Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-04 / 54. szám

I960. MÁRCIUS 4. PÉNTEK FEST ME£ í^frlnp 3 Régi elv - ií/ tartalommal Nincs tálán még három he­te: a ceglédi Hunyadi Ter­melőszövetkezet 75 tagja autó­buszt bérelt és Budapestre Utazott, hogy megnézze Erkel fíunyadi László című operá­iét. S Bácskai József, a ceg­lédi zeneiskola igazgatója most minden „protekciót” Igénybe vesz, hogy a Bánk bánhoz is jegyet szerezzen, mert a tsz-tagok is látni, ta­nulni akarnak. Csak kell, aki kezdeményezzen, aki segítsen: hol induljanak, miként kezd­jék. A „hol induljunk”, „miként kezdjük” nagy-nagy kérdé­sére ezren és tízezren igye­keznek választ adni a ter­melőszövetkezeteknek. Választ adni arra, miként kezdjék a nagyüzemi gazdálkodás kiala­kítását, a munkaszervezést, a tervezést. Lenin A szövetkezetekről című művében írja: „Minden társadalmi rendszer csakis bizonyos meghatározott osz­tály pénzügyi támogatásával jön létre. ... Most tudatában kell lennünk és a gyakorlat­ban kell érvényt szereznünk annak, hogy ez idő szerint az a társadalmi rendszer, melyet a rendesnél nagyobb mértékben kell támogatnunk: a szövetkezeti rendszer. Tá­mogatásunknak azonban a szó valódi értelmében vett támogatásnak kell lennie, vagyis e támogatáson nem elég bárminő szövetkezeti for­galom támogatását érteni, — e támogatáson olyan szövet­kezeti forgalom támogatását kell érteni, amelyben a la­kosság tényleges tömegei való­ban részt vesznek.” Ezt a lenini tanítást a me­gyei pártbizottság híven kö­veti. „Váljon az egész társa­dalom ügyévé a termelőszö­vetkezetek megszilárdítása, csakúgy, mint társadalmi üggyé vált a tsz-ek fejlesz­tése” — hangzott a megyei termelőszövetkezeti aktivisták ülésén. S hogy ez nemcsupán jelszó: a mindennapok ese­ményei bizonyítják. Fekete Sándorné, a megyei pártbizottság ipari osztályá­nak vezetője halomnyi papírt mutat: gyárak és termelőszö­vetkezetek kötötte szerződé­sek. Ezekben a megállapodások­ban szó van a munka meg­szervezéséről. a gépek ked­vezményes kijavításáról, az adminisztráció kialakításáról, a pártszervezetek szervezésé­ről, társadalmi munkáról, az építkezések segítéséről, kul­turális együttműködésről, sportról. Nem minden járásban kö­töttek még írásbeli szerződést a gyárak, de a segítés mégis folyik. Cegléden nincs olyan gyár, amely ne patronálna termelőszövetkezetet. Még a fejlesztés során összemeleged­tek a dolgozó parasztokkal és nem is egy helyen búcsúz­tak úgy tőlük a tsz-tagok: de azután később is látogassanak el hozzánk, nézzék meg, ho­gyan alakult a sorsunk! Kiss jj László, a Ceglédi Cipőiparig Vállalat párttitkára a na- ^ pókban olyan tsz-tagtól kapott ^ üdvözletét, aki először alig ^ akart vele szóba állni. Azóta ^ szoros barátság szövődött kö- ^ zöttük. A ceglédi Kossuth Tsz ^ szomszédságában van a vas- £ öntöde. Alig pár lépés választ- £ ja el egymástól a gyárat és ^ a tsz-t. S ez a jó szomszédság nemcsak földrajzilag értendő, £ mert a két „nagyüzem” a ^ valóságban is összeforrott. { Tudunk olyan gyárakról, j ahol állandó belépővel lát- \ ták el az általuk patronált j tsz-ek vezetőit, párttitkárait:! akkor jöjjenek, amikor szűk-j ségü’: van a tanácsra, vagy! bármilyen segítésre. Nem í vendégek ők már a gyárban, j haza jönnek. A Nagykőrösi Konzervgyár: igazgatója, Kovács elvtárs; mondotta: — A patkolásban nem tu- j dunk, de nem is akarunk se- j gíteni. De ott voltunk a tsz • szervezésénél, a munkaelosz­tásnál, a tervkészítésnél, a leltározásnál, a vetőmagvak összehozásánál. Es ott leszünk ezután is. hogy megtanítsuk őket a nagyüzem vezetésé­re, szervezésére. S ez nemcsak a konzerv­gyárban van így. Nincs olyan gyárigazgató, főkönyvelő vagy párttitkár, aki ezekben a na­pokban ne tudna pontos vá­laszt adni: az általuk patro­nált termelőszövetkezetben mi a gond, mik a tervek, s ne osztoznának a terhek vál­lalásában. A ceglédi Dózsa Népe Ter­melőszövetkezet intéző bizott­sága e heti ülésén például napirendre tűzte, hogyan szervezhetnék meg a patroná­ló üzemük támogatásával az atlétikát, az asztaliteniszt. Mit bizonyít mindez? Azt, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetsége ezekben a hónapok­ban még szilárdabbá, szét- téphetetlenebbé vált, új tar­talmat kapott, s hogy az ipar még jobban összekapcsoló­dott a mezőgazdasággal és ez biztosítja a szocialista építő­munka színvonalának emelé­sét, ami nélkül népgazdasá­gunk nem fejlődhetne. A járási pártbizottságok pe­dig segítik, irányítják a pat- ronázs-mozgalmat, egy percre sem feledve, milyen jelentő­sége van a munkás-paraszt szövetségnek. A Ceglédi Pártbizottság két hete hívta össze mindazokat az aktivistákat, akik vállal­ták a termelőszövetkezetek segítését. A pártbizottság nem elégedett meg formális be­számolókkal. Aki nem volt elég tájékozott a tsz-ek hely­zetéről, aki nem tudott szá­mot adni az eredményről, megbízta: két-három napot töltsön kinn a szövetkezetben, azután jelentse, hogy mit vég­zett. A patronálok között sok régi falujáró van. Akik an­nak idején estéiket, vasár­napjukat áldozták, hogy támo­gassák a dolgozó parasztsá­got. Akkor kerítésjavítás, ka­pálás. a ház körüli tenniva­lók jelentették a segítést. Ké­sőbb már nem kapáltak, a kerítések megjavítása sem a patronálókra várt. Inkább gépek javításából, anyagi jel­legű segítésből állt a moz­galom. Azután mind tartal­masabbá vált: kulturális, sportkapcsolatok is alakul­tak. S most, ha nem is minden szerződés tükrözi a valódi feladatot — megtalál­ják a patronálás igazi formá­ját. S a termelőszövetkezeti ta­gok igénylik, kérik ezt a se­gítségadást. mert az már ré­gi tapasztalat: könnyebb egy megértő társsal harcolni a jövőért, mint magárahagyot- tan. Sági Agnes Hároméves a lottó Ma ünnepi sorsolás Budapesten Három évvel ezelőtt, 1957 márciusában indult hazánk­ban a népszerűvé vált lottó­játék. Az évforduló alkal­mából március 4-én, pénte­ken az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Otthoná­ban ünnepi sorsolást rendez a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. Ezúttal a 10. játék­hét nyerőszámait és a 8. já­tékhét szelvényeire a feb­ruári tárgynyereményeket húzzák. A sorsolásokat reg­gel 9 órakor műsor előzi meg. DIÓSDON a napokban nagysikerű mű­sort rendezett a vöröskereszt. A műsor összeállítása és be­tanítása Dezső Lajos jskola- igazgátó nevéhez fűződik. A rendezvény előkészítésében mind a pártszervezet, mind a tanács sokat segített. Mintegy négyszáz ember jött össze, s a bevétel ezer forintot tett ki. Az összeget az egészségügyi állomások felszerelésére for­dították. Műtrágyaszóróval is felszerelik a legújabb típusú vetőgépeket Az első negyedév végéig csaknem ötszáz új vetőgé­pet ad át a nagyüzemi me­zőgazdaságnak a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár. Elkészült egy új gyártmány Bevált a Budapesti Műszaki Egyetem új fűzős áramváltója A Budapesti Műszaki Egye­tem elektrotechnikai tanszéke megszerkesztette az úgyneve­zett laboratóriumi precíziós fű­zős áramváltó mintapéldányát. Az elektromos mérőműsze­rek általában legfeljebb öt ampére áramerősségre készül­nek. Gyakran kell azonban en­nél jóval nagyobb áramerőssé­geket mérni. Ilyenkor külön készüléket alkalmaznak, az áramváltót, amely a mérni kí­vánt áramerősségnek csak elő­re meghatározott hányadát bo­csátja a műszerhez. Az eddig általánosan hasz­nált nehézkes áramváltóiknál az áramot be kellett kapcsol­ni a készülékbe. A tanszék fűzős típusú, könnyű, gyorsan kezelhető kis készülékén vi­szont csak keresztül kell fűz­ni a kábelt és a szigetelésen keresztül mágneses indukció­val olyan áram jön létre, amelynek erőssége az eredeti áramerősség harmadrésze és 160-ad része között választható meg. Ez azt jelenti, hogy ez­zel a berendezéssel 800 am­pére áramerősségen is lehet méréseket végezni öt ampére- re képesített műszerekkel. A tanszék készüléke az ilyen rendszerű külföldi áram­váltók 0,2 százalékos pontossá­gával szemben 0,1 százalékos pontosságot ér el. Az áram­váltót laboratóriumi tudomá­nyos kutatás céljaira, az ipar­ban pedig például a fogyasz­tásmérők hitelesítésénél hasz­nálják. A mintapéldány, amelyet a tanszék hazai anyagokból állí­tott elő, a sorozatos ellenőrző kísérleteken teljes mértékben bevált. is, a legújabb típusú, gumi­kerekes UTV—24 soros vetőgépnek műtrágyaszóróval kombinált változata. A jól bevált, könnyített kivitelű, univerzális traktoros vető­gép ezzel még inkább sokol­dalúvá vált. Különösen a ré­pafélék vetésénél fontos a műtrágya egyidejű' adagolása. A gép vetés közben a mű­trágyát a mag alá rakja. A mintapéldányt tüzetes pró­bának vetik alá és megfelelő minősítés után kezdik majd meg a sorozatgyártást. Még egy újdonság készül a nagyüzemi mezőgazdaságok részére Mosonmagyaróvárott. Olyan vonószerkezetet gyár­tanak, amelynek segítségével a traktor után egyszerre há­rom UTV—24 vetőgépet kap­csolhatnak. Ez lehetővé teszi a Belorusz traktorok vonó­erejének megfelelő kihaszná­lását. A szerkezet ötletes megoldással biztosítja a vetési sorok pontos csatlakozását az egyes gépek között. — Mit csodálkozik? Még nincs meg a jogosítványom, s gondoltam, megsétáltatom egy kicsit, hiszen egész nap abban a levegőtlen garázsban áll szegény... Örömeink — gondjaink: MENETREND ÉS IGÉNYESSÉG A napokban olvashattuk az lehetetlenség várakozni a pi- első tájékoztatást a MÁV szók miatt. Az olyan apró­készülő és májusban életbe- ságra, hogy igen sok állomá- lépő menetrendjéről. Ez a son eldugott helyen található tájékoztató — biztató. Biz- a menetrend, s arra, hogy tató, mert a lehetőségek szél- igen sok panaszos levelet ka- ső határáig figyelembe veszi pott szerkesztőségünk, ame- az utazóközönség igényeit, s lyek írói máshonnét és más- nagy gondot fordít a főváros más időpontokban, de ugyan- környékének közlekedésére, a azt kifogásolták: a pénztára munkásvonatokra is. Örven- későn kezdte a jegyek kiadá- detes, hogy ezeken a munkás- sát, így sokaknak jegy né vonatokon a régi, elavult ko- kül kellett felszállniok a vo- csikat korszerű, négytenge- natra. s a kalauz jóhiszemű- lyes kocsikra cserélik ki, s az ségétől függött, hogy fizettek- is, hogy ezeken a kocsikon e vagy nem büntetést. Arra, három ajtó könnyíti meg a hogy ízléses dekoráció he- le- és felszállást. Örvende- lyett három-négy éves poros tes az is, hogy a ceglédi vo- plakátok függenek a váróter- nalon állítják kísérletképpen mekben, pedig mennyire forgalomba az első emeletes szebbek lennének a hazánk szerelvényt, amelyet a Német gyönyörű tájait bemutató Demokratikus Köztársaságtól fényképsorok! vásárolunk. A kipróbálás után Apró dolgok. De hozzátar- valószínű, hogy a nagykátai toznak az utazó közönség ké- vonalon közlekedik majd, nyelméhez, ahhoz, hogy ne mert itt a legnagyobb a zsú- bosszankodjék — most már foltság. nem a menetrenden, hanem Mindez azok számára, akik az ilyen apró dolgokon, reggel és este a vonatok pad- Mindennek megvalósítása jain zötykölődnek munkába, nem kerül pénzbe, jelentős illetve hazafelé: örömhír. S beruházásba. Megoldásuk nem mindez arra mutat, hogy igényel mást, csak nagyobb igényeik mind többet nyom- igényességet azoktól, akik TVCík CL lrCLÍ/bCL7Xf S Cl TTl6Tl-6tV6'LVd hGl^rb611 ggy jcldltŐS 0S jó valóban az igények rugalmas munkát végző vállalatot, a kifejezője, megfelelő kiszol- MÁV-ot képviselik. Ha az gálája lett. állomásfőnökök, a helyi vas­Mindebbe azonban több, úti vezetők nagyobb igény- „menetrenden kívüli” bősz- nyel lépnek fel beosztottjaik- szúság is keveredik, amely- kai szemben, ha nagyobb nek okozói a MÁV egyes ál- igénnyel lépnek fel a maguk Iomásfőnökei, forgalomirányí- irányító munkájával szem­tói. Mire gondolunk? Arra, ben, akkor mindez megszűnik, hogy például a veresegyházi a kis állomások is igazodni szárnyvonalon a tél folyamán fognak a menetrendhez, azaz sokszor sötét, fűtetlen ko- maximálisan szolgálják azok csíkban utaztak a munkások, kényelmét, akikért vannak: az Arra, hogy nem egy vasúti utasokét! állomáson a várótermekben Mészáros Ottó Negyvenöt új tankautó javítja a mezőgazdaság motorüzemanyagellátását Az Ásványolajforgalmi Vál­lalat mind több motor­üzemanyagot juttat el közvet­lenül a gépállomásoknak. Ed­dig 70 tankautóval szállított az ÁFOR. Ez azonban kevés­nek bizonyult, ezért többnyi­re a gépállomások küldtek hordóval felszerelt vontatót benzinért, olajért a legkö­zelebbi ÁFOR-telepre. Nem mindig akadt szabad vonta­tó és ilyenkor az ellátás aka­dályozott. Az idén az eddigi hetven tankautóhoz újabb 45 nyer­gesvontató tartálykocsit sze­reznek be, hogy minél gyor­sabban, minél több üzem­anyagot vihessenek a gépállo­másoknak, állami gazdasá­goknak, termelőszövetkezetek­nek. Egy nyergesvontatós tank 17 000 liter üzemanyagot szállít egyszerre. A negyven­öt tankautó jelentékenyen meggyorsítja a mezőgazdaság üzemanyagellátását. A Csepel Autógyár már az első félév­ben valamennyit- átadja az ÁFOR-nak. Jövőre tovább javul a hely­zet, mert újabb 50 nyerges­vontatós tankot szereznek be. Tizennégy napja él a kétszívű kutya A brnói sebészeti klinikán dr. J. Navratil professzor vezetésével sorozatosan vé­geznek kutyákon szívátülte­tési kísérleteket. Az első ku­tya, amelynek mellkasába második szívet operáltak, 48 óráig élt. A későbbi kísér­leteknél a tüdőszövetektől megtisztított szívet ültettek át és ezáltal elkerülték azokat a bomlási folyamatokat, ame­lyek az állat korai kimúlását okozták. A legutóbb megoperált ku­tya már tizennégy napja él, és mindkét szíve normálisan mű­ködik. Nyolcvan követ műsza­konként kihasítani, megfarag­ni szép szabályos kockaalakú­ra, méret szerint, nem gyerek­játék. Pásztor Jóska bácsi, a visegrádi kőbánya piros-pozs­gás arcú kőfaragója azonban sokszor még többet is kifarag. — Pedig, ugye jóval túl jár már az ötvenen? — élcelödöm véle a bányaház irodáján. — Ne vénítsen már annyi­ra, még azt találják rólam gondolni, hogy öreg vagyok — dohogja, majd hirtelen ökölbe szorítja a kezét, kife­szíti az izmait, s úgy mutatja: — nézze, csak, van itt még erő bőven! — Csakugyan — bólintok —, olyan a karja, akárcsak egy vasgyúróé! — Ja kérem, negyvenkét esztendő kőbányában megedzi az embert. — Nem könnyű munka ám ez — magyaráz aztán tovább szakértőén, s