Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-11 / 60. szám
I960. MÁRCIUS II. PÉNTEK "“gJCirlaP s MI A REMÉNY? Sok-sok ezer ember érdekében Harsány! Lászlóné, a Nagykőrösi Konzervgyár személyzeti előadója széttárja a karját. — Talán kapunk egy mérnököt. Különben pályázati felhívásunk szinte állandó rovat már az újságokban. — Van az üzemnek társadalmi ösztöndíjasa? — Nincs... még nincs ... de tudunk róla és . . . Szakítsuk itt meg a beszélgetést a tétova „és”-nél. Nézzük, miért került egyáltalán szóba ez a téma. A gyakorlatban már régen közismert volt a társadalmi ösztöndíj fogalma, amikor — a múlt év derekán — a hivatalos pecsétet is ráütötte erre a nagyon hasznos kezdeményezésre a kormány rendeleté. Esztendők óta hallani lehetett innen is onnan is, hogy üzemek, termelőszövetkezetek, tanácsok 400—650 (vagy kivételes esetben 1000) forintos havi ösztöndíjat adnak arra érdemes munkás- és parasztfiataloknak, akik szerződés alapján vállalják, hogy középiskolai, illetve egyetemi • tanulmányaik befejezése után visszatérnek az őket támogató közösségbe, és legalább 5 esztendeig ott dolgoznak. Köztudomású, hogy a vidék nagy számban igényel orvosokat, pedagógusokat, mérnököket, mezőgazdasági szakembereket, rendkívül megnőtt a „kereslet”. Néhány példa erre: az elmúlt évben 1100 mérnök végzett a műszaki egyetemeken. Ugyanakkor legalább 2300 kellett volna. Hasonlóképpen növekszik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével a mezőgazdasági szakember- szükséglet is. Ez az igény teremtette meg az új ösztöndíjformát, amely egyben igyekszik csökkenteni Budapest vonzását, „szívóhatását” is. Egyszerű lenne ebben, az esetben a hivatástudat emlegetése, a rábeszélő szép szó. Csakhogy a tapasztalat arra vall, hogy ez magában nem hozza meg a kívánt eredményt. Ennek a józan mérlegelése szülte meg az új formát, a társadalmi ösztöndíjat A kétoldalú szerződés alapján az üzem, szövetkezet, vagy a községi tanács reálisan, előre tervezhet. A leendő szakember vedig anyagi gondok nélkül tanul, tudja mi vár rá, tudatosan készül annak a kisebb közösségnek a szolgálatára, amely öt éveken át erkölcsi és anyagi erejével támogatta. Ma nagyon „jól jönne”, például a Nagykőrösi Konzervgyárnak is, ha számolhatna jövendő szakemberekre ebből a gárdából. A konzervgyárban 1951-ig egyetlen egyetemet végzett ember sem dolgozott, most 28-an rendelkeznek egyetemi, vagy főiskolai diplomával. Mégis, csak ebben az esztendőben, kellene négy vegyészmérnök, egy hőenergiaszakos és két agrármérnök. Mi a remény? Az előbb idéztük Hansányi Lászlóné válaszát. Szinte semmi. És társadalmi ösztöndíjasuk sincs. ÍVJ őst szemeltek ki egy fiatalembert, Varga Andrást. Ö érettségi után itt dolgozott, szakmunkás lett, most pedig a Közgazdasági Egyetem másodéves ipari szakos hallgatója. De ez csak egy ember. Több kellene. Próbálkoztak sokféleképpen ösztöndíjat szerezni. Felutaztak Pestre és személyesen „agitáltak” néhány műszaki egyetemi hallgatót, de hiába. Nem akarják lekötni magukat előre, hátha jobb beosztást, magasabb keresetet találhatnak később. A gyáron belül különben körülbelül negyvenen járnak technikumba és néhányan gimnáziumba. Közülük szintén nehéz egyetemre küldeni bárkit, mert most megkeresnek 1400—1600 forintot, és ha a technikumot elvégzik, fölkerekedhet a fizetésük kétezerre. Ök nem cserélik el ezt öt esztendőre 650 vagy 1000 forintért, hiszen már ma is keresnek annyit, mint öt év múlva kezdő mérnökként. Maradnak tehát a levelező oktatás útján tanuló mémökjelöltek. Elsősorban rájuk támaszkodhatnak. És talán még valamire, illetve valakikre, a helybéli gimnázium tanulóira. Most, az érettségi előtt biztosan akad jó néhány fiú vagy lány, aki szívesen venné a konzervgyár „keresztapaságát’’. A második gimnazista Ko- roknai Teréz sorsa egyenesen ide kívánkozik. Félárva. Tizenkét évvel ezelőtt vesztette el apját, özvegy anyja két hold földdel maradt itt. Most ugyan a 7000 holdra nőtt Szabadság Tsz-ben dolgozik, de nagy gond a gyerek tam'ttatása így is. — Ha kiveszi az iskolából, hová adja? A gyárba nem veszik fel, mert még gyerek. Az az ösztöndíj: neki való lenne éppen... — Ezt a néhány mondatot a Szabadság Termelőszövetkezet udvarán Máté Kálmán öreg kovács szájából hallottam. A körülállók rábólintottak. Bizonyos, hogy ha a közgyűlésen hangzottak volna el e szavak, ugyanígy helyeslőén fogadták volna a többiek. Hiszem ezt, mert van már egy „fogadott gyereke” a szövetkezetnek: Sz. Tóth Ilona, negyedéves tanítóképzős. Számára feltétel nélkül kiutalt évi 1000 forintot a Szabadság. De ha csupán a nagylelkűség dokumentumaként könyvelik el ezt a gesztust, ha csupán azt teszik, hogy időnként tanulmányi segélyeket juttatnak „gyerekeiknek” — ideiglenes örömöket nyernek. Több kell: tudatos saját „kádernevelés”, hiszen máris fogják a fejüket: honnan vegyék a seregre való agronómust a sok ezer holdas gazdaság irá-i nyitásához. Beszélgettem a nyolcezer holdas Dózsa, a 4300 holdas Petőfi tagjaival is. Ugyanez a kép. Minden 400 holdhoz kellene egy-egy agronómus és két-három van mindössze egy gazdaságban. Mi a remény? Jelenleg mindenképpen kevesebb a szakember, mint amennyi kellene. A szövetkezetek vezetői mindenütt megértik, hogy helyes társadalmi ösztöndíj fel- használásával „bebiztosítani” a jövőt. Csakhogy: türelem... rengeteg a tennivaló. Azt se tudják, hol áll a fejük. Szinte reggeltől reggelig be van táblázva a napjuk. Vetni kell,: szervezni, egyesíteni a hatal-i más és eléggé szétdarabolt i gazdaságokat, épületek kelle- ] nek, takarmány után szalad-j gólnak, az öreg tagok nyug-j díjügyeinek özönét intézik és] így tovább. : Mégis. Ha csak egyetlen őrá-1 ra felütik a fejüket a tenger-] nyi gond közül, ha szóba hoz-í zák, megbeszélik és határoz- j nak ebben a dologban is, ak-] kor nem járnak úgy öt év ] múlva, mint — emlékezzenek] csak — sok új tsz-tag mos-S tanában: — Bár megtettem volna j már évekkel ezelőtt. Hol tar- ] tanék már azóta!... í (kovalik) ' Tizenhárom szavaló ; — huszonhat vers i f Március 15-én érdekesnek í ígérkező irodalmi estet ren- j deznek a tápiószecsői művelő- j dési házban. Az est szereplői: \ a KISZ felszabadulási kultu- ; ralis szemléjének részvevői,; azok, akik szavalattal kíván- í nak hozzájárulni a mozgalom í sikeréhez. Az esten tizen-; három fiatal szecsöi szavaló - lép fel, huszonhat költemény- nyel. Az irodalmi est legjobb- ; jai szerepelnek majd a község ; „színeiben” a március 20-án! megrendezendő körzeti bemu- tatón. j 2 i lakásgond — az lakás- 2 A gond. Legyen fiatal há- 2 zas vagy sokgyermekes csapiad, segédmunkás vagy egyeztetni tanársegéd; mindenki — í akinek még nincs — vágya- 2 kozik meleg, barátságos csa- 2 ládi otthonra. Ezeket a vá- 2 gyakat, ezeket az igényeket £ kielégíteni jelenkorunknak ta- 2 Ián legfontosabb kérdése. Mert Z igaz ugyan, hogy tíz-tizenöt Z éven belül a kormány prog- Z ram ja szerint ezek a gondok í már a múlté lesznek, de egy- 2 másfél évtized hosszú idő. A Z kérdés, milyen sorrendben Z részesüljenek az épülő laká- Z sokból az otthonra vágyako- Zzók, a kérdés, hogy az orszá- Zgosan megállapított törvényes, Z sorrend (elsők az életveszé- lyes körülmények között la- 5 lók, azután a nagycsaládosok, Z az itj lakások egy része a Z fiataloké stb.) és a törvények Z adta lehetőségek között hely- Zségenként megállapított igény- Z jogosultsági lista egymásutá- Z nisága alól lehetnek- e kivé- \ telek? Z A tapasztalat, hogy lehet- Z nek. Indokolt és helyes, hogy Z egyre több helyen építenek ^tanácsi pénzből vagy társadalmi segítségből pedagógiis- í lakásokul. Legyünk őszinték: Z nem elsősorban pedagógu- Z saink kedvéért van ez így. Z Mi becsüljük a tanárt és a Z tanítót, de ugyanannyira be- Zesüljük a jól munkálkodó se- Zgédmunkást, a szövetkezeti ^parasztot is. De az. hogy egy- 4f egy községben vagy városban, í egy-egy általános iskolában Z vagy gimnáziumban kialakul- Z jón a szilárd nevelőtestület, Z hogy az iskola ne legyen ál- Zjáróliáz. hogy a pedagógus Z megismerje, megszeresse a Z falut, a vidéket és meggyöke- Z rezzen ott. annak előfeltétele Ja letelepedési lehetőség — a Z lakás. És az állandó nevelő- Z testület az előfeltétele, hogy a Z gyerekek serege olyan neve- ^ lést kapjon, amilyet szocia- Z lista rendszerünk előír, ansi- Z lyent a szülők el is várnak. y _ A közösség — a falu, a va- Z ros, a gyermekek és a szülők Zérdeke tehát a pedagógusok ^ lakáshelyzetének megjavítása. Z »ve csak a pedagógusok Z ír azok, akik közvetlenül a Z közösség érdekében tevékeny- Z kednek? A járási vagy a köz- Zségi művelődési házak füg- Zgetlenített igazgatóit és munkatársait nem kellene ugyanilyen gonddal helyhez kötni, biztosítva ezzel több ezer em- Z bér művelődését, kulturált Z szórakoztatását? 2 A napokban cikket közöl- Z tünk a monori művelődési Z házról. Néma a művelődési y 2 ház, írtuk, néma, mert ' nincs megfelelő vezetője. És miért nincs megfelelő vezető? Többek között azért, mert nem tudják hová telepíteni, mert nem gondoltak rá a helyi szervek, hogy lakás nélkül nemcsakhogy nem marad meg náluk a kultúr- otthon-igazgató, de elárvul az egész község művelődés- ügye, sőt még a járás is megsínyli a központi művelődési ház kiesését. I gaz, akad olyan hely, ahol megszállott, lázban égő emberek a kényelmetlenséget is vállalják a népművelésért. Nagykátán például Chmelly Ödön és felesége fél évig a művelődési ház öltözőjében „lakott”, azután átköltözött a házaspár az iroda melletti apróka szobába és már esztendeje ott szoroskodik. Magánélet, családi élet, szabadidő, vendég- hívás — ők ezeket a fogalmakat lassan-lassan elfelejtik. Bútoraik Salgótarjánban porosodnak, rongálódnak, a szobácskát még ajtó sem választja el az irodától, hajnali ötkor a takarítónő ébreszti őket, esti tizenegy órakor pedig a többi helyiségből áradó zaj, muzsika riasztja szemükről az álmot. Csoda-e, ha ennyi várakozás után azt forgatják a fejükben: iovábbállunk innen, oda, ahol nemcsak munkát várnak tőlünk, nemcsak nyugtázzák egy fél évtizede holt művelődési intézmény feltámasztását, hanem gondoskodnak munkafeltételeinkről is. Fájó szívvel vennének búcsút Chmcllyék NagykátátóL De ez csak másodrendű kérdés. A lényeges: távozásuk bizony visszavetné a már- már szárbaszökkenő, virágzó kulturális életet. Jó néhány száz ember károsodna, hiszen ilyen lakáskörülményeket egyetlen népművelési munkás se vállalna, nem másfél évre, egyetlen hónapra sem. A türelmetlenség nem erény. A tanácsok nem csodatevő fakirok, nem növesztenek órák alatt mangó- magból mangófát, a semmiből házakat. De a türelemnek is vannak határai, Uj- falvi elvtárs, a váci Madách Imre művelődési ház művészeti előadója hosszú, türelmes-türelmetlen várakozás után szép, korszerű lakáshoz jutott: a városi tanács vezetői felismerve ennek a juttatásnak társadalmi szükségességét, az első adandó alkalommal megtették, amit ten- niök kellett. De jó lenne, ha másutt is így mérlegelnének, mielőtt a kiutalások fölött döntenek! G. L. ,\\\\\\\\\\\\v\\\\\\v\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w Petőfi egy nádfödeles sza- lontai házba. S aki még csak városi közönséget látott, az nem tudja elképzelni a hallgatók tágranyílt szemeit. Egy és más azért mégis figyelmeztet minket, hogy nem a Nemzeti Színházban vagyunk. Egy tragikus ballada közepén például behuppan a padlásról egy macska, s kényelmesen elhelyezkedik a katedra sarkán. Átütő sikere van. Az előadó ekkor arra a macskára fordítja a szót, amelyik Arany János költészetében is helyet kapott » felhangzik A tudós macskája. Az emberek figyelnek. Hiszen a legegyszerűbb dolog is érdekes, szép, költői lehet, s a legegyszerűbb élethez is szól a költészet varázsszava. Este 9 elmúlt, mire vége az előadásnak. Az autót azóta két erős lóval kihúzták a gödörből, de a sár miatt nem tudott közelebb jönni. Mégsem kell gyalogolnunk: egy gazda befogta szekerét A szekéren szalma; beleülünk, jólesik. Az égen csillagok. Hallgatunk. Majd egyszerre ketten is megszólalnak: — Ne válasszunk magunknak csillagot? A fiatalok összenevetnek. Talán már választottak. Éjjel ll-re érünk haza. Másnap reggel 8 órakor az autó indulásra készen áll. Ég délután ismét négy váll feszül neki a makacs bivalyként sárbaragadt kék kocsinak, valahol a Pokoltanya és Tápióság között... Czeglédi Sándor A MŰVELŐDÉSI AUTÓ EGY HÉTKÖZNAPJA (Riport, akasztófahumorral és némi pátosszal) meztetnek, hogy az utunkat keresztező országút sarát száz- egynéhány éve ugyanígy dagasztotta egy vándor, alighanem ugyanúgy estefelé, hiszen sietett, hogy elérje a kocsmát, amelynek sárga épülete a leszálló ködön túl idelátszik. Homlokán ma is a régi név ékeskedik: Kutyakaparó. Ugyanezt a tájat látta, ezeket a tanyákat és ezt az öreg pásztort. Ebben a valószínűtlen, tej- szerű ködben ezt is elhiszem nekik. Akkor sem tiltakozom, amikor az egyik tanya mögül előbukkanó alakban a költőt vélik felfedezni, s már-már integetnek is felé, hogy tartson velünk. Egyrészt, mert éppen az ő verseit készülnek szavalni, másrészt pedig ö is szakmabeli: vándorkomédiás .., A ködfelhőből azonban Petőfi Sándor helyett csalt Bakó Jóska nyolcadik általános osztályú tanuló bontakozik ki, s kéri, hogy siessünk, mert talán szétoszlik a közönség. Dehogy oszlik! A gázlámpa fénye köröskörül izgatottan figyelő arcokat világít meg a tanteremben: a padokban négyesével ülnek a tanítóék ■ lakásukból minden ülőalkalmatosságot áthordtak már, a gyerekek mégis állnak. Az előadó arról beszél, hogyan látogatott el Ez a távoli kartársa a ki- szuperált személykocsit, amellyel üzemről üzemre hordozta könyveit, a „kultúra tankjának” nevezte. — Ha az ő járműve tank — fűzi tovább —, akkor a miénk valóságos páncélos hadosztály, amellyel benyomulunk a kultúra „fehér területeire”. — Képzelje el — folytatja —, ha majd nemcsak Pestről gördül ki reggelente könyvekkel megrakodva egy autó, hanem ugyanakkor Ceglédről kiindul a másik. Hiszen megígérte a minisztérium, hogy megyénknek is juttat a húsz új művelődési autóból. Húsz autó! Egész hadsereg lendül támadásba a kultúra „fehér foltjai” ellen. Jólesik a talán már egészen közeli jövőbe előrepillantani, de ahogy hátrapillantok, szomorúan látom: a mi autónk nemhogy támadásba, de egyszerűen mozgásba sem hajlandó lendülni, pedig a szomszéd tanyák népe hatalmas petrencésru- dakkal biztatgatja, emelgeti. Váltunk, A két fiatal mellé kerülök (akik mellesleg a KISZ Központi Művészegyüttesének előadói. A fiú dolgozik, a lány egyik színházunk zenekarában játszik). Mindenekelőtt arra figyel/ 1 Kezdjük talán „in médiás 2 res”, a dolog közepén, pon- 2 tosabban az országút köze- ! pén, egy kátyúban a törteli í Ludaspuszta és a kocséri Ti- ! zenhárom-dűlő között. Az ég {é$ föld egyhangú szürkeségéit bői egyetlen kék folt vilá- í gít: az autó, mely féloldalt dűlve egy bivaly makacssá- igával nehezedik bele mozdu- ; lattanul a latyakba. Oldalán 2 sár fröcskölte be a felírást: < „A Pest megyei Tanács \ könyvtárának művelődési au- í tója”. Négyen feszítik neki ! vállukat: egy könyvtáros, aki 2 az autó irányítója, egy ta- 2 nár, aki előadást jött tar- 2 tani s két fiatal kiszes, sza- 2 valók. 2 Kilencven kilométerre va- 2 gyünk Pesttől, tizennégyre a 5 legközelebbi vasútállomástól. *,f Már mögöttünk van Rákó- (! czitelep és Ludaspuszta, egy- 4 egy kis könyvtárra való köl- 2 csönkönyvvel gazdagodva. Fél 2 öt elmúlt, s minket ötre vár- 2 nak a Tizenhárom-dűlőben. 2 Nem számítunk hát a bi- % zonytalanra: az autót sofő- 2 rünkre, a szerencsére s a ta- 2 nyaiak jóindulatára bízva, 2 megragadjuk az egyik köny- 2 vesládát s nekivágunk a há- 2 romnegyedórás sártengernek. 2 A láda nehéz, váltogatjuk 2 egymást. A könyvtáros, aki- 2 vei most együtt cuppogunk, 2 unaloműzésül egy párizsi íüzem könyvtárosáról beszél. A fővárosi múzeumok 1960. évi programja nagyon érdekes kiállítása lesz 4t a Petőfi Múzeumnak még az 2 „Irodalmunk és képzőművé- £ szettünk a XIX. és XX. szá- 2f zadban” című időszaki bemu- 2 tató. 2 2 A Legujabbkori Történeti 2Múzeum felszabadulási kiál- 2 Utasa ugyanott lesz, ahol a £ most lezáródott nagysikerű ^ tanácsköztársasági emlékkiál- ^ lítást mutatták be a nagy- í közönségnek. A Nemzeti Mű- r izeumon kívül a felszabadít-; 2 lás évfordulója alkalmával: 2 kiállítást rendez még a Ma-; 2 gyár Nemzeti Galéria és a 2 2 Néprajzi Múzeum is. A Ga-2 2 léria kiállításának címe: 2 2 „Képzőművészetünk a fel- 2 2 szabadulás után”, és az el-2 2múlt másfél évtized legér-2 £ tékesebb, legnevezetesebb al- 2 2 kotásait gyűjti össze: a Nép- ; 4 rajzi Múzeum pedig „Nép-% 2 művészetünk virágzása a fel- J 2 szabadult Magyarországon” ^ 2 címmel a magyar népművé- 2f 2 szét valódi reneszánszát is- 2 2 merteti meg a közönséggel, 2 2 kincstárnak beillő gazdag 2 2 anyagából. y / 2 Bizonyára nagy érdeklődést 2 2 fog kelteni a Történeti Mú- 2 2 zeum Risorgimento kiállítása 2 2 is, amely Garibaldinak, a 2 £ nagy olasz szabadsághősnek az 2 2 emlékezetét idézi fel. Akik í 4 az ember történetét akarják í 2> megismerni, a Természetűi-; 2 dományi Múzeum két fel-: 2 újításra kerülő állandó kiál- ; 2 Utasának meglátogatásával 2 2 bővíthetik ismereteiket. Az 2 2 egyik kiállítás címe: „A föld ; 2 és az élet fejlődéstörténete”, \ 2 a másiké pedig „Az ember \ 2 származása”. Mindkét kiállí- ■ 2 tás címe elárulja tartalmát. / 2 A Természettudományi Mú-í 2 zeum újra közszemlére adja ä í a „Darwin és a darwinizmus” ! 2 című. annak idején nagy ér- S 2 deklődéssel fogadott kiállttá- \ 2 sót, és előkészíti a magyar 2 2 állattani kiállítást is. í / 2 Emlékkiállításokat rendez a i 2 Petőfi Irodalmi Múzeum Cse-; 2hov születésének 100. évfor-; 2 dulója és Lew Tolsztoj ha- ] 2 tálának 50. évfordulója al- \ í halmából. Nagyszabású és '■ Aki nagy várakozással kezd neki ennek a könyvnek, eleinte kétségtelenül csalódik. A forradalom Moszkvában, 1917-ben mintha semmi különösebb nem lett volna. Sablonos és unalomig ismert jelenetek, hiányzik belőlük minden, ami valami újat mondana, vagy egyáltalán valamit mondana erről a hatalmas eseményről. Aztán elhagyjuk Moszkvát, Kijev és Kijev után Odessza következik. Mintha délre utazva, fokozottan melegedne fel az ember, úgy lesz egyre érdekesebb, izgatóbb és lebilincse- lőbb a könyv szinte oldalról oldalra. A mozaikszerűen kis jelenetekből álló önéletrajzi regény egyre szórakoztatób- bá válik. Kis emberi élmények sorakoznak egymás mellett és ezekből kerekedik ki a nagy forradalom Oroszországa 1918 és 1920 között. Nem a nagy hőstettek, hanem a kis emberi praktikák, szélhámosságok, küzdelmek és kudárcok világa áll előttünk, és éppen ez teszi felejthetetlenül emberivé minden sorát. Különösen a második rész, a tulajdonképpeni „Nagy várako. KÖNYVESPOLC . IIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIllllllllii. ..llllllllHllllllllliHIIIIHllll Pa uszto vszklj : * NAGY VÁRAKOZÁSOK KORA zások kora” (mert ez a címe ennek a résznek) tökéletes. Ez már teljesen Odesszában játszódik le, ebben a Babéinál is megénekelt, csodálatosan vonzó link városkában, ahol szélhámosok, betörök és ugyanakkor Katajevek, Ufek, Babelek éltek egymás mellett, amelynek gettójából zseniális fezőrök és még zseniálisabb zeneművészek árasztották el a világot. Kitűnően megírt kis novellák sorakoznak egymás mellett, szívbemarkoló tájleírások váltakoznak mulatságos vagányjelenetekkel. Babel, a forradalomnak egyik legnagyobb írója, és Hja Ilf éppenúgy megjelenik, mint a bulvárzsurnalizmus minden képviselője, és ebből a színes kaleidoszkópból kerekedik ki a forradalmi évek minden apró-cseprő eseménye úgy, ahogyan az emberek átélték, ahogyan a maguk kis életüket építgetve, hol hittel, hói cselfogásokkal élve, hol hősként, hol szélhámosként cselekedve; lassan, de visz- sza vonhat a tlanul, nemegyszer akartlanul is, megteremtették az új szovjetállamot. A valóban emberi világ ábrázolása teszi feledhetetlenné Pausztovszkij könyvét, ■t attól a pillanattól kezdve, 2 hogy Moszkvát elhagyjuk a 2 szerzővel. Érdemes átrágód- 2 ni az első oldalak sivársá- 2 gán, hogy azután annál na- ] gyobb élvezetben legyen ré- 2 szünk a könyv további részeiben. (Európa Könyvki- 2 adó) ( Máié Iván
