Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

I960. FEBRUAR 4. CSÜTÖRTÖK / ^^CirlíiP 3 BÁLON, KLUBESTEN SPOBTONTÚL... Négy gyermek meghalt — Mondja, hogyan lehetnék újságíró? Tizenhét éves, barna hajú kislány kérdezi tőlem. És míg a műhely enyvszagú melegé­ben erről beszélgetünk, meg­tudom, hogy nemcsak a kárpi­tosságot tanulja, hanem esti gimnáziumba is jár. — És meghallgatom Rozner Győző bácsi előadásait — teszi hozzá Mocsári Mária jóked­vűen, mosolygósán, ami lát­szatra teljesen összhangban áll az ő gondtalan életével. De amikor az írásról kérdezem, a jókedvű kislány hirtelen elko- morodik. — Tudja, én vagyok a KISZ faliújság íelelőse. Az elején még írtam. Másoktól is kér­tem cikkeket... De nem ado tt senki... Aztán abbamaradt. Mint minden... A kedvem is elvették. — öreges fintor szántja fel sima arcát. Nehéz egy fiatal, céltudatos ember kedvét szegni, aki a munka, a tanulás mellett még a KISZ-oktatást — számára nem kötelező — is szívesen magára vállalja. De ahogy az okot kutattam, egyre több furcsaság bukkant elém a váci Dunai Hajógyár­ban. Nem minden KISZ-szervezet dicsekedhet el azzal, hogy sa­ját használatra csónakot, mo­torcsónakot építtiet. Vagy az­zal, hogy saját céljaira fovdít- hatja a gyárban gyűjtött fém­hulladékért kapott szép össze­get. A váci Dunai Hajógyár fiatal­jai nyugodtan megtehetik. Néha még bálokat, klubes­teket is rendeznek. Néhányan egyik-másik gyárral közös mű­sorban szerepelnek, néhányan sportversenyekre járnak. S a gyári munkájukat is elvégzik becsülettel. De érdekli-e őket, ami a munkán túli életben va­lami komoly tartalmat jelent? Ami több a pénzköltő szórako­zásnál? Érdekli-e őket, hogy hová, milyen országba jutnak, milyen emberekkel á- hátukon, milyen partok, tájak, városok közt siklanak azok a hajók, melyeket az idősebb szaki ár- sakkal együtt ők építettek?! Rozner Győző labdarúgó korában majd a fél világot beutazta. Mennyi élményt gyűjtött össze ezekről az or­szágokról! Szívesen beszél is róluk. Mégis, a kétszáz 26 éven aluli fiatalembert fog­lalkoztató gyár 50 KISZ-tag- jából csak huszonegyen je­lentkeztek az előadásaira. És csak tizenegynéhány fiatal lézengett ezeken az összejöve­teleken, amikor a Világ tér­képe • előtti kör sorozatában beszélt az idegen országokról. Miért? Amikor még ráadás­nak szemünk elé magasodik városunk, Vác példája, ahol — Takács Lajos járási és je­lenleg városi KISZ-titkár meggyőző adatai szerint — nagy és tartalmas számok jelzik a KISZ-oktatás eredmé­nyeit. Bárkit kérdeztem, mindenki közönyről panasz­kodik. A KISZ-tag éppúgy, mint a KISZ-titkár. S mi húzódik meg a közönyösség mögött? Kényelem. Ami nemcsak az oktatásra, hanem a majdhogynem lanyha KISZ- munkájukra is kihat. Mert miről panaszkodnak a fiatalok? Nincs kultúrtermük, ahol munka után összejöhetnének. A gyár messze van a város­tól, ahol laknak, a vezetőség sem foglalkozott velük kel­lőképpen, s az előadások is többször elmaradtak... És mit mond Nagy László, a KISZ-titkár? Ami erejük­ből futja, megteszik. Beszél­tek például a fiatalokkal, akik mindent megígértek, de a fogadkozások ellenére sem mentek el a következő elő­adásra. Aztán elkedvetlenedve tudomásul • vették a közöm­bösségüket — ahelyett, hogy. kutatták volna az okát. És a párttitkár? Rácz Sándor párttitkár sza­vai a kiút lehetőségét mér­legelik. — A kiszesek kapnak egy tágas irodahelyiséget. Foglal­kozások, összejövetelek után ugyanúgy külön autóbusz vi­szi őket a városba, mint ed­dig. Bent, a városban szíve­sen látják őket a nemrég épült pártházban. Odalép az íróasztalához, az­tán elém tesz három összefű­zött papírlapot, a pártszerve­zet 1960-as munkatervét. Tervek, megoldásra váró, érdekes, sürgető feladatok. Az egyik a KISZ-vezetőség és a növekvő tagság marxis­ta szellenjű nevelésével fog­lalkozik. — Hogyan akarják megva­lósítani? — Minden párttagunk el­vállalja egy-egy kiszes fia­tal patronálását. Már oldódik is az érces hang hivatalos színezete. — Nézze — folytatja —, ha valaki érzi, hogy foglal­koznak vele, már jobban tö­rődik önmagával. Ha valaki tndjay hogy komolyan számi-' tanak rá, már más szemmel nézi, már nem is keresi annyira a kibúvókat. Külö­nösen, ha olyan ember tö­A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság szerdai ülésén Oczel János, a KNEB elnöke beszámolt a népi ellenőrzés munkájáról. A bizottságok az elmúlt hetekben több orszá­gos vizsgálatot fejeztek be. A Balatoni Intéző Bizottság mű­ködését is ellenőrizték a népi ellenőrök és megállapították, hogy a Balaton fejlesztésére szolgáló összegeket az illeté­kes szervek jól használták fel. Több megyében vizsgálták a községi erdőbirtokossági társulások tevékenységét, szá­mos községben pedig a legel­tetési bizottságok működé­sét kísérték figyelemmel. Ez utóbbi vizsgálat alkalmával megállapították, hogy a le­rődik vele, aki tekintélyes, akit becsül és aki megmu­tatja, melyik a jobb fogás a gépen, aki mint tapasztalt, öregebb barát segíti a fia­talt. És ha lógó orral jön be a gyárba, megkérdi: mi bántja.. Figyelem, ahogy Rácz Sán­dor egyre jobban beleme­legszik a tervek megvalósí­tásának ezernyi lehetőségébe s közben önkéntelenül is Mo­csári Marikára gondolok. Ar­ra a kislányra, akinek nem is olyan sokára lehervad ar­cáról a keserű fintor. Újra megérzi az írás jó ízét, a faliújság-szerkesztés sok-sok izgalmát, ahol belefeledkezik Ukrán tudósok ultrahang­berendezést készítettek rákos megbetegedések felismerésére és a szervezet lágy szövetei­nek vizsgálatára. A berendezés működési el­ve a rádiótávméro készülé­kéhez hasonló. A vizsgálan­dó szövetbe ultrahang-im­pulzusokat bocsátanak. A rosszindulatú daganat több impulzust, a nem rosszindu­latú kevesebb impulzust ver vissza az egészséges szövet­nél. Rákos daganat esetén a képernyőn világoskék fol­tok jelennek meg. E foltok elhelyezkedéséből é6 mére­teiből állapítják meg a meg­Az új év első számának vezércikke visszapillantást nyújt az elmúlt év esemé­nyeire, megmutatja, hogy az 1959-es esztendő fordulatot hozott a nemzetközi kapcso­latok fejlődésében» a szo­cialista tábor és a béke ja­vára. Kónya Albert ég Erdei Fe­renc tanulmánya ismerteti geltetési bizottságok többsége nem a működését szabályozó rendelkezéseknek megfele­lően gazdálkodott, egyes he­lyeken visszaéléseket tártak fel. Megtárgyalták a dolgozók szociális ellátásának egyes kérdéseiről folytatott vizsga­lati jelentést is. Az ellenőrzés több tárcát és tanácsot’ érin­tett és összesen 553 vállalatra terjedt ki. A széleskörű el­lenőrzés tapasztalatait a KNEB a Gazdasági Bizottság és a Minisztertanács elé terjeszti. Az ülésen végül az idei nép- gazdasági beruházások előké­szítésével kapcsolatos vizs­gálat programját vitatták meg. A Külügymmisxtérium szóvivőjének cáfolata A londoni rádió a napokban ismét világgá röpítette azt a nyilvánvalóan hidegháborús célokat szolgáló, ismert és ré­gen megcáfolt koholmányt, hogy Magyarországon nagyko­rúságukat elért fiatalokat és másokat végeztek ki. Az erede­tileg amerikai forrásokból származó és most az angol rá­dió által felmelegített hazugsá­got több angol, olasz és más külföldi lap átvette, az angol külügyminisztérium szóvivője pedig hivatalos nyilatkozattal igyekezett a rágalomnak hihe­tőség látszatát adni. A Magyar Népköztársaság Külügyminisz­tériuma, szóvivője útján, eré­lyesen visszautasította az angol rádió rágalmait, londoni és ró­mai követét pedig utasította, hogy fejezze ki tiltakozását az angol, illetőleg az olasz kor­mánynál. betegedé® pontos helyét. Az ultrahangot alkalmazó diag­nosztikai módszerrel 7 centi­méter mélyen fekvő 2—3 mil­liméteres daganatok is meg­állapíthatók. Fazekas István, Maszlik Já­nos és a , Nemeskéri uraság volt cselédei közül még hu- szonketten 1949 őszén megala­kították Alsógöd első termelő- szövetkezetét: a Vörös Csilla­got. Nem sokkal ezután a fel­azokat az elveket, amelyek az MSZMP VII. kongresszusa szellemében egy távlati tudo­mányos kutatási terv kidol­gozásának alapját képezik. A mezőgazdaság gépesíté­se éx a gépállomások szere­pe a szocialista átszervezés időszakában cimű írás a szö­vetkezeti termelés gépesítésé­nek néhány fontos elvi kér­dését világítja meg. A falu szocialista átszerve­zésének, a szövetkezetek po­litikai és gazdasági megszi­lárdításának egyik legfőbb feltétele, hogy a termelő­szövetkezetekben erős, aktív pártszervezetek működjenek. Ezek feladatait tárgyalja és munkáját segíti Hídvégi Fe­renc és Varga Sándor cikke. A Társadalmi Szemle új száma teljes terjedelemben közli az SZKP Központi Bi­zottságának 1960. január 9-i határozatát a pártpropaganda feliadatairól. A Nemzetközi szemle rova­tában a baráti Bulgária szö­vetkezeti rendszerének győ­zelméről és új sikereiről Csizmadia Ernő cikkét talál­juk. A könyvismertetések között Salgó László ír A Kínai Kom­munista Párt rövid törté­netéről, Csapó László pedig Adam Smith: A nemzetek gazdasága I. kötetének újabb magyar nyelvű kiadásáról. A halál nem szemtől-szem- be támadott, orvul setten­kedett be ncgy mogyoródi házba. Hírét idegen embe­rek vitték: felrobbant egy háborús lövedék a kőbá­nyában. Édesanyák és édesapák, testvérek és nagyszülők kaptak a szivükhöz mély­séges fájdalmukban. A gye­rek, akivel alig egy órája beszéltek még, dicsérték vagy pirongatták, játszani engedték vagy éppen a szomszédos üzletbe küld­ték — nincs többé. Négy arc nem mosolyog soha már. Négy terítékkel kevesebb kerül az aszta­lokra, Egy lövedék felrobbant. Látásra: rozsdás, tehetet­len vasdarab. De benne a halál lakik. A halál, ame­lyet másfél évtizeddel ez­előtt zártak a vastag vas­falak közé. Valamelyik né­metországi lőszergyárban. Talán éppen abban, ame­lyikben ma is a halált zárják új vasfalak közé. Másfél évtizede befeje­ződött a háború. Másfél évtized után is gyilkol a sőgödi határi-ész gazdái is kö­vették a példát s létrehozták az Uj Élet Tsz-t. A szövetkezeti út járatlan volt, még kevés tapasztalattal rendelkeztek s ezért nehezen haladtak előre. Széthúzás nehezítette a közös munkát. 1951 tavaszán végül is egyesült a két szövetkezet, s akkor vette fel az Egyesült Törekvő Tsz nevet. Regényt lelhetne írni erről a szövetkezetről. A többség be­csületesen dolgozott, de mindig akadtak zavarosban halászók. Névtelen levelekkel, intrikával mélyítették egyesek a válsá­got. Klikkek alákultak, 'egy­mást váltották az elnökök. 1955-ben már a tizediket vá­lasztották meg. 1956 tavaszán Fuferenda János — az üzemi munkásból lett tsz-elnök — te­remtett végül is rendet. S bár némiképp csökkent a tagok száma, mégis erősödött a tsz. Ettől kezdve lépésről lépésre javult a helyzet. 1958-ban Tö­rök Sándor, az őrszentmiklósi tsz mezőgazdásza vette át a ve­zetést — Fuferenda Jánost ugyanis Kosdra hívták elnöK- nek — s azóta is gyarapodtak az alsógödiek. Vasárnap este nagy ünnep volt Alsógödön. A termelőszö­vetkezet tízéves jubileumát és a tizedik zárszámadását tartot­ta. Több mint négyszáz ember jött el a közgyűlésre; részt vettek a szomszédos tsz-ek tag­jai is, meg az újonnan alakult szövetkezetek vezetői. Az el­múlt évek nehézségei után mi­lyen eredménnyel zárják majd az évet? — kérdezték nagyon sokan, s amint a zárszámadási beszámolóból kiderült, várakozáson felül sikerült a tizedik esztendő. Kétmillióról hatmilliókilenc- százezer forintra növekedett háború. Ártatlan gyerme­keket. És másfél évtized után újra fegyvert és lő­szert gyártanak nyugat-né­metországi gyárakban. Csak a lövedék ereje sokszorta nagyobb. S a haszon is, amit cserébe talán éppen az vág zsebre, aki tizenöt esztendővel ezelőtt gazda­godott más emberek éle­tén. Fegyverkeznek. A halál, amelyet a vasfalak közé szorítanak, ezrek és száz­ezrek pusztulását okozhat­ja. Szombaton négy gyermek meghalt. A gyilkos: a ti­zenöt esztendeje véget ért háború. A Szovjetunió a háború­nak üzent hadat, amikor bejelentette: egymilliókét­százezer katonát leszerel. A háború: egyeseknek gazdagság, másoknak halát A leszerelés: élet és jó­lét — mindenkinek. Ha a négy mogyoródi kisfiú élne, biztos, hogy az utóbbira adná szavazatát. Alsógödön a szövetkezet va­gyona. — Azt szeretnénk megmu­tatni vendégeinknek — mon­dotta Török Sándor elnök —, egyáltalán nem szükséges, hogy ilyen rögös úton jusson egy szövetkezet az egyenesbe. Ml még járatlan úton indultunk. Aztán Török Sándor az el­múlt évi eredmények alapján számadatokkal bizonyította a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyeit. Eredetileg az Egyesült Törekvő TermelőszövetKezet 2 041 000 forint bruttó bevételt tervezett 1959-re, ezzel szem- ■ben -a- mérleg több mint há­rommillió forint bevétellel zá­rult. A szövetkezet (ő profilja a növénytermesztés, emellett dísznövénykertészettel, zöld­ségtermesztéssel is foglalkozik; A 203 holdnyi szántóföldre 2180 mázsa gabonát terveztek, s 2890 mázsa termett. Kapás- növényekből is teljesítették a tervüket, s a cukorrépa — ami­hez tavaly kezdtek először —1 175 mázsát termett holdan­ként. A szárazkertészet 252 ezer forint bevételt eredmé­nyezett. Az öntözéses kertészet és a virágkertészet a tervezett 348 ezer forinttal szemben 558 ezer forinttal gyarapította a közös Kasszát. Az állattenyésztést a koráb­bi években eléggé elhanyagol­ták, mióta Albert Mihály a tsz- be került, ez az ág is fellen­dült. A megyei harmadik he­lyet szerezték meg például a a tej termelési versenyben. Azelőtt az egy munkaegy­ségre osztott részesedés nem érte el a harminc forintot sem. Amikor 1959-re a vezetőség 38 forintot tervezett, sokan nem akarták elhinni. Vasárnap es­te kiderült, hogy alaptalan volt az óvatosság, mert egy-egy munkaegységre r 44 forint • •8 fillért fizettek. A becsülete- jsen dolgozó tagok ebben a j tsz-ben is megtalálják számí- jtásukat. Farkas Gyula például ; 565 munkaegységére 26 560 fo- jrintot kapott. Kacor Viktor* jaki három éve dolgozik a tsz- ;ben — üzemből jött ide — 16 [éves fiával együtt 975 munka- í egységet szerzett. Ez pénzben j mintegy 43 ezer forint jövedel- | met jelent! Ehhez pluszként ;jön még a háztáji gazdaságból i származó jövedelem. Petrik í József 1959. február végén lé- i pett a szövetkezetbe feleségé- ; vei együtt, mégis 1200 munka- ! egységet szereztek, i A jubileumi közigyűlés kü- i lön megemlékezett azokról a I tagokról, akik elsőként kezd- j ték meg a közös munkát. Az | alapító tagok huszonnégyen, : emléklapot és pénzjutalmat ; kaptak, míg jó munkájukért ; rajtuk kívül negyvenkét szö- i vetkezeti dolgozónak adtak pénzjutalmat. — szab* — Több fontos országos vizsgálatot fejezett be a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ÜLÉST TARTOTT A KNEB jövője álmodott hivatásába. Murányi József Ultrahanggal határozzák meg a daganatokat Megjelent a Társadalmi Szemle új száma — p — Egyenesbe jutott az alsógödi Egyesült Törekvő Tsz a HUN VAN AZ A HORDÓ?' pohár borocska jólesne va­csora előtt étvágycsinálónak! — Tán elakadtak ebben a nagy hóban? — vélte valaki. — Az lenne csak a jó — nevetett egy másik —, ha té­vedésből az Új Barázdába vitték volna, mert idegen a boros, nem tudhatja, hogy két tsz is van a faluban. — Ugyan — legyintett az elnök —, ott van Karsai a biciklivel, azért küldtük el éppen, hogy mutassa neki az utat. Miközben igy morfondí­roztak, telt-múlt az idő, már be is sötétedett, de a hordó bor, amit a szomszédos szőlő- termelő községből rendeltek, csak nem akart megérkezni. Időközben elkészült Julis néni is a vacsorával, a húslevest felszolgálták és el is fogyasz­tották. s már éppen a borjú­pörköltet hordták befelé, ami­kor nyílott az ajtó, s Karsai félrecsapott kucsmával, nagy vörös orral, szemmel látha­tóan pityókás hangulatban betámolygott rajta. — Hát a hordó hun van? — támadtak rá az emberek, mert már nagyon kínozta őket a szomjúság. — A hordó? — bámult rá­juk értetlenül Karsai. — Hisz már négy órája elküldtem ... Mert én még ott maradtam egy kicsi ideig, gondoltam, ha már átmentem, hát meg­látogatom a sógororaékat. — Hű, ennek már a fele se tréfa — kiáltotta az elnök —, mert alighanem az Új Barázdába vitte az az ember. Egyszerre négyen szaladtak a másik termelőszövetkezet székhazába, amelynek ablakai ugyancsak ki voltak vilá­gítva, oszt’ közelebb érkezvén úgy vélték, mintha nótaszót is hallanának. Nem tévedtek. Amint be­léptek, vagy tizenöt jókedvű embert pillantottak meg, s kezükben valamennyien bor­ral telt poharat szorongattak. — Sose. jobbkor! — ugrál­tak fel az érkezők üdvözlé­sére. — Gyertek csak, oszt’ üljetek le, jut még nektek is néhány pohárral! — Néhánnyal? — kérdezte Karsai, aki időközben a nagy izgalomtól teljesen magához tért. — Csak nem azt akar­játok mondani, hogy már alig van bor a hordóban? — Hát éppenséggel még ke­rül benne egy pár liter — fe­lelték amazok —, de mit tö­rődsz te vele, hogy mennyi bor van a hordóban, örülj, hogy megkínálunk. — Kínáljátok ám a kereszt­anyátokat — kiáltotta Karsai — hisz miénk az a hordó, csak tévedésből hozta ide az a mar­ha, nektek meg volt bőr a ké­peteken, hogy csapra verjétek, ahelyett, hogy megmondtátok volna neki, hová vigye? — Ha bolondok lettünk vol­na elküldeni — mondta az egyik új Barázda-beli ember.': — Hisz azzal állított be, hogy I jóestét, meghoztam a bort, fo- \ gyasszák egészséggel. Karsai a hordóhoz lépett,: megmozgatta, hogy mennyi Jö-i työg még benne. Bizony, mi ta-1 gadás, alaposan feíévertekl már a tartalmának az új Bű-; rázda tagjai. — Megfizetitek az árát! —| kiáltotta feléjük. — Hohó, Karsai, lassabban a \ testtel — állt fel az Új Baráz- \ da elnöke —, mert ez a lecke \ pontosan neked szólt. — Aztán miért? — kérdezte• hetykén amaz. — Azért, mert a múltkor te \ ágáltál leghangosabban az j egyesülés ellen. Látod, ha ránk j hallgatsz, már egy tsz-ben vol-\ nánk, oszt, nem tevesztettek\ volna bennünket össze veletek. í Most pedig vigyétek el a hor-i dót békével. Még talicskát is j adunk, hogy könnyebben gu-í ruljon. Ari Kálmán j Már vége volt az ünnepi zárszámadó közgyűlésnek. A terem pillanatok alatt átala­kult ebédlőhelyiséggé, vagyis középre két sor asztal, az asztalok mellé meg székek kerültek, s kirakták az evő­eszközöket és a poharakat is, az emberek pedig lassanként elfoglalták helyüket. így üldögéltek egy ideig tü­relmesen várakozva, mert Ju­lis néni, a szakács az előbb bejelentette, hogy a húsleves kész. de a borjúpaprikás ké­sik egy kicsit. — Jól van no — nyugod­tak bele az emberek —, vá­runk mi szívesen, csak finom legyen a vacsora! Aztán valamivel később mégis csak türelmetlenkedni kezdtek, kivált akkor, amikor< Tálas Józsi, a tehenész várat­lanul igy kiáltott: — Hun van már az a hordó? Élénk mozgolódás támadt erre. — Az ám — mondták töb­ben is egyszerre —, miért késik az a hordó? Néhány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents