Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-14 / 88. szám

I960. ÁPRILIS 14. CSÜTÖRTÖK r**T Mvcr MIÉRT HÍRES A CEGLÉDI CIPÓ? Színhely: Pest kedvelt áru­háza. Az Úttörő. Fiatal mama érkezik, két gyermekkel a ci­pőosztályra. — Barma cipőt kérek a ki­csiknek ... Az örökké kedves elárusító- nő, a gyermek lábára pillant és a polchoz lép. A mama utána szól: — Ceglédi legyen ám... ★ Színhely: Pest megye híres cipőgyára. A Ceglédi Cipő­ipari Vállalat. Azt kutatjuk, miért olyan keresett a ceglédi cipő. Balogh József igazgató kér­désünkre széttárja a kezét — Nincs titok... Becsületes munka, jó szervezés. Ennyi az egész. — Kicsi a gyár. A látogató nem akar hinni a szemének, miként fér el több mint száz ember és a gyár növekvő gép­parkja szinte tenyérnyi helyen, miként készül itt ezrével a gyermekcipő? — Minden négyzetcentimé­tert ki kell használnunk — komorul el Balogh József igaz­gató —, zsúfoltság jellemzi a műhelyeket. Úgy körülbás­tyáznak a szomszédos épüle­teit, hogy nem tudunk terjesz­kedni. — Csak költözés segítene? — Igen. Tárgyaltunk arról, hogy a Ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalat városi rész­lege elköltözik jelenlegi helyé­ről és mi kapjuk meg épüle­tét. öröm azonban nincs üröm nélkül, nem szívesen költöznénk oda, mert az épü­let eredetileg nem gyárnak ké­szült, tehát mi sem találhat­nánk benne igazi otthont. A költözködés tehát, amint Pes­ten mondják, a „jövő zenéje“. Úgy kell jelenlegi helyünkön berendezkednünk, hogy máról holnapra nem költözködünk el innen. — Hová teszik az új gépe­ket? — Ez gond, mert állandóan; újabb és újabb gépeket kapunk, ezért a bővebb helyre egyre inkább szükségünk len­ne. Tavaly talpvarró-, talpma­ró-, csiszoló- és tűzőgépet vá­sároltunk. Idén is növekedett gépparkunk, lyukasztógépet ál­lítottunk munkába, de még ebben az esztendőben újabb gépekre számítunk csehszlo­vák barátainktól és a hazai gyáraktól. Azelőtt légi, elavult gépekkel készítettük a cipőket. A masinák idősebbek voltak, mint munkásaink átlag élet­kora és gyakran elromlottak. Ilyenkor álltunk! A javítás sok drága időt elrabolt tőlünk... A kényszerpihenőt pedig hajrá követte. Amióta új gépeket szereztünk, egyenletesebben lüktet a gyár vérkeringése és gyártmányaink minősége is to­vább javult. — Mennyivel több gyermek­nek jut a híres ceglédi cipő­ből? —• 1959-ben 160 000 cipő gyártását terveztük és az év végéig 167 000 darabot adtunk át a kereskedelemnek. Az idei tervünk 170 000 pár. — És jövőre? — 1961-ben ugrásszerűen szökken a magasba termelési grafikonunk, .mert amint már közölték velünk, ennyit vár Ceglédtől a kereskedelem. — Miként emelkedhet csak­nem kétszeresére a termelés? — Üj gépekkel és két mű­szakkal. A tárolás miatt is fáj a fejünk. Nincs elég raktá­runk, hová teszünk ennyi ci­pőt? — energikusan beszél, tervez, igazgat Balogh József, korát meghazudtoló frisseség­gel. Hatvan esztendős, más ember ilyen korban már nyug­díjas és a múlt emlékein mé­láz, a kerti lugasban, vagy í hintaszékben pipázva. A beszélgetés után Balog! József fiata’os hévvel kalauzo végig a gyáron, hogy bemu­tassa, kik készítik a híres ceg­lédi cipőt. Kiss Lajos az első íníívelelet végzi, vagyis kaptafára húzz; a cipő felsőrészét. Több színi bőrből, drappból, barnából csauból, feketéből varázsa ügves újakkal tetszetős for májú gyerekcipőt. Kiss Lajo magas, barátságos tekintetű férfi. Hat esztendeje gyako­rolja itt nap mint nap a cipő- készítés mesterségét. — Hányadik felsőrészt húz­za ma már kaptafára? — Talán a harmincadi­kat ..: — Mikor rúghat labdába gyerek ezzel a cipővel? — Akár már a jövő héten. Gyorsan dolgozunk, ami még csak bőr, vagyis felsőrész, az néhány nap múlva az üzletek­ben, áruházakban lesz. Talán Pesten az Úttörő Áruházban, de az is lehet, hogy Győrben, Miskolcon, Pécsett, vagy Deb­recenben. Mert az ország min­den tájára szállítunk. Közbeszól az igazgató: — Majd elfelejtettem. Hu­szonhét pár cipővel részt vet­tünk a legutóbbi váci ünnepi kiállításon. Ott leszünk 28—30 párral májusban a Budapesti Ipari Vásáron is. — És külföldre nem jut el e ceglédi cipő? — Talán Moszkvába ... Igaz, ez már keményebb dió lesz, mert ott nyáron csak a ma­gyar ipar válogatott termékeit mutatják be a szovjet közön­ségnek. Kistamós Zsuzsa gépe a tűzőműhelyben zakatol. Naponta 580—600 cipő vándorol át a kezén. Fiatal lány, mindössze tizenhat esz­tendős, csak öt hónapja készít cipőket. — Miért éppen ezt a gyárat választotta? — Jókat hallottam róla... — Miért híres a ceglédi cipő? — Jól van elkészítve ... Kiss Józsefné tisztítja, va­salja az apró cipőket és kis­fia is ceglédi cipőben jár — ha éppen árusítanak ilyet a városban. Fura. de ilyesmi is előfordul, Cegléden nincs mindig ceglédi cipő. Kiss Jó­zsefné szerint miért kitűnő minőségű a ceglédi cipő? — Azért jó, mert a gye­rek csak kinőni tudja, de szét­rúgni soha — hangzik a vá­lasza, ami azért, is fegye­lemre méltó, mert úgy is is­meri a ceglédi cipót, mint aki készíti és úgy is, mint egy ötéves kisfiú édesanyja. Máthé Lajosné kényes mun­kát végez. A legnagyobb elővigyázat ellenére is elő­fordul, hogy miié a fehér • cipők elkészülnek, színük a szivárvány minden színére emlékeztet, csak éppen nem a fehérre. Barna cipőt naponta hétszáz párat is vakítóra fé­nyez, hogy a nap is meglátja magát benne. Kényesebb azonban a fehér cipő, ezért naponta jóval ke­vesebbet' tisztít, fényez Mái hé Lajosné. Benzinnel kell tisztítani és fehér pa­pírral kell dörzsölni a kis cipellőket, hogy fehérek legyenek ismét, mint a frissen hul­lott hó. Amint fehéredik a kis lábbeli, talán úgy bar- nul munka közben a dol­gos fiatalasszony keze... Pe­dig ahogy közeledik a nyár, a fehér cipő ideje, egyre több készül belőle Cegléden. A má­sodik negyedévben 42 000 darabot gyártanak, s ebből 32 000 fehér lesz. Sok munkája lesz Máthé Lajosnénak is, akitől ugye felesleges megkérdeznünk, miért híres a ceglédi cipő? Szorgalmas munkája a vá­lasz. Molnár Károly Óriási ekssrkavátor A novo-kramatorszki gép- gjárban (Ukrajna) elkészí­tették az S—8—60 egy kotró­kanalas lépkedő ekszkaváfort, amelynek teljesítménye órán­ként 420 köbméter. Az új ekszkavátor évi telje­sítménye egymillió köbmé­terrel több, mint a hat köbméteres kotrókanállal rendelkező, sorozatgyártás­ban készülő ES—6—60 eksz- kavátoré. A kotróknál eredeti konstrukciójú, ami lehetővé tette, hogy befogadóképessé­gét ugyanazon súly meg­tartásával két köbméterrel növeljék. Az öt emelet magasságú óriásekszkavátort a szibériai szénlelőhelyek külszíni fel­tárásánál állítják munkába. Kegy nagy ládában indítják útnak a magyar asszonyok több ezer ajándékát a koppenhágai nemzetközi nökonferencia részvevőinek Hattagú magyar küldöttség utazik a dán fővárosba A Magyar Nők Országos Tanácsának Népköztársaság úti székhazában az elmúlt napokban több ezer szebhnél- szebb ajándék, emléktárgy gyűlt össze: a magyar asz- szonyok, lányok küldeményei az április második felében Koppenhágában tanácskozó nemzetközi nőkonferencia résztvevőinek. A tanácskozás valameny- nyi küldötte ajándékba kap majd egy-egy nagy gonddal készített, ízléses kézimunkát, amelyet ap­ró nylon tasakokba cso­magoltak, s üdvözlő kár­tyát és emléktűt is mel­lékeltek hozzá. A küldemények között van a kalocsai asszonyok ked­ves ajándéka is, egy „komp­lett” ruha — természetesen népviselet — művészien hím-, zeit szoknya, kötény, prusz- lik, ing és fityula. Szöged­ről a híres szegedi papucsot küldik a nők a dán főváros­ba, Halasról pedig a világ­szerte ismert halasi csipkét szánják meglepetésnek. A magyar tájak jellegzetes népviseleteit mutatják be az asszonyaink készítette ba­bák is, amelyekkel a Dunán­túlról, a viharsarokból, Sza­bolcsból, Zalából és sok más vidékről küldik üdvöz­letüket a nőtanácsok aktivis­tái külföldi társaiknak. Se szeri, se száma a szebbnél- szebb díszpárnáknak, hor­golt térítőknek, vert csip­kéknek, kulacsoknak, kis táskáknak, szőtteseknek, füg­gönyöknek és más emléktár­gyaknak. Valamennyit mun­kaidő után, szabad óráikban varrták, kötötték, díszítették az asszonyok. A sok szeretettel készített „ajándék-halmazt” már becsomagolták, s előre­láthatólag pénteken in­dítják útnak négy nagy ládáiban Koppen­hágába. A tanácskozáson egyébként részt vesznek a Magyar Nők Országos Ta­nácsának küldöttei is. A hat­tagú delegáció Erdei László- nénak, az MNOT elnökének vezetésével á jövő héten uta­zik a dán fővárosba. ÖRÖMEINK — GONDJAINK A DOLGOZÓ EMBER VÉDELME Baleseti-munkavédelmi an- kétot tartottak a Ceglédi Köz­lekedésépítési Gépjavító Vál­lalatnál. Jutái ombain részesí­tették azokat a művezetőket, részlegvezetőket, akik a leg­jobb eredményt érték el ilyen tekintetben. Egyszerű hír, s örömmel adhatunk arról is számot, hogy mindez nemcsak az előbb említett vállalatnál, hanem megyénk mind több üzemében van így• A dolgozó ember védelme mindinkább közös üggyé válik; nemcsak hivatalos feladat, hanem vala­mennyiünk ügye. Mégis: alkad­nak olyanok, akik nem vigyáz­nak — önmagukra. Akik nem használják a védőfelszerelést, akik o. gép védőberendezését leszerelik, mert az zavarja őket! Persze, nem is arról van szó, hogy zavarja, hiszen a többiek használják, hanem a megszökésről, s a virtusról, hogy: tudok én magam is vi­gyázni! Pedig a megye baleseti sta­tisztikája az örvendetes javu­lása ellenére még mindig azt mutatja, hogy sok az olyan baleset, amelynek bekövetkez­téért egyetlen emiber a felelős: az, akit a baleset ért, aki még­sem tudott elégggé vigyázni magára. Helyes tehát, hogy hivatalo­san is elismerésben részesítik azokat, akik e téren kifogásta­lanul végzik munkájukat. De ez még nem elegendő. Arra is szükség van, hogy ne csak a művezető, a részlegvezető fi­gyelmeztesse a könnyelmű munkást, hanem társai is. Te­remtsenek olyan légkört, ahol nincs helye a könnyelműskö- désnek, a virtuskodásnak, az idősebbek mutassanak példát a fiataloknak ilyen tekintetben is, s bátran, keményen bírál­ják azt, akinek a szép szó nem használ, aki meggondolatlanul kockáztatja életét, holott min­den eszköz a rendelkezésére áll, hogy megvédje azt. Sok­szor elmondtuk már, hogy szá­munkra a dolgozó ember a legnagyobb érték. S ezt első­sorban annak kell tudnia, aki­re mondjuk: a dolgozó ember­nek. Mészáros Ottó Száz holdon termelnek uborkát Bagón Másfél millió forint bevételre számítanak a tsz-fagok Bag községben jól számol a termelőszövetkezet vezetősége, amikor a tavalyinál lényege­sen nagyobb területen, több mint száz holdon, fürtös és csemegeuborka termelésére rendezkedik be. Az uborka jobban fizet, ha gondos mű­velést kap. Egy holdról 12—14 ezer forint értékű termést szedhetnek le. A bagi szövetkezet az idén csak uborkából kö­rülbelül másfélmillió fo­rint bevételre számíthat. épül a gépszín Minden évben vásárolnak néhány új mezőgazdasági gépet a ceglédi Vörös Csillag Tsz gazdái. S hogy a gépeket el tudják helyezni,' saját erejükből gépszínt építenek, ame­lyet még április végén átadnak rendeltetésének. (Csekő felv.) A bagi példa ösztönzően hathat azokra a termelőszö­vetkezetekre, amelyekben még idegenkedés tapasztalható, ha uborkatermelési szerződésről van szó. Azt mondják sok he­lyen, túlságosan munkaigé­nyes beérés idején a szedés. Ez valóban igaz, de megéri a ráfordított munka. A konzervgyárak 1,80—3 forintos ár alatt nem fi­zetnek az elsőrendű ubor­káért és átvesznek minden mennyi­séget. Tavaly például 1300 va­gon szerződéses uborkát vet­tek át és ez a mennyiség nem volt elég a külföldi és bel­földi piac zavartalan ellátá­sára. Különösen a jó vízgazdál­kodású talajokon előnyös az uborkatermelés. Bag község­ben a Galga menti földek al­kalmasak erre. Segíti a termésátlag nö­velését, illetve igen sokat jelent a nagyüzemi gaz­dálkodásból eredő előny is. Az országos termésátlag ez idő szerint 25 mázsa körül van, a termelőszövetkezetek ennél többre is képesek. Az új termelőszövetkezetek­ben annál is inkább hasznos az uborkatermelés, mert na­gyobb, biztosabb bevételhez juttat, megkönnyíti az előleg- fizetéseket. Németh Imre BÉCSI JEGYZETEK geben Sie mir eine Schil­ling. — Csak forintom van — mondom az öregnek —, mi­re ő tört magyarsággal meg­szólal. — Magyarnak lenni? No csak, én is az. Ich bin mis­ter Kohári. Soroksár, Mol­nár utca, Rákóczi út. Ott dol­gozni sokáig. Hentesmester. Közben elkísér egészen az egyetemig, s elmondja, hogy tíz évet töltött Angliában, utoljára 1916-ban járt Ma­gyarországon. — No és milyen az élete Bécsben? Gúnyosan mosolyog, fél ma­rék aprópénzt vesz elő, majd a lyukas nadrágjára mutat. Aztán ferencjóskásan össze­csapja a bokáját, s búcsú­zóul ennyit mond: Grüssen Sie von mir zu Hause! (Üd­vözlöm az otthoniakat!) Hatszázezer személyautó A Schotten Ringen egy rendkívül udvarias rendőrrel beszélgetek — méghozzá ma­gyarul. Elmondja, hogy ezen kívül még három idegen nyelvet beszél, s a bécsi rendőrök többsége hasonlóan. Azt is elmondotta. hogy Ausztriában jelenleg 600 ezer személyautó fut, ebből Bécs­ben körülbelül hatvanezer. Nagyon meg van elégedve a gépkocsivezetőkkel, mert bár­milyen hihetetlenül hangzik is, a temérdek gépkocsi nem okoz itt problémát. Kü­lönben is rendkívül szívé­lyes az autósok, a járókelők és a rendőrök közötti kap­csolat. Betétlap? Ugyan. Azt itt nem veszik el olyan gyorsan, mint odahaza. Ha netán valamilyen szabályta­lanságot követ el a gépkocsi- vezető, a rendőr minden vi­tatkozás nélkül egy csekket nyújt át az ablakon. Máris indulhat a kocsi, csak a csekkre kell a vezetőnek a büntetést befizetnie. Bécsben egyébként valóban szokatla­nul udvariasak és előzéke­nyek külföldiekkel szemben a rendőrök. S ez bizony csak előnyére válik a nagyforgal­mú városnak. Magyaroknak nagykereskedelmi áron... „Magyarok bevásárló helye Bécsben a közismert Darvas Modewaren” — hirdeti a Gra­ben egyik mellékutcám’ in egy piros-fehér-zöld színű cégtábla. Aztán álljon csak meg néhány pillanatra az idetévedt magyar, kellemes hangú, „olasz szabású” fia­talember csalogatja be a szép kis üzletbe: Herr Dar­vas. Van itt mindenféle. Bán­ion pulóver, nylon ing, ba­zárholmi — „nagykereskedel­mi áron”. Persze, a gyanút­lan vevő otthon veszi csak észre, hogy a kedvezményes áron tulajdonképpen selejtet vásárolt. A „leleményes” fia­talember ötvenhatban szö­kött ki, s mint j ólmenő üz­lete is bizonyítja: ő „befu­tott”. A fények városa Alkonyaikor kigyúlnak a neonfények, s mire besötéted­ne, Becs szinte nappali fény­árban úszik. Csodálatosan szép ilyenkor a belváros. Es­télyiruhás hölgyek, frakkos urak szállnak ki az elegáns luxusautókból az opera előtt, s a lokálok is megtelnek ele­gáns vendégekkel. Ez már nem a napközben látott ut­cai divatról árulkodik, ha­nem a kifinomult bécsi ízlés­ről. Itt aztán válogathat a szó­rakozásiján ki-ki az ízlése és természetesen a pénze szerint. A szerényebbek esetleg be­érik egy több száz éves, han­gulatos kis vendéglővel, ahol schramli szól. Hely bőven van, szinte üresek a bécsi vendéglők. Akik viszont „eg­zotikumot akarnak”, felke­reshetik valamelyik striep tease bárt... Alig 70 schil- lingért nem kevesebb, mint tíz vetkőző hölgyet nézhet végig a kíváncsi vendég. Sőt, mi több, a függöny mögött elhelyezkedett „konferanszié” még azt is elárulja, melyik „maneken” volt a perzsa sah szeretője, s ki mit kapott ajándékba az angol herceg­től. A pálmát persze az vi­szi, aki a leghíresebb férfiú kegyeit nyerte el. Újabban rosszul megy már a vetkőző bárosoknak. De, hogy ezt a jól jövedelmező üzletet fel­lendítsék, „striep-tease pan­tomimmai próblákoznak. A bécsi fiatalok legnép­szerűbb szórakozóhelyei ter­mészetesen a wurlitzeres eszp­resszók. Éjjelente cowboynad- rágos , fiatalemberek telep­szenek ezekbe a füstös, sö­tét kis hangulatlámpás ter­mekbe, s fekete harisnyás partnereikkel a Csao-csao bambino fölbemászó dalla­mára nyelik a rumot. Itt is lehet „üzletet” kötni. A kö­zépső asztalnál ugyanis mindig ül egy slicceit szok­nyás szalmaszőke hajú „ügye­letes” pillangó. A prostitúció Bécsben is virágzik, s mint ilyen, sok embernek kereseti forrása. No dehát ez is hozzátartozik a szép kapitalista világvá­roshoz. Súlyán Pál „ Világsiker /“ Magyar újságot kérek az egyik trafikban, s az eláru­sító három schillingért Kos- suth-címeres lapot nyom a kezembe: a Magyar Híradót, a disszidensek egyik lapját. Mi van benne? Jóformán semmi. Uszító címek, üres frázisok, tehetetlen dühön­gés. De ni csak, a belső olda­lak közül egy plakát esik ki, rajta Boross Ida fényképe, s alatta felkiáltás cím: „Vi­lágsiker!” A Hargita Hang­lemez Vállalat reklámja ez, amely arra buzdítja magyar olvasóit, rendeljék meg mi­nél többen a világsikert ara­tott, Az én apukám című i normál méretű lemezt.- „Csak 50 schilling egy-egy ■ ilyen „kedvezményes világ- j szám”. Ja, kérem, a „világ- I sikert” valamivel honorál­\ ni kell... » ; ' Mister Kollár!.., * l Éppen a természettudomá- \ nyi múzeumot próbálom a ; Burg-Ringről a lencse elé l venni, amikor mellém sze- j gődik egy kopottruhás öreg- \ ember. Figyel egy darabig. aztán halkan megszólal: í — Mein Herr, bitte schön,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents