Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

^i^íirlap I960. FEBRUÄR 3. SZERDA Megjelenik az újaklt ..Pöttyös“ regény A Móra Ferenc Könyvki­adónál rövidesen újabb leány­regény jelenik meg. Karin Michaelis: Bibi és az össze­esküvők című könyvét adja közzé a kiadó a neves dán írónő halálának 10. évfordu­lója alkalmából a „Pöttyös”- sorozatban. Mégsem marad ki Ráckeve A Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat idei tervei Nemrégiben beszámolt a Pest megyei Hírlap arról, hogy a Buda környéki Ven­déglátóipari Vállalat milyen felújítási és átalakítási mun­kálatok tervét iktatta idei programjába. Kifogásoltuk, Több divatos ruha kerül forgalomba Bővül a konfekcióruha-választék Kötöttárukból tovább javul az ellátás I960 első negyedévében kü­lönös gondot fordítanak or­szágszerte a ruházati boltok áruellátására. A Belkereske­delmi Minisztérium Ruházati Főigazgatóságától nyert érte­sülésünk szerint főleg a rak­tárkészletek összetétele javul. Pamut méteráruból az idén nagyobb lesz a vá­laszték, mint az elmúlt évben. Kifogástalan lesz az ellátás az év első negyedévében da- masztárukból. Jelentős meny- nyiségű szőnyeget importá­lunk. Nvlonárukból kétszere­sére emelkedik a választék. Több kész férfi és női nylon ruhanemű kerül a vidéki szaküzletekbe is. Igen kedve­lik a vásárlók a Jacquard ruhaszöveteket. Ezekből a szö­vetféleségekből az idén 50 szá­zalékkal többet hoz forga­lomba a kereskedelem, mint 1959 első negyedévében. Kötöttáruból 1960 első ne­gyedévében 13 százalékkal tö-b áll a vevők rendelke­zésére, mint tavaly. Különösen javul az el­látás gyermek-kötöttáruk­ból. Az idén ezekből a cikkekből 25 százalékkal több kerül a boltokba. Igen közkedveltek a színes gyermek-tréningru­hák is. Az idén körülbelül a tavalyival azonos mennyi­ség áll a vásárlók rendelke­zésére, külön nadrágból vi­szont, mivel tavaly ebből hiány mutatkozott, 60 száza­lékkal gyárt többet az ipar. Nagyon keresettek az igé­nyes divatáruk. Ezért a ke­reskedelem elhatározta, hogy az idén tovább bővíti a vá­lasztékot. Sokkal több női nylon­kesztyű, férfi tiszta bőr­kesztyű, nyúlszőr kalap, műselyem nyakkendő és gyapjúsál kerül a bol­tokba, mint tavaly. Utazótáskákból, bőr sporttás­kákból és aktatáskákból át­lagosan 50 százalékkal nö­vekszik a raktárkészlet. Konfekció ruhákból is több kerül forgalomba és a vá­laszték is bővül. A női tavaszi kabátok közül a divatja múlt fazonúakat leértékelik és leszállított áron árusít­ják. Az új, modern vonalú női kabátok 50 százaléka fésűs, 20 százaléka tweed és 30 szá­zaléka velúr anyagból készül, élénk tavaszi színekben, nagyrészt japán szabással. Női félkabátokból 20 száza­lékkal több készül tavaszra, mint az elmúlt évben. Női ballonkabátokból eddig min­den esztendőben kevesebb volt a szükségesnél. A ta­valyi mennyiségnél ezért az idén 69 százalékkal gyárt többet az ipar. Az átmeneti és a ballon­kabátok kivétel nélkül modern vonalúak, a vá­sárlók kívánságának meg­felelően. Férfiöltönyökből több diva­tos színű, egysoros, három­gombos és egy gom bős fazon készül. A gyermekek részé­re szintén újvonalú, divatos átmeneti kabátokat gyárt az ipar. Gyermeknadrágokból 28, leánykaruhákból 46, blú­zokból 92, rakott szoknyából 65 száza'ékkal többet árusí­tanak a boltok, mint az el­múlt év első negyedévében. A ruházati főigazgatóságon végül elmondták, hogy az idén a divat irányításában is nagyobb szerepe lesz a kereskedelemnek, mint eddig. 1960-ban a divatszínek közül főleg a világoszöld és árnya­latai, a rózsa, a kék és a kávébarna szín vezet. A ta­vaszi kabátok vonala a test arányait követi. A ruhák testhezállóak, de kényelme­sek. hogy ebben a változatos és gazdag programban nem ka­pott helyet Ráckeve, amely­nek egyetlen számottevő ven­déglátóipari egységében, a Duna Étteremben tűrhetetlen állapotok uralkodnak. A köz­ségi tanács végrehajtó bizott­sága hónapok óta hiába sür­geti az elhanyagolt helyiségek rendbehozását. Érdeklődtünk most ebben az ügyben B. Tóth Andrásnál, a vállalat igazgatójánál és tő­le tudtuk meg, hogy az ismertetett beruházási program kizárólag a Du­nakanyarban tervezett munkálatokat tartalmaz­za, — Vállalatunk idei mun­kaprogramjában Ráckeve is szerepel — mondotta az igaz­gató —, mert mi magunk is tudjuk, hogy a lehető leg­sürgősebben rendeznünk kell ezt a kérdést is. Tisztában vagyunk az idegenforgalmi szempontok sokszor döntően fontos jelentőségével, és azzal is, hogy Ráckevére fontos szerep vár a megye idegen- forgalmában. Éppen ezért elhatároztuk, hogy rend­behozzuk az idén, még­pedig már a közeli he­tekben, a ráckevei Duna Éttermet. Elmondotta az igazgató, hogy itt nincs szó új beruhá­zásokról, hanem alapos tata­rozásról. Teljesen rendbehoz­zák az éttermi helyiségeket, kicserélik vedlett bútorzatát, az étterem söntését megfe­lelő módon elkülönítik, hogy a jövőben az étterem alkal­masabb legyen igényesebb összejövetelek megtartására is. Az épületben levő cukrászda számára másutt keresnek megfelelő helyiséget, mert ott valóban tűrhetetlen ál­lapotok uralkodnak. — A célunk az — mondot­ta B. Tóth András igazgató —. hogy mindkét ráckevei üzemegységünk, az étterem is, a cukrászda is, már a kora tavasszal kifogástalan álla­potban folytathassa közérde­kű működését. Meg kell mon­danom azonban, hogy végle­ges megoldást ez se jelent­het, igazán korszerű és a foko­zottabb igényeknek meg­felelő éttermet csak ak­kor rendezhetünk be Rác­kevén, ha megfelelő új I épületünk lesz hozzá. A jelenlegi épület régebben tsz-istálló volt, 1956-ban kö­zel nyolcszázezer forintot költöttünk felújítására, tel­kének feltöltésére és rende­zésére, de ez a tulajdonkép­pen már régen elhasznált, roskadozó épület további beruházásokat nem érdemel. A Buda környéki Vendéglá­tóipari Vállalat különben a Dunakanyaron és Ráckevén kívül működési területének más részein is végez az idén nagyobb szabású beruházá­sokat. A napokban volt Szi­getszentmiklós új, zenés kisvendéglőjének ünne­pélyes felavatása. Egyöntetű a vélemény, hogy ez a valóban hangulatos és ízlésesen berendezett ven­déglő a megye legszebb ilyes­fajta intézményei közé tar­tozik. A közeljövőben — feb­ruár második felében — kerül sor egy másik hasonló szín­vonalú zenés cukrászda meg­nyitására Budakalászon, a visegrádi gyorskiszolgáló büfé pedig a szakma valóságos att­rakciója lesz. Olyan berende­zést kap. amilyennel eddig csak a külföldön járt kirán­dulók találkozhattak. Gondolatok a Béke szigete bemutatója után A rádióból és a Petőfi Színház színpadáról jól ismert Tizenkét szék szerzőjének, Jevgenyij Petrovnak Béke szigete című színművét mu­tatták be január 30-án és 31- ér, az isaszegi művelődési ház színjátszói. A bemutató egy­ben a tavaszi seregszemle el­ső előadásai közé is tartozik. A darab mondanivalója: küz­deni a háború ellen, megaka­dályozni azt, hogy emberek tízezreit újból a háborúba vi­gyék. A színtér: London és a Csendes-óceán egy névtelen szárazföldi pontja, a Béke szi­gete. Békében maradni, bé­két teremteni lehet-e akkor, amikor egész Európa láng­ban áll? — ez a darab cso­mópontja. Erre a kérdésre ke­res feleletet Jacobs és csa­ládja. Elhagyják Londont, s a térképen fel sem tüntetett szigetre költöznek, a benn­szülöttek közé, akik még nem ismerik a háború, az ember­ölés „kulturált” törvényeit. De a sziget csak addig éli csöndes életét, amíg elő nem tör az olaj. És akkor meg­indul a hajsza. Idegen tisz­tek szabnak új törvényeket, szerintük a háború útjából kitérni nem lehet. Azt szoktuk mondani: az összes öntevékeny művészeti ág közül legfontosabb a szín­játszás. A néző közvetlenül kézhez kapja a mondanivalót. A közönség ez esetben is többet kap a színpadtól, mint két és fél óra szórakozást. Ami az emberek tudatában kialakul, körülbelül az, hogy ma már a népeknek van meg­fellebbezhetetlen akaratuk, s a tárgyalótermekbe be tud süvölteni az egyszerű embe­rek hangja: békét akarunk. Ha ezt ki tudjuk alakítani egy színdarab bemutatásá­val, akkor jó munkát • vé­geztünk. Az isaszegieknek pe­dig sikerült ezt elérniök. Szép előadást láttunk. Di­cséret illeti a fiatal csopor­tot, amelynek ez volt az első színpadi szereplése és rende­zőjét, Meleghegyi Sándort. A darab bemutatását taná­csoljuk más csoportoknak is. Ladányi István tudósító GALGAHÉVIZI MOZAIK Ötösfogat öt név, amely ma már fo­galommá vált Galgahévizen: Zsíros Ferencné, Hanitz Jó­zsef né, Szabó Míhályné, Ban­kó Mihályné és Katona Já- nosné. A legidősebb hatvan­hét- esztendős, a legfiatalabb ötvennégy. Ám szapora be­szédük, víg nótájuk, fürgesé­gük után ítélve egy sem nőtt még ki a menyecskekor­ból. Ok öten: a község nóta­fái. Nincs olyan nevezetesebb alkalom, amit dalba ne szer­kesztenének azon nyomban. Néhány nappal előbb még a szövetkezet közgyűlésén da­loltak, ezúttal pedig már az új iskolát köszöntötték. De azért jutott belőle másoknak is. Az egyik strófában a Ha­ladás és a Kossuth termelő- szövetkezet elnökét dicsérték. Valóban egyformán jó mind a két szövetkezet. Ez indí­totta dalra az ötösfogatot az avatás után. De lehet, hogy holnap már megint másról dalolnak, ami éppen a leg­fontosabb, hogy tudtául adják az egész falunak. Olyanok, akár az élő lelki ismeret. A dinasztia egy tagja Telt, őszülő hajú asszony. Öt is ünnepelni kellene; ke­rek négy évtizede, hogy itt, Galgahévizen először lépett a tanítói katedrára. — Ez adja nékem az élet értelmét — mondja. — Meg azután, kötelesség is ... — Kötelesség? — Az, az... Tanító volt apám, anyám, de még nagy­apám is. Vagyon nem maradt utánuk, csak a hivatás örök­sége. — És tovább adják az örökséget? — Öt gyermekünk van. Három közülük tanár, egy óvónő... ....... A neve: Édes Albinná. Férje az iskola igazgatója. Három geszlenyefa Három gesztenyefa áll az iskola udvarán. Kopott, elag­gott fák, de törzsük még su­dár. Az emberek megilletődve állnak meg alattuk. A férfi­nép a kalapját is leveszi, akár a templomban. Valaki felsóhajt: — Hej, ha beszélni tudná­nak, talán kerek esztendőig sem fogynának ki a szóból! Pontosan így igaz! Már II. Rákóczi Ferenc is megpihent alattuk, amikor itt, a mai új iskola telkén ütött tábort seregével. Az úttörők némán tiszte­legnek. Rákóczi mától nem­csak a történelemórák egyik : nevezetes alakja, de névadója [is az iskolának. I Beszédes számok \ 1910. A három tanteremnyi j iskolában három tanító ok- i tatta a galgahévízi gyereke- i két. ; Zsíros néni a maga iskolás i éveit idézi: j — Jól végeztem a második ; osztályt. Anyám mégsem : akart harmadikba engedni. !„Járd te csak újra a másodi- ;kat, nincs pénzem új köny- i vekre. Talán jövőre ...” ! 1920. Tíz esztendő alatt jegy tanítóval gazdagodott az j iskola. S hány gyerekkel? ' íme egy példa: ! Százhúsz gyerek — negye- j dik, ötödik, hatodik osztály !— tanult egyszerre, egy ta- ! nító vezetésével. Csoda-e, ha ja hatodikosok közül csak í négy vizsgázott? í 1929. Zsibongva tódult ki , az iskolából a gyerekhad. ; Utolsónak a tanító lépett ki ja házból. S akkor... egyetlen \ hatalmas roppanóssal omlott j össze az egész épület. ; 1960. Tizenkét tanteremben, j tizennyolc pedagógus tanít, j nevel négyszázharminc galga- j hévízi kisiskolást. Prukner Pál FEGYVEMELKULI VILÁG A legutóbbi 45 esztendőben a világon körülbelül 12 ezer milliárd rubelt vettek el a katonai célokra fordított ifi- adások az emberiségtől. Ak­kora összeg ez, amelyet még elképzelni is nehéz. S ez az összeg vértengerré, 32 millió sírhalommá. felrobbantott gyárak formátlan vastöme­gévé, lerombolt városokká és falvakká vált. A teljes, álta­lános leszerelés és a had­seregek megszüntetése az em­beri társadalom új korszaká­nak valóban nagyszerű táv­latait nyitná meg: lehetővé tenné bolygónk átalakítását, az ember uralmát az óceánok és a szelek felett, az ipar és a kultúra szédületes fejlődé­sét, a betegségek megszünte­tését, a legnagyszerűbb tudo­mányos vívmányokat... Erről már olvastunk fan­tasztikus regényekben, s az utolsó oldalakat végiglapozva, szomorúan állapítottuk meg: kár, hogy ezt már nem érjük meg, kár, hogy csak 200—300 év múlva lesz ilyen a világ. Pedig már a mi életünkben ilyen lehet. íme, itt van egy egyszerű számítás. Ma csupán az Egyesült Álla­mok közvetlen katonai kiadá­sai évente sok tízmilliárd dol­lárra rúgnak. Az amerikai munkások és mérnökök ennek a pénznék és a haditermelés­ben felhasznált anyagoknak a bevetésével 14 esztendő alatt annyi különféle berendezést gyárthatnának a dél-amerikai és afrikai államoknak, hogy amit a háborúk és a fegyver­kezési hajsza csupán a mi nemzedékünk életében elra­bolt az emberiségtől. Minden másként lesz, min­den jobb lesz abban a világ­ban, amely nem ismeri a fegyvert, majd pedig nem is­meri a kizsákmányolást. Gyö­nyörű városok épülnek, ame­lyeket nem fenyeget pusztu­lás. Az ellenségeskedés és a gyanakvás súlyos láncait le­rázva minden állam népe azt szállítja mhjd a közös világ­piacra, amiben különösen gaz­dag. Kialakul az ésszerű, minden tekintetben előnyös nemzetközi munkamegosztás. Később pedig elérkezik a kö­zös világmunkálatok napja .., Az emberek hozzálátnak, hogy átrendezzék közös otthonukat: a földet. A bibliai legendák vissza­tükrözik a víztelen sivatagok népeinek a paradicsomról álmait. Ez a paradicsom gyö­nyörű kerteket, dús füvet és pompás virágokat, harmatos rózsákat jelent. Pierre Gand- rillon francia mérnök kiszá­mította: 800 millió rubel ele­gendő lenne ahhoz, hogy Pa­lesztina élettelen sivatagjai igazi, reálisan létező paradi­csommá váljanak. Ehhez arra lenne szükség, hogy a Holt­tengert összekapcsolják a Föld­közi-tengerrel, hogy elzárják a Jordán folyót és az édesvizet öntözésre használják fel. Paradicsomot lehetne teremteni azon a pénzen, amelyet ma egyetlen nap folyamán fegy­verkezésre költenek! Hetvenmilliárd rubelből lé­nyegesen meg lehetne változ­tatni az északi félteke éghaj­lati viszonyait. Az Északi Je­ges-tenger egész partmentén, Tajmiron és a Csukcs-íélszige- ten, Alaszkában és Észak-Ka- nadában, Grönlandon a jég és a hó birodalmát virágzó kertek váltanák fel. P. M. Boriszov szovjet mérnök otthonunk — a föld — északi „lakásainak” felmelegítésére azt javasolja, hogy a Bering-szorosban épít­senek 74 kilométer hosszú gá­tat és szivattyúzzanak át rajta naponta 500 köbkilométer vizet a Csukcs-tengerből a Csendes­óceánba. Ez óriási, hihetetlenül nagy vízáradat! Az ilyen mes­terséges folyó egy esztendő alatt két Kóspi-tengert, s rá­adásul egy Balti-tengert szín­ültig meg tudna tölteni. Az ügy gazdaságosságának kérdé­sétől eltekintve kijelenthetjük, hogy a mai tudomány és tech­nika meg tudja oldani ezt a feladatot. Földünk egyik legnagyobb folyója a Kongó, megfékezé­sével két új, 2 millió 100 ezer négyzetkilométernyi területű tengert lehetne létesíteni. Ezek lennének a világ legnagyobb mesterséges tengerei. Az afrikai kontinens közepén elhelyezkedve gyorsan megvál­toztatnák az aszályos, s sok he­lyütt sivatagi jellegű kontinens természetét, sok millió hektár­nyi termékeny földet adnának az emberiségnek és kénye’mes tengeri utat nyitnának meg Afrika középső térségei felé Ehhez 30—10 milliárd rubelre lenne szükség, az évi katonai kiadások tizedrészére! Gátat építhetnének Gibraltár­ban és a Dardanellákon, 100 méterrel csökkenthetnénk a Földközi-tenger szintjét, s en­nek eredményeként akkora új területek szabadulnának fel, mint Franciaország, továbbá óriási mennyiségű olcsó villa- mosenergiát nyerhetnénk. E tervek szerzője, Herman Zer- ger német mérnök úgy véli, hogy a Földközi-tenger ilyen „megcsapolása” jelentősen fel­melegítené Európát és növelné a csapadékmennyiséget Eszak- Afrikában. Akkora összegekből, mint amennyit a fegyverkezés fel­emészt, sok mindenre futná. Egyes tervezetek természete­sen vitathatók és komoly tudo­mányos ellenkezéseket válta­nának ki. Ám a háborús ve­szélytől mentes világban a tu­domány hétmérföldes léptekkel haladna előre. A tudósok nem fecsérelnék energiájukat egyre újabb, borzalmasnál-borzalma- sabb tömegpusztító fegyverek feltalálására. Angliában pél­dául napjainkban a tudomá­nyos erők és a tudományos cé okra fordított kiadások 60 százalékát a katonai felkészü­lés köti le. A tudósok, erőiket egyesítve, tehetségüket és tu­dásukat teljes egészében, az al­kotás és az emberi előrehala­dás nemes feladatainak szen­telhetnék. Meggyorsulna azor legfontosabb tudományos problémák megoldása, amelyek felé az emberiség ma még csak közeledik. Az értelem és a haladás erőire nehéz harc vár, amelyet a militarizmus sötét erői ellen meg kell vívniok. A népek azonban békét akarnak, s a bé­ke győzni fog! a két elmaradott kontinens gazdasága az Egyesült Álla­mok fejlettségi szintjére emel­kednék. Hát az általános középfokú oktatás? Hiszen a tudomány és a technika szédületes fej­lődésének korszakában ez el­engedhetetlen. A földkereksé­gen jelenleg körülbelül 670 millió iskoláskorú gyermek él. Közülük 135 milliónak nincs lehetősége, hogy átlépje az is­kola küszöbét, s írástudatlan marad. A többiek nagyobbik fele szűk, nem megfelelő osz­tálytermekben, sőt olykor egy­szerűen a szabad ég alatt ta­nul. Még akkor is több mint félmillió új iskolát kellene építeni, amihez legalább 750 milliárd rubel szükséges, ha a lakosság állandó növekedését nem vesszük számításba. (Pe­dig a föld lakossága óránként 5400 fővel gyarapodik.) Sokat kellene tenni az em­berek egészsége érdekében. Hétmillió 764 ezer orvosra lenne szükség ahhoz, hogy mindegyikre 300—300 ember jusson. Számításba véve, hogy minden egyes orvos képzése — az orvostudományi főiskolák építésének és berendezésük beszerzésének költségeit f'gve- lembevéve — 100 ezer rubel­be kerül, ennélfogva ennyi orvos kémeséhez 776 milliárd rubelre lenne szükség. Óriási, csaknem csillagászati számok! A XX. században élő emberi­ségnek azonban ehhez is meglenne az ereje. Gondol­junk csak arra a 12 trillióra, T?gy héttel ezelőtt, amikor a kákái iskola avatásának t-j eseményeiből ragadtam ki néhányat, hogy tarka mozaikban számoljak be róla az olvasónak, még nem gondoltam, hogy a következő szombaton újra iskolaava­tásra visz utam. Az ünnepség itt, Galgahévizen is a fehér asztal mel­lett folytatódott. Csakhogy... míg Kákán százhúsz em­bernek terítettek, itt kétszázhúsz embert vár a bogrács- gulyás, a zeneszó. A hivatalos avatási ünnepségről már vasárnapi számunkban megemlékeztünk. Most legyen a szó az emlékezésé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents