Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

196». FEBRUAR 5. PÉNTEK

Egy lépéssel tovább

| Színházi bemutatók -f~ Művészeti seregszemle -f- Új magyar filmek \ Tudományos ülésszakok -f- Kiállítások -f- Ünnepi kiadványok

Az elmúlt napokban több

pedagógus ismerősömmel — leginkább fiatalokkal — vitáztam nevelési kérdésekről: hogyan jutalmaznak:, dicsérnek, büntetnek. A vita hevében egyikük lemondóan legyintett:

— Olyan osztályom van, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük. Nevelhe- tetlenek.: >

Két másik fiatal tanító csatlakozott véleményéhez:

— A gyerekek egy részén semmi sem fog, sem dicséret, sem büntetés. Közömbösek; nem lelkesíti őket, ha ötösre felelnek, s megvonják a vállukat, ha egyest írok nevük mellé az osztálykönyvbe.

Summa summárum: „nevel- hetetlenek a mai gyerekek’“. Legalábbis egyes pedagógusok véleménye szerint.

S ami ebből következik:

Az ilyen pedagógus türelmetlen, meg nem engedett eszközökhöz nyúl, s végül, amikor ez sem használ — mert nem használhat —, közömbössé válik, nem felelteti az ilyen gyerekeket, nem törődik velük, mintha a tanteremben sem lennének.

Többek között erről a dologról is szó került a megyei pedagógusok — igazgatók és tanulmányi felügyelők — megbeszélésén. Nemcsak elszigetelt, véletlen jelenségről van tehát szó. Az előadó pedagógiai pesszimizmusnak nevezte ezt a jelenséget, amely különösképpen a fiatal tanítók és tanárok között harapódzott el az elmúlt esztendőkben.

A pedagógiai pesszimizmus forrása: minden

esetben a tanítók és tanárok nevelő, emberformáló munkájának sikertelensége. Következménye pedig: gyanakvás,

bizalmatlanság a gyermek iránt.

Az ok a nevelők pedagógiai képzetlenségében keresendő. A fiatal pedagógusok egy része azt gondolja: a képzőben, a főiskolán vagy az egyetemen mindent megtanult már, ami hivatása elvégzéséhez elegendő. Nem így áll azonban. Még azt sem mondhatják el ezek a fiatal nevelők tiszta szívvel maguk- > ról, hogy a szakma alapos "t, tudói, hát még azt, hogy el- ^ sajátították a pedagógus pá- j lya minden csínját-binját. J Ez az egyik. A másik: ^

Ügy vélik, a nevelőmunka egyik napról a másikra gyű- ; möicsöt hoz. Ezért, valahány- $ szór idősebb kollégákkal, az \ igazgatóval, vagy éppen a; tanulmányi felügyelővel be-í szélnek a nevelésről, minden / alkalommal valamiféle „mű-; helytitkok’* elmondását vár-! ják, amelyek segítségével í gyors eredményeket érhet- í nek el. Az ilyen beszélgető- ! sek után legtöbbször csaló-: doítan távoznak.

Vajon vannak-e ilyen ne-í velési „műhelytitkok1', re-: ceptformulák? :

Minden gyermek jelle- • me, hibája és erénye ! más és más. Ebből ere- \ dóén: egyformán köze- : Iedni még két gyermek- \ hez sem lehet.

Az egyikre a szigorú szó hat, i a másiknál elég a haragos te- ! lantét vagy egy csendes meg- \ jegyzés is. Az egyik gyerek- ■ hez úgy közeledhetünk, ha; például tanácsot adunk neki: milyen bélyegeket s hogyan: gyűjtsön; a másik a sport vagy egy-égy jó ifjúsági könyv révén megnyerhető és így tovább. Nincs alapvetően rossz, nevelhetetlen gyerek. Csak pedagógiailag képzetlen tanár és tanító van, aki mesterségnek és nem hivatásnak tekinti a pedagógus pályát.

A harmadik:

A pedagógusok egy része úgy hiszi: <ha — a szűkös keret következtében — kimarad a szervezett oktatásból, akkor ő már nem is tanulhat tovább. A művelődés és továbbképzés egyetlen formája a szervezett állami oktatás lenne?

A rendszeres önképzés is haszonnal jár. Alikor miért becsülik le egyesek az öna felszabadulás 15. évfordulójára

GYÁRFÁS ENDRE:

Hétmérföldes csizmában

Átlépek most a völgyek«», a bólogató tölgyeken, a szfikre-szabdalt földeken, a gondokon, a mérgeken, a termést rágó férgeken, a jégelverte terv eken ...

Átlépek, át a fellegen, a jajt zajongó gépeken, a közönyön, a mámoron, a színük-vesztett álmokon, az arcra-vésett árkokon...

Átléptem már az ősködön, az egysejtűn, az ősökön, az Isteneken, s ördögön ...

Átlépek hát az ösztönön, a traumán, a kételyen, a lelket, rágó mételyen, sarkcsillagom: a® értelem.

Átléptem már a kőbaltán, az íjjon. nyílon, vaskopján, a szuronyon, a késeken, a kések-vájta mély seben, az elöltöltős fegyveren.

Átlépek most a tankokon, az ágyúkon, % gázokon, a bombán, baktériumon, átlépek, át a könnyeken, átlépek önző érdeken, átlépek fagyos érveken, mulandónak hitt életen ..,

Hadd lássam hát: ki jön velem?!

művészeti Főiskola, valamint a Zeneművészeti Főiskola növendékei az évforduló alkalmából előadásokat tartanak a nagyüzemekben. Uj műsorral köszönti a jubileumot az Állami Népi Együttes, a »Duna Együttes is.

Több új játékfilmet készítenek: ezek a felszabadulás napjaiból merítik témájukat.

Közülük a Hosszú az út hazáig és A szabadság felé című alkotások megjelennek a mozikban. A Filmhíradó munkatársai hétről hétre bemutatják a másfél évtizedes or- szágépítő munka nagyszerű eredményeit és színes riportfilmet készítenek a felszabadulási ünnepségekről. A mozikban felújítják a megújho- dott magyar filmgyártás régebbi nagyhírű alkotásait, köztük a Talpalatnyi földet, a Budapesti tavaszt, valamint azokat a filmeket, amelyek a baráti népek új életéről szólnak.

A szocializmust építő Magyarország életét ábrázoló szobrokból, festményekből és grafikai alkotásokból megrendezik a nyolcadik magyar képző- művészeti kiállítást.

A Történeti Múzeum termeiben tárlat nyílik a felszabadulás történetéről, az elmúlt másfél évtized eredményeiről. Gyűjteményeket mutatnak be az állami levéltárak és á vidéki múzeunAok.

Több ünnepi kiadvány is napvilágot lát. Megjelenik a Magyarország című kézikönyv, a Népi demokráciánk 15 évének eredményei a számok tükrében című grafikus album, Illés Béla Fegyvert s vitézt éneklek, valamint Darvas József Város az ingová- nyon című regénye.. A Kossuth és a Corvina Kiadó közös albummal köszönti az évfordulót. Közreadják A szabad magyar sport 15 évének történetét és egy másik kötetben magyar partizánok emlékeznek szovjet harcostársaikra.

Valamennj-i nemzetiségi szövetség irodalmi pályázatot hirdetett a felszabadulás 15. évfordulójára.

Az öntevékeny művészeti mozgalom felszabadulási seregszemléjén színjátszó együttesek, zenekarok, tánccsoportok adnak számot a közönség előtt fejlődésükről, művészi felkészültségükről. Ezenkívül — ugyancsak a seregszemle programjában — zeneművészeti, népművészeti, foto- és iparművészeti kiállítások nyílnak a művelődési házakban. Országszerte irodalmi ankétok, ismeretterjesztő előadások és író-olvasó találkozók zajlanak a következő hetekben. A művelődést autók bejárják a falvakat, a tanyavilágot, s az ország legtávolabbi részébe is eljuttatják a felszabadulást köszöntő irodalmi műveket és kisebb kiállításokat.

Valamennyi iskolában és

iparitanuló-intézetben megemlékeznek a jubileumról.

Sokhelyütt tanulmányi versenyt hirdetnek, a középiskolák pedig ünnepi évkönyvet állítanak össze. A szakkörökben és önképzőkörökben a felszabadulással kapcsolatos témákat dolgoznak fel. Valamennyi egyetem tudományos ülésszakot rendez és az ünnepségsorozathoz kapcsolódik majd a negyedik országos diákiközi konferencia is.

filmh'irek

; Szófiában bemutatták a

(szovjet—bolgár koprodukcióiban, Turgenyev regénye nyo- ímán készült Előestén című \ filmet.

; Zágrábban megkezdték A ! kilencedik kör című új jugoszláv film forgatását. A fűimet Zora Dirnbach újságírónő < írta és története egy 16' éves flány sorsát dolgozza fel. A [lányt egy fiatalember felesé- «gül veszi, hogy megmentse a [deportálástól, s mire megszületik bennük a szerelem, a í nácik e'hurcolják a lányt. A [film rendezője France Stiglic, ! a főszerepet egy 16 éves belg- í rádi diáklányra bízták.

ÉLMÉNY ÉS TANULSÁG

A versnek egyszerre más lett a hangulata. Ez már nem bú- csúzás, a mély hang lebbenö szárnyán ott úszott a múlt. A harmincas évek paraszti nyomorúságát idézte a költő, s azok ne ismernék, akik a Dózsa Népe Termelőszövetkezetből érkeztek ide, a költő szavát hallani?

„... Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc

volna harang

s nyele a föld, a kovácsolt föld a lengő nehéz.

S a szív a hang..

Kusza emlékek kavarogtak a teremben. Mintha szürke fátyol hullt volna a szemeikre. Fátyol, amelyből észrevétlenül pára lett. A párából pedig itt is, ott is, alig észrevehető könnycsepp.

„■■■ A város peremén,

mint lucskos szalma, hull a lámpafény,

kissé odább

a sarkon reszket egy zörgő kabát,

egy ember üldögél,

összehúzódik, mint a föld, hiába,

rálép a lábára a tél..

Munkások mocoroglak a székékén. Most, hogy a költői élmény a saját élménnyel olvadt össze, szinte érezni lehetett a dermesztő tél leheletét, pedig a hatalmas kályha csak úgy ontja magából a hőt, s a rongyos kabáttík emléke is régen a múlté már...

Azután csend támadt. Süket csend. A Művész nem szólalt. Csak amikor a csend már két marokra kapta a sziveket, suttogta lassan, megadóan:

A TANULSÁG

í Háromszáz szempár kereste ! a Művészt, aki a sebtében ösz- J szeállított színpadon, a sötét \ drapériák előtt állt. Karcsú í alakját körülölelte a reflek- ítorfény. Tekintete kutatva siíc- ílott végig a nézőtér sötétjébe i olvadt arcokon. Vajon megér- Ítik-e? Néhány pillanatig szót- \ lanul állt. Amilcor megszólalt,

\ kellemes, mélytónusú hangja

í szinte simogatott.

?

— József Attila verse: Teli í éjszaka.

í

1 És az első sor, határozottan, í keményen: f

— „Légy fegyelmezett!...”

^ Azután szinte sóhajtásként £következett a többi:

% „A nyár f ellobbant már. f A széles, szenes göröngyök $ felett

'j egy kevés könnyű hamu re- ^ meg.

Í Csendes vidék.. T í

^ Igen, régen elbúcsúztunk ^ már a nyártól, már csak emelek — és még csak remény.

/. „... Hazatér a földmives. Ne\ héz,

minden tagja a földre néz. í Cammog vállán a megrepedt ? kapa,

í vérzik a nyele, vérzik a vasa. ? Mintha a létből ballagna ha- \ za

egyre nehezebb tagjaival, í egyre nehezebb szerszámai- i val.. "

Maga az est műsora sikeresnek mondható. Néhány jól választott költemény tolmácsolása sokáig maradandó emlék marad. A műsor, igaz, nem volt mindvégig egyenletes, az erények mellett — figyelembe véve, hogy bemutatkozó előadásról van szó — ez apró hiba. Inkább illett volna, igaz, a műsorba néhány megzenésített költemény, mint Haydn B-dur vonósnégyesének első tétele (a műsor címe: A tél költészete) — ez is szépséghiba csak, s mit sem von le az egész értékéből.

Az előadók — Nagy Marianne, Árpád) Gabriella és Gyarmati Teréz — tudásuk legjavát nyújtották. Hiba volt, igaz, hogy nem a legki- forrottabb előadóművész műsorát hagyták a végére. A rendezés azonban így is megállta a helyét.

Ami mindezeknél fontosabb: a szervezés. A műsort a járási könyvtár és a művelődési ház közösen rendezte. Mindkét szerv minden tőle telhetőt megtett azért, hogy az irodalmi színpad bemutatkozása sikeres legyen. Beszéltek valamennyi ceglédi üzem és termelőszövetkezet közönségszervezőjével. Húsz forintos áron nyolc előadásra szó-, ló bérletet bocsátottak ki. (Egy előadásra szóló, helyszínen váltott jegy ára öt forint!) Mégis... A negyvenezer lakosú városban mindössze százhúsz bérletet sikerült eladniok.

Érdemes megvizsgálni azt is. hogy kik vásároltak bérletet. Hozzávetőleges számokat említve: harminc pedagógus, harminc gimnazista diák, harminc értelmiségi (orvos, műszaki tisztviselő) és az irodalmi szakkör tagjai. A további harminc bérlet különböző foglalkozású emberek között talált gazdát. De hogyan! A cipőipari vállalat például három bérletet vásárolt az igazgatói alapból, ezeket a gyár három kiváló dolgozója között osztotta szét. Hasonló megoldást választott a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat is. A Május 1 Ruhagyárból mindössze két hivatali dolgozó vásárolt bérletet. A Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál egy sem kelt el.

És egyetlen ceglédi termelő- szövetkezetben sem sikerült eladni bérletet.

Pedig jó néhány munkást és termelőszövetkezeti dolgozót láttunk az előadáson, a nézők között. Nem sajnálták a pénzt, csakhogy jelen lehessenek. Eljöttek, mert szeretik a szépet, a nemeset, még akkor is. ha nem hívták meg őket az előadásra. Félreértés ne essék, nem a művelődési ház és a könyvtár vezetőit, munkatársait hibáztatjuk, hanem az üzemi és a termelőszövetkezeti közönségszervezőket. akik szinte semmit sem tettek annak érdekében, hogy a város irodalmi színpadát a munkások és szövetkezeti parasztok javára fordítsák!

Egy irodalmi színpad megnyitása nagy dolog, különösen az egy vidéki városban! Éppen ezért több érdeklődést, megbecsülést érdemelne a város, a járás, az üzemek és termelőszövetkezetek vezetőitől. Legalább annyit, hogv a járás és a város, az üzemek és a termelőszövetkezetek vezetői a megnyitón ott legyenek. Hiszen Cegléd az 5 városuk is; elsősorban az ő feladataik közé tartozna: istá- polni minden olyan kezdeményezést, ami szépet és nemeset nyújt az embereknek.

Sokan talán most háborog- nak: Ugyan, mi köze az üzemi igazgatónak vagy a termelőszövetkezeti párttitkárnak az irodalmi színpadhoz? Nagyon sok. Olyan fórummal gazdagodott a város, amely az emberek műveltségét hivatott emelni. És hogy teljesíthesse feladatát, az üzemi igazgatók, a termelőszövetkezeti párttitkárok. a város vezetői legyenek nemcsak közönsége, de szószólói is az irodalmi színpadnak!

Prukner Pál

.. Hol a homályból előhajol

egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát.

Mint birtokát a tulajdonosa.’’

Újra csend lett. A reflektor pislákolt, mintha élő és érző szív dobbanna foglalatában. A Művészt és közönségét, még foglyul tartotta az átélés varázsa. Csak pillanatok múlva zúgott a taps.

Igaz élmény volt. Nem túlzás: egyedül ezért a néhány percért is érdemes lett volna létrehozni az irodalmi színpadot.

Maga a cím furcsa: lírai beszámoló és rideg taniilsás- ; idézés. Mégis... Nem lehet csak az élményről vagy csak í a tanulságról szót ejteni. A puszta tény. hogy irodalmi í színpad kezdte meg működését Cegléd városában, éi- í incnyriportot kíván. A bemutatkozás azonban még nem ! adta mindazt, amit vártunk, így hát éppen a kővetkező ; előadások érdekében beszélnünk kell a hibákról is.

AZ ÉLMÉNY

képzést? Az ok — mondjuk ki nyíltan: a túlzott kény elemszerete t.

A szocialista pedagógia kérdéseinek irodalma esztendőről esztendőre gazdagabb. Ma már nemcsak a tanári könyvtárakba kerül közülük egy-két példány, de megtalálhatók majd valamennyi állami könyvtárban is. Falun pedig? Amelyik községi könyvtárból hiányoznak az ilyen könyvek, a könyvtár vezetője — ha érdeklődést lát — igényelhet szakkönyveket a járási vagy akár a megyei könyvtárból. A „nem tudom hogyan kezdjek hozzá, mit olvassak” elve sem áll. A Pedagógus Továbbképző Intézettől kezdve a Pedagógiai Tudományos Intézetig bezárólag számos szervhez fordulhatnak segítségért, tanácsért nevelőink, De úgy véljük, maguk az iskolaigazgatók is sokat segíthetnek.

Az elmúlt esztendők követelménye még az volt, hogy az igazgatók teremtsenek eszmei- politikai egységet a tantestületekben. A munka általában sikerrel járt. De elégedettek lehetnek-e az elért eredményekkel? Büszkék lehetnek rá, joggal, de elégedettek — soha,

Egy lépéssel tovább..; Bővíteni kell a kört.

Az eszmei-politikai egység mellett pedagógiai egységet keli teremteni a tantestületekben Egy cél érdekében folyik az iskolákban az oktató és nevelőmunka — a módszernek is egységesnek kell lenni tehát.

Az alap: a szocialista pedagógia. A feladat: a szocialista embernevelés. Ezt pedig a bur- zsoá pedagógia talaján állva nem lehet;

A megoldás kettős;

Javítani a pedagógusképző intézetek munkáját. Ne csak kiváló szakembereket neveljenek, de a gyermekek jellemét, a gyermekek bonyolult lelkivilágát is jól ismerő, képzett nevelőket.

A másik: olyan légkört teremteni a tantestületekben, amelyben lehetetlen munkálkodni a burásod pedagógia elvei alapján.

Fel kell tehát mérni a valós helyzetet, meggyőződni a tantestület tagjainak pedagógiai képzettségéről. Félreértés ne essék, nem valamiféle*

„bélyegző-módszerre” gondo-j lünk, ahogyan azt a péceli is-! kólában tették — távol áll tő-! lünk ennek még csak a gon-i dolata is! Nem az emberek, de: a káros polgári nézetek ellen: kell harcolni, különben még az: egységes tantestület is szét-j hullik. A felmérés után pedig j

alaposan átgondolt terv j szerint hozzá kell kezdeni j a nevelők pedagógiai isme- * reteinek bővítéséhez. Akár szervezett, akár egyéni formában

Az orvos nem állhat addig: a műtőasztal mellé, amíg hi-: vatása mesterségbeli részét tö-í kéletesen nem ismeri, hiszen; élet vagy halál függ tudásától.! A pedagógusok az új életek! formálói. Nem fizikai, erkölcsi; értelemben. Erről volt szó aj pedagógusok aktíváján, amikor; az eszmei-politikai- peda gógi ai: egység kialakítását tűzték ki; célul a részvevők

( A felszabadulás 15. évforí dulójához az idén még egy í jubileum fűződik; az Elnöki ! Tanács tíz évvel ezelőtt nyil- í vánította a magyar nép nem- ; zeti ünnepévé április 4-ét.

! A kettős évfordulót az or- Sszág valamennyi művelődési ! intézményében színes, válto- í zatos bemutatók, események i köszöntik

! A színházak új magyar | darabokat tűznek műsor- ; ra, vagy az alkalomhoz illő ! színműveket újítanak fel.

\ Az Állami Operaház a Ludas J Matyi című balettet mutatja ! be, a koncerttermekben pedig £ megrendezik a magyar zene \ seregszemléjét, amelyen elsősorban fiatal szerzők és fiatal l muzsikusok lépnek a közön- i ség elé. A Színház- és Film-