Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-07 / 32. szám
im. FEBRUAR 7. VASÁRNAP „TESSÉK KIÍRNI hangzik el írásban vagy szóban számtalanszor a kívánság. hátterében legtöbbször közérdeket is szolgáló magánérdekkel. A Pest megyei Hírlap — mint a várt minden lopja — az olvasónak készül. Az olvasók többsége nem vagyon tudja, milyen utat tesz meg az „anyag”, amíg tőle kiindulva visszajut hozzá. Többször felmerült mar a kívánság, hogy tárjuk fel ezt a műhelytitkunkat 1 A sserksaztőségi E»esb«®élpsen „megméretik és komolynak taláiiatik” a levél tartalma. A lap munkatársa jegyzeteket készít róla Visasatérve a szerkesztőségbe, az írógépen fürge ujjak kopogják a jegyzetekből diktált riportot A kézirat szövege ezen a bonyolult szerkezetű szedőgépen merevedik ólomsorokká, majd ólomhasábokká ““ipJClriap 7 AZ ÚJSÁGBA..." is az olvasó előtt, ha már annyi más titkot feltárunk. Az olvasó kívánsága parancs számunkra és most íme teljesítjük. Az alábbi képriport — riportról szól. Lépésről lépésre elkalauzolja, az olvasót az „any g’’ útján. A szerkesztőség levelet kapott N agybörzsönyből. A nagybörzsönyi Hunyadi Tsz két tagja írta: Szeles Mihály és Hirth János. A hasábokból az újságoldalakat ügyeskedik össze a törődök, akik — ha „úszik a lap” (ez hétköznapi nyelven késést jelent) a kezüket is tördelik A roiációsgép ezrével ontja magából a friss újságot — Itt az újság — nyújtja át Durján Gyuláné, a nagybörzsönyi „postás Katica" a Pest megyei Hírlap legújabb számát a levélíró tsz-tagoknak (Gábor Viktor felvételei) Kiszárítják a Vörös-tengert? Mohammed Hasszán Kaliforniában élő egyiptomi tudós tervet dolgozott ki a Vörös-tenger kiszárítására és ezáltal több millió kilowatt I energiát akar fejleszteni. Hasszán abból indul ki, hogy ha a Vörös-tengert északon és délen gátakkal elzárnák, akkor az néhány év alatt kiszáradna. A tenger szintje évente 3,6 méterrel csökkenne és egy napon a szintkülönbség miatt a víz az Indiai-óceánból a Vörös-tenger medencéjébe törne be. Az ott felállítandó erőmű a környező államokat villamosenergiával tudná ellátni; a hajózást zsiliprendszerrel lehetne megoldani. Hasszán tervét már bemutatta az EAK kormányának. A terv megvalósítása mintegy 700 millió fontot venne igénybe. A mélytengerek titkainak kutatói 1884. január 28-án a kis | svájci Lutry városkában I ikerpár látta meg a napvi- 1 lágot: Jean és Auguste | Piccard. Néhány évtized múlva mindkettőjük képe bejárta a világsajtót. 1014-ben Auguste Piccard a zürichi technikai főiskolán a léghajózás tanío'yamára iratkozott be. Még abban az évben fel is szállott a magasba élete első léggömbjével. Három év múltán már ugyanezen a főiskolán tanár, majd meghívja katedrájára a briisz- sreli egyetem, ahol a rádió- aktivitással és a légkor elektromos jelenségeivel foglalkozik. Ara csakhamar ismét a magasbaszállás tervei kötik le. 1931. május 27-én munkatársával helyet foglal a maga tervezte léggömb gondolájában és a történelemben elsőként fei hatol a sztratoszférába, 15 781 méter mr.gasba. A következő kísérletnél újabb 19 lábot hó-, dított meg. A világ lélegzetét visszafojtva figyeli az egyedülálló vállalkozást. A tudós visszatérése késik. Végül másnap tíz órakor érkezik meg a Fö’dre, épp akkor, amikor feleségének megszületett ötödik gyermeke. Jean Piccardot testvére kutatásai szintén a léggömb- kísérletek felé fordították: 1934. október 23-án léggömbbel ugyancsak felhatolt a sztratoszférába (ő á feleségét is magával vitte), de „csak" 15 234 métert tudott elérni. A magasból a mélybe ta meg 1957 augusztusaoan a Fülöp-szigetek közelében: 36198 lábat mért. (Ez a mélység a Föld legmagasabb hegycsúcsát is képes elnyelni.) Ez azonban felszíni mérés volt, 1959 novemberében Jacques Piccard 18 600 láb mélységig ereszkedett búvárjárművén, majd az idén január 7-én a Guam-sziget déli partjainál 24 000 lábig sikerült hatolnia, A. Rechnitzer amerikai tudós társaságában. A január 23-án végrehajtott legújabb nagyszerű kísérletről (amelyre — akár a korábbiakra — az amerikai „Nektoii- terv” keretében került sor) Donald Walsh tengeralattjá- rós hadnagy így számolt be: — Az idő szép volt, a tenger azonban közel kétméteres hullámokat vetett, amikor a Triestet vontató hajóról, valamint a kísérő rombolóról csónakba szálltunk, hogy elfoglaljuk helyünket a búvár- hajón. Bezárult a nehéz csapóajtó és csakhamar a merülés jól ismert érzését tapasztaltuk. A tenger mélységét itt, az úgynevezett Mariana-árok Challenger Deep nevű szakaszánál 36 000 lábra becsülték. — Csodálkoztunk, miután ezt a mélységet elértük, hogy nem értünk még feneket —• mondotta utóbb J. Piccard. 27 000 láb után már mérsékelték a süllyedés sebességét, hogy könnyedén érintkezzenek a talajjal, erre azonban csak 36198 lábnál, azaz 11 521 méternél került A sztratoszféra-kutatóknak számolniok kellett a légnyomás jelentős gyengülésével és az alacsony hőmérséklet okozta nehézségekkel, a mélytengeri út azonban nem kisebb nehézségek és veszélyek elé állította Auguste Piccard-t. A tudós ugyanis -1000' méfer mélyre akart a tenger színe a’á bocsátkozni (tö'ár eiét méter na$yeij jk 09.7 ■atli'e • íSl.-a aí 't\;;oík£\!). ■ ín i,. 'beh kljf'éatefle: i ÜviAzsén végrehajtja régóta tervezett új v állalkozását. 1048 júliusában a sajtó jelentette, hogy elkészült a Bathyscaphe, Piccard 15 tonnás, 9 centiméter vastag acéltól készült, 2 méter belső átmérőjű magánjáró búvár- gömbje. Ötvenhárom munkás egyévi munkája tette lehetővé a gömb két utasa számára, hogy műszerekkel energiateleppel és fényforrással, valamint a le- és felszállást biztosító eszközökkel ellátva októberben a Zöldfoki-szigetek körüli vizeken végrehajtsák az első merülési kísérletet. Novemberben közük: gömbnek ugyan sikerült feljönnie 1400 méter mélységből, de súlyos technikai zavarok miatt megszakítják a kísérleteket. A harmadik Piccard Újabb évek telnek el és egy trieszti gyárban Piccard számára készítik a Bathyscaphe utódját, a Trieste-t. Költsége 50 millió líra, de két utasával „úgy mozog a vízben, mint léggömb a levegőben" — mondja róla alkotója A szintén két méter belső átmérőjű, műszerekkel gazdagon felszerelt és a le- meg felszálláson kívül lassú önálló mozgásra is képes acél- gömbben helyet foglaló két kutató az áttetsző plexiüvegablakon kényelmesen tanulmányozhatja a mély tenger világát. 1953 késő őszén a tudós fiával, Jacques Piccard- ral sikeresen végrehajtja új nagy vállalkozását: 3150 méterrel mélytengeri búvárrekordot állít fel, méghozzá a régi Bathyscaphe-val. Mert a Trieste csak később készül el és első jelentősebb teljesítménye 1936 októberében születik: 2000 méter mélyre hatol. Uj rekordok sora A legnagyobb ismert ten- germélységet a Vityaz nevű szovjet kutatóhajó állapítotsor. Fél órát időztek az örök sötétség világában, majd megkezdték a felszállást. 3 óra 17 perc alatt a jelzett időre a felszínre értek. A kísérletek jelentősége Piccard kutatásai természeteden nem rglíordot. hejhósz- ifék.. tis v maga "a leiig e. ..éniV felszínrajzának megismerése is fontos. Rendkívül érdekes az a felfedezésük, hogy a több mint 11 kilométer vízréteg nyomása alatt élet jeleit, sőt, harminc centiméteres halakat találtak. Van tehát némi oxigén és valamiféle tápanyag is ott a vízbén. Megállapították azt is, hogy a mélység kétharmada táján hidegebb a víz, mint a legalján. A különféle hőmérsékletű vízrétegek elhelyezkedése azért is fontos, mert ezek a rétegek megtörik a hanghullámokat, ismeretük nélkül' tehát igen bajos a hangforrást vagy a mélységet megállapítani. A kísérletek az első lépést jelentik egy igen érdekes és alapvető fontosságú geofizikai kérdés megoldásához. Sok tudós ugyanis a Csendes-óceán alján található roppant árkokat (amilyen a kísérlet színteréül szolgáló Mariana- árok is) úgynevezett anti- vulkánoknak tekintik. Ezek a feltevések szerint olyan kráterek, amelyek az ismert földi vulkánokkal ellentétben magukba nyelik el az anyagokat. Az óceánoknak e helyein a szilárd földkéreg viszonylag igen vékony, a Föld lágy, folyékony belső anyaga a tengerfenékhez körülbelül csak kétezer méterre van, és mint valami roppant örvény, lassan bár (napi néhány centiméter sebességgel), de állandóan vonzza magába a szilárd földkéreg anyagának részeit. A Piccardok kutatásainak eredményei hozzájárulnak, hogy az ember — aki másutt a csillagok felé tör — a Föld legmélyebb belseje felé is lehatol, biztonsággal mozog ma már az óceánok alján és talán nincs messze az idő, amikor az ott rejtőző természeti kincseket is hasznosíthatja. Gadó György
