Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

Hat addig csak eljutottunk, hogy a németek megszaladtak. Némely része a betonon vitte a nyúlcipőt, másik északnak igyekezett a borit menteni. Olyan is akadt jószámmal, aki a földutakat vélte biztosabbnak, és féllábszárig érő csizmában dagasztotta a latyakos fekete földet.

Az oroszok nem nagyon igyekeztek utánuk. Gondolom, megelégelték azt, hogy Makótól, Orosházától ostorhegyezték az ellenséget, a mi városunk békés nyugalma megállította őket. Behúzódtak szállásra ide is, oda is. Alkadt lakatlan ház bőségesen. Soknak a gazdája caplatatt nyugat felé.

A kíváncsiság kivetett az utcára. Először ijedten, majd utóbb csodálkozással néztem azt a hatalmas felvonulást, amely a németeket ezer kilométereken át megkergette. A téren a benzineshordók garmadája hevert. A református templom oldalánál nagy ösz- szevisszaságban lőszeresládák tehértkedtek el. Kocsiúton, járdán, mindenütt igyekvő, a maguk nyelvén hadrikáló katonák. Mi néhányan, civilek, nem sokat számítottunk. Talán csak annyit, hogy hol erről, hol arról csapott ránk egy sürgető hang.

— Szluse! Ggye Szolnok?

Készségesen mutattam az

irányt.

— Szkolka kilometer?

Nagy nehezen kiráztam az

ujjaimon, hogy mennyire van a város. Az orosz türelemmel figyelte az ujjaimat.

— Szórók pjaty! Szpassziva!

Azzal már odébb surran az

autó vagy dohogva nyargal dolgára a motorkerékpár.

A templom faránál egy

figura fogat jött velem szemben. Rossz, horpadt, pókoslábú szürke volt összefogva egy mindenórás tehénkével. Hámjuk üggyel-bajjal összetoldott zsákdarabokból volt, istrángjuk a kisafára csavart drót. A ló darab rossz kötéllel, a tehénke félméteres lánccal volt a rúdhoz kötve.

A kocsi hegyire-hátára rakott. A derék tele volt frissen törött kukoricával. A sa- roglyában két hatalmas marhatok rázódott. A két oldal között kéthektósnyi hordó szo- roskodott. Nyilván tele volt borral, mert alaposan megnyomta mindkét oldalt. A hordón keresztülvetve két nyo- szolyavég, kecskelábú asztal, lepedőbe kötött dunna, párna, néhány szölőbeli fazék meg egyéb kézalávaló dolgok. A kocsi alatt kilógó nyelvvel, fáradtan, eltörődve sattyogott egy hosszúszőrű puli.

Gerece bácsi pedig a kocsit kerülgette. Hol a madzaghajtószáron igazított egyet s azzal igazgatta útnak a szürkét, hol pedig a tehénkére mordult rá indulatosan.

— Tüled, te Sári! Nem arra, Sári! — Majd egy cső kukorica perdült le a kocsiról s azért kellett lehajolnia, majd a lőcs kezdte ki a ránehezedő ágyoldalt. Az első kerék agyából kijárt a pusSka, a bal hátsókeréken már régen meg kellett voln huzatni a ráfot. Dróttal volt megreperálva az ártatlan. Bizony azt is nagyon szemmel kellett tartani, nehogy leforduljon a talpról.

Mondom, nagyon figura fogat volt. Ettől sokkal különb kocsin járt a fúrókészítő cigány is.

— Jó napot, Gerece bácsi! — köszöntem rá az öregre.

Abban a szempillantásban neki is esett a szürkének.

— Ne! gyüa! Ne!

Oköllel tuszkolta volna előre, de hasztalan. Vgy látszik, a szürke minden emberi hangot úgy tisztelt, hogy arra minden körülmények között meg kell állni.

Azt talán nem is nagyon kell mondanom, hogy a szürke, mihelyt megállt, megemelte az egyik hátsó lábát, leengedte szügyön alul a fejét és csendesen bóbiskolt. Dehogy is mutatott hajlandóságot arra, hogy meginduljon. Gerece bácsi megkerülte a kocsit. Útközben lökött egyet a saroglyán. Majd a tehénkét próbálta biztatni.

— No, Sára! Gyerünk, no! ■— Először csak szeretettel veregette a nyakát. Azután a láncon próbálta megvezetni. Utóbb türelmetlenül lökött rajta.

. _ —

SZAKONYI KAROLY:

A JéSÁG TANAIBÓL

AKVARELLVÁZLAT

“ ÍGY TÖRTÉNT

menet, végig a Sirató utcán.

Szerencse volt o szerencsétlenségben, hogy az utca névtelen volt. Mert azt senki meg nem állotta volna nevetés nélkül.

Cerece néni sé a döngetés- re, se az autótülkölésre nem akart kaput nyitni. Érthető is. hiszen olyan nyugtalan időkben az ördög tudja, hogy ki tör az emberre. Utóbb aztán megismerte az ura hangját, és arra kitárta a kaput.

— Hogy hol maradsz, te ember, ennyi ideig? Már arra véltem, hogy nem is vagy az élők sorában. Hiszen olyan durrogás, csapkodás hallatszott arról, a nyomások felől, hogy azt hittük, már elkezdődött a világ vége — hadarta. De az arcára rá volt írva, hogy egye fene azt, ami elveszett, csakhogy . az ember itthon van.

Nekem is megörült. Hogyne. hiszen azokban a nehéz napokban minden élő ismerősnek megörült az ember.

Az orosz katonát úgy toltuk be az udvarra, mint akiben a mentőangyalunkat tiszteljük.

Gerece bácsi frissen bekötötte a lovat meg a tehenet az istállóba. Aztán ö is bejött a házba. Akkorra már én jól eldaráltam a dolog javát.

Hát persze, egy köszönöm- mel nem engedtük útjára az oroszt. Le kellett neki is telepednie Gerece néni asztalához. Kétszer is tele kellett mernie a tányért az illatoson párolgó kakaspörköltből. És főként nagyokat kellett neki koccintania Gerece bácsival meg velem.

Már derekasan ránk esteledett, mire elmondtuk a szent János áldását.

Az autó lámpásai az ereszig felvilágítottak, amikor a kocsi kifarolt az udvarról.

Gerece bácsi a kapufélnek támaszkodott. A nénike mellette állott s a fejét az öreg vállára hajtotta. Amikor a kocsi elhaladt, a katona búcsút intett.

— Tudod-e öregem, hogy ha a Pistikánkat húsz évvel ezelőtt el nem vitte volna a torokgyík, az is ilyen szép, derék ember lenne máma.

Az öreg rábólintott, majd döcögő, bizonytalan lépésekkel becsukta a nagykaput.

hogy nem is a szekeret, hanem csak egyik hátsó kerekét. De azt olyan formásán, hogy abban a pillanatban le is kussajtott a kocsi fara.

— fiát aki megistenölte! Ezzel is elébb vagyunk! — vakarta meg a feje pilisit Gerece bácsi, s bizony azt sem tudta, hogy kínjában nevessen-e vagy sírjon.

Az orosz kilépett a kocsiból, kezében egy jókora de- mizsonnal.

— Nicsevo, papa! — S azzal odanyújtotta az üveget Gerece bácsinak.

Ha van a világon egyáltalán értelem, akkor most az lett volna az egyetlen értelmes dolog, hogy az öreg amúgy szíve szerint földhöz teremi a demizsont és a pokolra kíván minden jóakarata segítséget. Dehát nem így lett. Cerece bácsi a szájára igazította az üveget s jókorát húzott belőle.

— Réven Utam ilyen kedvemre való szilvapálinkát.

— KrevH! — kontrázott a katona, azzal a markomba nyomta a demizsont.

Egy szóval sem mondom, hogy nem volt nagyon jóféle, érett szilvapálinka.

Az orosznak is kidülledtek a szemel, olven emberül meghúzta az üwoet. Már negyedszer vagy talán ötödször is körül járt» a butika, az arcunk jól kipirosodott az italtól. Talán a szekér sorsa már nem is volt olyan nagyon fontos. Korarlztvnk, mutogattunk egymásnak. Az italos cmirer ívd ja a másikkal a legjobban megértetni magát. Hogy igen, hogy nem, mi is megértettük a katonával, hogy már sokalljuk a kénytelen tétlenkedést, s jó lenne már szétnézni a házunk táján.

Segíteit is rajtunk. Kéz- zel-lábbal elmagyarázta, hogy fogjuk ki a jószágokat a kocsi elől s kössük őket hátúira. ö nem sokat tanakodott, megkerülte a szed. eret az •.utóval, eléje cwmkkolt s egy lánccal hozzá kötőt 'e a kocsirudat az a»*<5 farához. A spő hétot a holmi tetejébe vágtuk, s azzal megindult a

XXXxXXXXXXXXXXX\VvXXXXXXXXXXXxXxxxvxv^^^~,

fel a fejét, a tehénke megbillentette a farkát. Lehat, hogy a kocsi is haladt egy fél métert, de egyéb nem lett a készséges erőlködésből.

A nagy szőke orosz végigmért bennünket.

— Fogd meg, koma! — intett felém s azzal átment a másik kerékhez és nekem hagyta azt a helyet, ahol már egy kicsit széttaposta a sarat. Mit tehettem, belekapaszkodtam a lőcsbe, Gerece bácsi a madzagból való hajtószárat rángatta, hol a szürkét, hol a tehenet biztatta.

Hasztalan volt minden. Mi csak megmozdítottuk a kocsit, de a jószágok megkötötték mngukat. Tolni tehetett őket, de. ók maguk a világért nem foglak volna a szekéren.

Most már hárman csóváltuk a fejünket. Az óreg paraszt szemközt köpte a szürkét. Én tétlenül támogattam egy fát a járda szélén.

Az orosz türelmét vesztve hagyta ott a kocsi farát. Mellém állt és szemmel láthatólag tanakodott. Egyszerre csak felderiilt a kepe. Az autónál termett, beült s nagy szörnyúlkóacsúnkre megindította a motort.

— Ugyan hogy akar ez minket megkerülni? Vagy keresztülgázol rajtunk? — tűnődött Gerece bácsi.

De a katona nem sokat teketóriázott. Gázt adott és szépen, gondosan nekihajtott a kocsi farának. A szürke ijedten kapta fel a fejét. A tehénke kényelmesen megindult. Mi pedig biztatva hunyorgottunk a katona felé elismerve leleményességét.

Gerece bácsi a madzagszár- ral igyekezett egyensúlyban tartani a szekeret. Ha lassan, ha gonddal is, de haladtunk. Haladtunk ám a végzet felé. Mert a következő pillanatban az egyik első kerék belefordult egy mély kátyúba, félre- nyaklott, magával rántotta a rudat meg a szürkét is. Sofőrünk pedig nem vette észre a hirtelen akadályt, s ahogyan Gerece bácsi jól megsejtette, elgázolt bennünket. Már úgy értem, hogy a szekeret. Azaz,

XXXNVOC>X\V*XXXX*X\V\XXXXKXWXXYVXXXVXxXXXX\

helyére, hirtelen hátravágódott és egyenesen bele a latyakba. Mire feltápászkodott, konyákig belepocskolt a sárba. Ijedtemben akkorát löktem a tűzhelyen, hogy az egyet perdült, s a kocsin keresztül belefordult a latyakba.

A gyalogspórhéton már nem lehetett segíteni. Én is kiléptem a kocsi mellől, fel a gyalogúira.

— De most már azon törjük a fejünket, hogy mimódon kapaszlcodunk ki ebből a mocsokból. Segítséget kellene hozniI

— Egy teremtett lelket nem látok az utcában. Hát nem lakik itt senki?

— Hát nem sokan! — mondtam. — Nagyon sokan elszaladtak.

— Hát akkor vesszünk itt a sárban?

— Csak valami csoda

segít rajtunk! — feleltem kurtán, magamat is beleszámítva az öreg bajába. Pedig ha úgy vesszük, nekem az egész nem volt se ingem, se gatyám.

Es a csoda abban a pillanatban be is következett. Az országúiról testes luxvsautó fordult felénk. Nagy sebességgel vágódott be, s a sár vékonyasát a házak faláig csapta széjjel.

— No, még csak ez költött! — morogta az öreg. — Essen ki a kereke, még mielőtt ga- névá tipor bennünket!

Hát nem úgy lett. Az autó vagy két lépésre mögöttünk megállt. Ajtaja felpattant, s egy ugyan megtermett orosz katona lépett ki a kocsiból. Körülnézte a bajunkat, s azután az öreg vállára csapott.

— Mi baj, papa? Nem tudsz menni?

— Nem ám! Fújd fel! Ügy leragadtunk, hogy innen még a ter«*nt<5 egyisten se vesz ki bennünket:

— No, davaj! — indult a katona a kocsi farához. Fel se verte, hogy a latyak a csizmája szárát is fölözi. Keményen megmarkolta a lőcsöt, s nagyot lökött a szekéren. A szürke ijedten kapta

Sxtarenchit gimnazista korában egyszer felhívta feletti a huoktsáája.

“ Mondd meg Sztarencki (és rendesen állj, ne olyan gör- nyedten, mint egy tüdőbeteg gorilla!), mondd meg, fiam, hogyan fogalmazza meg Isten a jóságról szóló tanát a tízparancsolatban ?

Az osztály vihogott Szta- renckin, Bedő, a pattanásos arcú, csontöklü Bedő, hátrafordult és szemtelenül bó- mwít a fiúra.

Sztarencki elvörösödött; akkoriban még a hangja is mutált, nevetséges figura volt. Esztendők óta viselt már egy rég kinőtt, csíkos, fényes öltönyt, bokája és csuklója kilógott a nadrág- meg kabátszárból; hórihorgas volt és félénk.

— Na, Sztarencki, amit kérdeztem!... — türelmetlenkedett a tisztelendő úr, és bő reverendaujjába dugta a tenyerét.

— Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! — nyögte ki Sztarencki. A tisztelendő intett s ő leült.

Bedő vihogott.

— Ne vihogj, Bedő! — korholta a hitoktató, de sokat nem törődött a fegyelmezet- lenkedövel, mert elkezdte magyarázni a tézist. Bedő meg tovább vigyorqott. Sztarencki meg tovább veresedett, mert tudta, hogy rajta mulatnak. Mindamellett elterelte erről a gondolatát és odaadással figyelte a papot. A többiek meg segítettek Be- dőnek a vigyorgásban, és mindenféle huncutságot kitaláltak Sztarencki bosszantására.

Bedő nevezte el Sztárenckit Béketürö Jóbnak, mert az udvaron, a szünetekben eltűrte, hogy a többiek kavicsokkal dobálják; azt is eltűrte, hogy krétával disznóságokat rajzoljanak a kabátja hátára; vagy hogy tintát öntsenek a tolltartójába, s amikor Szta- renehA ment hazafelé, a tinta elkezdett kicsorogni a tolltartóból és telemaszatolta a füzeteket. Otthon aztán lemásolhatta mind, ha nem akart szekundát.

Sztarencki túrt és nem torolt meg semmit, nem panaszkodott senkire. A fiúk ezért cseppet sem tisztelték, Ku- lics azt mondta rá, hogy gyáva. Sztarencki ezellen sem szólt semmit. Hanem este, a vacsora után kilopódzott a házból és sötét, szűk utcákat keresve, hosszan sétált a késői órákban. Tudta, hogy a rablók és a kötekedő emberek ilyenkor lapulnak meg a kapuk szegletében, áldozatra várva. Míg ment — kint a járdaszélen és ide-oda pislogva —■, egyre azt hajtogatta magában: „Nem vagyok gyáva. nem vagyok gyáva!" És ilyesmit is gondolt; „Ha most elém ugrana egy gonsztevő, hogy bántalmazzon, szeretettel belenéznék a szemébe, és kizárt dolog.- hogy ne hagyna békén elmennem!"

A későbbiek során azt is megtanulta Sztarencki a gimnáziumban, hogy az emberek nem született rosszak, csupán környezetük teszi azzá őket. Ez megint felbolygatta a lelkét és még inkább béketűrő lett. „Nem haragudhatok rájuk — gondolta a fiúktól, amikor megint megdobálták kavicsokkal —, nem tudják, mit cselekszenek.” Ez a krisztusi mondás sok esetben megnyugtatta, úgy érezte, végtelen tűrését és alkalmazkodását. amelyet olykor világi olvasmányai közben el-elszégyellt, ez igazolja.

Sztarencki sokat volt egyedül, mondhatni; mindig egyedül volt, ezért hát alkalma nyílott az elmélyült gondolkodásra. Órákig kószált az utcán, vagy leült az ablak mellé; egyik üvegtáblában látta az arcát. Vég nélkül tudta bámulni a saját arcát, mintha így beszélgetne önmagával, és vonásai között keresné a magyarázatokat. Sztarencki apránként rádöbbent, hogy az ő jósága és béketűrése végeredményben mártír-sors, áldozatos élete tömjénfüst az abszolút tisztaság oltárán. Igyekezett arra gondolni, hogy talán ő is egy eszköz a gonoszság megfékezésére, és emlékezni kívánt arra az őrára, amikor elhivatottságát felismerte. Ez 03i emlék homályba vesző né-j hány foszlányocska voltt csupán, de olykor kisértetie-j sen megvilágosultak egyesi részletei. Például egy ma-l gas fa, melyet meg kellene, mászni; Sztarencki lecsúszik, róla. összehorzsolia a lába, szárát. míg a többi fiúnak sikerül. Labda repül feléjei és ő soha nem tudja elkapni. A fiúk megverik és elzavarják a lányok közé. A lányok orrba dobják egy kisebb labdánál. ő ahelyett, hogy meg- huzqálná a covfjukat. elszalad az erdőbe ... Igen, itt már homályosabbak a ké-\ pék, talán az erdő zöld párája az, közbül néhány fény— Indulj már, te vén marha! Hiszen alig egy járásnyira vagyunk hazáiul!

Mindkét jószág nagyon ki volt állva. A szürke olyan leromlott állapotban volt, hogy csak a tímár adott volna valamit a bőréért. A mindenórás tehénke is any- nyira el volt nehezedve, hogy nem az igavonás, de még a puszta járás is kínjára volt.

— No, gyerünk! Te rosszkor lett! — bökött egyet a csontos szürkén. — Induljunk no! Hogy akarod? Talán megmozdulnál!?

A ló nyugodtan tanyázott. A tehénke hosszút bőgött. Bizonyosan már sokallotta az állást.

— Szomszéd! Gyürekezzünk neki! Toljuk rá erre a két laffancsra a szekeret, mert fogadom, hogy ezektől itt telelek.

Okosabbat nem is tehettünk volna. Belefogódzkodtam az egyik hátsó kerékbe, Gerece bácsi a másikba kapaszkodott. Húztuk, nyomtuk a küllőket. Sokra nem mentünk vele, legfeljebb egy méterre. Mert a tehénke megszegte magát, a szürke szintén s mintha összebeszéltek volna, a farkukkal támasztották a főrhécet.

— Mér nem egyenesen a kocsira ültök, isten állatjai! — döfte oldalba az öreg a lovat, mire az egy fél lépést előbbre mozdult. A tehenet a szarvánál fogva cibálta előre.

Újra megfogtuk a küllőket. Kínoztuk, csavartuk, ameny- nyire bírtuk. Szerencséje volt az öregnek. A fogat megindult. Meg ám. De hol a gebe. hol a tehén rántott rajta egyet, mire a portékák tetejére borított gyalogspó'hét megmozdult s egyenesen a föld felé tartott,

— Kapja el, szomszéd! — kiáltotta ijedten az öreg a túlsó oldalról, s én szerencsésen el is kaptam a spór egyik lábát, annál fogva irtottam a kocsin. Ha m«r nem állítom áljában, fogadom, hogy pocsékra vált volna a flaszteron. Arra reményem sem volt, hogy elengedhetem a nagy veszélyben forgó tűz-, helyet. Az se únt eotna he-'; lyes, ha az Öreg megálliija a \ kocsit, mert akkor az ind»- \ lás jelentett volna újabb! bajt. Hát most már csak. hadd; haladjon, úgysem tart soká.!

— Szólítsa csak, Gerece j szomszéd! Meg ne álljunk.; Mert valamelyik megköti ma-f gát s akkor elölről kezdhet-; jük.

Uggyel-bajjal fordultunk j be a Nagy utóéra. Orosz ka- j tona állt az attest kjozepén, ; apróka zászlóval integetett. ; Fülig elhúzta a szájai nevet- ; lében, ahogyan eUdnúodttunk mellette.

Még egy keserű feladat vá- £ rdkozott ránk. Keresztül ha- j ladni az országúton. Nagyon J ügyesen és s*etve kellett ót- £ hajtani az úttesten, nehogy f valami nekivadult autó vagy j tank kosfejet üssön velü-ik. j

Minden úgy ment, aho- g gyan szívből kívántuk. Már ( lezörögtünk az ors^lgút macr ; kafejű köveiről, be egyént \ sen az utcánk rettenetesen \ feltört kocsiútjára. Kóboritá- $ sa sosem volt. Az a jó fc- f, kete földje pedig nagyon! szívesen keveredik az esőié- í vei. Az autókerekek is jól megkavarták. Tiszta kátyú: volt az egész út. Persze, se í kedvünk, se időnk nem volt \ a tanakodásra, csak akkor, j amikor már féllábszárig ben- j ne voltunk a sárban. A két \ jószág úgy leragadt, hogy \ azután már se té, se tova. !

— Most már én is azt mon- \ dóm, hogy nagyon el va- i gyünk ülve! — hümmög- \ tem bosszúsan. — Hanem, j Gerece bátyám, igazítsa már j helyre ezt a tűzhelyet, mert j a kezem egészen megmacs- j kásodott a tartásban.

Az preg frissen a segítsé- j fjemre sietett, meg is adta az \ árát keservesen. Egyik lábát j a járda szélén hagyta, a má- j síkkal a hátsó kerékagyra [ próbált lépni. Ahogyan a tűz- \ helyet böködte, igazgatta a1