Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

HFCrf-l

‘-fCirlap

I960. MÁRCIUS 8. KEDD

A gyerekek mindenütt megszerették az új, szinte játékos gyakorlati órát, az új tantárgyat, amely jó alapot ad nagyon sok szakmához. Megtanulják, hogyan alakíthatják a papírt, a fát, a fémeket, ízelítőt kapnak a gépszerelésből, az elektrotechnikából, a mezőgazdasági ismeretekből; a lányok kézimunkáznak és mire elvégzik az iskolát, értenék a háztartáshoz, kitűnően főznek. Könnyebben választhatnak így életpályát, mert már az iskolában határozottan kialakul, kinek mihez van tehetsége.

Természetesen az általános iskolákban szinte mindenütt gondot okozott a megfelelő műhelyépület megszerzése, berendezése, hiszen a gyakorlathoz szükséges felszerelések,

Nem is olyan könnyű... A kis ■„varrónők” — Csömöri Zsuzsa, Vághegyi Kata és Janish Szilvia — a nagy gép körül.

gépek ára általában eléggé borsos összeg.

De a segítség sehol sem maradt el.

A felsőgödi iskola például jelenleg már mintegy 50 000 forint értékű felszereléssel dicsekedhet. Ehhez mintegy 10 000 forintot a Pest megyei Tanács adott, a többit az iskolát patronáló üzemektől kapták:

a Dunakeszi Vagongyártól faanyagot, az MTH-iskolától fémesztergapadot, a budapesti Kismotorgyártól motoralkatrészeket. Emellett 6 ezer forintnyi értéket a gyerekek szülei részben pénzben, részben pedig munkájukkal adtak már eddig az iskola politechnikai műhelyének.

A felsőgödi általános iskola ötödik osztályosai — fiúk, Iá- y nyok vegyesen — a kötelező í papírmunkával kezdték, de ké- ^ szítenek már kartondobozokat ^ és irattartókat is. A közös ^ papírmunka után most már ^ szakosították az órákat: a fiúk ^ fémekkel és fával dolgoznak, í a lányok kézimunkát tanul- } nak. Az órákra felszerelt kézi- \ munkadobozzal jönnek, me- \ Íyekből nem hiányzik a hor- \ goló és kötőtű, a hímzőfonál, a ! sok tarka gomb, sőt: a stoppo- ! lásra váró lyukas zokni sem. j A kislányok persze legszíve- j sebben mindjárt a varrógéppel j kezdenék, dehát nem megy az! olyan gyorsan. A tűhasználat-! hoz nem szokott, ügyetlen kis! ujjakat nagy türelemmel veze-j ti be a tanító néni a varrás: tudományába. Sokan már most; nagyon ügyesen bánnak a tű-; pel, ollóval és varrónők szeret- \ nének lenni, köztük Csömöri | Zsuzsika is.

A napokban,

a szülői értekezlet alkalmával „vizsgáznak” először a kis „varrónők’. Bemutatják a saját készítésű munkaköpenyeket, kötényeket. Ezeket a politechnikai órákon viselik majd. Hogy mennyire megszerették d fiúk is ezt az új tantárgyat, arra jellemző az a kedves történet, amelyet Nánási László tanár mesélt:

— A múltkoriban más irányú elfoglaltságom miatt el kellett halasztanom a politechnikai órát. Természetesen ezl kihirdettük az iskolában. Későn érkeztem vissza, jóval s tanítás befejezése után, és £ legnagyobb meglepetésemre i gyerekeket mind az udvarol találtam. „Hát ti miért jötte tek el? — kérdeztem. — Hi szén tudtátok, hogy nem le

Nánási László vezető nevelő: „Majd, ha egyszer esztergapad mellett álltok...”

'4

Ami minden magyarázónál többet ér

replő. Sok a nő (bennük a hajlandóság is több volt), kevés a férfi. Kiadták hát a jelszót: „hozzon mindenki

otthonról valakit"!

— Csak nem képzelitek, hogy én ott hókusz-pókuszo- lók a színpadon... öreg vagyok én édes lányom bohócnak! — ezzel küldte vissza nyolcadikos lányát Szőke István technikus az iskolába. Kollár János bácsit, az idős oroszszakos tanárt a felesége heh er észté körül, mikor szóba jött a szerepvállalás.

Az egész falu leste: mi lesz?

Nem szaporítom a szót. A mai előadás szinlapján legelői ez áll: Baradlay Káz- mér: Kollár János. Aztán utána mindjárt ez: Ridegváry Bencze: Szőke István... És jönnek sorban a többiek. Sólyom Antalné pedagógus együtt játszik egyetemista lányával (a nagyon tehetséges Katóval) és a szintén egyetemista fiával. Bencsik Józsefet, a földművesszövetkezei vezetőjét számtanszakos felesége „szervezte be”, Csáder

Dezsőt, az Erőmű Beruházási Vállalat osztályvezető helyettesét felesége, az egész ügyet legkövetkezetesebben irányító pedagógus szerezte meg Ottó szerepére.

S most, hogy a neveket sorolom, érzem, igazságtalan

leszek, hiszen valamennyi

idekívánkozik, a pedagógusoké éppúgy, mint a szülői munkaközösség tagjaié vagy a gyerekeké: a kunkorodó, huszáros bajusszal itt leselkedő Molnár Lacié, Andi Jan

csié és a többieké. És jaj, el ne felejtsem Gombai Donát kárpitost és Csollák Imre tanárt — ők festették penészes, öreg színfalakból a korhű díszleteket. Most is talán ők verítékeznek legtöbbet. A rengeteg képváltozás próbára teszi a szűk színpadon nemcsak a fantáziát, az ügyességet, de az izmokat is. ■

Három hónap sok-sok éjszakába nyúló próba után „állt össze” ez az előadás, amely (most már a nézőtérről szemlélve a jeleneteket) nem hibátlan, de mindenképven sokat ígérő kezdet. A nézőtér zsúfolt ezen a szombat estén. És ez nagy szó itt, ahol nem egyszer fővárosi művészek szereplésekor is „vatlázni" kellett, — ingyen jegyekkel népesítették be a termet. Nagy szó ez, hiszen egy ugrás ide Pest, a millió szórakozást ígérő nagy „konkurrens". Sőt, ki sem kell lépniök a házból, itt is, ott is villognak a TV- antennák.

De a nagyobb művészi élményt itt pótolja a szív, az őqpinte ambíció, ami — ha olykor el is feledteti a szereplőkkel az örökérvényű shakespeare-i „rendezői utasítást”, hogy: „...a szenvedély valódi zuhataga, szélvésze, s mondhatnám forgószele közepeit is bizonyos mérsékletre kell törekedned, é® szert tenned” —, igazán széppé tette ezt az estét és még szebbeket igér.

A közönség (a nyíltszini tapsok és a negyedórás rövidzárlat alatti kitartó várakozás is ezt bizonyítja) igényli a nevezetes fóti szombat este folytatását. Megszerette és szívébe zárta ezt az együttest, övék, a falué. Reméljük, nem csapódott össze ismét egy esztendőre a függöny. Nemcsak mi reméljük. A szünetben a füstöt fújva beszélgettem egy idős textilgyári munkással, Sie- ván Bajos bácsival.

— Igazán szépen csinálják — mondta —, eljönnék én akár minden szombaton. Ezt a történetet már nagyjából tudtam előre, mert van egy fiam, Pesten, MTH- iskolában oktató, ő mesélte. Neki a könyv is megvan... Aztán most kezdte ezt a történetet a Füles is, rajzokkal magyarázva. De így, színpadról minden magyarázatnál többet ér.

Igen. Ez a szó legtartalmasabb értelmében: népművelés. „Minden magyarázatnál többet ér.” Vj szellemi gazdagok egész közösségét nevelhetik így a színpadon és a nézőtéren azok, akik nemcsak eszükkel, hanem mint a prológ ígérte: „szívükkel fognak beszélni”.

És a rengeteg fáradságért nem is kevés fizetség: az ismeretek, gondolatok és szépséges érzések embert emelő mai magvetése, a holnap aratása.

Azt mondta az az öreg ember, hogy „ez minden magyarázatnál többet ér”. — Ez a fizetség!

Ki tudja, talán még megtoldja ezt a fizetséget egyszer azzal, hogy ha kezébe akad (vagy ha kezébe adják), még a könyvet is elolvassa.

Kovalik Károly

szék itthon.” „Tudtuk — felelték —, de gondoltuk ... hátha mégis megjön a tanár úr.” Addig kérleltek, hogy — késve ugyan —, de megtartottuk az órát.

Különben a fiúk táborában is megszülettek már az első férfias elhatározások:

Somodi Károly esztergályos, Biró László asztalos, Nagy Lajos lakatos szeretne lenni. Ha eljön az ideje, bizonyos, hogy jó szakemberek, a bonyolult nagy gépek mesterei lesznek.

Egyelőre azonban még süteményszaggatókat, szeneslapátokat készítenek és apró gyermekjátékokat. És bizony — dicséretükre legyen mondva — ez nem gyerekjáték!

Vágvölgyi Lászlóné

Somodi Károly: „Ezt a papírvágó gépet is mi készítettük.”

INNEN—OLKA'S

í

A TÁPIÓSZELEI NÉPFÖ- ^ ISKOLA hallgatóinak két cső- ^ portja szombaton Budapest- ^ re, illetve Gödöllőre látogat. ^ Gödöllőn az Agrártudományi;! Egyetem vendégei lesznek, ki- 5 rándulnak az egyetem kísér- ^ : leti gazdaságába, majd meg- ^ j beszélik tapasztalataikat a % i tanárokkal és a hallgatókkal. ^ i A Budapestre látogató cső- ^ : port a Mezőgazdasági Mú- 'j ! zeumot tekinti meg és szín- ^ ! házi estével zárják a ta-^ | nulmányi kirándulást.

! A NÉPFŐISKOLA ZÁRÓ- ^ í VIZSGÁJÁT tegnap este'( ! tartották Dunabogdányban. A í ! négyhónapos tanfolyamon a / ! mezőgazdasági tudnivalókon í í kívül közismereti tárgyakati í is tanultak a hallgatók, akik ! ! szép sikerrel vizsgáztak. ;

! ' í I. Babies, a tehetséges, fia-j J tál rendező Szityin: Az első ; {randevú című forgatókönyvé- j I nek filmrevitelén dolgozik. A j I film meséje a barátságról és j ; a szerelemről, az emberek • í egymás iránti felelősségéről; Jszól. !

\ IRODALMI ESTET rende-j f zett szombaton este az érdi \ f művelődési tanács. Az estet ! \f Csuka Zoltán író nyitotta !

meg, A népes közönség em- ! } lékezetébe idézte Karinthy \ J Frigyes egy feledésbe merült í 5 szép versét, amelyet Érdi í l erdő címen írt, még 1932- \ ben. Karinthy egy, húsz év \ ’>t előtti nagy élményét eleveníti\ f fel ebben a versben. Akkor i s öntötte el a Duna az érdi er- \ \ dőt s a tizennégy éves ifjú j i költő is alig tudott megme- j í nekülni az ár elől. A bevezető j í után Jovicza Ignác, Érd he- \ \ lyi történetének szorgos lcu- \ i tatója beszélt Virág Bene- ■ j deknek arról a verséről, \ ' amelyet Érdről írt, s egyút- \ f. tál azt is elmondta, hogy j ^ nemcsak Virág Benedek Iá- \ % lógatta szívesen Érdet, há- i > nem Jókai Mór is. A jól si- i $ került estén Szabó Dezső j £ operettáriákat énekelt, Vá-: \ rady Sarolta dalokat adott \ $ elő Sass György zongoraki- \ j séretével. Dévay Éva fuvolán,; 5 Dévay Maliid pedig hege- i í dun játszóit Hándel-műveket. j ^ Fekete Lajos verseiből mu- j \ tatott be egy csokornyit a i 'r, közönség megújuló tapsai \ í, mellett. i

\ KIÁLLÍTÁS NYÍLIK Gross I 't, Bettelheim festőművész gra- fikai műveiből március 11-én,

^ déli 12 órakor a Kulturális í Kapcsolatok Intézetének bu- \ dapesti, Dorottya utcai ki- 5 állító termében.

K

íséreljük meg végigkísérni a művet, a pillanattól, hogy az író agyában megfo- gamzott az ötlet, s apró jegyzeteken keresztül végleges formát öltött papíron, majd dimenziót változtatva élő szó, hang, kép, mozgás, magatartás, szerep s végül előadás lett belőle. Tehát: ötlet, jegyzet és kész, géppel írt példány. Másrészről: élőszó, azaz hang, kép, mozgás, magatartás (azaz jellem) alakítanivaló szerep és előadás. A tennivalók aránya, íróé és rendezőé, színészeké azonos, látszólag tehát minden rendben van. Menjünk tehát í sorjában. Az ötlet annyi lehe- : tett: egykori szerelmesek kö- : zött érdek- és ideológiai ellen- : tétek merülnek fel, az egyik- inek ítéletet kell mondani a i másik fölött. A dráma, az ösz- : szeütközés, bárhol, bármikor ; megtörténhetett. Viszont, 1960- ! ban magyar színpadon egy ! színdarabot aktualizálni illik.

! Napjaink egyik izzó problémá- ! ja az elnyomott népek küzdel- : me felszabadulásukért, azaz ! közelebbről s legmagasabb hő- ! fokon: a gyarmati kérdés, pon- ! tosabban Algír ügye. Mikör az ! író idáig eljutott, méricskélni í kezdte anyagát és a cselek- ! ményt soványnak vélhette. ! Szükségében kutatni kezdett ! párhuzamos problémák után, ■ és jobb híján rábukkant az üt- ! köző generációk kérdésére, ak- \ ként módosítva a hétköznapi »tételt — szülők s gyermek, < öregek s fiatal, aligha érthetik ; meg egymást —, hogy ezúttal ! a szülőket különösen ádáz tulajdonságokkal ruházza fel: ; olyan feketére mázolja őket, ; mint egy... mint egy — ven- \ tillátor! S az ellenpólust, az | ádáz szülők gyermekét pedig ; szentjohannai tisztaságúra sú- í rolja, aki még vétkezni is haj- 'i landó, mert ideje és ideái van- nak hozzá.

5 így aztán bekövetkezik elke- í rülhetetlenül az a visszás hely- í zet, hogy a mellék-motívum- ; nak szánt alak s probléma elő- \ térbe lép, félretaszítja az első- rendűnek tervezett cselek- ! ményt és drámát.

! Elsősorban itt hibázott Örsi. í Hibázott továbbá abban, \ hogy visszaélt jogaival. ^ Shakespeare annak idején már körülbelül mindent megírt, ít ami szomorúság és vigalom le- J hét az emberi életben és ke- tf verte az okát olyan mérték- !j tartással, ahogyan a néző vér- J mérséklete pontosan igényli. íf Jogában áll ugyanez minden- * kinek, aki arra vetemedik,

hogy párbeszédeket rögzít, jellemeket gyúr tintából, s ezt a masszát egységbe foglalva színpadra helyezi. Hangsúlyos azonban a „mértéktartás”, ma- gyarabban: az ízlés! Alig ocsúdik ugyanis a Fekete ventillátor kedves nézője a vérfagyasztó dráma süvítő szeléből, amikor nyakon önti a színpadról a bohózati állóvíz állott langyával. A váltás így, ilyen mértékben s formában kiábrándító s lehangoló.

Másodsorban ebben hibás örsi.

S el kell marasztalni abban is, hogy ebben a formabontó nekibuzdulásban, ami napjaink színpadi megnyilatkozása, tollahegyére kölcsönzi Pristley-t, Maughamot, s Pi- randelíót, hozzáörli örsit s ebből a turmixból csak a ventillátor segítségével mászik ki, ami tisztára kavarja a fejet és írása fölött időnként a levegőt. (Gondolunk itt mindenekelőtt arra. hogy hősét a katonaügyészt letaglózza az első felvonásban, s az kétperces múló rosszullétében olyan dolgokat vizionál, amikről pestiesen szólva „dunsztja” sem lehet).

S ebben már nem is hibás, hanem vétkes örsi!

Vannak persze érdemei is. Például: író. Például: gondolkodó, értelmes, helyes véleményt formáló ember, aki jó postás módjára kézbesíti a címzett közönséghez közölnivalóit, a helyébe menve mindennemű ízlésnek, mintegy ki- vánsághangversenyt szolgáltat a zsö Ily éknek, páholyoknak, támlásszékeknek.

A Madách Kamara Színházának előadása mivel járult hozzá mindehhez?

ízléses színpaddal (Köpeczi Boóc István munkája). Két jó alakítással: Váradi Hédi és Zenthe Ferenc. (A többiek tehetetlenül úszkáltak a befagyott állóvíz jege alatt). A rendezés teljes passzivitásával (Both Béla) és egy ventillátorral, amely az emberi tisztessé-: get s lelkiismeretet lett volna hivatva szimbolizálni, de inkább a nézőtéri hangulatot illusztrálja: pörög az istenadta, ha a kabaré szellője lengeti, s megcsuklik és ellenáll a dráma sirokkóinak közepette.

M

ondják: sikere van a darabnak és az előadásnak. Ennek csak azért örülhetünk, mert az írót arra biztatja, hogy újat, másikat írjon — ha lehet különbet. Tokaji György

SZÉLJEGYZETEK EGY SIKERHEZ

(Örsi Ferenc: Fekete ventillátor című víziójáról)

Á KEZDET KEZDETE

! „Pár perc és felmegy a ! függöny. A kicsiny színpadon | megelevenedik Jókai Mór em- \ lékeztetö képeivel maga a tör- '>f ténelem... Igaz, a költő sza- \ vát nem hivatott művészek $ tolmácsolják, hanem tanítók,

% munkások, apák és gyerekek,

í de szívükkel fognak beszélni”.

/

f Taps. A fiatal szőke tanító- £ nő, aki az imént idézett beve- £ zetőt mondta, hátralép a ref- 0 lektorok fényéből a színfalak £ mögé. A nehéz függöny szét- % csapódik. A díszes nemesi szo- ^ ba baldachinos ágyán paran- £ csolóan pattog, felesége és há- £ rom felnőtt fia jövendő életé- 0 nek rendjét szabja meg a szi- ^ gorú mondatokkal végrendel- ^ kezö haldokló: Baradlay Káz- % mér, az osztrák császár hüsé- ^ ges magyar alattvalója. Az asszony némán áll, legyökere- ^ zetten, mint a viharban sem $ mozduló tölgyek. Beszédes ez ^ a némaság. Hallja az utolsó ^ lihegéssel előcsörömpölő sza- ^ vakat, de ellenszegül. Látni ar- ^ cón, tekintetén, hogy ura vég- % akaratát soha nem teljesíti: % egyetlen Baradlay fiúból sem ? lesz császári talpnyaló. í A fóti művelődési ház szín- . | padán folyik a játék, az 1 1848-as szabadságharc ideje- t ^ nek egyik legköltöibb megele- . ^ venítése: Jókai Mór A kőszívű j ^ ember fiai című regényének j ^ szindarabváltozata.

2^ A színfalak keskeny rései- 2 ^ hez tapadunk: korhű abroncs- ^ szoknyába öltözött lányok- ^ őszülő férfiak, festett ránci- á gyerekek. Csáder Dezsőné, t

darab rendezője a függöny mögött, a színpadnyílásban áll és szövegkönyvvel a kezében „besegít” az igazi súgónak. Tagolva „feladja” a mondatokat a szereplőknek, és talán észre sem veszi ebben a szívdobogásos lázas hangulatban, hogy maga is játszik: szóval, szemmel, mozdulatokkal próbálja szuggerálni a kissé idegenül mozgó lámpalázas műkedvelő gárdát. Körülöttem deszkareccsenéstöl riadoz- va lábujjhegyen, suttogó szavakkal óvakodnak a szereplők. Inkább a szemük, az első tapsra összenevető tekintetük beszél.

És mi mindent!

Ez az előadás tulajdonképpen tavaly, november elején kezdődött. A negyvenhárom fóti pedagógus (tehát valamennyi) elhatározta, hogy a felszabadulási kulturális seregszemlére „összehozza” ezt a színdarabot. Évek óta próbálkoztak, de most már az elején látszott, hogy nem hal hamvába ez a kísérlet, mert Csáder Dezsőné tanítónő, Tóth Györgyné igazgató és még vagy tíz pedagógusnő „fújta a sorakozót”. Márpedig ha eny- nyi asszony és lány elhatároz valamit?!

A kőszívű ember fiai-t választották, mondván, hogy úgyis kevés példány van be■ löle a könyvtárban, hadd ta■ nulják meg ezt a kötelező ol- , vasmányt maguk a gyerekek, i a színpadon átélve is. Csak- i hogy kevés volt a felnőtt sze-