- ^ dulatlan volt, mint a holt. ^

Pedig élt. És ezerszeresen ^ éber volt. Különösen a füle, 7 mint soha még. Az ismerős | kocsizajt leste. Lépéseket g hallott, majd hangokat. A só- ^ gór beszélt: *

Szálkái Miklós:

A donyecl bányászok

Reggelre dél és újra reggel,

Telnek a szép, nyári napok,

Tele tüdővel, tág szemekkel Iszom a fényt; boldog vagyok.

Egész napon át séta, játék, Látogatás, barát, rokon,

És estére valami vár még:

A könyvek fenn, a polcokon.

Százat olvastam, milliót nem ... Nagy, lelkesítő feladat.

Titkukat kérdem, egyre kérdem,

S bár őrzik hét lakat alatt,

xs:~: tv

Néha fellebben már a fátyol S érthető lesz a nagy titok.

De a valóság illatától Még többet... mindent áhitok.

Tanítóim a legnagyobbak,

Ismeri eket g, világ...

Most van órája Gorbatovnak,

S kelnek szovjet melódiák:

Kilencszázharminc, Donyec-vidék; Az élet zengő, mély, erős, Bányásznak lenni mi jó, mi szép! Ahány an vannak, annyi hős!

Amíg örültem, lelkesedtem Andrej és Viktor életén,

Úgy érzem már: a főszerepben Hárman cselekszünk: ők, meg én.

fU9/

Nekem is nehéz volt a szerszám A kezdet harcai között,

Én is sírtam Viktor kudarcán. Amikor gyáván megszökött.

Bennem állít örök emléket Andrej, az önzetlen barát,

Hogy Viktornak, a kishitűnek Viszi a remény sugarát.

Zákorkó s Viktor versenyében Én döngettem a szénfalat, ügy érzem: most is fáj a térdem, Hogy megzúzta a szikiapad.

S amíg a két hős megy előre. Lelkesen arra gondolok:

„Jó hazafi” és „Munka hőse”

Két néven egyazon dolog.

Életük minden felvonása Felejthetetlen jelenet,

Andrej hite s Viktor tudása Belőlem formál jellemet.

.. Szobám a végtelenbe tágul. Nincs fal, előttem nincs határ. Látogatóba jött a Távol,

Ruhája fényes, mint a nyár.

... Odakinn már rezdül a hajnal, Kéket lilára váltogat,

Mikor leejtem halk sóhajjal A Donyeci bányászok-at.

Levágták a búzát, megszedték az almafákat, leszüreteltek. majd a répa is kikerült a földből. Az erdő fáit le- kopasztotta az ősz. Korán esett le az első hó, el se ment abban az esztendőben. Karácsony táján jött meg az írás, a kisbíró hozta. Kere- zsiné. ment eleibe.

— Mi jóban jársz, Pista?

A gazda akkor lépett ki a

házból. A kisbíró észrevette kemény, tiltó szemvillanását, de már késő volt visszafogni a megfogalmazott választ:

— Mehetnek a gyerekért.

— Megyünk, lelkem, megyünk, hogyne mennénk — szaporázta az asszony, aztán jí majdnem durván rákiáltott ^ az urára: — No, fogjál ha- ^ mar, te ember! á

Az átvette az írást, belené- ^ zett. Megrezzent: az orvos £ szava jutott eszébe: ne hagy- ^ ja, egy percig se hagyja egye- ^ dűl az asszonyt... nagyon ^ megbolydult szegény ... So- ^ se lehet tudni, még elemészti ^ magát... ^

— Majd a Miska sógor — ^ mondta kisvártatva — az ^ majd elmegy érte, a fiával... ^

Mikor Kerezsi visszajött a ^ sógorától, lopva sokáig néze- ^ gette az asszonyt: vajon ki- ^ bírja-e? Vagy rámegy a sze- £ rencsétlen? Hiába. Meg kell ^ mondani. Valahogyan meg. ^

— Hát... egyszóval... — £ kezdte. — Nem tudni, ho- ^ gyan kerül haza az a gye- ^ rek. Valami baja is eshetett. '

Hajlott hátút, ősz fejűt. A kilences ágyra fektette, az öreg mellé.

A régi betegek felkönyököltek, bámulták az új jövevényt, csak az öreg maradt mozdulatlan.

Az ápolónő eloltotta a villanyt és óvatos léptekkel kiment.

Az új beteg felnyögött.

— Vizet. Kis vizet.

Az öreg gyári munkás feléje

nyuj(Szánthó Imre illusztrációja)

fordult. Tiszta poharát tóttá.

Az új beteg kapkodva ivott és halkan lihegte:

— Köszönöm. Nagyon köszönöm.

Az öreg belebólintott a sötétbe. kis ideig figyelte szomszédja szuszogását, aztán megfordult és lassan elszunyókált.

Reggel vidámságot hozott a napsugár. Vicceket meséltek. Nőkről, hamisakról. Az ú} beteg idegesítően, ziliálva kuncogott. Az öreg munkás megremegett. Húsz évvel ezelőtt, amikor kitették a gyárból, és erőlködve tiltakozott, a gyárigazgató ugyanígy nevetett. Pontosan így nevetett.

Villant a tekintete. Szorn- szédjának lapos az arca. Haja ritka és ősz. Tekintete szürke és szelíd.

— Bolondság — gondolta. — Bolondság. Más is nevethet így.

És halkan kérdezte:

— Maga hol dolgozik?

— A hajógyárban.

Az öreg jókedvű lett.

— Nem ismeri véletlenül Nagy Jóskát? Ö is ott van. A sógorom.

Az ősz hajú a hátára fordult és a levegőbe mondta:

— Nem. Nem ismerem.

A nappalos nővér jött be.

Nagy fehér kartontáblát hozott és köszönt.

— Jóreggelt, aranyoslcáim.

A férfikórus válaszolt:

— Jóreggelt aranyoskám.

A nővér az új beteg ágyára akasztotta a kórlapot és kérdezte:

— Na, hogy vagyunk, Wé- berkém?,..

Az ápolónő tovább ment. Az asztalnál injekciós tűket rakott katonás sorba. A vékony testű öreg, a nyolcas ágyon, az idegességtől reszketve feltápászkodott, undorodva nézte a szürke szemű embert és akaratlanul gúnyosán mondta:

— Wéber úr..;

Az ősz hajú felemelte a fejét és gyanakvó tekintettel pislogott a szomszéd ágyra.

— Nem ismer meg? —. folytatta izgatottan az öreg. — A ládarakó Suhajda vagyok. Suhajda...

Az új beteg összehúzta ráncos szemhéját.

— Nem emlékszem — motyogta. — Nem ... Nem emlékszem.

Hallgattak. A nap felhő mögé bújt. Aztán ismét kisütött. Játszott a fehér vaságyon.

Húsz éve a gyárkapuban, Wéber úr! — tört ki végül a keserűség. — Emlékezzen Wéber úr... Maga ben* állt a vasrácsnál, én meg kinn. Én könyörögtem, maga meg nevetett Wéber úr!

Szájába fulladt a többi szó.

— ... Egyszóval kinyitották : a sírt, oszt odahívtak min-I két is. Megkérdezték, rá- i ismerünk-é... Hárman vol- ; tak ... darabba ... Kérdik, i melyik a miénk. Nem tudtam í megmondani. Erre azt mond- í ták, jöjjön a szüleje ... hát i így oszt...

Ekkorra odaértek a kapu- i hoz, ahol már egész magas- i ságában kinyúlva állt az i asszony. Mint egy fehér bál- i vány. A megrettent fér- i fiák elé toppant: I

— Egyszóval nem ő volt! j Mondd meg, szivedre tett í kézzel mondd: ő volt-é?

— ügy néztem, nem ő... !

— dadogott Mihály.

— Na, megmondtam, ügyé! j

— kiáltott tiszta hangon, j diadalmasan. — Még hogy j az én fiam! A Sándorkám!... j Te, Miska — váltott át a i hangja — csak hallottad vol- j na, milyen szépen mondta \ azon az édes kis hangján,: hogy: nem köll éngem keres- ■ ni, édesanyám, mert... j Mondott volna, biztosan ] mondott volna többet is, mást j is a lelkem, de jött Ágnes nővér és fölkeltett a cédulával ... Gyújts már be, te ember, mert mindjárt itthon lesz, oszt se vacsora, se semmi! ...

1956 tavaszán zárták be Becsben a Scala épületében nagy népszerűségnek örvendő Uj Színházat, ezt a haladó szellemű színészek által létesített kis színpadot. Közönséges magánjogi pereskedés eredményeképpen a város vezetősége könyörtelenül teljesítette a pereskedő háziúr óhaját — és a színiházat kitelepítette.

A társulat ezek után Kelet- Berlinben telepedett le, , és most áprilisban Bécsbe indul vendégszereplésre két napra, Gorkij Kispolgárok című müvével.

BECS

Az osztrák fővárosban megkezdik Stefan Zweig világhírű Sakk-novellája filmváltozatának forgatását. A film producere ugyanaz a Luigi Wald- leitner, aki a Rosemarie-t készítette. A filmet német és angol változatban gyártják, rendezője amerikai, férfifőszerep- Iöje Curd Jürgens, női főszerepét amerikai színésznő alaKónyv készül a híres Jac- coud-ügyről, amelynek bírósági tárgyalását olvasóink az elmúlt hetekben olvashatták hasábjainkon. Azóta Jaccoud újra szerepelt a világlapokban, mert a börtönben öngyilkosságot kísérelt meg. Most Jean Duché, aki végignézte az egész tárgyalást, pszichológiai művet írt Jaccoud gyilkosságáról.

STOCKHOLM

Az egykori svéd udvari fényképész, Günther Elfelt, hátrahagyott felvételei között megtalálták a Nagymama szemüvege című régi némafilm kópiáját. Valószínűleg ez volt az első film, amely a világon elkészült.

USA

Chaplin új filmet készít elő. A film témája a következő: Chaplin rakétával a

Marsra repül, feleségül vesz egy ottani leányzót és vele tér vissza a földre.

H. BART A LAJOS: „

TALÁLKOZÁS

A hátukon feküdtek és j szuszogtak a betegek. A jód- ; szagú kórterem ablakán be- i nézett a sárga arcú lámpa- i búra. A nyolcas ágyon pár• nának szorította fejét a vé- \ kony testű öregember, nézte ; a sötétséget és az életére

• gondolt, amikor halkan ki- í nyílt a kórterem ajtaja. Fel- ■ csapták a villanykapcsolót. Az \ ápolónő új beteget hozott.

i

i

I