Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

1960. FEBRUAR 23. KEDD ""hírlap U| véaőnőképző évfolyamok indulnak A szegedi állami védőnő­képző iskolában márciusban, a budapestiben áprilisban új évfolyam kezdődik, amelyre az iskolák felvételi pályáza­tot hirdettek. Az évfolya­mokra olyan 18—32 éves korú érettségizett leányokat vesznek fel, akik a védőnői pályára testileg és szellemi­leg alkalmasak. A kérvénye­ket a lakóhely szerint illeté­kes megyei tanács egészség- ügyi osztályán kell benyúj­tani, mellékelve a pályázó sajátkezűleg írt önéletrajzát, születési és három hónap­nál nem régibb orvosi bizo­nyítványát. A jelentkezők biológiából és szerves kémiá­ból felvételi vizsgát tesznek. A kiképzési idő két év. Erre az időre a vidéki hall­gatók bentlakásos teljes kol­légiumi ellátásban részesül­nek, a helyben lakók pedig egész napi élelmet kapnak. A végzett növendékeket állásba helyezik. Dolgoznak az új tagok az abonyi Új Világ Tsz-ben A központi tanyákhoz veze­tő latyakos úton már félig be­gázoltunk, amikor az egyik hazafelé igyekvő tsz-tagtól megtudjuk, hogy kár a továb­bi fáradságért, mert Tamási István, az elnökük még nem érkezett vissza Ceglédről. — No, mármost mitévők le­gyünk? — állunk tűnődve az estébe hajló puszta közepén. — Hanem Molnár Magdi, a könyvelőnk ott lakik ni, ab­ban a tanyában, a kövesút mellett — tanácsolja az em­ber. — Ha szerencséjük van, talán odahaza találják. Lámpa-, illetve villanygyúj­táskor kopogtatunk be a ta­karos tanya pitvarának ajta­ján. Szerencsénk van, mert nemcsak a könyvelőnőt, ha­nem Mészáros Gyulát, a mező­gazdászt is itt találjuk, a munkából hazafelé induló tagok meg szinte egy­másnak adják a kilincset. Igaz, a könyvelő és a mező­gazdász éppen indulófélben van, a motorbicikli ott áll a kapu előtt, hogy a városba vi­gye Molnár Magdát, ahol is orvosi vizitálásnak veti alá Versenyben a fiatalok szerint a „kormos” trakto­ron nem lehet olyan ered­ményt elérni, mint az uni­verzális traktoron. Kisfaluéi Béláné, a Tápiószelei Kísér­leti Gazdaság KISZ-titkára pedig arról beszélt: a fiata­lok segítőkészségét, kezde­ményező kedvét fékezi, hogy a társadalmi munkában ké­szített baromfiólakat, Ható­kat „fekete” beruházásként kezelik s így az igazgató azt nem is engedélyezi. — Az idén nagy munka vár traktorosainkra — mondotta Polgár István, a Tápiószelei Gépállomás traktoros bri­gádvezetője. — Egy-egy bri­gádnak havonta 2400 nór- málholdat kell megmunkál­nia. Ez pedig verseny nél­kül szinte el sem képzelhető! A Z ELKÖVETKEZŐ napok­ban tehát szerte a me­gyében megkezdődik a ver­senyszervezés. Traktorosok, kukoricatermesztők, baromfi- tenyésztők töltik ki a jelent­kezési íveket, s beszélik, vi­tatják majd a reálisan, el­érhető eredményeket. S hogy az Ígéretekből, vál­lalásokból mi valósul meg, az a legközelebbi hónapokban már elválik. Bende Ibolya magát, mivelhogy gépkocsive­zetői jogosítványt akar sze­rezni. A legközelebbi tervei között ugyanis egy gépkocsi vásárlása szerepel. Mindezt addig tudjuk meg, amíg elhelyezkedünk a széke­ken, majd a beszélgetés fona­lát a termelőszövetkezet mun­kája felé gombolyítjuk. Elmondják, hogy a téli „fej­lődés” során az Új Világ Tsz taglétszáma 84-ről 300 főre, területe pedig 1000 holdról 2500-ra növekedett. A belé­pettek zöme jónevű, tekintélyes közzépparaszt, olyanok, mint Dobosi István, Csibrán Antal, Szabados Már­ton, Szabó József és még so­kan mások. Megkérdezzük: — Az új tagok hogyan illesz­kednek bele a közösségi élet­be? — Sokkal könnyebben, mint reméltük — hangzik a válasz. Majd hozzáteszik: — Eleinte magunk is attól tartottunk, hogy nehezen kapcsolódnak majd be a termelőszövetkezet munkájába, meg hogy majd az új és régi tagok között átme­netileg súrlódások lesznek. Ezért Tamási István, az elnö­künk a felfejlődést követő el­ső közgyűlésünkön szükséges­nek is tartotta, hogy foglal­kozzék ezzel a kérdéssel. Kér­te a régi tagokat, fogadják bizalommal és szeretettel az újakat, tekintsenek rájuk úgy, mintha alakulástól kezdve kö­zöttünk volnának, segítsék őket abban, hogy mielőbb be­lezökkenjenek a termelőszö­vetkezeti életbe. — No, és az eredmény? — Ha nappal volna, a saját szemükkel is meggyőződhetné­nek róla — mondják. — Jelen­leg, tekintve, hogy az idő még nem nyílt ki, körülbelül ötven új tagot tudunk foglalkoztatni, s ezek a régiekkel, együtt ^ valamennyien a legteljesebb egyetértésben dolgoznak. — Milyen beosztásokban vannak a már dolgozó új ta­gok? — Az ötvenből harminc fo- gatosi minőségben dolgozik, a többi a kertészetben és kü­lönféle vezetői munkakör­ben. Szabados Márton pél­dául függetlenített szőlő- és gyümölcstermesztési brigád­vezető, Dobosi, az állatte­nyésztésben, Csibrán és Sza­bó a kertészetben dolgozik. De számos kitűnő kisiparos is van az új tagok között. Tankó Péter ácsmester pél­dául a fiával együtt jött kö­zénk, de itt van Nagy Jó­zsef asztalos, Győré János kőműves és Telek Mihály géplakatos, aki egyébként a szövetkezet ezermestere, mert nem tudunk olyan munkát rábízni, amit meg ne csi­nálna. — S dolgoznak már ezek az iparosok? — Egytől-egyig. Telek bá­csi például a most épülő ba­romfiólunk elejére kerülő üvegfal kereteit készíti, s itt dolgoznak vele a többiek is. — Milyen egyéb munkák folynak most a termelőszö­vetkezetben? — Most főleg a meleg­ágyak készítésénél van mun­ka. Itt naponta általában húsz ember dolgozik, régi és új tagok vegyesen. Iparkod­nunk kell ezzel a munká­val, mert 73 holdas öntözé­ses, illetve száraz kertészet létesítését tervezzük, s en­nek az előkészítése bizony nem csekély feladatot jelent. A kertészeti munkák mellett fakitermeléssel foglalkozunk, s elkezdtük a trágya kihor­dását, nemcsak a tsz tanyái­ról, hanem az új tagok por­táiról is. A tél folyamán építettünk egy 150 férőhe­lyes süldőszállást és nemso­kára hozzákezdünk a köz­ponti tanyába vezető 1200 méteres bejóróút kikövezésé­hez. — Mik a további terveik? — A nagyarányú növekedés, s ezt követően a földrende­zés miatt pontos terveket még nem készíthettünk. Elő­zetes elgondolásaink természetesen vannak. Ezek szerint a fontosabb növény­féleségek közül elsősorban magrépa, cukorrépa, borsó, ricinus és kukorica termesz­tésével kívánunk foglalkozni. Jelentősen fejleszteni akar­juk állattenyésztésünket. El­sősorban a szarvasmarha, a sertés és a baromfiállomány növelésére gondolunk. Ta­valy például még egy fia tyúkunk sem volt, ezzel szem­ben az idén tízezer baromfit akarunk felnevelni. Számos új tagunk felesleges állat- állományát megvásárlásra ajánlotta fel a termelőszö­vetkezetnek. A vezetőség eze­ket az állatokat számba veszi, s ha továbbtenyésztésre alkalmasnak találja azokat, megvásároljuk tőlük. Ari Kálmán A ceglédi Alkotmány Tsz-ben A ceglédi Alkotmány Termelőszövetkezetet fél évvel ezelőtt jól gazdálkodó középparasztok alakították. Még az ősszel 430 hold gabonát vetettek el, 10 hold gyümölcsöst telepítettek. Jó terveket készítettek az elkövetkező időszakra is. A tavasszal 50 holdon zöldségkertészetet létesítenek, saját erőből több új gazdasági épületet építenek és fejlesztik az állatállományt. ■HI i Lukács András 70 éves tsz-tag sok tapasztalatával segíti a fiatalokat. Nem pihen télidőben sem, fát fűrészel a tsz udvarán .**♦.'*« s V . fa 1.1» Hazafelé tartanak a tsz juhai Baratt találkozó Hévtzgyörkön A hévízgyörki KlSZ-szerve- zet a napokban meghívót kül­dött szét a régi MADISZ és a jelenlegi KISZ tagjainak: együtt ünnepük meg a MA­DISZ megalakulásának 15. évfordulóját. Erre az ünnepségre engem is meghívtak. A találkozó na­gyon kellemes, vidám hangu­latban zajlott le. Először Mrkva András, a helyi KISZ- titkár mondott beszédet. Kö­szöntötte az egykori MADISZ- tagokat és a mai fiatalságot. Elmondotta, hogy tizenöt év telt el azóta, amióta Héviz- györkön létrejött az első olyan ifjúsági szervezet, amely zász­lajára a leghaladóbb eszme jelszavát tűzte, s harcolt a szo­cialista társadalom megvalósí­tásáért. Ez a cél akkor még sokak számára ábrándnak tűnt — mondotta Mrkva elvtárs —, . de ma már tudjuk, hogy reá- lis cél volt. A MADISZ bát­ran és világosan hirdette: „Az ifjúságnak fel kell zárkóznia az élenjáró párt, a kommunis­ta párt mögé.” ... Jelszavuk tetté vált: a MADISZ — és ma a KISZ — bebizonyította, hogy tagjai a szocializmus bá- tor, hűséges építői. Tizenöt év­vel ezelőtt a madiszosok részt vettek a földosztásban, s ma a kiszesek segítettek a ter­melőszövetkezetek megszerve­zésében. A KISZ tagjai részt vállalnak a termelőszövetke­zetek megszilárdításában, az új paraszti élet kibontakozta­tásában. Mrkva András KISZ-titkár ezután kérte azokat az elvtár­sakat, akik kikerültek az ifjú­sági szervezet sorából, hogy tanácsaikkal ezután is segítsék a KISZ munkáját. Fercsik Mihály elvtárs, a régi MADISZ-titkár is szólt néhány szót az egybegyűltek­hez. A beszédeket vacsora kö­vette, majd vacsora után meg­szólalt a zene és az ifjúsági szervezetből kiöregedett, vala­mint a mai fiatalok együtt vi­gadtak, régi mozgalmi dalokat énekelve, a bagi kiszisták ze­néjére táncolva. Bazan István az Aszódi Járási Pártbizottság tagja őrömmel vállalták a vácegresi Kossuth Termelőszövetkezet tagjai a köztes termelést A vácegresi Kossuth Ter­melőszövetkezetben az idén 210 holdon termelnek kukori­cát. Miután a tsz tagjai az idén már az új jövedelem- elosztási rendszer alapján ré­szesednek a jövedelemből, a kukorica vetésterületét a ta­gok vállalása alapján feloszt­ják egyénekre. Az egyénekre való felosztás lehetővé teszi, hogy köztes növényt is ter­meljenek. Amikor a tsz ve­zetősége javasolta a tagság­nak, hogy a kukorica köze vessenek babot, a tagság örömmel fogadta a javaslatot. A tagság határozata sze­rint mind a 210 holdon ter­melnek köztesként babot. A termés 50 százaléka a tagságé, 50 százaléka pedig a termelő- szövetkezeté lesz. A tsz veze­tősége 40 mázsa bab értékesí­tésére már szerződést is kö­tött. A számítások szerint te­hát 80 mázsa bab termelésé­vel növelik jövedelmüket. pedig másutt keres­nek alkalmas helyet? Mindenki sajnálná, ha elmennének, ha elhagynák a falut. — Egész biztos, hogy új fészket épí­tenek a kéményen — jósolja valaki —, hiszen úgy ragasz­kodtak hozzá. Majd minden tavasszal idegen gólyák pró­bálkoztak a megszer­zésével. De a ré­giek hősiesen ra­gaszkodtak szerzett jogaikhoz és han­gos csatakiáltások közben kiverték fészkükből a betola­kodókat. Még társ­bérlőkként sem tűr­ték meg őket. A z utca felől meg- *-* szemlélem a fé- szektelenné vált ké­ményt. Fiatal menyecske ér a közeibe. Mindkét karjával egy-egy pirosbarnán mosoly­gó, hatalmas kenye­ret ölel magához. Megáll a sárban és ö is az üres kémény felé tekint. — Nemsokára meg­jönnek — mondja csendesen —, azután megépítik az új fész­ket. Még OTP-köl- csön sem kell hoz­zá... Hát most ez a szenzáció Káván. Magyar László ván? —■ ismétli a kérdést Kalocsay Sándorné. — Hát nagy az izgalom. Na, most pattan ki a szenzáció, figye­lek föl és elkapom szememet az ablak­tól. — Egész Káva a tavaszt várja — szól titokzatosan a ma­gyarázat. — A gólyá­kat. Mindenki Pilis felé, Albertirsa felé tekint. Arról kell majd érkezniök. Dél felől. A kávaiak moso­lyogva néznek Kalo- csaynéra, jómagam már csaknem félre­értem a dolgot, de aztán hamar tisztá­zódik minden, t Az történt, hogy a té­len leégett a tanács­háza kéményén levő régi gólyafészek. Ta­lán túl erősen be- fűtöttek a kályhákba és a szikráktól fo­gott tüzet. Most egész Káva azért várja olyan izgatot­tan a tavaszt, mert arra kíváncsiak, mit szólnak majd a vándorútjukról ha­zaérkező gólyák, ha nem találják meg a kéményen ősi haj­lékukat. Raknak-e újat helyette, vagy TAVASZVÁRÁS KÁVÁN megbirkóztak a kú­riákkal is. Egyikből tanácsháza lett, a másikból, a Puky- család egykori haj­lékából pedig a me­gye egyik legszebb iskolája. Több mint egymillió forintba került a felújítása, négy gyönyörű tan­termében már az ősz­szel megkezdődött a tanítás. A szövetke­zeti község gyerme­kei már ott ismer­kednek a tudomá­nyokkal. TI ogy mi újság H Káván? Bőví­tik a villanyhálóza­tot, így rövidesen villanyhoz jut az az új lakótelep, amellyel a felsza­badulás óta növe­kedett a parányi falu és ahol takaros, komfortos családi házak egész sora épült. Százezer. fo­rint kölcsönt adott az OTP a hálózat bővítéséhez. Az idén nem nagyon jut egyéb beruházásra. De tizenötezer fo­rmt értékű társa­dalmi munkát fel­ajánlott a lakosság, a sár ellen meghirde­tett „hadjárat” költ­ségeire: járdaépí­tésre. — Mi újság Ká­v. f a határban már üt- ff A* közik a vetés % bátortalan zöldje, de ff még fázósan lapul az ff ázott, hideg baráz- ff dák közt, a ritkás ff februári köd alatt, % amely tépett fá- $ tyolként lebben fö- ff lőtte. Káva pedig, ff a monori járás leg- ff parányibb faluja — ^ a népszámlálás 712 ff lakót talált benne —, ff még parányibbra $ zsugorodik ebben a ff dísztelen hónapban, ff Utcáit feneketlennek ff látszó sár borítja, ff Alig moccan benne ff az élet. Csak néhány $ csizma küszködik ff vele, az is nyilván $ azért, mert már ok- $ vétlenül muszáj volt £ belemerészkedni. $ — Mi újság? — te­^ szí fel a látogató a ff szabványos kérdést, ff amikor belép Kalo- ff csay Sándorné ta- $ nácstitkár barátsá- ff gos, jól fűtött szo- ff bájába. — Mi újság ff Káván? ­ff — Nagy a sár — ff tekint ki a széles áb- ff lakon az utca felé —, ff de ez itt nem újság, ff Sőt. A sár itt ősi ha- ff gyomány. ff Csak az a baj, hogy ff egyáltalában nem ff haladó hagyomány, ff Ellenkezőleg: vissza- ff húzó a szó legszoro- ff sabb értelmében. De ff majd megbirkóznak ff vele. Mint ahogy K ISS LIDIA, a lakihegyi baromfitenyésztő telep fiatal munkacsapat-vezetője nemrég érkezett haza a do­bogókői Napsugár Szállóból. Ez a januárvégi üdülés külö­nösen jólesett neki, mert jutalomként küldték Dobogó­kőre azért a sok ezer csibé­ért, amelyeket az elmúlt év­ben gondos munkával, szor­galommal felnevelt. Kiss Lidia ifjúsági mun­kacsapata ugyanis második lett a megyei KlSZ-bizott- ság versenyében. Az elő­irányzottnál harmincötezerrel több csibét neveltek. Az el­hullás! százalékot 11-ről 5,6- ra csökkentették. Anélkül, hogy a minőség rovására ment volna, 54 000 forintér­tékű takarmánnyal keveseb­bet használtak fel. A lakihegyi baromfitenyész­tő lányok az idén már az első helyre törekednek, s tit­kos vágyuk, hogy az orszá­gos versengésbe is „beleszól­janak”. A megye állami gazdasá­gainak és gépállomásainak KISZ-titkári értekezletén sok szó esett a baromfitenyésztő fiatalokról. De a KISZ-tit- károk meghallgatták az el­múlt év mezőgazdasági ver­senyének értékelését is, - amelyből kitűnt, hogy a Pest: megyei KISZ-fiatalok már \ 1959-ben tevékenyen részt \ vettek a mezőgazdasági mun- \ kaversenyben, s többen jó j eredményt értek el közülük. : Ifj. Vitéz Vilmos, a Váchar- i tyáni Gépállomás traktorosa í például 566 műszaknorma I teljesítésével országos vi-: szonylatban első lett, s 2Ó00 i forint pénzjutalmat kapott, i Az értékelés szerint 1959-ben i 71 KISZ-munkacsapat mint- j egy 1600 fiatalja verseny- j zett. i A KISZ Központi Vezető- ] sége az idén ismét meg- \ hirdette a versenyt az ifjú \ traktorosok, a hibridkukorica- j termesztő és silózó munka- \ csapatok, a baromfitenyész- i tők között. Pénzjutalom, ván- ; dorzászló, oklevél vár a győz- j lesekre. Mindezen felül tér-j mészetesen a versenyben i részt vevők jövedelme is na- : gyobb lesz. A ceglédi Dózsa j Népe Termelőszövetkezet fia- ] taljai tavaly például még: csak 3000 csibét neveltek. Ki- i számították, hogy ha idén \ 10 000 darabot nevelnek, ak­kor évi jövedelmük 20 000; forintra emelkedhet. Vannak azonban a verseny­nek gátló körülményei is. Géczi Péter, az Aszódi Gép­állomás KISZ-titkára elmond­ta. hogy a tavalyi értékelés­ről semmiféle tájékoztatást nem kaptak, pedig hat trak­torosuk vett részt a verseny­ben. Ugyanerről panaszkodott Fabula Andrásné is. az Abo- nyi Gépállomás fiataljainak képviselője. Kifogásolta azt is. hogy a traktorosok ver­senyét nem géptípusonként határozzák meg. Véleménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents