Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-08 / 57. szám
A NEMZETKÖZI NŐMOZGALOM 1960 Ünnepség az Erkel Színházban A nemzetközi nőnap ötvenedik évfordulója alkalmából hétfőn díszünnepséget rendeztek az Erkel Színházban. Ott volt az ünnepségen dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak számos tagja. Részt vettek az ünnepségen a budapesti diplomáciai testületek képviselői is. A Himnusz hangjai után Horváth Vera, a nőmozgalom régi harcosa mondott megnyitót, majd Erdei Lászlóné, az MNOT elnöke emelkedett szólásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kállai Gyula köszöntötte az asszonyokat, OLDÓDIK A MÚLT Az asszony szava a múltban, ha a kerítésein túl is hatóit — pletyka, szófiabeszéd volt. így fogadták: hitele, ereje nem volt. „Akár a tyúk ká- rálása“. Ha igazságot mondott: „Asszony, hallgass a neved”. Szállóige lett. Nevük: fehércseléd, vászoncseléd. Tehát cseléd otthon is, még a becézésben is. Szolgálók voltak, a férj, a család szolgálói. Nehezen oldódik szívükben a múlt, ha eszméletükben él is a jelen, és vágynak teljes emberségük elismertetésére. Nem könnyű ez. Meg kell harcolni érte. Nekik, az asszonyoknak is. Pá- tyon is, a Petőfi Tsz-ben. A Dr. Mogyorósi Júlia, a megyei bíróság polgári fellebbviteli tanácsbírója 25 éve tevékenykedik a nőmozgalcmban. Jelenleg az Országos Nőtanács tagja és a Pest megyei Bíróság párttitkára. A képen Kcehmanovszki Rajmonncnak diktál. vezetőségben 13 tag közül csak kettő asszony. — Kevés — mondja Sági Mihályné, aki négy esztendeje tsz-tag. — Nem igazságos így. A mi gondunkat az asz- szonyok apróra ismerik ..; — Példát keres. — A kisgyerekes anyák kapjanak egy órát, hogy napközibe vihessék a csöppségeket. Nagy dolog ez, én tudom, mert az én csapatomban harmincnyolcán vagyunk. Mind asszonyok. — Büszke a csapatára, amelynek ő a vezetője. — Eszti, a kislányom is velem dolgozik, meg az uram is, aiki rendőr, ha kiveszi a szabadságát. Tavaly 110 munkaegységet hozott. Sági Mihályné arra a kérdésre, hogy ő vállainá-e a vezetőségi tagságot, ha megválasztanák, így felelt: — Ahhoz én még nem tudok eleget. Végh Gyuláné, az egyik asszony a két vezetőségi tag közül így vélekedik. — Esztendeje, amikor Páty tsz-község lett, beléptem én is. Beválasztottak a vezetőségbe. Nehéz volt a mi nyolc holdunk után a három és fél ezer gondját vállalni. Lassan azért megszokom a nagyban számolást. Én is azt mondom, hogy a vezetőségbe több asz- szony kell — így indokolja: — nem igazság az, hogy az irodában csak férfiak vannak, a raktáros is az... Általában úgy osztják el a munkát, hogy a belsőségben dolgozzanak, az asszonyok meg a határban... Özvegy Füstös Lászlóné 10 esztendeje tagja a Petőfinek. Hét gyerek anyja, két unoka nagyanyja, a serdülő fiával 1040 munkaegységet szerzett. Tagja a pártvezetőségnek és a tsz vezetőségének is. Munkája: a növendékmarhák gondozása, és ha szükség van, bárhol szívesen segít, nyáron a kapálásban, ősszel a betakarításban. — Én is azt gondolom, lehetne több asszony a vezetőségben — kezdi megfontoltan. — Látom, hogy Vígh Sándor, az elnökünk milyen sok problémával küszködik... És ki segít neki a vezetőségből? Én keveset, a többiek se sokat. A férfiak se, kivéve az agronó- musokat... Hiába lenne minden tsz-tag asszony, ha nem tud annyit, hogy vezető legyen belőle. Mert nem elég a megtiszteltetés. Tudás is kell hozzá... Ezt mondja Lukácsi Károly- né is, aztán hozzáfűzi. — Egyikünk sem tud könyvelni vagy irodán dolgozni, mert ahhoz kevés az iskola.., Nem arra neveltek bennünket. Régen, ha parasztlány iskolázott, azt mondták rá: „kisasz- szony lesz belőle, aki hidegvízibe sem mártja a kezét.”... Most meg elkelne az iskola mindnyájunknak. Csak elkezdeni nehéz... A tsz pedig se nem hat hold, se nem tizenkettő. Ahhoz már nem is tudás, hanem tudomány kell... Pátyon az asszonyok szívében így oldódik a múlt, s eszméletük a jelen gondjával telítődik. Vágyuk, a teljes emberség elismertetése: harc. Nekik kell ezt a harcot megvívniuk a munkában, s a tudás megszerzésében. Segítse törekvéseiket az egész közösség. Nem egyszerű ez a küzdelem, de tiszteletre méltó. Déri Károly &\\vv\\\\\\v\\\^ KITÜNTETÉSEK Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi nőnap 50. évfordulója alkalmából hétfőn a Parlament kupolacsarnokában a nőmozgalom száz kiváló aktivistáját tüntette ki. Az ünnepségen megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. A kitüntetetteket Dobi István köszöntötte. Munka Érdemrenddel tüntették ki Makoldi Mihálynét, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnö- két, Lőrincz imrénét, a Magyar Nők Országos Tanácsának megbízott titkárát, Lazur Lajosné magkészítőt, Fleischmann Mártonná tűzőnőt, a Divat Cipőgyár szakszervezeti bizottságának nőfelelősét és dr. Nagy Sára főorvost, a Budapesti Nőtanács egészségügyi bizottságának tagját. A csömöri Haladás Tsz néhány tagja figyelmesen hallgatja az előadót. y\\V\\\\VC^\V^\\\\\\\\\Vv\\\\^\\\\\\\\\\\\\\\V^\\VÄ\W^ nem mondhat, mert ellenkezik pedagógiai elveivel; de meghazudtolni sem szabad a szülőt a gyerek előtt, ez is sértené a pedagógiai elveket. így hát marad az arany középút: — Meglehet... De az anya csak üti a vasat: Mint az illedelmes, hang- fogóval muzsikáló tücsök zenéje, perceg-surrog a gyerekkezekben a ceruza. A sorok betűkkel, szavakkal telnek. A hosszú sovány „l"-betű mellé kerek, jóltáplált „ó” kerekedik, azután fordítanak a sorrenden: „ó”-val kezdik a szót és „l”-lel fejezik be. „Ól”, „ló”. Nehéz, nagy munka. Évszázadok óta vagy tán még régebben — ki tudná, mikortól él itt a Kanalas nemzetség cigánytörzse — ez lesz az első nemzedék, amelyik írástudóvá képezi magát. Ehhez iskola kellett, könyv, irka, ceruza, pad és még sok minden. Többek között pedagógus is, aki vállalja a ve- sződséget, a küszködést ezekkel a dányi cigánygyerekekkel, mind a tizenhattal. Kellett egy Eskütt Nóra, aki türelemmel, odaadással, végtelen szeretettel (és szigorral is, ha kell) a középkorból egyszerre az atomkorszakba emeli át a kormosszemű purdékat. Elgondolom, mennyivel könnyebb a többiek dolga... A többi pedagógus, ott a másik iskolában szintén sokai dolgozik, de mégsem így és mégsem ennyit. Azokat a gyerekeket, a „fehéreket”, már nem kell megtanítani ülni, enni, beszélni, felállni, tisztálkodni. Nóri néni tanterve azonban — különleges tanterv. Ebben mindez bennfoglaltatik, sőt, még ennél is több. Az például, hogy időnként Ergóval, ezzel az átható szagú féregoldó folyadékkal bedörzsölje a gyerekek üstökét, hogy DDT-vel beporozza szoknyájukat, nadrág(??ÓRl NÉNI juk korcát, és hogy időnként felfedezze: az élősdiek őt magát sem kímélik. Nóri néni — írom, de csak szokásból. Fülem, emlékezetem már megszokta, hogy az egész faluban így szólítják. Pedig dehogy néni öl Talán húsz-huszonegy esztendős, két éve még az iskolapadot koptatta, tavaly töltötte gyakorlóévét az idén először teljesjogú (és teljes kötelességteljesítésre kötelezett) tanítónő. Fiatal, csinos és okos. Festő ecsetjére kivánko. zik, ahogyan jár a két padsor között; ahogyan odahajol a gyerekekhez; ahogyan szoros fej- és testközelben vezetgeti a gyerekek kezét; ahogyan szőke haja egybekeveredik a hollófekete fürtökkel... És filmre venném, premier- planban fotografálnám szemét, mint ragyog, amikor Kanalas Gábor vagy a többi, jól haladó aprónép füzetébe kukkant; amint hallgatja, hogy ez vagy az a süvölvény folyékonyan, jól tagolva olvassa: — Al-mát lopott a róka .. . És magnetofonszalagcn őrizném, amit mond közben: — Mindent megér, minden veszödséget, ha ez a tizenhat cigánygyerek megtanul írni, olvasni, számolni! Azután: — Itt, ha elérek valamit, tudom: pedagógus vagyok! Azután: — A legnagyobb eredmény, hogy megszerették a gyereAst nem mondja, csak kék az iskolát. Amikor húsz Wosm hidegek jártak, kabát, f z&m hozz&> hogy eisösorban kendő nélkül, kékre fagyva ^ Nóri nénit szerették meg. jöttek. De jöttek. Egyetlenegy Csak azután, csak az ő révén, se hiányzott közülük. csak vele együtt a szigorú fegyelmet, az alapos munkál, azaz az iskolát. Igaz, akad még ma is a gyerekek között egy-kettő — hiszen azért gyerekek —, akii nem a tudásszomj vezet erre a forrásra, hanem még mindig a Nóri néni iránt érzeti szeretet. De ezekkel a kis lustákkal már nem egymagában küszködik. Amikor utoljára Dányban jártam, vagy egy hónapja, egy házaspár állított be az iskolába. Álltak a kis osztályterem végében, megilletődötten, zavartan toporogtak, jóformán nem is tudták, hol és hogyan kezdjék mondókájukat. A Piri ügyében jöttünk volna... — kezdte végre az asszony. — Piri, ez a kislány — mutatja Nóra néni — félévkor bizony nem a legjobb bizonyítványt vitte haza. — Pedig — súgja zavartan az anyja — gimnáziumba akarjuk adni, ha ezzel az iskolával végez. Anyja, aki gimnáziumba szánja, apja, aki azt akarja, hogy más emberré legyen a lánya, mint ők — írni-olvasni sem tud. De azt tudják, jól tudják, hogy az emberibb élethez az iskolán át vezethet csak az út. Hát ezért jöttek be. És egy kicsit ráijeszteni Pirire. — Aki nem tanul, azt Gödöllőre viszik és bezárják! — mondja bátorságra kapva az anya. — Ugye, tanító néni? Eskütt Nóra hümmög. Igent — Becsukják a börtönbe! — Maga mondta, igaz, tanító néni? És kacsint szaporán. A gyerekek nevetnek, Piri is. Nóri néni pedig mit tehet? Beadja a derekát: — Hát, ha mondtam, akkor úgy is van. Amikor kikíséri a szülőket és visszatér gyerekei közé, boldog, madarat lehetne fogatni vele. — Tudja, mit jelent az — lelkendezik —, hogy ezek az emberek idejönnek és érdeklődnek? Hogy tovább akarják taníttatni leányukat? Tudja, hogy ezt még a falubeliek se igen teszik? Nézem a körmölő gyerekek között álló Nóri nénit, ezt a gyenge nőt, akit — lám — milyen erőssé tett az a belső erő, amit mindközönségesen csak úgy neveznek: hivatás- tudat. Makarenko, az igazi pedagógus, így nevezte: az új ember kovácsa. Azt hiszem, az ilyen nevelő nemcsak a reá bízott gyermekeket, de önmagát is igazabb, emberibb emberré kovácsolja mindennapi munkája közben. Mindennapi munkája közben, amikor — mint illedelmes. hangfogóval muzsikáló tücsök zenéje — perceg, surrog a gyerekkezekben a ceruza. Garami László \ Szálkái Miklós: HÓDOLAT \ ! Minden fenyes jelzőt elkoptattak \ Kontár költők és szerelmesek, — tís most rátok én is díszt aggassak? — í Gondolkodhatnék, hogy hol veszek. 5 imádatból magas piedesztált Emelt a buzgó nőtisztelet: Nem is földi lények voltatok már — Csillogó, égi játékszerek. Nem állok a széptevök hadához, Szívközeiből mondok emberit, E versemet nem hevíti páthosz, Nem lángol, de talán melegít. Hétköznapok hőseként dicsérlek * í Dolgozó nő — s ennél kell-e szebb? Egész emberré emelt az élet — S Embernél az angyal kevesebb! ! Egyként gondod házad s hazád gondjo Az sem kicsiny és emez se nagy, Miniszter, ki expozéját mondja, És konyhalány — mindkettő te vagy. Harcra edzett, gyöngéd ölelésre Világot lendítő két karod, Elfér benne az élet egésze: Férfi, gyermek — ha úgy akarod. És ezzel még nincs erődnek vége: Mindig szép vagy, hol jókedv dalol. Bár néha a háztartás emléke Kivillan a körömlakk alól* Gyorsírni jársz esti tanfolyamra Friss-vidáman, bár kísér a gond: Holnap főzés... hogy is áll a kamra? S leszakadt egy kabátról a gomb... t Végre, mikor bezárod az ajtód, Éjszakára ágyad megveted, Fáradt fejed, hogy álomra hajtod — Rádöbbensz: a gyermeked beteg. Lázát csillapítod hűs kezeddel, Virrasztód, becézed, altatod, Észrevétlen rádköszönt a reggel... Púderozol... vár az új napod.
