Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-18 / 41. szám

m«. FEBRUÁR 18. CSÜTÖRTÖK

MS T

*#£«*

v-JCirlap

3

1 figyelem hőséppan t$tíImin

lelősségét — a közösség javára. Messzebbre kell hát látnia, többet kell vállalnia.

A párttitkár, a pártszervezet a tsz-elnök mellett áll. Hiszen a kommunisták is tagjai a nagy közösségnek. Tanácsot adnak, ha kell, bírálnak. Szemtől-szembe, barátian, a pá rtdemokrácia keretei között, a megfelelő fórumon: taggyűlésen, pártvezetőségi ülésen. Nem kívülről — esetleg poharazás közben — mint szemlélő, hanem a jó és hibás részeseiként, az örömet és bajt egyként vállaló társakként. Amit együtt elhatároztak, azt együtt valósítják meg. Ez is egyik erőforrása a vezetésnek és szilárdítója a tekintélynek.

Amikor a budai járás 15---------- községének határában megjelent a tábla, hogy termelőszövetkezetben él a falu népe, a tanácsházán látszólag nem változott semmi. Mégis — alapjában — új élet kezdődött. A tanácselnöknek, a népi hatalom képviselőjének más lett a feladata, mert a község „erőviszonyaiban” alapvető változás történt. Az államhatalom eszközeivel védeni a falu értékeit, elősegíteni a közös gazdaság megerősítését, valóban új feladatokat jelent. A tsz-elnökkel és a párt- titkárral együtt kell vállalnia minden nehézséget, például az új istállók, magtárak építésénél szorgalmazni a tervet, anyagot, vagy a kultúrházat a tsz-ta«ok második otthonává tenni, a tanulni vágyóknak iskolát teremteni. A vitában valaki ezt így fejezte ki: ,,A párttitkár, a tanács, és a tsz- elnök, a termelőszövetkezeti községben valósággal hármas ikrek.” A párt vezetésének, a népi hatalom szervező erejének és a közös gazdaság cselekvő akarásának jelképei, megtestesítői.

M

ert a munkások, a város lakossága igényekkel fordul a falu népéhez. Több kenyeret, tejet, húst, vár tőlük, mint ahogyan ők is igyekeznek mindent megadni a földek népének, Munkát kér és vár egyik osztály a másiktól, élelem, ruha, ház, eszköz és kultúra formájában. Méghozzá mindkét fél azt mondja: amit adsz, az jó legyen és bőséges!

így. ebben a szemléletben vizsgálták a terveket, vitatták a részleteket. Heves lett a hangja ’ az egyik agronómus- nak, amikor azt mondta: „Ne féljünk a harminc mázsás kukorica termelési mozgalomtól! Hiszen az állam műtrágyát ad hozzá.” A krumpli is kimaradt egy-két termelőszövetkezet tervéből, amire megjegyezték: ..A barátaink kamrájából nem várhatjuk a lakosság ellátását.”

Senki nem kaP°H receptet,-------------- utasítást arra,

h

ogyan végezzék tovább dolgukat otthon. A megjelentek

elmondták: mit, hogyan tettek eddig. Vitáztak és tanultak egymástól. Értékeltek, bíráltak, javasoltak, mert mindnyájuk célja azonos: a tsz- község életének, az emberek javának szolgálata. Ehhez ad továbbra is segítőtársajkat a járási pártbizottság, amikor hái-om-három elvtársat küld minden tsz-községbe tanácsadónak.

A budajenői tsz-elnök így fejezte ki a rájuk váró feladatokat:

— Felépítettük a házat, amelyhez az alapot a nép- hatalom adta. A téglákat összeforrasztó malter a mi pártunk minden tagja. Most a vakolatot simogatjuk a falain, be is festjük, ragyogjon minden ablaka. Azt akarjuk, hagy ebben a házban otthon érezze magát minden ember.

Déri Károly

vontató gépkocsit és ugyancsak most végzik az utolsó simításokat a 614 C. új típusú motoron.

és 4

\ VÖRÖSKERESZT MEGYEI VEZETŐINEK ÉRTEKEZLETE

A Magyar Vöröskereszt megyei elnökei és titkárai kétnapos értekezleten vitatták meg a vöröskereszt és az egészségügyi szakszolgálat előtt álló fő feladatokat. Elhatározták, hogy Baranya és Fejér megyék példáját, az eddigi tisztasági hónapot, minden • megyében széleskörű

tisztasági mozgalommá széle- ^ sítik. Az értekezleten részt ^ vett és felszólalt Orbán ^ László, az MSZMP tudómé- ^ nyes és kulturális osztályé- ^ nak vezetője, dr. Vilmon ^ Gyula egészségügyi minisz- ^ terhelyettes, Bakáts Tibor, az^ Országos Közegészségügyi In- ^ tézet főigazgatója is.------- I

Ó

csa és Örkény strandfürdőt kap, Álsónémedin a villanyhálózatot bővítik

Két újabb strandfürdő építésére készülnek még az idén a dabasi járásban. Az egyiket Örkényben tervezik, ahol hét bővizű kút nyújt lehetőséget a strandmedence feltöltésére. Ócsán, ahol a másik strandot tervezik, mélyfúrású kút szolgáltatná a fürdő vizét. A medencék kiásását és betonozását még a tavasszal megkezdik mind a két községben, hogy már ezen a nyáron strandolhassanak mind az Örkényiek, mind az ócsaiak.

1

Alsónémedi szintén mielőbb ? szeretne strandot kapni. Az ^ idén erre azonban már nem ^ futja. Kell a pénz a villany- á hálózat bővítésére, amire kö-í zel egymillió forintot költ eb-? ben az évben a község, hogy 4 a központjától távolabb fék- ^ vő utcák lakói is villanyhoz á

y

juthassanak. Jövőre azonban ^ a községfejlesztési alap nagy ^ részét strandfürdő építésére ^ szándékoznak fordítani. A ^ strandfürdőt a Duna—Tisza- á

Petró György, a szerelőműhely vezetője összeállítja a őri C-t, a Csepel Autógyár legújabb típusú motorját, amelyen mintegy 10 főbb konstrukciós változtatást hajtottak végre.

csatornából táplálnák

vízzel. 2 %

Kétnapos ankéton tárgyalják meg a mezőgazdaság | villamosításának soron következő feladatait

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület a Magyar Agrártudományi Egyesülettel együtt február 26—27-én ankétot rendez a Technika Házában a mezőgazdaság villamosításáról.

A kétnapos ankét előadásai három fő téma köré csoportosulnak: a villamosítás adta lehetőségek feltárása, a mezőI

gazdasági villamosberendezé- ^ sek létesítése, a berendezések £ üzemeltetése és azok energia-^ gazdálkodási kérdései.

A múlt év végéig 840 állami gazdasági üzemegységet, 1770 termelőszövetkezeti majort kapcsoltak be a villa- mosenergia-ellátásba. Az idén 520 termelőszövetkezeti major bekapcsolására kerül sor.

Török Gyula, a forgácsolóműhely vezetője és Solti János, a prototípusműhely vezetője naponta megbeszélik a közös munkaprogramot.

(Kácsor László, MTI Foto)

Az idén tovább erősödik a magyar-kínai kulturális együttműködés

A budai jár<ís pártbizottsá- i------------ga tanácskozott a I

t

izenöt termelőszövetkezeti község párttitkáraival, tanács- és termelőszövetkezeti elnökeivel. Ha egy mondatban akarnánk kifejezni a tanácskozás lényegét, akkor azt mondhatnánk: napirenden a tsz-községek élete volt.

S nem elvileg, általában, hanem szinte szűkszavúan és teljes tárgyilagossággal, gyakorlatilag mérlegeink a ma és a holnap tennivalóit.

Tuza Józsefné a pártbizottság elemző előadásában azt taglalta, mi az, ami a budai járás tsz-községeiben előremutat és visszahúz. Milyen tervek, téliyek, emberi indulatok, érzések és szenvedélyek birkóznak, mint történelemformáló erők. A tsz- községekben a megváltozott tulajdon- és termelési viszonyok között hogyan helyezkedik el az ember? Mi a teendője, feladata, kötelessége a pártszervezetnek, a titkáriak, a tanács- és a tsz-elnök- llek.

Mint valami új elem élettani hatását vizsgálták a szocialistává alakult községek életét és benne önmagukat, szerepüket, tevékenységüket. Mert a szocialista alap — a közös föld közös gondja, az egymásért vállalt felelősség, az együtt boldogulás — a kenyeret, fedelet, kultúrát teremtő munkában a saját legjava képességeit adó embertől mást kíván. Más „felfogást”, szemléletet — hogy ' úgy mondjam — lelki berendezkedést.

Az új elem gyorsabb életta--------------- ni hatását min- I

d

enekelőtt a pártszervezeteknek, az újba kezdők vezetőinek kell elősegíteni. A saját példájukkal.

A tsz-falu életében a párttitkár, a pártszervezet helyét és szerepét mérlegelve, arra a megállapításra jutottak, hogy — jelképesen mondva — a kommunista az élő lelkiismeret, a közvélemény alakítója és irányítója, a közös munkára késztetés tanítója. Hiszen a tegnapi középparaszt és a volt napszámosa most egyenjogú tsz-tag lett. A jogot még talán mindkettő elismeri azonosnak, de a rang felfogásában más és más a véleményük. Ma esetleg mindketten tehenészek ugyanabban az istállóban. Rangjukat mégis a közös hasznát gyarapító munkájuk és az „egészet” szolgáló tevékenységük szabja meg.

Hogyan lesz ezután? — kérdik, vagy csak gondolják a tsz-falu asszonyai szorongva, mert eddig maguk kapálgattak, esetleg a családdal együtt. Most pedig tizenöten-huszan állnak bele a kukoricatáblába és vizsla szemekkel figyelik egymást. Mennyi régi gondolat és érzés hullámozhatik át ezeken az embereken, amíg,, feltör bennük az új szemlé-1 let, hogy felmérő, egymást? méregető pillantásukban ne a ^ lenézés, a megszólás, hanem 'j az összetartozás melegsége le- 1j gyen. „Ha ma öt asszony ve- 1j szekszik, akkor kevesebb lesz % a közös kukoricája” — mon-J dotta az egyik felszólaló. Iga- 1j za van. Tehát a kommunisták ^ feladata, hogy a veszekedések, ^ perpatvarok, kis és nagy hiú- \ ságok, sértődések és haragvá- £ sok békítői, megelőzői legye- \ nek. Sikerük persze csak ak- \ kor lehet, ha minden tettük \ békítő, feloldó, nevelő szavú- i kát szolgálja.

A kommunista “nként. vállaH------------------- ta a nép szol-!

g

álatát. És ez annál nehezebb, ! minél felelősségteljesebb irá-; nyitó posztra emelte a közbi- ; zalom. Mint például a tsz-el- j nököt. A nagyüzemi mezőgaz-< daságtól a tsz-tag sokat vár.! És ezt a várakozás kielégítést! az elnök személye testesíti! meg. Ö áll a figyelem közép- j pontjában, tőle várják az! igent és a nemet. Egyedül kell i kimondania, még ha az az; igen vagy a nem néha rosszul; is esik a kérdezőnek. Neki! kell dicsérnie, s ha szükséges, büntetnie. Hiszen a vezetőség és a közgyűlés a szövetkezeti demokrácia törvényei szerint döntötte el, hogy az ..egész”- nek mit kell tennie Az elnökre pedig ráruházta a végrehajtó hatalmat, annak a feJ

■ Az ócska szó jelentését úgy j vélem mindenki ismeri. Öcska ! az, ami használt, ennélfogva ! csökkent értékű, vagyis az ! újnál lényegesen olcsóbb. Szo- ! kás a silány minőséget is ! ócskának mondani, de most '(nem az ilyképpen való értel- ; mezésről, hanem a használt J dolgokról akarok szólani, az \ olyanokról, amelyek egykoron ; lehettek ugyan a legelsőrangú 5 anyagok, ám az idő, a szú, a '(moly vagy a rozsda megron- £ gálta, elkoptatta őket.

\ Valamikor, a feneketlen 1j nyomor idején az elhasználó- íj dott régiségek értékesítésére 1j külön kereskedői réteg ala- % kult ki, s ehhez a nem éppen a legelőkelőbb kaszthoz tar- 1j tozó egyéneket ócskásoknak £ vagy zsibárusoknak nevezte 1j el a nép. Az ócskások szabályos hatósági engedéllyel ren- ^delkeztek, amely arra jogosí- % tóttá fel őket. hogy a jobb 1j módú családok, valamint a $ megszorult emberek levetett % vagy feleslegessé vált holmi- íj iáit összevásárolják, azokat a 1j vásárokon és a piacokon a % számukra kijelölt helyen, az $ úgynevezett ócskás soron ér- íj tékesítsék.

y

% Azt hiszem, mondanom 1j sem kell. hogy ezek az öcs- 1j kás serok általában a pia- ^ coknak nem t. legszembetű- í nőbb részein helyezkedtek el

AZ ÓCSKÁS SORON

mivel a hatóság emberei éberen ügyeltek arra, hogy a piac összképét, színvonalát ne rontsák le velük. Ám bármily fondorlattal is igyekeztek eldugni, a nép alsóbb rétegeihez tartozók mégis rátaláltak, ott tolongtak egymás hegyén-hátán, keresték, kutatták azt az ócska holmit, amelyre leginkább szükségük volt.

Emlékszem, gyerekkoromban anyám szoknyájába kapaszkodva az ócskás soroknak magam is gyakori látogatója voltam. Persze nem szórakozás céljából, hanem azért, hogy anyám egy pár használt, kiscsizmát, egy kabátkát vagy egy nadrágot vegyen számomra. Én ilyenkor mindannyiszor megcsodáltam az itt látható temérdek és sokféle holmit, melyek között bizony szép számmal volt olyan is, aminek akkor még sem a nevét, sem a rendeltetését nem tudtam. E sok furcsa és ismeretlen tárgy gyakorta hosszú percekre lekötötte érdeklődésemet. s bámészkodásaimból min'1 nviszor anyám sürgető s~ai'c riasztott fel. mondván, hogy siessünk, mert

öreg este lesz, mire a tanyára kiérünk.

Akkor még nem tudtam, hogy e tarka, zsibongó piaci negyed tulajdonképpen nem más, mint a szegény emberek, a napszámosok és szolgálóleányok szinte egyetlen lehetséges „áruháza”, amelyet a sors, illetőleg az úri világ isten szabad ege alatt, a piacnak is a kövezettéit részén jelölt ki számukra.

Régen nem kóboroltam piacon, s így a minap, amint a nagykátai hetivásár forgatagába keveredtem, meglepődve bukkantam rá a jól ismert ócsfcós sorra. Hát ilyen is van még? — tűnődtem kicsit elszomorodva, mert hirtelen arra gondoltam, hogy ha ócskások léteznek, akkor bizonyára olyanok is vannak, akik még ma is itt öltözködnek, akik miatt érdemes az ipart kiváltani és az adót befizetni. Meg is kérdeztem az egyik elárusítótól:

— Mondja már meg, mit adott el máma?

A termetes fekete képű asszonyság nyilván adóügyi közeget sejtett bennem-, mert fnzMmattan pillantással mért. végig, majd csak akkor enyA magyar—kínai kulturális egyezmény idei munkaterve

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.'N\V

hült meg irántam, amikor közöltem vele, ki, s miféle foglalkozású vagyok.

— Egy szemüvegtokot — volt a válasz.

Délre harangoztak éppen, itt-ott már szedelődzködtek, ezért azt kérdeztem:

— No és a legutóbbi piacon?

— Akkor meg néhány ritkaság számba menő gombot és egy metszöollót.

— És ruhaneműt?

— Ugyan, hol él maga? — kérdezte. — Meg se tudom mondani, mikor volt olyan vevőm. Nem kell már a népnek az ócska ringy-rongy. Az áruházba, meg Pestre járnak öltözködni. Csak a különlegességeket keresik. A múltkor például egy tanyai öregember vetődött erre. A használt csizmákra és bakancsokra ügyet sem vetett, ellenben a szép pirosnyakú tajtékpipámat megvette.

— Akkor hogyan él meg az ócskaságból?

— Ki mondta azt, hogy ebből élek? — nézett rám sértődötten. — Vannak nekem rendes foglalkozást folytató gyerekeim, akik eltartanak engem. Csak hát tudja, kerek harminc esztendője csinálom ezt, oszf úgy hozzászoktam már. hony nf-rí navokon nem i* tudnék otthon mnmdri

Ari Kálmán

I sok jelentős eseményt, csere- I látogatást ígér. A munkaterv . alapján oktatási szakembe- 1j reink tanulmányozzák a kínai íj oktatási reformot, s a gyer- 1j mek-, ifjúság- és családvéde- lem rendszerét, szervezetét, í Hegedűművész-zenetanár két « éven át tanítja majd az egyik ? kínai zeneiskola növendékeit, <! a most hazánkban tanuló ösz- 1j töndíjas egyetemi hallgatók- 1j hoz és aspiránsokhoz az idén 1j újabbak csatlakoznak és kez- Ij dik meg tanulmányaikat íj egyetemeinken. Megállapodás 1j történt, hogy

íj a Művelődésügyi Minisz- 1j térium és a kínai oktatás- 'j ügyi minisztérium időről- 1j időre megküldi egymás- 1j nak a közoktatással kap- 1j csolatos tájékoztatókat.

1j Sor kerül színdarabok.

1j operettek, zenei műsorok 1j bemutatására, irodalmi 1j művek fordítására mind- 1j két országban, s megálla- 1j podás történt a két író- 1j szövetség és a művészeti 1j szövetségek közvetlen kap- 1j csolatainak kiépítésére is.

1j Magyar és kínai filmesek 1j kölcsönös tanulmányútjón kí- 1j vül sor kerül a Magyar Rádió 1j és Televízió küldöttségének 1j négyhetes kínai útjára is. A 1j magyar közönség kiállításon 1j ismerkedhet meg a nagy múl- ítú kínai népművészet és ipar- | művészet termékeivel, a kínai ^közönség pedig dokumentációs 1j kiállításon láthatja szabadságunk eddigi 15 esztendejének á sokasodó eredményeit;

PÁLYÁZAT 350 SZEMÉLYES |

FILMSZÍNHÁZ TERVEZÉSÉRE f

\

A Művelődésügyi Mimsz- <j térium felkérésére az Épí- 1j tésügyi Minisztérium pályá- 1j zatot hirdet 350 személyes 1j filmszínház tervezésére. Az 1j érdeklődők február 15-től 1j március 31-ig vehetik át a 1j pályázati kiírást az ÉM tér- 1j vezési főosztályán (Bp. V., 1j Kossuth Lajos tér 4. V. em. 1j 5.). A pályázat benyújtásának 1j határideje 1960. május 2.

. .----r I

Ú

jabb bűnözési világcsúcs 1j

New Yorkban

New York újabb bűnözési hűl- z lám-csúcspontot ért el 1959-ben. ^ Tavaly a következő súlyosabb ^ bűntetteket követték el a város- ^ ban a rendőrség hivatalos statist- ^ tikája szerint: 390 gyilkosság, ^

11169 fegyveres támadás, 6200 ^ fegyveres rablás, 32 349 betörés, ^ 26 8 58 lopás, 15 673 autólopás és ^ 1247 nemi erőszak. '

Új gyártmányok, áj munkamódszerek a Csepel Autógyárban

l A Csepel Autógyár dolgo- í zói ezt az évet is új gyárt- \ mányokkal kezdték. A na- ! pókban szerelték össze a ! süllyesztett alvázas nyerges-