Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-02 / 52. szám
I960. MÁRCIUS 2. SZERDA mterei hírlap HÁT NÁLATOK?! Mire a februárvégi Nap felszippantja a ködöt, a tanácsháza nagytermében a kályhák fehér csempéi már ontják a meleget. özvegy Mócsai Gyuláné, Páty termelőszövetkezeti község nőtanácsánaik elnöke patyolatfehér abrosszal teríti be a hosszú asztalokat, az asszonyok pedig letakart tálakkal érkeznek. A maguk sütötte tortákkal, édes- és sóspcgá- csákkal készülnek a vendégek fogadására. A konyhán Nyitrai néni darabolja a levesnek való csirkéket, Juhász Lajosnénak, Lukácsi Károlynénak, Iván Imrénének adja a tanácsot, akik a disznópörkölthöz a hagymát aprítják, a rizst mossák, áztatják. így készülnek az ünnepi ebédre, látogatóba érkező csehszlovák, budaörsi és angyalföldi asszonytársaik, kedves vendégeik fogadására. — Ha már megtisztelnek azzal, hogy az asztalunkhoz ültanítónő Párkányból. nek, akkor emlékezzenek a páfyi asszonyok főztjére, amíg élnek — mondja Nyitrai Lajosáé, akinek gázdasszonyhíre túljutott a falu határún. ♦ ’OlTkJ'WSS t-. .K Vi'D'ST —. Először a budaörsiek és az angyalföldiek érkeznek. Régi ismerősök is találkoznak, akik pedig először látják egymást, ö6SzeöleíLkeznek. Vidáman cserélik a szavakat; — Hát nálatok?! A budaörsiek a gyümölcsösök metszéséről, a tavaszváró napok munkájáról adnak számot. Az angyalföldi munkásasszonyok pedig mintha a most férjezett húguktól kérdeznék: — Beleszoktatok-e már az új család életének rendjébe? Mire a két autó — amely a külföldieket hozza — befordul a kapun, akkorra a pá- tyiak már pajtásra találtak a budaörsiek, az angyalföldiek között, öten érkeznek. Az ötödik csak „tiszteletbeli” asszony, Hagara József, a sturovi járás tanácsának titkára. Mindnyájan jól beszélnek magyarul. Mire kíváncsiak a határon túlról érkezettek? Forgács Emilia tanítónő Párkányból azt mondja: — Kérjük, mutassatok meg valamit abból: hogyan éltek, mit dolgoztok? Kasza bácsi, a tsz agronó- musa után indul az asszonysereg, át a szikkadó sáron, az istállók felé. Sefcsik Mária óvónő két asszonyba karolva, már a szőgyéni óvodások életéről mesél. A pátyi Petőfi Termelőszövetkezet ma született báránykája bemutatkozik. Hagara elvtárs a tehénistállóban meg-megáll egy jószágnál és szakértő szemmehmust- rálja. — Törzsállomány — simogatja az állatok oldaláti Kasza bácsi. — A fejési átlag? — kérdezi a vendég. — Háromezerszáznál tartunk most. Az ősszel újra kezdtük, mert akkor jött be minden gazda a tsz-be. — Ti jobban értetek a tehéntartáshoz — mondja végül Hagara elvtárs. Özvegy Füstös Lászlóné Zvara Jánosnénak magyarázza a növendékállatok gondozásával járó munkát. Zvará- né hallgatja, bólogat. Végül azt mondja: — A sertésekhez jobban értek, mert otthon az állami gazdaságban hétszáznál is több van nekem... Füstös néni elismerő pillantása talán annak szól, hogy a vendég így fejezi ki: — Hatszáznál is több van nekem... — mindjárt meg is kérdezi: — Mi voltál a felszá-1 badulás előtt, lelkeni? — Napszámos, ugyanott.. Együtt mennek végig a majoron, megnézik a birkanyájat, a sertésólákat, a fiaztatót, közben Zvaráné elmondja, hogy a lányával együtt dolgozik a sertésfarmon, nyolc gyereke van, a férje kocsis és a havi jövedelmük 7000—8000 korona. Kétszobás össizkomfortos laSeicsit Mária szőgyéni óvónő, Zvaráné a cipője orrával belepiszkált, hogy milyen vastag a szalmaréteg. Bóna István ag- ronómushoz fordult: — Sok a szalmájuk, elvtárs ... ebből már nem lesz trágya.; — De út is kell — jön a válasz. — Arra jó a kőtörmelék meg a kavics is. — Jó szemed van, Zvaráné, vlIagara József, a sturovói járási tanács titkára, „tiszteletbeli asszony”. köszönjük a szavadat — Karol bele Füstösné. Az ebed mindenkinek ízlik, hiszen majdnem három órát sétáltak a tsz majorjaiban, kertészeteiben. A könnyű piros bor a poharakba csordul, egymást köszöntik, a barátságot, a közös munkát, a közös örömet. Beszélgetnek, nevetnek, aztán énekelnek. Esteledik, mire búcsút vesznek egymástól. Déri Károly Az elmúlt évi munkáról, az itíei feladatokról tanácskozott a MÉSZÖV választmánya Tegnap délelőtt ülést tartott a Szövetkezetek Pest megyei Központjának választmánya. Az ülés feladata volt, hogy értékelje a Pest megyei földművesszövetkezetek 1959. évi munkáját és megszabja az 1960-as feladatokat. A megjelent választmányi tagok és vendégek előtt Bokor József elvtárs, a Szövetkezetek Pest megyei Központjának igazgatósági elnöke tartott beszámolót. Bokor elvtárs beszéde első részében méltatta a megye földművesszövetkezeteinek elmúlt évi eredményeit. A megye földművesszö- vetkezetci 1959-ben működésük valamennyi területén nagyot léptek előre és teljesítették a rájuk háruló feladatokat. 8700 új taggal növekedett a szövetkezeti tábor és több mint egymillió forint részjegyet fizettek be a megye földművesszövetkezeti tagjai. Növekedett a szövetkezeti boltok forgalma, a kereskedelem kulturáltsága. A múlt évben 62 új rendszerű önki- szolgáló és önkiválasztó boltot, hét vendéglő-éttermet és kisvendéglőt, valamint tíz falusi cukrászdát nyitottak. Javult a megye szövetkezeteinek jövedelmezősége is. Jó munkát végeztek a földművesszövetkezetek a termelési szerződések kötésénél is. Összesen 12 536 hold területre kötöttek termelési szerződést. Jelentős segítséget adtak a termeléshez és a növényvédelemhez is. 124 258 mázsa műtrágyát és több mint 30 millió forint értékű növényvédőszert hoztak forgalomba. Javult a felvásárlás munkája, kevesebb költséggel nagyobb áruforgalmat bonyolítottak le a szövetkezetek. "A szövetkezetek jelentős segítséget adtak a termelőszövetkezetek szervezéséhez és megszilárdításához. Szövetkezeti, pénzügyi és számviteli szakemberek részt vettek a termelőszövetkezeti tervek készítésében és 30 mezőgazda- sági és számviteli szakember ment át a termelőszövetkezetekbe állandó munkára. A választmányi ülés határozata szerint tovább kell segíteni a termelő- szövetkezeteket a termelés szervezésében és árutermelésük növelésében. A földművesszövetkezetek továbbra is segítik a termelő- szövetkezeteket jól képzett szakemberekkel, ebben az esztendőben mintegy 20 mezőgazdasági és számviteli szakembert adnak át a megye tsz-einek. A földművesszövetkezetek termelési szerződéskötési feladatai tovább növekednek ebben az esztendőben. A termelési szerződések zömét már a termelőszövetkezetekkel kötik. Különös gondot kell fordítani a burgonyatermelési szerződések kötésére és a termelési szerződések túlteljesítésére. Nagy figyelemmel kell megszervezni a termelőszövetkezeti tagok háztáji területén megtermelt cikkek zavartalan felvásárlását is. Az idén tovább folytatódik az új kereskedelmi egységek létesítése és a meglevők korszerűsítése. Hatvan új rendszerű — ön- kiszolgáló és ön kiválasztó bolt — nyílik a megyében. Ezekben a boltokban növekszik az előre csomagolt áruk mennyisége, a kiszolgálás gyorsasága, a boltok kapacitása és ezzel a forgalom előreláthatóan mintegy hat százalékkal emelkedik. Uj feladatként jelentkezik a földművesszövetkezetek ipari tevékenysége. Ahol erre lehetőség van, ott cementüzemek, háztartási gépjavító kirendeltségek, irodagépkarbantartó üzemrészek, gombatermelő üzemek és téglagyárak, mészégetők létesülnek. A továbbiakban Bokor elvtárs a fokozott vagyonvédelmi munkára és a takarékosságra hívta fel a választmányi tagok figyelmét, majd vagyonvédelmi problémákkal foglalkozott a választmány és megtárgyalta az évi költségvetést. „Felszabadulásunk évfordulój ának tiszteletére vállaljuk“ 56 000-rel főbb gyermektréningruhát készítenek, a Váci Kötöttárugyár dolgozói „A Váci Kötöttárugyár dolgozói a múlt évi kongresszusi munkaverseny eredményei és tapasztalatai alapján elhatározták, hogy felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére munkaversenyt indítanak az 1960. évi tervmutatók túlteljesítése érdekében.” Ez áll azon a géppel írott, piros ceruzával bekeretezett papírlapon, amelynek szövegét nemrégiben fogalmazták meg a gyár vezetői az egyes üzemrészek felajánlásaiból. Vállalásuk kiterjed a minőség javítására, a terv teljesítésére, az önköltség csökkentésére s a termelékenység növelésére. A minőség megjavítása érdekében a gyár dolgozói elhatározták, hogy az elsőrendű áruk 1959. évi 91 százalékos arányát az idén 92,2 százalékra emelik, s az eredeti tervben szereplő mennyiségen kívül 56 000 garnitúra perionnal erősített gyermek tréningruhát gyártanak. Vállalják, hogy az idei termelési tervükben szereplő exportmennyiséget 30 tonnával túlteljesítik s ezzel éves tervüket az előírt határidőnél hat nappal korábban befejezik. Az önköltség csökkentése érdekében 1959. évi rentabilitásukat 1 500 000 forinttal növelik. A műszaki színvonal s a termelékenység fokozása érdekében vállalják, hogy ez évben a legnagyobb üzemrészekben univerzális képesítést nyújtó szakmunkásképzést indítanak. Végül a gyár dolgozói vállalják, hogy műszaki, politikai és gazdasági segítséget nyújtanak a vácdukai termelőszövetkezetnek. A január végén elfogadott vállalások teljesítése érdekében a gyár minden üzemrészében szorgos munka folyik. A körhurkolóban a vigonyfonalaknál elért múlt évi anyagmegtakarítás’ olyáft jelentős volt, hogy az idén a pamutfonalakra is ki akarják terjeszteni a folyamatos csévecserét. A tréning-varroda mintázó részlege új fazonokkal járul hozzá a választék bővítéséhez s vele a vásárlók igényeinek jobb kielégítéséhez. A kesztyű üzemrészben régebben sok baj volt a minőséggel s csak a kongresszusi munkaverseny eredményezett jelentős javulást. Idei vállalásukban elhatározták, hogy április 4-ig az első osztályú áruk részarányát 97,73 százalékról 98 százalékra, november 7-ig pedig 98,3 százalékra növelik. Zvara Jánosné sertésgondozó a Muzslai Állami Gazdaságból kast is adott a gazdaság, amikor kiváló munkájáért kitüntette a kormány, de az őszön saját építkezéshez kezdenek. — Háromszobás házat akarunk. Hatvenezer korománK már van rá. Megállnak. Asszonyok gyűlnek köréjük, bútorról, ruháról, ágyneműről kérdeznek és olyan a váltott szó, mintha csak a másik falubeli rég nem látott rokon mondaná. — Dolgozunk, oszt’ ennyire haladtunk... Zvaráné elhallgat, kicsit zavartan nézi a körülötte állók arcát és Füstösné a karjára teszi a Kezét. — És te?... Mondtad, özvegy vagy. — Igen, de... A gyerekek is itt dolgoznak a tsz-ben ... .A hétből kettőt már férjhez adtam, most a 15 éves Laci a legnagyobb, azzal kerestünk 1040 munkaegységet a múlt évben .. Pénzben úgy 40 ezer forint volt. Indulnak tovább. Az új ser- tésfiaztatóhoz vezető útra szalmát terítettek, A főút mellett kicsiny, szűk utcában húzódik meg a Ceglédi Cipőipari Vállalat. Nevét nem jelzi tábla. Levették. Most festik újra, mert kopott. Az arrajáró tovább is menne, ha a hét él- üzemcsillag a ház homlokán nem csalogatná: érdemes betekinteni a régi, málló falak közé. Az igazgató, Balogh László szobáját tizenkét oklevél díszíti. Hét az élüzem címért került oda, ötöt kiállításon nyertek. A vitrin tetején vörös zászló és bronzérem. Az üvegszekrény telis-teli cipővel. Apró fehér, drapp, piros remekművek, magasszá- rűak és szandálok. Kicsinyek és kamaszok számára, Pisti vagy Péter, Zsuzsa vagy Edit lábát formálják majd még szebbre. Amikor 1949-ben államo- r sították a gyárat, alig dol- ^ gozott ott harminc-negyven £ ember. S mindössze tizen- £ nyolc-húszezer pár cipőt % gyártott évente. Ahogy állami ^ vállalat lett, rohamos fejlő- £ désnek indult. Ma már több £ mint száz dolgozója van és £ 170 ezer pár gyermekcipőt ad 4 át évente a kereskedelemnek, í A vállalat az államosítás- $ sál együtt átvette a dolgo- % zókat is. Sokan vannak ott, $ akik húsz-harminc éve lép- $ ték át először a gyár kiiszö- $ bét. A magas, ősz Farkas Ká- $ roly bácsi, ketten a szabá- (szók közül, azután Zetl Mi- g hály ... Zetl Mihály. Hogyan félt, amikor először hallott az üzem fejlesztéséről. Méghogy munkaszervezés, meg új gépek! És mi lesz a munkásokkal?! Ök keresni akarnak, nem akarnak feleslegessé válni... Az első új gépre nagyon haragudott. Mindenáron el akarta hitetni, hogy az rossz. És milyen boldog volt, amikor elromlott! Mondhatta: „na, ugye, ennyit ér egy gép!” Tőle akár meg se javították volna... Azóta megbéfsült. — Az idő sokmindent megváltoztat — s maga is mosolyog a felidézett emlékeken. Ma már ő is neveli a fiatalokat, tanítja a gépek titkaira. Nem féltékeny a tudására. Párttag, sőt pártvezetőségi tag lett. A pártvezetőség őt bízta meg: segítse a harminc . KISZ-tag munkáját. És az öreget már el sem lehet képzelni „gyerekei” nélkül. Olyan ez a kis gyár, mint egy család. Nemcsak Zetl Mihályt ismerik ilyen jól. Mindenki tudja a mások örömét, baját. Alig néhány napja került például ide a Szovjetunióból egy kislány. Az édesanyja magyar származású. Most hazajöttek. Máris megszokta az üzemei, pedig azt mondja, az első nap minden olyan idegen volt neki, úgy hitte, megszökik. Az idősebb munkások azonban segítették. A párttitkár, Kiss László is itt tanulta mesterségét. O sem vágyik máshová. Gyerekkorában elhatározta: szakmunkás lesz. De az édesapja, aki napszámos volt, tiltakozott. Nem nevelem úrnak a fiamat — hajtogatta. Az édesanyja segítségével azután mégis kitanulta a mesterségét. Ma már? Havonta megkeresi a 2000—2300 forintot. Lakásában új bútor és televízió van; készül eladni régi Pannónia motor- kerékpárját, hogy újat vehessen. És még nem is elégedett! Most Zetl Mihálytól a talpvarrást tanulja és ha azt befejezi, beiratkozik a VIII. általános iskolába, majd technikumba, hogy többre vihesse. Jő szakembere akar lenni a gyárnak! Az édesapja a csemői termelőszövetkezet tagja, ma már mindenkinek dicsekszik: nézzék csak meg. mire vitte a fiam abban a gyárban! Nem hagyná el a gyárat az a fiatalasszonyka sem, aki pont ma egy éve kérte felvételét. És az sem menne el, aki szerelmi bánata miatt még néhány nappal ezelőtt sötét gondolatokat forgatott fejében. Ki tudja, mi történik, ha az igazgató és a párttitkár meg nem akadályozzák, nem beszélnek lelkére, fel nem keresik szüleit. Egyik sem menne máshová. Sőt, sok új is kéri a felvételét. De egyelőre nem növelik a létszámot. Balogh László igazgató szerint ha lenne elég helyiségük, ha megfelelő készáruraktárral rendelkeznének, ha az épület nem lenne úgy túlterhelve, akkor bővíthetné- nek, s akár harmincmilliós forgalmat is lebonyolíthatnának. Kicsiny beruházással évente 200 ezer pár cipőt gyárthatnának — hiszen áruik nagyon keresettek. így azonban nehéz, bár az: idén 360 ezer forintért kapnak, új gépeket és egyéb beruházási eszközöket. Talán a tanács ígérete is valóra válik: a portás más lakást kap. az irodát is elhelyezik, akkor maris több helyiség áll rendelkezésükre, gyarapodhatnak. Megérdemelnék, mert Zetl Mihály, Kiss László, Farkas Károly, Tarkó Sándor, Balogh László és a többiek munkája eredményeképp 1959- ben majd másfélmillió nyereséggel zártak. Cipőiknek 96 százaléka első osztályú. Az épület kívül-belül öreg, kopott ugyan, de falai sok értéket rejtenek. S. A. A KOPOTT FAIAK KÖZÖTT