közben a „mac­iira”’ veti a tekintetét (így nevezi a kétélű kőfaragó bal­tát). lehajol, s mutatja: így kell ezt csinálni. — Fele időt [a hasítással, a többit meg a ;faragással töltöm. A kőfara- \ gól:, nem dolgoznak brigád- '■ ban, így hát én is egyénileg végzem a munkát. Amennyi követ faragok, annyi pénzt kapok. — Mennyit keres havonta? — Hát az attól függ. Ha egy platóval feldolgozok, az nyolcvanhat-kilencven darab kockakő, akkor az 1800—1900 forint megvan egy hónapban. Különben nyugodtan dolgo­zom, beosztom a munkát, nem hajt a tatár. — Lassan már nyugdíjba készül, Józsi bácsi? — Az még soká lesz — vág­ja rá nyomban. — Nagu szük­ség van itt még az öreg Pász­torra, ugye? — kacsint a te­lepvezető felé. így folyik a beszélgetés, tréfálkozva, jókedvűen. Jóska bácsi nemcsak kiváló kőfara­gó hírében áll, de kedélyes ember is. — Mennyi követ faragott a negyvenkét év alatt? Nem lepi meg a kérdés, nyomba , válaszol: — Nem számoltam én azt össze. JÓSKA BÁCSI, A K — Akkor azt árulja el, mi­kor került Visegrádra. — Története van annak — kezdi nagy komolyan —, s ez még visszanyúlik Csehszlová­kiába. Tudja, hol van Korlát? Losonc mellett. Nohát, ott kezdtem én n kőfaragást tizen­hároméves koromban. Kilen­cen voltunk testvérek, pénz nem igen volt. kenyér meg kellett. Amennyire idegenked­tem tőle, később úgy megsze­rettem ezt a nehéz mestersé­get. Először csak hegyeztem meg tisztítottam a nagy. dur­va köveket. Ott bazaltot bá­nyásztak, itt andezitet fara- aunk. No. elég az hozzá, nem dicsekvésből mondom, vár hét múlva én is beálltam „ fara­gók közé. Hallott maga Löwy Sándorról? Bólintok. — Nohát. 1923-tól 27-ig együtt dolgoztam vele. én is tagia voltam az ifjúmunkás sra7-riának. Hnj de sokat tud­nak én erről az időről mesél ni! — Később heiárta-o n Fel­vidéket, sok-sok kőbányában megfordultam, végül is Zebe- gényben telepedtem le, ott nő­sültem. Ma is onnét járok ide, lassan nyolc éve lesz már. A családra terelődik a szó. Elmondja, hogy két lá­nya, meg két fia van. A leg­idősebb lánya már férjhez- ment, a legkisebb most jár a VII. általánosba. Egyik fia géplakatos, a másik meg, a Géza, gépipari technikumba jár. — Jófejű gyerek az. A KISZ-ben is bent van — te­szi hozzá büszkén. Én meg csak egyre kuta­tom, vizsgilgatom Jóska bá- c:i életét. — Mit szokott csinálni sza­bad idejében? — Én-e? Akad dolgom elég. Járási tanácstag vagyok, az üzleteket szoktam ellenőriz­ni. Megválasztottak népi ül­nöknek is. Pártmunkát is végzek, hisz negyvenötben beléptem a pártba. — Olvasni szokott-e? — Marx Tőkéjét már gyer­mekkoromban elkezdtem for­gatni. Most is rendszeresen olvasom az ideológiai köny­veket, de a szépirodalmat sem vetem meg. Jár hozzánk a Népszabadság, hallgatom a rádiót. — Üdülni volt-e már va­lahol, Jóska bácsi? Gondolkodik egy kicsit, az­tán rávágja: — Még sehol sem. — Miért? — Miért? Nagy volt a csa­lád, kellett a pénz, meg az­tán hozzászoktam a munká­hoz, hogy nem érezném én jól magam a tétlenségben. Igaz, most már segítenek a gyere­kek is. A nyáron csak rá kell szánni magamat, hogy elmen­jek valahová. Persze, in­kább egy televíziós készü­lékre fáj most a fogam, de az asszony előbb mosógépet akar venni. Közben az óra mutatója, egyre jobban közelít a né­gyes felé. Jóska bácsi meg mind türelmetlenebbül pislog az órára. Aztán fölugrik a székről, kezet nyújt, s eny- nyit mond: — Ne haragudjon, mennem kell, mert jön a busz, majd ha legközelebb erre jár, foly­tatjuk az eszmecserét. Súlyán Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents