Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

NAPLÓ MEGELEVENEDETT BUÉK AP E ST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1960. JANUÄR 5. KEDD Mint egy nagy család... Egy óra a váci szeretetotthonban Kinn hideg esőcseppeket Ver szemembe a december­végi hűvös szél, de itt benn, a Burgundia utcai 1. sz. szo­ciális otthonban kellemes meleg fogad. A hallban még ott áll a feldíszített fenyőfa és a gondozottak szobáiban levő kis borókafenyő is jelzi, nemrég múlt el a karácsony. A csendben pihengető né­nikéktől, bácsikáktól azt tu­dakolom, hogy élnek, mit csi­nálnak? Ahogy végigjárom a példásan tiszta szobákat és meghallgatom 63 idős asszony és 15 idős férfi véleményét, rájövök, hogy mind ugyanazt mondja: — Nagyon jó az ellátá­sunk, jól érezzük magun­kat itt, a gondozónők igen-igen aranyosak. Az egyik idős bácsi hety­kén hozzáteszi: — Pedig én megmonda­nám, ha nem így volna. Ezek az emberek szeretet­tel ragaszkodnak az otthon­hoz. A múltkorában egy cse­réről volt szó, de egy sem akadt, aki hajlandó lett vol­na megválni ettől az otthon­tól. A szobákban ragyogó a tisztaság, az ablakokon levő színes függönyök otthonossá teszik az éle­tet. Minden szobában van rádió, de van a szociális otthonnak könyvtára, dia­vetítője és bábszínháza is. A betegek az ágyban pi­hennek, a jobb erőben levők beszélgetnek, olvasgatnak, kö- tögetnek vagy segítenek a gondozóknak. A 93 éves Sán­dor Endréné készítette az ab­lakokra a horgolt függönyö­ket, Barát néni a patikába jár el, Novák bácsi a sertés­gondozó (évente nyolc hízót vágnak) és Jakus bácsi a ker­tész. A szociális otthon lakói egyedülálló, elhagyott, beteg­ségükben magukra maradt öregek, akiknek kétszeresen jólesik a gondozók áldozatos ápolása. Ezért emlegetik olyan szeretettel Bayer Anna gondnoknőt, KungI Irénkét és a többi tizenöt dolgozót, akik mindent megtesznek, hogy szeretetet, melegséget lopjanak az elhagyottak szí­vébe. Szekeres néni boldogan mutatja a karácsonyi aján­dékcsomagot, amelyben na­rancs, szaloncukor, csokoládé és sütemény van. Ezenfelül mindenki kérhetett valamit az ünnepekre. Az egyik új fésűt, a másik kölnivizet vagy levélpapírt, horgolócérnát kért, a férfiak szivarra, li­kőrre vágytak. Hála és elégedettség sugár­zik a gondozottak öreg sze­méből, némelyikük sír, ha arra gondol, mi lett volna vele öreg napjaira, ha ez az otthon nem fogadja be. Az áldozatos gondozói munka mellett ott van a városi ta­nács nagyarányú támogatása. Az elnuílt évben közel 780 000 forintot költöttek az 1. sz. szociális otthonra, jövőre ez az összeg 200 000 forinttal emelkedik. Mire látogatásomat befejez­tem, elérkezett. a vacsora ideje. Egy öreg 4 bácsi ka evés közben ezt mondotta: — Bár minden hasonló korú öregnek olyan jó dolga lenne, mint itt nekünk. Berczeli János ÚJ ESZTENDŐ Az utolsó perc is kisurrant az évből, Elfogódottan búcsúztunk tőle el. Emléket hagyott csak a sok ^ tarka képből Melyeken szivünk még köny- nyez, ünnepel. — Vajon mit tartogat szá­munkra a holnap? Kutatja az ifjú, kérdi az öreg. Rejti még az új év — ám a felkelő nap a tájat reménnyel, fénnyel hinti meg. Móritz Valéria A váci úttörőház kispajtásainak bábszínpadán vidáman, jókedvűen köszöntötték az új esztendőt Megfigyelések, észrevételek a felszabadulási kulturális seregszemléről 88 számlálóbiztos, 28 felülvizsgáló Rendben halad Vácott a népszámlálás Ködös, esős szombaton in­dult útnak városunkban 88 számlálóbiztos, hogy felje­gyezze a népszámlálás első adatait. A kilencnapos ván- dorúton valamennyien egyet­len pillanat után kutatnak: az óévből az új évre forduló éjfélnek megfelelően jegyzik fel városunk népességét, gaz­dagságát. — Rendben, tervszerűen halad a népszámlálás — tá­jékoztat Arany István vb- titkár elvtárs, aki városunk­ban irányítója, felelőse ennek a hatalmas munkának. — Két számlálóbiztosunk az utolsó percben lemondott; pótlásuk­ról gondoskodtunk. A 88 ösz- szeíró begyűjtött adatait hu­szonnyolcán vizsgálják felül. Nagy felelősségérzetet, lel­kiismeretes munkát kíván a népszámlálás adatainak gyűj­tése. Már az első napon de­rűs epizódok tarkították az adatösszeírást. Egy kisváci házaspár hosszan gondolko­zott, amikor házasságkötésük idejét kérdezték. Másutt alig akarták elhinni, hogy a jöve­delemmel kapcsolatos adatok nem érdeklik az összeírókat A váci népszámlálási mun­kák irányítói lapunk útján kérik a lakosságot, hogy se­gítsék, támogassák az össze­írok nehéz munkáját, hogy január 10-e utón, az adatok feldolgozásának megkezdése­kor valóban pontosan kitől tótt összeírólapok alapján raj­zolhassák meg városunk sta­tisztikai arcképét. Szerdán és csütörtökön: ismeretterjesztő előadások A TIT helyi szervezete az új esztendő első hetében két ismeretterjesztő előadást ren­dez a váci közönségnek. Hol­nap, 6-án az építők kultúr- házában a .Szülőknek a gyer­mekekről” sorozatban dr. Itad- nai Béla egyetemi tanár be­szél a serdülőkor nevelési problémáiról. Csütörtökön folytatják a nagy sikerrel be­indított Shakespeare-sorozatot. Ez alkalommal Szegvári Zol­tán ismerteti a városi műve­lődési otthon nagytermében Shakespeare ..Othello'’ című tragédiáját, majd levetítik a hasonló című színes szovjet filmalkotást. Balesetmentes ünnepek A váci mentőállomáson tör­tént érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a kará­csonyi és újévi ünnepek „ese­ménytelenül” teltek el. Baleset, tűz nem fordult elő; csupán szülésekhez hívták több eset­ben derék mentőinket. Ujjé, a hegyekben nagyszerű! Lapunkban egy ízben már írtunk a felszabadulási kultu­rális seregszemléről. Azóta már több hét eltelt és a na­pokban alkalmunk volt bete­kintést nyerni az eddig beér­kezett nevezési lapokba. Ezek­ből érdekes és hasznos meg­állapításokat szűrhetünk le. Mint már tudjuk, ezt a szemlét a KISZ javaslatára, a SZOT-tal, a Művelődési Mi­nisztériummal, a Hazafias Népfronttal, a Magyar—Szov­jet Baráti Társasággal és a Szövetkezetek Országos Szö­vetségével közösen hirdették meg. A nevezésekből így az is felmérhető, hogy a felsorolt szervek helyi alapszervezetei hol végeznek kielégítő, jó munkát. Például: amíg a Dunakeszi Magyarság 200—300 embert mozgat meg aktívan a szemle alkalmával és szinte minden ágban beneveztek; addig a váci gyárak — a Híradástechnikai Anyagok Gyárának kivételével — szinte tudomást sem szán­dékoznak venni e széles­körű kulturális megmoz­dulásról. Vajon mi ennek az oka? Va­jon üzemeink szakszervezeti alapszervei mindent megtesz­nek a szervezés érdekében? Az eddigi nevezésből — ha még egyáltalán így is jelle­mezhetjük — az viláiglik ki, hogy: nem! Az üzemi KISZ- alapszervezetek vezetőiről nem is beszélve. Pedig első fokon az ő feladatuk lenne az ügy­gyei való foglalkozás és a megfelelő agitáció kifejtése. Iskoláinknál valamivel ki­elégítőbb a helyzet. Látszik, hogy a KlSZ-alapszervetetei itt jobb munkát végeznek. Az általános gimnázium, a gépipari technikum, a köz- gazdasági technikum már mind beadta benevezését. A negyedik középiskola (mező- gazdasági technikum) azonban ez ideig kimaradt a névsorból. Az általános iskolák szintén mozognak, de — a Hámán Kató iskola és a Deákvári iskola még mindig késnek a benevezések elküldésével. Érdekes és jellemző jelen­ség, hogyha a vidéket össze­vetjük a várossal, azt tapasz­taljuk, hogy a váci járásban jobb a fel­készülés a szemlére, mint a központban: Vác városá­ban. Jó lenne már Vácot is egyszer felrázni kulturális csipke­rózsika-álmából 1 Persze, még egy rövid idő van a benevezésekre. Ez úton is szeretnénk felhívni a bene­vező, vagy már benevezett üzemek, iskolák figye'mét, hogy hel» szzenek nagy súlyt a szemle-napló vezetésére. A szemlének ne adjanak ver­senyjelleget, Ihanem azt a tö­rekvést hangsúlyozzák ki, hogy a felszabadulási kulturális seregszemle tükrözze azo­kat az eredményeket, ame­lyeket kulturális téren el­értünk az elmúlt 15 esz­tendő alatt, hogy ezekből tiszta képet kap­junk művelődésügyünk mai állásáról és majd ehhez, mint reális képhez tudjuk méretez­ni a jövendő terveit. Kocsis Iván Népszámlálás Vácott kilencven évvel ezelőtt Egy nagy művész emlékezetére Január első napjaiban megkérdeztük a rinompamutfonó lelkes természetjáróit: milyen tervekkel kezdik az 1960-as évet? „Folytatjuk a túrákat — mondta Jakab Tibor elvtárs —, hogy még többet ismerhessünk meg a környék és hazánk természeti szépségeiből” nevelte, szórakoz­tatta a közönsé­get. Ö mesélte, hogy amikor a falvakat felkeres­ték a „Tűzkereszt- ség”-gel, a nézők vagy része nem akarta elhinni, hogy pesti szí­nészt lát; váltig bizonygatták, hogy közülük való, parasztember. t j gyanilyen mű- kJ vészi lelkese­déssel játszott a „Dulszka asszony erkölcsé”-ben vagy a többi da­rabban is. Leg­emlékezetesebb alakítása mégis Gründet apó ma­rad. Olyan döb­benetes erővel hozta néző elé a Balzac-regényből megelevenített pénzsóvár, kapzsi figurát, hogy szin­te egyedül élt a színpadon, a töb­biek csak statisz­táltak e nagy sze­rep körül. Vácott nagyon szerették és ő is szerette a várost. Amikor kilépett a színpadra, mielőtt megszólalhatott volna, viharos taps fogadta. Sok­szor fél nappal előbb eljött egy- egy bemutató előtt. Végigsétált az utcákon s jó­ízűen elfogyasz­tott valamit a so­kat dicsért Ha­lászkert különle­gességeiből. A Déryné Szín­ház íves plakát­jain hiába keres­sük ezután Lé­nárd Béla nevét. Emlékét azonban sokáig megőrzi a színházba járók ma már százez­ressé nőtt hatal­mas tábora. ( ő) tottak népszámlálást, majd et­től kezdve minden tíz évben megrendezték azt. Ez az 1870. évi népszámlálás volt városunkban az első, amelyről megbízható adatok állnak rendelkezésünkre. Eb­ből megtudhatjuk, hogy 90 év­vel ezelőtt 12 896 fő volt a vá­ros lakossága. Ebből 6522 volt a férfi és 6374 a nő. Néhány érdekesebb adat a foglalkozá­sok megoszlásából: 105 pap és szerzetes, 24 állami (hivatal- nok, 6 megyei hivatalnok, 23 városi hivatalnok, 34 tanító, 207 felsőbb iskolai tanuló, 4 író, 18 ügyvéd és gyakornok, 8 orvos és 9 bábaasszony. A fenti kimutatás szerint te­hát a négy évvel megelőzően (1866-ban) lezajlott kolerajár­vány után — amely a város­ban is szedte áldozatait — csu­pán minden 1612 lakosra ju­tott egy orvos és ugyanakkor 122 lakosra jutott egy szerze­tes vagy pap. Ez a két adat is világosan mutatja a város ak­kori kulturális és egészségügyi viszonyait. Tizenháromszor több pap és szerzetes jutott a város lakosaira, mint orvos. TALLÓZZUNK tovább az 1870-es váci népszámlálás ada­taiban. Az önálló iparosok szá­ma 621 volt, az iparban az idő­ben 838 munkást foglalkoztat­tak. Ezek a számok az iparnak erősen céhes, kisipari jellegét bizonyítják. Egy önálló iparos­ra mindössze 1,34 munkás ju­tott. Városunkban ekkor mind­össze (három nagyobb üzem volt. Az 1853-ban alapított Reiter-féle kocsigyár, az 1862, JANUÁR ELSŐ KÖNYVEI MOST ÉRKEZETT VÁCRA: Vi- Iá ga tlasz (Kartográfia). — Jókai: Enyém, tiéd, övé, Simon István: Februári szivárványa Hegedűs Géza: A pengő boszorkány tánca, Anatole Francé: A vörös liliom (Európa). — Mesél a Vörös folyó, Petronius: Versek (Helikon). — Frunze válogatott müvei II. (Zrí­nyi). _ Cooper: Az utolsó mohi­k án, Többen: A természet csodái Kultúra). — Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa, Gál György Sándor: Operettek köny­ve (Zenemű). — Sztefanik: Juhar­levelek (Európa). — Kardos Lász- , ló: Szovjet irodalom (Gondolat). '_ Kasso: Vidám kifestő (Képcsar­' < nők). — Wurmser: Születő legen­dák földjén (Kossuth). — Bona: Magyar művészet a honfoglalásig, Németh: Képzőművészet a XX. század elején (Képzőművészeti). — Jókai Mór: És mégis mozog a föld, Ignácz Rózsa: Toroczkói gyász. Kasszil: Hókirálynő (Móra). I _ Szabó Magda: Szigetkék (Mag­vető). — Gerencsei útikalauz \ (Sport). í -----------------------­A Z ELSŐ statisztikai hiva­tal hazánkban a (győztes 1848- as forradalom után alakult meg, Fényes Elek igazgatása alatt. A szabadságharc leveré­se után az osztrákok beszün­tették működését és az első népszámlálásra is csak 1857- ben kerülhetett sor az ország­ban. Erre az időre esik az első váci népszámlálás is. A követ­kező időszakban 1870-ben tar­évi ecetgyár és a Löwinger- féle aranyozó- és bútorgyár (1867). Kereskedelmi téren 236 volt az önálló kereskedők és háza­lók száma. 56 önálló fuvaros, 20 hivatalnok, 17 pénzintézeti hivatalnok és szolga, vala­mint 115 kereskedelmi alkal­mazott szerepelt az összeíró íveken. Mezőgazdasági téren 92 volt a földbirtokosok, 16 a haszon­bérlők és 19 a gazdatisztek szá­ma. 17 évesszolgáról és 1116 napszámosról tesz említést a kilencven év előtti statisztika. Sajnos, (hiányoznak a földbir­tok megoszlásáról, valamint a kisparaszti mezőgazdasági ter­melést űzőkről szóló számada­tok is. A városban összeírt hasznos állatok: 386 ló, 227 tehén, 233 ökör, 600 selyemjuh, 602 kö­zönséges juh, 17 kecske és 3631 sertés. EZEK az adatok állnak ren­delkezésre a kilencven évvel ezelőtti népszámlálásból. A né­pesedés növekedésének szem­léltetésére álljon itt az alábbi táblázat a város lakosságáról: 1857-ben 12 799 fő 1870-ben 12 896 fő 1880-ban 13 299 fő 1900-ban 16 808 fő 1910-ben 18 792 fő 1920-ban 19 737 fő 1940-ben 22 277 fő. Az összeírok százai járják e napokban a várost. Az 1960- as statisztikai adatok minden bizonnyal sok érdekességet tárnak majd elénk Vác jelen­legi életéből. Tihanyi Ernő /, ti ovarosi lapok £ J1 szűkszavú híradása adta tud- Jj túl, hogy Lénárd £ Béla, a Déryné £ Színház művésze £ 68 éves korában, £ hivatásának telje- f sítése közben, tra- ^ gikus hirtelenség- ^ gél elhunyt. % Színész részére $ tragikus, de gyá- £ szában is nieg- £ rázó élmény: Thá- % lia színpadán á mondani búcsút | az életnek. Mi, ^ váciak egy kissé £ magunkénak érez- £ tűk, nagyon so- í kan szerettük és í tiszteltük Lénárd ^ Bélát. ^ Több mint egy £ évtizedig, megala- £ kulása óta volt £ tagja az Állami £ Faluszínháznak. ^ Mintegy ötven ^ drámában, víg- í játékban, zenés színpadi műben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents