Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

196«. JANUÁR 8. PÉNTEK Szorgalmasak az új tagok Hamarosan úrrá lesznek a kezdeti nehézségeken Mende tsz-községben A továbbiak során elmond­ják, hogy a felfejlődéssel új szellem kezd kialakulni a szö­vetkezetben. Amíg azelőtt gyakran előfordult fegyel­mezetlenség egyes tagok ré­széről, addig most megköve­telik a vezetőségtől, hogy ke­mény kézzel irányítsa a mun­kát, vonja felelősségre a mu­lasztókat. Igen találó Kiss Imre agronómusnak az a megállapítása, hogy most „mindenki csősz" a tsz-ben. Vigyáznak a kö­zös vagyonra, ügyelnek arra, hogy jogtalanul senki sem jusson anyagi előnyökhöz. A vezetőség véleménye után meglátogattunk néhány új ta­got. A tsz egyik raktárában hat asszony dolgozik, közülük öt új belépő. Csaknem vala­mennyien túl vannak az ötven éven. A savanyításra kerülő káposztát tisztogatják. — Kötelezte-e magukat a vezetőség, hogy jöjjenek dol­gozni? — kérdezzük az asszo­nyoktól. — Minket ugyan senki — válaszolja Majercsik Ferencné. — Nem kell azt mondani, hiszen munka nélkül sohasem lehetett megélni. Miért éppen most lehetne. — Csak úgy növekszik a munkaegység, ha dolgozunk. — Mi lenne a sok káposztá­val, ha nem fogunk hozzá — kapjuk a különböző válaszo­kat az asszonyoktól. A jövőre vonatkozóan el­mondják: remélik, a vezető­ség megtalálja a módját, hogy az időseket könnyebb mun­kára osszák majd be. Mert dolgoznak ők szívesen, hiszen eddig is ezt tették, de a fiata­lokkal azért mégsem verse­nyezhetnek. A silótöltőgép mellett is több új termelőszövetkezeti tag dolgozik. így Hostinczki István, Piros Bertalan oé. Gazsi Istvánná és Glózik Erzsébet, A szövetkezet irodája előtt találkozunk Inglis Pállal, aki két és fél holdat vitt a szö­vetkezetbe. Ö még nem dol­gozik a tsz-ben. — Mikor kezdi meg a mun­kát? — kérdezzük tőle. — Még pár napi munkáin van odahaza, aztán én is jö­vök. A több száz férőhelyes ser- téshodályból trágyával megra­kott szekerek fordulnak ki. — Igyekszünk minél előbb kihordani a trágyát a szőlőbe, mert idekötjük majd be a ta­gok által behozott lovakat — tájékoztat bennünket Gutái István. Éppen rakodik Inglis Ferenc és Konda Mihály is, amikor odaérünk. Inglis Ferencnek nagy szerepe van abban, hogy az egyesülési közgyűlés után nyomban megkezdődött a munka. „Ne várjunk semmire, hanem lássunk munkához” — mon­dotta a közgyűlésen. Másnap meg is jelent fogatával a tsz- ben. Amikor megkérdezzük tőle, hogyan haladnak a' munkával, kissé elégedetlenül csóválja a fejét. — Mehetne jobban is. Itt vannak a kocsik és nincs elég rakodtató. A pénteki közgyűlé­sen szóvá kell ezt tenni — mondja az elnöknek. — Tartson az ülés reggeltől estig, de tiszta vizet öntünk a pohárba — válaszol az elnök. — Ha nekünk sürgős a mun­ka, legyen másnak i# az — toldja meg Konda Mihály. Mindkettőjük szavából türel­metlenség érződik, de az igaz­sághoz tartozik az is, hogy az új belépőket még senki sem szólította munkára és vala- mennyiüket nem is tudnák foglalkoztatni. Ennek ellenére mégis egészséges jelenség ez a türelmetlenség, mert enél'kül bizony nem jutnának előbbre. A mendei Lenin Tsz-ben szerzett tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy a kezdeti nehézségeken hamar úrrá lesz a vezetőség és a tag­ság, mert a szorgalom és a munkakedv megvan. Mihók Sándor Ma Nagykátán sorsolják a lottót Az új év első vidéki loitó- sorsolását, a 2. játékhét nye­rőszámainak húzását, január 3-án, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Nagykátán ren­dezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. 150 ezer látogató egy év alatt Vácott 1958. novemberében állítot­ták fel Vácott a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal helyi kirendeltségét, ' amely azóta igen hathatósan vesz részt a Dunakanyar szépen fejlődő idegenforgalmának szervezé­sében és szolgálatában. Múlt évi forgalmáról és eredmé­nyeiről most állította össze részletes jelentését, amely szerint január elsejétől de­cember 31-ig pontosan 979 446 forintot „forgalmazott”, tehát közel egymilliót. Januárban még csak 15 000 forint volt a forgalma, a csúcsot júniusban érte el, amikor a forgalom meghaladta a 182 000 forintot. Ez a forgalom az utazási és társasutazási jegyek eladásá­ból adódott, mivel pedig ezek­nek a jegyeknek 5, 6, 10 forint az áruk, könnyen kiszámítha­tó, hogy az egymillió forintos eredmény mögött legalább 150 ezer látogató fordult meg egy év alatt Vácott. Felsőbb utasítás nélkül is szabad intézkedni Februárban lesz egy. éve, hogy Kökösi Ferencné nagy örömmel szállította haza Buda­örsre újonnan vásárolt kony­habútorát. Az örömre volt is oka, hisz a 4800 forintos NDK- bútor igazán szemrevaló áru. Igaz, amikor otthon a konyhá­ban újra szemrevételezték a szekrényt, felfedezték, hogy baj van. hiányzik az üveg fű­szertartók teteje. — Nem olyan nagy dolog — nyugtatták meg egymást. Hol­nap visszamegyünk az üzletbe, biztosan elfelejtették becso­magolni. Hiába ment azonban KÖkösi- né a budapesti Bartók Béia úti bútorüzletbe, mert a fűszertar­tóknak ott sem volt a fedele. Viszont készségesen megígér­ték. rövidesen megszerzik s ér­tesítik, mikor jöhet érte. Érte­sítést nem kapott, de azért be­bejárt érdeklődni. Közben az összes műanyagboltot is felke­reste, hasonló méretű l'edöfé- léért, de hiába. Telefonon kérdeztük meg az Iparcikk Kereskedelmi Irodát, mit segíthetnek? Másnap már közölték is a választ. Levél­írónk keresse fel újra a Bartók 1 Béla üti üzletet s. az. iizletve­zetővel közösen megnézik majd a nagykereskedelmi raktára­kat, ahol a szükséges fűszer­tartófedeleket beszerezhetik. Ez idáig rendben van s mi köszönjük a közbenjárást. De azt hisszük, jogosan tesszük fel a kérdést: az üzlet vezetője miért csak most, felsőbb hely­ről jött érdeklődés után tud ilyen gyors megoldást találni? Apró dolognak tűnik a hiányzó fűszertartófedő, igaz. De an­nak. aki 4600 forintot adott ki konyhabútorra, bosszantó a kö­zei egyéves várakozás. S ezen tiümenőleg, fontos, hogy keres­kedelmünk mindinkább kiala­kuló jóhírét az ilyen hibák se csorbíthassák. ___________ K. M. K orházi ágyliiáiiv Áos/.triá ban Az osztrák központi sta­tisztikai hivatal közlése sze­rint Bécs város 1 700 000 la­kosára mindössze 10 000 kór­házi ágy jut. Ezzel a szám­mal Bécs hátulról a harma­dik helyet foglalja el a világ fővárosai között. Az idén tovább korszerűsítik a Nagykőrösi Ládagyárat Aki tíz évvel ezelőtt járt utoljára a Nagykőrösi Láda- gyárban, ma bizonyára rá sem ismerne. Területe több mint háromszorosára növekedett, s az egészet behálózzák a fa­anyagok szállítását megköny- nyítő iparvágány sínpárjai. De nem ez az egyetlen változás a telepen; tíz év alatt négy új épü­letet emeltek: két tágas műhelycsarnokot, egy készáruszínt és egy szárí­tót. A gazdaságos termelés ér­dekében az idén újabb létesít­ménnyel gazdagodik a gyár: koronghasító üzemet építenek. A szükséges gépi berendezést már megkapták, az építkezés pedig tavasszal kezdődik. Ez­zel megoldódik végre az ér­tékes import faanyag gazdasá­gos felhasználásának regi problémája, mert a koronghasító fűrészpor- veszteség nélkül dolgozza fel a faanyagot. Az 1960-as tervvel kapcso­latban mint érdekességet em- j lítjük meg, hogy a külföldi I szállításokkal foglalkozó Hun- ! garofruct Vállalat kívánsá- * gára megkezdik a gyalult, il­letve csiszolt zöldség- és gyü­mölcsládák készítését. Noha ez jóval munkaigényesebb az eddig gyártott ládaféleségek­nél. a vállalat dolgozói elha­tározták, hogy a tavalyi év­hez hasonlóan idei tervüket is túlteljesítik. Munkában a szalagfűrész-hasítógép Együtt vagyunk, tanulunk - várjuk a tavaszt 1957 óta működik Kartalon a KISZ-szervezet. Sokat dol­goztunk eddig •— eredmény­nyel. Részt vettünk a Han­ságban a mocsárlecsapolás- ban, valamennyien dolgo­zunk a kultúrház bővítésén (annál is inkább, mert így megoldódik nagy gondunk, a helyiségkérdés), s sikeresen vettünk részt a tsz-agitáció- ban. Ősszel megalakítottuk, a já­rásban elsőként a falusi if­júsági szövetkezetei 30 tag­gal. A községi tanácstól kap­tunk öt hold földet, úgy gon­doljuk, kukoricát vetünk bele. Alig várjuk, hogy meg­kezdhessük a közös munkát Ha itt a tavasz, teljes erővel hozzálátunk a dologhoz. Van már két agronómusunk is, szakképzettségben nem lesz hiány! Addig tanulunk. 45-en ve­szünk részt a politikai okta­tásban, amelyet a helybeli pedagógusok tartanak. Érde­kes, tanulságos esték ezek mindannyiunk számára. örülünk, hogy végre Kar­talon is egybefoghattuk az ifjúságot, s azok szívesen ve­szik ki részüket a közös mun­kából, tanulásból, szórako­zásból. Deák István, KISZ szervező titkár birtokon. Így hát ismerte. Csi- pei Dénes nem volt rossz em­ber a múltban és csak azt követelte a keze alatt dol­gozóktól, amiért őt is szorí­tották. Nehezen illeszkedett bele az új világba. Hol az or­szág egyik, majd a másik sar­kában agronómuskodott, min­dig távol az övéitől. Buda- kalászon lakott a családja, így hát a Pomázi Állami Gaz­daság kertészetének vezeté­sével bízták meg. Ehhez segí­tette hozzá a szakszervezet. Gere Istvánnak az az életel­ve, hogy az emberek nyugod­tan éljenek. Nyugalmat pe­dig csak úgy találnak, ha a helyükön érzik magukat min­den tekintetben. Ehjiez kell hozzásegíteni mindenkit. Ak­kor a szív egyenletesen dobog és kedvvel várják minden munkanap virradását. Gere István nyitott tenye. re, kinyílt szíve éber érdeklő­dést jelent volt osztályos-tár­sainak minden gondja-baja iránt. S Gere István csak egy ember, a többi hozzá hasonló munkát végző szakszervezeti funkcionárius között. Ök azok, akik nemcsak szavakkal, hanem a szocializmus prog­ramjának tettreváltásával fe­lelnek az emberi sorsok min­den kérdésére. — dk — tükre az iratok rendezése miatt. Bérkérdések, áthelyezés, el­bocsátási ügyekben fordulnak leggyakrabban a dolgozók a szakszervezethez. Nem könyö- riilet, jótékonyság, alamizsna kell nekik, hanem törvénye­ken alapuló, jogos segítség. De. vannak olyanok is> a.kik szerények, szemérmesek és hallgatnak. Ilyen például Pátkai Jolán, a gépállomási igazgatóság adminisztrátora. Apja hosszú hetek óta kór­házban, ő pedig a lelkét is bevinné az utolsó élő család­tagjának. Nem kért, kapott segélyt. A fiatal Bartha József ag­rármérnök megnősült, lakás­hoz jutott. Hogy a költözkö­dés, berendezkedés gondja kisebb legyen, kérés nélkül segítették. Honnan tud ezekről Gere István? Huszonkilencezer szerve­zett dolgozó tartozik ehhez a területi bizottsághoz. Ebből tíz év alatt személyesen 5—6 ezret megismert. Csipei József a múltban fő­intéző volt. Baráti Huszár Károly vámosmikolai birto­kán. A kertgazdaságot vezet­te. Gere István még suttyó legényként napszámoskodott a tot sorol be a nyugdíjasok közé. Akkor is megkapják az ilyen, munkában megrokkant, vén, volt cselédek, a nyugdí­jat, ha történetesen a régi uradalmak, vagy nagygaz­dák nem írták be pontosan a munkakönyvbe a szolgálati időket. Gere István dolga, hogy ki­válogassa a legelesettebbeket, a nyugdíjra ez esztendőben legjobban rászorultakat. így kapta meg a nyugdíját Tóth Gyuri bácsi is, aki a diósje- női református pap negyven holdas gazdaságában cselé- deskedés közben ette meg a kenyere javát. Az öreg jó­formán nem is tudott róla, hogy a szakszervezet az ő nyugdíjában intézkedik. Gere István szerezte be a szükséges iratokat. Gere Istvánra tartozik az is, hogy Pest—Nógrád megye területén az állami gazdasá­gokban, a gépállomásokon, az erdő- és vadgazdaságokban és a hivatalokban kik azok, akik esztendőre elérik a nyugdíjas korhatárt. Előre beszerezteti a szükséges Írá­sokat, nehogy a nyugdíjazás napja után az öregek hóna­pokig várakozzanak a pén­Nyitott tenyérrel csókát. Egyszóval: közgazda- sági előadó. Korra nézve nem sokkal haladta felül a harminc esz­tendőt. Fakó-szöke haja van és sárgásán sápadt az arc­bőre. Ahogy a leveleket elő­veszi és az asztalra teríti, egyre jobban éled az arca és bádogkék szivárványhártyájú szeme megtelik sugárzó lélek­kel, éber értelemmel. Legtöbbet azokról szól, akiknek szintén örökre nyitva maradt a marka, a villanyéi szorongatástól. Kivénültek, nehezen élnek, bajuk van, de nem panaszkodnak. Leg­alább is írásban nem, mert nehéz szerszám az elmerevült ujjaknak a toll. Aztán azok közül, akik ott öregedtek meg az uradalmi istállók dikóján, sokan a betűt is alig ismerik. Az ilyen volt béreseket, akik most már nem bírják a ka­pát, felkutatja a falvakban Gere István. Megtudakolja a községi tanácsnál, hányán vannak. milyen segítségre szorulnak. Mert a szakszer­vezet évente kétezer megöre­gedett munkaképtelen parasz­'( Gere Istvánnak vaskos. '( széles tenyere, rövid, tömpe '( körmökben végződő ujjal f vannak. Az ujjak ízületei $ megcsontosodott göbökként '(dudorodnak a bőr alatt. Gere % István nem tudja összezárni $ a markát, de az ujjat sem £ egyenesednek ki teljesen. Ti- (f zenkét-tizennégy esztendős (korából maradt vissza ez az '(emlékeztető jel. Béresgyerek '(volt. Nehezen bírta még a '(vasvillát, meg a kapát. Vjjai- '(ban a porcos részek a korai '(megerőltetéstől elkeményed- %tek, az állandó markolástól f megcsontosodtak. '( Azóta így jár az emberek '(között: nyitott tenyérrel. '( Ez a mindig tárt marok ki- fcsit jelképpé vált az eszten­dők folyamán. Gere István f tíz esztendeje a Mező- és Er- (f dőgazdasági Dolgozók Szak­szervezete Pest—Nógrád me- (gyei területi bizottságának (munkatársa. Többek között (az is az ő dolga, hogy meg­vizsgálja, kitisztázza, elin­tézze. teljesítse a szakszerve- '(zethez érkező levelekben fog- '(lalt kérelmeket, panaszokat, Vs egyeztető bizottság mun- '(káját, irányítsa a szakokta- ítást, segítse az üzemi taná­Mende december közepe tá­ján lett termelőszövetkezeti község. A fejlesztés időszaká­ban még úgy volt, hogy két termelőszövetkezete lesz a köz­ségnek, a régi Lenin és még egy új tsz. Abban, hogy — fő­leg a középparasztok — új termelőszövetkezetet akartak alakítani, bizony volt egy kis bírálat is a Lenin Tsz tagjai felé. Szó, ami szó, sok hibát lehetett találni munkájukban. Az új szövetkezet alapításá­nak hívei végül mégis csak meggondolták. „Könnyebb e,gy gyengén gazdálkodó tsz-t meg­javítani, mint teljesen elejéről kezdeni” — mondották. Iigy lett a korábban mindössze 50 taggal 700 holdon gazdálkodó tsz-ből 320 tagú, 3400 holdas szövetkezet. Mik a megnövekedett ter­melőszövetkezet tervei? Hogyan telnek a téli napok a tsz-községben? Ezekre a kérdésekre akartunk választ kapni, amikor Mendére láto­gattunk. A termelőszövetkezet irodá­jában négyen ülik körül az asztalt. Gutái István megbízott tsz-elnök, Kiss Imre tsz-agro- nómus, Piros Bertalan, a köz­ségi tanács elnökihelyettese és V. Tóth Mihály, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak munkatársa. A termelő- szövetkezet tervének készítése közben zavarjuk meg őket. — Azon törjük a fejünket, hogy olyan tervet készítsünk, ami a tagságnak is tetszik és megvalósítása esetén meg­találják a számításukat azok, akik becsületesen dolgoztak — tájékoztat bennünket a bizott­ság elképzeléseiről az agronó- mus. Amint mondják, a növény- termelési terv elkészítése nem okoz túl nagy nehézséget, mert úgy állapítják meg az arányokat, hogy a növényter­melés elsősorban az állat- tenyésztés fejlesztését szolgál­ja. Nagyobb gondot okoz azon­ban az állattenyésztési terv összeállítása. Erről így nyilat­kozik az agronómus. — A legnagyobb baj az, hogy kevés állatot hoztak be a tagok. Lovunk van elegendő, de kevés a tehén és a nö­vendékmarha. Sertést pedig senki kém adott be. Nekünk viszont tejtermeléssel és hizlalással kell elsősorban foglalkoz­nunk. Ebből tudnánk mi­előbb pénzelni, s a tagok­nak munkaegység-előleget fo­lyósítani. Igen, kevés állatot hoztak be a tagok, de ez nem is cso­da. A leltározásnál ugyanis kitudódott, hogy az egész község parasztságának keve­sebb állata volt, mint a Le­nin Tsz-nek egyedül. — Milyen megoldást talál­nak? — kérdezzük. — A megyétől megkaptuk a keretet, hogy állami hitel­lel mennyi hízónak való ser­tést és szarvasmarhát vásá­rolhatunk. De még így is kevés lesz, mert mi legalább 500 sertést szeretnénk az idén meghizlalni. Törjük a fejün­ket, s majd csak találunk valami megoldást — válaszol­ja az agronómus. A téli időszakban folyó munkákra tereljük a szót. — Nagyon örülünk, hogy már mintegy 50—60 új tag jelentkezett munkára — mondja Gutái István, a tsz elnöke. — És tudnak nekik mun­kát adni? — Még egyszer ennyi kéz is elkelne — válaszolja. — Meg­késtünk a káposzta betaka­rításával és savanyításával, ezenkívül silózunk is. Sür­get bennünket a juhhodály- ból a trágya kiszállítása is. Mindamellett, hogy elkelne még több munkáskéz, nagyon sokat köszönhetünk azok­nak az új tagoknak, akik kérés nélkül munkába áll­tak — veszi át a szót az ag­ronómus. — Különösen a fogattal rendelkező tagok segítenek sokat. Pedig még f sem ér­tékeltük állataikat — foly­tatja az elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents