Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-21 / 93. szám
1«60. ÁPRILIS 21. CSÜTÖRTÖK rt st MEGYEI Ki ii munkásosztály leghűségesebb szövetségese falun ? Az évekkel ezelőtt alakult és megszilárdult termelőszövetkezetekbe a tavaszi és az őszi fejlesztés során sok új dolgozó paraszt kérte felvételéit A meglevő tsz-eken kívül számos új nagyüzemi gazdaság jött létre. Ma már két termelőszövetkezeti járásunk van, más járásokban pedig sok falu vált szövetkezeti községgé. A négyszáz-hatszáz holdas gazdaságok helyett zömében ezer, kétezer holdas nagyüzemek alakultak. Ezek a számok nemcsak mennyiségi változást jeleznek, hanem azt a minőségi különbséget is, ami az elmúlt évekkel szemben ma már jellemző: a középparasztság nagy része is tsz-tag lett. Mint ahogy már sokszor elmondottuk: igazi nagyüzemi gazdálkodásról, a falu szociali- zálódásáról altkor beszélhetünk, ha a középparasztság is meggyőződött a mezőgazdasági nagyüzem fölényéről, s maga is ezt az utat választja. Az a feladatunk, hogy bevonjuk a középparasztok százezreit a szövetkezetekbe, mert csak így kapcsolhatjuk be őket a szocializmus építésébe. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy ma már a szegényparasztság sem azt jeleníti, mint valaha.' A szegényparasztság túlnyomó többsége a felszabadulás után földhöz jutott, s ügyessége, szorgalma és elsősorban a munkásosztály segítése révén módosabbá vált. Egy részük középparaszttá, más részük kisparasztié fejlődött, akinek életszínvonala jóval meghaladta a volt agrárploretár életszínvonalát és megközelítette a középparasztságét. Hazánkban tehát megszűnt a dolgozó parasztságnak egyik legnagyobb rétege: a nincstelen, nyomorgó, mindenétől megfosztott szegényparasztság. S ma, , akik magukról, mint szegényparasztokról beszélnek, szintén tudják, mit változott a sorsuk. Jelentős részük — mivel a legforradalmibb réteghez tartoznak — régóta szövetkezeti tag. A magyar középparasztság java része — ha vajúdva, ha sok problémázgatás, fontolgatás közben — de eldöntötte, melyik utat választja. A múló hónapok igazolták: legtöbbjük megtalálta a helyét, szorgalmasan dolgozik és mind jobban megbarátkozik az új életformával, noha számol a kezdeti nehézségekkel, az új életforma átmeneti zökkenőivel. Az eredmények, a tavaszi munka jó végzése, a megszilárdításért folyó harc eddigi sikerei jelentik-e, hogy a termelőszövetkezetekben teljesen problémamentes, gondtalan az élet? A:kl ilyet állít, becsapja önmagát és másokat is. Van, ahol nehéz volt a kellő mennyiségű vetőmag összehozása, a lovak leadása, az első előlegalap megteremtése, a közös istállók felépítése. Nagy gondot jelent az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatása: az, hogy elfeledtessük a tsz tagjaival a maradi szokásokat, nézeteket. Megértessük az új lényegét, a közös munka ezernyi szép vonását, előnyét. Nagykovácsin, Túrán, Zsám- békon, Galgagyörkön és másutt a vezetők, de a tagok is elmondották: olykor még felemlegetik: ki a régi, ki az új tag; ki volt szegény- és ki középparaszt. Néha ösz- szekoccannak: „Mi kapartuk ki nektek a gesztenyét1’! „Könnyű nektek a készre jönni!” Legyinthetünk erre? Elintézhetjük azzal, hogy „majd összeszoknak, csak ki kell várni az idejét”, meg „a mi községünk népe forrófejű, még könnyen összekap!” Ezeknek az összetűzéseknek, egymás sértegetésének — ha olykor rejtve is — gyökere a régi szemléleti mód, a régi szokások, előítéletek talajába kapaszkodik. De nemcsak az előítéletekről van szó. Gondoljuk el, hogy akik évekkel ezelőtt alakították ki közös gazdaságukat, mennyire szívükhöz nőtt az. Mennyire kedves nekik minden szeg, tégla és egy-egy munkagép mennyi emléket idéz fel! S most azzal a géppel, amelyet valaha ők nehezen *• vásároltak, épnen egy újonnan belépett tag dolgozik majd?! Az összegyűjtött vagyon most közös az újakkal, akiknek nem volt semmi részük annak megszerzésében! Emberileg érthető, kicsit talán elismerésre méltó, hogy féltik, óvják, ami az övék, a közösé. De helyes-e úgy félteni a tsz-t, hogy elzárják mások elől, hogy kirekesztik belőle azokat, akik máris gyarapítják, szaktudásukkal, rátermettségükkel, saját kis vagyonkájukkal fejleszteni készek a közös gazdaságot? Akik az új tagoktól féltik a tsz-t, azok vélt har- cosságukkal, félreértett tsz-szeretetükkel épp annak ártanak, amit féltenek: a közösnek. Kockáztatják valóságos érdekeiket — a szövetkezet gyarapodását. Régi és új tagnak lehet-e más érdeke, mint a közös felvirágzása?! Ha a helytelen nézetek t«7 rét kapnának, a termelőszövetkezet bezárhatná a kapuját azok előtt, akiknek belépésével megszűnik a falusi kisárutermelés. Pedig a kisárutermelés megszüntetése örökre elzárja falun is a kapitalizmus visszatérésének útját. Hasonlóan fellépünk a szegény- és a középparaszti szövetkezeti tagok megkülönböztetése ellen.. Valamennyi tsz-tagot munkája. szorgalma, erkölcse, becsülete szerint osztályozunk. S ha egy volt szegényparaszti elnök ittasan jelenik meg a határban, vagy izgiága, hatalmaskodó természetével ellentéteket szít, éppen úgy elveszti társai becsülését, mint bárki más. 'S ha egy volt középparaszt mindennap időben elvégzi a rábízott feladatot, hasznot, hírnevet szerez a tsz-nek, bizonyosan senkinek nem jut eszébe, hogy hátrább való, mint a volt szegényparaszt. Szabó Ferenc nagykovácsi középparaszt például azt mondotta a szervezés során, hogy soha nem lép szövetkezetbe. Ma pedig tisztelettel emlegetik: rendes, szorgalmas tsz-tag. Hasonló példákat hallottunk Tinnyén, Perbálon, Túrán, Galgagyörkön és másutt is. A legutóbbi időkig kevés figyelmet' fordítottunk arra, hogy a középparasztokat bevonjuk a vezetésbe. Pedig bebizonyították, hogy többségük kitűnő gazda. Ezt a hibát a legtöbb termelőszövetkezetben kijavították már. A legjobbakat beválasztották a vezetésbe és módot adnak képességeik kifejtésére. Kik azok, akik mégis napirenden tartják és megkísérlik élezni a két paraszti réteg közötti különbséget? Elsősorban azok, akik még maradiak, tele vannak kétségekkel, nem bíznak eléggé a nagyüzemi gazdálkodás sikereiben. Akik még nem értik a mezőgazdaság átszervezésének célját, lényegét. Akik nem biztosak abban, hogy a szocialista nagyüzem az ő érdeküket, jövőjüket szolgálja. Ezek hozakodnak elő újra és újra a „rangsorolással”, ezek esnek pánikba a nagygazdák miatt, ezek kicsinyük le a középparaszt szerepét. Továbbá azok, akik a lenini hármas jelszóra hivatkozva előnyöket, kiváltságos helyzetet akarnak biztosítani maguknak a tsz-en belül. Akik I nem értik azt, hogy a lenini hármas jelszó — támaszkodj | a szegényparasztságra, köss tartós szövetséget a középparasztsággal és folytass kíméletlen harcot - az ellenség ellen! — a proletariátus hatalomra jutása és a proletár- diktatúra megszilárdítása idejére — a fejlődésének egy hosszabb szakaszára — érvényes. Ez a hármas jelszó a parasztság egymáshoz való viszonyát fejezte ki abban az időben és utalt a rétegeződés különbségére is. Ez a hármas jelszó határozta meg a munkásosztály és a parasztság szövetségét, mert a munkás- osztály abban az időben a volt agrárproletárra támaszkodhatott leginkább. Forradalmisá- gánál fogva ez állt legközelebb hozzá. De mit jelent most a megváltozott helyzetben a lenini hármas jelszó? Mit jelent ma a legforradalmibb réteg? Mit jelent az, hogy bizonyos szakasz, fejlődési időszak tartamára vonatkozik a lenini hármas jelszó? Azt jelenti, hogy megindult a dolgozó parasztság a tsz-be. Létrejött egy új paraszti réteg: a termelőszövetkezeti tagság. Ez a réteg — bár agrárproletárokból és középparasztokból vegyesen tevődik össze — magasabb szintű támasza, szövetségese a munkás- osztálynak, mint a továbbra is egyénileg gazdálkodó szegény- vagy középparaszt. Természetesen az egyénileg gazdálkodókkal is tartós szövetségben áll a munkásosztály. A munkásosztály támogatja, segíti a dolgozó parasztságot. de segíti abban is, hogy mielőbb a szövetkezeti útra lépjen. Tehát a kívülállók közül is az a hűségesebb szövetséges — akár kis-, akár középparaszt —, aki előbb érti meg, hogy számára és a magyar mezőgazdaság felvirágzása számára előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás! Egyik községünk volt pártvezetőségi tagja például gyűléseken, egyéni beszélgetések során mindig a tsz mellett szólott. Ö azonban nem lépett be, bár nyolc holdon gazdálkodik. Több értekezleten megígérte, hogy nem telik bele egy hét, s szövetkezeti tag lesz. Azóta azonban sok hét telt el, s ma is kívül él. Arra hivatkozik, hogy a tsz-ben sok a nagygazda, akikkel nem hajlandó együtt dolgozni. De amíg, ez a volt pártvezetőségi tag hivalkodik, az általa lenézett „nagygazdák” a párt szavára a tsz-t választották. Nem kötötték belépésüket ilyen vagy olyan személyi feltételhez, ez a volt pártvezetőségi tag pedig kívülről, egyéni gazdaként játssza a sértettet! Nem kétséges, melyik választotta a helyesebb utat. Ha mi lemondanánk akár a „szegény-” akár a középparasztságról, nem támaszkodnánk erejükre, tudásukra, bizalmukra, lemondhatnánk a nagyüzemi gazdálkodásról. A „szegény’-parasztság sokat szenvedett a kapitalizmustól, a földbirtoktól, míg' végre felszabadult, s földhöz jutott. Bizonyosan a tsz-tagság sem kívánná, hogy a tsz-ek helyett kisebb vagy nagyobb földbirtokok alakuljanak és ne a szocializmus győzzön a falun. Hiszen a kisparceila, a kisárutermelés napról napra szüli a kapitalizmust. Az a célunk, hogy a falusi kapitalizmusnak ezt a bázisát megszüntessük, a középparasztságot is rávezessük a számára helyes, előnyös útra, a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Szólni kell arról is: mi a helyzet azokkal, akik valaha a szegény- és középparasztság nyúzói voltak? Pártunk többször kifejezte: nem éleztük az osztály- harcot. Mindenkinek módot nyújtunk, aki becsületesen, a nép hasznára dolgozik, hogy beilleszkedjék társadalmunkba. A tsz-tagságra bízta: kiket vegyen fel szövetkezetébe. A falubeliek ismerik legjobban egymást és minden bizonnyal nem hajlandók valamiféle népnyúzóval együtt dolgozni. Pusztavacson is megtörtént, hogy kirekesztettek maguk közül olyan kulékot, aki sok ezer forintos adóhátralékával becsapta az államot, megkárosította a községet is. Ha valakit felvettek a tsz-be és ott bontja a fegyelmet, árt a közösségnek. ezután is zárják ki maguk közül. A pártszervezetek pedig világosítsák fel a termelőszövetkezetek tagságát: a termelőszövetkezetben mindenkinek egyformán kell dolgoznia, hiszen a földnek mindegy, hogy ki műveli meg, csak az nem. hogy hogyan — s a vezető tisztségekben, javakban, megbecsülésben mindenki munkája szerint részesedik. Akár szegény — akár középparaszt volt valaha! Akár új, akár régi tag! Sági Agnes Történészek felszabadulási tudományos ülésszaka Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Hadtörténelmi Intézet hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából szerdán tudományos ülésszakot rendezett az Akadémia felolvasótermében. Az ülésszakon Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, a Központi Bizottság tagja is részt vett. A megnyitó előadást Mód Aladár egyetemi tanár, a történet- tudományok doktora tartotta A népi demokrácia elméleti forrásairól címmel, majd számos korreferátum hangzott el. ÖRÖMEINK — GONDJAINK Fiatalok nyári tervei Bár még csak tavasz van, az rendes fizetésért, hol pedig iskolákban, a KISZ-szerveze- „csak úgy”. S a „csak úgy” tekben már sok szó esik a mögött rejlik az, ami nagyon nyárról, s nemcsak arról, ho- örvendetes és biztató. Nemcsak gyan akarnak nyaralná, szóra- a fiatalok lelkesedése. Az is. kozni, hová mennek kárán- De az is, hogy ezek a f iatalok, dúlni, sátortáborozni, hanem a mi fiataljaink, mindinkább arról is, hová mennek a nyári részt kémek gondjainkból, vakáció ideje alatt: dolgozni, munkánkból, nem elégednek Mindinkább meghonosodó szó- meg azzal, hogy ők az iskola- kás, s tegyük hozzá, helyes padban ülnek és tanulnak. szokás, hogy a fiatalok jó ré- Meg akarják tanulni az életet sze a nyári szünidőben dolgo- is, a munkát, a fizikai munka zik, ami nemcsak azért elő- becsületét, s ha ezért még nyös, mert pénzt keresnek — pénzt is kapnak, akkor kétsze- per&ze, ez sem mellékes —, résén megfizetettnek érzik ma- hanem azért is, mert túl a po- gukat. litechnikai órák tapasztala- örülni kel-1 hát a fiatalok tain, megszerzik a fizikai mun- ilyen kezdeményezésének, s ka élményét, megismerik a minden eszközzel segíteni kell munkásembereket, azokat, azt. Módot kell nyújtani arra, akik az ország ellátását bizto- hogy dolgozzanak, törődni kell sítják két kezük munkájával, velük, az üzemekben, az állaNagykőrösön a gimnázium mi gazdaságokban olyan fel- KlSZ-szervezetének tagjai el- nőiteket kell megbízni irányí- váilalták, hogy mintegy nyolc- tűsükkel, akik szeretnek f ia- ezer óra társadalmi munkát, taloklcal foglalkozni, akik nem végeznek a nyáron. Többek türelmetlenek még akkor sem, között ötven lány az Alag— ha valamit netán sokszor el Váckisujfalui Állami Gazda- kell magyarázatok. így lesznek Ságba megy dolgozni, hetven a „nebulókból’1, ha csak né- fiú pedig a Váci Cementmű- hány hétre is, munkásoik, s höz, az ország' jelenlegi legna- minden bizonnyal sok élményt, gyobb építkezéséhez. Mindezt hasznos tanulságot szolgáltat — társadalmi munkában, s ön- számukra az effajta nyári kiarra* i-SÄ rt't- * munkát vállalnak állami gaz- az munka területére, daságokban, üzemekben, hol M. O. Nyolcféle új általános Iskolai tankönyv jelenik meg az idén Az 1960—61-es oktatási évben nyolcféle új tankönyvet kapnak az általános iskolai tanulók. Az alsó tagozaton a negyedikes földrajzkönyv és a hozzá szükséges munkafüzet jelenik meg új kiadásban. A felső tagozaton új lesz a hetedikes orosz, az ének-, a növény- és állattan, a nyolcadikos magyar irodalmi olvasó, a magyar nyelvtan, a fizika- és a kémiakönyv. Az 1959-ben megjelent felső tagozati földrajzkönyveket több fontos anyagrésszel kiegészítve nyomják újonnan. A régi könyvekhez ezt a kiegészítést füzet alakjában kapják meg a diákok. Az új tankönyvek alkotóit az a törekvés vezette, hogy enyhítsék a túlterhelést. A két évvel ezelőtt megjelent ötödik és hatodik osztályos kísérleti tankönyveknek már javított kiadásait kapják kézbe az idén a tanulók. Lesz láda a gyümölcsnek Csemőn a földművesszövetkezettől a Pest megyei MÉK vette át a felvásárlás feladatát. A községből minden évben sok korai cseresznyét küldenek a belföldi és a külföldi piacokra. A gyümölcs érését a csemői felvásárlótelepen mintegy ezer nemrég készült gyümölcsrekesz várja. (Csekő felv.) Magyar Ambrus érti a szakmát szótár segítségével. Ezért is akar tanulni, meg azért is, mert a konzervipar, a szak- irodalom nemzetközi nyelve: a német. ¥ A műhelyben fehérköpenyes iparitanuló-lányok tisztogatják a tavasz kényes primőrjét, a spárgát. A fiúk ezalatt őszibarack-befőttet szerelnek ki félkilós, kilós üvegekbe. Legtöbbjük az idén végez. Mint mondják, alig várják azt a pillanatot, hogy átvegyék a szakmunkás-bizonyítványt. Az a három év gyorsabban elszaladt, mint az a pár hét, ami még hátra van. A csoportvezetőt elhívták az irodába. Kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem a fiúkat: mi a véleményük róla? Különböző fogalmazásban kapom a választ: rendes fickó, belevaló srác. És utána egyöntetűen: érti a szakmát, sokat tud. Azért lesz belőle — már nem is sokára — műszakvezető. Nyiri Éva Három esztendeje már, hogy ismeretséget kötöttem Nagykörös városával. S három év során sem tudtam megszokni, hogy minden ötödik lakosát Ambrusnak hívják. (Nem statisztikai felmérés, csupán egyéni megfigyelés!) Azt az Ambrust, akivel a konzervgyárban hozott össze a sors — illetve az igazgató —, mindössze 21 esztendővel ezelőtt jegyezték be a városi anyakönyvbe. Teljes nevén Magyar Ambrusnak hívják, s az igazgató úgy ajánlotta figyelmembe, mint egyik tehetséges szakember-jelöltjüket, akire a gyárban szép jövő vár. ¥ Igazság szerint vegyésznek készült. Egy évet végzett a vegyipari technikumban. Aztán választania kellett az egyéni érdek és a becsületbeli kötelesség között: tanuljon-e tovább vagy megbetegedett édesapja, katonasorba került bátyja helyett magára vállalja a családfenntartás gondjait, Az utóbbit választotta: búcsút mondott a technikumnak — akkor azt hitte, örökre — s elment tanulónak a konzervgyárba. Két év alatt elvégezte a konzervipari szakiskolát, szakmunkás lelt. Egyike azoknak, akikre mindig lehetett számítani. Dolgozott a sterilizálóban, pasztőrözött, s a téli hónapokban, ha úgy hozta a szükség, a karbantartó lakatosoknak segédkezett. 1958-ban, tizenkilenc éves fejjel, csoportvezető lett. Főszezonban 35—60 felnőtt, télen 20—30 ipari tanuló tartozik a keze alá. A felnőttek között akad olyan több is, aki az apja lehetne. De olyan egy se, aki ne hallgatna a szavára. Mert a tudást tisztelik az emberek. Magyar Ambrus pedig tud. Amikor elvégezte a szakiskolát, különbözeti vizsga után beiratkozott az élelmiszeripari technikum második osztályába. Délelőtt dolgozik, estig tanul: készül az érettségire. Addig pedig nincs tánc, nincs szórakozás. Hetenként öt félnapját az iskolában tölti, szombat-vasárnap a tételeken dolgozik. Most ez a legfontosabb. A többi ráér, azután: a szórakozás, a tánc, meg a nyelvtanulás. Mert elhatározta, hogy érettségi után németül tanul. Még akkor döntötte el magában, amikor tavaly nyáron hathetes tanulmányúton járt a Német Demokratikus Köztársaságban. Milyen jó lett volna, ha már akkor tud németül! így is felejthetetlenül szép volt minden: a munka a magdeburgi konzervgyárban, az egyhetes pihenő a Keleti-tenger partján, Drezda, Berlin, a lipcsei vásár. Azóta is levelez néhány német fiatallal, egyelőre
