Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

-^CirlaP

I960. FEBRUÁR 13. SZOMBAT

H+Á+R+M+A+N

Köszöntjük a munkásőrséget megalakulásának harmadik évfordulóján Joannovics Józsefné

godt vagyok én is, nyugodtan alszanak az emberek. Néha mosolygok, s elfelejtem, hogy milyen kellemetlen az éjszakai álmot félbeszakítani...

Dékány István

— Akkor, ötvenhat októberében hirtelen és váratlanul kegyetlenéles pontossággal ütközött ki minden ember jelleme. Én már a Búzakalász Tsz elnöke voltam. Alig egy esztendeje küldtek ide, hogy a kétéves mezőgazdasági akadémián tanultakat a gyakorlatban hasznosítsam. Annyira ismertem Érdet, amennyire tíz hónap alatt meg lehet ismerni egy ilyen nagy kiterjedésű községet. Nyugalmat, munkálkodást és bizakodást tapasztaltam, de október végén rádöbbentem, hogy nem egy ember maszkot viselt, dia nem ismertem volna napszámos, kifutó, nyomdai munkás koromból a „másik" arcot, az ellenség vonásait, akkor most volt alkalmam rá. Ügy éreztem, hogy mulasztottunk, tévedtünk és hibákat követtünk el az ötvenes évek közepéig, de emberi becsülettel akartuk szolgálni a jó ügyet.

— A közmondás szerint: fegyver ellen árvalányhajjal nem lehet védekezni. így hát nekünk is fegyver után kellett nézni. De szervezetten és megfontoltan akartunk cselekedni. Ezért még a legzavarosabb napokban is találtunk módot arra, hogy mindent okkal tegyünk. A pártszervezetünk élt, irányított és ha csak akkora volt még az ereje, mint a kora márciusi napnak, de fényt adott, meg kicsi meleget is.

Így került fegyver a kezembe, igy lettem munkásőr, majd az érdi szakasz parancsnoka. Szolgálatot vállaltam, amikor városi munkás létemre Érdre jöttem tsz- elnöknek. Szolgálatot teljesíteni pedig — szerintem — annyit jelent, mint harcolni, küzdeni a kitűzött célért.

— Üres szajkotás minden szó, ha nincs mögötte az áldozatvállalás, a cselekedetek elismerést kiváltó ténye. Annak az embernek, aki vállalja a fegyverkezelés, a harcászat és a szorosabb fegyelem megtanulását — s ha szükséges — a gyakorlását, időt, erőt, kényelmet Jcell feláldoznia. Ezt az áldozatot vállaltam, vállaltuk — a hatalomért.

— Kinek öröm a fegyverdurrogást hallgatni? Azt hiszem, velem együtt egyetlen, józan eszű, jó szándékú embernek sem. De ha kell, ha kikényszerítik, akkor mindaddig kedves lesz fülünknek a puskák hangja, amíg a támadó a kisujját tudja moégatni... Most pedig? Nyugalom van, segítünk házakat, utakat építeni, családok hajlékát tatarozni, mint barátok, társak és segítők: kicsi, de erős egység, a nép nagy egészében.

Ma már barátjává fogadott bennünket az érdi nép, mert ha gyakorlatra masírozik a csapat, lányok-asszonyok mosolya üdvözöl bennünket az ablakokból és a gyerekhad ütemre lépked a nyomunkban ...

Pető Sándor

tizenkilenc esztendős és o meglett emberek között Sanyi a neve. Göndör gesztenyeszínű hajából egy tincs kiszabadul, így még szembetűnőbb ifjúsága.

— Tizenhat éves voltam, amikor először jelentkeztem munkásőmek... Lehet, hogy azért, mert apám is az első pillanattól ott volt.

Az apjáról, Pető Józsefről, az 54 éves állami gazdasági asztalosról beszél inkább. A fiú szeretetével, az olyan fiatal tiszteletével, aki maga is igyekezett már teljesítményre s így tudja, hogy minden — küzdelem eredménye. Az apr. a példakép, aki szerszámosládával a hátán vándorolt házról házra, hogy a négytagú család napi kenyerét valahogy előAsszonyi dolgok az új szövetkezeti községekben

teremtse. Az apa a férfiideál, aki minden szakmához tud valamit, akinek bármilyen szerszám illik a kezébe. Apa és apa, mondja Sanyi, s alig veszi észre, hogy már Pataki Gyuri bácsi meg a többi munkásőr is szerepel minden mozzanatban, amelyből 19 esztendős éleiét ösz- szerakja.

— Eljöttek segíteni, amikor a házunkat építettük — jegyzi meg, mintha egészen természetes lenne, hogy ha a szakasz egyik tagja hajlékot emel magának, az közös gond és munka.

Érdről, az Elvira utcából a Glóbus Nyomdába jár dolgozni. Télen autóbuszon, nyáron saját motoron.

— Apa megígérte, hogy veszünk motort. Vettünk. Szeretek harmonilcázni. Azt is kaptam. — Elgondolkodik. — Apámnak csak egy szava van. Ami igen, az igen, ha világot is kell érte megmozgatni... Ilyen ember az apám.

Mosoly ömlik el az arcán, kezével végigsimítja a harmonika billentyűit. Ez a mozdulat öntudatlan. Gondolkodik.

— ötvenhatban nem értettem egészen, miről van szó ... Amikor megtudtam, hogy apám is „listára” került, akkor tudtam, hol az igazság. Csak ott lehet, ahol az apám van! O magyarázta mindig, hogy egyedül nem tehet semmit az ember. A magam útján is csak akkor járok, ha többiek válla a váltamhoz ér... Mint a muzsikában. Csak akkor szép a szólam, ha a kísérőhangokkal egybefonódik...

Elhallgat, mint aki szégyellt, amit kimondott. Másról kezd beszélni. A kiképzésről, a szakasz egységéről, arról, hogy mindenki más-más oldalról szól hozzá egy kérdéshez, mégis teljes az egyetértés.

—i. A gyakorlaton néha szaladni is kell. Mindig azon csodálkozom, hogy az öregek nem maradnak le.

Mi adja ehhez az erőt, a lelkesedést, a kitartást? Ezen problémázik. Végül azt mondja:

— ügy, tanultam az elvtársaktól, hogy nem a napi étel kikeresése a gond már, hanem ennél sokkal töb*b és nagyobb a gondunk, de másféle és mégis könnyebb, mert közösen viseljük...

Déri Károly

Csikorog a hó a lábam alatt, amint befelé tartok Nyársapát tanácsházához.

Benn nyoma sincs a hidegnek. Nemcsak azért, mert a kályha csak úgy ontja a meleget, hanem a sok ember miatt sem, aki mind beszél, vitatkozik.

A tanácselnököt egy ilyen vita közepéből hívom félre és afelől faggatom, mi lesz a nőkkel az újonnan alakult tsz- községben? Hogyan biztosítják, hogy mentesülve a háztartás gondjainak egy részétől, a közösben dolgozhassanak?

— Őszintén szóivá még magam sem tudom — ingatja a fejét Viszkok Ferenc tanácselnök. — Forrongóban van itt még minden, most is arról beszélgetünk, ha itt a munka, hogy is csináljuk.

Kell az asszonyt kéz

majd nagyon, az biztos, de arról még nem esett szó, hogyan segítsünk nekik. Dehát nem féltem én a mi asszonyainkat! Jönnek azok, ha segítségre lesz szükség. Akkor pedig megtesszük, amit megtehetünk.

A törteli öreg tanácsháza boltíves falai között is zseng- zsibong a sok ember. Fehér László tanácselnökhelyettes áll a kör közepén és válaszolgat a kérdésekre.

— Én is kérdezni szeretnék.

— Csak tessék. így lesznek a dolgok mind világosabbak. Jobb előre kérdezni, mint utólag veszekedni.

— Szeretném tudni, mi lesz az asszonyokkal, hogy a község szövetkezeti falu lett? Mit dolgoznak majd és főleg, hogyan könnyít a tanács a sajátos asszonyi gondokon?

— Dolgozni nagyon akarnak a nők. Egyre-másra jönnek, hogy róluk se feledkezzünk meg, feltétlenül legyen baromfitenyészet, konyhakertészet, meg efféle, ahol munkát találhatnak. Hogy a tanács mit tesz értük’? Pontosan még nem tudjuk. Ha megindul a munka, jelentkeznek majd az igények is. Első és legfontosabb a gyerekek elhelyezése. Erre már gondoltunk. Úgy számítjuk, kibővítjük az óvodát, mert a jelenlegi, ötven személyes, már kicsi. Elsősorban a tsz-asszonyok gyermekeit vesszük fel. Nem tudom, másutt is így van-e, de a pedagógusok, például a nyári munkák idején, szívesen vállalják a gyerekek összefogását,

Románia büszkesége: az olajipar

Teljes kapacitással dolgozik a moinesti olajmezőkön épült új gázolajfeldolgozó üzem

Műanyag, amely tartósabb az acélnál

ÚJ MAGYAR TALÁLMÁNY

Fa helyett mindinkább vasbeton talpfát használnak a vasutaknál. A betonaljakba azonban a sínszálak rögzítéséhez fabetétet helyeznek el. A fa korhad, nem bírja a fagyot, a trópusokon szétrágják a termeszek és rossz szigetelő, nem biztosítja az elektromos automata-blokkok megbízható működését. A Budapesti Műszaki Egyebem műanyag és gumiipari tanszéke a MÁV szakembereivel együtt kísérleteket kezdett megfelelő Műanyagbetét előállítására. Dr. Balló Rudolf egyetemi tanár irányításával műanyagból elkészítették a betét első példányait. A betét tökéletes elektromos szigetelő, a víz nem támadja, állja a hőinigadozást. A mintapéldányokat olyan fárasztó próbának vetették alá, amely a pályán körülbelül 50 —60 éves igénybevételnek felel meg. Az acél csavar és a sín tönkrement, de a műanyagbetéten nyoma sem maradt a kísérletnek. A MÁV most pályán próbálja ki a találmányt.

A betét sorozatgyártás esetén több millió dolláros behozatalt tesz feleslegessé, sőt je- entős lesz belőle a kivitel is.

íelügyeletét. Közvetett segítség az is, hogy az idén mindenüvé bevezetjük a villanyt. Könnyebb lesz a házimunka mosógéppel, villanyvasalóval.

Bízunk a jövőben.

Ahogy erősödünk, úgy tudunk majd mind többet nyújtani.

Jászkarajenőn szinte üres a tanácsháza.. Végre rábukkanok Cseh Jánosnéra.

— Mindenki kiment tőlünk a tsz-ekbe. Készülünk a tavaszra.

Amikor megtudom, hogy Csehné a heiyi nőbizottság vezetője, felteszem a kérdést.

— Igen, az asszonyok szívesen állnak a tsz-be. Azt várják tőle, hogy a közös munka mentesíti őket a nagy terhektől. Bár csak most kezdünk, de mozgolódás már van. A Lenin Tsz asszonyai

például szeretnék, ha már m idén nyáron felállítanánk az üzemi konyhát, hogy a főzéssel ne kelljen bajlódniuk. így mégis tápláló főtt ételhez jutnának. Arról is szó van, hogy veszünk egy mosógépet és kiadjuk kölcsönbe. A többit még magunk sem tudjuk, hogy mi lesz, de az biztos, hogy

mindenképpen dolgozni lógunk.

Van tehát elég sok megoldásra váró kérdés. A legtöbb helyen már föl ismert ék ezeket az új problémákat és tanácskoznak megoldásukról, de néhol — legalábbis egyelőre — a „majd csak lesz valahogy” jelszó uralkodik.

Pedig a szaladó idő egyre jobban sürget.

Komáromi Magda

Új, nagypontosságú csapágy készül a Diósdi Csapágygyárban

\i első 500 darabos szállítmányt már elküldték az NDK-ba

Néhány esztendő alatt nagy utat tett meg a Diósdi Csapágygyár műszaki és munkás kollektívája. Szovjet szakemberek és a szovjet technológia segítségével kezdték el a gördülőcsapágy-gyártást. A gyár dolgozói jól hasznosították a baráti segítséget. Ma már

nemzetközi viszonylatban is elismert pontosságú és minőségű gördülőcsapágyakat gyártanak.

Munkájuk a közelmúltban új állomásához érkezett. Sikerre vezettek a nagypontosságú csapágyak gyártásának kísérletei. Elkészült az első magyar nagypontosságú csapágy fajta, amely a C— 18-as szabványjelet viseli.

Ennek a csapágynak a megmunkálásánál mindössze egykét ezred milliméter eltérés engedhető meg. Méret- pontosságáról könnyen képet alkothatunk, ha figyelembe vesszük, hogy egy hajszál vastagsága két-ötszázad milliméter. Ez azt jelenti, hogy egy hajszál nem férne el a csapágy érintkező felületei között.

Az ötszázad milliméteres hajszálat ötven, de legkevesebb 25 egyenlő részre kellene hasítani, ha azt akarnánk, hogy beférjen a görgők és a csapágygyűrűk közé.

Az új magyar csapágyfajta alkalmazásának elsősorban a

szerszámgépiparban van óriási jelentősége. Elengedhetetlen követelmény a szerszámgépeknél, hogy tengelyük centrikusán, a középpontban forogjon. Enélkül elképzelhetetlen szerszámgépeinken a különös pontosságot igénylő alkatrészek megmunkálása. Az új csapágyfajta alkalmazása a szerszámgépek élettartamát is jelentősen megnöveli.

Gyártása rendkívül kifizetődő, mert

ugyanannyi anyagot

használnak fel elkészítéséhez, mint a normál pontosságú csapágyakéhoz és a felhasznált anyag minősége is azonos.

A különbség csak annyi, hogy a nagypontosságú csapágyak gyártására több munkát fordítunk, de ez mindenképpen megéri, hisz ára körülbelül 60 százalékkal magasabb, mint a normál pontosságú csapágyé. Gyártásának megindítását elsősorban a jelentkező nagyarányú exportigény indokolta, elsősorban a baráti országok részéről, de a hazai szükségletet is figyelembe vették.

Az első ötszáz darab C— 18-as csapágyat nemrég küldték el a Német Demokratikus Köztársaságba. A sorozatgyártás megindult és még ebben az évben 13 különböző típusú nagypontosságú csapágy gyártását kezdik el.

A gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos munhláfsai tavaly ezer napot töltöttek külföldi tanulmányúton

A gödöllői Agrártudományi Egyetem 32 tudományos munkatársa az elmúlt évben csaknem ezer napot töltött külföldi tanulmányúton, előadói körúton. Jártak a Szovjetunióban Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában, Indiában és az Egyesült Államokban.

Többek között részt vettek a Nemzetközi Földrajzi Unió konferenciáján, a bűzaneme- sítési nemzetközi konferencián, a Lomonoszov-egyete- men rendezett kongresszuson, tanulmányozták a külföldi izotópkutatást, az üzem- és munkaszervezést, a kertészeti oktatást.

Mezőgazdasági mérnökök országos találkozója Gödöllőn

A gödöllői Agrártudományi Egyetemen szombaton rendezik meg a mezőgazdasági mérnökök találkozóját. Mintegy 600, 1952 óta végzett

fiatal szakember részvételére számítanak. Megvitatják az elmúlt évek mezőgazda- sági szakmai képzésének

eredményeit és a szakember képzés továbbfejlesztésénei lehetőségeit. Az előadásol után baráti összejövetelekei cserélik ki tapasztalataikat ismerik meg egymás munka ját az ország fiatal mező gazdasági mérnökei.

Indiai geofizikusok magyarországi szakmai gyakorlaton

Magyarország 1955-ben csatlakozott az ENSZ technikai segélyprogramjához és erre a célra évente félmillió forintot ajánlott fel államunk. A segítség egyik formája az ösztöndíjak odaítélése, a szakemberek képzése. A segélyprogram értelmében egyévi szakmai gyakorlatra két indiai geofizikus érkezett Magyarországra, akik az egyetem elvégzése után több évig dolgoztak

már, s most hazánkban bővítik szakmai ismereteiket. Az indiai geofizikusok megismerkedtek a budapesti Geofizikai Intézettel, jelenleg a Kőolajipari Trösztnél tanulmányozzák a magyar gyártmányú szeizmikus berendezéseket, majd felkeresik az ország különböző olajlelő helyeit, ahol részt vesznek a gyakorlati munkában, kutatásokban.

1

1950 elején még Pálfi Rózsi a neve, amikor tovább nem akar szolgáló lenni, s a Kábelgyárba megy dolgozni. Hetek telnek, amíg izmai, idegei megszokják az üzem életének ritmusát. Félig-tu- datos félelemmel, a megismerni és közéjük tartozni akarás vágyával lesi az emberek szavait, mozgását, a gépek, munkaeszközök hadát. Az automata géppel hetek alatt barátságot köt és három hónap múlva már reflexszerűen mozdul az ő • keze is. Felkerül a neve a táblára, nyolcadiknak az üzem legjobbjai között.

Egy év múlva férjhezmegy. Joannovics Józsefné lesz. A taggyűlésen elmondja életét, sorsát.

— Százezer számra lehet olyan életrajzot olvasni, mint az enyém. Árva parasztlány voltam, idősebb testvérek kegyén kezdtem, majd kisszolgáló, aztán cseléd voltam. Átéltem a háborút, Budapest ostromát és akkor azt hittem, hogy a gazdáim tényleg úgy gondolnak rám, mint a lányukra. Most már nekem is van kislányom. Tudom, mi a különbség.

A férje alig néhány hónapig közös sorsot vállaló társa, aztán már csak az ő keresetére számít. Végül asszonyi- ságában is megalázza. A két- esztendős üzemi élet kiegyenesíti a cseléd gerincét, nem tud többé sem megalkudni, sem elviselni, sem a „családi békesség kedvéért’’ szégyent takargatni. Még önmaga előtt sem. Tisztaság-vágya győz. összecsomagol és a még pályás Ágnessel külön költözik. Egyedül van egy gyerekkel és még sincs magában. Mellé állnak a többiek, ha néha nem is többel, bátorító mosollyal, jó szóval.

A Diósdi Csapágygyárba kerül. Mint minden emberi ő is keresi életének megoldását, az anyagi ellátottságon túl vágyódik a megbecsülésre, a tisztességre. Megtalálja és otthon érzi magát, s kezdi felismerni az igazságot. Előbb inkább a szívével, mint az eszével. Érzi, hogy az ő boldogtalanságának vagy boldogságának ágya a többiek, az egész boldogsága is. Felolvad ebben a közösségben.

1956 októberében vakbéloperáción esik át. November elején kijön a kórházból és nem érti, mi történik. Budapesten a Körúton grasszá- ló urak és nagyságák cselédemlékeit keltik benne életre. Hová menjen? Tisza Margit, a barátnője is tanácstalan. Gyalog ki Diósára! A gyárban „báró” Vattay Antal és társai listára teszik az ö nevét is. Az egyik falra akasztófát rajzolnak, a kötélen asszonytest himbálódzik. Alatta: Joannovics Rózsi.

A tapogatódzó kezek egymásra találnak. Bohus Mihály, Renget Antal, Szengyel Ferenc szólnak neki. Először hat-hét ember, aztán 10—12; megalakítják a pártszervezetet. Harc és harc következik. Röpcédulát írnak gépen, kiragasztják a Nyugati pályaudvar közelében a falakra. Jelzik: a párt él, itt vagyunk! Csak azt lehet megalázni, eltiporni, megsemmisíteni, aki hagyja magát.

így él, vitában és harcban, aztán fegyvert vesz a kezébe. A munkásőrség adja. A nép hatalmáért. Amikor először fonódnak ujjat a fegyver csövére, borzongás fut rajta végig. Asszonykezének idegen érzés a tűz halált osztó erejét birtokolni. De kell! Mert veszélyben az, amiért a nép évtizednyi munkát áldozott, védeni kell a kis Ági nyugalmát, a holnap szépségét, a jövő ígéretét, amelyet csak az osztály, a nép teljesíthet be.

— Ha próbariadó van, akár éjjel kettőkor, felveszem a ruhám, felcsatolom a derékszíjam, elindulok az utcán és nem félek, ha csizmám patkója hangosan kopog. Nyu-