Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

A közösségi életre nevelés a családban Miből mit alakítsunk? szalonokban. Ez alakításhoz is a legalkalmasabb. Nyakat széles, vállig érő köralakú, vagy erősen mélyülő ékalak­ban lefutó kötött részek, s a csípőn az anyaggal ellenté­tes színű kötött beállítások javíthatják — nem is szólva a könyökig érő kötött ujja- részekről. Az igazat bevallva, már a Váci utcai kirakatok­ban is az az érzésünk, hogy alakított holmit látunk — ak­kor tehát nyugodtan dob­juk le a kopott részeket szö­vetruhánkról, s kössünk hoz­zá! Egyszínű ruhához azt ajánljuk, hogy színes csí­kos legyen a kötött rész, ame­lyet régi, fejtett fonalak fel- használásával magunk ter­vezhetünk meg. A csíkos kö­j Igaz, hogy az új anyagot ma í már elég olcsón meg lehet ! venni, de igen gyakori, hogy í van a háznál olyan régi hol- í mi, amely még jó lenne, 5 csak divatjamúlt, vagy ki- {nőtt, vagy csak kisebb hiba ; esett rajta. Vétek fel nem ; használni a régit, mert né- ; hány ötlettel, egy kis ügyes- ; seggel újat lehet belőle ké- ; szíteni. ! Legnagyobb gond a téli- í kabát. Idén szerencsére nagy / divat a háromnegyedes, a í hétnyolcados is, amelyet í könnyű régiből alakítani. Mi- ! vei a legjobban a zsebrész- S nél kopik a kabát, olyan ^megoldást kell találnunk, } amelynél kiesik a régi zseb- j rész. A francia nőszövetség Í lapjából, az „Heures Claires”- i bői vettük a mellékelt ügyes \ szabásmintát, amellyel még \ nyűtt lódenünket is elegáns 5 darabbá varázsolhatjuk, kü- \ lönösen, ha át is festettük. ; Kopott gallér, vásott ele- j jerész esetén akár teddy- \ bár anyagból, akár a szö- í vettel ellentétes mintával ! (simához kockás vagy tarka í csomósán szőtt; tarkához si- j ma) elejerészt szabunk s a í gallér helyett a nagyon nép- I szerű, egyenes darabból ké- ! szült, rojlozott végű sálas í megoldást alkalmazzuk. ; Kézelőt is készíthetünk új ! anyagból. Ha csak kissé ko- ! pott az ujja alja, bátran hajt- Jsuk fel, s hordjuk hosszabb kesztyűvel, mert az úgyne- ' vezeti „kinőtt” ujj a tél leg-' újabb, habár nem legéssze­rűbb ötlete. Téli kosztümöt ellentétes színű szoknyával is viselhe­tünk. Mivel idén a rövid és hosszabb, sőt a ruhából csak 5—6 cm-t mutató kabát egy­aránt divat, elég változatos lehetőségeink vannak. Ha a szoknyánk még jó, akkor a kabátot szűkítsük, rövidít­sük meg, hogy a kopott ré­szeket pótolhassuk az átsza­básnál kiesett darabokkal. Ha viszont az alakított meleg kiskabáttal akarunk kosztü­möt képezni, vegyünk hozzá ellentétes színű szoknyát és nyakdíszt, meg »kézelőre- valót. Ha még egy mellény­re, vagy boleróra is jut, alt­kor teljes lesz az együtte­sünk — és még melegebb. A szoknyát másik régi ka­bátból, esetleg gyerekkabát­ból is lehet készíteni — így EGY TANÍTÓM ÉLETÚTJA A RÉGI MAGYARORSZÁGON Varga Borbála emléke még melegebb», vastagabb, például feketére festett régi kabátból készült háromnegye­des kabáthoz fekete-türkiz noppos (vagyis csomósán szőtt) bolerós szoknya, a mintás szövetből készült sál- résszel, türkiz pulóverrel és kesztyűvel, türkizcüszes feke­te kalappal rendkívül csinos lenne. Azt is megtehetjük, hogy a régi kabát csak mint a szok­nya és bolero alapanyaga szerepel — igen alkalmas erre az úgynevezett Bocs- kay-kabát, ahol még akad — és ehhez kész, rövid kis- kabátot veszünk, amely elég olcsó megoldás. Megunt szövetruhárilMt is bolerósra alakíthatjuk, ha célt, aki nem a közösség szá­mára, hanem öncélúan ne­veli gyermekét, tönkreteszi gyermeke jövőjét a nevelés kezdeti stádiumában. A mai élet megköveteli, hogy az egyéni érdeket a közösség ér­deke alá rendeljük. A közös­ség és egyén nevelése össze­függ. Mondhatnánk úgy is, hogy egymásból fakad. Mű­velt, sokoldalúan képzett egyének művelt közösséget alkotnak, ha műveltségüket nem elszigetelten önmaguknak tartják meg, hanem a kö­zösség számára hasznosítják annak nagy részét. Táisada'munknak elsősorban nem feltűnő egyéniségekre, hanem jó közösségi emberek­re van szüksége, akik be­látják azt, hogy nem kizá­rólag azért kell dolgozniok, hogy az egyénnek nagyobb jö­vedelme legyen, nem kizá­rólag azért kell tanulni, hogy az egyénnek nagyobb tudása legyen, hanem azért, hogy az általa termelt áruból, az ál­tala gyűjtött hasznos is­meretekből a közösség tagjai is részesüljenek. A család feladata tehát, hogy úgy nevelje a gyermeket, hogy az a közösségtől ne csak vár­jon, hanem nyújtani is tud­jon a közösségnek, még ak­kor is, ha az nagyobb áldo­zatot követel. M. L. WVWWWWXWWWW^\\x\\\\ , ,,, . .. Mozgolódnak, kérdezés nél­kül megszólalnak, figyelmüket elvonja az a gondolat, hogy hogyan kerülhetnének köz­pontba. Mások viszont kedvü­ket vesztik, s teljesen úgy ér­zik, hogy őket nem szereti senki és ezért visszahúzódnak. A másik gyerek hatása is érvényesülni kezd. Ilyenkor állapíthatjuk meg azt, hogy a családi élet eddigi hatásai ipennyire érvényesültek a gye­rek jellemének alakításában, hogyan tud válogatni a jó és rossz hatások között, me­lyiket fogadja el utánzásra, követésre méltónak, melyik­től fordul el. Kiderül az is, hogy a gye­rek mindenáron ki akar vál­ni a többi közül, vagy egy­szerűen érvényesülni kíván. Egyes gyerekek nehezen vise­lik el azt, hogy őket irányít­sák, mindenáron ő akar irá­nyítani. | Társaival szemben fölényes,1 csak a saját akaraT tát kívánja érvényesíteni s ha ezt a többiek nem fogad­ják el, megharagszik. Ural­kodni kíván társain, s ha ezt szellemi téren nem ké­pes elérni, testi erejét hasz­nálja fel, verekszik. A gyerek segítőkészsége is kiderül. Némelyik gyerek jól megtanulja a leckét, büszke tudására, s megbélyegzi azo­kat, akik ezt a tudást még nem szerezték meg, de arra már nem hajlandó, hogy társait isy segítse a tudás megszerzésé- £ ben. í y Akad olyan gyerek is, aki $ külsőségekből ítéli meg tár- % sait. Ha valamelyiknek nincs £ olyan szép öltözéke, felszere- £ lése, mint neki, azt nem talál- £ ja önmagával egyenértékű- £ nek, gúny tárgyává teszi. Mindezek á tulajdonságok í nein az . iskolában alakulnak 2 ki, hanem a gyerekben a csá- \ íádi közösségben is megvol- ^ tak, csak a lehetőség nem ^ volt meg arra, hogy napfény- J re kerüljenek. Vagy a szü- 'j iők nem figyeltek fel rá, vagy ^ ők maguk nem tartották fon- J fosnak a helytelen irányú ^ fejlődés nyesegetését. ^ Ahogy az iskola nevelési ^ célja és módszere a társada- ^ lom átalakulása követkéz- ^ tében megváltozott, át kell ^ alakítani a családi élet célját és módszerét is. Az a szülő, ^ aki nem látja helyesen a vég- ^ Minden ember születése pil­lanatában egy nagy közösség tagja lesz, ezzel egyidőben szűkebb közösség kezdi1 meg a gyermek nevelését azzal a céllal, hogy később a nagy közösség, a társadalom hasznos tagja lehessen. Ez a szűk közösség a család. A család­ban kezdetben csupán a gyer­mek egészségét, testi fejlődé­sét irányítják, s csak ké­sőbb, az értelem fejlődésével kezdik meg szellemi életé­nek formálását. Lassan azon­ban ez a kis közösség nem elég erős ahhoz, hogy a végső célt elérhesse s bizonyos tu­lajdonságok alakítását átveszi a családi házzal párhuzamo­san az iskola. Míg a családban a gyer­mek alkalmazkodási készsé­gét csak néhány ember tette próbára, az iskolában ez már több tagra terjed.* A család­ban a gyermek egyéniségét, akaratának fejlődését csak néhányan irányították, az is­kolában ez a lehetőség széle­sedik. Ennek következtében a gyermek egyénisége is több irányban mutatkozik meg. Ebben a körben kiderülnek a gyermekek olyan tulajdonsá­gai, amelyek eddig a családi körben nem kerültek elő­térbe. A kisebb közösségben min­dig kevesebb rendszabályt kell alkalmazni s ezek vég­rehajtása az akaratot, az ön­fegyelmezést kevésbé teszi próbára. A nagyobb közösség­ben több irányú követel­ménynek kell alávetnie ma­gát. Ilyenkor derül ki, hogy a gyerek mennyire fegyelmezhe­tő. A családban ő még központ volt, alkalmanként az ö kí­vánságait lesték s igyekeztek mindezt teljesíteni. Az iskolá­ban átalakul’* közösség egyik tagjává. Némelyik gyerek na­gyon nehezen illeszkedik be ebbe a közösségbe, különö­sen azok, akiket eddig nem kellő előrelátással neveltek, akiket eddig kissé elkényez­tettek. Ezek a gyerekek ne­hezen viselik el azt, hogy nem ők a központi szemé­lyek, ha rajtuk kívül más­sal is foglalkoznak, hogy eb­ben a közösségben mások aka­rata is érvényesülhet. Ezek a gyerekek igyekeznek úgy vi­selkedni, hogy mindenáron felhívják magukra a figyelmet. v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\ T anítónő, majd igazgató­nő, magániskola-tulajdo­nos és költőnő volt Szege­den. Ott született, ott élt, ott tanított, pontosan negyven­négy esztendeig. Ott jelent meg tizenegy könyve, s ott is halt meg hetvennégy éves korában. Az első világhábo­rú előtt egyedül beutazta egész Európát, Oroszorszá­got is, és napjainkban már nem jeltelen sírban alussza örök álmát szülővárosa sír­kertjében, mint még tizenöt esztendő előtt... Ez a né­hány mondat Varga Borbá­la rövid élettörténete. Hosz- szú volt az út, amíg a tanító­női katedrához eljuthatott. Nem ment ez olyan egysze­rűen nála, mint esetleg más, nálánál szerencsésebb földi halandónál. Varga Borbála tisztes, régi, szegedi iparos-családból szár­mazott, édesapja a nagy Ti- sza-parti városban asztalos- mester volt. Borbála korán megismerte az életet. Gyer­mekkorában az egész életére kiható szerencsétlenség ér­te, az egyik lábán izomzsugo­rodást kapott és a gyönyörű gyermek sánta lett. Megszok­ta ezt az állapotot, sohasem zúgolódott miatta. Ám szü­leit nagyon bántotta a kis­lány szerencsétlensége, főleg édesanyját, aki sokat sírt emiatt. A fiatal leány korán átlát­ta, hogy ő abban az időben legbiztosabb „életpályát" — a férjhezmenést nem választ­hatja, ezért elhatározta: ta­nulni fog, tanítónő lesz. Szü­lei ellenezték, mert arra gon­doltak, nincs protekciója, ál­lást úgy sem kaphat, minek törje hát magát még a tanu­lással is, a gyönge kislány ... Ám a kis Borbála hajthatat­lan maradt, s amikor jneg- kapta a tanítónői oklevelet, az első útja az iskolaszéki el­nökhöz vezetett, aki előkelő állású „úr” volt a régi Sze­geden és hivatása, épp a lel­kek gondozása volt — hogy támogatását kérje ... Ö iga­zán megérdemli, hogy pártfo­golják, neki a tanítónői pá­lya nemcsak kenyérkereset lesz, de élethivatás, amely napjainak minden pillanatát betölti. Ám az iskolaszék meleg szívű elnöke imigyen pártfo­golta: „Mit akar, maga nyo­morék, hiszen maga nem mehet a katedrára, kinevet­nék a gyerekek!” Vaéga Bor­bála kitántorgott az ajtón, ezek a szavak élete végéig égették. Elhatározta: magán­iskolát létesít és meglátja, kinevetik-e a gyermekek?... Tplőbb csak nagyon sze- rény, kis helyiségben nyílt meg az elemi „iskola", pár apró székkel a „tanterem­ben” és egy kis asztalkával, amelynél a boldogtalan, fia­tal „tanító néni” ült, de aki­.\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\v szágból jött haza, értékes él­ményekkel. Volt egy dédelgetett gon­dolata is. „Női otthon”-t akart létesíteni szülővárosában, magános nők számára, mert azt is látta, hogy megfelelő állami gondoskodás híján: milyen sívár öregség vár az egyedül álló nőre. E cél ér­dekében előadásokat, színhá­zi esteket, műsoros délutá­nokat rendezett, de terve a hivatalos szervek ellenállá­sán megfeneklett. T,Varga Borbála aránylag ' későn nyúlt a toll után, és néhány útleíráson és apró­ságon kívül, prózát alig is írt. A vers volt élete végéig olthatatlan szerelme. Költe­ményei népiesek és népies jellegűek, utazásait is egy- egy versben örökítette meg. Templomokat, képtárakat, világvárosi kerteket, szobro­kat, a tengert, ahol nyári futtában — pillanatokra meg­állt ... Ezeket is olyan spon­tán, életet lehelően adja vissza, azon melegen, ahogyan ihletettségét elragadták, mint nagyon mélyről jövő, egy­szerű formájú, de finom lel­ki rezdüléseit. Többnyire rö­vid, népdalszerű verseket írt. olykor balladaszerűen, amelyekben a drámai elemek is felcsillannak. Verseiből többet meg is zenésítettek. Talán eljön majd az az idő is, hogy fiatal esztéta,ink kö­zül. valaki érdemlenesen is­merteti Varga Borbála köl­tői munkásságát. V. J. bői rövid pár esztendő alatt: Varga Borbála, kitűnő ma­gániskolájának igazgatója és tulajdonosa lett. Varga Bor­bála „meghódította" a gyer­mekeket, s a gyermekeken keresztül a tanügyi köröket is, a szülőket, és lassan az egész várost. Játszva taní­tott. A középiskolába beirat­kozó ki$ diákon, ahogyan megállt a tanár előtt, tudták, hogy csak Varga Borbála növendéke lehetett, mert az „igazgató néni” nemcsak taní­tott, de nevelt is, mégpedig kitűnően. Negyven esztendeig ült Varga Borbála a kated­rán, de olyan gyermekkel eggyel sem találkozott. aki a korán megőszült, már fia­talon ' ezüstfehér fejű „Bo­risba nénit” ' kinevette vol­na. Varga Borbála működése során csakhamar arra a be­látásra jutott: nem elég az, ha az ember saját országát ismeri, meg kell ismerked­nie más nemzetek kultúrá­jával, más népek életmódjá­val és szokásaival is, ah­hoz, hogy „egész" ember lehessen. És elkezdett rend­kívül takarékosan élni, ab­ból a kicsiből is, amivel ren­delkezett, és minden nyári vakáció után, más-más or­í ----------------­f s zétfejtjük derékban és be- ^béleljük régi selyem blúzunk- ^ kai. Mintás nyakkendőse- ^ ivem például nagyon divatos ^ és a mintával azonos színű ^ blúzzal jól viselhető. Persze ^ fehér vagy azonos színű bélés ^ is nagyon megfelel, de a régi ^ imprimé ruhákat már leg­inkább bélésnek lehet felhasz­nálni. Ha történetesen hátul ^ gombolódott a ruha, ne ijed- ^ iünfe meg, bátran csukódhat a <! boleró is hátul, nem kell meg­fordítani! ^ Idén úira nagyon sok a z kötöttel díszített ruha a nagy test érdekesen lehet úgy va­riálni, hogy lustakötéssel, vagyis ( színén-visszáján si­mán kötjük, s akkor a külön­bözőképpen kapcsolódó szi­liek egészen érdekes hatáso­kat adnak. Sötét, vagy sötétre festett régi szövetruha, nya­kán és zsebrészén, valamint ujján kötöttel kombinálva, rendkívül divatos és csinos lesz. Ha van azonos színű fonalunk, arany csíkokkal még esti ünneplő ruhát is ké­szíthetünk így. Minden ne­gyedik, vagy ötödik sort vé­kony aranyszállal kötve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents