Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

1960. FEBRUÁR 24. SZERDA "hírlap 3 Tudassák a dolgozókkal... A váci Forte-gyár ebédiőter­------------------------- met fél h áromra tisztára takarítot­ták. A faburkolattal védett televíziókészülék alatt két négyszemélyes asztalt össze­toltak, letakarták sötétpiros posztóval és a középre szob­rot tettek. Talán nem a legsikerültebb és nem a leg- élethűbb ez a Lenin-szobor, de sok tekintet rátévedt erre a már kopott bronzfestésű férfimásra, amely testét elő- redönti, fejét felemeli, te­kintetével a jövőt fürkészi, mint aki a bizonyosság és az erő tudatában nekífeszül a következő akadály elhárí­tásának. Kettler László, a titkár, a pártvezetőség beszámolóját olyan egyszerű hangon mond­ja el, amilyent az emberek baráti, családi körben hasz­nálnak. Az alapszervezet évi tervét ismerteti. — Ezzel ugyan kicsit meg­késtünk, mert a pártveze­tőségnek majdnem minden tagja és a párttagok több­sége is a falu szocialista átszervezésében segített... A munka azonban nem állt, tervszerűen folyt itt a gyár­ban, de nem helyes, hogy a tagság nem ismeri a tervet, illetve nem hagyta jóvá és így nem js ellenőrizhette a vezetőség Tevékenységét — mondja a párttitkár. Mint minden munkaterv­ben, ebben is vannak olyan pontok,' amelyekhez nem kell sok elemzés és magyarázat, mert az élet és a tenniva­lók szoros összefüggéséből következnek. Ilyen például a vezetés színvonalának eme­lése. A vezetésnek ugyanis az üzem és a dolgozók szá­zainak fejlődésével párhuza­mosan egyre differenciáltab­bá keli válnia. Hiszen, a 18 milliós beruházás, az új tech­nikai és kémiai eljárások sora, a bonyolultabb auto­matagépekhez szükséges ke­zelők képzése és a már képzettebb emberek magasabb igénye a párttal szemben, szinte ráparancsolja a kom­munistákra a szélesebb látó­kör megszerzését, az a lapo­sabb és felkészültebb veze­tést. A határozatok végrehajtásá­--------------------nak állását e zután nemcsak a vezetőség, hanem a taggyűlés is mér­legeli, ellenőrzi. A tömeg­szervezetek — elsősorban a KISZ munkájának — alapo­sabb segítését úgy oldják meg, hogy a pártvezetőség tagjai részt vesznek a KISZ- vezetőségi üléseken. — Elsődleges feladatunk nem az ellenőrzés, hanem az elvi segítés, s annak az érzés­nek a táplálása, hogy min­den lépésükhöz a kommu- nistáktóf kapják a biztatást, a támogatást — indokolja Kettler elvtárs. A pártépítő munkát ele­mezve, kiderül, hogy nincs minden a legnagyobb rend­ben. Többször is előfordult, hogy egy-egy tagjelöltet nem a közvetlen közelében dol­gozó kommunisták ajánlot­ták felvételre, hanem a má­sik- üzemrészbeliek írták alá a felvételi kérelmét. A terv szerint ezután az a pártcso­port viszi majd taggyűlés elé a tagjelöltet, ahol dolgozik. A pártcsoportokat pedig úgy segítik, hogy az értekez­letükre ellátogat egy-egy ve­zetőségi tag, a bizalmiak — sorban és egyenként — részt vesznek a vezetőségi ülésen, így minden hónapban meg­vitatják egy-egy pártcsoport munkájának hatását a dolgo­zók között. A tanulás, a művelődés, a szakmai és a politikai elő­adások, a szabad pártnapok évi tervének végrehajtására egy-egy felelőst állítanak, hogy a párttagok és párton- kívüiiek képzése meg ne tor­panjon. Külön fejezet foglalkozik a , ------- munkaver­s eny szervezése, a szocialista brigádok (kilenc csoport szö­vetkezett eddig) fejlődésével, a termelés pártellenőrzésének hatékonyságát pedig a kom­munisták segítségére, a mun­kában való példamutatásra alapozzák. A napirend második pont­jaként a Forte-gyár 1960. évi munkaverseny-vállalására ke­rül sor. — A kongresszusi munka­verseny eredménye, hogy vál­lalatunk múlt évi önköltség­csökkentési tervét túlteljesí­tette, s így a többlet 3 millió 829 000 forint... A múlt évi tapasztalatok és az újabb le­hetőségek figyelembe vételé­vel javasoljuk az üzem dol­gozóinak, hogy ebben az év­ben egymillió 719 000 forint­tal csökkentsük az önköltsé­get — mondja a párttitkár. Ebből az összegből például a filmkiszerelő üzemre 698 000 forint, a papírkiszerelőre 336 ezer forint jut. Az asztaloknál az említett üzem kommunistái jegyeznek. Nem azon tanakodnak, hogy megvalósítható-e ez a javaslat, mert ismerik a saját és a pártonkívüli dolgozók akará­sát. Azt mérlegelik, milyen akadályokon, könnyen elhárít­ható hibákon kell úrrá len­niük a cél eléréséért. Hiszen a termelékenység kétszázalé­kos emeléséről s az önkölt­ség szintén kétszázalékos csökkentéséről van szó! Az állam pedig 18 millió forintot adott beruházásra, amelyet szeretnének visszafizetni mi­előbb a nép közös kasszájába. így vitatják kát a munka­—------:— verseny-tervet é s a szavak mögött érzik az a nekifeszülés, amelyet az asztalon álló alak fejez ki. Megszületik a határozat: minden pártcsoport, az üzem­részek vezetőivel együtt „le­bontja” az önköltségcsökken­tési és termelési tervjavasla­tot saját munkarészlegére, azután a dolgozókkal külön- külön megbeszélik az egyéni vállalás lehetőségeit, hogy a következő hétre hirdetett ter­melési tanácskozáson a gyár kollektívájának minden tagja elmondhassa: — Tudom, miről van szó! Ebből ennyit vállalok .,. Mert amit eddig a Forte- gyáriak vállaltak, azt mindig teljesítették. Az eredmény pedig?! A vita lezárása után az igazgató jelenti a taggyűlés­nek: — Tudassák a dolgozókkal, hogy a múlt évi nyereségré­szesedés 20—21 nap. Déri Károly Száztízmillió forint nyereségrészesedés az állami mezőgazdasági nagyüzemekben Hétfőn megkezdődött a Me­zőgazdasági és Erdészeti Dol­gozók Szakszervezete Központi Vezetőségének kétnapos ülése. Az ülésen részt vett Petőházi Gábor és Szőke Mátyás föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes, dr. Balassa Gyula minisz­terhelyettes, az Országos Erdé­Március 6—7—8-án Ceglé­den a nőtanács és a megyei, valamint a járási tanács ke­reskedelmi osztálya kiállítást rendez. A kiállításon kész­ételeket, háztartási gépeket, kozmetikai cikkeket mutat­nak be. Ezenkívül nagysza­bású divatbemutatót is tar­tanak. A megye nagyobb váro­saiban — Cegléden, Vácott — a boltokban a nemzetközi nőnap tiszteletére valameny- nyi női vásárlót külön üdvö­zölnek és a nők között hat­ezer jutalomtárgyat sorsol­nak ki; it : Pátyon február 29-cn ked­ves vendégek látogatják meg a termelőszövetkezetet. Bu­daörsről, a XIII. kerületből és Csehszlovákiáuol érkez­nek női vendégek, hogy meg­tekintsék, hogyan élnek, dol­goznak a pátyi termelőszö­vetkezet asszonyai. ★ Február 27-én Szentendrén a járási nőtanács ünnepséget rendez a nemzetközi nőnap tiszteletére, amelyen négy­tagú csehszlovák küldöttség vesz részt, valamint a szovjet és kínai nagykövetség is kép­viselteti magát. Hasonló ün­nepséget rendez március ele­jén a budai járási nőtanács. ★ A megyei nőtahács feb- iruár 26-án rendezi meg a nemzetközi nőnap 50. évfor­dulója tiszteletére nagyszabá­sú ünnepségét. ★ Kovács Antalné, a megyei nőtanács elnöke a nemzet­közi nőnap alkalmából Bul­gáriába utazik, ahol részt vesz a bolgár asszonyok ün­nepségén, ★ Megyénk asszonyait a nem­zetközi nőtalálkozón, amelyet áz idén Dánia fövárr.iában, Koppenhágában tartanak, Markó Ala.josné, a Csepel Autógyár dolgozója képvi­seli. * Március 1-től ünnepi mű­szakot szerveznek a váci Forte-gyárban. Az évforduló napján gyűlést tartanak, amelyre meghívják az asz- szonyok nyugdíjas munka­társaikat és Csővár termelő­szövetkezeti község asszo­nyait. A nők napjának megün­neplésében a férfiak is részt vesznek, de terveikről nem adnak tájékoztatást, mert meglepetést készítenek elő. szeti Főigazgatóság vezetője és Varga György, a SZOT titká­ra. Hunya Istvánnak, a ME- DOSZ elnökének üdvözlő sza­vai után Varga György, s SZOT titkára bejelentette hogy Halász József, a ME- DOSZ főtitkára tanulmányai­nak folytatására a Szovjet unióba utazik. A SZOT elnök­ségének javaslatára a főtitkári teendők ellátására az ősszel megtartandó MEDOSZ-kong- resszusig Varga János titkárt bízták meg. Halász József beszámolójá­ban elmondotta, hogy a szakszervezethez tartozó üzemek a kongresszusi verseny tiszteletére 509 millió forint értékű vál­lalást tettek. Ezt kétszeresen teljesítették, s így a verseny az állami mező- gazdasági nagyüzemekben egymilliárd forintot hozott. Az állami gazdaságok például 11 millió literrel több tejet, 2832 vagonnal több gabonát, 5436 vagonnal több kukoricát adtak a tervezettnél. Az erdőgazda­ságok múlt évi többlettermése 55 000 köbméter ipari fa és 32 000 köbméter fagyártmány. A mezőgazdasági üzemek­ben kiosztásra kerülő nye­reségrészesedés meghalad­ja a 110 millió forintot. A MEDOSZ Központi Veze­tősége határozatot fogadott el a felszabadulási verseny irányelveiről. Az állami kísér­leti és tangazdaságok, vala­mint az erdőgazdaságok és vízügyi intézmények dolgozói továbbra is elsőrendű felada­tuknak tekintik az új termelő- szövetkezetek megsegítését. Téli munka a tsz-ben A péceli Zöldmező Termelőszövetkezetet 1957 telén tit agronómus alakította. Tehenészetük kiváló teljesítménnyel a tsz kistehenészetek tejtermelési versenyében legutóbb országos első díjat nyert. Eredményeik láttán 1959-ben 180-an kérték felvételüket a tsz-be. A 2100 holdra megnöve­kedett szövetkezet a jövő évben áttér a belterjes gazdálko­dásra és törzsállat-tehenészetét tovább fejleszti. Kuti Károly, a tsz kovácsmestere Bene István segítségével lovat patkói Antal Bálint gondozza a Rebeka nevű, 9 ezer liter tejet adó tehenet, s a kiváló tehéntől származó üszőt res tejelési átlagú tehene­ket, a darálót és a két gép­kocsit, amelyek közül a na­gyobbik: egy GMC, a szov­jet hadsereg tai?alyi aján­déka. Lassan megelégelem a számokat. Búcsúzóul Bánék otthonát keresem fel. A Bán­háznak különös jelentősége van a csoport életében. A falu szélén áll, dologidőben itt adnak egymásnak talál­kát a földekre induló tagok. Bánóknál sem kell sokéig keresnem a régi és az új élet közötti különbséget. Bán András és felesége húsz esz­tendeje még hónapszám a summáskonyhák örökös ece­tes babfőzelékén, szalonnáján élt. Most magasföldszintes, szép, egészséges kőházban laknak. Évente három hízót vágnak és az asszony, aki férjhezmenetelekor csak „egy ágyat, a szekrényt, meg azt a tiszta ruhát kapta hazul­ról, amiben lefeküdt”, már egy begyűjtötte eladó lánya teljes kelengyéjét. Tavaly vett egy szobabú­tort és az egykori summái ivadékának, a tsz-tag leá­nyának kétezer forintos kí­nai bársonyruha, másfélezer forintos nylonruha lóg a szekrényében. Az érettségizői nagylány, aki a felszabadu­láskor éppen hároméves volt. már csak az idősebbek elbe­széléséből ismeri szülei rég5 életét. És mivel a jóba na­gyon könnyű beleszokni, ta Ián mái alig-alig is hiszi. Ordas Iván öt esztendeje ismeri a ter­melőszövetkezetet. — Dolgoztait! — Kifogástalan a termelő- szövetkezet munkafegyelme, a mi gépállomásunk körze­tében bárhol példát vehetnének róluk. Tavaly nyáron nem volt az a munka, amelyben, teljes létszámmal ne vett volna részt a tagság. A férfiak az állattenyésztésnél, szállítás­nál, lovasfogatoknál dolgoz­nák és amúgy sincsenek so­kan. Különösen hangsúlyo­zandó az asszonyok szorgal­ma. Mivel kevés a férfierő, ők voltak a fogatoknál a ra­kodtatok, dolgoztak a kaz­lak tetején, de mindenhol kifogástalanul. Bán Andrásné, Csibi Jenőné és a többiek a legjobb férfimunkásokkal is vetekedtek. A mezőgazdászok általában kritikus emberek, ha a szak­májukról kérdezik őket. Rit­ka a szájukból az ilyen lep­lezetlen dicséret, különösen akkor, ha a munkateljesít­ményekre fordul a szó. Hin­nem kell tehát Szalay elv­társnak. A termelőszövetkezet köz­pontját már láttam. Megnéz­tem a pompás erőben levő lovakat, az évi 3000 lite­Egykori summátok mai élete Pilisb oros j enőn KÉSZÜLŐDÉS A NEMZETKÖZI NŐNAPRA mások fizikai erejét szípolyoz- ták ki, az nem volt érdekük, hogy a nagyüzemi gazdálko­dás összefüggéseit is meg­ismertessék velük. A sokszor diplomás szakembernek sem könnyű feladatok között a ta­pasztalatlan eleinte gyorsan utat téveszthetett. Mindent maguknak kellett megtanul­nak és nagygazdasági tapasz­talat nélkül megteremteniük a közösségi élet alapjait. Kez­detben túlságosan is számítot­tak az állam támogatására, nyakló nélkül kérték a hitele­ket, eladósodtak. Sok a küszkö­désről, tétovázásról, újrakez­désről tanúskodó számsorok fekszenek előttem a papíron, tizenkét évi fejlődés számai. 1950-ben például, egy minden erejével dolgozó és 500 munka­egységet szerzett tag, egész esztendei munkájával csak 7755 forintot keresett a ter­melőszövetkezetben, vagyis alig havi 650 forintnak meg­felelő értéket. Tavaly ugyan­ennek a tagnak már IS 000 fo­rint, azaz havi ezerötszázzal egyértékü jövedelem jutott eayedül csak a közös gazda­ságból. Hogyan érték el ezt a szép eredményt? Kívülálló vála­szol, Szalay Emil, a Szent­endrei Gépállomás itt lakó brigádagronómusa, aki már módját, életszínvonalát kutas­sam és kíséreljem meg leg­alább néhány vázlatos vonás­sal érzékeltetni. Óhatatlanul a múlt emlékeivel kell kezde­nem tehát, hogy a máig be­következett óriási változást érzékeltetni tudjam. Nehéz út volt, amit 1960-ig megjárt az a tíz ember, aki 1948-ban megalapította a ter­melőszövetkezetet. A taglét­szám azóta már, sok hullám­zás után, félszáz fölé duzzadt, a terület 90 holdról ötszáznál többre. Mégis, hosszú időbe telt, amíg a szikrabélieknek a tények mindennél hatáso­sabb érveivel sikerült bebizo- nyítaniok a pilisborosjenőiek előtt, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás szebb, gazdagabb, könnyebb életet biztosít a ré­ginél. Ma már — három gazda híján — az egész falu termelőszövetkezeti tag. — Miért akadoztak eleinte ? — kérdezem Kiss bácsit, aki egyike az alapítóknak és a gazdaságot ért minden meg­próbáltatásban megállta a helyét. Egyszerű a válasz, mégis meglepő: — Nem értettünk a gazdál­kodáshoz, kérem! Az igazság valóban ez. A régi uradalmak csak a sum­— Aki maga nem próbálta, elképzelni sem tudja, hogyan éltünk mi akkoriban! — mond­ja Hajdú bácsi, a pilisboros- jenői Szikra Tsz nyugdíjas bognára és a körülötte állók helybenhagyóan bólintanak. Valóban, csak az mérheti le igazán a változást, akinek az izma, idegei, roncsolt egész­sége máig is hordozza a régi élet emlékeit. Az évi hat hó­napi munkáét, az uradalmi birkahodályokban összezsúfolt szállásokét, ahol férfi-asszony egymás hátán szorongott, a napkeltétől napnyugtáig földe­ken töltött hétköznapokét és azét, hogy egy mezőkövesdi summás férfi keresete még 1940-ben sem volt több évi 360 pengőnél. Azt, hogy — és itt egykori tisztiorvosi jelen­tést idézek — „Mezőkövesd legelterjedtebb népbetegsége a trachoma” és hogy „A sum- mások hazatérése után a hasi hagymázas megbetegedések száma a községben gyarap­szik, mert a summások közt a rossz higiénés viszonyok kö­vetkeztében a tífusz gyakori.” Mindez ma már csak rossz emlék, de olyan emlék, amelyet oku­lásul és emlékeztetőül nem árt olykor-máskor idézni. Mezőkövesd nincstelen sum- másainak egy részét, nem sok­kal a felszabadulás után, me­gyénkben juttatta földhöz, házhoz, megélhetéshez álla- ; műnk. Pilisborosjenőre most ; azzal a szándékkal jöttem, j hogy tizenkét év elteltével a I Szikra Tsz tagjainak mai élet­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents