Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

I960. MÁRCIUS 11. PÉNTEK A Sktatscta Zeitung kiilöntudósítása lapunknak: A Uj gépek a szocialista mezőgazdaságnak Háttérben láthatjuk a jól ismert RS—09 Maulwurf eszköz­hordót. Előtte az új változat, a kistraktor. Bezárta már kapuit a lip­csei vásár s — amint a táv­irati irodák közölték — igen kedvező gazdasági eredmé­nyekkel. Tóvább mélyültek a kereskedelmi kapcsolatok nemcsak a szocialista államok és a függetlenné lett egykori gyarmatok és félgyarmati or­szágok között, hanem a békás együttélést kereső tőkés cso­portokkal is. Ám túl a gaz­dasági eredményeken, igen sok műszaki tanulsággal is szolgált a vásár. A sok kül­földi látogató között gyakran találkoztunk magyar szakem­berekkel is, akik láthatóan elmélyülten tanulmányozták a műszaki-tudományos újdonsá­gokat. Egy s más műszaki érdekességről már beszámol­tunk a Pest megyei Hírlap olvasóinak. Ezúttal mezőgaz- .dasági gépekről szólunk. Álljon itt mindjárt első­ként a kötélvontatású eke, vagy ahogy a Weimari Arató­cséplőgépgyár hivatalosan ne­vezi: Sz 24 típusú kötél von­tató agregát. Persze, már az első pillantásra megállapít­hatjuk, hogy tulajdonképpen csak a szerkezeti megoldás újdonság, á dieselmotor haj­totta hernyótalpas vonóbe­rendezés. Maga a rendszer még a gőzlokomobilok korá­ban született. Valaha grófi uradalmak büszkélkedtek a két nagy gőzgéppel, amelyek a „hasuk”, vagyis a kazán alatt beépített kötéldob- csörlővel a hatalmas tábla két szélén felállva, váltakoz­va húzták az óriás ekét ide- oda. Erre alighanem már csak az idősebbek emlékez­nek,' A föld immár egy fél em­beröltő óta azé, aki megmű­veli és eljött a nagy táblák ideje minden országban, ahol a parasztság ősi jussához ju­tott. Igen, ez a gép, pontosab­ban gépcsoport — két csörlős hernyótalpas vontatóból és egy váltva forgató ötszörös ekéből áll — jellegzetesen a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás gépe. Mindegyik vontatóba 180 lóerős diesel­motort építettek, amelyek az ekét 127 ezer kilogramm vo­nóerővel húzzák. Az ekeva­sak átváltása önműködő, amint a tábla szélére érve, megfordul a vonóerő iránya, ha az átellenes vontató kezd húzni. A gumikerekeken futó ötös vasekét ketten kormá­nyozzák; akik a vontató keze­lőivel fényjelek útján érint­keznek, .de nemsokára már rádió-telefonnal tartják majd a kapcsolatot. Feltehetően az önműködő távvezérlés lehetővé teszi idővel, hogy kevesebb kezelő vezesse a gépcsoportot. Ma még négy dolgozóra van szükség, de a gépcsoport így is olyan nagy teljesítményű, hogy máris versenyképes a megszokott traktorvontatással. Szántás­nál, talajlazításnál és sán­colásnál, illetve árokhúzás­nál, nedves, laza talajon fel­tétlenül előnyösebb a kötél­vontatás, hiszen a vontató nem jár be a földre, a lánc­talp se megy tönkre olyan hamar, mint a hernyótalpas traktoroknál; ez a gépcso­port működéséből adódik. A szocialista mezőgazdaság eme új szerkezetű óriása után most egy Magyarországon is jól ismert „törpéről” szól­nánk: az RS—09 típusú esz­közhordozóról, amit Maul­wurf (vakond) néven is szólítanak. Ez az ügyes kis 15 lóerős farmotoros trak­torféle ma már nem is hét törpe egy személyben, hanem háromszor vagy ötször hét... Több mint 20 külön­féle eszközt lehet rászerelni a központi gerendely-vázra és további 35 féle ilyen eszköz áll kísérlet alatt. A vető-ka­száló és a műtrágyaszóró füg­gesztett eszközöket már Ma­gyarországon is ismerik. A számos új eszköz közül hely­szűke miatt csak néhányat említünk: szögbe álló eke, amivel 25 fokos lejtőn le­het szántani; szénaforgató, cukorrépaszedő eszközök, ha­sonlóan a krumpliszüretelés egyes eszközei stb. Van az RS—09-hez már áramfejlesztő és légsűrítő is (erdei és építkezési munkákhoz). A legújabbak között említjük a forgókapát és egy ügyes répa­egyelőt. Vannak persze e „törpének” újabb változatai, például a kukoricatermesztéshez és más, „igazi” traktornak kinéző tí­pusai, előre helyezett motor­ral. Ilyen a gyümölcskertek­be való RS—28, amely 130 centiméter magas, helyeseb­ben alacsony, tehát a fák kö­zött is jól használható. Van komlóművelő típusa is. Hiába sorolnánk, nehezen érnénk a végére, olyan sok­féle gépet láthattunk a vá­sáron a mezőgazdasági mun­kák megkönnyítésére. Azt is nehéz volna megmondani, mire nincs még gép. Mert már az állattenyésztés is meg­kaphatja, amire nemrég még csak nem is gondoltunk. Itt van egy gépesített „fejőállo­más”, amelyet traktor a le­gelőre vontat. Vagyis „fejőistálló — tehénhez szállítva", amely egyszerre 16 tehenet fej, óránként ötvenet. A mi gondjaink már új, tsz-paraszti gondok. A most bezárult lipcsei vásár gép- kiállítása is ' segíti, hogy enyhítsünk ezeken a — vall­juk be, örvendetes — gondo­kon. F. L. Műszaki fejlesztés - saját erőből Lépést tart a fejlődéssel a Nagymarosi Gépgyár Találóan jellemezte a mi­nap Takács Andor főtechno­lógus a Nagymarosi Gépgyá­rat. Azt mondta: „Olyan ez a kis gyár, mint egy nagyválla­lat TMK-üzeme.” Valóban a festői környezetben meghú­zódó üzemben jobbára csak szerszámgépeket, a bánya- iparban meg a könnyűipar­ban használatos felszerelése­ket javítanak. Szinte az or­szág valamennyi részéből hoznak ide gépeket javításra s ahány konstrukció, annyi újabb ismeretlen feladat megoldását jelenti a sze­relőknek. No, persze nincs is itt probléma sem a szaktudás­sal, se a munkával. Bőven van a kis gyárnak tenni­valója, csak győzzék a dolgo­zók. Persze, a gyárról azt is el kell árulni, hogy bizony a felszerelése nem éppen a leg­korszerűbb. Még az eszterga- padok között is akad néhány olyan példány, arait már ré­gen ki kellett volna selej­tezni. Hog3' mit tesznek a műszaki színvonal emelése érdekében a gyár műszaki szakemberei, ezt vizsgálhat­tuk kintjártunkkor. Elöljáró­ban elárulhatjuk: ezt a terü­letet sem hanyagolják el. Már az elmúlt esztendő­ben is elég sokat tettek a műszaki fejlesztés érde­kében. Készítettek jó néhány új szer­számot, az asztalosműhelyben például roncsgépből alakítot­tak újjá egy esztergapadot. Ahol csak lehetett, korszerű­sítették a gépeket, persze minden alkalommal saját erő­ből. Kívülálló talán aprósá­goknak nézné a múlt eszten­dő intézkedéseit, de elsősor­ban a műszaki fejlesztésnek köszönhető, hogy 1958-hoz vi­szonyítva a dolgozók 127,2 százalékra teljesítették tava­lyi tervüket. Éppen a mű­szaki fejlesztéssel sikerült el­érniük, hogy minden 100 fo­rintra eső termelési értéket 20 forinttal olcsóbban állítot­tak elő. A műszaki fejlesztést ebben az évben még inkább szív­ügyüknek tekintik a gyár dol­gozói. Eddig például a hőke­zelést (a javításokhoz szüksé­ges alkatrészek edzését) más vállalattal kooperációs alapon oldották meg. Nemcsak az önköltség emelkedett így, ha­nem a javítások átfutási ideje is tetemesen megnövekedett. Volt egy tönkrement elektro­mos kemencéjük, valaki in­dítványozta, át lehetne alakí­tani edzőkemencévé. így is történt. A napokban már meg­kezdték a próbaedzést, s nemsokára a kis gyár sa­ját maga végzi majd a szükséges edzéseket. Tovább korszerűsítik az egyes műhelyek gépi beren­dezését is. Az elavult eszter­gapadokat például — hogy csak a legjellemzőbb intézke­déseket említsük — zárszek­rényes orsótőkékkel szerelik fel. Korszerűbb szerszámok­kal egészítik ki a meglevő­ket, s éppen most folyik a mintaasztalos-üzem gépesíté­se. Rövidesen bevezetik a hibafelvételeknél — a más üzemekben már használatos — fényképezést. Eddig ugyan­is a hibás alkatrészekről kü­lön rajzot kellett készíteniük, ami szintén növelte az átfu­tási időt és a javítási költsé­geket is. Ezentúl a sokkal g> orsabb és olcsóbb fényké­pezést alkalmazzák. Külön laboratóriumot épi- tenek és már a második negyedévben bevezetik az új eljárást. A galvanizáló üzem korsze­rűsítését is folytatják. Itt be­vezetik a fejlettebb technoló­giai eljárást: a körfürdőt. Korszerűsítik a zsírtalanítást is, mert ezt a műveletet is kézzel végezték eddig. s. p. Sikkasztó bűnszövetkezetet lepleztek le Monoron Jön a tavasz Nagyarányú sikkasztást lep­lezett le a rendőrség a mo- nori MÉH-kirendeltségen. A bűnszövetkezet létreho­zója és legfőbb irányítója Fekete József, a monori telep felvásárlója volt. Fekete 1952 óta állt a vállalat alkalma­zásában. Előtte henteskisipa­ros volt, aki nem riadt visz- sza semmilyen „üzleti” ma­nipulációtól. A telepen fel­ismerte, hogy „lehet valamit kezdeni”. Főnöke, az ócska­vas-kereskedőből telepvezető­vé lett Gerő László, hajlott a szóra. Távozása után Brutki József, volt horthysta kato­natiszt lett a telepvezető. Fekete vele .is, összedolgozott. Brutki után Burián József következett a főnöki sorban, de ő sem volt jobb a Deákné vásznánál. A valóságban meg nem vásárolt cikkekről fiktív vásárlási jegyzéket állí­tottak ki és a felvett pénzt szétosztották. Hogy ezt megvalósíthassák, be kellett vonniok az üzletbe az átvevőhelyek vezetőit is. Vecsésen Orosz Mihály és fe­lesége, Nagykátán Nagy Já­nos, Gyomron Csorba Pál és felesége. Vasadon Jenei Ist­ván, Üllőn Jakus István és Pollák Rudolf voltak bűntár­saik. A fiktív vásárlások ered­ményeként azonban leltár­hiány keletkezett volna. Lep­lezésére további megoldást kellett keresniük. Kapcsola­tot kerestek hát azoknál a vállalatoknál, amelyek nagy- mennyiségű hulladékanyagot vettek át tőlük feldolgozás­ra. Az anyagbeszerzők há­mig igazolásokat adtak az anyag átvételéről, s a bűnszö­vetkezet tagjai ennek fejé­ben busás hasznot juttattak a Metallokémiánál Kludák Józsefnek, valamint a Te- maforg. Hulladékfeldolgozó Vállalat áruátvevőjének. a Qualitál, a Kohászati Anyag- ellátó Vállalat ég a Pilisi Vegyipari Ktsz felvásárlóinak. A manipulációk segítségé­vel a lebonyolított óriási forgalom mellett, kimutatha­tó leltárhiányuk nem volt, pe­dig több, mint 722 ezer fo­rintot sikkasztottak, ami­ből Fekete József és tár­sai 426 373 forintot vet­tek fel, s a hamis átvételi jegyek alapján a többit megveszte­getésre használták fel. Gondoskodtak arról is, hogy a telep dolgozói, ha észre is vesznek valamit, ne szólja­nak. A beszállított és már egyszer kifizetett hulladék­ból kiválogatták a fémeket. Ezeket újra, mint önálló vá­sárlásokat a területi felvá­sárlók nevében elszámolták s így ebből jelentős összegeket juttattak számos dolgozónak. . 1 fóliÜMi/roh'í mef/nitif/yartiaaa : Mi a termelékenység ? >, Par nap múlva ismét együtt £ ült a brigád. Imre bácsi, a fő- könyvelő, sem sokat váratott magára. — Ma új fogalommal, a ter- melékénységgel ismerkedünk 't, meg — mondotta, s nyomban ^ el is kezdte a magyarázatot. J — Ti itt valamennyien fo- gaskereket csináltok. Fejen- \ ként naponta nyolcat, ami azt ^jelenti, hogy óránként egyet készít el mindegyikőtök. j — Molnár Pista tízet is meg- J csinál, ha jó napot fog ki — £ kontrázott Varga Feri. — Valóban így van. Tudom, £ hogy te is megcsinálsz annyit, £ ha nekidurálod magad, meg a £ többiek is. De a könnyebb megértés kedvéért számoljunk csak nyolccal — nyugtatta meg az öreg a berzenkedőt, majd tovább magyarázott: — Ezek szerint tehát nála- tok az egy napra jutó terme­J lékenység nyolc fogaskerék. \ Most már meg is fogalmaz- J hatjuk, hogy termelékenysé- % cjen eny bizonyos idő alatt el- %készült gyártmányok mennyi- $ ségér értjük. % — De menjünk tovább. Az gégész gyárban egy óra alatt £ elkészül mond juk ötszáz kézi í emelő. Ezen ezer munkás dol­gozik. Egyre tehát óránként egy fél emelő elkészítése jut. Ezzel azt is megmondtam, hogy mi az egy munkásra egy óra alatt jutó termelékenység. — Ezt persze számíthatjuk egy napra, egy évre is. Ha egy évre számítjuk, akkor az egész évi termelés értékét el­osztjuk dolgozóink számával, így megkapjuk az egy főre jutó termelés értékét. — Ezt értem. Imre bácsi — •szólt közbe Varga Feri —. de­ltát miért nem egy mutatót használunk a termelékenység mérésére a három közül. Úgy egyszerűbb lenne. — Igazad van és még sincs. Jó az, ha mind a három sze­rint számolunk, mert így sok mindenre rá lehet iönni. De menjünk csak sorjában. — Ha például egy teljesített munkaórára számítjuk a ter­melékenységet, ezzel közelít­jük meg a legjobban a való­ságot. mert így megtudjuk azt is. hogy mennyi időt töltöt­tünk el valóban munkával. Persze, hozzá kell még tenni, hogy csak a valóban termelő dolgozók számával osztjuk az egy óra alatt megtermelt érté­ket, mert közvetlenül csak ők vettek részt annak előállításá­ban. Gyakran használjuk az egy napra jutó termelés értékét is. Ebből nemcsak azt tudjuk meg, hogy az egyet hónapokban mennyivel tér el egymástól a munkanapok szá­ma, hanem azt is, hogy hány munkanap esett ki a terme­lésből szabadság, betegség igazolatlan mulasztás és egy­két órára való elkéredzkedés miatt. — Nézzük csak! Ki gon­dolta volna, hogy a „lógó Jánosok” még a főkönyvelő­nek is ilyen gondot okoznak! — csodálkozott Kovács Jan­csi. — De még milyen gondot okoznak! — ragadta meg a megjegyzést Imre bácsi. — Nem is gondoljátok, meny­nyire lerontják a becsülettel dolgozók eredményeit. Nem­csak azért, mert amikor hiányoznak, nem dolgoznak, hanem azért is, mert amit ti valamennyien megcsináltok, azt rájuk is el kell osztani, mintha itt lettek volna. A szabadságon levőkkel és a betegekkel persze más a helyzet. Az ilyen esetekkel számol a vállalat a tervezés­nél. Az igazolatlan mulasztá­sokkal persze nem számolha­tunk. — Ezeket most már ért­jük, Imre bácsi — kért szót a brigádvezető —, de szeret- ném. ha arról is beszélne ne­künk, miért olyan fontos fel­adat a munkaversenyben a termelés emelése? — Éppen erre akartam rá­térni. Hogyan termeljünk többet ? Ennek is megvannak a maga ésszerű módjai. Nem véletlen például. hogy mostanában egyre több modern gépet ál­lítunk munkába. Ügy hallom, a jövő hónapban ti is kaptok egy automatát. Ezekkel sok­kal többet lehet termelni, mint eddig. Meg aztán az sem mindegy, hogyan termelünk. Emlékez­tek még rá, mennyivel las­sabban ment a munka a sze­reidében. amíg külön aszta­loknál dolgoztak az emberek. Amióta az új szerelőszalag működik, sokkal többet csi­nálnak, pedig ugyanannyian vannak és nem is dolgoznak gyorsabban, mint. régen. Csak hát szervezettebb, tervsze­rűbb a munka. — Nem tudom, jól okosko­dom-e, de úgy gondolom, hogy a feleslegesen elveszte­getett percek csökkentésével is emelni lehet a termelé­kenységet — szólt közbe Ko­vács Jancsi. — De még milyen jól mon­dod! — dicsérte meg Imre bácsi. — Bizony, sokat lehet tanulni azzal is, ha megma­gyarázzuk mindenkinek, hogy a munkaidő nyolc óra és azt munkával kell eltölteni. Per­sze. olyasmi is előfordul, hogy a dolgozó nem a saját hibájából áll. Az ilyesmit jobb szervezéssel lehet elke­rülni. — Valamiről még szólnunk kell a termelékenység emelé­sével kapcsolatban. Mit gon­doltok. miről? — kérdezte befejezésül a főkönyvelő. Egyszerre hárman is vála­szoltak: — Az újításokról. — Lám, nektek nem is kell magyarázni — tréfálkozott Imre bácsi —, maris kész üzemgazdászok vagytok. Bi­zony, az újítások is sokat segíthetnek abban, hogy egy óra, egy nap. egy hónap, egy év alatt többet termeljünk, anélkül persze, hogy bővítenénk a gyárat, új embereket vennénk fel — ami szintén nagyon fontos —, anélkül, hogy rontanánk a minőséget. Becsukta a füzetet és így búcsúzott önkéntes tanítvá­nyaitól: — Mára elég is ennyi. Arra kérlek benneteket: a ma hal- lottakrói beszéljetek a töb­bieknek is. mert a termelé­kenység emelésében gyárunk valamennyi dolgozójának akad tennivalója. — fi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents