Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

4 ip I960. FEBRUÁR 5. PÉNTEK Tsz első közgyűlése FIATALOK SZÖVETKEZETE BIAN Gyülekezik a tagság, most alakul a termelőszövetkezet. Ki sietve, ki komótosan, de valamennyién jókedvűen lép­delnek a biai iskola épülete felé. Az egyik tanteremben tartják ma délután az első közgyűlést. Ami azt illeti, va­lamennyien kényelmesen el­férnek a teremben és az is­kolapad egyiküknek sem szűk, a szó szoros értelmében még nem nőttek ki belőle. No, ebben a szövetkezetben ugyan nem panaszkodhatnak, itt bizony minden tag fiatal. Az ötvenhat tag, tizennégy „nő" és negyvenkét „férfi", életéveinek száma, összeadva valamennyiét, alig éri el a hétszázat. Ahogy összejönnek, vidám zsibongásukkal megtelik a te­rem, de egyszerre elcsendesed­nek, szálfaegyenesen megáll­nak a padok mellett. Két fér­fi lép be az ajtón. — Üljetek le! — mondja egyikük barátságos hangon. Öszes hajú és pápaszemet vi­sel. Derűsen néz végig az új tsz-tagok során, egytől egyig ismeri őket; a növendé­kei. Dr. Nemes Dezső, az általános iskola igazgatója szervezte és most megalakítja a termelőszövetkezetet. A má­sik férfi Mikó István, a Biai Földművesszövetkezet elnö­ke, csak vendég, de amint látni fogjuk, fontos vendége a közgyűlésnek. Az igazgató először is számbaveszi a megjelenteket, megállapítja, hogy a belépet­tek közül ugyan tízen hiá­nyoznak, de azért a közgyűlés határozatképes. Különben is a távollevők kimentették ma­gukat, különórája van valamennyinek, zene- vagy nyelvóra, ezért nem jöhettek. Márpedig akármennyire fon­tos dolog a tsz, a tanulás mégiscsak előbbre való. Mikó István, a földműves­szövetkezeti elnök szól most a közgyűléshez és bejelenti, akármire lesz szüksége a tsz- nek — műtrágya, növényvé­dőszer vagy bármi egyéb —, forduljanak csak hozzá, min­denben segítségükre lesz. A földművesszövetkezet köny­velője, pénztárosa pedig az adminisztrációs munka rej­telmeibe készséggel beavatja azt, akinek ilyen természetű lesz a dolga a tsz-ben. Nemes igazgató veszi át is­mét a szót: — Most pedig a szövetkezet vezetőségének megválasztá­sára kerül sor. Ti fogtok könyvelni, pénzt kezelni, a munkát is ti, ma­gatok osztjátok be, meg kell gondolnotok, magatok közül kit mivel bíztok meg. Három kislány, négy fiú nevét mondja, ez a jelölő- bizottság'. Menjenek ki, tár­gyalják meg, kit ajánlanak az egyes tisztségekre. Gyor­san visszajön a bizottság, mind a heten cédulát szoron­gatnak a kezűikben, mind­egyik más listát állított ösz- sze. — Hohó, ez így nem jó! — mondja az igazgató. — Egyez­tessétek össze jelöltjeitek névsorát, ajánljatok akár ket­tőt is egy tisztségre, de ál­lapodjatok meg. Másodszor is kivonul a bi­zottság, s amikor pár perc múlva ismét bejön, már csak egy listát hoz, rajta pedig két elnökjelölt nevét: Polgár Jó­zsef, meg Lipka Sándor nyol­cadikosokét. Szavaz a tag­ság. Lipka Sanyinak is van­nak ugyan hívei, de a több­ség Polgár Jóskát akarja. Mindjárt el is foglalja az el­nöki széket, azaz, mielőtt le­ülne, mond néhány szót: — Kedves tagtársak! Köszö­nöm a bizalmat, a tisztséget be is töltöm becsülettel. Ezután Fodor Pistát el­nökhelyettesnek, Lipka Sa­nyit pénztárosnak, Unyi Pis­tát, Szalai Árpit könyvelő­nek, Szabó Pistát, Fűz And­rist meg Köte Ilonkát brj- gádvezetőnek választják meg. Ez hát a vezetőség és egyben az intéző bizottság. Nyom­ban összeülnek, eldöntik, egy hét múlva újból közgyűlést tartanak, addigra elkészítik és előterjesztik a termelési tervet, csak előbb még megtanács­kozzák Simon István t&z- agromómussal, hogy mit ves­senek. Igenám, de mi lesz a szö­vetkezet neve? Az igazgató azt javasolja, nevezzék el Táncsics Mihályról. Persze, ha valakinek más javaslata lenne, csak álljon elő, mond­ja meg. Fekete hajú kislány, Kertes Klári nyűt ja fel a két ujját. — Vörös Csillag nem lehet­ne? Megint szavaznak, a több­ség a Táncsicsot akarja. — A Táncsics Mihály Ifjú­sági Termelőszövetkezet ezen­nel megalakult — jelenti ki az igazgató. — Most pedig tudjátok meg, nem szegény a ti szövetkezetetek, vagyona is van. A tanács három hold szántó­földet ad. A tsz-tol egy anyá­nak való sertést kaptok, esz­tendőre annak a fiait hízóba fogjátok. Az Országos Ba­romfitenyésztő Központ egy baromíicsaládot, nyolc tyúkot meg egy kakast ad. Van te­hát állatállomány és a pad­láson ott a tizennyolc mázsa kukorica, amit tavaly az út­törőcsapat kapálással, törés­sel keresett az iskolának, et­től a perctől fogva ez is a tiétek, hogy amíg a saját ter­méseteket betakarítjátok, le­gyen mivel táplálni a jószá­gotokat. A herceghalomi is­kolaigazgató bácsi egy pár nyulat ad. — A földművesszövet meg egy méhcsaládot, komplettül felszerelt kaptárral — jelenti be Mikó elnök és ezzel is gyarapítja a szövetkezeti va­gyont. Az igazgató pedig folytatja: — Sürgősen szükség van disznóólra, baromfiólra. A hozzávaló anyagot az iskola adja, de nektek kell össze­ügyeskednetek ... — Megcsináljuk! Meglesz! — kiabálják vidáman a gye­rekek. örülnek a nagyszerű játéknak, ólat, valódi ólat épí­tenek! ötvenhat biai gyerek, tsz- parasztok, meg ipari munká­sok gyermekei komoly játék­ra készülődnek. Pontosan, akár a felnőttek valódi földön, valódi kapával, traktorral, munkaegységgel, könyvvitellel, élő állatokkal. Fakardos, fapuskás katonás- dinál sokkal szebb játék lesz ez. És sokkal hasznosabb. Nemcsak azért, mert játéko­san és játszva, de mégis ko­moly munkával megtanulják a földművesség szép mester­ségét, a közös munkát és nemcsak azért, mert zsenge koruk ellenére közös erővel — noha ötvenhatan csak any- nyl földön, amennyit akár egy ember is megmunkálhat — részt vesznek a termelés­ben. Még nem tudják, nem is gondolnak arra, amit Ne­mes igazgató nekünk elárul: — Ügy számítjuk, négy­ötszáz forintot megkeresnek fejenként. Hej, micsoda világ ez a mai! Játszva is lehet tanulni és pénzt keresni benne ... Szokoly Endre Fegyelmezett közlekedéssel a gépjárműpark növekedése mellett is csökkenteni lehet a halesetek számát Budapesten kevesebb, vidéken több közlekedési baleset volt tavaly Az elmúlt év közlekedési baleseti statisztikája több fi­gyelemre méltó jelenségre hívja fel a figyelmet. A gép­járműállomány Budapesten egy év alatt 47 százalékkal növekedett. Országos vi­szonylatban a balesetek szá­ma mintegy 23 százalékos emelkedést mutat. Budapesten a legtöbb közlekedési baleset az el­sőbbségi jog meg nem adásából származik. Vagyis abból, hogy a maga- sabbrendű útvonalnál a ve­zető nem áll meg a keresz­teződésnél, egyenrangú útvo­nalak találkozásánál pedig az előírt 15 kilométeres se­bességnél gyorsabban halad, s nem adja meg a jobbról ér­kező járműnek az elsőbbséget. A fővárosban a balesetek 26,4 százaléka emiatt történt. Sok­Szoi'jet akadémikus a rák gyógyszeres gyógyításáról N. Blohin professzor az Iz­vesztyija vasárnapi számá­ban cikket írt a rákos meg­betegedések gyógyszeres gyó­gyításának problémájáról. Megállapítja: nincs mód ar­ra, hogy olyan egységes, át­fogó gyógyszert készítsenek, amely a rák és az egyéb da­ganatos megbetegedések va­lamennyi fajtáját egyaránt gyóigyítja. Ugyanakkor azon­ban különböző gyógyszerek­kel már jelentős sikereket értek el a rákos megbete­gedések gyógyításában. A különböző hormonké­szítmények alkalmazásával kapcsolatban hangsúlyozza: ezek különösen a rákos meg­betegedések áttételeinél hasz­nálhatók. így például a tej­mirigy, valamint a petefé­szek rákos megbetegedésénél különböző hormonkészítmé­nyekkel megakadályozták a daganatos megbetegedés to­vábbterjedését. Ugyanakkor sebészeti úton eltávolították a fő daganatot. A különböző vegyianyagok­ról szólva megállapítja: különösen a klóretilami- nok és az etilenaminok készítményei, valamint bizonyos növényi kivo­natok és antibiotikumok alkalmazásával értek el sikereket. A nyirokmirigy-rendszer rá­kos megbetegedésénél pél­dául két szovjet készítmény és a magyar Degranol alkal­mazása járt sikerrel. Szovjet tudósok 1953-ban új belső hatású gyógyszert kísérleteznek ki, az úgyne­vezett Sarcolysint K. Kari- onov professzor laboratóriu­mában egész sor klóretil- amin készítmény vizsgálata folyik. Az állatkísérletek eredménye általában kielé­gítő és az új gyógyszerek egy részét már klinikai hasz­nálatban is alkalmazzák. A szovjet tudósok jó eredmé­nyeket értek el az ameri­kai tudósok által kidolgozott trietilén-thyophosphamid ké­szítményekkel is. A professzor szerint a szov­jet tudósok kísérleteik alap­ján arra a következtetésre jutottak, hogy a rák gyógyszeres gyó­gyítása általában a da­ganatos megbetegedés to­vábbterjedését akadályoz­za meg és így kiegé­szíti a sebészeti kezelést, ugyanakkor azonban a klinikai gyakorlat szerint gyógyszeres kezeléssel si­került megakadályozni a rákos betegség kifejlő­dését is. — Országunkban igen sok vegyészbiológus és orvos fog­lalkozik a rák belső gyógyí­tásával — írja Blohin pro­fesszor. Az A. N. Bakulev akadémikus által vezetett kü­lönleges rákkutató koordiná­ciós bizottság céljául tűzte ki, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású kutatók erőfe­szítéseit fogja össze a rák­ellenes harcban. szór előfordult az is, hogy nem tartják be az előírt fék­távolságot, s a hirtelen meg­állásnál a kocsi beleszalad, be­lecsúszik az előtte levő jár­műbe. A statisztika rámutat arra is, hogy a magán-személygépko­csik által okozott bal­esetek száma országosan emelkedik. Teherautók vidéken több, Budapesten kevesebb balese­tet okoztak, mint egy évvel korábban. Az autóbusz-, a villamos- és a* trolibuszközle­kedésben kevesebb a bal­eset. A fővárosban — a jár­műpark emelkedése ellenére — az autóbuszoknál hu­szoneggyel, a villamosoknál 136-taI, a trolibuszoknál pe­dig héttel kevesebb baleset volt. A járművek közül a legrosszabb a statisztikai át­lag a motorkerékpároknál. Csaknem 40 százalékkal több balesetet okoztak a szabály­talanul közlekedő motorke­rékpárosok, mint a megelőző évben. Budapesten csökkent, vi­déken emelkedett a kerék­párbalesetek száma is. A gyalogosok hibájára visszavezethető balesetek szá­ma 1062-ről 928-ra csökkent a fővárosban. Legtöbbször amiatt fordul elő baleset, hogy a gyalogosok nem a ki­jelölt átkelőhelyeken ha­ladnak át az egyik oldalról a másik oldalra. Ilyenkor a gépkocsivezetők gyakran kép­telenek elhárítani a balesetet. Tizenhét százalékban amiatt következett be a baleset, hogy a mozgó járműre felugrottak, vagy arról leugrottak. A gya­logosok ittasságára vezethe­tő vissza a balesetek 5,4 szá­zaléka, egyéb szabálytalansá­gokra pedig 13.7 százalék. Az összes balesetek közül csaknem 0,6 százalékkal ke­vesebb volt a halálos. Ha­sonlóképpen kevesebb volt a könnyebb sérülést okozó és a sérüléssel nem járó baleset, a súlyosabb sérülések szárra viszont emelkedett. Budapes­ten a gyermekbaleseteknél nem történt lényegesebb számszerű változás, a halá­los balesetek száma viszont tizennégyről kilencre csök­kent. A balesetek miatt 14 millió forint anyagi kár keletkezett, ebből három­millió a budapesti, 11 millió a vidéki közleke­désre jut. Az elmúlt évi statisztika, s különösen az a körülmény, hogy a fővárosban kevesebb baleset fordult elő, mint egy évvel korábban, azt mutatja: a gépjárműpark nagyarányú emelkedésével nem jár tör­vényszerűen együtt több bal­eset. Körültekintőbb, fegyel­mezettebb vezetéssel, gya­logos közlekedéssel még Bu­dapesten is tovább lehet csökkenteni a balesetek szá­mát, vidéken pedig a közleke­désrendészeti szabályok foko­zottabb szem előtt tartásával nagyobb lépéssel lehet előre­haladni a balesetek megelő­zésében. A MAGLÓD! GÉPGYÁRBÓL JELENTJÜK Aki látta tíz évvel ezelőtt, ma talán rá sem ismerne. Apró műhelyeiben még „fény­korában” sem dolgozott több 7—8 embernél. Ma pedig? Az elmúlt öt hónapban munkás­létszáma megháromszorozó­dott. Jelenleg több mint két­száz munkásnak ad kenyeret. Január elsején ideköltözött a Diósdi Csapágygyár csapágy­javító részlege is. Ilyen gyors iramú fejlődés mellett nem csoda, ha kinőtte a régi ruhát. Még az államosí­tás óta épült műhelyek is szűknek bizonyultak ennyi embernek, meg az új gépek­nek. A múlt év októberében — éppen ezért — nagy épít­kezés kezdődött a Maglódi Gépgyárban: 550 000 forintos költséggel két tágas, korszerű műhelyt építettek. Az elmúlt héten került sor a műszaki átadásra, s ma már itt is . jó ütemben folyik a munka, Az új építkezés mellett nem hanyagolják el a régi épülete­ket sem: rövidesen megkez­dik 400 négyzetméternyi tér felújítását a régi műhelyek­ben. Ezzel egyidőben jelentős mértékben javítják a dolgo­zók szociális körülményeit is. ★ A gyárral együtt fejlődött — mondhatni komolyodott — a profil is. Itt, ahol régen csak egyszerű vasárukat, csőszékeket gyártottak, ma szivattyúk, sólékádak, hűtő- berendezések tartozékai ké­szülnek. Termékeik egy része exportálásra kerül: a sólé- kádakat szovjet megrendelés­re készítik, s — ebben az év­ben először — a szivattyúk egy részét is külföldre szál­lítják. ★ Nem lenne teljes a jelentés, ha nem írnánk meg, hogy a múlt évi tervüket 220 száza­lékra teljesítették a Maglódi Gépgyár dolgozói. Idei ter­vük pedig a tavalyinál 210 százalékkal magasabb! A fej­lődésre jellemző, hogy míg három évvel ezelőtt évente 1800 szivattyút gyártottak — s ez volt az összes termelé­sük —, az idén már 9000-et készítenek, s ez éves terme­lési értéküknek csupán egy- harmada. ★ Van egy kérésük is a mag- lódiaknak: szeretnének fel­venni — és szakmára taníta­ni — 30. tizennyolc éven aluli fiatalt. Napi négy-, esetleg hatórás foglalkozta­tásra. Ehhez azonban beru­házás kellene; műhelyre, gépekre. Az igazat megvallva, nem is jelentéktelen összeg: ötszázezer forint. De ez a beruházás hosszú évekre megoldaná a fiatalkorúak munkába állításának ma még megoldatlan problémáját Maglódon és környékén. Il­letékesek figyelmébe ajánljuk a kérdést: fontolják meg. hiszen megérné. Ny. £. Télen a csarnokokban téri elárusítóhelyén arról fag­gatom, bírja-e a hideget? — Bírom, mert kell. Az ember lába azonban meg­szenvedi a rossz időt. Felül jól felöltözünk, csak a láb, ami mindig fázik. —- Mit lehet tenni a hideg ellen itt, a csarnokban? — Sokat nem. Iszunk ter­moszból forró teát és jól kell étkezni. Meg dolgozni, akkor az ember elfelejti a hi­deget. — Mi a legkelendőbb áru­ja? — Mi más lehetne egy ve- csési tsz elárusítóhelyén? A savanyúkáposzta. Viszik kilószámra. Elmegy egv héten 6—7 hordóval. Csak szombatonként három hordót kiárusítok. Ebből látni, hogy szeretik nálunk a jó töltött káposztát. Hagy cikk még a fejeská­poszta meg a sütni való tölt télen. Van is belőle akkora halommal, alig érni fel a te­tejét. Szorgalmasan válogat­nak a vevők, kérdezik, me­lyik tök pozsgás, melyik le­ves ... A sétának vége. Az ered­mény: nem kell szégyenkez- niök a termelőszövetkezetek­nek, az igényes fővárosi kö­zönség elégedett lehet velük. Komáromi Magda között van a csúcsforgalom, ilyenkor meg úgy 11 óra felé, amikor már főzni kell. Azzal búcsúzunk, jöjjek el tavasszal megnézni, micsoda áruhalmok vannak itt. — Akkor viszont nem lesz időnk beszélgetni — derülnek Soósék. Aztán újra behúzzák a kezüket a kabát ujjába és várják a kedves vevőt. Mennyivel más kép fogad az óbudai csarnokban! Az albertirsai Szabadság Tsz terményboltjában olyan vidáman pattog a tűz, hogy már a nézése is melegít. — Szerencsénk van, mert a fülkénk fűthető. Be is üve- geztettük, így aztán nincs okunk panaszra — mondja Mácskai Ferencné. Zabot, kukoricát, árpát, bú­zát meg ezek daráit árulják. — Nálunk egyenletes a forgalom, persze szombaton itt is többen megfordulnak. A környék kisemberei járnak ide. akik egy-két disznót, ba­romfit tartanak. Törzsvevőink vannak, akik disznóölés ide­ién még a torosból is külde­nek. hisz tőlünk hordják egész évben az eleséget. Garamvölgyi Józsefet a ve- csési Steinmetz Tsz Klauzál tan, nálunk még soha nem volt baj — biztatja a bolt- vezetőnő s közben serényen ütögeti a jégkérget a tejes­kanna tetején. A Rákóczi téri csarnokban a péteri Rákóczi Tsz áruda­vezetője, Soós Béla és a fe­lesége álldogálnak. Ugyan­csak jól felöltöztek. Az asz- szonyon szőrmével bélelt ke­zeslábas, csizma. — Fázik? — Nagyon. Hiába van az ember felöltözve, azért a hideg alattomosan csak be­lopja magát a ruha alá. A hi­degről csak akkor feledke­zünk meg, ha sok a munka. — És mikor sok? — Így télen csak a hét vé­gén. Meg akkor, ha friss disznóhúst hozunk fel. Abból bármennyi elmenne, különösen azóta, amióta mi is KÖZÉRT-áron árusítunk. Zöldséggel, káposztával, ré­pával megrakva a pult, meg karalábéval. Hordóban a sa­vanyúkáposzta, minden meg­dermedve. Míg beszélgetünk, a forgal­mat figyelem. — Télen későn kelnek a há­ziasszonyok. Nyáron 6—8 óra Alaposan beköszöntött a tél. Aki teheti, igyekszik valami meleg helyiségbe. Mi azonban egy kis körsétát tettünk, megnézni, mit csi­nálnak, mit árusítanak a Pest megyei tesz-ek a főváros pia­cain ezekben a hideg napok­ban. A Garay téri piacon a men- dei Lenin Tsz tejárusítóhelyét kerestük. Vastag bundában, szőrcsizmában topog a veze­tőnő, Gulácsy Imréné. — Van-e áru ilyen hideg­ben, nincs fennakadás a szál­lításban? — Nincs, nincs. Saját teher­autónk van, eddig még mindig feljött, hozta a napi hat kanna tejet, S0—100 kiló túrót, tejfölt, vajat. — Nem csökken ilyenkor a forgalom? — Alig lehet észrevenni. Ha hideg is van. azért esznek az emberek, sőt, többet, mint máskor. Aztán „törzskuncsaft- jaink" vannak, akárhogy esik, fúj, felkeresnek bennünket. Pirosra csípett arcú lány jön most, bemutatkozik, a Központi Hús- és Tejvizsgáló Állomás munkatársa, mintát vesz a tejfölből, i ellenőrzésre. — Veheti, kedves, nyűgöd-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents