Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

1960. MÄRCIUS 1. KEDD "“irJClrlap 3 A Pest megyei tsz-aktivisták tanácskozása (Folytatás a 2. oldalról) dásával, odaadással, teljes fe­lelősséggel. — A megyei pártbizott­ság és a tanács számít a dolgozók értékes köz­Király László elvtárs előadá­sa után elsőnek Pálos László elvtárs, a maglódi Micsurin Termelőszövetkezet elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy termelőszövetkezetük az el­múlt évben komoly sikereket ért el, jelentősen növekedett a közös vagyon és ugyanakkor emelkedett a tagság jóléte is. Még mindig jelentős nehéz­séget okoz azonban a termelő- «zövetkezetükben, hogy egyes tagok helytelenül értelmezik a szövetkezeti demokráciát, illetve csak azt hangsúlyozzák, hogy a szövetkezeti demokrácia milyen jogokat biztosít számukra. Elfeledkeznek azonban arról, hogy a ter­melőszövetkezeti tagnak kötelességei is vannak. Felvilágosító munkával igye­keznek meggyőzni ezeket a László Domokos elvtárs, a Zsámboki Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke egy nagyon fontos körülményre hívta fel az aktívaülésen megjelentek figyelmét. Elmondotta, hogy sok termelőszövetkezetben a tervezésnél, valamint az egy holdra jutó bruttó termelési érték növelésénél nem vették figyelembe azt a kiváló adott­ságot, amit a főváros közel­sége jelent. Termelőszövetke­zetükben például a szántó- terület 17 százalékán termel­nek munkaigényes növénye­ket, amelyeket szerződéssel értékesítenek. A főváros közelsége és a megye talajadottsága — bár többen ennek ellenkezőjét ál­lítják —, nem jelenti azonban Máté József elvtárs, a nagykátai Március 15 Tsz el­nöke a termelőszövetkezeti vezetők megnövekedett fele­lősségéről beszélt. Azzal, hogy Pest megyében is túlsúlyba jutott a nagyüzemi gazdálko­dás a mezőgazdaságban, nagjr feladatok hárulnak a termelő- szövetkezetekre és mindenek­előtt a termelőszövetkezeti vezetőkre. Ma már nemcsak arról van szó, hogy gyenge termés vagy rossz gazdálko­dás esetén azok az emberek károsodnak, akik tagjai a termelőszövetkezetnek, hanem arról, hogy a termelés csök­kenésével kevesebb áru jut az ipari munkásságnak. De megnövekedett a termelőszö­vetkezeti vezetők felelőssége a tagsággal és a népgazdaság­gal szemben azért is, mert az idén már komolyabb felada­tot jelent a gazdálkodás irá­nyítása, mint az előző évek­ben, amikor szinte korlátlan mennyiségben állt a tsz-ek rendelkezésére gép, vetőmag, műtrágya, hitel stb. Máté elvtárs azt javasolta, Kusza Béla elvtárs, a gép­állomások megyei igazgató­ságának főagronómusa hoz­zászólásának elején a gép­állomások téli felkészülésé­ről beszélt, majd elmondotta, hogy e héten megtörténnek a szemlék a gépállomásokon és az erőgépek kivonulnak a termelőszövetkezetekbe. A Szentmártonkátai Gép­állomás dolgozóinak ver­senyfelhívása nyomán széleskörű munkaverseny bontakozott ki a gépál­lomásokon a felszabadu­lás 15. évfordulója tisz­teletére. A versenyvállalások összesí­téséből az derült ki, hogy az erőgépek maximális ki- hasnálásával az idén 200—250 reműködésére, áldozat­kész munkájára, a so­ron következő feladatok végrehajtásában — fejezte be beszámolóját Ki­rály László elvtárs. tagokat és az alapszabály szi­gorú betartásával biztosítják a helyes gyakorlatot. A továbbiakban beszámolt arról, hogy termelőszövetke­zetükben örömmel fogadták a tagok az új jövedelemelosztási rendszert és bár munkaerő­hiánnyal küzdenek, a tagság elvállalta megművelésre a ka­pások területét. A maglódi Mi­csurin Tsz versenyfelhívással fordult a megye termelőszö­vetkezeteihez: melyik termelő- szövetkezetben lesz a legma­gasabb az év végén az egy tagra jutó termelési érték, az egy munkaegységre eső ter­melési érték, az egy holdra jutó bruttó termelési érték és melyik termelőszövetkezet já­rul hozzá legjelentősebben sa­ját erőből a szövetkezet foeru­azt, hogy ebben a megyében nem temeszthető sikerrel a kukorica és a burgonya. Az állattenyésztés fejlesztése nél­kül elképzelhetetlen a zöld­ségtermelés, az állattenyésztés alapja pedig a szemes-, illet- tőleg a silókukorica termelés. A tőszám megfelelő növe­lésével Pest megyében is könnyűszerrel elérhető a harminc mázsás kukorica- termés. Javasolta, Ihogy a silókukorica fehérje tartalmának növelése érdekében szójababot vesse­nek köztesként. László Do­mokos elvtárs a továbbiakban néhány hasznos tapasztalattal szolgált a nagyüzemi gazdál­kodás megszervezését illetően. hogy a felsőbb szervek, amel­lett, hogy minden segítséget megadnak a termelőszövetke­zeti vezetőknek, keményen ellenőrizzék is azok munká­ját. Azokat a tsz-vezetőket pedig, akik hanyagul irá­nyítják a termelőszövet­kezetet, kárt okoznak a szövetkezet tagságának, ezen keresztül pedig a népgazdaságnak, szigorúan vonják felelősségre. Ez a módja annak, hogy egy­némely — nyolc-tíz éve mű­ködő — termelőszövetkezet­ben gyökeresen megváltozzon a munka és ezek a régi ter­melőszövetkezetek felzárkóz­zanak a jól gazdálkodó tsz-ek mögé. A továbbiakban Máté elv­társ arról beszélt, hogy ter­melőszövetkezetükben már ez évben túl akarják haladni azokat a termelési mutatókat, amelyeket a párt központi vezetősége kongresszusi irány­elveiben javasol a termelő- szövetkezetek számára. ezer normálholddal több gé­pi munkát végeznek a ter­melőszövetkezeteknek, mint az elmúlt évben. Ehhez ter­mészetesen hozzá kell szá­mítani azt a többlet gépi munkát is, amelyet az újon­nan érkezett gépek végeznek majd a szövetkezeteknek. A régebbi termelőszövetke­zetekkel migkötötték a szer­ződést a gépállomások és március 10-ig az új és a te­rületileg megnagyobbodott termelőszövetkezetekkel is le­szerződnek. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a dabasi és a szent­endrei járásokból erőgépe­ket irányítanak majd át a ceglédi járásba. Kusza elv­társ felhívta a termel őszövet- ' kezetek figyelmét arra, hogy okosan hangolják össze a tavasz folyamán a gépi mun­kaerőt és a fogaterőt, továb­bá arra kérte- a tsz-vezető­ket — segítsék elő helyes munkaszervezéssel azt, hogy a gépi munkaerőt maximáli­san kihasználhassák. Bencsik Mihály elvtárs, a Ceglédi Járási Tanács elnöke beszámolt arról, hogy járásuk­ban az újonnan belépett dol­gozó parasztok bizakodással tekintenek a jövőbe. Szinte ál­talános tapasztalat, hogy ma­guk a tsz-tagok ösztönzik a termelőszövetkezeti vezetőket arra, hogy minél gyorsabban szervezzék meg a közös mun­kát és foglalkoztassák őket. Különösen a szőlővidókeken alakult termelőszövetkezetek tagjai türelmetlenkednek, hogy kezdődjék meg már a gyümölcsösök tisztogatása és az egyéb sürgős munka. A ceglédi járásban a ter­melőszövetkezeti tagok kérik, egyesítsék a kisebb termelő­szövetkezeteket. A tsz-szerve- zés befejezésekor 36 termelő- szövetkezet volt a járásban és az egyesülésekkel ez a szám már huszonhatra csökkent. Beszámolt Bencsik elvtárs arról, hogy a járásukban ne­hézséget jelent a burgonya vetőgumó biztosítása. Bár a termelőszövetkezetek maguk igyekeznek ezt a problémát megoldani, nem valószínű, hogy törekvésük teljes sikerrel jár. A közős munka beindításá­nál, a tervek elkészítésénél nagy segítséget nyújtanak a járási pártbizottság aktívái. A termelőszövetkezeti tagok megértették, hogy a párt kül­döttei munkájukban segítik őket. Javasolta, hogy mivel a ceglédi jádásban nagy kiterje­désű szőlőterületek vannak, ezek megművelésére is dol­gozzák ki az eredményességi munkaegységjóváíráshoz ha­sonlóan, a tagságot ösztönző jövedelemelosztási módszert A beruházások megvalósításánál is be kell tartani a fegyelmet Gamsz Kálmán elvtárs, a megyei beruházási iroda veze­tője a termelőszövetkezeti be­ruházások helyzetéről számolt be az aktíva ülésen. Ez évben 63 millió forint értékű beru­házást hajtanak végre a me­gye termelőszövetkezetei. A beruházások kivitelezése a tervezés elhúzódása miatt mintegy két hónapot késik. Akadályozza a beruházások megkezdését az is, hogy sok termelőszövetkezetben nem tartják be a beruházási fe­gyelmet és korábbi elhatáro­zásuktól eltérően lemondják vagy megváltoztatják a már betervezett építkezéseket. Pél­daként említette a tököli Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetet, ahol, miután a beruhá­zási iroda dolgozóival meg­egyeztek és megjelentek a ter­vezők, valamint a kivitelező vállalat emberei is, elálltaik a szerfás építkezéstől. A házi brigádok szerepéről és jelentőségéről is beszélt Gamsz elvtárs. Elmondotta, hogy több tsz-ben alkalmaz­nak kisiparosokat az építke­zésekhez, akik iparigazol vány nélkül úgynevezett „bujtatott” kisipari tevékenységet folytat­nak. Ez törvényellenes. Az a helyes, ha az építési szakemberek tagjai a ter­melőszövetkezetnek és mint tsz-tagok végzik munkájukat. Felhívta a jelenlevők figyel­mét arra, hogy ez év júniu­sáig mérjék fel jövő évi be­ruházási szükségleteiket és ezzel segítsék az 1961-es év beruházásainak zavartalan és sikeres lebonyolítását. A termelőszövetkezeti akti­visták tanácskozása felhívást fogadott el és intézett a nie­gye valamennyi termelőszö­vetkezetéhez és azok tagjai­hoz. (A tanácskozás lapzártakor tart. a további felszólalásokat holnapi számunkban ismertet­jük.) A szövetkezeti demokrácia helytelen értelmezése kárt okoz a termelő­szövetkezeti mozgalomnak házasaihoz. Használjuk ki a fővárosi zöldövezet adta lehetőségeket A termelőszövetkezeti vezetők megnövekedett felelőssége Ugyanazon gépparkkal 200“250 ezer normálholddal több gépi munka A Pest megyei termelőszövetkezeti tanácskozás FELHÍVÁSA a megye szövetkezeti tagságához A boldogabb jelen és jövő megteremtése, a szocializmus építése az egész magyar nép ér­deke. E lelkesítő cél természetes is, hiszen mindannyian akarjuk, hogy áldozatos mun­kánk réven mihamarabb leülhessünk a bőség asztalához, magunk és családunk ré­szére mind több jusson azokból a javakból, amit közös munkánk révén létrehozunk. Mi, akik már a felemelkedés útjára lép­tünk, tapasztalatból tudjuk, hogy a nép pártja, a nép kormánya féltő felelősség- érzetből ajánlotta részünkre az új utat. Vá­rakozásunkban nem csalódtunk. A párt — mint mindenkor — most is azt akarja, hogy ne legyen egyetlen termelőszövetkezet, egyet­len szövetkezeti tag sem, aki a haladás út­ján tett lépéseit valaha is megbánhassa. Ép­pen ezért a népgazdaság rendelkezésére álló anyagi, termelési eszközök maximális biz­tosítása mellett a párt és a kormány teljes figyelmével, hozzáértő iránymutatásával, gazdag tapasztalatainak és okos tanácsainak átadásával segíti talpraállítani a gyengéket s még erősebbé, még szilárdabbá tenni azokat, akik már meg tudnak állni saját lábukon. A mai nagy tanácskozás is ezt a nagyszerű célt szolgálta. Eredményeinkről büszkén beszélhetünk. A meglevő termelőszövetkezetek jó gazdálkodá­sa — beleértve a Pest megyeieket — az egyénileg dolgozó parasztság között végzett politikai munka meghozta gyümölcsét. 1959— 60 telén február 25-ig, 24 616 dolgozó paraszt­tal növekedett a szövetkezeti gazdálkodást folytatók erős tábora. Ez idő alatt megyénk termelőszövetkezetei 143 200 hold földdel gyarapodtak. Örvendetes, hogy szövetkeze­teink száma csupán 23-mal növekedett. Ez ugyanis azt jelenti, ho^y a parasztság főleg a régi, kipróbált termelőszövetkezeteket vá­lasztotta és ez a döntés megkönnyítette első lépéseiket. Megyénkben a téli szövetkezeti fejlesztés eredményeként 219 mezőgazdasági termelő­szövetkezet működik. A szövetkezetek közös területe Pest megyében meghaladja a há­romszázharmincezer holdat, amelyből kö­zel 264 000 a szántó terület. A fejlődés ered­ményeként a megye összterületének 41,3 szá­zalékán. ezen belül a szántóterületnek csak­nem 50 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Ha mindehhez hozzászá­mítjuk az állami — illetve erdőgazdaságok területét is, megyénk összes területének 57 százaléka, a szántóterületnek pedig 54,7 szá­zaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Örömmel és büszkeséggel szólunk arról, hogy Pest megye 91 községe és két városa — dolgozó parasztjai döntésének következ­tében — szövetkezeti községgé, illetve vá­rossá alakult. A párt helyes politikájának, a tsz-ek eredményes gazdálkodásának tudható be, hogy megyénkben az aszódi és a ceglédi járások termelőszövetkezeti járá­sokká alakultak. A fejlődés erőteljes ütemét jelzi, hogy a megye parasztságának több mint a fele termelőszövetkezeti tag. A Központi Bizottság februári határozatá­nak megfelelően most minden erőnket a termelőszövetkezetek megszilárdítására kell fordítanunk. Ebben a munkában is rendkívül jelentős szerepe és nagy feladata van a ter­melőszövetkezeti pártszervezeteknek. Nagyon fontos, hogy a párt célkitűzésének megfelelően az egész országban — így me­gyénkben is — a termelőszövetkezetek szám­szerű fejlődésével egyidőben növekedjen a termelés színvonala is. Fő feladata legyen a tsz-tagoknak, vezetőknek, hogy a mezőgaz­dasági termelés eredménye az 1959. évihez képest 4,9, a felvásárlás pedig 8.9 százalékkal növekedjék. Ennek megvalósítása érdekében sok feladat azonnali megoldása vár mind­annyiunkra. A szövetkezetek vezetőségébe nagyszám­ban választottak a közgyűléseken olyan ta­gokat, akiknek hiányzik a nagyüzemi veze­tési tapasztalatuk. Ezért kérjük, hogy a párt­ós állami szervek, a patronáló vállalatok, az állami gazdaságok stb. késedelem nélkül ad­janak a helyszínen gyakorlati segítséget a termelőszövetkezetek vezetői és szakemberei munkájához. Segítsék elő, hogy a nagyüzemi gazdálkodás kialakítása érdekében megfe­lelő szakmai-politikai képzettséggel, vala­mint gyakorlattal rendelkező mezőgazdászok és könyvelők dolgozzanak a megye minden termelőszövetkezetében. A termelőszövetkezetekben és a termelő­szövetkezeti községekben haladéktalanul szervezzék meg a brigádokat és a munka­csapatokat, és azok élére rátermett tagokat válasszanak a legjobbak közül. 1960-ban érjük el, hogy a megyében a termelőszövetkezetek minden hold redukált szántóterületére legalább 4000—4500 forint termelési érték jusson. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy megfelelően, alaposan felkészüljenek me- gyeszerte a tavaszi munkák kifogástalan el­végzésére. A tagok bevonásával gyorsítsuk meg a tavaszi vetőmagvak összeadását. Első­sorban a burgonya vetéséhez szükséges gu­mót és a kukorica vetéséhez szükséges ma­got, valamint a zöldségtermeléshez szükséges palánták nevelését kell biztosítanunk. A holdankénti 4000—4500 forintos termelési ér­ték elérésénél törekedjünk arra, hogy me­gyei szinten minden 100 kát. hold szántón 376 q májusi morzsolt kukoricát. 296 q bur­gonyát, 115 q cukorrépát, 123 köbméter si­lót, (750 silókukoricát) termeljünk meg. Az állattenyésztésben még az idén érjük el, hogy a megyében a szövetkezeti terület minden 100 kát. holdjára a közös állatállo­mányból legalább 10 szarvasmarha (ebből 4 tehén), 3,5 koca és 20 db tenyészbaromfi jus­son. A tsz-ek a lakosság zavartalan ellátása biztosítására minden 100 kát. hold szántóte­rületük után adjanak el az államnak 19,5 4 vágómarhát, 33 q vegyes baromfit, a régi tsz-ek 21,6, az új és felfutott tsz-ek 10 mázsa sertéshúst. Ennek érdekében érjük el, hogy a vágóser­tések darabonkénti átlagsúlya újra 128—130 kg-ra emelkedjék. A tsz-ek a tehén- és koca­állomány beállításával ez évben rakják le a jövő évi áruhústermelésük alapját. Az ország kielégítő húsellátása szükséges­sé teszi, hogy a háztáji gazdaságokban a termelőszövetkezetek szervezzék meg a ser­téshizlalást. Az egyéni gazdák legalább any- nyi eladásra szánt sertést hizlaljanak meg az idén is, mint tavaly. A termelőszövetkezetek tavaly kialakult vetésszerkezete nem változhat az idén, mi­vel az 1960. évi népgazdasági terv a régi ve­tésszerkezetre épült. Nem engedhető meg, hogy a termelőszövetkezeti községekben a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a ker­tészeti termékek területe csökkenjen. Érjük el, hogy a termelőszövetkezeti községekben területük 30—31 százalékán továbbra is ku­koricát termeljenek. A mezőgazdasági munkák időbeni elvég­zése csak úgy biztosítható, ha a gépi és a fogatos munkákat körültekintően összehan­goljuk. A megye gépállomásai adják meg a legnagyobb segítséget a tsz-ek gépi munka igényei kielégítéséhez, és biztosítsák a tsz-ek erő- és munkagépeinek zavartalan üzemel­tetését. Felhívjuk a termelőszövetkezetek fi­gyelmét, hogy a rendelkezésükre álló lóállo­mányt csak olyan mértékben csökkentsék, ahogyan azt a gépesítés előrehaladása lehe­tővé teszi. Az aktívaülésen sok szó esett a tsz-ek állati férőhelyeinek biztosításáról. Ja­vasoljuk, törekedjenek a termelőszövetkeze­tek arra, hogy minél több istállót, baromfi­férőhelyet építsenek saját erejükből, saját anyagukból. Mivel fontos is, hasznos Is, szervezzék meg a házi, műszaki (építő-javí­tó) brigádokat minden szövetkezetben és az állati férőhelyek biztosításánál törekedjenek az olcsó megoldásokra. Az előbb ismertetett tervek végrehajtása megkívánja a szövetkezeti családtagok be­vonását a közös termelésbe. Meggyőződésünk — ezt a tények igazolják —, hogy fokozot­tabban szükséges érvényre juttatni a tsz tagjainak anyagi érdekeltségét. Javasoljuk minden szövetkezet vezetőségének, tagsá­gának, hogy alkalmazza a megyei pártbi­zottság által kidolgozott jövedelemelosztási formák valamelyikét. A megye szövetkeze­teinek nagy többsége közgyűléseken vitatta meg a jövedelemelosztás formáját és az eredményességi munkaegység alkalmazása mellett foglalt állást. Ennek megfelelően a legtöbb tsz-ben már megkezdték az elosztási formáknak megfelelő munkaszervezet ki­alakítását. A közeljövőben kidolgozzák min­den szövetkezetben az eredményességi munkaegység szerint az aratás és cséplés munkáinak díjazását is, mert a — különö­sen az új — termelőszövetkezetek területé­nek szétszórtsága és kellő számú aratógép hiánya miatt az aratás egy részét kézzel kell elvégezni. A családtagok fokozottabb mun­kába állításán kívül fontosnak tartjuk, hogy minden termelőszövetkezet rendszeresen osz- szon készpénzben! előleget a teljesített mun­kaegységekre. A termés fokozása érdekében az őszi ka­lászosoknál, ahol szükséges, már most végez­zék el mindenütt a fejtrágyázást. A talaj termőerejének biztositása érdekében a szö­vetkezeti tagok háztáji gazdaságából az is­tállótrágyát vegyék át a termelőszövetkeze­tek és azt hordják ki a földekre. Támogassák minden termelőszövetkezetben a termelés és az áruértékesítés növelését célzó mozgalmakat. Ilyen például az orszá­gosan elterjedt 30 mázsás kukoricatermesz­tési mozgalom, amelyhez megyénkből igen sok tsz csatlakozott. A nagykátai Március 15 Tsz hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére éves termelési versenyt kezdemé­nyezett. A nagykátaiak célja, hogy minden területen túlszárnyalják a megyei célkitűzé­seket, tenyészállatokkal lássák el az újonnan alakult termelőszövetkezeteket és 8800 fo­rintra emeljék az egy kát. hold szántóra eső teljes termelési értéket. Hasonló kez­deményezés történt a ceglédi Cifrakerti Ál­lami Gazdaságban, ahol a dolgozók elhatá­rozták, hogy a tervezettnél többet és olcsób­ban termelnek. A gazdaság terven felüli felajánlások összege meghaladja az 1 800 000 forintot. A Szentmártonkátai Gépállomás dolgozói és vezetői is mozgalmat kezdemé­nyeztek, amelynek célja a költségek csök­kentése mellett az. hogy körzetükben növel­jék a termelőszövetkezetek termésátlagait. Mi, a megyei termelőszövetkezeti tanács­kozás résztvevői felhívjuk megyénk termelő­szövetkezeti parasztságát, hogy továbbra is a dolgozó parasztságra jellemző szorgalom­mal és lelkesedéssel vegye ki részét a közös munkából és biztosítsa a párt és a kormány, valamint a mostani tanácskozásunkon elha­tározott célok elérését. Budapest, 1960. február 29. A Pest megyei termelőszövetkezeti tanácskozás résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents