Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

ttyuittfckles1, KIS JÓZSEF: KÉT SZERELEM Egy didaktikus ifjúsági regény Bokros János: Pest felé A mozdony, mint egy vén kemence, vagy mint egy vén csősz, úgy pipál. Feltűnik Gárdony, majd Velence, s a tó fölött néhány sirály. Baloldalom a pálya mellett, amint elsuhan a vonat, futólag látni összegörnyedt, vén csákányos munkásokat. Kicsiny csapat, talpfákat hordoz, s a síntől szinte kérdezi, miként a betegtől az orvos; mi baj, mi fáj, hol fáj neki? Magyar hazának egy darabján, a magyar népből egy sereg. Kemény kezekkel, és mogorván izzadva bár, de küzdenek! S ahogy felállnak, integetnek, mindez csak néhány villanás, az elsuhanó, gyors vonatból nem látta őket senki más. Plakett a könyvespolcon m A harmincas évek vége, •^amelyben ennek a re­génynek a cselekménye játszó­dik — feszültségekkel terhes. A színiiskola és a szociálde­mokrata párthelyiség, amely az események fő színtere — sok érdekességet tartogat. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a cselekmény egy színiiskolai vizsgaelőadás és egy féllegá­lis kommunista műsoros est, valamint egy kialvó és. felob- banó szerelem körül bonyo­lódik, már együtt is vannak a jó ifjúsági regény kellékei: történelmi feszültség, érdekes színtér, izgalom, romantika,, szerelem... A kellékekkel ’tehát nincs baj, s láthatóan a jó szándék­kal sincs. Hogy mindezek együttvéve mégsem szültek jó ifjúsági regényt — hol keres­hető ennek az oka? Abban, hogy kezdő, kifor­ratlan író alkotta, akinek rá­adásul tehetsége is kétséges? Túlságosan sommás, leegysze­rűsítő, kegyetlen lenne ez a magyarázat, ezért elfogadha­tatlan is. Egyrészt tudniillik van néhány olyan részlete a regénynek (megalázó lakbérel­engedési instanciázás a háztu­lajdonos Dreher Jenőnél, vidé­ki hatalmasságok tivornyája Mártonfalván), amelyek két­ségtelen írói tehetségről tanús­kodnak, másrészt a tehetség önmagában különben sem biz­tosítja, hogy minden esetben / hibátlan remekek fussanak ki! az író tolla alól. Elég egy í hibás alapokra épített koncep- í ció, amely fojtogatóan neheze-í dik rá szándékra és tehetség- j re — s a mű irodalmi értékei; máris súlyos veszélybe kerül-j nek. Ez történt regényünk ese- j tében is. Azt az — egyébként j helyes — elképzelést tudniillik, i amely szerint az ifjúsági re-; génynek pedagógiükus célzatú-': nak kell lennie, annyira a di-i daktikusság - végleteiig érvé- i nyesítette, hogy regényének; cselekménye és figurái — éle-; tességüket elveszítvén — egy; történelmi lecke sápadt ü- i lusztrációivá szegényedtek, j Szerzőnk minduntalan oktatni: akar, s ahelyett, hogy ezt rá-j bízná a könyv életanyagára • (hadd sugározza ez az élet-< anyag — az irodalom terme- \ szetéből következően — az ok-J tatásul szánt tartalmakat), í ahelyett maga a szerző, pon-! tosabban: oktatási szándéka j lép elő főszereplővé. Mind- í egyik figura puszta szócső: aj színiiskola igazgatója kenettel- J jes és banális „igazságokat” J szónokol a színészi hivatás-; ról a valószínűtlenné idealizált; kommunista szobrász egy; rossz szemináriumvezető tudó- i lékosságával fejtegeti ámuló! fiatalok előtt a lenmizmus ta-í nításait, a főhős pedig egy! személyzeti osztályvezető ala- í posságával elemezgeti önmaga) és mások számára saját fejlő-; désének etapjait. (Általában: a; hősök — mint egy középkori ; iskoladrámában — sokkal töb- ; bet beszélnek, mint cseleksze- í nek.) Ha meggondoljuk per-! szg, hogy az ifjúsági irodalom- í ban — bizonyos „egyszerű- j ség”-követelményből fakadó-; an — nagyobb a leegyszerűsí- \ tések veszélye, mentséget j ugyan nem, de magyarázatot ' találunk e könyv gyengéire. 5 y Egy megjegyzést még: az 4 irodalomtörténet és az olva- j sók számontartanak már egy ^ Kis Józsefet, illendőbb lett ^ volna tehát, ha a Két szerelem j szerzője más névvel jegyzi! kötetét. Zoltán Erzsébet j s.\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\vv\\\\\\\\\\\\\\\\\> MOSZKVA A Libération című francia |lap érdekes tudósításban szá- ;mol be arról az összej övetel- i ről (a Dosztojevszkij Könyv- | tárban), amelyen Ilja Ehren- ■burg elbeszélgetett tisztelőivel ; új könyvéről, a Francia füze­itekről. Régi értelmiségiek és ; fiatal diákok egyaránt eljöt- jtek erre a megbeszélésre. A ; tudósítónak elsősorban az i tűnt fel, milyen népszerű ; Ehrenburg olvasói körében. A ; másik, ami szembetűnt: az ; a szovjet olvasók határta­lan érdeklődése a francia kul- ; túra iránt. Éppen ezért a ; Francia füzetek — a tudósító : szerint — jelentős eseménye WvXXXXXXXXXXXXXWCC'XXXW.XVVXXXXWOvXVvXXX' A HÉTEN HALLOTTUK 2 a Szovjetunió kulturális éle- ^ tének, különös tekintettel ^ Hruscsov közelgő franciaor- í szági látogatására. I •£ Szovjet—francia koproduk­cióban készül a „Mi újság Keleten?” című film. Három francia utazza végig a Szov­jetuniót és amit átélnek, megelevenedik a filmen. A forgatókönyvet francia szerző írta. A film célja bemutatni a Szovjetuniót úgy. ahogyan a francia látogatók látják. Női főszerepét, egy szovjet geológust, Tatjana Szamol- jova, a Szállnak a darvak fő­szereplője játssza. VARSÓ Nyolcvan zongorista, 120 órán keresztül játszik Cho- pin-műveket a nagy lengyel zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepségeken. Az elő­adókat 34 tagú zsűri fogja el- ^ bírálni, tagjai 22 országot kép- ‘íj viselnek. Arthur Rubinstein, ^ a világhírű zongoraművész £ lesz a zsűri elnöke. LONDON ■' Háromezredszer játsszák az angol fővárosban Agatha Christienek, az ismert de- tektívregény írónőnek leg­újabb darabját. PÁRIZS Samuel Beckett francia író új darabja érdekes ese­ménye lesz a francia főváros kultúréletének. A darab egyetlen szereplője ugyanis: néma. New Yorkban már óriási sikerrel adják hetek óta a művet. USA Két mozi mutatja be rövi­desen Los Angelesben a leg­i Szeszélyes útvesztő az em­ber emlékezete. Rengeteg j; minden raktározódik el titkos J rekeszeiben, de csak kevés í kerül ki belőlük, az is kiszá- \ míthatatlan törvényszerűségek £ hatására. Arról például, hogy £ ez a kerek bronzplakett, Móra ^ Ferenc arcának bronzba örö­kített mása — amely kevéssel í a temetés után, tehát több ", <xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx% újabb szenzációt: a szagos", filmet. Az egyik film a „Nagy", fal mögött” című olasz kul- > túrfilm, amelynek ezen az ^ előadásán, úgynevezett A.ro- ^ maráma-kísérlettel, az ábrá- ^ zolt tárgyak megfelelő illa- ", tát is lehet majd érezni. A ^ másik filmet a nemrégiben ^ meghalt Mike Todd ameri- ^ kai filmproducer hasonló ne- ; vű fia állítja elő, és a film; címe: „A titokzatosság szaga”. * \ Opera készül Saccö és Van- J zetti életéről. Marc Blitstein í zeneszerző — akinek eddig . már két operáját mutatták J be — írja a híres forradalmá- f rok életéről szóló opera ze-! néjét. 2 mint negyedszázada került könyvszekrényem egyik pol­cára —, hogyan született és hogyan jutott hozzám, telje­sen magfeledkeztem. Pedig szemem sokszor elsiklik rajta, mint ahogyan ezt teszi pél­dául karórám számlapjával is, anélkül, hogy észlelné, van-e rajta 6-os szám, vagy pedig ennek a számnak a helyét a másodpercmutató kerek pá- i lyája sajátítja ki. : A napokban lebbent elém i halálhíre Kotormány János- : nak, akit Móra annyi írásé­iban „személyem körüli mi- j niszterem”-nek becézett. Amint <a szomorú Ihír földidézte a : szegedi múzeum derék szak-. : altisztjének arcát, alakját, : szemem akaratlanul is ráté- ívedt a kis bronzplakettre és j a történet váratlanul életre ' serkent. • * \ Móra 1934 februárjában halt ; meg. Kotormány Jánost, á ímár akkor is őszbecsavarodott (hajú, hűséges fammulust is ! leírhatatlan árvaságban hagy- : va. A gyász, a fájdalom mű- : vésszé tette az egyszerű em­bert, aki talán soha életében : nem rajzolt, nem festett, még : kevésbé szobrászkodott. A ! múzeumi gyűjtemények da- : rabjaiban sem láthatott leltári : tárgyaknál egyebet. Amint ; kék szeme, fájó szíve siratta : gazdáját, nehézkes, vaskos ; ujjaival öntudatlanul gyúrni, ; formálni kezdett egy keze- ; ügyébe került agyagdarabot : és az agyagból egyszerre csak j Móra arca alakult ki, szájá- ! ban az örök szivarral, ponto- ! san úgy, ahogyan Kotormány í János egy emberöltőn át nap- ; ról napra látta, akár a szegedi í „kultúrpagoda” igazgatói szo- S bájában, akár a pitvarosi ; vagy a rönkéi avar temető ; föltárt sírjai között. Talán ő ; maga csodálkozott művén a ; legjobban és hitetlenkedve, ^restelkedve mutatta meg az 5 agyagarcképet.. Aztán gipsz- S másolatot csinált róla — en- ä nek a műveletnek a technika- ját már megtanulta szak- '", altiszti pályáján a múzeum- '", ban —,-de még ezzel sem e’é- ", gedett meg: bronzba öntette a ", domborművű portrét, pici fi- ",f zetéséből lopva el a rávaló í költséget. Az egyik bronz- ^ másolatot így adta át: ^ — Mind a ketten nagyon szerettük az igazgató urat. er- ^ ről is emlékezni fogunk rá. | * ", így lett művész Kotormány ^ János, akinek valószínűleg ez az egyetlen műalkotása. Nincs ^ tudomásom róla, hogy valami ^ más hasonló mű is kikerült ^ volna barkácsoló kezéből. Azaz ^ mégis! Ahogy múltak fölötte í az évek. lassanként saját fe- ^ jét. arcát is átmintázta. Hosz- í szúra növesztett galambősz ^ haját oldalt lefésülte homlo- ^ kára, szájában úgy tartotta a ^ szivart, mint hajdani gazdája, ^ sőt még a hangja is egyre ^ selymesebben emlékeztetett a ", búzamezők énekesének hang- \ .iára. á Magyar László — Szöktem!... — mondta pirosán az izgatottságtól és a hidegtől a fiú. — Bújtassatok el!... Apám!... Sztarencki alig jutott szó­hoz. Igyekezett villámgyorsan rendbehozni a dolgokat. „Ha megszökött, bűnt köve­tett el, mert a háború vég­eredményben a haza védel­me. Tehát, ha elbújtatom: én is bűnt követek el. Megsér­tem a törvényt! De a háború bűn, mert gyilkosság! Tehát elszökött a bűn elől! Elbúj­tatni erény! Ha visszazava­rom, eleget teszek a törvény­nek, tehát pontosan járok el! De ha visszamegy, megölhe­tik a csatában, tehát miattam pusztulna el, az pedig me- gintcsak nagy bűn...!" — Apám!... — mondta a fiú. — Minden perc drága!... — Persze, persze... — da­dogta Sztarencki és most elő­ször életében teljesen tanács­talan volt. Szerette volna vé­giggondolni még egyszer és alaposan a dolgokat, de erre most nem volt idő, s fia is minduntalan megzavarta. Ezért hát gépiesen cseleke­dett, megvárta, míg a gyerek civilbe öltözött és elkísérte egy rokonukhoz a külvárosba. Két nap múlva rohamsisa­kos, fegyveres katonák jöttek és keresték a fiát. Sztarenc- kit vitték el helyette. Faggat­ták. Nem felelt. Leszegte fejét és figyelte, hogyan hullámza- nak, forognak fejében a gon­dolatok. Nem hallotta a kér­déseket. Csak egyes szavak villantak tudatába. Valahol más világban járt már, va­lami furcsa, idegen világban és csak kapkodta csodálkozva a fejét. Kiesett a testéből, el­vesztette önmagát. Bekísérték egy fogdába Néhány órát töltött itt ebei kábulatban. Megpróbálta kö­rüljárni szűk celláját, tapo­gatta a falakat, de ujjai érzé­ketlenek voltak. Aztán letépte az ingét és összesodorta kötélnek. Némán csinálta és tapogatva, mint a vakok. Utolsó perceiben gyermek­kora jutott az eszébe, a fiúk, akik azt mondták rá, hogy gyáva. Mielőtt tiltakozni tu­dott volna gondolata ellen, már halott volt. kot. Kollégája bosszankodott, másnap pedig az egész vál­lalat ezen nevetett. De Szta­rencki nem bánta. Míg ült íróasztala mellett, a habfehér írópapírt tiszta leikeként képzelte el; boldog volt, hogy iimét áldozhatott az ab­szolút tisztaság oltárán. Sztarenckit nagyon meg­rendítették azok a nehéz esz­tendők, amelyeket a háború zúdított a világra. Minda­zonáltal nem hagyott fel el­veivel, bár látta, hogy azok mit sem érnek bizonyos ese­tekben. Sztarencki tehát úgy élt, mint akinek viasz van a fülében és fekete szemüveg van az orrán. — A háború: verekedés — vélte. — És én éppúgy nem verekszem, mint diákkorom­ban. Nem tudnék fegyvert fogni embertársamra. Két fél áll szemben egymással és védi ki-ki a maga igazát. Semmi közöm hozzájuk. Én jó ember vagyok és szeretem a földkerekség minden egyes lakóját. És eleget teszek a törvényeknek. Mert: adjá­tok meg a császárnak, ami a császáré és istennek, ami az istené!”... Gyermekei már felnőttek, némelyik dolgozott, egy pe­dig katona lett. Pontosan nem is tudta, hogy mifélék, soha nem avatkozott a dol­gaikba. Megadta nekik a ne­veltetésükhöz mindazt, ami erejéből tellett, tisztelte má­sok, még a gyermekei füg­getlenségét is. S míg élt Sztarencki balga boldogságában, nem is gon­dolt arra, hogy milyen ke­lepcét rejt számára az élet. Egy téli napon váratta. nul hazatoppant katonafiuk — váratlanul, mert eddig a fronton szolgált. A front ak­kor már nagyon közel pufo- gott a fővároshoz, éjjelente az ágyúzás megremegtette Sztarencki ágyát. iskola elvégzése, a második az állásszerzés, a harmadik a családalapítás és negyedik a nyugdíjba vonulás volt. Szta­rencki harminckét évet töltött el egy helyen, mint jó minő­ségű csavar, nem túlságosan megterhelt részén valamely motornak. Sztarencki ügyelt arra, hogy élete a legszigo­rúbb pontosság és a termé­szetből fakadó jóság alapján működjék. Soha, senki nem panaszkodhatott reá. Nem akadt élő, akit megbántott volna. A törvényeknek és rendeleteknek mindenkor és elsőnek eleget tett. Igénytelen lányt vett felesé­gül, akivel a tökéletesség tel­jében élte házaséletét. Tucat­nyi gyereke született s csa­ládfenntartó kötelességtudata csak fokozta jóságát és tiszta­ságát. Az élet, versZe, nem so­kat változott körülötte, mert ahogy iskolás korában a paj­tásai. most kollégái és isme­rősei voltak azok, akik értet­lenül figyelték, olykor gú­nyos kacajokat is hallott a háta mögött. Csakhogy Szta­rencki már ízig-vérig hőse volt elveinek. Egyszer meg­történt, hogy véletlenül nála maradt egy kollégája egészen apró ceruzacsonkja. Éjjel, első álma után jutott eszé­be. amikor egy köhögési ro­ham felébresztette. Kiugrott az áayból, lámpát gyújtott és kabátja zsebeiben sebesen ke­resgélni kezdte a ceruzácskát. Végre, a kacatok között, rá­akadt. Felöltözött, s mert már nem közlekedtek a vil­lamosok, a téli éjszakában gyalog kutyagolt a város má­sik végébe, barátja lakására. Felcsengette — míg várt a kapunyitásra, alapos náthát szerzett — majd bocsánatké­rések között átadta a csőn­nyaláb; s míg arcát térdére hajtva sír __ talán akkor... a z egyik fénynyaláb megérin­ti és megvilágítja benne a valóját. „Te jóléteknek szü­lettél a földre!” Igen, ilyeneket szokott gon­dolni Sztarencki csendes ma­gányában. Érzi, hogy jó ember, de cselekedeteiben sokszor gátolja a teste. Több­ször méltatlankodott már Sztarencki a teste ellen. Ha nem lenne teste, nem bánt­hatnák és ő gátlástalanul te­hetne jót az emberekkel. — A test nagy ütközőpont a földön! — sóhajtozott Szta­rencki és tovább bámulta tü­körképét az ablaküvegben. Évek során át jelleme ki. kristályosodott. Fiatalember korában egyszer sétált a parkban, s hirtelen ügyetlen bogár akadt útjába. Már majdnem rátaposott, de ész­revette idejében, sikerült megtorpannia úgy, hogy a sarkán állva megmerevedett. A bogár elmászott a cipő árnyékából, ám Sztarencki nem bírta ki végig ezt a ké­nyelmetlen pózt. megtánto- rodott és elesett. Kabátja könyöke kiszakadt egy éles kavicstól, és zsebében össze­törött vadonatúj töltőtolla. Mikor feltápászkodott, még­sem törődött ezekkel az ap­róságokkal, csak a porban csíkot húzó bogár után bá­mult. és szemét elöntötték a könnyek. Meghatottságában, hogy megmentette a bogár életét, nem tudta folytatni út­ját. leült egy padra és sokáig ünnepelte könnyeivel győzel­mét. Ilyen aprónak tűnő. mégis sokat jelentő harcok töltöt­ték ki életét. Érettségi után állásba került egy nagy cég­hez. kis tisztviselőnek. Szta­rencki az életét négy fömoz- zanatra osztotta; az első az

Next

/
Thumbnails
Contents