Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

1960. MÁRCIUS 18. PÉNTEK

rear

JMECl

<r/fiírfap

A baromfitenyésztés Kossuth-dijas tudósa

(Újsághír: A Magyar Népkör- tarsaság kormánya a Kossuth- clij harmadik (okozatával és a vele járó 20 ezer forintos pénzjutalommal tüntette ki Báldy Bálintot, a Kisállattenyésztési Kutató Intézet (Gödöllő) tudományos osztályvezetőjét, a baromfitenyésztés terén kifejtet három évtizedes munkássága során elért kiváló eredményeiért).

Az Őszhajút néhány napja Kossuth-dijas tudós harminckét éve lakik Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutató Intézetben. Barátságosan berendezett szobájában alig látni az asztalt a sok-sok cserépvirágtól, az üdvözlő táviratoktól és a levelektől, amelyeket kitüntetése alkalmából kapott volt tanítványaitól, ismerőseitől. Szívesen és közvetlenül beszél életéről, kutatásairól és azok eredményeiről.

— Amikor harm inckété vés koromban, nyolcéves állami szolgálat után Gödöllőre kerültem, csupán hat baromfi- ólat találtam, alig száz tyúkkal — mondotta Báldy Bálint, az Európaszerte ismert tudós. — Én létesítettem itt a baromfitenyésztő szakiskolát, valamint a kísérleti tangazdaságot és nekem kellett ezt újjáépítenem a második világháború után. A szovjet hadsereg katonái segítettek a háború után a kutatómunka megkezdésében. Hívtak sok helyre, többek között Magyaróvárra tanszékvezető tanárnak. Nem mentem el, újjáépítettem a kísérleti tangazdaságot, s örömmel mondhatom. megérte, mert Európa egyik legnagyobb intézményévé fejlődött intézetünk.

Az 1700 holdas tangazdaság területén 70—80 holdat foglal el az ólakkal beépített terület. Az intézet törzsállománya a ludakon. kacsákon, pulykákon és egyéb kisállatokon kívül csaknem tízezer tyúk.

Naponta felkeresik Báldy Bálintot a tapasztalatokat szerezni kívánó tsz-ek és állami gazdaságok tagjai és vezetői. Báldy Bálint rengeteget dolgozott és dolgozik ma is.

— Naponta csak négy órát alszom, mert szerelmese vagyok hivatásomnak, szeretném még több eredménnyel gazdagítani hazámat Előadásokat már csali ritkán tarthatok, a szívom beteg, az orvosok tanácsára inkább a kutatómunkával foglalkozom.

Vastag dossziét vett elő, s mutatja, mit végzett az elmúlt három évtized alatt. írt több mint háromszáz szaktanulmányt, oktatófüzetei és A

Báldy Bálint Kossuth-dijas, tanítványai körében.

baromfi tenyésztése című szakkönyve mintegy másfél- millió példányban jelent meg. Tizenhat év óta ő írja a Falurádió baromfitenyésztési tanácsait. 1955-ben kidolgozta a baromfitenyésztés országos fejlesztési tervét, amiért Munka Érdemrenddel tüntették ki. Az utóbbi éveliben három kiállításon nyert nagydíjat sárgamagyar fajta tisztavérű tyúkjaival.

— Legnagyobb büszkeségem, hogy csaknem három évtizedes baromíinemesítési munkám eredményeként több magyar parlagi tyúkfajtát fejlesztettem kultúrfajtává. A sárgamagyar fajta jelenleg a Dunántúl és az Alföld legelterjedtebb fajtája és egyenértékű bármelyik külföldi fajtával. Tojáshozamuk évente átlagosan 170—190 darab.

Báldy Bálint érdeme, hogy meghonosította hazánkban a legjobb külföldi tyúk-, lúd- és kacsafajtákat és nagy része van a baromfikeltető állomások hálózatának megteremtésében. Nagyszerű eredményeket ért el a baromfifélék szakszerű takarmányozási és nagyüzemi tartási módszereinek kialakításában és elterjesztésében. A baromfitenyésztésen kívül a galamb-, a házinyúl- és a haltenyésztés, a méhészet fejlesztésénél fejtett ki különösen hasznos tevékenységet.

A hatvannégy éves tudós most is dolgozik.

— A baromfi tenyésztése című könyvem nyolcadik, bővített kiadását készítem sajtó alá. Ez a kiadás főleg a nagyüzemi baromfitenyésztéssel foglalkozik. Régóta vallom és hiszem, amit még a negyvenes években írtam, hogy a magyar baromfikultúra fejlődése csakis a szövetkezetek létrejöttével lehetséges. Mil- Hárdokat jelentene az országnak, ha minden tsz-községet el tudnánk látni sárgamagyar fajta tyúkokkal. Azonos állomány mellett legalább íél- milliárd darabbal több tojást termelnének a közös gazdaságok. Dolgozom egy javaslaton, amelynek lényege, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztés kialakítása mellett hogyan lehetne hasznosítani a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában többnyire üresen maradt istállókat és egyéb férőhelyeket.

Báldy Bálint, a 64 éves Kossuth-dijas tudós nagy kitüntetését újabb tudományos eredményekkel akarja meghálálni. Kívánjuk, hogy fáradhatatlan munkálkodását még több siker koronázza!

Cs. A.

AZ 1959. EV LEGSZEBB KÖNYVEI

Csütörtökön a könyvklubban megtartották az 1959. év legszebb könyve versenyének ünnepélyes díjkiosztását. A versenyben részt vett kiadók munkáját dr. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője értékelte.

A könyvművészeti bizottság a következő kiadókat részesítette jutalomban, illetve dicséretben: 1. díj: Magyar Helikon, 2. díj: Akadémiai Kiadó, 3. díj: Műszaki Könyvkiadó, 4. díj: Európa Könyvkiadó.

Dicséretben részesültek: a Kossuth Kiadó, a Zeneműkiadó és a Gondolat Kiadó. Ezenkívül a bizottság nyolc kategóriában, negyven első díjat szavazott meg.

l&észült az ország második ba romf itá p - üzeme

A Szolnok megyei Malomipari Vállalat karcagi rizshántoló telepén elkészült az ország második baromfitáp- üzeme. A karcagi telep dolgozói 550 000 forintos költséggel, főként a régi és kiselejtezett gépek átépítésével, kijavításával hozták létre ezt a fontos üzemegységet. A termelőszövetkezetek igényeinek megfelelően olyan baromfitáplálékot állítanak elő, amely a különböző korú aprójószág egyenletes fejlődését biztosítja.

Az új üzemben a jövő hét elején kezdik meg a folyamatos termelést.

ÖRÖMEINK - GONDJAINK

Az ital és következményei

A bonni kormány támogatja a fasiszta magyar emigráns szervezeteket

Ritter von Les bonni belügyi államtitkár szerdán a szövetségi gyűlés előtt megerősítette, hogy az Adenauer- kormány pénzeli a magyar fasiszta emigráns szervezeteket, az egykori nyilaskereszteseket, akik a bajorországi

Teising-kastélyban ütötték fel főhadiszállásukat. Lex kénytelen volt azt is beismerni, hogy a magyar fasiszták Bonn hozzájárulásával Nyu- gat-Németországban kiterjedt antiszemita propagandát folytatnak.

Részt vállal a közös gondokból a Csepel Autógyár üzemi tanácsa

— Ha a nyereségrészesedés

elosztási elveiről vagy a szociális és kulturális célokra visszatartott összegek felhasználásáról akar hallani, keresse fel az üzemi tanács tagjait — ajánlja a szakszervezeti titkár.

— Társadalmi ösztöndíj? Igen, már mi is gondoltunk rá. De arról, hogy mennyit tartalékoljunk erre a célra, s hány fiatalnak juttassunk belőle, még nem döntöttünk.

Előbb megvitatjuk

az üzemi tanácsban.

így a pártbizottság titkára.

Kíváncsi lettem: csakugyan ilyen súlya van az üzemi tanácsnak a Csepel Autógyárban? Vagy hatásköre csak bizonyos kérdésekre terjed ki, s míg azokkal van elfoglalva, észrevétlenül kimarad a legfontosabból, a termelési problémákból?

Az üzemi tanács feje természetesen itt is az üb-titkár, de a szakszervezeti bizottságon belül a tanács munkájáért Wachtler József felelős. A szerszámgyár technológiai osztályán ügydarabokkal megrakott íróasztala előtt találom. Beszélgetés közben sűrűn cseng a telefon; Wachtler József ilyenkor bocsánatot kér — és utasításokat közöl, kérdéseket nyugtáz, intézkedik.

Előtte vaskos dosszié: ebben tartják az üzemi tanács üléseiről készült jegyzőkönyveket, a beszámolókat, javaslatokat, határozatokat. A téma változatos, van azonban egy közös tulajdonságuk:

mindegyik

a gyár elevenjébe vágó,

a termeléssel és a munkások helyzetével szorosan összefüggő kérdéseket tárgyalja. Mégpedig nemcsak „népszerű” kérdéseket, mint például a nyereségrészesedés. (Különben ez is lehet népszerűtlen azok előtt, akik fegyelmezetlenségük miatt kevesebbet vagy egyáltalán nem kapnak.) Megvitattak és állást foglaltak számos olyan kérdésben is, amelynek gondja régebben kizárólag a gazdasági vezetők vállát nyomta.

Az elmúlt évben például megvitatták a társadalmi tulajdon védelmének ügyét, körültekintő alapossággal döntöttek a nyereségrészesedés felhasználásáról. Napirendre tűzték a téli felkészülésből eredő feladatokat, a gyár fennállásának tízéves jubileumi előkészületeit. Hallatták szavukat a tervezés kérdésében, megvizsgálták és javaslatokkal egészítették ki az új prémiumrendszert, s megvitatták az új bérszabályzatot. Az egyes tanácskozásokon elhangzott javaslatok, határozatok megvalósításáról

a következő ülés kezdetén mindenkor beszámoltak.

Wachtler elvtárs szerint két titka van az üzemi tanács életképességének. Az egyik

munkamódszerében rejlik.

Munkatervüket a szakszervezetéhez igazítják, s mindig csak egy-egy negyedévre szabják meg a tennivalókat. így biztosítják azt, hogy mindig a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzanak, olyanokkal, amelyek döntően befolyásolják a gyár életét. Egy-egy üzemi tanácsülés beszámolóját kollektív munkával állítják össze. Már két héttel a kitűzött időpont előtt minden gyáregységben működésbe lépnek az üzemi tanács és a műhelybizottságok tagjai: valóságos „közvéleménykutatást” tartanak, összegyűjtik a dolgozók véleményét, javaslatait, a napirenden szereplő kérdésekhez. Az észrevételeket hatnyolc főnyi bizottság összesíti, s ebből állítja össze az üzemi tanácsülés beszámolóját.

Az üzemi tanács életképességének másik titka az, hogy a gyár vezetői

számítanak munkájára.

Javaslatait hasznosítják s biztosítják ellenőrzési jogát. Például az új bérszabályzat kérdésében az üzemi tanács nemcsak véleményt nyilváníthatott, hanem tagjai részt is vettek a szabályzat összeállításában. A nyereségrészesedés felhasználásánál nemcsak abban szavazhat az üzemi tanács, hogy mennyit tartsanak vissza a dolgozók külföldi üdültetésére, hanem joga van ellenőrizni, hogy kiket részesítettek ebben a jutalomban.

így válik hasznos segítségévé az üzemi tanács a gyár vezetőségének, azáltal, hogy részt vállal a közös gondokból.

Nyíri Éva

■1 főköntfwíö megmnflfiaru&aa :

• • __ • • ' *”'>■*

M

I AZ ÓNK ÖLT SEC?

— Fontos, mert ha nem figyeljük az önköltség alakulását, könnyen mellékvágányra futhatunk. Azt tudjátok,- hogy elég sok anyagot hozunk be külföldről. Ha nem vizsgáljuk az anyagra fordított költségeket, megtörténhet: csak egy év eltelte után jövünk rá, hogy pazaroltunk.

Aztán olyasmit is kiderít az önköltség vizsgálata, hogy — tegyük fel — valahol sok a selejt. Ekkor aztán

alaposan

megnézzük az okát

és még időben változtatunk rajta. Mit gondoltok, miért mondjuk állandóan, hogy korszerűsíteni kell a gyártást? Azért, mert ha Kovács Jancsi barátunk gépéhez hasonlóan valamennyi gyorsabban dolgozik, anélkül, hogy romlana a minőség, több fogaskerékre oszlik el ugyanaz a költség, amit eddig kifizettünk, tehát csökken az önköltség.

— Ennyit akartam elmondani nektek, mert ezekben a dolgokban ti is tudtok segíteni. Persze, van az önköltség alakulásának más ága-boga is, ami független a termeléstől. Ezt mi figyeljük, és vigyázunk, hogy sehol se csússzon hiba a számításba. Mindannyian jól tudjuk, hogy csak akkor lesz nyereségrészesedés, ha olcsóbban termelünk — fejezte be a főkönyvelő.- fi Ma nyílik meg Budapesten a KGST- \ országok fipustervezési kiállítása

í A KGST építésügyi állandó : bizottságának 2. nemzetközi ; értekezletén Leningrádban tíz i baráti ország kiállítást nyitott | az építkezések tipizálásánál el- i ért eredményeiről. Prágában | is bemutatták a kiállítást, s anyaga nemrégiben Budapestre érkezett. A típustervezési központ rendezésében ma délután a Magyar Építőművészek Szövetségének Székházában (Budapest, VIII., kér. Puskin u. 26.) Farkas László, az ÉM Építésügyi Osztályának vezetője nyitja meg a kiállítást.

az ilyen költségeket összeadjuk, megkapjuk, hogy mennyibe kerültek vállalatunknak a ti fogaskerekeitek. Azaz. megtudjuk, hogy mennyi az önköltség.

— Ez valóban egyszerű — szólt közbe Molnár Pista —, de miért beszélnek a termelési értekezleteken a

vállalati költségszínt

alakulásáról, amikor így könnyebben megértjük?

— Általában önköltségről beszélünk akkor is, ha egy vállalatnál a felmerült összes költségeket a termelés összesített értékével hasonlítjuk ösz- sze. Persze, már előre megmondhatom, sokkal jobb, ha egy-egy gyártmány önköltségét vizsgáljuk, mert így pontosabb képet kapunk.

Aztán egy kézzelfogható példával magyarázta meg, miért van ez így. Erre már Kovács Jancsinak is megjött a hangja:

— Most már érthető, miért jobb, ha a vállalat fontosabb gyártmányainak önköltségét figyeljük. Ezeknél pontosan megfigyelhetjük, hogy menynyiért tudtuk gyártani azokat az elmúlt időszakokban és mennyiért jelenleg.

— De hát miért olyan fontos ez? — kérdezték többen is.

hatók öregnek. Ezek a mutatók is

évről-évre javulnak.

Még pontosan nem számítottam ki, mennyivel javulnak Kovács Jancsi újítása nyomán, de annyit már most is nyugodtan elmondhatok, ha minden gépet eszerint átalakítunk, év végére majdnem öt százalékkal alacsonyabbak lesznek önköltségi számaink a tervezettnél.

— De térjünk rá a mai témára. Valóban, mi is az az önköltség? Ha a hivatalos nyelvet használom, akkor azt kell mondanom, hogy önköltség alatt a termékegységre jutó ráfordítások összegét értjük.

Aztán rendre elmagyarázta, hogyan is kel] érteni az előbbi. első hallásra talán bonyolultnak tűnő megfogalmazást:

— Az acél, amiből a fogaskereket csináljátok, pénzbe kerül. Nos, az erre költött ösz- szeget nevezzük anyagköltségnek. A munkátok után valamennyien fizetést kaptok. Mégpedig nem is keveset. Ez a pénz a közgazdászok nyelvén a bérköltség. Ezenkívül még egyéb költségek is felmerülnek, úgynevezett közterhek, illetményadók és mások. Ha

A Molnár-brigád harmadik összejövetelét nevezetes esemény előzte meg. Elfogadták Kovács Jancsi újítását. Jancsi egy régi gép átalakításával most már tíz perccel rö- videbb idő alatt készít el egy fogaskereket. Nem véletlen hát, hogy Imre bácsi is így kezdte az órát:

— Kovács barátunk élő magyarázatát adta annak, hogyan lehet emelni a termelékenységet, amelyről a múltkor beszélgettünk. De meglátjátok, ez nemcsak egyszerűen termelékenység-emelkedést jelent, hanem mai témánkat, az önköltséget is érinti.

Varga Feri nem állhatta, hogy közbe ne szóljon:

— Nem is tudtam, hogy ilyen nevezetes ember lett a mi Jancsink. Egyszeriben felborítja a vállalat két jó öreg mutatóját — tréfálkozott.

— No-no, csak ne nevessünk — folytatta az előbbi komoly hangon a fökönj’velő. — Valóban majdnem szóról szóra igaz, amit mondtál. Annyiban helyesbíteni kell azonban szavaidat, hogy a mi vállalatunk termelékenységi és önköltségi számai egyáltalán nem mondHa az ember rendőrségi iratokat lapoz, a kihágások, bűncselekmények okaként sűrűn találja ezt az egyetlen szót: ital. Kupecz József men- dei lakost botrányokozásért, Széli Sándort a társadalmi tulajdon rongálásáért, Ripp György üllői lakost testi sértésért ítélték el, illetve büntették meg. Az ok mindenütt: az ital. De Csortán András pátyi lakos is az italnak „köszönheti”, hogy testvérével együtt súlyos sérültként kórházba került. Az ittasan vezetett motorkerékpár egy telefonpóznának rohant...

Az italt találjuk okként nem egy válópernél is, s ott találjuk nem egyszer a rosz- szul végzett munkánál, a derékba tört életpályáknál, embereknél, akikből az ital csinált összeférhetetlen, a társadalom, az emberi együttélés szabályait megsértő embereket.

Sokat tettünk már azért, hogy megmentsük az ital rabságába kerülteket. A társadalom segítő, óvó keze kinyúlik azokért, akik rossz útra jutottak. Sokat tettünk, de mégsem eleget. Mert nem egyszer a mi liberalizmusunk az oka annak, hogy emberek végigmehetnek az iszákosság útján. Sokat beszéltünk a bögrekocsmákról, amelyek nem egy falu nyugalmát borították már fel: Mégis: nem egy helyen a helyi szervek erélytelenek, szemethúnynak a bögrekocsmák működése felett. De sok esetben nem tartja be a vendéglátóipar sem azt a rendelkezést, hogy ittas embert tilos kiszolgálni.

Van azonban ennek a kérdésnek másik oldala is. A társadalom sokat tett és tesz az ilyen rossz útra tért emberekért. De vajon ezek az emberek akarnak-e másokká lenni, akarják-e a becsületes, tiszta élet útját járni? Keveset és bátortalanul beszélünk az egyén felelősségéről családjával, szeretteivel, de a társadalom egészével szemben is! Akad közöttük, aki kellő segítséggel akarja, s meg is leli a helyes utat. De van, akinek hiányzik a felelősségérzete. Vajon rimánkodnunk, könyörögnünk kell nekik? Vajon nem jogos-e, ha a társadalom erélyes eszközökhöz nyúl, s elvonó kúrára viteti az ilyen gátlástalan embereket?

Sokrétű, nehéz kérdés ez. Eredményeink nem kicsinyek, s nem kell vészharangot kongatnunk, mert nem járvány az iszákosság. De mégis; akik ma még rabjai, mi azokra is számítunk holnap. Erre kell gondolnunk, amikor harcot kezdünk és folytatunk. Embereket segítünk vissza az emberhez méltó útra, családok békéjét, nyugalmát mentjük meg, őrizzük a társadalom rendjét is, ha velük eredményt érünk el. Ezért pedig érdemes cselekedni.

— mottó —