Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

1569. FEBRUÄR 3. SZERDA ■z&eirlap 5 Ankéten tárgyalták meg a pártkongresszus anyagát a megye egészségügyi dolgozói Tóth Mihálynak, a 16-os Autóközlekedési Vállalat igaz­gatójának, aki a Pest megyei járatok gazdája, nem kis gon­dot okoz ez a szigorú téli idő­szak. — Pest megyében azért könnyebb volt a helyzet — mondja —, mint például a Bakonyban, ahol szintén a mi járataink közlekednek. Ott sok helyütt már január 10-én komoly hóakadályok kelet­keztek, míg megyénkben csak 18—20-a körül vált „meleggé” a helyzet. Egyetlen napon álltunk csak, január 21-én, a Vác—Nőtincs —Felsőpetény vonalon, ahol járhatatlanná vált az út. Két napig Gombára sem tud­tunk bemenni. A Budakeszi felé vezető úton a 22-es kék autóbusz leállt, s mi szállítot­tuk az utasokat helyettük is. Egy-egy útvonal megtisz­títása viszonylag rövid ideig tartott. A hómarók, hókotrók egy-két nap alatt járható utat tisztítottak. Köszönet érte az Útfenntartó Vállalat dolgozóinak. — Sajnos, nem ez a hely­zet a helyi tanácsoknál, mert a bekötő utakra nem sok gon­dot fordítottak. Nem egy esetben mi előbb tudtuk, hogy útjaik járhatatlanok, mint ők, a helyszínen. — Volt-e valahol fennaka­dás, komoly baj amiatt, hogy a kocsik túlterhelve és késve közlekedtek? — Sajnos, kellemetlen in­cidens történt az Xsaszeg— Dány helyi járaton. Ezt ja­nuár 25-én vettük át. Addig (amikor az eset is történt) a 10-es debreceni főnökséghez tartozott. Két farmotoros nagy kocsijukat lecserélték kisebb méretű buszokra, s a kérdéses napon az egyik fel­mondta a szolgálatot. így történt, hogy a kora reggeli járatokról sokan lemaradtak. A várakozó tömeg aztán a következő járatnál el­állta az utat és a gép­kocsivezető felszólítására sem tágított. Végül vita kerekedéit, amiből vere­kedés lett. — Nem tudott volna a 10-es AKÖV pótkocsit adni? — Nehezen. Míg az autó­busz Debrecenből ideérkezik, késő délután lett volna. Csú­nya eset volt, de szerencsénk­re ilyen a legritkábban for­dul elő. Az autóbuszvezetőt nem lehet hibáztatni, amiért nem vette fel az előzőleg le­maradtakat. A kocsik befo­gadóképességének is van ha­tára. Jómagam is tudom, mit jelent télen, hidegben-hóban hasztalan várakozni, de ép­pen a rendkívüli helyzetre való tekintettel az utasoknak nagyobb türelmet kellett volna tanusítaniok. Láthatták, hogy a sze­mélyzet mindent megtesz érdekükben, de a kocsi­kiesést nem tudták pótol­ni. Éppen ezért nagyon örülünk mi is és a lakosság is, hogy átvehettük ezt a járatot. Ha valami baj történik, Gödöllő­Kedden délután az OKISZ székhazában megkezdte ta­nácskozását a kisipari szö­vetkezetek nyolcvanöt tagú választmánya. Ferenci Tibor, az OKISZ első elnökhelyettese beszá­molt az MSZMP hetedik kongresszusán hozott határo­zatok megvalósításával kap­csolatos feladatokról. Foglal­kozott a kisipari szövetkeze­tek kongresszusi versenyével. A szövetkezeti kisipar már a kongresszus idején befejezte 1959-es tervét. A kongresszuson megjelölt feladatoknak megfelelően a második ötéves tervben a kisipari szövetkezetek termelése mintegy har­minc százalékkal emelke­dik majd. A szövetkezetek növelik az áruk választékát és főleg kis mennyiségben. kisebb sora-: zatokban szükséges terméke­ket állítanak elő. Fokozzák készítményeik exportját, ar­ra törekednek, hogy az ex­portra kerülő áruk az ön­költség és a választék tekin­tetében versenyképesek legye­nek a világpiacon. A máso­dik ötéves terv időszakában jelentős mértékben kiszélesí­tik a szövetkezeti ipar szol­gáltató hálózatát. Különösen fontosnak tartják a háztartá­si gépek, rádiók, televíziók, gépkocsik javításának meg­szervezését. A kisipari szövetkezetek egjrik fontos feladata a mezőgazdasági szövetkeze­teknek nyújtandó segít­ség is. ről egy órán belül küldhetnek mentesítő járatot. Két far­motorost indítottunk ezen az útvonalon menetrendszerűen, s ez az igényeket teljesen ki­elégíti. Ha újra beköszöntene a nagy havazás, a tapasztalatok alapján Monor és Vác vi­szonylatban úgynevezett rá­hordó járatokat indítunk. Kocsijainkat műszakilag újra átvizsgáltuk, s bár újra itt a hideg, nem fé­lünk tőle — fejezte be tájékoztatóját Tót,h elvtárs. A továbbiakban Ferenci Tibor elmondotta, hogy a kisipari szövetkezetek ebben az évben a tavalyinál csak­nem kilenc százalékkal töb­bet termelnek. Csakúgy, mint az egész iparban, a szövet­kezetekben is emelni kell a műszaki színvonalat. Meg kell akadályozni a terven fe­lüli létszámemelkedést és az indokolatlan túlóráztatást. A textil- és cipőipar fejlessze tovább a mérték szerint dol­gozó részlegek tevékenysé­gét. Az év végére a vasipari szövetkezeteknek szerviz-háló­zattal kell rendelkezniük és országos méretűvé kell fejleszteni az elektromos háztartási gépek, műsze­rek és rádiók, televíziók, varrógépek, kerékpárok, motorkerékpárok és ven­déglátóipari gépek kar­bantartását, javítását. Az épíföiparr-""sz3vétkézéték elsősorban a lakosság és a termelőszövetkezetek igényeit elégítsék ki és törekedjenek a kisgépesítésre. A beszámoló után elfogad­ták az OKISZ 1960. évi költségvetését. A Pest megyei termelőszö­vetkezetek az idén negyven- millió forintot fordítanak a közös építkezésekre. Terveik szerint a megye szövetkezetei másfélezer tehénnek, 1600 nö­vendékmarhának építenek is­Az MSZMP Pest megyei Bizottsága kedden délelőtt megbeszélésre hívta egybe a megye területén működő or­vosokat, gyógyszerészeket, egészségügyi dolgozókat, va­lamint a városok, járások és nagyobb községek tanácsainak képviselőit, akik igen szép számban, mintegy háromszá­zan jelentek meg az egész­ségügyi dolgozók Szentkirályi utcai székházának Semmel- weis-termében. A nagy ér­deklődéssel vári ankéton a megyei pártbizottságot Ki­rály László elvtárs, másod­titkár képviselte, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetét dr. Paál Ferenc főtitkár. Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja több mint kétórás elő­adásban ismertette a VII. pártkongresszus anyagának főleg azokat a részleteit, ame­lyek vonatkozásban vannak az egészségügyi szervezet mun­kájával, az egészségügyi szol­gálat fejlesztésével és meg­határozzák az ötéves és a távlati tervek keretében meg­oldásra kerülő egészségügyi problémákat. Nagy figyelem­mel kísért előadásában ki­emelte, hogy a kongresszus a kulturá­lis kérdésekkel együtt az egészségügyi kérdéseket is - az országépítés program­jának homlokterébe állí­totta, s ezzel dokumentálta, hogy ez a kérdéscsoport nemcsak az értelmiség ügye, hanem az egész dolgozó népé. Beha­tóan foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyeket a mezőgazdaság szocialista át­szervezése hárít az orvostár­sadalomra és az egészségügyi szolgálat hálózatára. Előadása második részében Szerényi Sándor azt az ör­vendetes és igen nagyarányú fejlődést ismertette, amely egészségügyi téren észlelhe­tő az ellenforradalom óta ha­zánkban. Nagy arányokban növekedett a kórházi ágyak, a biztosítottak szá­tállót. A sertésállomány sza­porítása érdekében összesen 1800 férőhelyes fiaztatóról és csaknem négyezer férőhelyes süldőnevelőről gondoskodnak. Az új baromfiólakban 50 000 csibét és tyúkot helyeznek el. ma és sikerült elérni azt I is, hogy a körzeti orvosi állásokba ne kerüljenek kellő gyakorlattal nem rendelkező, friss diplo­mások. ^ párt mindent elkövet, hogy az egészségügy minél gyor­sabban behozza azt a lema­radást, amely jelenleg még a népgazdaság fejlettségével szemben egyes területein mu­tatkozik. A szakorvosi ellátást közelebb kell vinni a dolgo­zókhoz, emelni kell az ápoló­nők és asszisztensnők számát és meg kell szüntetni az Egészségügyi Minisztérium munkájában itt-ott előfordu­ló, leginkább bürokratikus jellegű fogyatékosságokat. Megállapította, hogy Pest megye orvosainak túlnyomó többsége be­csülettel kiveszi részét a szocialista építés munká­jából, helyesli a párt ér­telmiségi politikáját, bár még mindig bizonyos passzivitás észlelhető egye­sek politikai magatartásában. Sokan azt mondják, hogy or­vosi munkájuk lelkiismeretes és szakszerű elvégzésével hozzájárulnak a szocialista Tavaly ilyenkor még a Soly­mári Faipari Vállalatnál azt találgatták, vajon mekkora veszteséggel zárják majd az évet. Most azt számítgatják a dolgozók, hogy mérlegzárás után mennyi nyereségrészese­dést kapnak majd. Igen, amit nem is olyan régen még sokan kétségbe von­tak, az már valóság: 1959- ben nyereségesen dolgo­zott a vállalat. 1958-ban mindössze két és fél millió volt, tavaly kilenc­millióra emelkedett a vállalat termelési értéke. Tavaly át­szervezték a vállalatot, meg­szilárdult a vezetés, helyre­állt a munkafegyelem. Úgy néz ki, hogy az idén már ha­vonta egymillió forint értékű árut készítenek. Korábban a gyártmányokat illetően is elég sok problémája volt a válla­latnak. A gyümölcsös ládáktól kezdve a bútorokig egész sor faipari cikk gyártásával kísér­leteztek — gyakran tervsze- rűtlenül, kevés eredménnyel. Az átszervezésnél aztán tisz­építéshez, ami kétségtelenül igaz, de ennek a munkának értékéből sokat leront az, ha az orvos környezetében olyan kijelentéseket tesz, amelyek a visszahúzásnak adnak tápot. Ezért nem közömbös, hogyan él, gondolkozik és beszél az orvos. A nagy tapssal fogadott előadáshoz igen sok felszó­lalás hangzott el. A felszó­lalók felhívták a figyelmet az egészségügyi szolgálat te­rületén észlelhető egyes hibákra, visszásságokra, kérve azok kiküszöbölését. Szerényi Sándor részletesen válaszolt a felszólalásokra, majd dr. Békés Zoltán, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője mondott köszönetét az előadásért, Ma­rosi Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője elnöki záróbeszédében kö­szönetét mondott a megye egészségügyi dolgozóinak ed­digi eredményes munká­jáért. A pártbizottság gon­doskodni fog arról, hogy az ankét anyagát a megye terü­letén minél szélesebb körben megismerhessék — mondotta. A megbeszélés délután há­rom órakor ért véget. tázlák a vállalat profilját, s azóta szemmelláthatóan fejlő­dik a telep. 1959-ben új üzemrészek épültek itt, megoldották a legégetőbb termelési prob­lémákat és most már azon gondolkodik a vállalat ve­zetősége, hogyan fejlesszék tovább az üzemet. Az idei tervek között új parkettaüzem felépítése is szerepel. A parketta különö­sen keresett cikk, éppen ezért Solymáron is megkétszerezik gyártását. Már az elmúlt év­ben is kapott a vállalat egy parkettagyártó gépet, s má­jusban modern, négyfejes par­kettamaró géppel bővül majd a géppark. Kilátás van arra is, hogy a szárító problémája szintén megoldódik az idén. A tervek szerint ugyanis építe­nek egy szárítóhelyiséget. A 1 parkettagyártás mellett író­asztalok sorozatgyártására tér­nek át. Tavaly hárommillió papi angombot is készítettek, az idén négymillió fagombra kaptak rendelést. A kisipari szövetkezetek ez évi feladatairól és a második ötéves terv irányelveiről tárgyal az OKISZ választmánya Negyvenmillió forintot fordítanak a közös építkezésekre a Pest megyei termelőszövetkezetek Veszteség helyett: többletnyereség Az idén tovább fejlesztik a Solymári Faipari Vállalatot „Nasa technika - vasa technika! Arcpirosító szél fúj a budai hegyek felől. A nap a felhők között bujkál, mintha pilla­natokra behunyná a szemét, hogy ne lássa azt a sárten­gert, amelyből szigetekként emelkednek ki a Hercegha­lomi Kísérleti Gazdaság épü­letei. Az egyetlen szürke csík a szilárd út, amelyen az igaz­gatóság tornácos háza elé érkezik az autóbusz. Az aj­taja kinyílik. Megjöttek a ven­dégek: harmincöt komszo- molista„ A házigazdák az igazgatói szobába tessékelik őket. A hosszú asztal mellett a je­lenlevők felének sem jut hely, hiszen harmincötüknek, a házigazdáknak és a tolmá­csoknak terem kellene. De így zsúfoltan, ketten is szorong­va egy széken, kézben a toll, térden a jegyzetfüzet, sze­mükben kíváncsiság, arcukon várakozás, családiassá enyhí­ti az első percek feszességét. Mintha rokonok érkeztek volna, akik távoli szeretteik örömeit, gondjait nagyjából ismerik, de most a részlete­ket is akarják tudni. Wettstein Oszkár, a gazda­ság könyvelője beszédbe kezd — oroszul. A vendégek tekin­tete ellágyul. — Hát itt is az anyanyel­vűnkön szólnak?!... Az üdvözlő beszéd egysze­rű. Tapssal zárul és kérdé­sekkel folytatódik. Pontosan fogalmazott kérdésekleel. — Hányán dolgoznak itt és mennyi közöttük a kiszis- ta?... Hány százalékig gé­pesített a gazdaság?... Mi­vel segítik a nagyüzemmé ala­kuló magyar mezőgazdasá­got? ... Egy hektár területre számítva hány kilogramm húst termelnek?... Van-e klub- és kultúráiét? ... Böl­csőde, óvoda és iskola? ... Aztán mindnyájan felkere­kednek és indulnak az istál­lókba, a műhelyekbe. Látni, tapasztalni, az ifjúság mohó tudásvágyával. ■k Oleg Djemidov a küldöttség vezetője harminc éves gépészmérnök. Irkuck- ban született, ott él ma is. Nős, a kisfia három eszten­dős. A kísérő tolmács azt mond­ja róla: — Ember tőlem annyit még nem kérdezett, mint ő. A ma­gyar statisztikai zsebkönyvet már kívülről tudja. De arra is kíváncsi, hogy ki, mennyi szakszervezeti díjat fizet... Mintha káptalan lenne sze­gény fejem?! Oleg Djemidov jól megter­mett, barna, hullámos hajú férfi, zöldesbarna szemekkel, energikus, szögletes állal. A csoport tagjait keresztnevén szólítja, mintha otthon is is­merték volna egymást, pedig vannak közöttük moszkvaiak, rigaiak, s Irkuck környékiek is. Azzal kezdi, hogy tőlem kérdez, a sajtó munkásainak életéről, a nyomdákról, a la­pok, a folyóiratok és a köny­vek példányszámáról. Amit hall, feljegyzi. — Otthon nem ennyi, ha­nem százszor, ezerszer több kérdést kapok a gyárban és a kerületben, ahol lakom — mondja félig mentegetődzve. — Irkuck nagyon-nagyon messze van. Tíz nap gyors­vonaton Budapestig. Az új­ságolvasók és a rádióhallga­tók minden kérdésére lehető­leg válaszolnom kell. Aztán Irkuckról beszél, a háromszázhatvanezer lakosú városról, amely a cári Orosz­országban a száműzettek központja volt. A Bajlzál-tó vidékét festi elénk, Kelet- Szibériát, ahol a legnagyobb gond most az, hogy az épülő három új vízierőmű üzembe helyezésével egy időben meg­induljanak a kohók, amelyek a vas-, az aluminium-, a pla­tina-, az arany-, az ezüst- és a szénbányák termékeit dol­gozzák fel. Ahogyan ő mond­ja, hazájában a Mengyelejev­elmélet minden elemét meg lehet találni. Lakásokat kell építeni, hét év alatt többet, mint az eddigi 30 esztendő alatt, gyárakat varázsolni a Tajgára, kukoricát ültetni, búzát vetni, bittorokat készí­teni, kultúrát teremteni ... A szavait ugyan tolmács közvetíti, mégis, a hangjából kihallom, az arcából kiolva­som, hogy Irkuck, Kelet-Szi- béria, mindaz, ami sok ezer mérföldre történik most Her­ceghalomtól. betölti egész lé­nyét, úgy él benne, mint do­bogó szíve ... k Galja Kórsak Húszéves, nyúlánk, barna, széles arccsontú, gombnyi orrú, pici szájú, ibolyakék szemű moszkvai lány. Sötét­kék nadrágot, pulóvert és sí- balzancsot visel. A vegyipari gépek technikumát 1962-ben fejezi be. — Budapest... Parlament... régi épületek... — így kezdi szaggatottan, minden monda­tot pontosan formáivá, hogy a tolmácsnak megkönnyítse a dolgát. — Szép, nagyon Szép város Budapest. A gyá­rak is érdekesek, a MOM, a dohánygyár, a köiszövögyá- •rak... A fiatalok? ... Mint mi, de mégis mások... Tem­peramentumosán táncolnak... A lányok másképpen öltöz­ködnek. Több színt, feszesebb ruhát viselnek... A fiúk? ... Hát... olyanok, amilyenek nálunk otthon... Én már menyasszony vagyok... Eljö­vök Magyarországra, a Bala­tonhoz, a férjemmel. Azt mondják, nyáron csodaszép. Jó lenne ittmaradni tovább. Egy hónapig legalább ... A csuklójára néz, a pici arany karórára. A moszkvai időt jelzi, két órával többet, mint nálunk. — A vőlegényemtől kaptam, úti ajándéknak. Ö igazította be az állomáson. Talán azért, hogy ha a számlapra néz. a mutatók az ő arcát idézzék, a búcsúzás percét és a viszontlátás örö­mét? Vaszil Szimicsken Egy Irkuck melletti kol­hoz traktoristája és sofőrje. Szőke legény, világoskék szemmel, vékony arca csupa nevetés. Az istállóban a gépesítést keresi, a borjakat nézi, és a tehenek állása fölötti táblát böngészi. Mindent feljegyez, a tejhozam litereit, a zsírszá­zalékot, a takarmányadago­lást és a borjúnevelés módsze­reit. Azt mondja, az elnök úgy eresztette el, hogy min­dent alaposan megnézzen és otthon elmondja, amit látott. A műhelyekben a megmun­káló gépeket vizsgálgatja és nagyokat rikkant, amikor felfedezi, hogy az egyik kis esztergapad ugyanolyan, mint az övék, otthon. (A bu­dapesti November 7 gyár készítette.) Pálfálvi Istvánnal együtt járják végig a nagyjavításban levő traktorok és vontatók sorát. Vaszil Szimicsken a szakértő szemével vizsgálódik, és amikor a szovjet gyárt­mányú gépekhez ér, azt kér­dezi: — Haraso masina? — Haraso — bólint Pálfal- vi István. — Nasa technika — vasa technika! — tárja ki a kar­ját a gépek sorára mutatva, mintha ajándékozni akarna. Ezt fordítani sem kell. A mi technikánk — a ti tech­nikátok is. Az épület végén négykere­kű. agyonhajszolt bricska ár­válkodik. Vaszil rámutat. — Tozse technika — s szív­ből kacag. Aztán megnyugta­tásul hozzáteszi: — Ősszel, tavasszal, ha sár van, mi is ilyenen utazunk a kolhozban. k Este búcsúztak, ének és tánc után. Fiatal gyárimun­kások, kolhozisták, pedagógu­sok. mérnökök, diákok, akik három hetet utaztak azért, hogy — többek között — lás­sák Herceghalomon a kísérle­ti gazdaságot. Az órák gyor­san repültek. A jegyzetek és fényképek. a kicserélt cí­mek. a szem beitta emlékek, a fül rögzítette hangok se­gítik az emlékezést, őrzik a barátságot. A búcsúkézfogás, a testvéri ölelés melegsége örök emlék számukra — számunk­ra. Déri Károly Nem volt nagyobb fennakadás, rugalmas intézkedések biztosítják az autóbuszközlekedés zavartalanságát Nyilatkozik a 16-os AKÖV igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents