Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

1960, MÁRCIUS 9. SZERDA PPSFT UCCUI WC irt a P s \ Ha segítünk - könnyebb tes ruccanjon át egy szép napon Bényére, adjon ott műsort. de ne csak műsort adjon, hanem az együttes tagjai „vegyék munkába” a vendéglátó fiatalokat, magya­rázzák meg nekik — ne csak szereplésükkel, de szavakkal is —, hogy milyen élményt ad, milyen szórakozást nyújt az öntevékeny művészeti munka. A javaslat a múlt héten hangzott el. Azóta hallott ró­la a Szlovák Szövetség —■ örömmel hallott róla, és kész­ségesen segíti ezt az újmódi tapasztalatcserét; ma hall róla Folytán János, a bényei művelődési ház igazgatója, aki bizonyára szintúgy szívesen fogadja az elvtársi segítsé­get; a kár így, akár úgy; akár /i. ilyen, akár olyan ta­pasztalatcsere — a művelő­désügy fellendülésével járna. Igaz, ez nem old meg min­dent, ezután sem megy majd minden, mint a karikacsa­pás. Ami itt jó, az ott nem okvetlen válik be, receptek nincsenek, és lehet, hogy hiába jár majd Borsiné a Já- szai-házaspárnál, hiába szere­pelnek a maglódiak Bényén, Kóspállagon nem sikerül klub­életet teremteni és Bényén nem alakul népi együttes. De azért mégsem hiábavaló ez a „hiábavalóság”. Az a mű­velődési munkás, aki érzi, tudja, hogy bizton és biza­lommal támaszkodhat kollé­gájára, aki tudja, hogy van kire számítania, szilárd tala­jon érzi magát még a ne­héz helyzetekben is. Talán minden járás, talán az egész megye kidolgozhatna valamiféle kulturális-tapasz- talatcsere-tervet. Talán hasz­nunkra válnék, ha a járási művelődési házak vezetői is­mernék egymás munkáját. Ta­lán nem lenne hiábavaló, ha az új szövetkezeti községek művelődési munkásai megfi­gyelnék, hogyan dolgoznak a régebbi szövetkezeti tapasz­talattal rendelkező kultúrott- hon-igazgatók. Talán az újon­nan kinevezett művelődési munkások kevesebb gonddal küzdenének, ha az „öregek” kiokosítanák őket... Nem is talán — bizonyo­san! SZADAIAK A NEMZETI GALÉRIÁBAN Bordács H. Lenke Székely Bertalan „Léda a hattyúval” című festményénél az aktfestészetről beszél. roly iskolaigazgató, a KISZ képviseletében Illés Sándor, a szadai Előre Tsz képviseleté­ben Újvári Sándor. Ö a kül­döttség legérdekesebb tagja, aki több mint 60 évvel ez­előtt, hétéves korában, modell­je volt Székely Bertalannak. Évtizedek óta keresi azt a ké­pet, amelyet róla festett, és most is nagy izgalommal bön­gészte végig a Galéria Szé­kely-képeit, hátha egyiken föl­fedezi önmagát. A szadaiakat a Galéria ve­zetősége nevében dr. Molnár Zsuzsa muzeológus üdvözölte és kalauzolta végig azokon a termeken, amelyekben Székely Bertalan alkotásai láthatók. Majd minden egyes kép előtt tartalmas esztétikai és művé­szettörténeti előadásban mél­tatta Székely Bertalan művé­szetét. A küldöttség látogatást tett a II. emeleti műteremben is, ahol Székely Bertalan egyik legismertebb és klasszikus szépségű festményét, a. Lédát tekintették meg. Itt Bordács- né H. Lenke, művészettörté­nész ismertette az aktfestés jelentőségét a művészetben. A küldöttség a Galéria veze­tősége előtt azt a szadai kí­vánságot tolmácsolta, hogy a jubileumi ünnepségek idejére Székely Bertalan alkotásait állítsák ki a szadai múzeum­ban. A deputáció erre határo­zott ígéretet kapott. A Nemzeti Galériából a sza­dai küldöttség a Pest megyei Tanács székházába vonult, ahol az állami levéltár Pest megyei részlegét tekintették meg. A levéltár vezetője, La­katos Ernő ismertette a levél­tár rendeltetését és gazdag anyagát, amelyben igen sok szadai vonatkozású régi okle­velet is őriznek. Ezek közül néhányat mee is tekinthettek a szadai taaÁísfragok, akik nagy érdeklődéssel tanulmá­nyozták a község múltjára vonatkozó dokumentumokat. Ujvári Sándor, aki 60 év előtt modellje volt Szadán Szé­kely Bertalannak, megilletődvs szemléli a mester fiatalkori önarcképét. Mögötte Csepiga Papp Károly iskolaigazgató. i temetőben helyezték örök nyu­galomra. Székely Bertalan faluja őszinte kegyelettel és büszkén ápolja a művész emlékét. A szadáiak már évekkel ezelőtt múzeumot rendeztek be az el­árvult műteremben és oda gyűjtögetik fölkutatott emlék­tárgyait. Elhatározták azt is, hogy a hármas évfordulót méltóiképpen ünnepük meg az idén. Ez a kegyelet hozta a községi tanács tíztagú küldött­ségét is a napokban a Nemzeti Galériába. A tíz tanácstag a község minden rétegét képviselte. Részt vett benne Köves József vb-titkár, Csepiga Papp Ká­J ! Az idén hármas jubileum- < mai emlékezünk a nagy ma- jgyar festőre, Székely Berta­lanra. 125 éve született, 50 éve (halt meg és pontosan 100 év­ivel ezelőtt 1860-ban alkotta hl. Lajos király holttestének ! feltalálása című kompozícióját, \ amellyel egycsapásra meghódí- ;tóttá a közönséget. Az erdélyi ; származású nagy magyar mű- ? vész élete alkonyán Szadán \ vásárolt szerény hajlékot ma- agának és rendezett be műter­emet, ettől kezdve minden nya- e rát ebben a festői, harmoni- i kus környezetben töltötte, itt \ álmodta meg remekműveit, e Annyira összeforrt a kis falu e népével, hogy halála után, í végakarata szerint, a szadai í M ' ég a télen Kóspallagon jártam. Ott, az eldugott \ börzsönyi faluban hosszan be­szélgettem az új művelődési \ház vezetőjével, Borsi Bélá- ; néval. Gondolatok, tervek |szálltak a kis szobában és pi- ! kentek meg körülöttem, és \ minden elképzelést, ötletet ; egy aggodalom kísért: hogyan \ lehetne a születő gondolatot (leggyorsabban és legeredmé­nyesebben tettre, valósággá í váltani? ! Borsiné igazgatói tapaszta­lata akkoriban két-három hó- \nap volt, ma legfeljebb még i egyszer annyi. Ez se, az se Isok. A kísérletezés esetleg l újabb drága hónapokat rabol lel. Mert valóban: honnan tud- l ná, miként lehet megteremteni la klubéletet? I Ekkor gondoltam először: de l jó is lenne, ha a művelődési l házak szárnypróbálgató veze- l tőit elküldenek egy-két hétre, l de legalább néhány napra l olyan községbe, ahol — hason- l ló adottságok mellett — a gya- l korlatban ismerné meg felada- \ tát! Es nemcsak a számviteli ! tudnivalókat, hanem a szerve- l zéstől kezdve a programok i összehangolásán át, a község l erejének összefogásáig mind- l azt, amire egyébként csak l hosszú, gyakorta eredményte- • len tapogatózás után jönne rá ! odahaza. I Borsinénak például Sziget- l monostort ajánlottam volna, mint hasonló adottságokkal, í lehetőségekkel megáldott köz- • séget. Bizony jó lenne, ha a \ Jászai házaspár mellett dol- ! gozhatna, szemlélődhetne kis I ideig és hazatérve, Kóspallag \ javára fordítaná a tapasztalta- : kát. t t \ T\e elképzelhető ugyanez a ! LJ segítségadás megfordítva : is. t \ A gondolat Gyenes József- : nék, a monori járás népműve- • lesi felügyelőjének fejében \ született, amikor arról beszél- ! gettünk, hogy Bényén, ebben \ az új termelőszövetkezeti köz- i ségben fel kellene ébreszteni \ az emberekben a művelődés ; utáni vágyat. \ Gyenes József maglódi. ; Odavaló, ahol egy jól össze- \ szokott szlovák népi együt- \ tes működik. Nos, mivel Bé- \ nye is nemzetiségi község, azt 1 javallottá: a maglódi együt­f Két ősbemutató \ a Déryné Színház műsortervében í ^ Az Állami Déryné Színház S fr, (Faluszínház) két új színdarab ; ÍJ próbáit kezdi meg március; ^ elején. Mikszáth Kálmán \ halálának ötvenedik évfor- ! ^ dulójára a Tavaszi rügyek cí-; ^ mű Mikszáth-regény dramati-! jízált változatát viszik színpad-! ^ ra, Bondy Endre 'átdolgozó- : ^ sában és Szécsi Ferenc ren- I ^ dezésében. A darabot az if-; ^ júsági sorozatban mutatják; ^ majd be. A másik ősbemuta-! ^ tó Mihalkov szovjet író Va- í íj dák című vígjátéka, amelyet i Taby László alkalmazott i íj magyar színpadra, és Balatoni i jí csetepaté címmel mutatnak i ^ be Csongrádi Mária rendező- i á sében. i í wwwwwwww ! I d i i Széna vagy szalma ? j > : ^ Egymást követik a KISZ í felszabadulási kulturális se- í ^ regszemléjének bemutatói. A i ^ sok háromfelvonásos mű mel- : £ lett most hírt kaptunk egy- í ^ felvonásos bohózat előadá-: í; sáról is. Nógrádverőcén a í £ földművesszövetkezeti szín-! ^ játszók március 19-én mutat- í ^ ják be Méhes György Széna í í; vagy szalma című egyfelvo- í í násos bohózatát. í y * v\\\\\\\\\\\\\VM J ^ Vetítik a Virrad...-ot j j \ Március 10-én mutatják be! j a budapesti mozik a vidéken; £ már 3-a óta játszott Vir- í £ rád ... című új magyar fii- j j met, Dobozy Imre író, és Ke-! ^ leti Márton rendező új alkotá-! £ sát. A Virrad... főszereplői:; £ Tolnay Klári, Ladányi Fe-; £ renc, Bitskey Tibor, Besse- ! £ nyei Ferenc, Ungvári Lász-! ló. Bihari József. A film! J széles változatban is bemuta- ; $ tásra kerül. $ Megjelenik egy kacagtató,! \ színes szovjet film is: Az el- \ £ cserélt fénykép. Ezt a filmet; először a vidéki mozik játsz- : szák. Jő szórakozást nyújt ! í majd a Végállomás: szere-; ? lem című nyugatnémet film,! f, amely a mai fiatalok kapcso-; á latával foglalkozik. \ Rövidesen közönség elé ke- \ J rfil az Elektroncső című is- j J m eret terjesztő magyar rövid- j £ film, az Univerzális készülő- j í kék című román színes film. '• — Amikor elvállalta a mo­nori kuitúrház vezetését, ak­kor nem tudta, hogy utazgat­nia kell? Erre nem tud mit felelni. A beszélgetés ezután már vsak — a forró kása kerül­getése. Mire elbúcsúzunk, nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy bizony hol itt az a bizonyos lelkesedés és a megyei tanács v. b. mű­velődési osztálya hiába válo­gatott olyan nagyon, most sem azt az embert találta meg, akit keres — már amennyire keresi. ★ Nincs igazgató — nincs munka. Évek óta így van ez. A felelősség éppúgy terheli a Monori Járási Tanács végre­hajtó bizottságát, mint a me­gyei tanács művelődési ősz-1 tályát. Eddig a két bába kö- \ zott elveszett a gyermek. Mert lehet megfelelő era-1 bért találni a járási kultúr- \ ház élére. Az 1700 forint fi- \ zetés sem kevés! Igaza van i a KISZ-vezetőknek: ennyiért i is vállalnák ezt a szép mun-i kakört, csak otthont kellene i nyújtani annak, aki a műve- \ lődési ház életét irányítja! A jelenlegi épület azonban: valóban nem felel meg) a cél-; nak. Mindössze egy nagy-; teremből és két kis helyiségből! áll. De ez sem indokolhatja I a tétlenséget, a némaságot. \ Ha nehezen, ha más szervek j segítségével is, de lehetne va- \ lamit tenni, ha lenne tettre-! vágyó ember. Mégis, a község és a járás; igényeit a jelenlegi épület | nem elégíti ki. A vendéglátó- \ ipari vállalat szerződéssel \ kapta meg ugyan* a volt já- : rási kuitúrház épületét, de ez! a szerződés nem szent és i sérthetetlen. Felül kellene I vizsgálni, mert nincs olyan! nagyméretű átalakítás, ami ■ többe kerülne, mint egy új \ járási kuitúrház építési költ- ■ sége. * Néma a monori járási mű- j velődési ház. De ha néma is, \ ennyit akár egy idegennek is ] elmond. Török Ernő i í ______ — A jelenlegi helyiséget megfelelőnek tartja? — Dehogy. Ide egy kisebb fajta kultúrkombinát kelle­ne, hiszen országszerte ilye­nek vannak minden járási székhelyen. — Nem próbálták vissza­kapni a régi épületet? — Tudunk arról a rendelet­ről, mely szerint a más cé­lokra igénybevett kultúrhe- lyiségeket vissza kell adni eredeti rendeltetésüknek. De a vendéglátóipari vállalat már olyan sokat költött a külön­böző átalakításokra, hogy ez lehetetlen. — Tehát semmit sem lehet tenni? — Mit tehetünk? A helyzet valóban tarthatatlan, dehát nem találunk megfelelő igaz­gatót. ★ Ha egy kuitúrház rosszul, vagy egyáltalán nem műkö­dik, azt az ifjúság érzi meg legjobban. A fiatalságnak nincs szórakozási és tanulási lehetősége Monoron, mert a járási kuitúrház csak papí­ron létezik. Erről beszélge­tünk Spenger Istvánnal, a járási KISZ-titkárral és Ná- nai Sándorral, a KISZ szer­vező titkárával. — Mi az itteni fiatalság véleménye a járási kultúr- házról? A KISZ-titkár ingerülten feugrik. Nyugtalanul körül­sétálja az irodát. — Szégyen és gyalázat! Nem is tudom, mit mondjak, ha a járási kultúrházról esik szó. És így van ezzel minden monori fiatal. Dehogynem le­hetne taláini megfelelő igaz­gatót! Mi már javaslatot is tettünk, de a végrehajtó bi­zottságon nem hallgattak ránk. Jó, hát ehhez joguk van! De miért nem állítanak ők egy lelkes, megfelelő tu­dású embert a kuitúrház élére?! Van még olyan, aki nem sopánkodna az 1700 fo­rintos fizetés miatt és azért se, hogy fárasztó az utazga­tás! Lakást kellene biztosítani az új igazgatónak, hogy ott­honává váljék ez a község, akkor biztosan nem menne el és nem riasztaná el a távol-. ság sem! Kultúrkombinát kel-í lene ide és mi sohasem esi- \ náltunk titkol abból, hogy az j egész járás kiszistái társa- \ dalmi munkában segítenék az < új művelődési ház építését! \ És itt nemcsak Monorról van \ szó. Hiszen a monori műve-! lődési ház vezetőinek az i egész járásban ellenőriznie és j segítő szaktanácsokkal kel-1 lene ellátnia a többi kultúr- \ házat! ! Nánai Sándor: — £)e próbálna csak most i a művelődési ház igazgatója i kimenni valamelyik községi i kultúrházba! Kinevetnék, rosz- szabb esetben megmondanák; neki, hogy először mutasson példát a járási kultúrházban és csak azután adjon taná­csokat! Mi már ezt a tartha­tatlan, szégyenteljes helyzetet felvetettük a tanács vb-ülé- sén is és mindenütt, ahol le­hetett. Ha lenne működő já­rási kuitúrház, ha lenne igaz­gató, művészeti vezető, akkor a mi fiataljaink örömmel se­gítenének és a most külön működő színjátszó együtte­sünk és más művészeti cso­portjaink is ott találhatnának otthonra. De sajnos, a járási kuitúrház néma. ★ Neumann Frigyest fekve találom budai lakásában. Ki­csit meglepődik, zavarba is jön, de később feltör belőle a panasz, mintha eddig nem mondta volna már el min­denkinek és mindenhol. — Nem azért mondom, de a november hetedikéi rendez­vényen fáztam meg, azóta is azt sinylem. Sajnálom, hogy nem tudtak jobban megis­merni, hiszen eddig alig csi­nálhattam valamit. Nem ta­gadom, hogy nagyon fárasztó Monorra járnom és bizony jobb lenne valami „hozzáfér­hetőbb” hely. Nem adták meg a fizetetten szabadságot sem és hiába kértem a monori ta­nácsot, hogy szerezzen egy szobát, ezt sem tette meg, pe­dig akkor nem kellene min­dennap autóbuszon f áraszta­nom magamat. Az idő ködös, a bús felhők ellopják a fény felét, egészen alacsonyan gomolyognak, csaknem érintik a magasabb házak tetejét. Az autóbusz is piszkosan feketéllő tócsák kö­zött áll meg. A kalauznő na­gyot kiált: „Monor, főtér, vég­állomás!” Kicsit körülnézek a nagy, városias téren, azután egy arra jövő fiatalembertől megkérdem, merre találom a járási kultúrházat? Legyint, majd egy szép, magas épü­letre mutat. — Tessék, az ott! De maga mégsem azt keresi! Nem értem, mire céloz, de csak ennyit tesz hozzá: — Furcsa kuitúrház ez elv­társ! Nagyon furcsa! Elkedvetlenedve vágok át a téren, a megmutatott épület felé. A lépcsőház alján idős néni takarít serényen. Meg­szólítom. — Ugye, ez a járási kul- túrház? Furcsálkodva mér végig. — No, az elvtárs se járt még Monoron, az biztos. Hi­szen már hosszú évek óta a vendéglátóipar lakik itt! — Nem is volt kuitúrház ez az épület soha? — Dehogynem. Ez volt az. De a vendéglátók egyszercsak ideköltöztek. Az egész község csudálkozott rajta, dehát mit tehettünk? ★ Az „igazi” kuitúrház irodá­jában Marunák Ferencné, gazdasági felelős éppen lel­tárt készít. Megkérem, hogy . kalauzoljon az igazgatóhoz. ; Zavartan néz rám. — Az igazgatóhoz? Hát én : nem is tudom ... — Talán á járást ellenőrzi? Vagy házon kívül van? j Még nagyobb zavar fogja el. Bele is pirosodik. — Hirtelen azt sem tudom, hogy van-e igazgatónk vagy nincs. — Ügy tudom, van. Szomorúan legyint. — Hát tulajdonképpen ; Neumann elvtárs lenne, ha ‘ lenne. Alighogy idejött, meg- \ betegedett, most meg fizetés nélküli szabadságot kért. De ' egyébként is Neumann elv- ; társ folyton azt beszéli, hogy ' fizikailag nem bírja a stra- ' pót. Ö tudniillik pesti, on- ' nan járt ki. Egyszóval ő is elmegy. Vagyis tulajdonkép­pen nem is volt itt, csak pa- ' píron. És én ezt nem bírom 1 tovább. _ ! — Hány művészeti és más szakkör működik? Hangja fáradt, lemondó: • — Van egy rajz-szakkör' No meg a zeneiskola, de az : már évek óta működik, tő- : lünk függetlenül, más épület­ben. — Mikor volt az utolsó rendezvény? Csak a csend válaszol. Nem . is emlékszik olyan rendez- i vényre, amit saját erőből, sa- ; ját gárdával rendeztek volna. ] Gyenes József, a járási népművelési felügyelő nem tartózkodik Monoron. Magló­di lakos, és csak hetenként háromszor jár át Monorra. Szerencsére Kriskó János ta­nulmányi felügyelő minden részletében ismeri a kultúr- ház ügyeit. — Az a nagy baj — mond­ja —, hogy nem találunk megfelelő igazgatót a kultúr- ház élére. Olyan valaki kel­lene, aki érti is, szereti is ezt a szép hivatást, amellett nem ijed el az első pár hét után. — És ilyent nem találnak? — Nem. Én azt hittem ed­dig, az volt a baj, hogy csak 1200,— forintot tudtunk biz­tosítani fizetésként. Most már 1700,— forintot tudnánk adni, ha lenne kinek. De, kérdem én, ki vállalja el ennyiért? Akinek megfelelő képesítése van, az többet akar. Akinek nincs, azt viszont nem lehet alkalmazni. — Próbáltak szerezni meg­felelő igazgatót? — Igen. Szerintem a tanács semmiről sem tehet. Az új igazgató is — Neumann Fri- jíyes — pár hét után beteg tót. A napokban pedig két hóc.sp fizetés nélküli szabad­ságot kárt. Persze ezt a ké­rést nem lehet teljesíteni. MIÉRT NÉMA A MONORI JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI HÁZ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents